Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-03 / 286. szám, szombat
KIS ______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban November 26-tól december 2-ig Szombat: Jurij Andropov legfelsőbb szovjet párt- és állami vezető levelet intézett a nyugat-európai országok vezetőihez az amerikai rakétatelepítés ügyében Vasárnap: Uruguayban hatalmas tömegtüntetéseken követelték a demokrácia helyreállítását • Kormányellenes akciók a Fülöp-szigeteken Aquino meggyilkolt ellenzéki vezető születésnapján Hétfő: Japánban feloszlatták a parlamentet • Reagan amerikai elnök fogadta a Washingtonban tartózkodó Samir izraeli kormányfőt és Arens hadügyminisztert Kedd: Elkészült a szembenálló palesztin csapatok szétválasztási terve Szerda* Csehszlovák párt- és állami küldöttség érkezett Varsóba • Berlinben magyar-NOK csücsszintü eszmecserékre került sor Csütörtök: Bohuslav Chňoupek külügyminiszter megkezdte római tárgyalásait • Gemajel elnök a libanoni helyzetről folytatott megbeszéléseket a Fehér Házban Péntek: Az amerikai hadügyminiszter párizsi tárgyalásaival megkezdte nyugat-európai körútját Gustáv Husákot Wojciech Jaruzelski fogadta a varsói repülőtéren Csehszlovák-lengyel csúcsszintü tárgyalások Az évenkénti gyakorisággal rendszeresített csúcstalálkozók egymásutánsága önmagában is a kétoldalú kapcsolatok folyamatosságának, zavartalanságának az egyik jele. De egyúttal utal a lényegre is, nevezetesen arra, hogy mindkét ország egyaránt érdekelt a kölcsönös kapcsolatok elmélyítésében. Ez volt a Gustáv Husák elvtárs vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség e heti kétnapos varsói látogatásának a végkicsengése. A két szomszédos baráti szocialista ország és a két testvérpárt hagyományosan jó, csaknem 40- éves múltra visszatekintő kapcsolatainak ismeretében várható volt, hogy ez újból megerősítést nyer a csúcsszintű eszmecseréken. A minden területet felölelő kölcsönösen előnyös együttmüködés bővítésének szándékára utalt Gustáv Husák és Wojciech Jaruzelski abban az interjúban, melyet a Trybuna Ludunak, illetve a Rudé právonak adtak a tárgyalások előestéjén. A LEMP Központi Bizottságának székházában lefolyt kétnapos eszmecserék is ezt erősítették meg, és ugyancsak ez a szándék volt tapasztalható a varsói Ursus Traktorgyárban megtartott aktívaértekezleten és nagygyűlésen is. Gustáv Husák lényegre tapintóan jelentette ki az itt elhangzott beszédében: ,,Az a körülmény, hogy szomszédok vagyunk, gazdaságaink hasonlóak és kitűzött céljaink megegyeznek, utat nyit ahhoz, hogy tovább lépjünk az együttműködésben“. Ez az együttműködés nemcsak kétoldalú előnyökkel jár, hanem egyúttal hozzájárul a szocialista közösség egységének, gazdasági erejének a megszilárdításához, s végső soron a további előrelépés és a békés alkotómunka feltételeinek a biztosításához is. Az eszmecseréken a kétoldalú együttműködés mellett nagy hangsúlyt kaptak a világpolitikai kérdések is, magától értetődően elsősorban az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése kapcsán kialakult helyzet. Mindkét fél teljesen jogosaknak minősítette azokat a védelmi válaszintézkedéseket, amelyeket a Szovjetunió Csehszlovákia és az NDK kormányával közösen hozott a stratégiai egyensúly fenntartása céljából. A szocialista országoknak válaszolni kellett a kihívásra, mert semmiképpen sem engedhetik meg annak bekövetkeztét, amit a Nyugat remélt: hogy fölényre tesz szert és az erősebb pozíciójából zsarolja a szocialista országokat. Lengyelország az utóbbi években saját bőrén tapasztalta a rá nehezedő nyugati nyomást, főleg a válság legsúlyosabb hónapjaiban, amely gazdasági diszkriminációs intézkedésekben, ideológiai diverzióban és a belügyekbe való beavatkozásban öltött konkrét formát. A lengyel társadalom a LEMP vezetésével már túljutott a válság legnehezebbjén, s ebben - mint az eszmecseréken többízben is hangsúlyozták - nem kis szerepe volt hazánk segítségének, támogatásának Ez a baráti kéznyújtás akkor felbecsülhetetlen értékű volt. Lengyel részről a tárgyalásokon megerősítették: a konszolidáció egyik legfontosabb feladata, hogy a lengyel népgazdaság ismét a KGST-országok felé orientálódjon és a politikai feltételeket szabó, megbízhatatlan nyugati partnerek helyett a biztos szocialista gazdasági partnerek irányába fejlessze az együttmüködés szálait. Ezért a mostani tárgyalásokon lengyel részről hangsúlyozták, hogy tartós jelleget kívánnak adni a Csehszlovákiával fenntartott kooperációs kapcsolatoknak, mert ebben látják a lengyel népgazdaság előrelépésének fontos eszközét. Ezt az együttműködést megkönnyíti a két testvérpárt között meglévő ideológiai egység, s ezért várható, hogy a csehszlovák pártós állami küldöttség látogatása nyomán tovább bővül a kétoldalú együttműködés. A látogatás idején aláírt jövő évi árucsere-forgalmi és fizetési kormányközi megállapodás értelmében a kölcsönös kereskedelmi forgalom 1984-ben eléri az 1,6 milliárd rubelt, vagyis 13 százalékkal emelkedik az idei várható szinthez képest. Japán választások előtt Tokióban ma jelentik be hivatalosan, hogy december 18-án tartják meg az előrehozott parlamenti választásokat, miután Nakaszone kormányfő hétfőn feloszlatta az alsóházat, ami egyet jelent az általános választások kiírásával. Japánban már hosszú hetek óta érlelődött ez a döntés, hiszen a Tanaka-ügy kapcsán patthelyzet állt elő a törvényhozásban, lehetetlenné vált a parlament munkája. A parlament mandátuma ugyan csak a jövő nyáron jár le, de a Ta- naka-botrány utórezgései közbeszóltak. Mint ismeretes, az egykori miniszterelnök Tanakát október 12-én megvesztegetés miatt börtön- és pénzbüntetésre ítélték. A politikus most börtönbüntetését tölti, de ennek ellenére nem volt hajlandó lemondani képviselői mandátumáról. Az ellenzéki pártok az ítélet meghozatala óta követelték az exkormányfö megfosztását parlamenti mandátumától, de a kormányzó Liberális Demokrata Párt megakadályozta, hogy erre vonatkozó javaslatot terjesz- szenek elő a parlamentben. Az ellenzék válaszul erre a parlament munkájának a bojkottálása mellett döntött, így juttatta kifejezésre a kormányzás korruptsága miatti tiltakozását. Ilyen helyzetben a kormányfőnek végül is nem maradt más lehetősége, mint az idő előtti választások kiírása. Tokióban a döntés kapcsán máris esélylatolgatások kezdődtek. A nézetek abban megegyeznek, hogy a liberálisok többségét valószínűleg nem fenyegeti veszély sem az alsó-, sem pedig a felsöházban. Meginoghat viszont Nakaszone helyzete, mert valószínű, hogy pártja néhány mandátum elvesztésére számíthat, s annak mértékétől függően megtörténhet, hogy párton belüli ellenfelei a lemondását követelik majd. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET A héten folyamatosan érkeztek a rakétaelemek a brit területen levő Greenham Common-i amerikai támaszpontra. A bázist újabb szöges- drót-keritéssel vették körül, hogy megakadályozzák a rakétatelepités ellen tiltakozó békeaktivisták behatolását a támaszpontra. (Telefoto: CSTK) A stílus - válogatás A’ stílus mindig válogatás eredménye. Beszédünk, írásunk választékosabb, szemléletesebb, pontosabb, ha tudatosan is válogatunk. A szabatos kifejezést, a helyes választást mindenekelőtt a rokon értelmű szavak megfelelő alkalmazása teszi lehetővé. Helyes felhasználásuk újra és újra nyelvi felfrissüléssel, gazdagodással jár. Forrásunk önkéntelenül is a nyelvében is klasszikus irodalmi alkotás, az eleven, színes népnyelv és természetesen a köznyelv. Ezek kölcsönhatásában nyelvünk állandóan változik, gyúródik, fejlődik, s ha megfelelően válogatunk, stílusunk hatásosabbá, szebbé válhat. Lássunk csak egy példát: azt, hogy valaki eltávozott az élők sorából, nagyon sokféleképpen fejezhetjük ki. Mondhatjuk látszólag egyszerűen, konkrét igével: meghalt, elhalálozott, eltávozott, elhunyt. Elvont fogalmat megszemélyesítő igével: elporladt, eltűnt, elfakult, lehullt. A beszédhelyzetnek megfelelően alkalmi vagy állandósult szókapcsolatokat is használhatunk: elállt a lélegzete, végsőt lehelt, elbúcsúzott az élettől, elköltözött a másvilágra. A sor tovább bővíthető az irodalmi nyelvből: betemette a tél, elringatta a folyó, befogadta a föld stb. Hogy szólásaink milyen képszerűvé, elevenné tehetik a stílust, arra íme egy példa az irodalmi nyelvből; így adják szájról szájra a szomorú hírt: ,.Meghalt a kasznár - újságolja a gulyásbojtár a kocsisnak. - A kasznár letette a kanalat - adja tovább a hírt a kocsis a szolgálónak. - No bezzeg a kasznár is elment már deszkát árulni földvárra, értesül a komornyik, aki magának a bárónak újságolja: szegény nemzetes úr beadta a kulcsot.“ így játszani a szavakkal csak a nyelvművész tud. De az adott nyelvi elemekből jól választani, helyesen, szépen beszélni nemcsak a művésznek kell, hanem mindenkinek. HELTAINÉ NAGY ERZSÉBET Szóalkotási szándék vagy tájékozatlanság? Minden nyelvnek minden időben szüksége van új szavakra, hogy az új fogalmakat meg tudja nevezni, esetleg a régi, kevésbé megfelelő neveket jobbakkal tudja felcserélni. A szóalkotás általában társadalmi tevékenység, de olykor egyének (írók, költők) is hoznak létre új szavakat. Az egyéni alkotások azonban csak akkor válnak valóban szavakká, ha társadalmi használatúakká lesznek: a nyelvet beszélő közösség befogadja, használni kezdi őket. Az alábbi példákban talán nem is tudatos szóalkotással állunk szemben, hanem inkább a szótévesztésnek egy különös válfajával. Azért különössel, mert nem két ismert szót tévesztenek össze, illetve cserélnek fel a szerzők, hanem egy ismertet egy hozzá hasonló, de a magyar köznyelvben ismeretlennel. S azért nem tudatos talán ez a szóalkotás, mert a szerzők nyilván ismertnek vélték az általuk használt alakokat. De nézzük a példákat! „Célunk, hogy megismertessük ezzel a zenével a külföld zenei kényenceit is“ - írta az egyik szerző. Vagyis az ínyenc, kéjenc szavak mintájára „megalkotta“ a kényenc alakot, amely neki talán ezt a jelentést sugallta: kényes ínyenc. Eláruljuk, hogy A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának tanúsága szerint a kényenc alak régebben szórványosan előfordult, de a kéjenc változataként, ennek jelentésében. Ma tehát semmiképpen nem beszélhetünk a külföld zenei kényenceiről, hanem esetleg ínyenceiről. Az ínyenc ugyanis nemcsak a finom falatokat, hanem átvitt értelemben a más különleges élvezeteket kedvelő személyre is ráillik. A következő mondatban az igei állítmányt találjuk szokatlannak: „Sokszor az emberi gondatlanság, nemtörődömség karajit ki egyre nagyobb darabokat a pótolhatatlan földből.“ Tény, hogy van karaj szavunk, a karéj-nak a népies alakpárja. Jelentése: félkör alakú hely, félkör alakú szelet. De nincs és nem is volt karajit igénk. A szeletnek a szántóföldből való levágását, kihasítását a kikanyarit igével fejezzük ki. Tehát a mondat így hangzik helyesen: „Sokszor az emberi gondatlanság, nemtörődömség kanyarit ki eqyre nagyobb darabokat a pótolhatatlan földből“*. JAKAB ISTVÁN ■■h r ■ a ■■ ■■ ■ ■ ■ Teli oromok Nem szakad a hó, sőt gyakran igazából nem is esik, nem is hull. Csak lassan, lebegve szállingózik, másképpen: száldogál, hulldogál, szállong vagy - ritkább szóval élve - hulldos, illetőleg szálldos. De így is hamar fehérbe öltözik a táj. A domboldalon, a hegyoldalon, más szóval a lankán, a lejtőn, az ereszkedőn,a meredeken, sőt - irodalmi kifejezéssel - a meredélyen csak úgy repül a kis szán, a szánkó vagy (tájszóval) a šzánka, illetőleg- ahogy a városi gyerekek mondják - a ródli. A sízőket meg a lejtőn kívül a sipálya, illetőleg a lesiklópálya várja. Jégpálya, korcsolyapálya, sót müjég vagy műjégpálya már sok városban található. Falun, faluhelyen meg ott a befagyott tó, folyó- végtére az is csak jég. így aki korcsolyázni vagy - ahogy bizalmas, familiáris stílusban járja - korizni szeret, könnyűszerrel megteheti. De nem kell búsulnia annak sem, aki még kicsi, igy egyelőre nem tud korcsolyázni - vagy közvetlenebbül - korival a talpán a jégen száguldozni. Mert a jégen csúszkálni, illetőleg- ahogy némely vidéken mondják - sikárkózni, sikánkózni, sikonkázni is lehet. De jó lesz vigyázni: az esés, közelebbről az elesés, leesés, elbukás, felbukás, elterülés, elhasalás, hasra esés, hasra vágó- dás, orra esés, orra bukás, hanyatt esés, hanyatt vágódás, lepottyanás, lehuppanás, lepottyanás, illetőleg - kevésbé finoman - a fenékre esés, lefenekelés, - vagy ahogy az argóban járja- az eltaknyolás, eltaccsolás és fejre állás nem tartozik föltétlenül a téli örömök közé! RUZSICZKY ÉVA
