Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-03 / 286. szám, szombat

KIS ______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban November 26-tól december 2-ig Szombat: Jurij Andropov legfelsőbb szovjet párt- és állami vezető levelet intézett a nyugat-európai országok ve­zetőihez az amerikai rakétatelepítés ügyében Vasárnap: Uruguayban hatalmas tömegtüntetéseken követelték a demokrácia helyreállítását • Kormányellenes akciók a Fülöp-szigeteken Aquino meggyilkolt ellenzéki veze­tő születésnapján Hétfő: Japánban feloszlatták a parlamentet • Reagan ameri­kai elnök fogadta a Washingtonban tartózkodó Samir izraeli kormányfőt és Arens hadügyminisztert Kedd: Elkészült a szembenálló palesztin csapatok szétvá­lasztási terve Szerda* Csehszlovák párt- és állami küldöttség érkezett Varsó­ba • Berlinben magyar-NOK csücsszintü eszmecse­rékre került sor Csütörtök: Bohuslav Chňoupek külügyminiszter megkezdte ró­mai tárgyalásait • Gemajel elnök a libanoni helyzetről folytatott megbeszéléseket a Fehér Házban Péntek: Az amerikai hadügyminiszter párizsi tárgyalásaival megkezdte nyugat-európai körútját Gustáv Husákot Wojciech Jaruzelski fogadta a varsói repülőtéren Csehszlovák-lengyel csúcsszintü tárgyalások Az évenkénti gyakorisággal rendszeresített csúcstalálkozók egymásutánsága önmagában is a kétoldalú kapcsolatok folyama­tosságának, zavartalanságának az egyik jele. De egyúttal utal a lényegre is, nevezetesen arra, hogy mindkét ország egyaránt ér­dekelt a kölcsönös kapcsolatok el­mélyítésében. Ez volt a Gustáv Husák elvtárs vezette csehszlovák párt- és álla­mi küldöttség e heti kétnapos var­sói látogatásának a végkicsengé­se. A két szomszédos baráti szo­cialista ország és a két testvérpárt hagyományosan jó, csaknem 40- éves múltra visszatekintő kapcso­latainak ismeretében várható volt, hogy ez újból megerősítést nyer a csúcsszintű eszmecseréken. A minden területet felölelő kölcsö­nösen előnyös együttmüködés bő­vítésének szándékára utalt Gus­táv Husák és Wojciech Jaruzelski abban az interjúban, melyet a Trybuna Ludunak, illetve a Rudé právonak adtak a tárgyalások elő­estéjén. A LEMP Központi Bizottságá­nak székházában lefolyt kétnapos eszmecserék is ezt erősítették meg, és ugyancsak ez a szándék volt tapasztalható a varsói Ursus Traktorgyárban megtartott aktíva­értekezleten és nagygyűlésen is. Gustáv Husák lényegre tapintóan jelentette ki az itt elhangzott be­szédében: ,,Az a körülmény, hogy szomszédok vagyunk, gazdasá­gaink hasonlóak és kitűzött célja­ink megegyeznek, utat nyit ahhoz, hogy tovább lépjünk az együttmű­ködésben“. Ez az együttműködés nemcsak kétoldalú előnyökkel jár, hanem egyúttal hozzájárul a szo­cialista közösség egységének, gazdasági erejének a megszilárdí­tásához, s végső soron a további előrelépés és a békés alkotómun­ka feltételeinek a biztosításához is. Az eszmecseréken a kétoldalú együttműködés mellett nagy hangsúlyt kaptak a világpolitikai kérdések is, magától értetődően elsősorban az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése kapcsán kialakult helyzet. Mindkét fél teljesen jogo­saknak minősítette azokat a vé­delmi válaszintézkedéseket, ame­lyeket a Szovjetunió Csehszlová­kia és az NDK kormányával közö­sen hozott a stratégiai egyensúly fenntartása céljából. A szocialista országoknak válaszolni kellett a ki­hívásra, mert semmiképpen sem engedhetik meg annak bekövet­keztét, amit a Nyugat remélt: hogy fölényre tesz szert és az erősebb pozíciójából zsarolja a szocialista országokat. Lengyelország az utóbbi évek­ben saját bőrén tapasztalta a rá nehezedő nyugati nyomást, főleg a válság legsúlyosabb hónapjai­ban, amely gazdasági diszkrimi­nációs intézkedésekben, ideoló­giai diverzióban és a belügyekbe való beavatkozásban öltött konk­rét formát. A lengyel társadalom a LEMP vezetésével már túljutott a válság legnehezebbjén, s ebben - mint az eszmecseréken többíz­ben is hangsúlyozták - nem kis szerepe volt hazánk segítségé­nek, támogatásának Ez a baráti kéznyújtás akkor felbecsülhetetlen értékű volt. Lengyel részről a tárgyalásokon megerősítették: a konszolidáció egyik legfontosabb feladata, hogy a lengyel népgazdaság ismét a KGST-országok felé orientálód­jon és a politikai feltételeket sza­bó, megbízhatatlan nyugati part­nerek helyett a biztos szocialista gazdasági partnerek irányába fej­lessze az együttmüködés szálait. Ezért a mostani tárgyalásokon lengyel részről hangsúlyozták, hogy tartós jelleget kívánnak adni a Csehszlovákiával fenntartott ko­operációs kapcsolatoknak, mert ebben látják a lengyel népgazda­ság előrelépésének fontos eszkö­zét. Ezt az együttműködést meg­könnyíti a két testvérpárt között meglévő ideológiai egység, s ezért várható, hogy a csehszlovák párt­ós állami küldöttség látogatása nyomán tovább bővül a kétoldalú együttműködés. A látogatás idején aláírt jövő évi árucsere-forgalmi és fizetési kormányközi megállapo­dás értelmében a kölcsönös ke­reskedelmi forgalom 1984-ben eléri az 1,6 milliárd rubelt, vagyis 13 százalékkal emelkedik az idei várható szinthez képest. Japán választások előtt Tokióban ma jelentik be hivata­losan, hogy december 18-án tart­ják meg az előrehozott parlamenti választásokat, miután Nakaszone kormányfő hétfőn feloszlatta az alsóházat, ami egyet jelent az ál­talános választások kiírásával. Japánban már hosszú hetek óta érlelődött ez a döntés, hiszen a Tanaka-ügy kapcsán patthelyzet állt elő a törvényhozásban, lehe­tetlenné vált a parlament munkája. A parlament mandátuma ugyan csak a jövő nyáron jár le, de a Ta- naka-botrány utórezgései közbe­szóltak. Mint ismeretes, az egykori miniszterelnök Tanakát október 12-én megvesztegetés miatt bör­tön- és pénzbüntetésre ítélték. A politikus most börtönbüntetését tölti, de ennek ellenére nem volt hajlandó lemondani képviselői mandátumáról. Az ellenzéki pár­tok az ítélet meghozatala óta kö­vetelték az exkormányfö megfosz­tását parlamenti mandátumától, de a kormányzó Liberális Demok­rata Párt megakadályozta, hogy erre vonatkozó javaslatot terjesz- szenek elő a parlamentben. Az ellenzék válaszul erre a parlament munkájának a bojkottálása mellett döntött, így juttatta kifejezésre a kormányzás korruptsága miatti tiltakozását. Ilyen helyzetben a kormányfőnek végül is nem maradt más lehetősége, mint az idő előtti választások kiírása. Tokióban a döntés kapcsán máris esélylatolgatások kezdőd­tek. A nézetek abban megegyez­nek, hogy a liberálisok többségét valószínűleg nem fenyegeti ve­szély sem az alsó-, sem pedig a felsöházban. Meginoghat vi­szont Nakaszone helyzete, mert valószínű, hogy pártja néhány mandátum elvesztésére számít­hat, s annak mértékétől függően megtörténhet, hogy párton belüli ellenfelei a lemondását követelik majd. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET A héten folyamatosan érkeztek a rakétaelemek a brit területen levő Greenham Common-i amerikai támaszpontra. A bázist újabb szöges- drót-keritéssel vették körül, hogy megakadályozzák a rakétatelepités ellen tiltakozó békeaktivisták behatolását a támaszpontra. (Telefoto: CSTK) A stílus - válogatás A’ stílus mindig válogatás eredménye. Beszédünk, írásunk választékosabb, szemléletesebb, pontosabb, ha tudatosan is válogatunk. A szabatos kifejezést, a helyes választást mindenekelőtt a rokon értelmű szavak megfelelő alkalmazása teszi lehetővé. Helyes felhasználásuk újra és újra nyelvi felfrissüléssel, gazdago­dással jár. Forrásunk önkéntelenül is a nyelvében is klasszikus irodalmi alkotás, az eleven, színes népnyelv és természetesen a köznyelv. Ezek kölcsönhatásában nyelvünk állandóan változik, gyúródik, fejlődik, s ha megfelelően válogatunk, stílusunk hatásosabbá, szebbé válhat. Lássunk csak egy példát: azt, hogy valaki eltávozott az élők sorából, nagyon sokféleképpen fejezhetjük ki. Mondhatjuk látszólag egyszerűen, konkrét igével: meghalt, elhalálozott, eltávozott, elhunyt. Elvont fogalmat megszemélye­sítő igével: elporladt, eltűnt, elfakult, lehullt. A beszédhelyzetnek megfelelően alkalmi vagy állandósult szókapcsolatokat is hasz­nálhatunk: elállt a lélegzete, végsőt lehelt, elbúcsúzott az élettől, elköltözött a másvilágra. A sor tovább bővíthető az irodalmi nyelvből: betemette a tél, elringatta a folyó, befogadta a föld stb. Hogy szólásaink milyen képszerűvé, elevenné tehetik a stílust, arra íme egy példa az irodalmi nyelvből; így adják szájról szájra a szomorú hírt: ,.Meghalt a kasznár - újságolja a gulyásbojtár a kocsisnak. - A kasznár letette a kanalat - adja tovább a hírt a kocsis a szolgálónak. - No bezzeg a kasznár is elment már deszkát árulni földvárra, értesül a komornyik, aki magának a bárónak újságolja: szegény nemzetes úr beadta a kulcsot.“ így játszani a szavakkal csak a nyelvművész tud. De az adott nyelvi elemekből jól választani, helyesen, szépen beszélni nem­csak a művésznek kell, hanem mindenkinek. HELTAINÉ NAGY ERZSÉBET Szóalkotási szándék vagy tájékozatlanság? Minden nyelvnek minden időben szüksége van új szavakra, hogy az új fogalmakat meg tudja nevezni, esetleg a régi, kevésbé megfelelő neveket jobbakkal tudja felcserélni. A szóalkotás általá­ban társadalmi tevékenység, de olykor egyének (írók, költők) is hoznak létre új szavakat. Az egyéni alkotások azonban csak akkor válnak valóban szavakká, ha társadalmi használatúakká lesznek: a nyelvet beszélő közösség befogadja, használni kezdi őket. Az alábbi példákban talán nem is tudatos szóalkotással állunk szemben, hanem inkább a szótévesztésnek egy különös válfajá­val. Azért különössel, mert nem két ismert szót tévesztenek össze, illetve cserélnek fel a szerzők, hanem egy ismertet egy hozzá hasonló, de a magyar köznyelvben ismeretlennel. S azért nem tudatos talán ez a szóalkotás, mert a szerzők nyilván ismertnek vélték az általuk használt alakokat. De nézzük a példákat! „Célunk, hogy megismertessük ezzel a zenével a külföld zenei kényenceit is“ - írta az egyik szerző. Vagyis az ínyenc, kéjenc szavak mintájára „megalkotta“ a kényenc alakot, amely neki talán ezt a jelentést sugallta: kényes ínyenc. Eláruljuk, hogy A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának tanúsága szerint a kényenc alak régebben szórványosan előfordult, de a kéjenc változataként, ennek jelentésében. Ma tehát semmiképpen nem beszélhetünk a külföld zenei kényenceiről, hanem esetleg ínyen­ceiről. Az ínyenc ugyanis nemcsak a finom falatokat, hanem átvitt értelemben a más különleges élvezeteket kedvelő személyre is ráillik. A következő mondatban az igei állítmányt találjuk szokatlan­nak: „Sokszor az emberi gondatlanság, nemtörődömség karajit ki egyre nagyobb darabokat a pótolhatatlan földből.“ Tény, hogy van karaj szavunk, a karéj-nak a népies alakpárja. Jelentése: félkör alakú hely, félkör alakú szelet. De nincs és nem is volt karajit igénk. A szeletnek a szántóföldből való levágását, kihasítá­sát a kikanyarit igével fejezzük ki. Tehát a mondat így hangzik helyesen: „Sokszor az emberi gondatlanság, nemtörődömség kanyarit ki eqyre nagyobb darabokat a pótolhatatlan földből“*. JAKAB ISTVÁN ■■h r ■ a ■■ ■■ ■ ■ ■ Teli oromok Nem szakad a hó, sőt gyakran igazából nem is esik, nem is hull. Csak lassan, lebegve szállingózik, másképpen: száldogál, hulldogál, szállong vagy - ritkább szóval élve - hulldos, illetőleg szálldos. De így is hamar fehérbe öltözik a táj. A domboldalon, a hegyoldalon, más szóval a lankán, a lejtőn, az ereszkedőn,a meredeken, sőt - irodalmi kifejezéssel - a meredélyen csak úgy repül a kis szán, a szánkó vagy (tájszóval) a šzánka, illetőleg- ahogy a városi gyerekek mondják - a ródli. A sízőket meg a lejtőn kívül a sipálya, illetőleg a lesiklópálya várja. Jégpálya, korcsolyapálya, sót müjég vagy műjégpálya már sok városban található. Falun, faluhelyen meg ott a befagyott tó, folyó- végtére az is csak jég. így aki korcsolyázni vagy - ahogy bizalmas, familiáris stílusban járja - korizni szeret, könnyűszerrel megteheti. De nem kell búsulnia annak sem, aki még kicsi, igy egyelőre nem tud korcsolyázni - vagy közvetlenebbül - korival a talpán a jégen száguldozni. Mert a jégen csúszkálni, illetőleg- ahogy némely vidéken mondják - sikárkózni, sikánkózni, sikonkázni is lehet. De jó lesz vigyázni: az esés, közelebbről az elesés, leesés, elbukás, felbukás, elterülés, elhasalás, hasra esés, hasra vágó- dás, orra esés, orra bukás, hanyatt esés, hanyatt vágódás, lepottyanás, lehuppanás, lepottyanás, illetőleg - kevésbé fino­man - a fenékre esés, lefenekelés, - vagy ahogy az argóban járja- az eltaknyolás, eltaccsolás és fejre állás nem tartozik föltétlenül a téli örömök közé! RUZSICZKY ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents