Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-14 / 269. szám, hétfő

DJ SZÓ 5 1983. XI. 14. A legfiatalabb világbajnok Dmitrij Bilozercsev a férfi torna legfiatalabb világ­bajnoka - az idén december 22-én lesz tizenhét esztendős - az egyik legmegnyerőbb egyénisége az elmúlt hónap végén Budapesten rendezett tor- na-világbajnokságnak. Fiatal kora ellenére a leg­szebb, legatlétikusabb testalkató tornász, s ameny- nyiben a férfiak között is hirdettek volna szépségki­rályt, kolléganőim és jómagam választása a 170 centiméter magas, 67 kilós összetett világbajnokra esett volna. Kerek egy évtizeddel ezelőtt, 1983. november 20-án lépte át a kis Dmitrij a moszkvai CSZKA sportklub tornatermének küszö­bét, édesapja kíséretében. Akkor nyilván egyikőjük sem gondolt ar­ra, hogy a sportág leghíresebb embere válik belőle. Egyszerűen csak elfoglaltságot kerestek a szü­lők a kisfiúnak, hogy ne zavarja folyton a nálánál öt évvel idősebb Irinát. Alekszandr Alekszandrov edző szemügyre vette a nyolcéves gyereket; - Nagy is és kövér is a tornához. Próbálják meg a birkó­zóknál! - utasí­totta el tömören őket. De Vlagyi­mir Bilozercsev, a papa nem hagyta annyiban. Hosszan magya­rázott a fiatal mesternek, igye­kezett meggyőz­ni tévedéséről, míg végül Alek­szandrov föladta.- Na jó, nem bánom - legyin­tett rezignáltan hadd maradjon. Úgy se lesz belő­le semmi. Az első év a mestert látszott igazolni, Dmitrij elveszett a tö­megben. A má­sodikban viszont hatalmasat ug­rott, az osztály legjobbja lett. S mégis ekkor jött élete legna­gyobb csalódá­sa: csak harma­dik lett a verse­nyen.- Emiatt úgy elkeseredtem, leg­szívesebben el bőgtem volna ma­gam. De kinevettek volna a többi­ek. Na, Kövérkém - ezt a becene­vet ragasztotta rám az osztály, mert olyan kis gombóc voltam mondtam magamban, nem elég, hogy te győzni akarsz. Dolgoznod kell, keményen edzened. Sokan kételkednek talán, hogy egy kilenc-tízéves gyerek fejében születhet ilyen elhatározás. A szü­lők, az edző, az újságírók adják szájukba a hasonló mondatokat. Nos, az ekként gondolkodókat ezúttal ki kell ábrándítanunk. A torna egyre inkább a fiatalok, sőt a gyerekek sportja lett. Méghozzá igen kemény sportja. Ezekben az apróságokban korán kialakul az egészséges becsvágy, a győzni akarás, elvégre melyik gyerek ne szeretne egy-egy nagy példakép nyomán világhírre szert tenni. így volt ez a kis Dmitrijjel is. Teltek az évek. A kisfiú szép szál fiatalemberré cseperedett, de A mindentudó lovas; négy gyakorlat, s a mérleg: háromszor 10, egyszer 9,95! (Farkas József felvétele) egy időközben sem változott: míg kortársai viháncoltak, szórakoz­tak, Dmitrij minden szabad idejét a tornának szentelte. A kitartás, az akaraterő meghozta gyümölcsét, igazolta, hógy e két tulajdonság sok esetben előbbre való a tehet­ségnél. 1982-ben, az ankarai junior Eu­rópa-bajnokságon hat aranyérmet szerzett (a lehetséges hétből), s a szovjet bajnokságon parádés Grman mögött nagy az űr (ČSTK) - Nyárasdon (Topoľníky) a serdülő asztaliteniszezők IBV- tornáján ismét bebizonyosodott, hogy a nemzetközileg jegyzett legifjabb korcsoportban az Európa-bajnok Milan Grman mögött nagyon nagy az űr. És ez a megállapítás nemcsak a fiúkra vonatkozik, hanem a korcso­port leánycsapatára is. A bizonyíték: Grman biztosan nyerte a fiú egyest, de a csapatban már nem akadt olyan partnere, hogy legalább a döntőig eljusson az együttes. A lányok ellenlábasaik végküzdelmét ugyancsak a nézőtérről figyelték. Annak ellenére, hogy a legkö­zelebbi serdülő és junior Európa- bajnokságot a jövő nyáron rende­zik, az edzők nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Különösen a lá­nyok között lesz nehéz a választás a csapatkeresés során. Tulajdon­képpen nincs is miből választa­ni... Ugyanis a sportegyesületek nagy részében a diák kategóriák­ban mindenütt elsősorban a fiúk nevelésével foglalkoznak, és - sajnos - nincs ez másképpen az ifjúsági sportközpontokban sem. Ezzel kapcsolatban nem árt odafi­gyelni az egyik hazai élvonalbeli edző, Marta Novotná véleményé­re, aki a Vítkovice csapatában ne­veli a fiatalokat. Többek között így nyilatkozott:- Nagyon csodálkozom, hogy fiú-centrikus nézet alakult ki a leg­több egyesületben, hiszen a nők­nél még az idősebb korosztályok esetében is sokkal kisebb a kon­kurencia. És így sókkal könnyebb lenne átütő sikert elérni. Úgy lát­szik nem megy másképp addig, amíg nem születik valamiféle uta­sítás arra vonatkozóan, hogy ez az arány megváltozzék, s addig marad minden a régiben. Pedig ha gyors szemléletváltozás következ­ne be, úgy esetleg lépéselőnybe kerülhetnénk, legalábbis európai riválisainkkal szemben... Mivel ilyen határozat eddig nincs, így a válogatott csapatok­ban is azzal kísérleteznek, ami a rendelkezésre áll. Nyárasdon megmutatkozott - különösen a lá­nyoknál - az egyik leglényege­sebb hiányosság, mégpedig a láb­munka terén, és ez elsősorban az aktív támadójáték hiányában mu­tatkozott meg. Például a KNDK serdülő leánycsapata szolgálhat­na, annak ellenére, hogy a koreai fiúcsapat tagjaival együtt szemmel láthatóan jobb fizikumúak voltak vetélytársaiknál. A jelenlegi helyzetet hűen tük­rözte Pŕemysl Fulínnak a véle­ménye:- Lényegesen jobb a helyzet a fiúknál. Grman a jövőben a nálá­nál idősebb játékosokkal fog közö­sen edzeni, és ami feladatunk, hogy megfelelő partnert találjunk mellé a csapatban. A legközelebbi alkalommal a Mihočko, Štépánek, Korbei hármas mellett a felnőtt válogatott öccsének, Petr Javű- reknek is lehetőséget adunk, de még mások is számításba jöhet­nek. Ez a serdülő kategóriára vo­natkozik, viszont a junior korosz­tályban erősebb a leánycsapat a fiúkénál. Elsősorban Renáta Ka- salová és Ivana Masaŕíková azok, akikre építeni akarunk. dolgokat művelt. Közben Alek­szandr Alekszandrov is megvál­toztatta véleményét:- Most már érett vagy arra, hogy a legjobbak között is győzzél- ezekkel a szavakkal engedte útnak tanítványát a májusi várnai Európa-bajnokságra. Dmitrij nem okozott csalódást, sőt szó szerint valóra váltotta edzője szavait. A világbajnokság évében a kí­nai Li Ninggel és Tong Fejjel egye­temben a legnagyobb esélyessé lépett elő. S Budapesten egyetlen megingás nélkül, higgadtan, ele­gánsan mutatta be gyakorlatait, s az összetett világbajnoki cím mellé a szerenkénti döntőben még három aranyérmet érdemelt ki. A csapatversenyek során kétszer, a szerenkénti döntőkben három ízben kapta a maximumot jelző tízes érdemjegyet. Az egyéni összetettben 119,200 pontot gyűj­tött, s amennyiben világcsúcsot tartanánk számon a tornában, ak­kor ez rekord lenne. Dmitrij tökéle­tes gyakorlatait látva óhatatlanul felmerült a kérdés, lehet-e ennél jobban tornászni?- Edzőm és én azon a vélemé­nyen vagyunk - válaszolta az új­donsült világbajnok - hogy a gya­korlatok nehézségét és erősségét kell növelni, s a kivitelezést tovább csiszolni, mert ez utóbbiban nem lehet határ. Az ember mindig töké­letesebb és tökéletesebb dolgokat művel. Két évvel ezelőtt Jurij Koroljov tizennyolc évesen lett világbajnok, Dmitrij Bilozercsev nem egész ti­zenhét esztendősen. Vajon meny­nyi idős lesz a montreáli győztes? A kérdésre a szovjet válogatott edzője, Leonyid Arkajev kapásból válaszolt:- Tizenkilenc! S mielőtt találgatni kezdenénk, jelentőségteljesen Bilozercsevre nézett. URBÁN KLÁRA Időpontnehézségek Már hagyomány, hogy a bajnokcsa­patok Európa Kupájának győztese és a Kupagyőztesek Európa Kupáját el­nyert csapat egymás elleni mérkőzését az ún. Szuper Kupa találkozót egész Európában fokozott figyelemmel kísé­rik a labdarúgás kedvelői. Ez idén a Szuper Kupa győzelemért a nyugat­német Hamburger SV, az 1982/83-as BEK-kiírásának legsikeresebb csapata és a skót Aberdeen mérkőzik, amely nem kis meglepetésre nyerte a leg­utóbbi KEK-t. Azonban a Szuper Kupa-találkozó lebonyolításával kapcsolatban váratla­nul nehézségek merültek fel. Eredeti­leg az első mérkőzést ugyanis október 11-én kellett volna lebonyolítani, ez az időpont azonban ütközött a Skócia- Belgium Európa-bajnoki selejtezővel. Ez természetesen nem felelt meg az Aberdeen csapatának, hiszen az együttes játékosainak legalább a fele érdekelt a skót válogatottban is. Végül mégis csak született megoldás: az első találkozóra november 22-én Hamburg­ban kerül sor, a visszavágóra pedig december 5-én vagy 20-án... A Világ Kupán az ismét felfelé törekvő magyar súlyemelősportot a legsikeresebben Hornyák Ferenc képviselte. Igaz, a szakításban szerzett ötkilós előnyét a lökésben leadta, és testsúlykülönbséggel a harmadik helyre szorult a lengyelek tavalyi világbajnoka Leletko, és az exvilágcsúcstartő szovjet Rózsik mögé az 56 kilós súlycsoport­ban (Mészáros felvétele) A FŐTITKÁR VÉLEMÉNYE Egy hónappal ezelőtt a súlyemelő Világ Kupa Párkányban (Štúrovo) lezajlott 12. versenyének szervezői abban reménykedtek, hogy a Nem­zetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) magyar főtitkára, Aján Tamás megtekinti a Duna-parti városban lebonyolított versenyt. Amikor végül a nemzetközi szövetség főtitkára mégis megjelent, a szervezők ezt nem akármilyen elismerésnek tekintették. Ez a szerény hozzáállás egyébként a VK házigazdáinak általános jellemzésére is érvényes, pedig - ahogy a versnyek során kiderült - a túlzott szerénykedésre nem volt okuk. Sokáig emlékezetes versenyt rendeztek, amelynek feltehetően rövidesen a nemzetközi súlyemelőéletben is további maradandó rendezvény lehet a bizonyítéka. Alig néhány nappal ezelőtt Aján Tamást a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az OTSH első elnökhelyettesévé nevezte ki, en­nek ellenére Párkányban minde­nekelőtt, mint a nemzetközi súly­emelőélet jeles képviselője vendé­geskedett. Látogatása már csak azért is megtisztelés volt a VK szervezői részére, mert a Világ Kupa versenysorozatának éppen Aján Tamás volt a „szülőatyja“, így nem mellékes, hogy hogyan értékelte a háromnapos verseny- sorozatot. Már csak azért sem, mert szavaiból szinte csak elisme­rést lehet idézni:- Amikor az elmúlt évben a Vi­lág Kupa-sorozatba Csehszlová­kia is bekapcsolódott, mégpedig a Havírovban megrendezett Cseh­szlovák Kupa hagyományos verse­nyével párhuzamosan, nagyon szurkoltam annak a gondolatnak, hogy a kezdeményezésnek folyta­tása legyen. Mindenekelőtt azért, mert az olyan tehetséges szerve­zők, mint amilyenek Csehszlová­kiában ebben a sportágban találha­tók, csakis a nehézatlétika fejlődé­sét mozdíthatják elő. A párkányi versenyek minden elképzelésemet felülmúlták. Mindenesetre nem számítottam arra, hogy 13 ország versenyzői lesznek jelen, de arra sem, hogy ennyi élversenyző lép dobogóra a világ legjobbjai közül. A nemzetközi szövetségben érte­lemszerűen az az általános véle­mény, hogy csökkenteni kell a Világ Kupa keretébe tartozó versenyek számát, a Csehszlovák Kupával párhuzamosan lebonyolított eddigi két verseny egyértelműen megmu­tatta, hogy a Világ Kupasorozatok­ból ez a verseny nem hiányozhat. A főtitkár elismerő szavai elle­nére nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jövő érdekében a szervezőknek elsősorban a ren­dezvény sportértékének növelé­sére kell helyeznünk a fő hang­súlyt. Áz idei versenysorozatnak talán egyetlen negatívuma volt, mégpedig az, hogy túlságosan sok súlyemelő lépett dobogóra, akik ráadásul - képességüket te­kintve - nem voltak „egy súlycso­portban“. Ezért helyenként hosz- szadalmasnak és erőltetettnek tűnt a verseny. Ha ez nincs, talán a legjobbak eredményei is megha­ladták volna az idei verseny jegy­zőkönyvében rögzített legjobb tel­jesítményeket. Ha a verseny rendezői örültek a nemzetközi szövetség főtitkára jelenlétének, úgy sokkal inkább annak, amit a későbbiek során nyilatkozatához hozzáfűzött: Rajtol a legfia­talabbak mező­nye a dévényi futóversenyen. Feltehetően édesapa, aki az utolsó utasítást adja a 14-es számú „ver­senyzőnek“. (Vojtíšek-felv.)- Nagyon örülök annak, hogy az utóbbi évek során örvendete­sen javulnak a csehszlovák és magyar súlyemelők kapcsolatai. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy például a magyarországi sportközpontokat mindkét ország versenyzői közösen használják a nagy világversenyek előtt, de a javuló együttműködés ezúttal más téren is megmutatkozott. Pél­dául abban, hogy az itteni Világ Kupa-verseny résztvevői a mint­egy 55 kilométerre levő Budapest ferihegyi repülőterén szálltak le, s innen utaztak a verseny színhe­lyére. Ami pedig a párkányi lehe­tőségeket illeti, csak a maximális elismerés hangján szólhatok a szervezők munkájáról. Ami pe­dig az itteni lehetőségeket illeti, beleértve a sportcsarnokot, az it­teni szálláslehetőséget és a helyi Juhcelpap korszerű rehabilitációs központját, véleményem szerint a legközelebbi időben sorra kerülő junior világbajnokság első számú várományosa lehet a város - fe­jezte be nyilatkozatát Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövet­ség főtitkára. Feltehetően a szervezők nem kis örömére...

Next

/
Thumbnails
Contents