Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-24 / 278. szám, csütörtök
Milyen eséllyel? Az érettségiző tanulók és szüleik figyelmébe Mindenben a legjobbak között ÖT ELSŐ OSZTÁLYT NYITHATNAK A középiskolákban az érettségiző tanulók e napokban döntenek végérvényesen arról a fontos kérdésről, hogy az érettségi vizsga után tovább tanuljanak vagy sem és ha igen, melyik egyetemen vagy főiskolán. Ez a kérdés bizonyára a gimnazistákat foglalkoztatja leginkább, hiszen annak idején nem csupán azért jelentkeztek ide, hogy érettségit szerezzenek, hanem magasabb célok miatt, feltehetően azért, hogy tanulmányaikat majd egyetemi vagy főiskolai szinten folytassák tovább. A továbbtanulás kérdései elgondolkoztatják a szakközépiskolák tanulóit is, hiszen társadalmunk elvárja, hogy ebből az iskolatípusból is az érettségizőknek mintegy 25-30 százaléka főiskolára jelentkezzen. Feltételezzük, hogy a tanulók továbbtanulásának kérdéseivel középiskoláink pedagógusai rendszeresen és céltudatosan foglalkoztak, és a tanulókat, valamint a szülőket részletesen tájékoztatták az adott lehetőségekről. A pályaválasztási tanácsadás során megismertették őket azokkal a tervszámokkal, amelyek meghatározzák, hogy az egyes egyetemek és főiskolák első évfolyamába hány tanuló vehető fel. E tervszámok alapján már lehet bizonyos mértékben következtetni az esétyekre is, ami egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, hiszen logikus, hogy ott, ahol egy hely iránt több az érdeklődő, tehát ahol nagy az érdeklődés, de kevés a felvehető tanulók száma, sokkal kisebbek a bejutás esélyei. Ezért ajánlatos figyelembe venni, hogy az elmúlt években például a Képzőművészeti Főiskolán tízszeres volt a túljelentkezés (egy helyre 10 érdeklődő volt), a Színművészeti Karon nyolcszoros, a Komenský Egyetem Jogi Karán hatszoros, a Filozófiai Karon ötszörös, az Orvosi Karon pedig négyszeres volt a túljelentkezés. Ezekkel ellentétben viszont például a kassai (Košice) Műszaki Főiskola Elektrotechnikai, Gépészeti és Építészeti Karán, valamint a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola Gépészeti Karán és a Komenský Egyetem Matematika-Fizika Karán alig haladta túl a jelentkezők száma a felvehető tanulók tervszámát Ennek eredménye azután, hogy az előbbi intézményekbe többszörös túljelentkezések következtében sok kiváló tanulót nem vesznek fel, és csalódással veszi tudomásul az elutasítást, mig az utóbb említett főiskolákra szinte valamennyi jelentkező bekerül, amennyiben eleget tesz a felvételi vizsga követelményeinek. A jelentkezők aránytalan megoszlása általánosan jelentkező probléma, ám markánsabban mégis a magyar nemzetiségű érettségizőkre jellemző. A múlt iskolai évben például minden továbbtanulni készülő 100 magyar nemzetiségű tanuló közül 39 jelentkezett egyetemre, és csupán 34 műszaki irányzatú főiskolára, mig az országos terv 25 jelentkezővel számolt az egyetemekre és 52 jelentkezővel a műszaki főiskolákra. Az ilyen aránytalan megoszláshoz és a tervszámok, vagyis a társadami igények által determinált továbbtanulási lehetőségek figyelmen kivül hagyásához társul az a tény is, hogy a minden 100 jelentkezőből az elvárt 9-10 magyar nemzetiségű jelentkező helyett csupán 6 magyar nemzetiségű tanuló jelentkezett. Ezek az aránytalanságok természetesen nem eredményezhetnek mást, mint az egyetemi és főiskolai hallgatók megkívánt nemzetiségi összetételétől való alapos lemaradást. Az egyetemek és főiskolák hallgatói nemzetiségi összetételének javítása érdekében az SZSZK Oktatási Minisztériuma külön feladatokat határozott meg a középiskolák és a főiskolák számára. A középiskolák feladatul kapták, hogy több magyar nemzetiségű tanulót nyerjenek meg a főiskolai továbbtanulásra, természetesen figyelembe véve a társadalom igényeit és az egyén adottságait. A főiskolák feladata, hogy a jelentkezésnek megfelelően arányosan tartsák be a felvett hallgatók nemzetiségi összetételét. Hogy az említett feladatokat a középiskolák, illetve a főiskolák teljesíthessék, a pedagógusoknak, ám a diákoknak is tudatositatniuk kell, hogy gimnáziumból az érettségizők 80 százalékának, a szakközépiskolákból pedig legalább a 30 százalékának kell továbbtanulásra jelentkeznie. Emellett tudni kell, hogy a terv a továbbtanulásra jelentkezők 25 százalékával számol az egyetemekre, 54 százalékával a műszaki irányzatú főiskolákra, 10 százalékkal a közgazdasági irányzatra, 10-zel a mezőgazdasági irányzatra és a jelentkezők 1 százalékával a művészeti irányzatokra. T ermészetesen a tanulmányi irányzatokon belül az egyes egyetemekre, főiskolákra és ezek karaira különböző számú hallgatót vesznek fel. amit az esélyek latolgatásánál szintén ajánlunk figyelembe venni. Erről az iskola bizonyára részletesen tájékoztatta az érdekelteket, és az Új Szó 1983. november 3-án ugyancsak közölte a tervszámokat. Nyilván nagyobb esélyekkel indul az a diák, aki a Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Karának magasépítészeti szakára jelentkezik, ahová 345 hallgató felvételét tervezik, mint ugyanennek az iskolának olyan szakára, melyre csak 15 hallgatót vesznek fel (az épitészet irányításának automatizált rendszere) Hasonló példaként említhető a Kassai (Košice) Műszaki Főiskola Gépészeti Karán a gépészeti technológia szak, ahová 450 hallgatót vesznek majd fel, míg a közlekedési és manipulációs technika szakra csak 40 hallgatót. Ebben az évben különösen fontos a helyes választás a következő szempontból is: nem valószínű, hogy a felvételi vizsgák két időpontban, terminusban zajlanak majd, azaz utólag nem lesz lehetőség más főiskolát vagy más szakot választani. Az eddigi tapasztalatokat és a jövő tanév tervszámait figyelembe véve elmondhatjuk, hogy általában nagyobb esélyekkel indulnak azok a tanulók - természetesen megfelelő tudással felvértezve akik a gépészeti, elektrotechnikai vagy más műszaki, akár természettudományi szakra jelentkeznek, és a fiúk számára nem kevésbé eredményes lehet a katonai főiskolákra jelentkezés is. Feltételezzük, hogy nagyobb határozottsággal, bátorsággal és önbizalommal is indul a felvételi vizsgára az a tanuló, aki arra rendszeresen készül, aki tudja, milyen tantárgyakból, milyen tananyagból és hogyan, illetve milyen módon fogják vizsgáztatni. Ezért ajánljuk, hogy a tanulók érdeklődjenek az osztályfőnöknél, a pályaválasztási tanácsadással megbízott pedagógusnál vagy a tantestület más tagjánál. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a felvételi vizsga semmivel sem nehezebb és nincsen nagyobb tétje, mint az érettségi vizsgának. A tanulóknak egyúttal tudatában kell lenniük annak is, hogy a túljelentkezés miatt nem minden jelentkezőt vehetnek fel. M indannyiunk előtt ismeretes, hogy az érettségiző, illetve a főiskolára jelentkezéssel „kacérkodó“ tanulók egy része indok nélkül megretten a felvételi vizsgákon rá váró feladatoktól, azok nagyságától, és a könnyebb utat választja: munkát keres. Ézál- tal azonban akarva-akaratlanul ö is hozzájárul ahhoz, ami negativ jelenség: nevezetesen, hogy a főiskolai hallgatók nemzetiségi összetétele elmarad a középiskolák vagy alapiskolák hasonló összetételétől és ez közvetve sokszor nehezíti a nemzetiségi középiskolák eredményességének objektív megítélését. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az iskoláinkról alkotott összkép kialakításához mindannyian - pedagógusok, szülők, tanulók - jelentős mértékben járulunk hozzá. Dr. FODOR ZOLTÁN, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője A kassai (Košice) magyar tanítási nyelvű Schönherz Zoltán Középfokú Ipariskola növendékei iránt nem csak Szlovákia déli részén, hanem jóformán az egész országban évtizedek óta változatlanul élénk érdeklődés mutatkozik. De a pedagógusok munkáját is elismerik: például az utóbbi három évben öt tanárt emeltek ki, azaz bíztak meg jelentős vezetői tisztségek betöltésével. Stromp András igeizgatóhelyettest tavaly nevezték ki kerületi szakfelügyelőnek. Boda Pál igazgatót az idén választották meg a Kelet-szlovákiai Népi Ellenőrző Bizottság elnökévé. Nógell Tibor-tői, az ipari új igazgatójától ezért elsősorban azt kérdezem: nem nélkülözi-e az iskola ezeket a jó pedagógusokat s kiváló szervezőket?- Aránylag stabil tantestületünk van. Tőlünk tényleg csak vezető beosztásba vagy nyugdíjba mennek az emberek - mondja Nógell Tibor, majd igy folytatja: - Kétségtelen, hogy veszteség számunkra az igazgató és az egyik helyettes igazgató távozása, mert mindketten igazi pedagógus-személyiségek. politikailag fejlett, széles látókörű emberek. Úgy hisszük, büszkék lehetünk rájuk iskolánkban, s amit velük közösen kezdtünk el. tovább kell folytatnunk.- ön mikor került kapcsolatba az iparival?- Személyesen 1957 szeptember elsején, amikor az energetikai osztályban megkezdtem középiskolai tanulmányaimat, de az iskola jó hírneve már korábban eljutott hozzám, mert a bátyám is itt tanult. Nyugat-Szlovákiából, Bakáról származom. A műszaki főiskolán itt szereztem mérnöki diplomát - és mivel hivtak, szívesen jöttem tanítani az ipariba. 1966-tól oktatok itt. Tizenkét és fél évig az iskola pártelnöke, hét évig igazgatóhelyettese voltam, most pedig az igazgatói teendők végzésével bíztak meg.- Hol tart ma az ipari, milyennek látja az 1983/84-es tanévben?- Az iskolánkról szóló komplex értékelésbe a szakfelügyelő azt írta, hogy a nevelési kérdések megoldásában kerületi viszonylatban az elsők vagyunk. A szaktan- termek felszereltségét illetően pedig a prešovi iparival vagyunk egy szinten, ami azt jelenti, hogy Kelet-Szlovákiában náiunk jobbak nincsenek. A szaktantermi oktatást mi tíz évvel ezelőtt kezdtük el és az utóbbi öt év alatt a tanulmányi feltételek javítasában nagyot léptünk elóre. A gépipari és az elektroenergetikai osztályokban is minden tantárgyat szaktanteremben tanítunk. Van két-két nagyon jól felszerelt gépipari illetve elektrotechnikai laboratóriumunk is. A méréseket például teljesen a tanterv szerint tudjuk végezni. Diákjaink a laboratóriumban kisebb csoportokra osztva dolgoznak és ez nagyon jó. Elméleti tudásukhoz gazdag gyakorlati tapasztalatokra tesznek szert, s tág teret biztositunk kreativitásuk kibontakoztatásához is. Különben a laboratóriumunkat mi magunk építettük és rendeztük be. Jók a tanműhelyeink is. Tanulóink itt a gyakorlatokon kívül iskolánk úgynevezett melléküzemági termelésébe is bekapcsolódnak. A Banská Bystrica-i Tanszerellátó Vállalatnak például a vetitéstech- nikához univerzális állványokat készítünk, de csinálunk villanymotor-tengelyeket a villamosba is. Jó kapcsolatunk van a Kelet-szlovákiai Vasmű šacai kórházával. Az égési sebeket gyógyító osztálynak mi készítettünk különböző speciális ágyakat. Amióta van számítástechnikai szaktantermünk és egy Videoton 666-os számítógépünk, diákjaink körében rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik e szakágazat iránt. A számítástechnikát nem kötelező tantárgyként tanítjuk. Bárány János tanár kiváló szaktekintély ezen a téren. Nem véletlen, hogy a kerületi pedagógiai intézetben, Prešovban is öt bízták meg a számítástechnikai szekció vezetésével. Egyébként 520 diákunk van. Sokoldalú szakköri tevékenységet folytatnak. A műszaki körökön kivül - amióta felépítettük a tornatermet - a sportkörökben is felfigyeltető eredmények születnek, és az ipari régi hírnevéhez méltóan kulturális téren is tudunk tenni egyet s mást. Színjátszó csoportunk az idén már eljutott a Jókai-napokra, énekkarunk második helyen végzett a kerületi versenyen, januártól pedig népi- tánccsoportot is szeretnénk alakítani. Persze a legfőbb feladatunk továbbra is az, hogy jó műszaki szakközépkádereket neveljünk. Ehhez minden feltételünk megvan. Különben végzős diákjainknak harminc százaléka főiskolára jelentkezik és többségüket fel is veszik.- Társadalmunk követelményeinek megfelelően a jövőben az alapiskolák végzős növendékeinek hatvan százalékát szakmunkásképző intézetekbe kell irányítani. Megítélése szerint ez nem lesz káros hatással szakközépiskolájukra?- Hisszük, hogy nem. Az SZSZK kormányelnökségének a nemzetiségi iskolákra vonatkozó 1980/81-es határozata értelmében ugyanis Szlovákiában 20 százalékkal növelni kell a magyar tanítási nyelvű középiskolákba járó gyerekek számát, következésképpen létszámcsökkenésnek a mi iskolánkban sem kellene bekövetkezni. Hisszük, a továbbiakban is lesz annyi jelentkezőnk, hogy öt elsó osztályt nyithassunk. Hozzánk egész Szlovákiából jelentkezhetnek tanulók. Az alapiskolában már új tantervek szerint tanítják a fiatalokat, biztosak vagyunk benne, hogy a korábbinál még jobb tudású gyerekek érkeznek majd hozzánk. Nekünk elsősorban a termelés közvetlen irányítására kell megtanítanunk növendékeinket. Azt akarjuk, hogy azok a fiatalok, akik nálunk érettségiznek, az igényes szakmáktól az egyszerűbb mérnöki munkák elvégzéséig több mindenre képesek legyenek. Különben az új oktatási program bevezetésére való felkészülést elsőrendű feladatunknak tartjuk. Tanáraink általános átképzésen vettek részt, szakmai továbbképzésük most folyik, a módszertanira pedig tavasszal kerül sor. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha elárulom, hogy az átképzést kerületünkben Albert Sándor, iskolánk tanára vezeti. Szeretném azt is elmondani, hogy iskolánknak korszerű diákotthona is van. Megragadva az alkalmat, felhívom a szülők figyelmét, hogy az új tanévtől minden diákunkat kötelezően diákotthonban helyezzük el. Tesszük ezt azért, mert tapasztalataink azt igazolják, hogy a diákotthonban lakó tanulók előmenetele és magaviselete jobb az albérletben lakó diákokénál. SZASZÁK GYÖRGY Megvan a Tikirikitakarak (?) Jó tulajdonságuk a könyveknek, hogy újra meg újra kiadhatók. Ennek akkor tud igazán örülni az ember, ha olyan könyvről van szó, amelynek első vagy előző kiadásából, bármennyire igyekezett is, már egyetlen példányt sem sikerült megszereznie. Ilyesmi pedig, ugye, meg-megesik. Jómagam így jártam Simkó Tibor gyermekverskötetével, a Tikirikitakarakkal, hat évvel ezelőtt, első megjelenésének idején. Olyan hamar elfogyott, hogy mire észbe kaptam, már késő volt, és hiába reménykedtem még sokáig, hátha ráakadok valahol egy példányra, nem. Viszont annál nagyobb örömömre volt, hogy itt is, ott is, családi körben és gyermekfesztiválon, utcán és játszótéren mind gyakrabban hallottam a Tikirikitakarak verseit, a lányom is, amikor megjött (akkor még) az óvodából, csak úgy fújta, hogy: ,,Bicebóca kabóca, ég a lámpa kanóca, de be hozzánk ne gyere, mert a szomszéd egere itt lapul az ágy alatt elkapja a lábadat!", máskor meg azt hogy: ,,Háza előtt Zalabán gombát árul Bala- bán...“ és igy tovább. Ilyen módon ismertem meg ezeket a verseket, Simkó számos remekét, amelyeknek nyelvi, formai, tartalmi komponensei az utolsó pontig helyükön vannak, szerves és eleven egységet alkotva, egyben az eddigi legerősebb példát adva hazai magyar gyermekköltészetünkben a korszerű gyermekvers ismérveiből. Nem mellesleg jegyzem meg, hogy akkortájt ezért is érdemelt volna nagyobb sajtóvisszhangot a könyv: egy-két, szokványjelzöktól hemzsegő recenzión kivül csak Tőzsér Árpád szentelt neki méltó figyelmet az Irodalmi Szemlében (1979, 7 szám). Simkó első gyermekverskönyvére, a Karcsi kacsa kalandjaira, valamint az arról szóló Zalabai Zsigmond-kritikára is visszatekintve kiemelte: „A Tikirikitakarakról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nyelvileg szürke. Egyetlen vers sincs benne, amely igy vagy úgy ne mozgatná meg nyelvi fantáziánkat, amelyben a nyelvi összecsengések, a ritmus, s a legerősebb stiluseszközök: a szó- és gondolatalakzatok ne emelnék magasba a szöveget.“ Ugyanakkor alapos elemzéssel szólt arról is, ami szerinte egyenetlenség, „nyelvi diszkrepancia“ a könyvben. Közben eltelt néhány év, több - és jó- gyermekverskötet is napvilágot látott a Ma- dáchban, a Tikirikitakarak valamiképpen mégis hiányzott gyermekeim könyvespolcáról. De azt hiszem, mondhatom nyugodtan többes számban is: gyermekeinkéről. Akik például, mint a fiaim is, eppen a Tikinkitaka- rak első kiadásának évében születtek. Most- végre - megvan a könyv! Nemrégiben jelent meg második kiadásban; az egyik könyvesboltban találtam belőle még két, s vettem meg egy példányt. Azóta boldogan lapozgatjuk, szinte naponta. De ha elgondolom, hogy mióta élvezhetnék, mennyivel korábban „tanulhatták“ volna gyermekeink, ami e könyvben van, le kell írnom: hosszú volt az az idő, moly alatt a második kiadás iránt nagyon hamar mutatkozó igény nyomán fölvetődött gondolatból valóság lett. A Tikirikitakarak második kiadása azonban igy is esemény irodalmunkban. Eltekintve a sorozatoktól, életművet reprezentáló válogatásoktól ugyanis ritkán történik meg csehszlovákiai magyar könyvvel, hogy másodszor is kiadják, gyermek- és ifjúsági lite- ratúránkban pedig, ha jól tudom, mindössze kétszer volt erre példa. Igaz. ebben itt a könyvek minősége is közrejátszott, irodalmunk e területén csak az utóbbi nyolc-tíz évben tapasztalható erőteljesebb fejlődés, születnek magasabb mércének megfelelő eredmények. aminek egyebek között bizonyítéka éppen a Simkó-kötet újabb kiadása. Reméljük. nem az utolsó, legalábbis a ma születő gyerekek számára úgyszintén nyílik majd alkalom a jövőben, hogy egy másik könyvben, válogatásban vagy újabb, akár bővített kiadásban találkozhatnak Simkó Tibor Tikiri- kitakarakjának verseivel, amiképpen Weöres Sándor. Tamkó Sirató Károly. Nemes Nagy Ágnes és mások remekeivel. íratja ezt velem mindenekelőtt az - az ismét - elszomorító tény, hogy a 22 600 példányból csupán 3000 került a hazai piacra. Azt hiszem, nem érik meg a könyvesboltokban a karácsonyt, s lesznek megint hamarosan, kik majd keresni fogják, reménykedni fognak, mint e sorok írója annak idején, hogy liátha valahol ráakadnak egy példányra. BODNAR GYULA ÚJ SZÓ 6 1983. XI. 24.
