Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-24 / 278. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1983. XI. 24. A CSKP KB Elnökségének beszámolója a jelenlegi nemzetközi helyzetről (Folytatás a 4. oldalról) áll, hogy erejét és eszközeit hazá­ja védelmére fordítsa, a következő nemzedékek boldog élete érdeké­ben. Senki sem akar és követel semmi lehetetlent. Arról van szó, hogy a Csehszlo­vák Köztársaság erőforrásait ész­szerűen használjuk és hasznosít­suk és így jobban növekedjen a nemzeti jövedelem, nemzetünk gazdagsága. Ez megköveteli, hogy orszá­gunk egész termelési és tudomá- nyos-műszaki erejét kihasználjuk. Csakis az áldozatos, lelkiismere­tes, jól szervezett munka teszi le­hetővé az olyan értékek megte­remtését, amelyek alapján fedezni tudjuk a védelemre fordított na­gyobb kiadásokat és egyúttal sza­vatolni tudjuk népünk anyagi és kulturális színvonalát is. Ma rend­kívül időszerű Gottwald jelmonda­ta: Építsd a hazát, megerősíted a békét. A CSKP KB Elnöksége meg van győződve arról, hogy a köz­ponti bizottság jóváhagyja a CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának eljárását és dönté­seit, melyeket a XVI. pártkong­resszuson kitűzött irányvonal megvalósítása során a külpolitika területén hozott. Folytatjuk a békepolitikát, a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival való szövet­ség és barátság megszilárdításá­nak politikáját. Ez a politika meg­felel a csehszlovák nép érdekei­nek, jövőjének és biztonságának, ez a szocialista hazafiság és az internacionalizmus politikája. (Alcímek: Új Szó) Mester és a tanítványok A fiatalok nevelése nem csupán a család és az iskola kötelessége. A pártszervezetek is fontos fela­datuknak tartják a jövő nemzedék, mindenekelőtt a munkásifjúság nevelését, irányítását. Erre törek­szenek a Prágai Épületfelújító Vál­lalat kommunistái is. Eredményes munkájukról tanúskodik, hogy a pártszervezet tagjainak több mint a fele fiatal- A szakmunkástanulók érdek­lődése a politikai tevékenység iránt nem véletlen - mondja Anto­nín Malý kőműves, az üzemi párt- bizottság tagja. A fiatalok a mun­kában is becsülettel helytállnak. Többségük a szocialista munka­brigád tagjai. Az épületek homlok­zatát javítják. Nem könnyű ez a munka, ha meggondoljuk, hogy a műszak java részét a fiúk az állványokon töltik. Nálunk ismeret­len fogalom az építőipari dolgor zókra sokszor rossz fényt vető kocsmázás. Mi nem tűrjük a lógó- sokat. De nincsenek is felelőtlenek körünkben. Akik befejezték a szakiskolát, azokat olyan munkacsoportba osztják be, ahol tapasztalt elvtár­sak foglalkoznak velük, hogy mi­előbb elsajátítsák a szakma min­den csinját-bí nját s megfelelő politi­kai nevelésben is részesüljenek.- Az eredmény azonban nem mindig kielégítő - mondja Jirí Kopfstein, az üzemi pártbizottság elnöke. A vállalat néhány száz prágai munkahelyén ugyanis szin­te lehetetlen a fiatalok rendszeres ellenőrzése és nem is mindig sike­rül olyan személyt találni, aki ál­landóan foglalkozhatna velük. Őszintén szólva, nemegyszer hiá­ba harcolunk a formalizmus ellen, no meg a pártcsoport sem mindig értékeli tárgyilagosan a tagjelöltek teljesítményét.- Többnyire azonban kedvező­ek e téren a tapasztalatok - mond­ja a pártelnök. - Itt van például Malý elvtárs, aki évek óta körülte­kintően irányítja, neveli a gondjai­ra bízott fiatalokat. Antonín Malý 33 esztendeje dolgozik a vállalatnál. Amikor elő­ször vette kezébe a kőműveska­nalat, már akkor tudta, hogy jól választott s mindvégig kitart mes­tersége mellett. Huszonhat éves kora óta oktatja, neveli az ipari tanulókat. Malý elvtárs több nevet említ: Benedikt, Groh, Hrubý és mások, akik felett ő vállalt védnökséget és javasolta a pártba őket. Különösen Mira Hájeket és Jarda Vokatýt szerette meg igazán. A legjobb ipari tanulók voltak. Malý elvtárs annak idején velük együtt alakítot­ta meg a szocialista munkabrigá­dot, amelyhez ma is hűek marad­tak. A pártba is felvették őket. Néhány éve pedig mindketten az üzemi pártbizottságnak és a kör­zeti pártbizottságnak a tisztségvi­selőiként is lelkiismeretesen telje­sítik feladataikat.- S hogyan érte ezt el?- Semmi különöset nem tettem - szerénykedik. - Úgy bántam és bánok velük ma is, mint a többiek­kel. Ez azt jelenti, ha új fiatalt osztanak be hozzá, igyekszik megismerni a magánéletét, a gon­dolkodását, irányítja s mindenben a segítségére van. Sokat beszél­get vele. Türelmesen megmagya­rázza neki a párt célját, törekvéseit és azt is, hogy a jó munkásnak mindenben és minden körülmé­nyek között támogatnia kell a párt politikáját. Ha látja, hogy jó alany­ra talált, akkor Malý elvtárs felhívja a fiatalemberre a pártbizottság fi­gyelmét is. Az ő javaslatára a párt­csoport és a pártbizottság is elbe­szélget a fiatallal, meghallgatja a véleményét.- Miután az elvtársak is meg­győződtek róla, hogy a javasolt fiatalnak a pártban a helye, java­solom a felvételét és vállalom tovább a védnökséget - mondja a brigádvezető. Malý elvtárshoz osztották be Pavel Červenkát is,' aki szintén megérdemli a bizalmát. Ezt bizo­nyítja az is, hogy jó munkájáért és példás magatartásáért még az idén jutalomutazáson vesz részt a Szovjetunióban. KARDOS MÁRTA Rendelet már van... Felelősség-átruházás - társadalmi érdekből • A kapacitáshiány kényszermegoldást szül • Gyarapodás helyett létszámcsökkenés • Az idegenkedés miértjei P _ akberkekben megoszlanak a vélemények arról, hogy a beruhá- OZ zásba bekapcsolódó partnerek közül melyiket illesse a kivite­lezési tervek elkészítése. Látszatra úgy tűnhet, hogy a tervezőn kívül nem nagyon lehet ezt másra bízni. De csak látszatra van így. mert a valóságban a beruházások megannyi gyakorlati gondját orvosolhatja, ha a kivitelezési tervek kidolgozásáért a kivitelező vállal felelősséget. Nem beszélve arról, hogy ilyenkor a beruházót is mentesiti az összekötő szerep nem kívánatos többleteitől. Napjainkban, bármiképp is vesszük, társadalmi érdekké lépett elő az érintett felelősség-átruházás. A tárcák és a vállalatok közti véleménykülönbség nyilvánvalóan ezután is meg­marad, de a gyakorlat irányvonala egyértelműen adott. Idevágó helyzet- elemzésünk az összefüggések feltárásából merít. M ár a hetvenes évek első felétől fennáll az a lehető­ség, hogy az építővállalatok ma­guknak készítsék el a kivitelezési terveket. Emiatt az elmúlt ötéves tervidőszakban már 450 fővel kel­lett volna növelni a tervezők szá­mát ezeknél a vállalatoknál, a va­lóságban azonban közel három évvel ezelőtt kétszázötvenen hiá­nyoztak a tervezett létszámból. De még akik odakerültek, azokat sem nagyon használták ki: a tervezői kapacitásoknak mindössze öt szá­zaléka foglalkozott a kivitelezői tervek kidolgozásával. Döntő változást jelentett e téren az építkezési dokumentációról szóló legújabb rendelet, amely ta­valy január elsejétől lépett érvény­be és egyértelműen kimondja, hogy a beruházások építkezési ré­szének szállítója a kivitelezési ter­veket is köteles előteremteni, vagy maga készíti el, vagy szerződéses alapon kiadja a főtervezőnek. Ez a felelősség-átruházás a beruhá­zási folyamat leegyszerűsítéséhez vezet, ami ez idő tájt társadalmi kívánalom. De egyéb indokai is voltak a döntésnek. Felszámolha­tó vele például a beruházó és a kivitelező közti gyakori, a terve­zési előkészület késéséből eredő ellentétek forrása, s a kivitelező ezentúl sok kérdésben rugalma­sabban dönthet. Ezek alapján tu­dományos-műszaki fejlesztésé­nek legújabb eredményeit is be­építheti az általa készített tervekbe, s igy a tervrajzok kidolgozását összehangolhatja építéstechnoló-. giai előkészületeivel. Következés­képpen, leegyszerűsödik a tervrajz­dokumentáció elég bonyolult ki­dolgozása, kevesebb munkával is elvégezhető. A szállító-kivitelező érdekeltsége pedig az építkezés hatékonyságára irányulhat, amelynek feltételeit már a tervraj­zok készítésénél megalapozhatja. A rendelet - kiindulva a szállítók tervezői kapacitásainak valós hely­zetéből - lehetővé teszi, hogy a ki­vitelezési tervek elkészítésére fel­kérjék a főtervezőt, amely a mun­kát nem utasíthatja vissza és köte­les azt elvégezni. Az iménti kivétel átmeneti kény­szermegoldás, s az épitővállalatok tervezői kapacitáshiányával függ össze. Számolnak azzal, hogy idővel a kivitelezési tervek döntő mértékben az építő szervezetek­ben készülnek majd. Ennek eléré­sére folyamatos, tervszerűen megszervezett tervezői kapacitás­bővítéssel törekednek. K özel két év távlatából már felmérhető: mennyire sike­rül az elképzelések valóra váltása. A terv és a valóság adatainak összehasonlításából kiderül: a fel­tételezett tervezői létszámemelke­dés helyett csökkenés állt be, amit a 7. ötéves tervidőszak első két esztendejének eredményei is iga­zolnak. Ezalatt félmilliárd koroná­val csökkent a tervezési munka értéke, és ezáltal az egy termelési dolgozóra számított munkaterme­lékenység is kisebb lett. Mindezt a beruházások visszafogásával, a tervezői munka iránti igény apa­dásával magyarázzák. Tavaly, a rendelet életbelépé­sének évében nem emelkedett a szállító vállalatok érdeklődése a kivitelezési tervek kidolgozása iránt. Ellenkezőleg: tovább ide­genkedtek ettől a munkától, amiről a tervrajzkészítés keretében a ki­vitelezési tervek arányának csök­kenése tanúskodik a legjobban. A vállalati tervezői kapacitásoknak közel a felét egyéb tervrajzkészí­tésre használják ki, amelyben vagy idegen beruházók számára főtervezői szerepet vállalnak, vagy alvállalkozásban besegítenek va­lamelyik főtervezőnek. A z SZSZK Építőipari Minisz­tériuma tavaly felmérést végzett a tárca vállalatainál a ter­vezési tevékenység megoszlásá­nak betartásáról, különös tekintet­tel a kivitelezési tervek készítésé­re. Ebből az derült ki, hogy az építőipari termelés vállalatai majd­hogynem valamennyi építkezésre a főtervezőnél rendelik meg a kivi­telezési tervek elkészítését, és egyelőre nem is számolnak saját tervezői kapacitásaik kihasználá­sával erre a célra. Hogy miért járnak el így, arra különböző indo­kokat hoztak fel. Talán már évtize­dekre visszanyúló kivitelezői szo­kás és egyben egyszerű eljárás, ha a tervezési előkészület késése­kor van kire: a beruházóra és a főtervezőre hárítani a felelőssé­get. A rendelet éppen ennek kíván véget vetni, egyelőre eredményte­lenül. Idegenkedést sejtető egyéb indok az is, hogy a tervezői kapa­citásokat olyan munkára is kihasz­nálják, ami nem tartozik a tervrajz­készítéshez. Takarékossági intéz­kedések árán éppen a tervezés­ben dolgozók számát állandósítják - holott emelniük kellene és ezzel próbálnak eleget tenni az irányítási apparátus létszámcsök­kentési követelményeinek, kitip­pelve a tervezői munkakört, ahol a termelési dolgozókhoz képest alacsonyabb a munkatermelé­kenység. S mivel a jutalmazás is másképp történik, mint a tervező­intézetekben, következésképpen az épitővállalatok tervezőinek a szakképesítése is alacsonyabb. Gond a hiányos anyagi-műszaki ellátottság: nincsenek megfelelő helyiségek, segédeszközök, szá­mítástechnikai berendezések, s a hozzáférhető információs for­rások is hiányoznak. O.— ó sincs arról, hogy az épitővállalatok tervezői kapacitásainak megerősítése fo­kozatosan a tervezőintézetek fel­számolásához vezetne. Ezek fel­adatai a jelenlegi a kevésbé beru­házásigényes években is adottak. A kivitelezési tervek készítésének felelősség-átruházása a beruházá­si folyamat leegyszerűsítése és a már felsorolt előnyei miatt kívá­natos, a társadalmi érdekeket szem előtt tartó törekvés. Semmi­képp nem egyszerű folyamatról van szó, ezért megvalósításához fokozatosan teremtik meg a terv-, irányítási, munka- és javadalma­zási feltételeket, építőipari szak­ágazatonként más-más mértékben. Közel két év elteltével ennek még igencsak az elején tartanak. Ered­ményeit akár így összegezhet­nénk: rendelet már van, de hatása a gyakorlatban egyelőre édeske­vés. J. MÉSZÁROS KÁROLY Kedvezően alakult a mérleg Új tejgyár épül Kassán (Košice), amely az eddiginél 450 ezer liter tejjel többet fog feldolgozni. Az építőknek 45 000 négyzetméter felületet kell'bevakolniuk, 15 000 négyzetmétert befesteniük és 6000 négyzetmétert kicsempézniük. A szerelömunkákat a Choté- bori Gépgyár dolgozói végzik. A képen: Antonín Augustin (balol­dalt) és Miroslav Dušek a tejfelvevő részleg berendezését szereli. (Milan Krajňák felvétele - ČSTK) Október utolsó hetében már nem volt sok munka a Csallóköz nyugati végén elterülő falu határá­ban, a pár hektáros parcellán utol­sókat fordultak a vetőgépek. Egy gépesített csoport korszerű körül­mények között takarította be a cu­korrépát. A Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Cukorgyár felvá­sárló osztályának kérésére lassí­tották le a munkát, megértve, ha túlságosan sok gyökeret halmoz­nának prizmákba, akkor a befülle­dés miatt rohamosan csökkenne a cukortartalom. A termelők is fe­lelősséget éreznek a termény to­vábbi sorsáért. Nagy László agrármérnök, a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) Szovjet Hadsereg Efsz elnöke a vezetőség tagjaival együtt most számításokat végez. Mi sikerült, milyen kedvezőtlen ha­tások miatt lett kevesebb a bevétel egyes szakaszokon, az új évben mit kellene a tapasztalatok fel- használásával jobban csinálni? Mert májusig nagyon sokat ígért a határ. Az aszállyal párosuló ká­nikula miatt sínylődtek a növények és csak a jó talajművelésnek, a szakszerű tápanyagellátásnak, a színvonalas növényvédelemnek köszönhető, hogy a kalászos ga­bona átlagos hektárhozama 5,2 tonna volt. Az őszi búza jobban bírta a kedvezőtlen időjárást, 5,8 tonnát takarítottak be belőle hek­táronként. A tavaszi árpa lassan fejlődött és csak 4 tonna volt a hektáronkénti termése. Re­ménykedtek, hogy a szemes ku­korica helyrebillenti a mérleget. Az utóbbi évben elsők voltak a komá­romi (Komárno) járásban. Tavaly például 7,6 tonnás hektárhozamot értek el. Jó lépés volt, hogy együttműködési szerződést kötöt­tek a Bábolnai Iparszerü Kukorica­termesztési Rendszer vezetőivel. Ettől a vállalattól kiváló minőségű vetőmagot, korszerű gépeket, tel­jes technológiai eljárást és - ami talán a legfontosabb - állandó szaktanácsot kaptak. Jogos volt tehát a bizakodásuk, hogy az idén sem lesz kevesebb fáradságos munkájuk eredménye. Az elnök szerint nem csalódtak túlságosan, mert a rendszergazdálkodásban most is 6 tonnán felül alakul a hek­tárhozam. Persze, ha a megfelelő időszakban esett volna eső, még nagyobb lenne a hozam. Tehát míg szemesekből ele­gendőt termeltek, tömegtakar­mányból az őszi szárazság miatt kevesebbet tárolhatnak a terve­zettnél. A múlt évi takarmánytarta­lék felhasználása állította kedve­zőbbre a mérleget. A megmaradt silótakarmánnyal részben pótolták a ,,zöldtakarmány-vonalat“. Az őszi repce 110 hektáros területen bő termést adott: 3,1 tonnát takarí­tottak be hektáronként. A termés­ből elég sok pergett a tarlóra. Gondoltak egyet, a magot a földbe tárcsázták. Jól'Jártak. Sűrűn kikelt, s bár csak 30-40 centiméter ma­gasra nőtt, nagy mennyiségű ta­karmányt adott. Takarmányszalmá­val keverve szívesen fogyasztják az állatok. Részben tehát pótolták a hi­ányt, ezért folyamatos a termelés az állattenyésztésben is. Jó pénzt hozott a csibehizlalás és más ága­zat is. Tejből az év végéig - ha nem csökken le a termelés - 150 ezer literrel többet adnak el a ter­vezettnél. Nehéz hónapokat hagytak ma­guk után a szövetkezet dolgozói, de néhány héttel az év vége előtt elégedetten értékelik az eredmé­nyeket. Úgy dolgoztak, hogy a ter­vezett bevételt elérik, sőt, az elnök szerint még többletre is számíta­nak. Igaz, megszokták, hogy az év végére összejön a pénz. Az utóbbi tíz évben mindig túlteljesítették a termelési és a pénzügyi tervet. Az idei évre 6,5 millió korona tiszta nyereséget terveztek. Úgy látszik, ennél jóval több lesz, mert nemcsak a mennyiségi, hanem főleg a mi­nőségi mutatókat is figyelték. A szabadföldben termelt zöldpap­rikát 6,60 koronáért értékesítették átlagosan, a fóliasátrak alól sze- dettet pedig 9,70 koronáért. Bár néhány kisebb területen termelt zöldség, köztük a karfiol, nem ter­mett annyit, amennyit gondoltak, a paprika pótolta a hiányt. A vető­magkukoricát, a lucernamagot is jó pénzért értékesítették. Megtelt és még telik a szövetkezet kasz- szája. Lesz miből prémiumot fizet­ni a tagoknak, és az alapokat is jól feltölthetik. Úgy látszik, megte­remtették a jövő évi még sikere­sebb gazdálkodás feltételeit. BALLA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents