Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-12 / 268. szám, szombat

KIS _________ NY ELVŐR November 5-töl 11-ig Szombat: A Kreml Kongresszusi Palotájában ünnepi gyűlést tartottak az Októberi Forradalom 66. évfordulóján Vasárnap: Törökországban három évvel a katonai hatalomát­vétel után parlamenti választásokra került sor • Londonban a miniszterelnöki rezidencia előtt több tízezren tüntettek az amerikai rakéták telepíté­se ellen Hétfő: Moszkvában díszszemlét és felvonulást tartottak • Világszerte megemlékeztek a NOSZF évforduló­járól Kedd: A libanoni Tripoli mellett kiújultak a súlyos harcok Jasszer Arafat hivei és ellenfelei között Szerda: Szófiában megnyílt a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek konzultatív találkozója • Hazaérkezett Grenadáról a kubai szakemberek utolsó csoportja • Reagan elnök megkezdte tokiói tárgyalásait • Kohl és Thatcher eszmecseréje Bonnban Csütörtök: Megkezdődött az Egyesült Államok Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa • A sziriai kormány megvitatta az amerikai csapatösszevonások után kialakult közel-keleti helyzetet O Khaddam külügy­miniszter megkezdte moszkvai tárgyalásait Péntek: A kanadai miniszterelnök londoni eszmecseréje Margaret Thatcherrel Felületes gondolkodás: pontatlan fogalmazás Sokszor okozunk értelmetlenséget - logikai hibát - azzal, hogy nem gondoljuk meg alaposan, mit is írunk le; nem fejtjük ki kellően a mondanivalót. Például szolgálnak erre az alábbi mondatok. Az egyik így hangzik: „A tanítónőnek sokan hálásak a betűve­tésért.“ Lehet, hogy a felületes olvasó észre sem veszi a hiányos fogalmazást, mert a mondat egészéből meg tudja állapítani, mire gondolt a szerző. De ha alaposabban megnézzük, bizony pon­gyolán szerkesztett mondat ez, mert nem a betűvetésért lehetnek hálásak a tanítónőnek, hanem a betűvetés megtanításáért, pon­tosabban azért, mert megtanította őket a betűvetésre. A másik mondat is mást fejez ki, mint amit a papírra vetője mondani szándékozott, (gy hangzik: „Saját szervezeteik segítsé­gével biztosítják a lakosság szükségleteit.“ Csakhogy a lakosság szükségleteit nem kell biztosítani, azok anélkül is megvannak. Nyilván a lakosság szükségleteinek a kielégítését biztosítják saját szervezeteik segítségével. A mondatba tehát még egy szót kellett volna beleszerkeszteni: „Saját szervezeteik segítségével biztosít­ják a lakosság szükségleteinek kielégítését." De jobb a mondat, ha elhagyjuk belőle az agyonhasznált biztosít igét, s a kielégítés főnév helyett a kielégít igét tesszük bele, ezzel helyettesítve a biztosit állítmányt: „Saját szervezeteik segítségével elégítik ki a lakosság szükségleteit." „A repce vetésterületének már csak egyharmadát kell begyűj­teni" - olvastam egy tudósításban. Mivel nem a vetésterületet szokás begyűjteni, hanem rajta vagy róla a termést, bizony fennakadunk az ilyen fogalmazáson. Többféle helyes megoldás is kínálkozik; ezek közül csak kettőt említünk: „A repce vetésterüle­tének már csak egyharmadán kell begyűjteni a termést", „A repcét vetésterületének már csak egyharmadán kell begyűjteni." Olykor talán a rosszul értelmezett takarékosság, tömörítés miatt lesz értelmetlen a mondat: „A műsorban mondókák, népi játékok, népmesék, népi táncok és szavalatok hangzottak el“. A mondókák, népmesék, szavalatok elhangozhattak a műsorban, de a népi játékok, népi táncok nem. Ha takarékoskodnunk kell a szöveggel, akkor olyan állítmányt válasszunk, amely mindegyik alanyhoz illik. Például: „A műsorban mondókák, népi játékok, népmesék, népi táncok, és szavalatok szerepeltek." Ha nem fontos a takarékoskodás, akkor így is szerkeszthetjük a mondatot: „A műsorban mondókák, népmesék, és szavalatok hangzottakéi, népi játékokaí és népi táncokaf mutattak be." JAKAB ISTVÁN Kamra, kamara, kamera E három szó alaki összefüggését mindenki könnyen fölismeri. De vajon milyen kapcsolat van e szavak jelentése között? Vagyis: mi köze a fáskamrának a kamarazenéhez és a tévékamerához? Mind a három címszó az eredetileg ’bolt/ozat/’, később ’szoba’ jelentésű latin camara, camera szóra, ez pedig egy hasonló görög szóra megy vissza. Ugyanígy lett nálunk is a 'boltív, boltozat’ jelentésű bolt szóból később ’üzlethelyiség’. Persze mai nyel­vünkben is többféle kamra van: fáskamra, éléskamra, szerszám­kamra, kincseskamra stb. Ez utóbbitól már csak egy lépés a ’fejdelmi, királyi vagy pápai kincstár’, illetve a ’kincstár közigaz­gatási szerve’ jelentés. Ehhez kapcsolódik a sókamara (a régi sómonopólium hivatala), a kamaragróf (az Árpád-korban és később a pénzverés, bányabér és a kincstári nyereség ügyeit intéző fótisztviselő), a kamarás (eredetileg: a királyi kincstárnok) stb. A kamarazene az olasz musica da camera tükörfordítása. De az olasz camera szó itt nem kamrát, hanem kincstárt jelent. A kamarazene ugyanis eredetileg udvari zene volt, melyet a régi fejedelmi és egyéb udvartartások vezetői, vagyis a kamara részére adtak elő. Nem a kamarazenével függ össze a kamaraénekes szó, mely a királyi udvar által kitüntetésképpen adományozott cím. A kamara szónak ’állami javak vagyonkezelő hatósága’, illetve ’királyi udvar’ jelentéséből indult ki a ’törvényhozó testület’ jelentés. (Ez őrződött meg pl. kétkamarás szavunkban.) Innen ágazott el a ’jogalkalmazó hivatásúak érdekképviseleti testülete’ jelentés (ügyvédi kamara, kereskedelmi és iparkamara stb.). A filmesek és a tévések kamerája a föntebbi latin camera szónak ’kamra’ jelentésben való újraátvétele szaknyelvi ielen- tésszúkítéssel. LADÓ JÁNOS Nyitott Új divatszó terjed mostanában: a nyitott. Talán a kémiában kezdte, és a társadalomtudományok, a lélektan, az esztétika népszerűsítőinek cikkeiben, előadásaiban folytatta pályafutását. Első dolga az volt, hogy megfojtsa ikertestvérét, a nyílt melléknévi igenevet. A nyitott mellé szegődött a már hírhedtté vált másik nyelvrontó is: a felé. A lelki életre vágyó férfiú manapság már nem azt mondja a nőnek, hogy „legyen hozzám nyílt és őszinte“, hanem azt, hogy „legyen nyitott felém“. Azért említettem ilyen „lelkiző“ példát, mert főleg efféle szövegkörnyezetben vált divat­szóvá a nyitott. Nyitott ablak-ról, nyitott kocsi-ról vagy nyitott uszodá-ról régen is beszéltünk, csakhogy ezt nem a divat, hanem a szükség hozta létre. A nyitottnak áldozatul esett az imént említett őszinte szavunk is. De sorolhatnám tovább a számúzötteket. Hiszen az ember az új divat szerint már nem fogékony, nem érzékeny, nem érdeklődő, nem kíváncsi, nem feloldódott, nem közvetlen, nem közlékeny, hanem - nyitott. A felsorolt szavak is mutatják, hogy a nyitott jelentése homá­lyos, félreérthető. Sokat markol, keveset fog. Az ugyancsak divatos nyitott kérdés sem valami szerencsés. Jobban hangzik így: nyílt kérdés vagy megválaszolatlan kérdés. Ha a nyitott szó terjedését figyeljük, fölfedhetjük kétes értékű sikerének egyik titkát. Sokan azért élnek vele olyan sűrűn és előszeretettel, mert műbírálatokban, tudományos vagy áltudo­mányos szövegekben szokták hallani, s úgy vélik, e szóhaszná­lattal maguk is a divatos műveltség, a bennfentesség látszatát keltik. Tehát - magyarán szólva - a sznobság egy bizonyos fajtája tükröződik ily módon az élő nyelvben. Kétségtelen, hogy a divatszavak könnyebben hódítanak azok között, akik a sznobságra - nem, nem nyitottak, hanem - hajla­mosak. GYÁRFÁS ENDRE Egy hét a nagyvilágban Nyugat-Európa és a rakétatelepítés Dánia konzervatív kisebbségi kormánya a szociáldemokrata parlamenti többség határozata nyomán a héten sürgette, hogy tartsanak rendkívüli NATO-ülést, melyen még az amerikai rakéták telepítésének megkezdése előtt politikai szempontból értékeljék új­ra a genfi tárgyalások jelenlegi állását. Dánia kezdettől fogva vo­nakodott a NATO hírhedt 1979-es ún. kettős rakétatelepítési határo­zatának a támogatásától. NATO- körökben azonban már másnap elutasították ezt a koppenhágai indítványt, azzal a megjegyzéssel, hogy az eredeti menetrendnek megfelelően megkezdik a rakéták rendszerbe állítását Nyugat-Euró­pában. Hollandiában a kormány e heti ülésén az első számú téma ugyancsak a rakétatelepítés kér­dése volt. Habár még nem mond­ták ki a végső szót, a kormányfő és a külügyminiszter beszédéből kiviláglott, hogy a hágai kabinet is előbb vagy utóbb igent mond Moszkvai ünnepségek A november 7-e tiszteletére megtartott moszkvai ünnepségek szónokai egyaránt rámutattak a béke megőrzésének fontossá­gára, s hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz a nemzetkö­zi feszültség csökkentése és az enyhülési folyamat megőrzése ér­dekében. A Kremlben megtartott szombati ünnepi ülés szónoka, Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára rámutatott arra, hogy a nemzetközi helyzet a második világháború óta még soha nem volt olyan feszült, mint ma. Az Egyesült Államok szélsőségessé vált agresszív politikája azt igazol­ja, Washington mindenáron meg akarja szerezni a stratégiai fö­lényt. A Szovjetunió az utóbbi hó­napokban hiába terjesztett elő nagyfokú rugalmasságot tükröző indítványokat, az Egyesült Álla­mok változatlanul elhatárolta ma­gát ezektől az ésszerű indítvá­nyoktól, amelyek az egyenlőség és a felek egyenlő biztonságának szem előtt tartásából indultak ki. Amint már korábban Moszkvá­ban többször is elhangzott, Grigo­rij Romanov ismét megerősítette: ha az Egyesült Államok megkezdi új rakétáinak Nyugat-Európába való telepítését, az elkerülhetetle­nül arra készteti a Szovjetuniót, szövetségeseit és barátait, hogy válaszintézkedésekkel szavatolják biztonságukat. Ezért jött létre az illetékes kormányok között az a megállapodás, hogy harcászati­hadműveleti rakétakomplexumok létrehozását előkészítő munkála­tok kezdődnek az NDK és Cseh­szlovákia területén. A szónok hoz­záfűzte, hogy ez csak az intézke­dések egyik részét jelentené, mert A brit női békeaktivisták folytatták tiltakozó akciójukat az amerikai rakétatelepítésre kiszemelt Greenham Common melletti légitámasz­pontnál szükségessé válnak még más lé­pések is. A központi bizottság tit­kára nem hagyott kétséget afelől, hogy ha az új amerikai rakéták megjelennek Nyugat-Európában, akkor lehetetlenné válik a genfi tárgyalások folytatása. Ez a figyel­meztetés olyan időpontban hang­zott el, amikor már alig néhány nap van hátra a genfi szovjet­amerikai tárgyalások november 15- ére tervezett befejezéséig. Meg­erősítette viszont: a tárgyalások folytatódhatnak, ha az Egyesült Államok nem fog hozzá a rakéta­telepítéshez. A moszkvai jubileumi ünnepsé­gek tehát a nemzetközi helyzet szempontjából rendkívül érzékeny időpontban ismét azt igazolták, hogy a Szovjetunió változatlanul legfontosabb feladatának a béke megvédését, a nukleáris szemben­állás szintjének a csökkentését te­kinti. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET a NATO-tervre. A jelek szerint a belga kormány is hamarosan végleges helyeslő választ mond annak ellenére, hogy az ország közvéleménye a nyugatnémet, brit és holland békemozgalmakhoz hasonlóan tiltakozik a veszélyes militarista tervek ellen. Miközben a nyugat-európai kormányok gyakorlatilag a rakéta­kérdésben szófogadó partnerek­nek bizonyulnak Washington szempontjából, a Fehér Ház még mindig szükségét érezte annak, hogy Nyugat-Európába küldje Kenneth Dam külügyminiszter-he­lyettest azzal a küldetéssel, hogy meggyőzze a még esetleg kétke­dő nyugat-európai politikuso­kat a rakéták telepítésének szük­ségességéről. Dam kettős külde­téssel érkezett: egyrészt, hogy Washingtont tisztára mossa a gre­nadai amerikai inváziót illetően és, hogy meggyőzze a nyugat-euró­pai partnereket arról: az amerikai rakéták telepítésére vonatkozó döntés végrehajtása nem szen­vedhet halasztást. Rendkívüli biztonsági intézkedések előzték meg az amerikai elnök tokiói érkezését, ennek ellenére százak vonultak a japán főváros utcáira, hogy tiltakozzanak az egyre erősödő japán-amerikai militarista szövetség ellen. Baloldali képünkön a rendőrök beavatkoznak a tüntető tömeg ellen. Jobboldalt: a Fehér Ház előtt elhelyezett tábla látható, melyen az amerikai atombombázás áldozatai hirosimai látogatásra hívják meg Reagan elnököt (Telefoto - ČSTK) ÚJÜÉ 4 1983. XI. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents