Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-06 / 288. szám, kedd
ŕ ' ŰJSZÚ 5 1983. XII. 6. AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÜLESENEK VITÁJA (Folytatás a 4. oldalról) beosztású gazdasági dolgozók fizetését, az állami alkalmazottakét pedig egyáltalán nem, azonban az anyagi érdekeltség mutatóinak helytelen meghatározása következtében sok esetben érinti a munkások javadalmazását. Erre és egyéb tényekre reagál az elnökség beszámolója. Az elnökség beszámolójában kifejtettekkel összhangban bennünket is komolyan nyugtalanít, hogy habár a 7. ötéves tervidőszakból 1984-re vonatkozó feladatokat régóta ismerjük, a terv kidolgozását az idén sem végezték a dolgozók széles körű részvételével. Egyes szakszervezeti szervek nem terjeszthették elő állásfoglalásukat a meghatározott időben, mivel késve kapták meg a tervjavaslatot, illetve csak azután kapták meg, hogy a javaslatokat már elküldték a felettes szerveknek. Megtesszük azt, amit megtehetünk! Arra vezetjük a szakszervezeti szerveket és -szervezeteket, hogy az 1984. évi tervet utólagosan tárgyalják meg a munkahelyeken, hogy a dolgozók így legalább ebben a fázisban megismerkedhessenek feladataikkal. Lassú ütemben szüntetik meg számos olyan probléma okát, amelyek már régóta tapasztalhatók népgazdaságunk fejlődésében. Alátámasztják ezt a dolgozók megjegyzései is a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések alkalmával. Indokoltan bírálják a munkában és a szervezésben, az anyaggal, nyersanyaggal és pótalkatrészekkel való ellátásban előforduló fogyatékosságokat, az új technika bevezetésének lassú ütemét, a munkavédelmi eszközök egyes fajtáinak hiányát. Tudjuk, hogy ezek nem olyan kérdések, amelyeket rövid idő alatt teljes mértékben meg lehetne oldani. Azért szólunk azonban róluk, mert megoldásuk elhúzódik, s ezért a dolgozók nem érzékelik az állami, gazdasági, szakszervezeti szervek és -szervezetek közös igyekezetének eredményeit. Tudatosítjuk, hpgy a problémák megoldását megnehezíti a rendkívül rosszabbodott nemzetközi helyzet. Éppen ezért törekszünk oly nagy igyekezettel az állami, a gazdasági és szakszervezeti szervek együttműködésének elmélyítésére és színvonalasabbá tételére. A CSKP Központi Bizottságának 9. ülésén nagy érdeklődéssel hallgattam meg a KB elnökségének a jelenlegi nemzetközi helyzetről szóló beszámolóját, amelyet Vasil Biľak elvtárs terjesztett elő. Egyebek között nagyra értékelte a szak- szervezetek jelentőségét is. Új szempontból indokolta meg a terv teljesítésének feltétlen szükségességét, mint államunk védelmének és biztonságának feltételét. Egyetértek szavaival, miszerint: „Csakis az áldozatos, lelkiismeretes, jól szervezett munka teszi lehetővé az olyan értékek megteremtését, amelyek alapján fedezni tudjuk a védelemre fordított nagyobb kiadásokat és egyúttal szavatolni tudjuk népünk anyagi és kulturális színvonalát is.“ A javasolt határozat értelmében a legközelebbi időszakban erre fogjuk irányítani a szakszervezeti szervek és -szervezetek munkáját és tevékenységét. JOZEF HREBÍK elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a keleti katonai körzet parancsnokának felszólalása A jelenlegi nemzetközi helyzet teljes mértékben alátámasztja azoknak a határozatoknak a helyességét, amelyeket a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete 1983 január elején tartott prágai ülésén és a CSKP KB 9. ülése a múlt héten fogadott el. A reakciós erők agresszív politikája következtében a nemzetközi feszültség és a háborús veszély tovább fokozódott, főként az atomháború veszélye nőtt meg. A NATO politikai, ideológiai és anyagi előkészületei a szocialista országok elleni háború kirobbantására példátlan intenzitással folynak. Egyebek között erről tanúskodnak az Észak-atlanti Szövetség politikai és katonai csúcsszervei idei júniusi ülésének eredményei és a tömb vezetőinek legutóbbi nyilatkozatai. Ugyancsak erre utal az a veszélyes döntés, hogy új közepes hatótávolságú amerikai rakétákat telepítenek Nyugat-Európában. Ezzel nemcsak az európai népek biztonságát, hanem az egész világ békéjét súlyos veszélybe sodorják. E politika fő veszélyét a globális, nagyarányú katonai előkészületek jelentik. Az amerikai kormány minden ok nélkül, a nemzetközi kapcsolatok normáival ellentétben a világ különböző részeit érdekszférájának minősíti. Mindenütt beavatkoznak a szuverén országok belügyeibe. A Fehér Ház az Egyesült Államok katonai erőfölényére törekszik a Szovjetunióval szemben, a NATO-nak fölényt akar szerezni a Varsói Szerződés szervezetével szemben. Ezzel a céllal gyorsan végrehajtják a minőségileg új hadászati fegyverrendszerek, a világűri fegyverek telepítésének programjait és a NATO „pótfegyverkezésének“ tervét. Erősítik az Egyesült Államok fegyveres erőit Európában, Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában. Az imperializmus háborús előkészületeit minden téren és a világ minden fő térségében fokozza. A Reagan-kormányzat évi 12-14 százalékkal növeli a katonai költségvetést. Az elmúlt három évben a Pentagon már mintegy 640 milliárd dollárt kapott. 1984- re 280 milliárdot utaltak ki, ami az állami költségvetés 30 százaléka. A következő öt esztendőben, 1989-ig a katonai kiadások összege kétbillió dollárt tesz ki. A katonai potenciál szüntelen növelésével, fenyegetéssel, ideológiai felforgató tevékenységgel és gazdasági nyomással akarják lehetővé tenni a NATO számára, hogy hatékony befolyást gyakoroljon a szocialista országokban, politikailag védekezésre szorítsa őket vissza, megzsarolja őket, és destabilizálja belső helyzetüket. Az amerikai kormánynak a katonai erőfölény megszerzésére tett erőfeszítései az atomfegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalásokon is világosan megmutatkoznak. Bizonyítja ezt egyoldalú eljárásuk az európai közepes hatótávolságú atomfegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokon. A „nulla-“ és az „átmeneti variánsok“ s a legutóbbi szeptemberi „új kezdeményezés“ mit sem változtatnak az amerikai álláspont lényegén. Ez mindig csak új módja az amerikai kormány által követett cél álcázásának, annak, hogy katonaihadászati előnyökhöz jussanak, és mindenáron telepíthessék az új rakétákat. Mint köztudott, a szocialista országok mindent megtettek, hogy megakadályozzák az európai politikai és katonai helyzet veszélyes destabilizálódását. A genfi tárgyalásokon a Szovjetunió kölcsönösen elfogadható és igazságos megegyezésre törekedett, amely figyelembe vette volna mindkét fél jogos érdekeit. A szovjet javaslatok az egyenlőség és az azonos biztonság elvén alapulnak, s a megközelítőleges erőegyensúlyból indulnak ki. A legutóbbi szovjet javaslatokban a szovjet fél kifejezte azt a készségét, hogy a közepes hatótávolságú atomfegyverek számát mindkét fél azonos szintre csökkentse. Az Egyesült Államok ezt a javaslatot is elutatísotta, és ezzel ismét bebizonyította, hogy egyáltalán nem törekszik megegyezésre. A washingtoni, a bonni, a római és a londoni kormány nem hallgat a józan ész szavára, s az NSZK, Nagy- Britannia és Olaszország területén megkezdték a közepes hatótávolságú amerikai atomrakéták telepítését. Talán a Szovjetunió, mi és a többi szocialista ország figyelmen kívül hagyhatjuk ezt a veszélyt? Nem, semmiképpen. Ezért a csehszlovák, az NDK és a szovjet kormány úgy döntött, hogy Csehszlovákia és az NDK területén sürgősen megkezdődnek a hadműveletiharcászati rakéták telepítésének előkészületei. Ezért további intézkedésekre és döntésekre is sor kerül, amint ezt nyilatkozatában Jurij Andropov elvtárs, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is kiemelte. A békés élet nemzeteink legsajátabb érdeke. Az erre tett erőfeszítések a CSKP politikájának alapját képezik, ezt a CSKP KB 9. ülése is alátámasztotta. Népünk békés munkájáért és életéért vállalt felelősségtudata és hozzájárulásunk a szocializmus internacionalista védelméhez olyan intézkedések elfogadásához vezetett, amelyek megfelelő választ adnak az atomháború növekvő fenyegetésére.. Az új amerikai atomrakétákat az NSZK-ban, határunk közvetlen közelében telepítik, s másodpercek alatt el tudják érni hazánk területét. Ez fokozott igényeket támaszt a csehszlovák néphadseregnek, minden katonájának sokoldalú felkészültségével szemben. Az elmúlt kiképzési évben a keleti katonai körzet egységei, alakulatai, katonai iskolái és létesítményei sikeresen teljesítették feladataikat. Tovább tökéletesedett harci felkészültségük, emelkedett a harcászati és a politikai kiképzés színvonala, hatékonyabban elsajátították az új fegyverfajták és harci eszközök kezelését, szilárdult a hadsereg erkölcsi-politikai állapota. Ezeket a feladatokat a területi párt- és állami szervekkel szorosan együttműködve teljesítettük, aktív segítségük nélkül nem értünk volna el jó eredményeket. Reméljük, hogy ezt a segítséget a jövőben is megkapjuk. Végezetül biztosíthatom az SZLKP KB plénumát arról, hogy a keleti katonai körzet katonái támogatják a CSKP politikáját, megértik a csehszlovák néphadseregre a szocialista haza védelme terén háruló feladatokat, s osztályszempontból értelmezik az impeiralizmus veszélyes irányvonalát. Fenntartás nélkül támogatják a csehszlovák kormány és a szovjet Minisztertanács megállapodását, amelyben a Varsói Szerződés védelmi szervezete katonai ereje növelésének további lépését látják. Megértik, hogy a nagy politikai éberség és harci felkészültség főleg most fő kritériuma munkánknak, a pártfelelősségnek, a párttal és a dolgozó néppel szembeni kötelességtudatnak. LADISLAV SÁDOVSKÝ elvtársnak, az SZLKP KB póttagjának, a KB osztályvezetőjének felszólalása A CSKP KB IX. és az SZLKP KB mai ülése arra szólít fel, hogy használjunk fel minden tartalékot, amely az egész társadalom javára válik. Ezt a minőség javításával, a hatékonyság növelésével, minden korona, kilogramm, liter, hektár és kilowatt megtakarításával kell elérnünk. Nemegyszer megtörténik, hogy erre a tartalékra rátalálunk, de másrészt, ha nem becsülik meg a védelmét annak, amink már van, nem nyerhetünk, hanem inkább veszthetünk. A szocialista tulajdon védelme elsősorban azoknak az ügye, akikre ezt a vagyont bízták, és azoké is, akiknek tulajdonát képezi. Éberségük lankadása nem kevés kárt és veszteséget okoz. Például a CSKP XVI. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa óta Szlovákiában 3271 tüzeset volt, és 240 millió korona kár keletkezett. Ennél nagyobb értékek is veszélybe kerültek. Ráadásul a károk helyrehozatala is pénzbe kerül. Életünk mai időszakában, amikor nagyon sok a tűzvész pusztítását megkönnyítő helyzet, a robbanások, a különféle üzemzavarok beláthatatlan következményekkel járnak, igényesebb eljárást kell megkövetelni, és szüntelenül gondolni kell az SZLKP KB Elnökségének ezzel kapcsolatos 1972. évi határozatára. Nem logikus, ha a tüzek pusztítását csak az esetek száma s a közvetlen vagy közvetett károk szerint ítélik meg. Gyakran kedvezőnek tartják azt a helyzetet, ha sok tűzeset aránylag kevesebb kárt okoz. És ki biztosítja, hogy egy kis tűz nem idézhet elő helyrehozhatatlan károkat? A legtöbb tüzeset a mezőgazdaság, a nemzeti bizottságok, az erdőgazdaság, a vízgazdálkodás, az ipar és az építőipar reszortjában fordul elő. Ugyancsak a tanulságok levonására késztet a népgazdaságban történő több száz robbanás és más üzemzavar. A különféle helyzetek okainak vizsgálata és a közvetlen okozók keresése során nem kis erőfeszítéseket kell tenni, amelyek néha évekig eltartanak. És néha eredmény nélkül. Sajnos, ha ezen erőfeszítések egy részét korábban a megelőzésbe fektették volna, számos tűzesetet, robbanást és balesetet el lehetett volna kerülni. Akkor is megelőznénk ezeket az eseteket, ha elfogadnánk azoknak a segítségét, akik jó szándékkal és az ügy érdekében figyelmeztetnek a veszélyre. Megértés helyett már az is megtörtént, hogy csak a kezükkel legyintettek az illetékesek. Az emberek körében helyi vagy annál tágabb viszonylatban nagy visszhangot váltanak ki a társadalmi tulajdon fosztogatásának, a beosztással való visszaélésnek, a tervteljesítéssel való spekulációnak az esetei. Főleg azok, amelyek társadalmi veszélyességük nagy foka miatt a rendőrség, az ügyészségek és a bíróságok elé kerülnek. Még mindig sok ilyen eset foglalkoztatja ezeket a szerveket annak ellenére, hogy okozóikat fokozott mértékben kipellengérezzük. El tudjuk képzelni, mennyi szerencsétlenséget, személyi tragédiát és bonyodalmat okoznak ezek a károsultaknak és családtagjaiknak. Az itt a kérdés, hogy ez csak a közvetlen tettesek hibája-e, vagy azoké is, akik az események hátterében vannak. Az, aki a bűncselekményt elkövette, nyilván tudatosan cselekedett, hogy előnyökre vagy értékekre tegyen szert, s a következményeket is számba vette. Az ilyen ember egyúttal leleplezte magát azzal, hogy eszmeileg labilis, jellembeli zavarai vannak, és csak kismértékben tud alkalmazkodni a szocialista életmódhoz. Az okozati összefüggésekben látni kell, hogy az esetek mögött olyan tényezők hiányoztak, amelyek, megakadályozhatták volna megtörténését. Mindenekelőtt az irányítás rendszeréről van szó, amelynek gyengéje a társadalmi tulajdon védelme terén a vezető dolgozók elégtelen igényessége és ellenőrzése, a nyilvántartás alacsony színvonala stb. Bizonyára kellemetlen és népszerűtlen dolog olyan esetek mélyébe tekinteni, amelyek rossz fényt vetnek egyes szervezetekre. Bizonyára nem könnyű határozottan felszámolni a fogyatékosságokat, elvhűen és idejében megszüntetni őket, tekintet nélkül azokra a személyekre, akiket ez érint. Politikailag elviselhetetlen, hogy az államhatalmi hatóságok helyettesítsék azokat, akiknek kötelessége és feladata leleplezni és megoldani mindazt, ami ellentétes pártunk törekvéseivel. Ha az irányító szféra a társadalmi tulajdon védelmének feladatait csak periférikusán teljesíti, ez az ellenőrző, a revíziós és az inspekciós szervek passzivitásához, a dolgozókollektívák, a szocialista munkabrigádok és a társadalmi szervezetek érdeklődésének csökkenéséhez vezet. Ez az állapot már nem áll messze attól a légkörtől, amelyben észrevétel és következmény nélkül keletkeznek, léteznek és gyarapodnak a nemkívánatos jelenségek. Ezért a kommunistákhoz, a vezető dolgozókhoz, a párt és a társadalmi szervezetekhez fordulok, hogy álljanak azon megelőző nevelő rendszer élére, amely a negatív jelenségeket nemcsak jelenségeknek tekinti, hanem betekint az okokba, a táptalajba, amely felelősségre von mindenkit, aki hozzájárul a negatív jelenségek létrejöttéhez. Az ilyen megelőző- nevelő rendszer fő tartalmának és formájának elsősorban a helyi viszonyokon és feltételeken, azokon az erőkön és eszközökön kell alapulnia, amelyek e rendszer hatékony tényezői lehetnek. A társadalmi tulajdon védelme bizonyára sokkal bonyolultabb terület, mint ahogy szóltam róla. Bonyolult azért is, mert - minden szervezetnek elegendő gondja van a terv teljesítésével. Ebbe azonban bele kell kalkulálni a társadalmi tulajdon védelmét is, amely a tervteljesítés oszthatatlan része. Rámutat erre az SZLKP KB Elnökségének beszámolója is, amelyet Martinka elvtárs terjesztett elő. Ugyanerre ösztönöz bennünket a CSKP KB Elnökségének a szocialista törvényességről, erkölcsről és fegyelemről szóló levele, bátorságot ad mindenkinek, akinek érdeke a rend megőrzése, a minőségi munka, a törvényes és az erkölcsi szabályok tiszteletben tartása. De csak annak, aki nem fél a konfliktusoktól, a problémáktól és a nehézségektől. Ebből a szemszögből tekintve örülünk annak, hogy az emberek többsége e levél szellemében jár el és akar eljárni. Találkozhatunk olyan nézetekkel is, mintha a levél csak a rosszat pellengé- rezné ki, azt, ami ellentétes a szocialista törvényességgel. Igen, erre is irányul. Egyúttal azonban a levél minden embertől és főleg a vezető dolgozóktól nagyfokú fegyelmet és erkölcsöt követel meg. És ez nézetem szerint a döntő, hogy a levél elérje célját. Végezetül kiemelem, hogy a védelme mindannak, amit közös munkával létrehoztunk, része legyen a jövő évi tervteljesítés előkészületeinek, hogy helyet kapjon a jövő év első hónapjaiban tartandó pártalapszervezeti taggyűlések napirendjén is.
