Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-03 / 260. szám, csütörtök

E nnek minden szava ha­zugság, csak akkor mond igazat, ha megtéved“ - mondják az olyanról, akit már többször is hazugságon fogtak. Az ilyen ember szavának nincs hitele, s becsülete csak annyi, mint a tol­vajé. A hazudozó, a mellébeszéló, a nem őszinte ember visszataszí­tó. Félnek tőle, nem barátkoznak vele. Akinek pedig nincs igazi ba­rátja, nehezen boldogul. A hazudozás általában gyáva­ságból, a büntetéstől, a következ­Az iskoláskorú gyermek nevelé­se - ilyen szempontból is - még nagyobb figyelmet igényel a szülő részéről. Az iskolás gyermek el­várja, hogy őt felnőttként kezeljék, komolyan tárgyaljanak vele. Bele­hallgat és belekapcsolódik a fel­nőttek beszédébe. Bizalmaskodik, s igényli, hogy őt is hallgassák meg, az ó gondjaival is foglalkoz­zanak. Az iskolás gyermeknek már van ítélőképessége, tudja, ki mikor nem mond igazat, kiérzi, ha valaki mellébeszél, de koránál Miért hazudik? ményektól való félelemből ered: vannak azonban olyan hazudozók is, akik előre megfontoltan, tudato­san ferdítik el a valóságot, hogy előnyökhöz jussanak, mások ká­rára. A hazugok általában a saját szorult helyzetükön igyekeznek ja­vítani. De vannak ártatlan hazug­ságok is; ilyen a hencegés, amikor a hencegő saját énjét magasztal­ja, helyezi mások elé, a tréfálko­zás, a beugratás, amikor valaki a másik bosszantására állít valót­lanokat, ám állításaival senkinek sem árt. A hencegő és tréfálkozó embereket nem nevezzük hazu­goknak. Hazug és jellemtelen em­ber az, aki a saját hasznára másít­ja meg a valóságot. A hazug em­bert ártalmasságának, veszélyes­ségének fokától függően a törvény is bünteti. A hazudozás jellembeli fogya­tékosság, s a helytelen nevelés következménye. Mit tehet a szülő, hogy gyermeke ne váljon hazudo­zó felnőtté? A gyermek fantáziája iskoláskor előtt élénk. Szívesen nagyítja fel az eseményeket, állít kigondolt dolgokat. Ha a szülő a fantáziadús gyermek ártatlan füllentéseit jóvá­hagyja, nem akarja észrevenni, esetleg még maga is kiegészíti, fokozza a valótlan állításokat, vagy azon mulat, hogy gyermeke milyen nagyokat tud „gurítani“, hozzászoktatja ót, hogy igaznak érezze hamis állításait, rászoktat­ja, hogy valótlant mondjon. A szü­lőnek már ekkor nevelő célzattal figyelmeztetnie kell a gyermeket, hogy amit mond, az nem egészen igaz. Ha a gyermek továbbra is kitart állítása mellett, akkor ezt cáfolja meg a szülő és ha szüksé­ges, szégyenítse is meg őt. Ne hagyjuk magunkat becsapni, mert a gyermek azt gondolja majd, hogy amit mond, azt úgy is elhi­szik. Annyira hozzászokik a hazu- dozáshoz, hogy igazat csak ritkán, valóban csak tévedésből fog mon­dani. Nagy hátrányt jelentene ez részére az iskolában is. Az iskola munkahely, ahol a gyermek min­den megnyilvánulását figyelik. fogva nem meri és nem is tudja a hazugságokat megcáfolni. Sért­ve érzi magát, ha titkolóznak előt­te, ha becsapják, ha hazudnak neki. Ne tárgyaljunk tehát a gyer­mek jelenlétében olyan dolgokról, amelyeket nem kell vagy nem szabad neki tudnia. Ha a gyermek megjelenésekor a felnőtték témát váltanak s ezt ő észreveszi, csaló­dik a felnőttekben, nem hisz nekik. Ha csalódásai sorozatosak, úgy érzi, neki is hazudnia kell. Jóvátehetetlen hibát követnek el azok a felnőttek, akik maguk tanítják meg a gyermeket hazudni. Sajnos vannak, akik a gyermeket valamilyen hamis cél érdekében rábírják vagy rákényszerítik, hogy elferdítse az igazságot. Amikor például az egyik szülő rászedi a gyermekét, hogy a másik előtt hazugsággal igazolja őt vagy ta­gadjon el valamit a másik előtt. Az a gyermek, akit így félrenevelnek, gátlástalan hazudozóvá válik. Bá­torság és erős akarat kell ahhoz, hogy szorult helyzetben, a követ­kezmények viselésének kockáza­tával is megvalljuk az igazat. A bá­torság erény - a jellemes ember erénye. A bátor embert tisztelik, a hazudozót megszólják, becs- mérlik, megvetik, és sokszor még akkor sem hisznek neki, amikor igazat mond. KÖTELES JÁNOS Fábry-napok, tizenkettedszer Kassán (Košice) - és a Kas- sa-vidéki járásban szervezett író-olvasó találkozókkal tulaj­donképpen már ma megkez­dődnek a XII. Fábry Zoltán Iro­dalmi és Kulturális Napok, me­lyeket az idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. év­fordulójának jegyében rendez a CSEMADOK KB, valamint kassai járási és városi bizott­sága. Az előadássorozat holnap délután egy órakor indul a Kassai Kerületi Művelődési Központ tanácstermében. Fo­nod Zoltán témája Fábry Zol­tán kritikai elvei és a csehszlo­vákiai magyar müvészetkritika; Duba Gyula és Zalabai Zsig- mond nemzetiségi irodalmunk és a szlovák irodalom közötti kapcsolatokat elemzi; Karol Tomiš előadásának címe Fábry Zoltán a szlovák és a cseh irodalomról. Tizenkilenc órakor magyar és szlovák mű­vészek előadóestje kezdődik a Thália Színházban Fábry igaza címmel. Szombaton délelőtt elsőként Rudolf Hubert előadása hang­zik el a felnőttoktatás időszerű kérdéseiről, ezt követően pe­dig a Perhács Jánosé a fel­nőttoktatás módszereiről. Fibi Sándor a pedagógusoknak az iskolán kívüli nevelésben be­töltött szerepével foglalkozik. E nap műsora klubtalálkozóval zárul. Vasárnap délelőtt Fuksz Sándor tart előadást A művelő­dés módszerei a CSEMADOK klubjaiban címmel. Ezután az irodalmi és kulturális napok részvevői, mint minden esz­tendőben, ellátogatnak Stósz- ra, ahol megkoszorúzzák Fábry Zoltán szülőházát és sír­ját. -bor SZAKTEKINTELY VOLT Száz éve született Zemplén Géza Zuzana Mináčová felvétele A mai ember viszonylag keve­set tud arról, hogy a kutatómunka formái, céljai századunk első felé­ben rendszerint egy-egy kiváló tu­dós személyéhez, kutatási irányá­hoz igazodtak. A kutatóintézet élén nagy szakmai tekintélyű tu­dós állt. Ilyen intézetet vezetett például Németországban Emil Fischer, Magyarországon pedig Zemplén Géza akadémikus, egye­temi tanár. Zemplén Géza, aki száz éve Trencsénben született, a korabeli Magyarországon az elsó szerves kémiai intézet professzora volt. Egyetemi tanulmányait a buda­pesti tudományegyetemen végez­te, ahol 1904-ben doktori címet is szerzett. Tudományos pályafutása kezdetén Than Károly mellett dol­gozott, aki a kémiai kutatás és oktatás fejlesztésében vezető szerepet játszott. Zemplén Géza 1905-ben fiatal tanársegédként a Selmecbányái Bányászati Aka­démiára került, ahol 1907-ig tevé­kenykedett. Selmecen növényi anyagok nitrogéntartalmának meghatározásával kezdett foglal­kozni. Tehetségére korán felfi­gyeltek és 1907-ben Németor­szágba küldték, ahol a nemzetközi hírű Emil Fischer laboratóriumá­ban dolgozott. Berlini tartózkodá­sa alatt két évig enzimkutatással, majd Fischer közvetlen munkatár­saként aminosavak szintézisével foglalkozott. Ebből az időből szár­mazik egy jelentős munkája, az acetobrómcellobióz szintézise. Még harmincéves sem volt, amikor 1913-ban egyetemi tanár­rá nevezték ki és a budapesti műegyetemen az akkoriban alapí­tott szerves kémiai tanszék veze­tésével bízták meg, ahol a korsze­rű szerves kémiai kutatás magas szintre történő kimunkálásán fára­dozott. Elképzeléseinek megvaló­sításában az sem riasztotta visz- sza, hogy a felszerelés szegényes volt. Vegyi üzemekkel és intézmé­nyekkel szerződéseket kötött és az elvégzett munkák jövedelméből az intézet munkáját serkentette. Kapcsolatba került Wolf Emillel, a Chinoin gyár alapítójával és ku­tatóival, és más vegyi üzemekkel, amelyekbe kitűnő tanítványokat küldött. Akik személyesen ismerték és munkatársai voltak, többször megírták róla, hogy a cukrok kémi­ájának felderítésében nemzetkö­zileg is elismert munkásságot vég­zett. Üj eljárást dolgozott ki az acitelezett szénhidrátok katalitikus dezacetilezésére, a cukoracetátok nátrium-metilátos bontásával. Az oligoszacharidokra vonatkozóan is új lebontási módszert dolgozott ki. Tanítványai bevonásával az emigdalin szerkezetét igazolta. Az acetohalogén cukrok előállítását Csűrös Zoltánnal oldotta meg. Közben több neves szakember bevonásával a rutinózis szintézi­sét is elvégzi, meghatározza to­vábbá a heszperidin és neohesz- peridin szerkezetét, megvalósítja a luzitanikozid szintézisét és sok más vegyületet állít elő, például a linarint, pektolinarint stb. Figyelme az 1940-es évek ele­jén a flavonoidok kémiájára irá­nyul. A flavonoidok kémiájának a megértéséhez már nemcsak a cukrok kémiájára vonatkozó ku­tatásokat kellett végeznie. Ezen erőfeszítéseinek eredménye szá­mos flavonoid szintézise, több más szakemberekkel közremű­ködve. Zemplén Géza egész életében bizakodó, a munkájában nem csüggedő kutató és oktató volt. Azok közé a sikeresnek mondható emberek közé tartozott, akiket már életükben a társadalom és kör­nyezetük is elismert. 'A Magyar Tudományos Akadémia 1923-ban tagjai közé választotta és 1928- ban nagydíjjal tüntette ki. Számos nemzetközi elismerésben is ré­szesült. A felszabadulás után, 1947-ben egy évet a washingtoni egyetemen töltött. Hazájába visz- szatérve, az elsők között kapta meg a Kossuth-díj arany fokoza­tát, amely munkatársai és tanítvá­nyai munkájának az eredményét is jelentette és a műegyetem jó hírnevét öregbítette. Munkásságát kétszáznál is több tudományos dolgozat, egy terje­delmes kézikönyv, a Szerves ké­mia (1952) fémjelzi. Hazájában a modern szerves kémiai iskola megteremtőjének tartják. Munkás­sága a magyar gyógyszeripar nemzetközileg is elismert kifej­lesztésében is szerepet játszott. Szaktekintélyét az is jelzi, hogy több külföldön szerkesztett és ki­adott munka megírásában is közre­működött. A Zemplén Géza által elindított magyar flavonoid kuta­tást ma is nemzetközi elismerés övezi. ' Dr. SIMON LÁSZLÓ docens Gyógyítani - nevetéssel EGY ASZTALNÁL BOLGÁR AMATŐR SZÍNJÁTSZÓKKAL A bolgár vendégek még meg sem érkeztek az idei martini színházi szemlére, de már nagy feltűnést keltet­tek. Vasárnap estére jelezték érkezésü­ket, méghozzá repülővel. Csakhogy a menetrend szerint ilyentájt egyetlen gép sem érkezik hozzánk Szófiából.- Biztosan különgéppel jönnek - mondta a Népművelési Intézet egyik munkatársa, viccelődve. Azonban rövi­desen kiderült, ez nem tréfa, a razgradi amatőr színjátszó együttes valóban kü- lönrepülógéppel érkezett hazánkba. Bolgár vendégeink jöttek, felléptek, és nagy vitát kavartak. A térdig érő tenger című szatirikus esztrádműsorukról telje­sen megoszlottak a vélemények. Egyesek szerint a revü már elavult műfaj, inkább éjszakai mulatókba való, nem színpadra. Mások szerint viszont a látványosság, a jó muzsika felkelti főleg a fiatalok figyel­mét, ezért ezzel a műfajjal szórakoztatni, s bizonyos mértékig nevelni is lehet. Tény, a bolgár műsor életünk, minden­napjaink sok-sok fonákságát pellengé- rezte ki, s minden bizonnyal el is gondol- koztatta a nézőket a negatív jelenségek­ről. Abban persze mindannyian mege­gyeztünk, hogy a bolgároknak csinos táncosnőik vannak, s az együttes minden tagja profi szinten énekel, muzsikál és mozog a színpadon. Nem volt nehéz megtalálni őket, hi­szen a fesztivalmúsort követő diszkókon kivilágos kivirradtig ropták a táncot, részt vettek minden mókában, széles gesztu­sokkal vitáztak az amatőr színjátszás lehetőségeiről. Georgi Georgievnek, az együttes mű­vészeti vezetőjének bort rendeltem, hogy könnyebben szót értsünk, de ő megelőz: táskájából egy üveg bolgár konyakot húz elő.- így lesz jó és őszinte a beszélgetés - mondja, s koccintásra emeli poharát.- Razgrad nem nagy város, járási székhely - feleli kérdésemre -, de azt hiszem nyugodt szívvel elmondhatom, hogy ma már ez a város a bolgár humor központja, természetesen Gabrovo mel­lett. Nálunk rendezik meg ugyanis a sza­tirikus amatőr színpadok országos szem­léjét, s ez a mi együttesünk érdeme. Minden kérkedés nélkül mondhatom, hogy ebben a műfajban a legjobbak közé tartozunk hazánkban, amit a fesztiválo­kon nyert két aranyérmünk is igazol. E zután a bolgár amatőr színjátszás­ról és a különböző seregszemlék­ről érdeklődöm.- Nálunk, főleg a nagyobb városok­ban, ipari központokban vannak kitűnő amatőr színjátszó együttesek. A falvak­ban inkább tánccsoportok működnek. Hazámban műfajok szerint rendeznek körzeti és országos fesztiválokat. Jelen­leg külön kategóriákban lépnek fel a fel­nőtt színjátszó együttesek, a versszínpa­dok, az agitációs művészeti csoportok, a pantomimegyüttesek és az esztrádcso- portok. Minden második évben rendezik a körzeti fesztiválokat, ötévenként az or­szágos versenyeket. A győztesek jutnak el a blagoedovgradi szemlére, ahova kül­földi együtteseket és szakembereket is meghívunk. Közben az együttes tagjai is abba­hagyták a diszkózást, körénk ülnek. Mondjanak valamit önmagukról, kérem őket. Először nagy hahotázások közben egymás szavába vágnak, ugratják egy­mást, végül Nyikolaj Jotov túlharsogja őket:- Ti addig igyatok, én majd beszélek. Valamikor a városban volt egy balettcso­portunk, meg egy színjátszó együttesünk. A balettosok leányok voltak, itt meg csu­pa fiú, gondoltuk; jobb lesz, ha együtt dolgozunk, így mégis szebbek a próbák. Hát valahogy így alakultunk meg 1974- ben. Azóta csak az együttes öregszik, a tagok nem.- Persze, mert mindig fiatal táncos­nőkkel javítják a korátlagot - teszi hozzá Neli Petkova, aki gimnazista.- Együttesünkben több munkás, peda­gógus és orvos dolgozik, a táncosok gimnazisták, szakközépiskolások és egyetemisták - mondja Georgi Georgiev. - Hetente kétszer, szerdán és szombaton próbálunk, természetesen munkaidő után. Mielőtt Csehszlovákiába jöttünk volna, mindennap gyakoroltunk, néhá- nyan fizetetlen szabadságot vettek ki, mert nem kis dolog külföldön szerepelni, arra alaposan fel kell készülni. Jómagam egyébként közgazdász vagyok; azt hi­szem sokkal sivárabb lenne az életem, ha nem irányíthatnám ezt a társaságot, nem gyönyörködhetnék emberközelből a színház varázsában. Dimitar Decsev négy társához hason­lóan körzeti orvos.- Az egyetemen is táncoltam, énekel­tem. A csoportban való munka számom­ra szellemi gyógyfürdő. Gyógyír a stress- helyzetekre, a hétköznapi hajszára. Tud­ja, a próbákon sokszor alaposan elfára­dok, hiszen a tánc, az ének sok erőt elvesz, de higgye el, mégis pihenten, jókedvűen érkezem haza. Dr. Madlena Iszova folytatja:- Én nagyon hiszek abban, hogy az embereket nemcsak orvosi terápiákkal lehet gyógyítani, hanem nevetéssel is. Ebben a mai világban egyre kevesebbet nevet az ember, ezért gondoltuk, hogy megpróbáljuk a munkaidő, a mindenna­pos elfoglaltságok után jókedvre deríteni az embereket. Úgy, hogy azért el is gondolkodjanak életükről, cselekedeteik­ről. Vallom, hogy humoros, szatirikus for­mában minden fontos kérdésről lehet beszélni, csak tehetség, művészi intuíció kell hozzá. Ezért hiszünk a zenés, szatiri­kus műfajban. M ind többen gyűlnek körénk és már több nyelven folyik az eszmecsere a szatirikus műfaj időszerűségéről. Lassan virrad, amikor kifelé igyek­szünk a fesztiválklubból.- Egyébként, hogy érzik itt magukat? - kérdem a művészeti vezetőtől.- Mint otthon - feleli. Mire a mögöttünk jövő Kraszimir Kon- csev felkiált:- Fiúk, hát akkor mi nem is voltunk külföldön. Tíz éve aranyérmesek va­gyunk, és mindig csak otthon szerepe­lünk! S mindannyian belenevetünk a ködös martini éjszakába. SZILVÁSSY JÓZSEF ÚJ SZÚ 6 1983. XI. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents