Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-29 / 282. szám, kedd
A CSKP Központi Bizottsága 9. ülésének vitája ANTONÍN KAPEK elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a prágai városi pártbizottság vezető titkárának felszólalása Gazdaságunk helyzetének bíráló értékelése, részsikereink, illetve kudarcaink okainak keresése nem jelentheti, hogy figyelmen kívül hagyjuk gazdaságunk fejlődésének általános irányvonalát. A csehszlovák gazdaság fejlődését az elmúlt évben általában jónak mondhatjuk, nemcsak abból a szempontból, hogy beigazolódott stratégiai irányvonalunk helyessége, hanem abból a szempontból is, hogy ezt az irányvonalat 1983-ban teljesítettük. A világimperializmus agresszív erői miatt súlyos nemzetközi helyzet alakult ki és ebben a helyzetben gazdasági fejlődésünk pozitív jelenségei politikai szempontból értékesek. Csehszlovákiában teljes a foglalkoztatottság és ugyanakkor folyamatosan és ütemesen fejlődik a népgazdaság, szavatoltuk állampolgáraink aránylag magas élet- színvonalát és az előzőleg hozott intézkedések eredményeként javult a hazai piac stabilitása, csökkentettük deviza- adósságunkat, több építkezést sikerült befejeznünk a meghatározott időpontokban és magas színvonalon s egyúttal fokozódott a lakosság valamennyi társadalmi és korcsoportjának aktív részvétele a fejlett szocialista társadalom építésében. Az utóbbi években gazdaságunk köny- nyebben megbirkózik az elsődleges energiaforrások és alapanyagok behozatalának korlátozásával, mint az exportképesség növelésének feladatával. Mi az oka ennek? Az első feladat a másikhoz viszonyítva semmivel sem könnyebb, vagy nehezebb. Igaz ugyan, hogy az exportképesség növelésével és a termékeink jobb értékesítésének elérésével szorosan összefügg a tudományos-műszaki fejlesztés gyors gyakorlati érvényesítése. Ma még nem számolhatunk a legutóbbi központi bizottsági ülés határozatai érvényesítésének eredményeivel. Ennek ellenére, sokkal nagyobb és komplexebb nyomást gyakoroltunk a termelési tényezőkre, mint a termelés racionalizálásának és korszerűsítésének meggyorsítására. Tapasztalataink szerint ott, ahol a gazdasági ösztönzőket összekapcsoljuk a politikai feladatokkal, az erkölcsi tényezőkkel, a felelősséggel, a jogkörrel, az elvégzett munka fölött érzett büszkeséggel, valamint a szükséges adminisztrációs szabályozással, káderellátottsággal, ott eredményesebb a munkánk. Ott viszont, ahol nem érvényesül az irányítás valamennyi eszközének hatása, nem gyakorolunk megfelelő nyomást a kivitelezőkre, ott a feladatok teljesítése vontatott, a feladatokat nem teljesítik kielégítően, teljesen. A vállalati gazdasági szférára és az irányító államigazgatásra gyakorolt nyomásról beszélek és nemcsak az anyagi érdekeltség szempontjából. A nyomás sokkal többet jelent, mint az anyagi érdekeltség. A kivitelezők inkább a veszteségek negatív következményétől félnek, minthogy arra törekednének, hogy hozzájáruljanak a nyereség kialakításához. Napjainkban és a következő időszakban is előtérbe kerülnek az erkölcsi politikai tényezők, de a gazdaság és a társadalom értékelésekor és irányításakor nem szabad lemondanunk arról, hogy igényes feltételeket szabjunk és komplex nyomást gyakoroljunk a gazdasági szférára és a reszort-szervekre, amelyek felelősek gazdaságunk export- képességének fokozásáért. Az elmúlt években sikerült elérnünk, hogy jobban gazdálkodjunk a tárgyi termelési tényezőkkel. Kihasználtuk a tartalékokat az extenzív fejlődés időszakából és kiküszöböltük a termelési tényezőkkel való pazarlás szokását. Hogyan tovább? Az elsődleges energiaforrásokban és nyersanyagokban szegény Csehszlovákia számára továbbra is időszerű és létfontosságú lesz a gazdaságosság. A jövőben azáltal is csökkenthetjük az energia- és nyersanyag-források behozatalát, hogy sokkal nagyobb figyelmet szentelünk a másodlagos nyersanyagok begyűjtésének és ismételt felhasználásuknak a termelési folyamatban. Ezért a tudományos-műszaki fejlesztés terveiben számolni kell az olyan új technológiák bevezetésével, amelyek lehetővé teszik a másodlagos nyersanyagok felhasználását, valamint azt, hogy hulladékmentesen termeljünk. Egyúttal meg kell tenni a szükséges szervezési intézkedéseket a másodlagos nyersanyagok begyűjtésének bővítése érdekében. Hasznos lenne, hogy a különböző vállalatoknál s a népgazdaság egyes ágazataiban a hulladékanyagokra vonatkozó információk rendszerét építsék ki azzal a céllal, hogy ezeket az adatokat felhasználhassák más vállalatok s feldolgozzák szükség szerint a másodlagos nyersanyagokat, így például a szolgáltatásokban, a melléküzemágakban stb. Intézkedéseket kell hozni annak megakadályozására, hogy a másodlagos nyersanyagokat a szeméttelepekre vigyék és annak érdekében, hogy ezeket a nyersanyagokat ismételten feldolgozzák és felhasználják a termelési folyamatban. A tárgyi termelési tényezőkön kívül figyelmet kell szentelnünk az emberi munkának is. A szocializmus egyik legfontosabb gazdasági törvényének követelménye a társadalmi munka termelékenységének növelése. A munkatermelékenység színvonalának a nemzetközi szintre való emelése feltételezi azt, hogy a külkereskedelem a kívánt hatásfokon értékesítse saját munkánkat. Ezért ezen a téren is intézkedéseket kell foganatosítanunk, hogy főleg gazdaságunk kulcsfontosságú helyein fokozatosan elérjük a társadalmi munka magas fokú hatékonyságát. E feladat teljesítésének feltétele a munka és a termelés szervezése komplex szocialista racionalizálásának következetes érvényesítése és ellenőrzése. E folyamat egyik fontos része a robotizálás. Megdöbbentő, hogy bár már gyártunk robotokat, kihasználásuk iránt nagyon kicsi az érdeklődés. Ezzel kapcsolatban semmilyen magyarázat sem helytálló. Amennyiben a vállalatok azzal magyarázzák, hogy nem érdeklődnek a robotok iránt, hogy nincsenek meg ehhez a szükséges feltételek, a vezetőknek meg kell mondaniuk kinek a hibája az, hogy nem készültek fel erre. Pozitívumként értékelem, hogy intézkedéseink alapján sikerült stabilizálni a kínálatot és keresletet a hazai piacon. Ez a stabilitás nagyon jelentősen befolyásolja az ország politikai helyzetét és a dolgozók aktivitását, gazdasági fejlődésünk feladatainak teljesítése során. Ki szeretném emelni, hogy a gyakorlat igazolta a párt és állami szervek által foganatosított intézkedések helyességét. A hazai piacon még jobb lenne a helyzet, ha az összes intézkedést hiánytalanul teljesítenénk. Piacunkon még mindig sok a hiánycikk, míg ugyanakkor más árufajták a raktárakban hevernek. Az állami szervek felmérték a hiánycikkeket, de sajnos a szocialista vállalatok nem reagálnak aktívan ezekre a fontos információkra. Természetesen a hiánycikkek gyártására gondolok. Közben nem teljesítik azt a kormányhatározatot, amely szerint minden szocialista vállalatnak, amely termelőeszközöket gyárt, termelése egy százalékával hozzá kell járulnia a piac ellátásához. Természetesen a fogyasztási cikkek termelése a keresletnek megfelelően mindenekelőtt azoknak a vállalatoknak a feladata, amelyek fő feladatjukként termelnek fogyasztási cikkeket. A szocialista vállalkozás nem érvényesülhet abban, hogy a raktáraknak termelnek, az árut a fogyasztóknak, a vevőknek kell gyártani. Emlékeztetni szeretnék arra is, hogy sokszor jó, világviszonylatban helytálló fogyasztási cikkeket termelünk, de ennek ellenére nincs nagy kereslet e termékek iránt. Miért van ez így? Az áru nem adja el önmagát. A fogyasztóknak tudomást kell szerezniük róla. A kereskedelmi szervezeteknek tudniuk kell kínálni, megismertetni a fogyasztókat az árufajtákkal. A tartós fogyasztási cikkek innovációja esetében meg kellene oldani a régi kiselejtezett fogyasztási cikkek begyűjtését, így ésszerűen megszervezhetnénk elszállításukat az új termékek házhoz szállításakor. Nem okozhatna gondot az, hogy a kereskedelmi vállalatok megegyezzenek a hulladékgyűjtő vállalattal ennek megoldásában. Meg kell tanulni eladni azt, amit jól tudunk termelni, ami vitathatatlanul jó minőségű. Egyelőre a „látogassanak el hozzánk, tanácsot adunk“ jelmondat valóban csak jelmondat és nem valóság. Ezért a következő időszakban komplex és hatékony nyomást kell gyakorolnunk a kereskedelmi szervezetek tevékenységének tökéletesítésére. A tudományos-műszaki fejlesztés terveinek az állami tervek alapját kell képeznie. A tervezés során arra kell törekednünk, hogy megteremtsük azokat a tartalékokat, amelyek nélkül nagyon nehéz lenne az előre nem látható nehézségek, rendkívüli helyzetek megoldása. Az intenzív fejlődésre való áttéréssel kapcsolatban a jövőben számolnunk kell azzal, hogy lényegesen több, kisebb, gyorsan megtérülő beruházásra lesz szükségünk. Termelési-műszaki alapunk szervezeti struktúrájában jobban kellene támogatnunk a kisebb és a közepes nagyságú szocialista vállalatokat, amelyek jelentős szerepet játszanak a beruházási folyamatokban. Fontos szerepük van a tudomány és technika eredményeinek gyakorlati alkalmazásában, a többi nagytermelő alkotó ösztönzésében, megnyitva számukra az utat az innováció bevezetéséhez. Nem szeretném, hogy egyoldalúan értelmezzenek. Természetesen szükA nemzetközi helyzet, amelyet a CSKP KB Elnökségének Vasil Biľak elvtárs által előterjesztett beszámolója olyan részletesen elemzett, a háborű után még sohasem volt kitéve oly súlyos erőpróbáknak, mint ma. Korunk összetett kérdéseire választ keresve elsősorban külpolitikai irányvonalunk bevált alapelveiből, a XVI. pártkongresszus határozataiból, pártvezetőségünk, kormányunk mindennapi tevékenységéből, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete határozatain alapuló egybehangolt politikából indulunk ki, amely a mostani kiélezett helyzetben is következetesen a béke megszilárdítására, a feszültség enyhítésére, a fegyverkezés beszüntetésére és az államok közti együttműködésre irányítja külpolitikánkat. Amint Gustáv Husák elvtárs a közelmúltban kijelentette, a nukleáris fegyverek létének feltételei között, ennek a politikának nincs más ésszerű alternatívája. Amint Andropov elvtárs a közelmúltban hangsúlyozta, ez a politika kifejezi a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet népnek szilárd akaratát. Korunk égető problémáit tanulmányozva gondosan figyelembe vesszük a világhelyzet másik pólusán működő erőket, főleg a mai feszültséget okozó amerikai adminisztráció kísérleteit arra, hogy világuralomra tegyen szert. Politikájának egyik fő célja a szocialista országok egységének megbontása, amint ezt Bush alelnök a közelmúltban Bécsben nyíltan kijelentette. Az amerikai kormány erőfeszítéseket tesz arra, hogy felszámolja azt, ami még megmaradt a párbeszéd mechanizmusából. Egyedülálló militarista légkört akar kelteni, fokozza a katonai kiadásokat azzal a céllal, hogy ránk kényszerítse a fegyverkezési hajszát és a fegyverkezéssel aláássa gazdaságunkat, kimerítsen bennünket és végül térdre kényszerítse a kommunizmust. Nyug at-Európában nő az ellenállás ezzel a politikával szemben, rakétaellenes békemozgalom alakult ki amely jelentős belpolitikai tényezővé vált annak ellenére, hogy ezen országok vezetői szerint nem az utca fog helyettük dönteni. Csalódottság tapasztalható az Egyesült Államok osztályhü szövetségesei körében is. Grenada, a nemzetközi terrorizmus időszerű példája annak, hogy a bomlasztó tevékenységet az állampolitika szintjére emelik. Megerősítette a szövetségesek ellenállását, válságba került a bizalmuk. Mi lesz a továbbiakban? A nyolcvanas évek végére vonatkozó prognózisok a szerepet játszó erők és tényezők inflációjáról beszélnek. Ezeknek az előrejelzéseknek van egy közös nevezőjük. Elsősorban óva intenek: ha eddig meg lehetett bízni abban, hogy a nemzetközi légkör romlását a javulás váltja fel, ma a nukleáris érába kerültünk és hiányzik a nemzetközi kapcsolatok stabilitása, már nem bízhatunk automatikusan az egyes korszakok váltakozásában. Figyelmeztetnek: ha a szovjet-amerikai kapcsolatok nem lesznek stabilabbak és egyenjogúbbak, és a mai amerikai kormány politikája alatt aligha lesznek, olyan szakasz következhet be, amikor csak nagyon nehezen lehet megtalálni a kivezető utat a feszültség kiélezéséből. Azt jósolják: ha rakétákat telepítenek Nyugat-Európába, teljesen új, minőségi szempontból eltérő katonai stratégiai és politikai helyzet alakul ki. ségünk van a nagy beruházásokra, amennyiben azok társadalmilag indokoltak és szükségszernek. Az intenzív fejlesztésre való átmenet összekapcsolódik a termelési berendezések korszerűsítésével, tehát sokkal inkább a gépi beruházásokkal, mint az építkezési beruházásokkal. Ez az átmenet inkább a kisebb vagy közép nagyságú vállalatok építésével kapcsolódik össze, mint a hatalmas vállalatok építésével. A nagy beruházásokat, a nagyvállalatokat a jövőben csak a KGST integrációs folyamatai keretében kellene építenünk. Népgazdaságunk fejlesztésének, a fejlett szocialista társadalom építésének útja helyes még akkor is, ha több száz probléma és nehézség kíséri. Ezek leküzdése eltökélt, becsületes, alkotó munkát követel meg valamennyiünktől. Azt feltételezik: a nemzetközi feszültség ilyen kiéleződése esetében még jobban elmélyül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok labilitása és deformáltsága. Végül ezt a következtetést vonják le: ha az imperializmuson belül a negatív irányzatok oly mélyen befolyásolták a hatalmi viszonyokat, a helyzet új, mély tudományos elemzést, új politikai, stratégiai eljárások meghatározását követeli meg. Ez tehát az előrejelzés. , Ennek ellenére egy biztos, 1983-mal az élet nem ér véget. A rakéták telepítésével sem. A világ tovább halad. Bizonyára újabb lehetőségek adódnak a veszélyes helyzet leküzdésére. Lehet, hogy kevesebb ilyen lehetőség lesz, de bizonyára lesz. Ezeket ki kell használni. Nem védelmi pozícióból, nem passzív szemlélőkként, nem annak alapján, hogy fatalizmussal viszonyulunk a háborút megelőző események szükségszerű kibontakozásának kérdéséhez. Nem a gyengébb pozíciójából. Offenzíven, határozottan érvényesíteni kell politikánkat, javaslatainkat. Elsősorban a Varsói Szerződés és a NATO-országoknak a katonai erő alkalmazásáról való lemondásra vonatkozó szerződését kell érvényesítenünk, amelyet a prágai politikai nyilatkozat is tartalmaz. Továbbra is magyarázni fogjuk javaslatainkat, kialakítva a háborúellenes erők egységes széles frontját. Ilyen eljárást alkalmazunk azokon a nemzetközi fórumokon is, ahol lebontják a helsinki konferencia határozatait. Főleg a stockholmi konferencián, a történelem első európai leszerelési fórumán. Támogatjuk összehívását. Jelentőségét azonban nem becsüljük túl. A most véget ért finnországi előkészítő tanácskozásról továbbra is az a véleményünk, a döntő az lesz, hogy bebizonyítsuk, úgy mint a közelmúltban Madridban is, az európai államok nem akarnak lemondani az együttmüködés folyamatáról. Csakis így teremthetjük meg a feltételeket ahhoz, hogy az enyhülési politikát katonai területre is kiterjesszük. Aktívan, alkotó módon, a hatékony formák keresésével akarjuk bővíteni kapcsolatainkat az eltérő társadalmi rendszerű országokkal. Minden olyan esetben, amikor nem hiányzik ehhez a lépéshez a hajlandóság, a politikai akarat. Nem hallgathatunk arról, hogy a szövetségi parlament szavazásával de facto zöld utat adott a rakétatelepítésnek, amivel azt a veszélyt növelő súlyos lépést tett, hogy német földről ismét fellángolhat a háború. A biztonság kérdésében eléggé határozottnak kell lennünk. A habozást a történelem sohasem bocsátaná meg. A Nyugat reakciója a hadmüveleti-har- cászati rakétarendszerek kifejlesztését célzó intézkedéseinkkel kapcsolatban, mondhatjuk, eltérő volt. Ma már azonban mindenesetre senki sem vonja kétségbe, készen állunk mindent megtenni saját védelmi képességünk megszilárdítására. Senkinek sem áll jogában abban bízni, hogy nem áll jogunkban és nem vagyunk képesek megtenni ezt saját biztonságunk érdekében. Nem vagyunk naivak. Tapasztalatokkal rendelkezünk. Tudjuk, hogy az imperialisták mindig csak a gyengébbel mertek ujjat húzni. Ezt bizonyítja Grenada is. Az azonos erős, jól felkészített, éber ellenfél ellen nem mernek fellépni. A békéért és enyhülésért, a nukleáris konfrontáció ellen folytatott harc következő szakasza igényes lesz politikai, ideológiai és diplomáciai tevékenységünket illetően. Nem lépünk azonban üres ke- (Folytatás az 5. oldalon) BOHUSLAV CHŇOUPEK elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a CSSZSZK külügyminiszterének felszólalása ÚJ szó 4 1983. XI. 29.
