Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-01 / 284. szám, csütörtök

Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója az SZSZK gazdasági és szociális fejlődésének 1984. évi állami tervéről (Folytatás a 3. oldalról) Az energia és az alapanyagok jobb értékesítése céltudatos, kon­cepciózus és következetes törek­vésének nagy népgazdasági je­lentősége abban rejlik, hogy az intenzifikálásnak ez az orientáció­ja kulcsa az alapvető problémák megoldásának. Ez az előfeltétele annak, hogy megőrizzük a nép­gazdaság fejlődésének megfelelő dinamikáját, és főleg a végtermé­kek előállítását célzó anyagi erő­források fejlesztésének dinamiká­ját, miközben változatlan lesz vagy csak kismértékben növek­szik a tüzelőanyag, a nyers- és az alapanyagok felhasználása. Az anyagi erőforrások jobb és ésszerűbb értékesítése, illetve fel- használása a legeredményesebb módja gyakorlatilag a világ vala­mennyi állama előtt álló probléma megoldásának, hogy az anyagrá­fordítás lehetőségeit összehan­golják az igényelt eredményekkel. Ezeknek a messzemenő és el­kerülhetetlen szándékoknak a megvalósítása közvetlen és szerves kapcsolatban áll, amint azt hangsúlyozta a CSKP KB 8. ülése és az SZLKP KB szeptem­beri ülése, a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításával és eredményeinek hatásosabb gya­korlati alkalmazásával. Az e tekintetben a jövő eszten­dőre kitűzött feladatok célja hasz­nosítani a kutatás minden hatéko­nyan megoldott feladatát. Az 1982-1983-as években összesen 233 olyan megoldást vezettünk be és érvényesítünk a jövő esztendő­ben, amelyek szerepeltek a mű­szaki fejlesztés állami tervében. Ezek 4,1 milliárd korona értékben fogják növelni a termelést, mégpe­dig kedvezőbb gazdasági muta­tókkal. Ugyancsak fontos, hogy további 400 termelési és több mint 700 technológiai innovációt hajtsunk végre a megoldott szakágazati és vállalati műszaki fejlesztési tervek alapján. Az intenzifikálás döntő tényező­inek hatékonyabb kihasználásán alapszik annak a népgazdasági tervnek a megvalósítása, hogy jö­vőre is folytassuk az anyagi ter­melés dinamikájának meggyorsí­tását, szélesebb körben kihasz­náljuk fejlesztési lehetőségeit, me­lyeket elsősorban a szakképzett dolgozók számának növekedése, valamint a termelési-műszaki alap bővítése teremt meg. Az SZLKP KB Elnöksége és az SZSZK kormánya úgy vélekedik, nemcsak szükséges, hanem reális is, hogy 1984-re kitűzzük a fel­adatot - a társadalmi termék 3,2 százalékos növelését az idei szinthez viszonyítva és az egész újratermelési folyamat hatékony­ságának növelése alapján a nem­zeti jövedelem 4,2 százalékos nö­vekedését. Ezáltal nemcsak az SZSZK gazdaságának teljesítőképessége nő, hanem gyorsabban térülnek meg a beléje fektetett eszközök. Jövőre Szlovákia gazdasága te­remti meg a népgazdaság orszá­gos növekményének mintegy 41 százalékát. Az ilyen progresszív fejlődés az egész csehszlovák gazdaság fejlesztésének jelentős dinamikus tényezőjévé válik. Ebben látjuk a CSKP távlati politikája megvalósításának nagy politikai és gazdasági jelentőségét a nemzetiségi kérdés megoldása területén. Szlovákiában a növekedés üte­mének meggyorsítását az ipari termelés jelentősebb növelése Ez nyilvánvaló azon ésszerűsítési program eredményei tükrében is, amelynek megvalósítása az 1981-1983-as években az SZSZK kormányának hatásköré­be tartozó ágazatokban csaknem 1,3 millió tonna fajlagos tüzelő­anyag-megtakarítást tett lehetővé. Ez hozzávetőleg megfelel Szlová­kiában a szén és a lignit fejtése féléves eredményeinek. Az ilyen eredményhez szükséges fejtési kapacitás létesítése több milliár­dos beruházást és évről évre je­lentős költségeket követelne. Az értékesítési folyamat eddigi ütemének megőrzése és további növelése az importigényesség csökkentésének is fontos előfelté­tele. Csakis így újíthatjuk meg a nem szocialista országokkal kül­gazdasági kapcsolataink kiegyen­súlyozottságát anélkül, hogy nem kívánatos komolyabb beavatkozá­sokat eszközölnénk gazdaságun­kon belül és az állampolgárok szo­ciális helyzetében, amint annak Ezek az eredmények a terme­lésben és a nem termelési ágaza­tokban hozzájárulnak további üzemanyag-, energia-, nyers- anyag-, alapanyag megtakarítá­sához, a behozatal korlátozásá­hoz a nem szocialista országokból és a kivitel növeléséhez ezekbe az államokba. A termelés műszaki-gazdasági mutatóinak javítása szempontjá­ból nagy jelentősége van annak, hogy fokozzuk a termelést a licen- cek alapján összesen 1,4 milliárd korona értékben. Ehhez az szük­séges, hogy a technikusok és munkások hiánytalanul elsajátít­sák a ciklohexanon gyártását az új technológia alapján, a polipropilén gyártását az új kapacitásban, a személy- és tehergépkocsik ten­gelykapcsolóinak gyártását, vala­mint a mezőgazdasági növények új fajtáinak termesztését. Annak érdekében, hogy javulja­nak a feltételek és meggyorsítsuk az eredmények gyakorlati érvé­nyesülését, a következő évtől kezdve az állami terv kötelező fel­alapján érjük el. Míg 1981-ben és 1982-ben az évi növekedés értéke 3 milliárd korona volt és ebben az évben 6,5 milliárd korona lesz, 1984-ben 8,2 milliárd korona érté­kű növekedést irányozunk elő. Ezt a fejlesztést úgy kell végre­hajtanunk, hogy az egyes ágaza­tok fejlesztését differenciált ütem­ben kell megvalósítanunk, haté­konyságuktól, alapanyag- és be­hozatali igényességüktől, valamint attól függően, hogy a kívánatos struktúrában tudják-e majd kielé­gíteni a népgazdaság szükségle­teit. 1984-ben az ipari termelés nö­vekedésének csaknem 60 száza­lékát a gépipar és az elektrotech­nikai ipar fedezi. Ezeknek az ága­zatoknak a fejlődése elsősorban az állami célprogramokba tartozó termeléseket érinti, amelyeknek döntő jelentőségük van nemcsak a gépipari és elektrotechnikai ter­mékek műszaki színvonalának emelése szempontjából, hanem a többi termelési ágazat szem­pontjából is. Továbbá számolunk a teher­gépkocsik, traktorok, gázolajmoto­rok, műszaki vízi jármüvek, adat- feldolgozó gépek, formázógépek, ipari transzformátorok és egyes fajta fogyasztási cikkek termelésé­nek bővítésével. E fejlődés megvalósításának egyik jellemvonása az lesz, hogy a termelésnövelés teljes 80 szá­zalékát a meglevő kapacitások jobb kihasználásával kell elérni. tanúi lehetünk a gazdaságilag fej­lett gazdag tőkés államokban. A gazdaságfejlesztésnek ez a módja végső soron egyben esz­köze a szállítói igényesség csök­kentésének is. Ez nálunk arányta­lanul nagy és a társadalmi eszkö­zök célszerűtlen, inproduktiv rá­fordítását okozza. E tekintetben bizonyos előrelépést értünk el már az 1982-1983-as években. A kö­vetkező esztendőre azt a feladatot tűztük ki, hogy a társadalmi ter­mék egységére számítva 4 száza­lékkal kell csökkenteni a szállítási volument. A szerkezeti változáso­kon és a további népgazdasági intézkedéseken kívül ez megkí­vánja a szállítói-megrendelői kap­csolatok rendszeres éssszerüsíté- sét, a szállítás optimalizálását. Ez annál sürgetőbb feladat, mivel a szállító és a termelő szerveze­teknek az idei szinthez képest ab­szolút mértékben tovább kell csökkenteniük az üzemanyag fo­gyasztását. adataként meghatározták a kísér­leti üzemrészlegek felépítését a beruházók, valamint a kivitele­zők számára, ami fokozza az ilyen akciók elsődlegességét. Több be­ruházási, deviza és pénzügyi esz­közt és több dolgozót biztosítunk nemcsak az alkalmazott, hanem az alapkutatás realizációs alapjá­nak kiépítésére és kiegészítésére, főleg a Szlovák Tudományos Aka­démia keretében. Mindez nyomatékkai aláhúzza a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ülésén, valamint az SZLKP KB ülésén a tudományra és technikára vo­natkozó kitűzött feladatok fontos­ságát. Ez konkrétan megköveteli, hogy javítsuk az egész tudomá­nyos-kutatási alap struktúráját, szorosan összekapcsoljuk az alapkutatást az alkalmazott kuta­tással, elményítsük az együttmű­ködést főleg a Szovjetunióval és egyúttal összekapcsoljuk a szako­sított intézetek, szervezetek és vállalatok erőit a nagy komplex programok megoldására, a határ­idők lerövidítésére. Ehhez hozzá kell járulnia első­sorban a termékek minősége javí­tásának. A magas műszaki-gaz- dasági színvonalú termékek érté­két 1,9 milliárd koronával kell nö­velnünk, vagyis egyharmaddal. Ez megköveteli, hogy hozzávetőlege­sen 13 milliárd korona értékű új termék gyártását kell bevezetni. Az illetékes vállalatoknak be kell vezetniük új típusú traktorok, épí­tőipari gépek, útépítő gépek, gör­gőscsapágyak, mezőgazdasági gépek, a nukleáris erőművek be­rendezéseinek, vagonok, számi- tótechnika, hordozható színes té­vékészülékek gyártását. Ennek a programnak az idősze­rűségét fokozza az a tény, hogy a gépipar és elektrotechnika ter­melésének meghatározásában előnyben részesítik az exportálha­tó cikkeket. A végtermékeknek csaknem 80 százaléka kivitelre megy, ami azt feltételezi, hogy folytatni kell a gépek és berende­zések intenzív cseréjét a szocia­lista Országokkal és az átmeneti stagnálás után fel kell újítani a nem szocialista országokba irá­nyuló export gyors növelését. Jövőre ismét 1,1 milliárd koro­nával növelni akarjuk a vegyipar és a gyógyszeripar termelésének értékét. A múlthoz viszonyítva je­lentősen megváltozik e növekedés forrása. A feldolgozott kőolaj mennyisége az idei szinten ma­rad, ami megköveteli, hogy minde­nütt jobban gazdálkodjanak a kő­olajszármazékokkal. Ugyanakkor fokozzák a műszálgyártáshoz szükséges alapanyagok termelé­sét, fejlesztjük a könnyúvegyipari termelést és intenzívebben ki­használjuk a gumiipar új feldolgo­zó kapacitásait. Sokkal következetesebben és komplexebben kell megvalósítani az állami célprogramnak azon fel­adatait, amelyek a progresszív termelések fejlesztésére irá­nyulnak. A bonyolult feltételek közepette továbbfejlesztjük a fafeldolgozó ipart. A feldolgozandó nyersanyag mennyiségét és struktúráját befo­lyásolja a tölgyfaerdök pusztulása, valamint az a tény, hogy az új berendezésekben nehézségek merültek fel a tervezett teljesítmé­nyek elérését illetően. Ezt a CSKP KB ülésén is birálóan állapították meg. Problémák merülnek fel ab­ban is, hogy a termelést az új struktúrának és szükségletnek megfelelően módosítsák. A népgazdasági szükségletek­ből kiindulva, az erdőgazdálkodás és a feldolgozó ipar közti kapcso­latok megteremtése érdekében a tervben számolni kell azzal, hogy csaknem 2000 köbméterrel több lomblevelű fát termeljünk ki, a szokásosnál háromszor több tölgyfát termeljünk ki, míg a többi fafajta kitermelését csökkentsük. Ezzel megteremtjük a feltétele­ket a fafeldolgozó ipar további fej­lesztéséhez. Az idei mennyiség­hez viszonyítva 180 ezer köbmé­terrel több fa áll majd a fafeldolgo­zó ipar rendelkezésére. A kapacitások jobb kihasználá­sa esetében reális az a feladat, hogy 1984-ben csaknem 700 mil­lió koronával növeljük a fafeldol­gozó ipar termelését, vagyis több mint 5 százalékkal. Mintegy, 40 ezer tonnával kell növelnünk a cel­lulóz termelését, 10 ezer tonnával több papírt és kartont, 7-40 szá­zalékkal több lecet és más konst­rukciós alapanyagot és csaknem negyed milliárd koronával több bú­tort kell gyártani. Ebben az ága­zatban is tehát jobban ki kell hasz­nálni a nyersanyagforrásokat. Ezen ágazatok feladatainak igényességét támasztja alá az a tény, hogy végtermékeik meny- nyisége növekedésének csaknem 70 százalékát a nem szocialista országok piacán kell értékesíteni, miközben nemcsak nyersanyag- jellegű termékekről lesz szó, ha­nem jelentős mértékben bútor és más késztermékek kiviteléről. E feladat teljesítése megköveteli, hogy a Žilinai Fafeldolgozó Válla­lat hatékonyabban együttműköd­jön a Drevouniával és egyúttal jobban kihasználják a külkereske­delem nem hagyományos formáit. Ebből a szemszögből nézve az a feladat, hogy 13 százalékkal növelni kell az első minőségi osz­tályba sorolt termékek részará­nyát, nem felel meg a mai szük­ségleteknek. Ezért ki kell használ­ni a kutatási, fejlesztési és konst­rukciós munkahelyek kapacitását arra, hogy ezen a területen jelen­tősebb előrehaladást érjünk el. Az így meghatározott feladatok ellenére 1984-ben ebben az ága­zatban több mint félmilliárd koro­nával maradnak le az ötéves terv feladatainak teljesítésében. Ennek a ténynek az elmúlt évek fejlődé­sével együtt arra kell ösztönöznie az illetékeseket, hogy határozot­tabban szüntessék meg a fogyaté­kosságokat és problémákat. Az SZSZK kormányának kez­deményezésére kidolgozták a cel­lulóz és papíripari termelési-gaz­dasági egység, valamint a fafel­dolgozó- és bútoripari termelési­gazdasági egység konszolidációs programját. A vállalatok, a vezéri­gazgatóságok és minisztériumok közös erőfeszítésével, az illetékes szakágazati szövetség segítségé­vel, a pártszervek és -szervezetek támogatásával és irányításával el kell érni, hogy ezek a programok a helyzet javulásának eszközeivé váljanak és a helyzet gyorsabb stabilizálása, főleg a fafeldolgozó iparban és a bútoriparban lehető­vé tegye a nagy ráfordítások mi­előbbi megtérülését. A könnyűipar tervezett fejlődé­sének döntő forrása a termékszer­kezet minősége és felújítása. Az ágazat termékszerkezete alkal­mazkodik a hazai és a külföldi piac mai helyzetéhez. A feltételezések szerint 5,8 százalékkal nő a lakás­textiliák, 3 százalékkal a szőnye­gek, 5,5 százalékkal a kötöttruhá­zati cikkek, 4,3 százalékkal a fel­sőruházati cikkek termelése. Te­kintettel a kereslet alakulására, az importigényességre és részben a kapacitásokra is, nem számo­lunk az alapfajta textiliák és a láb­belik termelésének növelésével. Elvárjuk, hogy a könnyűipari vállalatok termékeikkel jobban hozzájáruljanak a hazai piac szük­ségleteinek kielégítéséhez, mi­közben fokozzák exportjukat is. Továbbra is alapvető feladat marad, hogy a hazai piacon javít­sák az árukínálatukat. A szállítói­megrendelői kapcsolatok értéke­lésekor bizonyos haladást állapí­tottunk meg, ezt az irányzatot foly­tatni kell, gyorsabb ütemben kell növelni a hiánycikknek számító fo­gyasztási cikkek, a kiváló minősé­gű áruk szállítását, és a kötele­zettségeiket következetesebben kell teljesíteniük. A könnyűipari vállalatoknál is nagy figyelmet kell fordítani a szo­cialista országokba, főleg a Szov­jetunióba irányuló kivitelre, s egyúttal át kell hidalni az export átmeneti stagnálását a nem szo­cialista országokba. A mennyiségi szempont fontosságát tükrözi az a tény, hogy csaknem 11 száza­lékkal növekednek a kiviteli fela­datok. E feladatok teljesítése szükségessé teszi, hogy ezeken a piacokon több textilipari termé­ket, ruházati cikket és .lábbelit ad­junk el, természetesen az eddigi­nél kedvezőbb árakon. A fontos ipari ágazatok fejlesz­tésének ismertetett néhány szem­pontja egyértelműen azt mutatja, hogy a legfontosabb feladatok a minőség területére összponto­sulnak. összekapcsolódnak az­zal, hogy differenciáltan kell fej­leszteni az egyes ágazatokat és termeléseket, további változáso­kat kell végrehajtani a termelés felhasználásának fő irányvonalait illetően és jobban kell értékesíteni a termelést a hazai és a külföldi piacon. Ebből minden gazdasági vezetőnek le kell vonnia a követ­keztetéseket és eszerint is kell cselekednie. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum feladatait jövőre az határozza meg, hgy tovább kell fokoznunk az élelmiszergyártás­ban az önellátást. Ennek a stra­tégiai irányvonalnak a jogosságát a külgazdasági viszonylatok még jobban kiemelik. Ezeket a KGST 37. berlini ülése is elemezte. Az imperialista államok stratégiai áru­ként használják ki az élelmiszere­ket és a mezőgazdasági nyers­anyagokat. Számukra ezek esz­közként szolgálnak a leplezetlen politikai nyomásra és zsarolásra. A párt XVI. kongresszusa ezen a területen a feladatok teljesítése döntő útjaként határozta meg a növénytermesztés fejlesztése dinamikájának felújítását, a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés színvonala közti arány­talanság megszüntetését, vala­mint az élelmiszergyártás intenzív fejlesztési útjára való áttérést. A tavalyi és az idei eredmények azt mutatják, hogy nem teljesítjük teljes mértékben ezeket az alap­vető feladatokat. Az elmúlt két év alatt az állattenyésztési termelés tervét több mint 3 százalékkal túl­teljesítettük, miközben a növény- termesztés tervét csak 97 száza­lékra teljesítettük. Ennek követ­keztében nem sikerült csökkente- nünk az állatttenyésztés függősé­gét a takarmánybehozataltól. Az 1984. évi terv két szempont­ból igényes feladatokat támaszt a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termeléssel szemben. Haté­konyabban kell mozgósítanunk a termelési forrásokat, hatéko­nyabban kell kihasználni a terve­zett energia, műtrágya, vegyszer, takarmány és az élelmiszer- (Folytatás az 5. oldalon) A tudományos-műszaki fejlődés gyorsabb gazdasági érvényesüléséért Az anyagi termelés fejlesztésével a társadalom szükségleteinek jobb kielégítéséért úJitzá 4 1983. XII. 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents