Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-25 / 279. szám, péntek

ÚJ szú 7 1983. XI. 25. A CSKP KB Elnökségének beszámolója a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének 1984. évi állami tervétől (Folytatás a 6. oldalról) A nem szocialista export volumen- jének értékét 4,6 százalékkal kell növelnünk. A feladatok dandárja az általános gépiparra hárul, amelynek 6,9 százalékkal kell nö­velnie kivitelét, illetve az elektro­technikai iparra, amelynek export­ját 7,5 százalékkal kell növelnie. Az idei esztendőhöz képest na­gyobbak lesznek az exportfelada­tok a fafeldolgozó, a könnyű- és az élelmiszeriparban. Értékben ki­fejezve csökken a kivitel a tüzelő­anyag és az energetika ágazatá­ban és a jelenlegi szinten marad meg a kohászatban és a vegy­iparban. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozni kell, hogy a kivitel szintje és hatékonysága az alapvető erőfor­rása konvertibilis valutahiteleink törlesztésének. A hiteltörlesztés politikájának nemcsak nemzetközi politikai je­lentősége van - Csehszlovákia e tekintetben a legkevésbé el­adósodott országok közé tartozik hanem belgazdasági jelentősé­ge is, főleg azzal összefüggésben, hogy a hiteleknek magas a kamat­lábuk. Noha tisztában vagyunk azzal, hogy adósságaink törlesztése a kiviteli nehézségek következté­ben csökkenti a behozatali lehető­ségeket, a nemzetközi politika fej­leményei, a tőkés államok huza­mos gazdasági válsága és meg­különböztető eljárásuk a szocialis­ta országokkal szemben ismét megerősíti, hogy hiteltörlesztési politikánk helyes, és megfelel alapvető politikai és gazdasági ér­dekeinknek. Ez a koncepció csök­kenti függőviszonyunkat a tőkés politikai és pénzügyi körök lépése­itől. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy továbbra is pártoljuk a köl­csönös előnyös együttműködést és kereskedelmet ezekkel az or­szágokkal. A külgazdasági egyensúly megújításának politikája és a terv­szerű hiteltörlesztés összefügg a kivitellel nyert devizaeszközök állagával amely meghatározza be­hozatali lehetőségeinket is. Továbbra is érvényes elv, hogy a behozatal teljes mértékben a ha­tékony kivitel által nyert deviza- eszközök szintjéről és a fizetési mérleg lehetőségeitől függ. Ez megköveteli a szigorú gazdálko­dást az import nyers- és alap­anyagokkal, a felesleges és cél­szerűtlen behozatal leállítását, az importált eszközök és berende­zések hatékony kihasználását. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének és a szövetségi kormánynak döntése alapján léte­sített bizottságok munkájának ta­pasztalatai arról tanúskodnak, hogy népgazdaságunk nélkülöz­het bizonyos nem feltétlenül szük­séges importgyártmányokat. Szorgalmazzuk azt, hogy az álla­mi bank továbbra is következete­sen érvényesítse ezt a koncepciót a devizális importpolitikában. E te­rületen a tartalékok teljes kihasz­nálása devizaeszközöket szaba­dítana fel korszerűsítésre, re­konstrukcióra és a belső piac jobb áruellátására. Emeljük az irányításnak és a komplex intézkedések megvalósításának színvonalát A párt gazdaságpolitikája sike­res megvalósításának alapvető előfeltétele a színvonalas irá­nyítás. A párt központi bizottságának elnöksége és a szövetségi kor­mány értékelve gazdaságunk adott helyzetét és további fejlődé­sének előfeltételeit, felmérte, hogy az ötéves tervidőszak első felében hogyan valósították meg a komp­lex intézkedéseket és azok mi­képp hatnak. A gazdasági ered­mények sokoldalú elemzése alap­ján megállapíthattuk, hogy alapel­vei a gyakorlatban helyeseknek bizonyultak. Viszont eddig nem sikerült tel­jes mértékben kiaknázni mindazo­kat a lehetőségeket, amelyeket a komplex intézkedések hoznak létr.e az újratermelési folyamat ha­tékonyságának növelésére. Az egyes vezetők csak az olyan elve­ket fogadják el, amelyek megfelel­nek nekik, anélkül, hogy azokat átfogó módon és teljes intenzitás­sal alkalmaznák minden területen és az újratermelési folyamat min­den szakaszában. Az általuk irá­nyított alakulatok konkrét feltételei között gyakran képtelen a komp­lex intézkedések elveit hiánytala­nul érvényesíteni a gyakorlatban és a munka módszereiben. Ezeket az elveket következetlenül alkal­mazzák főleg a vállalaton belüli alakulatokban és elégtelenül használják ki az önálló elszámo­lást. Az igényelt változások azon­ban nem következtek még be a központi ágazati és ágazatközi szervekben sem. A népgazdaság fejlődésére kedvezőtlenül ható fogyatékossá­gok elemzése szerint az okok többnyire szubjektívak. Sok a gyönge pont az irányító, a szer­vező és az ellenőrző tevékeny­ségben. Egyes irányító dolgozók, gondolkodásmódja és magatartá­sa nem felel meg gazdaságpoliti­kai szándékainknak a CSKP XVI. kongresszusa határozatai megva­lósítása bonyolult és igényes felté­teleinek és az állami tervfeladatok nagyságának. Teljes mértékben nem sikerült kiküszöbölni az olyan megközelítést, amely az extenzív gazdaságfejlesztés idején megfe­lelt a tervezés és az irányítás rend­szerének. Ahelyett, hogy az.inten- zifikálásra történő határozottabb átmenet időszakában alkotóan ke­resnék az új módozatokat és uta­kat, továbbra is a kitaposott ösvé­nyeket járva, követelményeket tá­masztanak újabb erőforrásokra, beruházásokra, importra, mégpe­dig megfelelő eredményesség nélkül. A komplex intézkedéseket nyílt programként fogadtuk el. Az eddi­gi tapasztalatok alapján, tekintet­be véve a további évek gazdaság- politikai céljait és a feltételezett körülményeket, továbbfejlesztjük ezeket az intézkedéseket. A párt központi bizottsága el­nökségének és a szövetségi kor­mánynak határozata feladatul ad­ta, hogy dolgozzák ki a 8. ötéves tervidőszakra vonatkozóan a nép­gazdaság tervszerű irányítása tö­kéletesítésének programját. En­nek a programnak alapvető célja lesz a gazdasági nyomás és ösz­tönzés fokozása, hogy növeljük a hatékonyságot és a gyakorlat­ban gyorsabban érvényesüljenek a tudományos-műszaki fejlődés eredményei. A jövő évtől kezdve kiszélesít­jük a gazdaság azon területein folytatott kísérleteket, amelyeken még nem érik el az igényelt ered­ményeket. Ez főleg a külgazdasá­gi kapcsolatokra, a tudományos- műszaki fejlesztésre és a beruhá­zásokra vonatkozik. Az egyes kiválasztott termelési­gazdasági egységekben folytatjuk annak a rendszernek a kipróbálá­sát, amelynek az eddiginél inten­zívebben kell hatnia a kivitel effek- tivitására. Ennek lényege elsősor­ban a termelés gazdasági kötődé­se a külkereskedelemmel. A műszaki fejlesztés eredmé­nyeinek gyorsabb gyakorlati beve­zetése érdekében jelentősen el­mélyítjük tervezését és irányítá­sát, a termelés előtti szakaszok dolgozóinak anyagi érdekeltségét, egyrészt a kutatási és fejlesztési feladatok eredményeiben, más­részt gyors és hatékony termelési alkalmazásukban. Az 1984-es esztendőben követ­kezetesebben fogjuk szabályozni a bérek alakulását. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeseb­ben kell szavatolniuk azt, hogy a gazdálkodó szervezetek csak a társadalmilag szükséges, haté­kony és színvonalas termelés alapján tehessenek szert béresz­közökre, szorosabb függőviszony­ban attól, hogy milyen eredmé­nyeket érnek el a termelésben és a gazdaságosságban. Folytatjuk a nagykereskedelmi árak módosítását, ami nem érinti a kiskereskedelmi árakat. Célunk az, hogy jobban kifejezzék a be­szerzési költségeket. Sor kerül a tüzelőanyag és az energia, to­vábbá néhány nyersanyag árá­nak, illetve a mezőgazdasági fel- vásárlási áraknak emelésére. Ugyanakkor csökkenteni fogjuk egyes színesfémek, elektrotechni­kai alkatrészek és feldolgozó ipari nyersanyagok árát. A nagykeres­kedelmi árak módosításának az a célja, hogy a többi szabályozó­val együtt, beleértve a fogyasztás felső határának meghatározását, ösztönzőleg hassanak a nagyobb gazdaságosság elérését célzó igyekezetre azáltal, hogy kiemeljük a fűtőanyag, az energia és a nyersanyag megtakarításának gazdasági hatékonyságát. A bel­politika ezzel egyidejűleg reagálni fog a külgazdasági körülmé­nyekre. A 7. ötéves tervidőszakban ed­dig emelt nagykereskedelmi árak­nak csaknem a fele az importált energia- és nyersanyagok ára volt, hozzávetőleg egyharmada fedezte a saját fűtőanyag, energia és nyersanyag beszerzésének megnőtt költségeit. Fontos és nagyon igényes fel­adat minden tervet és a belőlük következő feladatokat átdolgozni az új nagykereskedelmi áraknak megfelelően. Ennek során az alapvető tárgyi arányok nem vál­tozhatnak és nem szenvedhet kárt a tervben rögzített szándék. Ab­ban az esetben, ha az ilyen átszá­mításnál az egyes területeken je­lentősebb eltérés mutatkozna az eredeti elképzelésekhez képest, olyan lépéseket kellene tenni, amelyek szavatolják a terv alapve­tő arányait. A kormány 1981 -ben hagyta jó­vá a hatékonyság és a gazdasá­gosság növelésének programját. Igényesebbé váló feladatai teljes mértékben tükröződnek pénzgaz­dálkodásunkban is. Az 1984. évi terv számol a pénzforrások gyor­sabb gyarapításával, főleg az anyagköltségek viszonylag gyors csökkentése, valamint a módosí­tott nettóteljesítmény 3,8 százalé­kos fokozása útján. A teljesítmé­nyekben 0,6 százalékkal csökken az összköltségek és az anyagkölt­ségek hányada. Ezzel összefügg a készletek tervezett alakulása biztosításának fontos feladata is. Ezek a készletek az utóbbi időben tartósan növekedtek és ez sok esetben azoknak a hiányosságok­nak a megnyilvánulása, amelyek a gyártmányok tervezett értékesí­tésének biztosításában tapasztal­hatóak. A hatékonyság növelése megkívánja, hogy az iparban és az építőiparban két nappal meg­gyorsítsák a készletek forgóidejét. Ezek a követelmények különös­képpen sürgetőek arra való tekin­tettel, hogy a financiális szükség­letek és erőforrások között feszült­ség uralkodik. Az említett követel­mények kell hogy tükröződjenek a nyereség 8 milliárd koronával, vagyis 7,6 százalékkal való növe­kedésében. Államunk pénzellátási politikája számol azzal, hogy a gazdálkodó szervezetek még szigorúbb felté­telek között jutnak hozzá pénzfor­rásokhoz. Ennek célja a vállalatok viszonylatában az állami költség- vetésben korlátozni az újraelosz­tási folyamatokat, és megszilárdí­tani az önálló gazdasági elszámo­lás elveit, amelyek kifejezésre jut­nak abban, hogy a vállalatok na­gyobb mértékben fedezik majd a saját pénzeszközeikből tervezett szükségleteiket. A pénzgazdálko­dás tervfeladatainak teljesítésétől függ az állami költségvetés ki­egyensúlyozottsága. Ennek biztosí­tása a 7. ötéves tervidőszakban tartós szándékunk. Az állami tervet és az állami költségvetést támogatja a CSSZSZK valutaterve is. A ban­kok hitelpolitikáját feltétlenül diffe­renciáltan kell gyakorolni, hogy tá­mogassa az intenzifikálás alapve­tő törekvéseit, elsősorban a haté­kony szerkezeti változásokat, a készletekben és a beruházások­ban rejlő tartalékok jobb kihaszná­lását és elfojtsa a rossz gazdálko­dásnak, a hatékonyság hiányának bármiféle megnyilvánulását. A dolgozók kezdeményezésének fejlődése - a sikeres tervteljesítés fontos kútforrása A CSKP XVI. kongresszusa ha­tározatainak következetes megva­lósítása a kollektívák és az egyé­nek kezdeményezésének kibonta­kozásától, a munkában tanúsított elkötelezettségétől függ. Dolgozóink társadalmi szük­ségletek iránti viszonya meggyő­zően mutatkozott meg főleg a Győzelmes Február 35. évfordu­lójára és a további jelentős ese­mények évfordulóira indított köte­lezettségvállalási mozgalom fel­lendülésében, a fűtőanyaggal, az energiával és az üzemanyaggal való gazdálkodás társadalmi ellenőrzésében, valamint a párt központi bizottsága elnöksége ez év augusztusi határozatának telje­sítésében. Az 1984. évi tervfeladatok azonban még nagyobb követel­ményeket támasztanak a szocia­lista munkaverseny és a munka­kezdeményezés szervezésével, orientációjával és fejlesztésével szemben. Ez megkívánja, hogy az üzemekben és a vállalatoknál megteremtsék a szocialista mun­kaverseny leghatásosabb formái érvényesítésének előfeltételeit. A szocialista munkaversenynek a minőségi tervmutatók jobb telje­sítésére kell irányulnia. Elsősor­ban a munkatermelékenység gyorsabb növelésére, a gyártmá­nyok minőségének javítására, a termelőeszközök jobb kihaszná­lására, a tartalékok feltárására, és főleg a tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsítására a gazda­sági tevékenység minden terüle­tén. A szocialista munkaverseny fejlődésében kell hogy az eddigi­nél nagyobb szerepet töltsenek be a vezető dolgozók, az igazgatóktól a mesterekig. A kezdeményezés legjelentő­sebb alkotó formái közé tartoznak a komplex racionalizációs brigá­dok. Ezeknek szerepét a tudomá­nyos-műszaki értelmiség, a mun­kások és a technikusok együttmű­ködése fejlesztésében, a tudomá­nyos és a kultúra ismeretei terme­lésben történő rugalmas beveze­tése során, kiemelte, a párt köz­ponti bizottságának 8. ülése. Szükséges azonban, hogy a veze­tő gazdasági dolgozók a szak- szervezeti szervekkel együtt rend­szeres gondot és figyelmet fordít­sanak e brigádok tevékenységé­nek fejlesztésére. Gazdaságunk számára fontos a feltalálók és az újítók mozgalma is. Aktivitásuk rendszeresen nö­vekszik, számuk gyarapodik. Ezt a mozgalmat továbbra is sokolda­lúan támogatjuk és kell is támo­gatnunk. Fejlődése számára meg kell teremteni a kedvező előfelté­teleket és főleg arra kell töreked­nünk, hogy a nagyvállalatokban teljesen kiépítsék a műszaki, a gazdasági, a jogi és a további segítség megvalósítási bázisát. Az eddiginél jobban kell elterjesz­tenünk a tapasztalatokat. A kezdeményező tervezés le­hetővé teszi a dolgozók kollektívái­nak széles körű részvételét a terv előkészítésében, a tartalékok fel­tárásában és az igényesebb fel­adatok vállalásában. Ez a módszer fokozatosan megszokottá válik és szükséges, hogy a gazdálkodó szervezetek vezető dolgozói a legnagyobb figyelmet szenteljék neki. A szövetségi kormány elnök­sége és az SZKT Titkársága kö­zös tanácskozásán értékelték az eddigi tapasztalatokat. Megegyez­tek abban, hogy a vezető gazda­sági dolgozók a szakszervezeti szervekkel és szervezetekkel együtt a kezdeményező tervezést felhasználják a társadalmi szük­ségletek és prioritások biztosítá­sára, következetesen megtartva a progresszívabb tervfeladatokat javasló vállalatok anyagi ösztön­zésének feltételeit. A jövő évre kitűzött feladatok, célok és szándékok nagyon igé­nyesek. Megkívánják az irányító dolgozók, a munkások, a szövet­kezeti dolgozók, az értelmiség és minden dolgozó öntudatos elköte­lezettségét. Minél nagyobbak a termelési feladatok és terveink - hangsúlyozta V. I. Lenin annál több embert kell bevonni e felada­tok teljesítésébe. A 7. ötéves tervidőszak fő feladatainak teljesítése és az 1985 utáni időszakba való átmenet előkészítése A jövő esztendő tervfeladatai­nak teljesítése az alapvető előfel­tétele annak, hogy sikeresen lép­jünk a 7. ötéves tervidőszak utolsó évébe, amelyben eldől a CSKP XVI. kongresszusa gazdasági és szociális programjának, valamint a 7. ötéves tervnek a teljesítése. Ezzel kapcsolatban ismét emlé­keztetni kell arra, hogy a feladatok jóval igényesebbek lesznek, mint az ötéves tervidőszak korábbi éveiben. Az 1985. évi terv előkészítésé­ben a gazdaságirányítás minden szintjén feltétlenül a 7. ötéves terv szándékaiból és feladataiból kell kiindulni. Nagyobb időelőnnyel és következetesebben kell kidolgozni a gazdaságfejlesztés meggyorsí­tásának intézkedéseit, főleg az iparban az építőiparban és a mező- gazdasági termelésben. A lehető legkisebb mértékre kell csökkenteni a 7. ötéves terv feladataitól való eltéréseket a növénytermesztésben, a nem szocialista kivitelben, a bé­rek alakulásában és a társadalmi munkatermelékenység növelésé­ben. Tekintettel arra, hogy a 7. ötéves terv feladatait mindenki is­meri, idejében hozzáfoghatunk az alapvető tárgyi feladatok és prob­lémák konkretizálásához, hogy biztosítsuk az igényelt hatékony­ságot és az 1985. évi terv előké­szítésével kapcsolatos munkát ne odázzuk el egészen a jóváhagyott határidőig. A hosszú távú fejlődés szem­pontjából kulcsjelentósége van a beruházások tervének, valamint a tudomány és a technika fejlesz­tése tervének. Ezért szükséges­nek tartjuk, hogy az 1985. évi és az ezt követő beruházások, vala­mint a tudományos-műszaki fej­lesztés orientációját a párt- és kor­mányszervek már a jövő év máso­dik negyedében kidolgozzák és megtárgyalják. A következő két évben nem­csak meg kell őriznünk és meg kell szilárdítanunk a gazdaságfejlesz­tés eddigi kedvező tendenciáját, hanem azokat fejlesztenünk is kell. (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents