Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-05 / 262. szám, szombat
ÚJ szú 3 1983. ki! 5. GEJDAR ALIJEVNEK, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács alelnökének vezetésével tegnap Ho Si Minh-városból visszautazott hazájába az a szovjet párt- és kormányküldöttség, amely a Vietnami KP KB és a kormány meghívására hivatalos baráti látogatást tett a VSZK-ban. ALVARO CUNHAL, a Portugál Kommunista Párt főtitkára lisszaboni sajtóértekezletén ismertette a párt december 15-18 között Portóból sorra kerülő X. kongresszusának téziseit. A dokumentum külpolitikai része rámutat az amerikai rakéták európai telepítésében rejlő veszélyekre, míg belpolitikai része elítéli a hazai reakciónak a nagytőkések hatalma helyreállítására irányuló törekvéseit. JESSE JACKSON ismert néger polgárjogi harcos Washingtonban megerősítette, hogy a Demokrata Párt színeiben indul az elnökjelöltségért vívott küzdelemben. Martin Luther King egykori közeli munkatársa immár a nyolcadik demokrata párti elnökaspiráns. HELMUT KOHL, az NSZK kancellárja tokiói látogatásának befejeztével távol-keleti kőrútjának második állomására, Indonézia fővárosába, Djakartába érkezett. A japán vezetőkkel folytatott tokiói eszmecseréi során Nakaszone kormányfő helyeselte az új amerikai rakéták NSZK-beli telepítését. FELIPE GONZÁLEZ spanyol kormányfő a parlamentben előterjesztette az új terrorellenes törvény tervezetét, amely elsősorban az ETA baszk szélsőséges szervezet ellen irányul. A tervezet többek között javasolja a terrorista akciók elkövetőire kiszabható büntetések súlyosbítását, s ha az áldozatok között katonák lesznek, akkor engedélyezi a szervezet betiltÓQÓf IQ A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS első olvasásban jóváhagyta a hadügyminisztérium jövő évi költség- vetését, amely az idei évhez viszonyítva 6,6 százalékkal nagyobb fegyverkezési kiadásokkal számol. BELFAST északi elővárosában tegnap két rendőr életét vesztette, további 22 személy megsebesült egy bombarobbanás következtében. A bombát a rendőrség könyvtárának épületében helyezték el. A merényletért egyelőre egy szervezet sem vállalta a felelősséget. A NICARAGUAI külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott Hon- durasnál amiatt, hogy a hét közepén két hadihajó és egy helikopter a Fonseca-öbölben megtámadott a nicaraguai partoktól 5 km-re tartózkodó három járőrcsónakot. McFarlane helyett Rumsfeld (ČSTK) - Reagan amerikai elnök bejelentette, hogy Donald Rumsfeldet nevezte ki új közel- keleti megbízottjává Robert McFarlan helyébe, aki a múlt hónapban az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója lett. Donald Rumsfeld több jelentős tisztséget töltött be az Egyesült Államok előző kormányaiban. 1975-1977-ben hadügyminiszterként tevékenykedett Gerald Ford kormányában. Két évvel korábban az Egyesült Államok nagykövete volt a NATO-nál. Függőben a CIA-nek szánt összeg sorsa (ČSTK) - Az amerikai szenátus 19 millió dollárt hagyott jóvá a CIA jövő évi nicaraguai felforgató akcióira. Mivel a képviselőház kétszer egymás után nem hagyta jóvá ezt az összeget, a pénz sorsáról a kongresszus két házának képviselőiből álló bizottság dönt. A CIA-nak egyébként az idén ugyancsak 19 millió dollár áll rendelkezésére ezekre az akciókra, s többek között a hondurasi és Costa Rica-i bázisokon meghúzódó ellenforradalmárok támogatására fordítja. A nyugatnémet háborúellenes akciók egyik legaktívabb szervezője a zöldek pártja. Felvételünkön a párt tagjai láthatók egy Heidelbergben megtartott béketüntetésen (ČSTK-felvétel) A dán parlament a rakétatelepítés megakadályozását szorgalmazza Folyamatosan szállítják a Greenham Common-i bázisra a robotrepülőgépek alkatrészeit (ČSTK) - A dán parlament tegnap megszabta a kormánynak, hogy igyekezzen aktívan megakadályozni az új amerikai nukleáris rakéták európai telepítését. A koppenhágai törvényhozás a NATO miniszteri tanácsa rendkívüli ülésének összehívását kérte a rakétatelepítés politikai következményeinek megvitatása céljából. Az ellenzéki szociáldemokraták által előterjesztett, erre vonatkozó határozat mellett 85, ellene 10 képviselő szavazott, s a kormánykoalíció 62 képviselője tartózkodott a szavazástól. A dán parlament így az idén már másodízben szorgalmazta a ra- kétatelepítés megakadályozását. A nagy-britanniai Greenham Common légibázison újabb Galaxy típusú amerikai szállító repülőgépek szálltak le robotrepülőgépek alkatrészeivel a fedélzetükön. Az elmúlt napokban összesen 6 ilyen repülőgép ereszkedett le az amerikai támaszponton. Az objektum környékét egyébként több mint 4 ezer katona és rendőr szigorúan őrzi. A közeli Newbury bírósága az itteni béketábor újabb két női aktivistáját ítélte börtön- büntetésre. A krefeldi békefelhívás kezdeményezői felszólították a nyugatnémet Budestag képviselőit, hogy utasítsák el az amerikai rakéták tervezett telepítését és szánjanak síkra a genfi szovjet-amerikai tárgyalások folytatása mellett. Az ezt tartalmazó levél történelmi jelentőségűnek nevezi a parlament november 21-22-i ülését, amelyen a rakétatelepítés- rol lesz szó. Az Argentin KP a választás utáni helyzetről (ČSTK) - Az Argentin Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki a múlt vasárnapi általános választásokkal kapcsolatban. A dokumentum megállapítja, hogy a szavazás eredménye egyértelműen bizonyítja: az argentin nép gyakorlatilag eltemette a katonai diktatúrát. A haladás, a demokrácia, és az ország valódi függetlensége azonban attól függ, mennyire lesz képes a lakosság egyesíteni erejét. A párt felhívja a figyelmet arra is: nem szabad megfeledkezni a hazai és a nemzetközi reakciós erőkről, amelyek nyilván a helyzet áláásására fognak törekedni, hogy így ürügyet szolgáltassanak egy újabb katonai puccshoz. Ezek a kísérletek persze nem sikerülhetnek, ha az új kormány megtartja az újjáalakulását is. TÖRÖKORSZÁGI VÁLASZTÁSOK Szigorúan ellenőrzött demokrácia A török szavazópolgárok lanyha érdeklődése kísérte a vasárnapi parlamenti választások előkészületeit. Egy hónappal ezelőtt - egy felmérés szerint - csupán a szavazásra jogosultak 35 százaléka akart részt venni a választásokon, ám 75 százalékuk még nem döntötte el, kire adja le voksát. Nos, a kelet-törökországi földrengés-katasztrófa még jobban elvonta a figyelmet a választásokról, bár az ország katonai vezetői ,,a demokrácia helyreállításához vezető rendkívül fontos lépésnek“ tartják a szavazást. Három évvel ezelőtt Kenan Evren tábornok vezetésével ragadták magukhoz a katonák a hatalmat, hogy megakadályozzák a teljes csődöt. A hetvenes években egymást váltó Ecevit-, ill. De- mirel-kormányok súlyos helyzetbe juttatták az országot, anarchia és káosz uralkodott a politikai és gazdasági életben egyaránt. Dúlt a terror, a puccsot megelőző hetekben naponta 20 áldozatot követeltek a szélsőséges fegyveres csoportok merényletei, gyilkosságai. A lakosság a félelem légkörében élt, s ilyen helyzetben érthető, hogy némi megkönnyebbüléssel fogadta a katonai hatalomátvételt: a rend, a nyugalom, a biztonság helyreállítását remélte. Azonban hamarosan megmutatkozott, hogy a hadsereg nemcsak a terroristák, hanem - egyre nagyobb mértékben - a demokratikus és haladó szervezetek, valamint a szakszervezetek ellen is kegyetlenül fellép. Ilyen áron mindenesetre sikerült megszilárdítani a közrendet és -biztonságot. Gazdasági téren a katonai kormányzat a külföldi - nyugati - segélyek révén le tudta szorítani az inflációt, ám a megélhetési költségek így is mérhetetlenül magasak. Emellett a munkanélküliek száma nő, jelenleg 3 millió körül mozog.; Az ankarai katonai vezetés arra törekszik, hogy megelőzze az olyan helyzeteket, amikor a hadseregnek be „kell“ avatkoznia. Céljainak megvalósításához sajátos módon fogott hozzá. Először is feloszlatta a korábbi pártokat, s vezetőiket (242 politikust, köztük Ecevitet és Demirelt is) tíz évre eltiltotta a politikai tevékenységtől. Megtiltotta ezeknek a pártoknak választási ígéreteit. 1982 novemberében aztán az egy évvel korábban megalakult ún. alkotmányozó gyűlés által kidolgozott új alaptörvényt népszavazáson hagyatták jóvá. Az új alkotmány szerint Kenan Evren tábornok, a nemzetbiztonsági tanács vezetője 7 évre az ország elnöke, s széles jogkörökkel rendelkezik. Többek között, ha jónak látja, újra kihirdetheti a rendkívüli állapotot, s rendelkezések útján gyakorolhatja hatalmát. A katonák tehát vissza akarják vezetni az országot a parlamenti demokráciához, ám ezt a folyamatot szigorúan ellenőrzésük alatt akarják tartani. Ezt bizonyítja a parlamenti választások előkészítése is. A 20 millió körüli szavazásra jogosult közül már eleve másfél millió nem szavazhat, mert nem vett részt az 1982-es referendumon. A volt politikai pártok nem indulhatnak, hanem csak azok, amelyek tagságát, illetve jelöltjeit a nemzetbiztonsági tanács „letérképezte“. Egyedülálló volt a pártok „kiválasztásának“ módja is. Először 30 szavazópolgárnak hivatalosan be kellett jelentenie, hogy pártot szándékozik alapítani. Ha valamelyikük „profilja“ nem volt megfelelő, mást kellett keresni helyette. Ezt a feltéíelt 15 új párt teljesítette, ám végül csak 3 párt maradt talpon, meri a többi nem ment át az újabb szitán. Ez a három párt a következő: a jobboldali és a katonák által támogatott, s így a leginkább esélyes Nemzeti Demokrata Párt (színeiben indul a miniszterelnök és a kormány több tagja), továbbá a Haza Pártja, amely konzervatív színezetű s nyilván rá vár a „másodhegedűs“ szerepe, végül pedig a szociáldemokrata beállítottságú, tehát valószínűleg „ellenzéki“ szerepre ítélt Néppárt. További megszorítás az ún. tíz- százalékos küszöb, vagyis: az a párt, amely nem szerzi meg a szavazatok ilyen arányát, kiesett a parlamentből. S még valami: az egyes pártoknak fel kell mutatniuk, hogy Törökország legalább 34 körzetében képesek tevékenységet kifejteni. Nos, csupán ennyi korlátot szabott a katonai rendszer a politikai élet „egészségesebbé tétele“ felé vezető úton. PAPUCSEK GERGELY IRAK-IRAN O-^eptemberben már a neOZ gyedik évébe lépett ez az értelmetlen háború. Teheránban és Bagdadban ma már szinte szó sem esik a harcok kirobbanásához vezető területi vitáról. A kikiújuló heves csatározások, a sorozatos offenzívák és ellenoffenzí- vák alig változtatnak valamit a frontvonalakon. Az iraki és az iráni katonai közlemények és sajtójelentések egyaránt sikerekről számolnak be, de egyik fél sem képes olyan siker elérésére, amely meghatározná a háború kimenetelét. Bagdad és Teherán egyaránt azt bizonygatja, hogy a végső győzelemig folytatják a harcot, de bizonyos jelek szerint már meguk sem hisznek abban, hogy ez az áhított győzelem fegyverekkel megszerezhető. A Satt el-Arab mindkét partján most arra törekednek, hogy gazdaságilag fárasszák ki az ellenséget. S mivel mindkét ország gazdaságának alapja az olaj, amelyből az exportbevételek meghatározó része származik - beindították az olajháborút. Ezen a fronton Irak egyértelműen hátrányos helyzetben volt. A háború előtt napi 3,5 millió tonna olajat exportált elsősorban hajókon Sb Perzsa-öblön át. A Földközi-tengerhez Szírián át vezető iraki olajvezetéknek csak napi 1,4 millió hordó volt a kapacitása, de Szíria - Iránnal való szolidaritása, pontosabban Irakkal való ellenségeskedése jeléül - tavaly áprilisban elzárta az iraki gazdaságnak ezt a fő ütőerét. Irán pedig az iraki kikötőkből induló tankhajók útját zárta el. A viszonylagos fölénnyel rendelkező iraki légierő ekkor kezdte meg az iráni kikötők, elsősorban a Kharg-szigeten levő hatalmas olajkikötö, a kutak, finomítók bombázását. Ez a légi offenzíva nemcsak Iránnak okozott jelentős károkat, hanem az öböl többi országának is. A térségben vajóságos ökológiai katasztrófához vezetett, 1200 kilométer, 720 kilométeres távolság megtételére képesek, s felszerelésük két 400 kilogrammos és két 250 kilogrammos bombából, valamint két Exocet-rakétából áll. Irán azzal fenyegetőzött, hogy ha az ellenfél beveti a francia bombázókat, lezárja a Hormuzi- szorost. Tehát erre bármikor képes, hiszen elég, ha a szoros Marad a patthelyzet hogy két megrongált iráni olajkút- ból a tavasz óta ömlött az olaj a tengerbe, s csak a napokban érkezett jelentés arról, hogy a kutakat sikerült elfojtani. A délen mért csapásért Irán északon vágott vissza. Offenzívá- ba kezdett a Kirkuk térségében levő íraki olajmezők, és az onnan induló olajvezeték irányába. Ez a napi mindössze 700 ezer hordó kapacitású vezeték a törökországi Csejhan kikötőbe szállítja az olajat, s az iraki olajexport gyakorlatilag utolsó lehetősége volt. Az elmúlt hónapokban láttak hozzá gyorsított ütemű bővítéséhez, hogy kapacitását 1 millió hordóra emeljék. Erre az iráni lépésre Irak légiereje fölényének további növelésével próbált válaszolni. Franciaországtól bérbe vett öt Super-Éten- dard típusú repülőgépet, amelyek iraki személyzetének kiképzését már júniusban megkezdték Franciaországban. A gépek sebessége legszűkebb részén elsüllyeszt néhány hajót. Ezáltal teljesen leállna az olajexport az öbölből, ami főleg a nyugat-európai országokat és Japánt érintené különösen érzékenyen. De mégsem Nyugat-Európa és Japán az, aki azonnal megtorláshoz folyamodna az öböl blokádja miatt, hanem az Egyesült Államok, amelynek flottája „ugrásra készen“ áll a térségben az első iráni fenyegetés elhangzása óta. Washington talán még üdvözölné is, ha Teherán megtenné ezt az elkeseredett lépést, hiszen a Perzsa-öböl térségét „az Egyesült Államok létérdekei szférájának“ tekinti. Az iraki-iráni elhúzódó, de még mindig csak helyi jellegű háború ilyen nemzetköziesítése a térség valamennyi országát veszélybe sodorná, és ekkor törne csak ki igazából az olajháború. Ezt megakadályozandó az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismét napirendjére tűzte az iraki-iráni háború kérdését. A testület hétfőn hozott határozata a háború azonnali beszüntetése, a szabad hajózás és kereskedelem biztosítására szólítja fel a két szembenálló felet. Irak elfogadta a BT határozatát, Irán viszont visszautasította, mivel a határozat nem teszi I rákot egyértelműen felelőssé a háborúért, és nem marasztalja el Bagdadot. Teherán ugyanis csökönyösen elutasít minden kompromisszumot, és körömszakadtáig ragaszkodik három követeléséhez - az iraki csapatok feltétel nélküli visz- szavonásához, Irak részéről jóvátétel fizetéséhez és ahhoz, hogy Szaddam Husszein iraki államfőt állítsák bíróság elé. Az utóbbi időben a teheráni sajtó még egy negyedik követeléssel is előállt, mégpedig azzal, hogy Irakban alapítsanak iszlám kormányt. Irak természetesen a leghatározottabban visszautasítja ezeket a követeléseket, amelyeket a belügyeibe való legdurvább beavatkozásnak tekint. Olof Palme svéd kormányfő, akit az ENSZ főtitkára már korábban felkért, hogy közvetítsen Irak és Irán között, a napokban bejelentette, hogy kész missziója folytatására, de mindaddig nem látja értelmét, hogy a térségbe utazzon, amíg a két fél nem mutat semmi hajlandóságot a megegyezésre. Márpedig Bagdadhoz és Teheránhoz pillanatnyilag minden más közelebb áll, mint a hajlandóság a megegyezésre, vagyis marad a patthelyzet és a kilátástalan- ság. GÖRFÖL ZSUZSA
