Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-17 / 298. szám, szombat

( kis _____: V NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: December 10-töl 16-ig Argentína új államfője letette a hivatali esküt A nyugat-európai országokban nagyszabású há­borúellenes megmozdulásokra került sor a NATO . rakétahatározatát elfogadó ülés 4. évfordulójának előestéjén • George Bush alelnök Salvadorban tárgyalt Kuvaitban hat pokolgépes merényletet hajtottak végre • Husszein jordániai király Párizsban tár­gyalt a libanoni helyzetről • Grenadáról kivonták a megszálló amerikai csapatok egy részét Moszkvában szovjet-finn külügyminiszteri tárgya­lásokra került sor • Ismét libanoni célpontokat támadott az amerikai és az izraeli hadiflotta Hivatalba lépett Törökország új polgári kórmánya • Madridban megnyílt a Spanyol Kommunista Párt XI. kongresszusa Bécsben befejeződött a haderöcsökkentési tárgya­lások őszi fordulója • A költségvetési vitában megbukott a dán kormány • Lisszabonban meg­kezdődött a portugál testvérpárt kongresszusa A francia államfő Jugoszláviában tárgyalt Bécs nem lehet alibi A genfihez hasonló helyzet állt elő a héten a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalásokon is - ugyan­azon okok miatt. Csütörtökön ke­rült sor az őszi tárgyalássorozat menetrendszerinti utolsó ülésére. Ezen a plenáris ülésen a tárgyalá­sokon részt vevő 4 szocialista or­szág javasolta, hogy a tíz éve folyó megbeszéléssorozat esetle­ges felújításának dátumáról ké­sőbb, diplomáciai úton egyezze­nek meg. Gyakorlatilag tehát olyan hely­zet állt elő, hogy az 1984-es pon­tos folytatás kitűzése nélkül szü­netel minden leszerelési tanács­kozás a két nagyhatalom között. Mint ismeretes, a múlt hónap vé­gén megszakadtak Genfben a szovjet-amerikai tárgyalások az európai nukleáris fegyverek csök­kentéséről és korlátozásáról, majd meghatározatlan időre felfüggesz­tették ugyancsak a svájci város­ban a két nagyhatalom között folyt tárgyalásokat a stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásáról és csökkentéséről, most pedig a bé­csi tárgyalások folytatása vált két­ségessé. A leszerelési tárgyalások csa­tornái jelenleg tehát teljesen bedu­gultak, nem kétséges, hogy melyik félnek a hibájából és milyen okok­nál fogva. Az Egyesült Államok azzal, hogy november végétől megkezdte közepes hatótávolsá­gú nukleáris eszközeinek nyugat­európai telepítését, az említett le­szerelési fórumok célkitűzéseivel ellentétes irányú lépést tett, hiszen a rakétatelepítés fokozza a hábo­rús veszélyt és a nukleáris fegy­verkezés rendkívül veszélyes for­dulóját indítja útjára. A genfi és a bécsi tárgyalások küldetése ez­zel ellentétben viszont éppen az volt, hogy a leszerelést - főleg a nukleáris leszerelést - előre­mozdító közös lépésekben álla­podjanak meg a nagyhatalmak, a felek egyenlő biztonsága elvé­nek a szem előtt tartásával. Mivel Washington ennek épp az ellenkezőjét tette a telepítésnek zöldet adó bonni, londoni és római vezetés segítségével, a Szovjet­unió és a szocialista országok a kialakult helyzetet értékelve nem ok nélkül találták úgy, hogy ezek- után értelmét vesztik a tárgyalások. Mint a bécsi ülésen André Wie­land, az NDK küldöttségének ve­zetője hangsúlyozta, az amerikai rakéták megjelenése Nyugat-Eu- rópában minőségileg új veszély- helyzetet teremt kontinensünkön. Azt is leszögezte, hogy a szocia­lista országok Bécsben mindvégig olyan kölcsönösen elfogadható megállapodás létrejöttére töreked­tek, amely a felek egyenlő bizton­ságából, a stratégiai egyensúly megőrzéséből indult ki. A Nyugat azonban szándéko­san blokkolta ezeknek az indítvá­nyoknak a megvalósulását és nem is próbálkozott olyan újszerű hoz­záállással, amelyet a szocialista országok javasoltak. Ehelyett azt a látszatot próbálták kelteni, hogy ha Genfben nem is, de Bécsben előrelépés tapasztalható a leszere­lési kérdésekben. Ez azonban nem más, mint hamis illúziókeltés, a nukleáris leszerelést követelő milliók megtévesztését szolgáló manőver. A szocialista országok által felkínált ésszerű lehetősége­ket mindvégig kategorikusan el­utasították, viszont a Kelet kezdet­től fogva kész volt ésszerű, olykor nagyfokú rugalmasságot tükröző kompromisszumra is. Azt viszont nem engedik meg, hogy a Nyugat a bécsi tárgyalásokat alibiként használja tárgyalási szándékának demonstrálására és ezek leple alatt folytassa nukleáris terveinek a megvalósítását. Ezért az adott kényszerhelyzetben úgy látják jó­nak, ha a folytatás időpontjának kitűzése nélkül fejeződik be a mostani tárgyalási forduló. A leszerelési fórumok szünetel­nek ugyan az ismert okok miatt, de mindez nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió elzárkózik a tárgya­lások elől. Erre hívta fel a figyel­met a moszkvai Pravda csütörtöki vezércikke, amely leszögezi: a Szovjetunió kész a nukleáris fegyverzetkorlátozási tárgyalások folytatására, ennek alapfeltétele azonban, hogy Európában álljon helyre az amerikai rakéták telepí­tését megelőző helyzet. Minden alapot nélkülöz tehát az a nyugati állítás, hogy Moszkvában becsap­ták az ajtót a tárgyalások folytatása előtt. A lehetőség ezentúl is adott, csak a Nyugatnak kellene átlépni azt a bizonyos küszöböt. Polgári kormányzás Argentínában Latin-Amerikában a múlt hét szombatja óta eggyel kevesebb lett a katonai diktatúrák száma azzal, hogy Argentínában Raúl Al­fonsín személyében beiktatták az ország új polgári elnökét. Ebben a latin-amerikai országban nyolc éven át katonai rezsimek váltották egymást és a mostani polgári ha­talomátvétel ennek a diktatúra­időszaknak a végére tett pontot. Alfonsínt a múlthavi választáso­kon győztes Polgári Radikális Szövetség jelölte az elnöki poszt­ra. A választások a hatalom csú­csain helyet foglaló tábornokok kudarcát jelentették és egyúttal igazolták: az ország népe megun­ta a katonai junta politikáját, válto­zásokat óhajt és épp a mostani hatalomváltástól remél haladó irá­nyú fordulatot. A junta katasztrofá­lis gazdasági helyzetbe juttatta az országot. Argentína gazdasági helyzetét az alábbi két adat szem­lélteti legjobban: az infláció mérté­ke éves viszonylatban elérte a 400 százalékot, amihez fogható talán csak Izraelben tapasztalható. A másik meghökkentő adat: az ország külföldi tartozásai elérik a 20 milliárd dollárt, vagyis a világ egyik legeladósodottabb állama. Az új államfő a beiktatását kö­vető napon már szigorú döntése­ket jelentett be: 20 napra befa­gyasztotta az élelmiszerek és szolgáltatások árát. Az új vezetés második lépésként kérelemmel fordult a hitelező bankokhoz, hogy adjanak haladékot a kamatok és az esedékes tartozások törleszté­sére. Az új argentin elnök belpoliti­kai téren eddig azt teszi, amit a lakosság elvár tőle. A közvéle­mény megnyugvással fogadta azt az elnöki döntést is, hogy fokoza­tosan csökkentik a katonák befo­lyását a polgári központi és helyi szervekben. Raúl Alfonsín külpolitikai téren is rendezni kívánja Argentínának főleg a Malvin-szigetekért lefolyt háború idején bonyolulttá vált kap­csolatait. Székfoglalójában hang­súlyozta, hogy normális kapcsola­tok kiépítésére törekszik minden országgal. Ezt egyaránt értette a kapitalista és a szocialista or­szágokra is, ennek jele, hogy a héten fogadta a beiktatására érkezett szovjet küldöttséget és tárgyalt Csehszlovákia kohó- és nehézgépipari miniszterével is. Ki­nyilvánította továbbá, hogy orszá­ga a viszályok békés rendezésére törekszik, beleértve a Nagy-Bri- tanniával támadt viszályt is. Mint ismeretes, a Malvin-szigetek bir­toklásáért lezajlott tavalyi háború elvesztése óta nincs diplomáciai kapcsolat a két ország között és a mai napig hadiállapot van ér­vényben. A hét elejétől a Buenos Aires-i kormányváltást köszönhetően ol­vadás indult meg az eddig fagyos brit-argentin viszonyban. Alfonsín biztató kijelentése után a kezde­ményező lépést Thatcher brit kor­mányfő tette meg azzal, hogy be­iktatása alkalmából üdvözölte az új államfőt. Eddig még nem volt példa arra, hogy brit kormányfő üzenetet küldjön olyan állam fejé­hez, amellyel nincs diplomáciai kapcsolatban, hanem hadiállapot­ban van vele. Az argentin elnök válaszüzenetében azonnal remé­nyét fejezte ki, hogy a két ország kapcsolatai megjavulnak. Portu­gália máris felajánlotta, hogy köz­vetítőként hajlandó fellépni. A je­lek szerint tehát jó kilátások van­nak a Malvin-háború óta feszült brit-argentin kapcsolatok rende­zésére. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Damaszkuszban kedden nagyszabású imperialistaellenes tünte­tésre került sor. A szíriai fővárosban ezrek tiltakoztak az országra nehezedő amerikai nyomás és az egyre gyakoribbá váló fegyveres provokációk ellen. (Telefoto: ČSTK) Nagy zavar egy kis szócska körül Bizonyára mindenki előtt ismeretesek az ilyen kérdezésformák: ,,EI-e jöttök moziba?“,,Meg-e csináltad a leckét?“ ,,Nem-e előre megmondtam?“ Különösen gyakori az ilyenféle szerkesztés az úgynevezett függő kérdésben, amikor a kérdő mondat egy főmondat után, mint alárendelt mellékmondat következik: „Nézd meg már, el-e mentek“,,Kíváncsi vagyok, meg-e találja, “,,Félek, nem-e vesztettem el“. Mint látjuk, kérdőszócskánkat főleg az igekötőkkel és a nem tagadószóval szeretik összekapcsolni, mostanában azonban hallani lehet azt is, hogy az -e tárgyat vagy (és főleg) határozót követ: ,,Nem tudom, itt-e van“. ,,Tudni kellene, őt-e láttad csakugyan“ és hasonlók. Mielőtt még más is rászoknék ezekre a formákra, mondjuk meg gyorsan, hogy a fenti kérdések helyesen így hangzanak: Eljöttök-e moziba? Megcsináltad-e a leckét? Nem megmondtam-e előre? Nézd meg már, elmentek-e. Kiváncsi vagyok, megta- lálja-e. Félek, nem vesztettem-e el. Nem tudom, itt van-e. Tudni kellene, csakugyan ót láttad-e. De miért így van jól, és mért nem úgy, ahogy sokan és sokfelé mondják? Fogjuk vallatóra az -e szócskát: mi a szerepe, feladata nyelvünkben, hogyan végzkezt a feladatát, s a mondatban melyik hely illeti meg. Szerepe, röviden szólva, az, hogy jelezze a kér­dést akkor, ha nincs kérdőszó, vagy ha a hanglejtéssel nem jelezzük a kérdést. Ebből következik, hogy - akár egyenes (tehát főmondati), akár függő (azaz mellékmondati) a kérdésünk - az -e szócskára csak akkor van szükségünk, ha az állítmányra kérde­zünk, hiszen minden más mondatrészre kérdő névmással vagy kérdő határozószóval kérdezhetünk (ki? mi? hány? milyen? hogyan? mikor? és így tovább). De még az állítmány kérdezése esetén is mellőzhető az -e, ha kérdezésünket hanglejtéssel jelezzük: Beteg vagy? Eljössz? Voltál moziban? Ezeket persze így is kérdezhetjük: Beteg vagy-e? Eljössz-e? Voltál-e moziban? Ha azonban az ilyen kérdés függő kérdéssé válik, azaz mellék- mondattá lesz, az -e használata kötelező, hiszen ilyekor a hanglejtéssel nem lehet jelezni a kérdést (a hanglejtés jellegét ugyanis a főmondat szabja meg), tehát így kell mondanunk: Szeretném tudni, (hogy) beteg vagy-e. Kíváncsi vagyok, (hogy) eljössz-e. Azt kérdezem, voltál-e moziban. Ha mármost az -e szócska az állítmány kérdezését jelzi, magától értetődik, hogy az állítmány után van a helye, nem valami olyan szó után, ami nem állítmány. Az el-e jöttök moziba? Nem-e vesztettem el? Mondd meg, jól-e van? Ót-e láttad? mondatokban az állítmány: eljöttök, elvesztettem, illetőleg van, láttad, az -e szócskát tehát ezek után kell kitenni, nem pedig az el igekötő, a nem tagadószó vagy a jól határozó, illetőleg az őt tárgy után. De hát hogyan alakult ki egyáltalán az -e szócskának az imént vázolt helytelen használata? Hogy ezt megértsük, az eddig mondottakat ki kell még valamivel egészítenünk; azzal, hogy az -e kérdőszó nemcsak az igei állítmány után állhat, hanem- különösen meglepetést, felháborodást kifejező kérdésben- minden olyan szó, sőt szóelem után is, mely a teljes állítmány helyébe lép, azt helyettesíti. ,,A pénz eltűnt“-mondja valaki, ,,EI-e- kérdezzük megdöbbenve. „Nem csinálom meg a leckét“- nyakaskodik a futball zajára fülelő nebuló. ,,Nem-e?“ - kérdezi vészjóslóan a szülő. „Beteg vagyok“ - panaszkodik valaki, mire az orvos kifogástalan magyarsággal kérdezheti: „Beteg-e?“ És persze ebben a helyzetben a jól-e, őt-e formák is szabályosak („Jól oldottam meg a feladatot.“ „Jól-e?“; „Egész bizonyosan ót láttam“. „Ót-e?“). Ezek a kérdő, felkiáltó formák teljes mértékben helyesek. Beszédünkben sok ilyen, szinte már egy szóvá forrott kérdő-felkiáltó alak van; ugye? igaz-e? nem-e? A világért sem akarunk ezek ellen hadakozni, de igenis hadakozunk az olyan formák ellen, melyekben megvan a teljes, a kifejtett állítmány, s az -e szócskát mégsem az után, hanem egy más szó, egy nem­állítmány után teszik ki. MARTINKÓ ANDRÁS Nősülhetünk-e a menyasszonyunkkal? Az egyes igékhez szorosan hozzájuk tartozó állandó határozó vagy vonzat nem mindig egyezik a szlovák és a magyar nyelvben. Ha ezt nem vesszük figyelembe, a magyar fül számára szokatla­nul hangzó mondatokkal lephetjük vagy inkább döbbenthetjük meg beszélgetőtársainkat. S ezt bizony meg is tesszük néha, különösen a megnősül igével kapcsolatosan, mert társhatározót is teszünk hozzá: „A barátom megnősült Évával.“ Aki szlovákul tud, mindjárt megérti, miről van szó, ugyanis a szlovákban az oženiť sa ige társhatározói vonzatot kaphat: „Priateľ sa oženil s Evou.“ A magyar a megnősül ige mellé nem tesz vonzatot. Tehát csak ezt mondja: „A barátom megnősült.“ Ha a szlovák oženil sa ige mellett a nő neve is szerepel társhatározóként, akkor általában két megoldás lehetséges a fordításban. Egyik az, hogy a megnősül helyett az elvesz igét használjuk, s a társhatározó­ként álló nevet tárgyként tesszük a mondatba: „A barátom elvette Évát“. A másik megoldás meg az lehet, hogy a magyarban is meghagyjuk a társhatározót, de a megnősül igét az egybekel-\eI vagy a összeházasodik-ka\ cseréljük fel. „A barátom egybekelt Évával“; „A barátom összeházadosott Évával. Hasonlóan szokatlan, sőt hibás szerkesztésű a magyar mon­dat, ha a férfi neve is, a nőé is alanyként szerepel benne az elvesz igei állítmány és az egymást kölcsönös névmási tárgy mellett: „A barátom és Éva elvették egymást.“ Ez ennek a szlovák mondatnak a tükörfordítása: „Priateľ a Eva sa zobrali.“ Magyarra ezt szintén a tárgyatlan egybekel vagy összeházasodik igével fordítjuk:“ A barátom és Éva egybekeltek“; „A barátom és Éva össze házasodtak. ‘ ‘ JAKAB ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents