Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-05 / 262. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Október 29-töl november 4-ig . Szombat: Leonyid lljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes hazautazott Pekingből, ahol a kínai-szovjet államközi konzultációk harmadik fordulóján vett részt. Vasárnap: Argentínában 10 év után először tartottak általános választásokat - Két nyugat-európai kormányon levő szocialista párt - a francia és az osztrák - befejezte kongresszusát Hétfő: Genfben megkezdődött a libanoni nemzeti megbékélési konferencia - Kohl nyugatnémet kancellár Japánba érkezett Kedd: A brit parlament megerősítette az amerikai robotrepülőgépek Nagy-Britanniába telepítésére vonatkozó döntést Szerda: 4 A Dél-afrikai Köztársaságban „népszavazást“ tartottak az új.alkotmányreformról - Az amerikai képviselő ház zöld utat adott az MX rakéták és a B-1 -es hadászati bombázók gyártásához és rendszerbe állításához Csütörtök: Az ENSZ-közgyülés az USA-t elítélő határozatot hozott a Grenada elleni invázió kapcsán Péritek: Mika Spiljak jugoszláv államfő befejezte romániai tárgyalásait A London melletti Greenham Common légibázisra a héten Galaxy típusú amerikai szállító-repülőgépek ereszkedtek le (képünkön), amelyek feltételezések szerint megkezdték a robotrepülőgép-ele- mek Nagy-Britanniába szállítását. (Telefoto - CSTK) Libanoni megbékélési konferencia Remények és kétségek - ez jellemzi a Libanonban egymással szembenálló felek képviselőinek Genfben hétfőn megkezdett tanácskozását. A megbékélési konferencia - amely összehívásában nagy szerepet játszottak az arab államok, főként Szaúd-Arábia és Szíria - reményeket .kelt, mivel már az a tény, hogy a hosszú éveken át egymás ellen fogyveres harcot is vívó erők tárgyalóasztalnál ülnek, biztató. A másik oldalon viszont épp a sokéves ellenségeskedést nehéz felváltani az egyes vallási és politikai csoportok együttműködésének gondolatával. így érthető, hogy a konferencia a kölcsönös bizalmatlanság légkörében nyílt meg. Már a napirend is jelzi: hosszú és bonyolult tárgyalásokra van kilátás, hisz a tartós és átfogó nemzeti megbékélésre, az ország arab és nemzetközi kapcsolataira, az idegen csapatok kivonására, s főleg az izraeli-liba- noni különmegállapodásra vonatkozó nézetek eltérőek. Az ellenzék, élén Valid Dzsumblattal, a Nemzeti Megmentési Front vezetőjével a maronita keresztények hegemón szerepét rögzítő alkotmány megváltoztatását és a hatalom igazságos újraelosztását követeli. A jobboldali falangista párt első embere, s egyben az államfő, Amin Gemajel viszont mindenekelőtt a szíriai és az izraeli csapatok kivonásáról akar tárgyalni, s csak azután - mint mondotta - „a muzulmán kívánságokról“. Mindenesetre előrelépésként értékelhető, hogy a tárgyaló feleknek sikerült megegyezniük az ország nemzeti jellegéről. Az erre vonatkozó nyilatkozat szerint Libanon szuverén, független, egységes arab állam, az arab világhoz tartozik, az Arab Liga alapító tagja és aktív résztvevője, s mint ilyen, a szervezet égisze alatt létrejött valamennyi megállapodást kötelezőnek ismeri el magára nézve. A fentiek alapján érvénytelennek kellene minősíteni a május 17-én kötött libanoni-izraeli megállapodást, ugyanis az Arab Liga tiltja bármiféle szerződés megkötését Izraellel. Ez a kérdés a genfi konferencia legkeményebb diója. A megmentési frontba tömörülő erők a megállapodás felmondását sürgetik, a keresztény jobboldal viszont még csak a módosításával sem ért egyet. Az értekezletre - épp ennek kapcsán - nemzetközi tényezők is rányomják bélyegüket. Bizonyára nem véletlen, hogy a genfi tanácskozással egyidőben magas rangú amerikai küldöttség tárgyal Izraelben Eagleburger külügyminiszterhelyettes vezetésével. Ö maga azt nyilatkozta: az USA még szorosabbra kívánja vonni kapcsolatait Izraellel, s nem vonja ki csapatait Libanonból. (Ellenkezőleg: a karibi térségből újabb hadihajókat irányítottak át Libanonba, s a washingtoni szenátus is úgy döntött, hogy jövő márciusban nem vonják ki az amerikai egységeket.) Tel Aviv nyíltabban beszél: arra figyelmeztette a genfi tárgyalások résztvevőit, hogy a májusi megállapodás érvényesítése vagy módosítása „súlyos és veszélyes következményeket vonna maga után...“ Grenada A harcok folytatódása, illetve befejezése, a kubai állampolgárok hazaszállítása körüli huzavona, éles hangú kubai-amerikai jegyzékváltások - elsősorban ez jellemezte az elmúlt hét Grenadával kapcsolatos eseményeit, s közben az amerikai agresszió újabb részleteire derült fény. Bár a Pentagon igyekezett elhallgatni, kitudódott: az amerikai légierő „tévedésből“ romhalmazzá változtatott egy kórházat, amelyben mintegy ötve- nen vesztették életüket. Washingtonban továbbra is utólagos „indokokat“ igyekeznek fabrikálni a világszerte - az ENSZ- ben is - élesen elítélt invázióra. Állítólag „bizonyítékok“ vannak arra, hogy Grenadát USA-ellenes kémközpontként használták fel, s erre vonatkozóan „titkos dokumentumok“ kerültek elő. Ebben persze nem sokan hisznek. A bírálatok élét Washington azzal is igyekszik elvenni, hogy kilátásba helyezte csapatai mielőbbi kivonását. Azt szeretné, ha egységeit a brit nemzetközösséghez tartozó államok katonái váltanák fel. Az invázióban részt vett apró karibi államokon kívül a Common- wealth-országok, pl. India és Ausztrália, ezzel nem értenek egyet. Ami Nagy-Britanniát illeti, tart a belpolitikai vihar, mivel az USA a brit nemzetközösséghez tartozó államot rohant le, 3 erről még csak nem is tájékoztatta előre Londont. Az ügyet bonyolítja, sőt a brit kormányt szinte nevetségessé teszi, hogy Paul Scoon, Grenada brit főkormányzója azt állította: a karibi országok szervezetén keresztül ő kért „segítséget“ az USA-tól, mert tudta, hogy az amerikaiak gyorsabban cselekszenek. A Reagan kormányzat a jelek szerint Kuba megfenyegetésére kívánja felhasználni a feszültséget. Hosszú huzavona után ugyan hazaszállíthatták a sebesült kubaiakat, ám az USA továbbra sem hajlandó hozzájárulni a túszként fogva tartott kubaiak távozásához. Ugyancsak a nyomás eszközéül szolgál, hogy amerikai katonák vették körül Kuba grenadai nagy- követségét, s távozásra szólították fel a kubai diplomatákat. Kuba elleni fenyegetésként fogható föl továbbá, hogy a karibi térségbe vezényelték az America repülő- gép-anyahajót nyolc másik hadihajó kíséretében. Havannában éles hangú kormánynyilatkozat reagált az eseményekre, megállapítva, hogy az esetleges következményekért egyedül az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Összeállította: PAPUCSEK GERGELY Fidel Castro a havannai repülőtéren egy Grenadából visszatért sebesültet üdvözöl. (Telefoto - ČSTK) KIS _________ NY ELVŐR Csúcsmunka vagy munkacsúcs? Nyelvünkben sok összetett szó van, pl. munkaerkölcs, munkaidő, munkamódszer, csúcsértekezlet, csúcstalálkozó, csúcseredmény, melyeknek fordított összekapcsolása nyelvi szempontból nem engedhető meg, bár néha sejthető a felcserélt szó értelme, pl. időmunka, máskor zavarkeltő, pl. erkölcsmunka. Abban az esetben, ha a nyelv helyesnek minősíti a megfordítható szóösszetételt, az ebből keletkező új szavak eltérő jelenté- süek, pl. a munkatöbblet: a tervezett, megszabott munkán felüli munka és a többletmunka: a dolgozó és családja fenntartásához szükséges munkán felül végzett munka. A hazai napilapunkban a címben feltüntetett két terminus közül kizárólag csak a „csúcsmunka“ fordul elő, és az utóbbi időben egyre gyakrabban, pl. hat hét leforgása alatt 7 esetben. A mező- gpT’dasági hetilapunkban is gyakoribb a „csúcsmunka“ terminus, pl. „Az őszi csúcsmunkák jelentősége“; „Rugalmasabban a nyári csúcsmunkákban." Két esetben a munkacsúcs is előfordul a következő címekben: „Munkacsúcs a konzervgyárban“; „Két munkacsúcs között“. A szakirodalom és a szakemberek csak a „munkacsúcs“ terminust használják. A vázoltak alapján világos, hogy a „csúcsmunka“ és a „munkacsúcs“ nem lehetnek szinonimák, ezért az egyik alak helytelen. Hol az igazság? A tárgyalt fogalom régóta ismert a világnyelvekben és a szomszédos népek nyelvében. A magyar köznyelvi és mezőgazdasági szótárakban a fogalom nem található meg, így nincs egyszerű dolga az újságírónak, ezt be kell vallani. A Mező- gazdasági lexikonban, a Közgazdasági ABC mezőgazdáknak című könyvben a Kaplonyi K. által írt Mezőgazdasági kiskalauz- ban, valamint a Nyolcnyelvű mezőgazdasági szótárban a „munkacsúcs“ forma található meg, a „csúcsmunka“ alak csak a mi sajtónkban jelenik meg. A szlovák sajtó szóhasználatának hatására (špičková práca) nyelvünkben népszerűvé váló fogalom használata szükséges, gazdagítja nyelvünket, használjuk tovább, de a helyes munkacsúcs alakban. Ezt a formát nyelvünk évtizedekkel ezelőtt befogadta, így él tovább napjainkban is nyelvünkben és a szakemberek körében. Mivel a terminus meghatározása nehezen hozzáférhető - a közkézen forgó szótárakban nfem található - ide írjuk pontos jelentését Kaplonyi könyvéből: „A munkacsúcs a munkák torlódása egy időszakban, ha a gazdaságban a végzett vagy tervezett munkát grafikusan ábrázoljuk, a munkatorlódások (pl. aratás idején) ezen a grafikonon kiugró csúcsban jelentkeznek.“ CSUKA GYULA Miről nem szólhat a „szóló“? A szóló melléknevet többféle vonatkozásban szoktuk használni. Valakinek lehet például személyre szóló bérlete; kaphatunk névre szóló meghívót; a népmese hét országra szóló lakodalomról tesz említést; az egzotikus tájakról szóló leírások kedvelt olvasmányok; a tőkés országokban nem ritkák a világra szóló botrányok; a halkan szóló szórakoztató zenét jólesik hallgatni. A felsorolt példákban szóló szavunk ellen nem merülhet fel kifogás. Használata akkor kifogástalan, ha kész tényekre vonatkozik, mint a következő mondatokban: Megtárgyalták az exportra gyártott árucikkek mennyiségének növeléséről szóló kiegészítő szerződés teljesítését. - A miniszterelnökök a hivatalos látogatás befejezésekor aláírták a következő három évre szóló együttműködési megállapodást. - A tárgyalások napirendjén szerepelt a következő időszakra szóló tervek koordinálásának előkészítése. - A szocialista országok sajtója Washington címére szóló figyelmeztetésként értékelte Andropov nyilatkozatát. - A képviselők az együttes ülésen megvitatták a múlt évi állami zárszámadásról szóló beszámolót. Ha azonban a fordító vagy egy-egy eredeti írás szerzője nincs tudatában, mikor helyes és mikor helytelen e szó használata, ilyen mondatok születnek: A szakemberek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági kérdésekről szóló értekezletnek. - A különböző országokból érkezett jogászok részt vettek a törvényesség biztosításáról szóló tudományos tanácskozáson.- A dolgozók nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai bizalomerősítő intézkedésekről és a leszerelésről szóló konferencia összehívásának. - A munkások sztrájkjukkal az új munkaszerződésekről szóló tárgyalások megszakítására akartak választ adni.- A végleges rendezésről szóló megbeszélésen részt venne minden érdekelt fél. Nyilvánvaló, hogy ezekben a mondatokban szóló szavunk használata helytelen. Egy értekezlet nem „szólhat“ gazdasági kérdésekről, hanem megvitatja őket. A tudományos tanácskozás sem „szól“ a törvényesség biztosításáról, viszont tárgyalhat róla. A konferencia nem „szól“ a bizalomerősítő intézkedésekről és a leszerelésről, hanem az intézkedések és a leszerelés kérdéseivel foglalkozik. Az új munkaszerződésekről szóló tárgyalások helyett a munkaszerződésekről felvett vagy folytatott tárgyalásokról, a rendezésről szóló megbeszélés helyett pedig a rendezésről tervezett megbeszélésről kellett volna írniuk a szóban forgó mondatok megfogalmazóinak. HASÁK VILMOS Tolsztoj-ereklyék kerültek vissza a Szovjetunióba Tatyjana Albertini, Lev Tolsztoj Olaszországban élő unokája, nemrég kétezer-egynéhány, rendkívül értékes dokumentumot ajándékozott a Szovjetuniónak. Közöttük vannak Tolsztoj családtagjainak levelei, Oroszország és más országok kulturális élete számos kiváló személyiségének - Hja Repin festőnek, Ivan Bunyin, Romain Rolland, André Maurois íróknak, Fjodor Saljapin énekesnek - eredeti kéziratai. Ma már az olvasók milliói ismerhetik meg az író lányának, T. Szuhotyina-Tolsztajának a Visszaemlékezéseit - ezt az Olaszországból küldött kézirat nyomán adták ki a Szovjetunióban. A Tolsztoj család sok személyes tárgya is hazakerült. Többek között az író apjának miniatűr arcképe, két, rubinnal és briliánssal díszített aranygyűrű, amely az Anna Karenina nevet kapta (Tolsztoj ugyanis a regény befejezte után ajándékozta a feleségének). Tolsztoj unokája a közelmúltban azt a karperecet is átadta az író moszkvai emlékmúzeumának, amely annak idején Tolsztoj anyjáé volt. (APN) ÚJ SZÚ 4 1983. XI. 5.
