Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-28 / 306. szám, szerda
A szovjet népgazdaság új feladatok előtt Jurij Andropovnak az SZKP KB ülése elé terjesztett beszéde (ČSTK) - A TASZSZ hírügynökség nyilvánosságra hozta Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének beszédét, amellyel a Központi Bizottság ülésének résztvevői a tanácskozás első napján ismerkedtek meg. A beszédet az alábbiakban közöljük. Tisztelt Elvtársak! Nagyon sajnálom, hogy időleges körülmények lehetetlenné tették részvételemet ezen az ülésen. Alaposan megismerkedtem azonban a jövő évi terv alapját, kiindulópontját képező valamennyi anyaggal. Sokat gondolkoztam ezekről, szólni kívántam róluk és meg szerettem volna világítani néhány elgondolásomat. Ezért küldöm meg az SZKP KB tagjainak és póttagjainak, a központi revíziós bizottság tagjainak és a központi bizottság ülése résztvevőinek beszédem szövegét. Mint tudják, a központi bizottság politikai bizottsága megvitatás céljából önök elé terjesztette a jövő évi terv- és költségvetés tervezetét, amelyet a Szovjetunió Minisztertanácsa készített el. Országunk szempontjából létfontosságúak a mostani ülésen megvitatásra kerülő kérdések. Politikai szempontból rendkívül jelentős, hogy a jövő évi feladatok meghatározásával párhuzamosan értékeljük a XXVI. kongresszus határozatainak teljesítését, mérleget készítünk a központi bizottság 1982-es novemberi ülése óta végzett munka eredményeiről, elemezzük a sikereket és hiányosságokat, hogy ezekből a jövőre nézve helyes következtetéseket vonjunk le. Idén számos olyan intézkedés végrehajtását kezdtük meg, amelyek célja a gazdálkodás tökéletesítése, a tervezés színvonalának az emelése, az állami, a munka- és a tervfegyelem szilárdítása. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy számos területen viszonylag rövid időn belül sikerült javulást elérni, fokozódott a kezdeményező készség és a káderek felelősségtudata, megnövekedett abban való hitük, hogy önerőre támaszkodva és a dolgozó tömegek alkotó aktivitásának fokozásával újabb sikereket érhetnek el. A kitűzött irányvonal a kommunisták és minden dolgozó körében teljes egyetértésre és támogatásra talál. Az emberek nagyobb munkakedvvel kezdtek dolgozni. Meggyorsult a gazdasági növekedés üteme, némileg javultak a minőségi mutatók is. A népgazdaságban általánosságban a jobb irányába történő változás volt tapasztalható. Mindez igazolja a kitűzött irányvonal helyességét, azon feladatok teljesíthetőségét és megalapozottságát, amelyeket a párt tűzött ki a gazdasági élet fejlesztésében és a jelenlegi nehézségek leküzdése érdekében. Láthatjuk tehát, hogy az eredmények önmagukért beszélnek. Ez azonban csak a kezdet. A legfontosabb feladat most az elért növekedési ütem megtartása, az általános pozitív munkakedv tartósítása és a pozitív folyamatok még aktívabb kibontakoztatása. Az 1984-es évre szóló tervben foglalt feladatok elemzése azt mutatja, hogy az abban meghatározott ütemek és arányok lényegében összhangban vannak ezekkel a feladatokkal és erősítik az idei év pozitív tendenciáit. Úgy vélem, hogy az elvtársak egyetértenek ezzel a véleménnyel. A terv sokkal erőteljesebben, mint eddig, a termelés hatékonyságának a növelését célozza. Szociális céljaink is vitathatatlanok. A terv magában foglal minden olyan intézkedést, amely az ország védelmi képességének a megfelelő szinten tartását szolgálja. A terv javaslata tehát megfelel a párt politikai és gazdasági stratégiájának és gondolom, ezért az ülésen jóváhagyható. Azt követően, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén a tervet jóváhagyják, az minden gazdasági ágazat, a vállalatok, gazdasági tömörülések és szervezetek gazdasági tevékenységének alaptörvénye lesz. Meghatározza az üzemrészlegek, műhelyek, termelöbrigádok, munkás- kollektívák ezreinek munkaritmusát, mindazokét, akik önfeláldozó munkával gyarapítják anyagi és szellemi értékeinket, hozzájárulnak hazánk erejének növeléséhez. Az imperialista körök agresszív politikája következtében rendkívül ^kiéleződött nemzetközi helyzetben az állami terv következetes teljesítése nemcsak kötelezettség, hanem minden szovjet ember, minden munkakollektíva, minden párt- és társadalmi szervezet hazafias kötelessége is. Rendkívül fontos az, hogy már az új év első napjaitól kezdve jól rajtoljunk, és tekintet nélkül a ránk váró nem kevés nehézségre a munka hatékonyságának fokozására törekedjünk. Szükséges, hogy figyelmünket a legégetőbb kérdésekre összpontosítsuk. Ilyen például az ún. szűk keresztmetszetek problémája, mert ennek a kérdésnek a megoldásától fúgg tulajdonképpen az egész mű sikere. Az elvtársak tudják, hogy nem volt könnyű az 1984-es terv elkészítése, azt bizonyos fokú feszültség kísérte. Ezt jelentős mértékben érthetően befolyásolták a népgazdaság ismert adósságai és hiányosságai, valamint magának a tervezésnek a minősége is. Bármilyen okokkal is magyarázzuk mindezt, kötelesek vagyunk biztosítani a terv sikeres teljesítését. Alapvető követelmény a pontos szervezés minden munkaterületen, érvényes ez a központi szervekre éppúgy, mint az egyes helyi szervekre is. Nyilvánvaló, hogy már az első szakaszban minden ágazatban, minden kollektívában egyértelműen tisztázni kell, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel teljesíthetők az igényes feladatok, az alapanyagokkal és nyersanyagokkal való takarékos gazdálkodás, az energiatakarékosság, a munkatermelékenység növelése és a fogyasztási cikkek gyártásának növelése. A párt szemszögéből nézve a feladatot csakis így lehet megfogalmazni: feltétlenül biztosítani kell a tervek teljesítését, de ugyanakkor minden lehetőséget ki kell hasznáini annak túlteljesítésére. A terv elkészítése után a legfontosabb, amint azt Vlagyimir II- jics Lenin mondotta: tudni kell a tömegeket versenyre és kezdeményezésre ösztönözni, hogy azonnal munkához lássanak. Figyelmeztetni szeretnék arra, hogy az utóbbi időben számos dokumentumot hagytunk jóvá a dolgozók kezdeményezésének a kibontakoztatása céljából. Ezek közé sorolható a munkakollektívákról szóló törvény, a fegyelem megszilárdítását célzó határozat, a brigádrendszerü munkaszervezés továbbfejlesztését célzó intézkedés stb. Aszerint kell megítélni a gazdasági vezetők és társadalmi szervezetek tömegeket mozgósító képességét a jó munkaeredmények elérése céljából, hogy a vállalatok és trösztök hogyan fogják megvalósítani ezeket a párthatározatokat. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a terv javaslatának megvitatása során támogatta azt az indítványt, hogy a párt- és szakszervezeteknek és munkakollektíváknak konkrét feladatokat adjanak - a munkatermelékenységnek a tervben megszabottnál nagyobb mértékű növekedésének az elérését, mondjuk egy százalékkal, ugyanakkor, a termelési 'költségeknek a tervben előirányzottnál fél százalékkal nagyobb mértékű csökkentését. Ezt pótfeladatnak kell tekinteni, melyet a párt a tervhez csatol. Viktor Grisin, Dinmuhamed Ku- najev, Vlagyimir Scserbickij, Vitalij Vorotnyikov és Eduard Sevardna- dze elvtársak közölték, hogy Moszkva, Leningrád, Ukrajna, Kazahsztán, Grúzia legjobb kollektívái és továbbiak is készek ennek a mozgalomnak az élére állni. Ezt csak helyeselni lehet és mindenütt így kellene szervezni a kötelezettségek előkészítését és jóváhagyását, a vállalatok, szov- hozok és más szervezetek különleges takarékossági számlákat nyithatnának és erőteljesebben ösztönözhetnék azokat, akik a legjobb eredményeket érik el. Az 1984-es terv és az egész ötéves tervidőszak feladatainak teljesítéséhez jó kiegészítő hq^zá- járulást jelenthetnének a dolgozók kezdeményezéseinek más formái is. Annak idején nálunk, például, széles körben kibontakozott a gépek több műszakban való kihasználásának a mozgalma. A későbbiekben azonban ezt indokolatlanul abbahagytuk. Pedig éppen ebben az irányban rendkívül nagy tartalékok vannak a termelés hatékonyságának és a munka termelékenységének a növelésében. Mi a valós helyzet jelenleg e téren? Vegyük szemügyre a harkovi traktorgyárat, amely országunkban a második legnagyobb ilyen jellegű gyár. 1980-82 között az üzem megmunkáló gépeinek parkját 9 százalékkal bővítették, ugyanakkor azok műszak-kihasználtsága 1,5-ről 1,41 -re csökkent. Az üzem ezt munkaerőhiánnyal magyarázza. És ugyanakkor csodálatra méltó kitartással kér újabb és újabb gépeket és egyáltalán nem nyugtalanítja az, hogy milyen lesz azok kihasználtsága. Más példák is akadnak azonban. A kombájnokat gyártó dnyep- ropetrovszki üzemben - amely mellesleg ugyancsak a traktorok és mezőgazdasági gépek gyártásáért felelős minisztérium hatáskörébe tartozik - bevezették a tudományos munkaszervezés szabályaival összhangban a munkahelyek jóváhagyása során a kötelező eljárást. Ennek köszönhetően itt három év alatt mintegy 600 munkahelyet takarítottak meg, miközben a termelés növekedett, vagyis, más szóval, beruházások nélkül közvetlenül a gyárban jelentős munkaerőforrásokra leltek. Kétségtelen, hogy a termelés erőteljes gépesítésével összefüggésben az ilyen hozzáállás a munkatermelékenység növelésének hatalmas lehetőségeit tárja fel. Sajnos, az utóbbi években gyakorlatilag megfeledkeztünk a termékek tervezett munkaigényességének gyors elérését célzó mozgalomról. Nyíltan meg kell mondani, hogy számos ágazatban eddig nem szentelnek kellő figyelmet a termelési költségek csökkentésének. Emlékeztessünk arra, hogy a háború előtti években aktívan harcoltak az említett költségek tervezett szintjének a mielőbbi eléréséért. Fel kellene támasztanunk a műszakszám növelését és a tervezett termelési költségek elérését célzó mozgalmat Természetesen mindezt új szervezési és műszaki alapon kell megtenni. Bizonyára nem szükséges alátámasztani, hogy ezzel a módszerrel lehetővé válik a termelés lényeges növelése és a termelési költségek csökkentése. A minisztériumoknak, reszortoknak, a tervező szerveknek alaposan el kell gondolkodniuk azon, hogyan valósíthatnák meg az ezzel összefüggő intézkedéseket. Újabb kérdés. A fegyelem megszilárdítását célzó intézkedések rendszerében nagy fontosságú az SZKP KB és a minisztertanács határozata a termékek szállítását megszabó szerződések teljesítéséről. Ez az intézkedés kissé javított a népgazdaságban tapasztalható helyzeten. A tények azonban azt igazolják, hogy ez a lényeges probléma nem nyert mélyreható megoldást. A szerződések és megrendelések teljesítésével összefüggésben megnövekedtek a gazdasági vezetőkkel szembeni követelmények. Mégis léteznek azonban a mai napig olyan „hátsó ajtók“, amelyek lehetővé teszik prémiumok kifizetését még olyan esetben is, ha nem teljesítették hiánytalanul a szállítási feladatokat. A tervező szervek meghonosítottak egy speciális kifejezést a „terv teljesítésétől való átmeneti elmaradást“ is. Igaz ugyan, hogy az utasítás tartalmazza azt a fenntartást, hogy a fegyelmezetlenségnek ez a mutatója - mert másként ez nem nevezhető - egy-két százalék között mozoghat és csak rendkívüli esetben érheti el a 3 százalékot. Ha azonban elvileg már engedélyezett volt a szerződés megszegése, akkor egyes vezető dolgozók ezt a „jogot“ teljes mértékben kihasználták. Több gépipari minisztérium például az idén érvényesítette a szerződéses kötelezettségek nem teljesítésének maximális határát, például a vállalatoknak csaknem a felénél. Világos, hogy a szállítási fegyelem nemcsak a vállalatoktól függ, hanem az anyagi-műszaki ellátásért, a közlekedésért, felelős szervek, az irányítás valamennyi szintjének a munkájától is, melyek feladata a termelési folyamat zavartalanságának a biztosítása. Az említett folyamat résztvevőinek olyan mértékben kell felelősséget vállalniuk a szerződéses kötelezettségek megszegeséért, amilyen mértékbn valóban felelősek ezért. A minisztertanácsnak meg kellene vitatnia ezeket a kérdéseket, megfelelő ajánlásokat kellene kidolgoznia, és szükségesnek mutatkozik bizonyos rend bevezetése. A következő kérdés is nagy figyelmet érdemel. A mi tervező szerveink, minisztériumaink, reszortjaink mindeddig nem találtak megfelelő megoldást arra, hogy teljes mértékben, nagyfokú hatékonysággal legyen kihasználva országunk jelenlegi termelési és tudományos-műszaki potenciálja. Vegyük csak szemügyre például a legutóbbi években a vegyi és kőolajiparban, valamint a gépiparban létrehozott hatalmas kapacitásokat. Ezek közül már hosz- szabb idő óta többet nem használnak ki kellőképpen az ágazaton belül, és az egyes ágazatok között mutatkozó aránytalanságok miatt. Úgy véljük, hogy minden minisztériumnak, az állami tervbizottságnak és az anyagi-műszaki ellátással foglalkozó állami bizottságnak a legrövidebb időn belül rendkívüli intézkedéseket kell kidolgoznia az említett szűk keresztmetszetek és a termelési potenciál kihasználtságának hatékonyságát csökkentő aránytalanságok fejszámolása érdekében. Magától értetődően állandóan szem előtt kell tartani a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását. Számos ipari ágazatban már most gyorsabban és nagyobb határozottsággal haladnak ebben az irányban. Jó össztönzést jelentettek a novemberi ülés után elfogadott új határozatok, a fontos kísérletek, melyek célja az új technika kifejlesztésének és alkalmazásának az ösztönzése. A tudományos-műszaki munkák egész komplexumának szervezése azonban még távolról sem egybehangolt. Számos ágazatban egy helyben topogás tapasztalható, nem teljesítik az új eljárások alkalmazását célzó tervet és e tervek megítélése sem a legjobb. A népgazdaságban tapasztalható helyzet megköveteli, hogy a minisztériumok, reszortok és a Szovjet Tudományos Akadémia a termelés műszaki színvonalának a radikális emelését és minőségének megjavítását tartsa szem előtt. Sok függ attól, hogy milyen mértékben tudjuk a vállalatok, a tudományos kutatóintézetek, tervező intézetek kollektíváit, a mérnököket, a műszakiakat és a tudósokat mozgósítani a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása érdekében. Ez elsőrendű fontosságú feladat. Ezt teljesítenünk kell és képesek is vagyunk ennek teljesítésére. A társadalmi-gazdasági fejlesztés terveinek évenként esedékes megvitatása során mindig el kell gondolkodnunk a beruházások helyzetén. Ez érthető is. A beruházások nálunk ugyanis rendkívül szerteágazóak. A beruházásokkal függ össze közvetlenül ipari termelésünk növelésével, a mező- gazdaság anyagi-műszaki bázisának megszilárdításával, valamint a dolgozók lakás- és kulturális körülményeinek a megjavításával összefüggő feladatok megvalósítása. Az említett fontos területen tapasztalható jelenlegi helyzettel azonban, sajnos, továbbra sem lehetünk elégedettek. Több beruházást és objektumot nem helyeznek üzembe határidőre. Az építóvállalatok vezető dolgozói gyakran terjedelmes ma- gyarázgatásokba bocsátkoznak és objektív okokkal próbálják indokolni kudarcaikat. Azonban nem magyarázgatásokra, hanem az építőiparban fennálló helyzet lényeges megjavítására van szükségünk. Hiszen hatalmas eszközöket fektettünk ebbe az ágazatba, erőteljes ipari bázist teremtettünk, szakmailag képzett káderekkel rendelkező tervezőintézeteink vannak és jó a műszaki ellátottság is. A siker kulcsa itt is, akárcsak másutt is, a dolgozók felelősségének a növelése, annak megkövetelése, hogy pontosan teljesítsék kötelezettségeiket, precízen dolgozzanak, kezdeményezöen és hiánytalanul teljesítsék feladataikat. Éppen ebből a szempontból kell értékelnünk építőipari minisztériumaink tevékenységét, a területi szervek és a vezető dolgozók munkáját is. Rendkívül szigorúan meg kell követelni a lakások, iskolák, kórházak, óvodák és bölcsődék, valamint a szolgáltató üzemek építési határidejének a megtartását. A közlekedés is állandóan a gazdasági és a pártszervek, valamint a tanácsok figyelmének a középpontjában áll. Az utóbbi időben itt pozitív változások tapasztalhatók. A közlekedésben több a kihasználatlan tartalék és lehetőség mint másutt, és ezeket rövid időn belül a gyakorlatban is ki lehet használni. Ez elsősorban a gazdaságtalan teherszállítás korlátozására vonatkozik. Nyilvánvalóan teljes (Folytatás a 4. oldalon)
