Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-05 / 262. szám, szombat
Úti szú 5 1983. XI. 5. A létező szocializmus új távlatokat nyit A Krescsatik, Kijev központi utcája (APN-felvétel) NEM HOZTAK SZÉGYENT TANÍTÓMESTERÜKRE Negyven évvel ezelőtt az 1. csehszlovák dandár részt vett Kijev felszabadításában A z SZKP KB 1983 júniusi plé- numa kijelölte a szocialista társadalom további előrehaladásának tudományosan megalapozott útjait. A fejlett szocializmus tökéletesítése - most ez a párt és a nép tevékenységének legfőbb tartalma - a létező szocializmus által megszemélyesített, új minőségű civilizáció előnyeinek mind teljesebb megvalósítását, ennélfogva a létező szocializmus által a világfejlödés alakulására kifejtett befolyás megerősödését jelenti. A fejlett szocializmus időszakának részletes jellemzését adja majd az SZKP programjának új megfogalmazása, amelynek, mint J. V. Andropov megállapította, „elsősorban a fejlett szocializmus tervszerű, sokoldalú tökéletesítése, tehát egyúttal a kommunizmus felé való további előrehaladás programjául kell szolgálnia.“ Ma különösen szembetűnő, hogy a létező szocializmus, a szocialista államok közössége: mindazoknak az igen mélyreható változásoknak a fő hajtóereje, amelyek a XX. századot jellemzik. A szocialista világrendszer az emberiség társadalmi fejlődésének élcsapata, a szabadságért és a függetlenségért való küzdelem összes harcosának hatalmas támasza. Amikor az SZKP és más testvérpártok így értékelik a szocialista államök világközösségét, távol állnak attól, hogy figyelmen kívül hagyják vagy kisebbítsék az imperializmus ellen, a békéért, a társadalmi és a nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért síkraszálló erők és mozgalmak szerepét. Azt sem tévesztik szem elől, hogy sok-sok nehézséget, súlyos megpróbáltatást kell leküzdeni a kommunista eszmények diadalához vezető úton. Az imperializmus nem tette le a fegyvert, továbbra is erős és álnok ellenfél, amely levonja a tanulságot vereségeiből, igyekszik alkalmazkodni az új helyzethez, visszahódítani elveszített pozícióit. De az Október által megnyitott korszak bonyolultsága és ellentmondásossága, ellenére éppen a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentmondás határozza meg a világpolitika, a jelenlegi történelmi folyamat tartalmát. Az új rendszernek, a szocialista országok kommunista és munkáspártjai politikájának milyen tulajdonságai teszik a létező szocializmust a társadalmi haladás vezető erejévé? A történelem erre a kérdésre Marx kifejezése szerint, már régen egyértelmű választ adott. A kommunizmus: a valóságos humanizmus. A marxisták sohasem tekintették öncélnak a termelés fejlesztését. „A szocialista gazdaság - hangoztatta Lenin A. V. Luna- csarszkijjal folytatott beszélgetésében - az ember fejlődésének legmagasabb fokát idézi elő. Az akadálytalanul fejlődő ember a lehető legnagyobb és legváltozatosabb boldogságot keresi, amelynek harmonikus kapcsolatban kell állnia mások boldogságával. Az emberi személyiség magas fokú kultúrát fejleszt ki. Nincs szükség a szocializmusra való áttérésre, ha ettől az emberek nem lesznek bölcsebbek, szebbek, okosabbak.“ A nép java, a dolgozó ember boldogsága - ez a legfontosabb, legfőbb az SZKP politikájában. Jóllehet a különbözö történelmi szakaszokban e legfőbb cél megvalósításának lehetőségei nem voltak és nem lehettek egyformák, állandó bővülésük cáfolhatatlan tény. Éppen e legfőbb cél gyakorlati megvalósulása fokának kell kiindulópontul szolgálnia, amikor - a kapitalizmussal összehasonlítva - értékeljük az új társadalom előnyeit és vívmányait. A gyakorlat bebizonyította, hogy a valóban népi politika érvényesítésének elengedhetetlen feltétele: a termelőeszközök magán- tulajdonának megszüntetése és társadalmi tulajdonának megszilárdítása. A létező szocializmus milyen gazdasági, szociális és politikai tulajdonságai fejezik ki a legszembetűnőbben az új, szocialista életminőséget? Legelőször is jegyezzük meg, hogy a szocialista országokban- és csakis ezekben - megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy dolgozzon, és ennélfogva arra is, hogy biztosítsa családjának anyagi és kulturális jólétét. Minden állampolgár számára szavatolják a társadalombiztosítási ellátást. A szocializmus viszonyai között mind teljesebben valósulnak meg a legmagasabb eszmények és értékek, például a társadalmi egyenlőség és igazságosság, a kollektivizmus, mind szélesebb körűvé válik a tömegek részvétele a társadalmi és államügyek irányításában. És még egy tény, amely világosan szemlélteti a szocializmus előnyeit: az emberiség történelmében először jött létre 60 évvel ezelőtt olyan soknemzetiségű szövetségi állam, amely igazságosan oldotta meg a nemzetiségi kérdést. Amikor életünk minőségéről beszélünk, meg kell említeni egy olyan vonást, mint a szovjet társadalom rendkívül nagy fokú esz- mei-politikai, társadalmi és inter- nacionális egysége. Kifejezésre jut ez az emberek új történelmi közösségének - a szovjet népnek a létrejöttében, s abban, hogy ez egyre szorosabban tömörül a kommunista párt köré. A szocializmus legfőbb értéke: a munka. A szocialista életmód - elsősorban dolgozó életmód. Míg Marx megállapítása szerint a kapitalizmus viszonyai között dolgozni a munkás számára annyi mint „életét feláldozni“, és „az élet akkor kezdődik számára, amikor e tevékenység megszűnik...“- a szocialista társadalomban a munka nem csupán az anyagi jólét egyedül elfogadható forrása, hanem egyúttal a személyiség társadalmi, szellemi és erkölcsi értékének fő kritériuma. A szovjet állam elsőként biztosította valamennyi állampolgár számára az ember legfontosabb szociális jogát, a munkához való jogot, azzal, hogy 1930-ban felszámolta a munkanélküliséget. Az európai KGST-országokban sincs munkanélküliség. U gyanígy, a történelemben először valósult meg olyan méretben, amely a kapitalizmusban ismeretlen, a Szovjetunióban és más testvérországokban a lakosság valamennyi kategóriájának orvosi ellátása, az öregségi és rokkantsági nyugdíj, az ingyenes oktatási rendszer, a szakmaválasztás lehetősége stb. Sót, a szocialista országok gyakorlata ezeket a szociális javakat az élet olyan szabályaként szilárdította meg, amelynek megvalósulása nélkül elképzelhetetlen a teljes értékű emberi lét. A burzsoá propaganda azt hajtogatja, hogy a tőkés országokban is hasonló szociális akciók vannak. Köztudott azonban, hogyha a tőkés országokban intézkedéseket foganatosítanak is, akkor csakis a dolgozók elkeseredett osztályharca folytán - ez engedményekre kényszeríti az'uralkodó köröket. Amíg a Szovjetunióban és más testvérországokban az egészségügyre, az oktatásra, a társadalombiztosítási ellátásra fordított kiadásokat csaknem teljesen a társadalmi fogyasztási alapokból fedezik, a tőkésállamokban az ilyen kiadások jelentős részét a munkás béréből vonják le. A szocialista országok dolgozóinak anyagi jóléte is növekszik. A Szovjetunióban, a szocialista közösség más országaiban nagyszabású szociális programok valósulnak meg - ezek a lakosság reáljövedelmének tervszerű növelését, a közszükségleti cikkek termelésének, a lakásépítésnek a fokozását irányozzák elő. A 9. és a 10. ötéves tervben a Szovjetunió történelmében a legnagyobb szociális beruházásokat eszközölték, íme néhány példa: az átlagos havi munkabér 1982-ben 1970-hez képest 1,5-szeresére nőtt; míg 1965-ben a lakosság 4 százalékának volt havi 100 rubelnál nagyobb jövedelme, 1970-ben 18 százalékának, most pedig a szovjet emberek már több mint a felének. Tíz év alatt majdnem kétszeresére növekedett a közszükségleti cikkek termelése. P ersze, még nincs elég lakás, nem elégítik ki teljesen a kiváló minőségű élelmiszerek, korszerű iparcikkek iránti szükségletet, javítani kell a szolgáltatások választékát és minőségét, s a pénzbevételek gyarapodását sem mindig támasztja alá a munkatermelékenység megfelelő növekedése. E hiányosságok leküzdését és a lakosság jólétének további növelését célozza az SZKP XXVI. kongresszusának kidolgozott gadzasági és szociális politikai, a Szovjetunió élelmiszerprogramja. A párt emellett állandóan gondoskodik arról, hogy mindenütt érvényesüljön a munka szerinti elosztás szocialista elve s arra törekszik, hogy az anyagi és az erkölcsi ösztönzés szervesen összekapcsolódjon a munkatevékenység mintaszerű megszervezésével. A gyakorlat szerint: éppen ez a megközelítés szavatolja a legjobb termelési eredményeket, segíti elő az olyan tűrhetetlen jelenségek felszámolását, mint a nem munkával szerzett jövedelem, a semmittevés, a naplopás, a rossz minőségű munka. A tömegek jólétének fokozódása a Szovjetunióban stabil jellegű, s a társadalom valamennyi osztályára kiterjed. A fejlett szocializmus nem ismer olyan jelenséget, mint a társadalmi periféria, holott a tőkés országokban a lakosság sok csoportja szegénységben, nyomorban él. A Szovjetunió és más testvérországok tapasztalata meggyőzően bizonyítja, hogy a szocializmus: olyan civilizáció létrehozása, amelynek meghatározó vonása az, hogy egyre nagyobb figyelmet fordít a dolgozók fokozódó anyagi igényeinek kielégítésére, állandóan gondoskodik a személyiség szellemi, szociális-kulturális szükségletei skálájának bővítéséről. Az ember szellemi vagyonának gyarapítása terén elért vívmányaink óriásiak és vitathatatlanok. A szocialista rendszer anyagi alapja, eszményképei és értékei életképességének megbízható kezese: a hatalmas gazdaság. A nyolcvanas évek elején a szocialista országok hányada a világ ipari termelésében meghaladta a 40 százalékot. Ezenkívül a termelés intenzitásának fokozásával, a tudományos-technikai haladás meggyorsításával összefüggő, valamennyi feladat és probléma a mi társadalmunkban nem a dolgozók kárára, hanem az ő érdekükben oldódik meg. S ez a szocialista rendszer által a történelem alakulására kifejtett hatás fokozásának fontos tényezője. A burzsoá propaganda, amely azokra a problémákra spekulál, melyekkel bizonyos szocialista országok népgazdasága került szembe, széles körű kampányt indított avégböl, hogy a tömegek szemében diszkreditálja a szocializmus gazdasági rendszerét. A legutóbbi évek csakugyan nem a legkedvezőbbek voltak egyes szocialista államok népgazdasága részére. Azok a problémák, amelyekkel kénytelenek voltak szembenézni, mindazonáltal elvben mások, mint amit a tőkés világ él át. A gazdasági növekedés feladatainak megoldása közben a KGST-országok nem ismerik a munkanélküliséget, a termelés csökkenését, a szakadatlan inflációt. A szocialista gazdasági közösség mentes az olyan jelenségektől, mint a valutarendszer zavarai, az államok érdekei közötti, éles konfliktusok. A szocialista világban „gazdasági válság“-ról beszélni, jegyezte meg egy cikkében W. Perlow, ismert amerikai újságíró, annyi, mint „teljesen eltorzítani a reális világot“. J. SZOLODUHIN A szokolovói helytállás után a Szovjetunióban megalakult 1. önálló csehszlovák zászlóalj 1943 tavaszán Novohoperszkba vonult, amelyet a magasabb egység, a dandár megalakulásának színhelyéül jelöltek ki. Buzulukból megérkezett a tartalékezred, az egység létszáma rövidesen elérte a 3,5 ezer főt. Megkezdődött a kemény kiképzés, az éjszakai gyakorlatok sorozata. Szeptember elején már vége felé járt a kiképzés. A tambovi tiszti iskolából a fiatal csehszlovák parancsnokok éppen azon a napon tértek vissza a dandárhoz, amikor Harkov végleg szovjet kézbe került, s így 1943 szeptember közepén bemutathatták tudásukat a Moszkvából kiküldött Barinov tábornoknak, aki az 1. önálló csehszlovák dandár harckészségét kitűnőnek nyilvánította. A szemlén a tábornokkal együtt részt vettek Gottwald, Fier- linger, Nejedlý, Šverma és Vrbenský elvtársak is, akik átadták a dandárnak a csapatzászlót. Szeptember 30-án díszszemlét tartottak, s még azon a napon elindították az első szerelvényt a frontra, amelyet további tizennégy követett. A dandárt a szovjet hadvezetés a legkorszerűbb felszereléssel, többek között tíz közepes, tíz nehéz harckocsival, ugyanannyi páncélozott gépkocsival látta el. A voronyezsi arcvonalhoz osztották be, amelynek abban az időben Vatutyin tábornok volt a parancsnoka. A kivagonírozás után még 150 km-t tettek meg gyalogmenetben, hogy elérjék a Dnyeper jobb partján a 18 km széles és 10 km mély hídfőt, amelyet a 240. szovjet hadosztály foglalt el. A csehszlovák dandár október 23-án éjjel kelt át a pontonhídon. Zászlóalj zászlóaljt követett, század század nyomában haladt, s az 1. csehszlovák dandár Ukrajna földjére lépve a Csibiszov vezér- ezredes parancsnoksága alatt álló 38. szovjet hadsereg 51. hadtestének alárendeltségébe került, 20 km-rel Kijev elővárosától. A szovjet hadvezetésnek az volt a terve, hogy a dandárt a második lépcsőben vetik be, de ezzel a dandár parancsnoka és állománya sem értett egyet. A főcsapás irányában akartak támadni, s ezt el is érték. Még mielőtt november 3-án megkezdődött volna a támadás, Csibiszov vezérezredest Moszkalenko vezérezredes váltotta fel. A harc előtt felsorakozott dandár katonáihoz így szólt parancsnokuk:- Úgy harcoljatok Kijevért, mintha Prágáért, Bratislaváért harcolnátok ... A támadás megkezdődött. Elsőnek az 1. tüzérosztály lépett harcba, a szovjet gyalogságot támogatva. A dandár közben átcsoportosítást hajtott végre, s november 5-én szoros együttműködésben a szovjet egységekkel, visz- szaverték a fasiszták egyik jelentős ellentámadását. Délután támadásba lendült a dandár is, amelynek kiváló szomszédjai voltak. Balra a 240., jobbra a 136. szovjet lövészhadosztály. Elsőnek a harckocsik indultak meg, mögöttük haladt a gyalogság. Karéi Baláž főhadnagy műszaki szakasza ott esett át a tűzkeresztségen, első ízben kísért harcba egy harckocsizászlóaljat. Sochor és Petras gép- pisztolyosai félelmet nem ismerve törtek előre, hogy a parancsban meghatározott feladatokat mielőbb teljesítsék. Körülöttük golyók fütyültek, sebesültek jajgattak... Alkonyodott, de tudták, hogy már csak 350 méterre vannak Kijevtöl, ez erőt, bátorságot adott a támadóknak. Házat ház után foglaltak el. A feladat az volt, hogy mielőbb beérjenek Kijev központjába, és kettévágják a fasiszták harcrendjét. A késő esti órákban sikerült teljesíteni ezt a feladatot a 2. zászlóaljnak. Éjfélkor azonban Moszkalenko tábornok kiadta a parancsot.- Folytassák a támadást... Ne nézzenek se jobbra se balra. Nyomuljanak előre úgy, hogy november 6-ának reggelén Kijev szabad legyen. Egész éjszaka folyt tehát az elkeseredett harc és november 6- án 6 óra 50 perckor a hatalmas ív, amelynek egyik szárnya a ljutyezsi hídfőnél a Dnyeperre, a másik pedig Kijevre támaszkodott, lezárult, s ezzel elzárták az ellenség visz- szavonulási útját. Az 1. csehszlovák dandár a támadó egységek közül elsőnek érte el a Dnyepert. Kijev, Ukrajna fővárosa felszabadult. A támadás során 630 ellenséges katonát, négy harckocsit, négy Ferdinánd rohamlöveget, egy repülőgépet, két teherautót, négy üteget, .33 erödött, bunkert, 45 géppuska, 21 golyószóró-fész- ket semmisítettek meg. A csehszlovák katonák helytálltak, méltónak bizonyultak fegyvertársukhoz, tanítómesterükhöz, a szovjet hadsereghez. A szovjet hadvezetés a dandárt a Szuvorov rend 2. fokozatával. 139 katonát pedig különbözö szovjet érdemrenddel és éremmel tüntette ki. Antonin Sochor hadnagy és Richard Tesárik alhadnagy megkapták a Szovjetunió Hőse címet. Délután a dandárt átcsoportosították, hogy a 38. hadsereg tartalékaként erőt gyűjtsön a további hadműveletekhez, amelyek számára 1944 márciusáig tartottak. N. J.
