Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-24 / 278. szám, csütörtök
A CSKP KB Elnökségének beszámolója a jelenlegi nemzetközi helyzetről (Folytatás a 3. oldalról) Helytelen lenne úgy vélekednünk, hogy mindenki tisztában van a Szovjetunió helyettesíthetetlen szerepével ebben a történelmi küzdelemben. Úgy mint másutt, nálunk is akadnak csoportok, amelyek elhallgatják és elferdítik a Szovjetunió szerepéről szóló igaz tényeket, segítik a hazugságok terjedését, mintha a nemzetközi kapcsolatokban a fejleményeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok vetélkedése határozná meg, míg a többi országot csak belevonják ebbe a veszélyes örvénybe. Ezért véleményük szerint jobb lenne félreállnunk. Az imperializmus nagyon szorgosan élteti és támogatja az ehhez hasonló tendenciákat. Mi több, megkísérli azt, hogy bennünket, a szocialista közösség tagjait, demagóg módon jókra és rosszakra osztályozza. Annál szükségesebb széleskörűen magyarázni, hogy itt nincs szó két szupernagyhatalom valamiféle konfliktusáról, hanem két ellentétes társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus történelmi küzdelméről. El kell érnünk azt, hogy minél többen, főleg a fiatal nemzedék helyesen megértse a korunk világában végbemenő folyamatokat, a különféle nyilatkozatokat, a politikai fogalmaknak tényleges értelmét és tartalmát, tisztában legyen azzal, hogy ki kinek érdekében emel szót, s ez végül is melyik osztályt szolgálja. Az imperializmus legreakció- sabb képviselői szívesen és gyakran alkalmazzák demagóg módon a béke, a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok stb. fogalmát. Hitler is fennen hangoztatta a biztonságnak, a létfontosságú érdekek védelmének kérdését, sőt, a fasiszta pártot is, kísérteties politikájával egyetemben, nemzeti szocializmusnak minősítette. Chamberlain azt állította, hogy a béke érdekében fel kell áldozni a Csehszlovák Köztársaságot. A hitleri Németország megszállta csaknem egész Európát, azt bizonygatva, hogy ezt saját biztonsága érdekében teszi. A történészek megállapították, hogy az Egyesült Államok kétszáz év leforgása alatt 200 háborút robbantott ki, valamennyit az USA biztonsága megőrzésének ürügyén. Ma támadja Kubát, Nicaraguát, államcsínyeket szervez, támogatja a latin-amerikai fasiszta diktatúrákat, mindezt a demokrácia és az emberi jogok nevében. Reagan pimasz módon kijelentette: ,,az Egyesült Államok olyan ország, amely az egész világért felel“. S hogy erről a felelősségéről milyen az elképzelése, arról az tanúskodott, hogy katonái betörtek a kis Grenadába, hogy úgymondván megmentsenek egy maréknyi amerikait, akiket itt senki sem veszélyeztetett. S Reagan ezzel az ürüggyel gyilkoltatta a grenadai hazafiakat, nőket és gyerekeket. Az amerikaiak milliói azt sem tudják, hogy hol van Grenada, az Egyesült Államok tulajdonképpen milyen országot győzött le. Az USA politikájának az volt a szándéka, hogy felszámoljon, legyőzzön egy százezer lakost számláló államot, amelynek volt mersze a fejlődés haladó útját választani. Kifejezetten érthetetlen, hogy Reagan ezzel az Egyesült Államokban, noha ideiglenesen, népszerűségre tett szert, mint állítólag nagyon erős kezű elnök. Nem becsülhetjük le azt a körülményt sem, hogy Reagan meg akarja félemlíteni Salvadort, Nicaraguát, a nemzeti és a társadalmi felszabadulás további harcosait, s olyan légkört teremteni, hogy ki legyenek téve az Egyesült Államok kényének- kedvének. Grenada példája egyidejűleg arról tanúskodik, hogy mit tenne az Egyesült Államok Európában, ha kivívná a katonai fölényt. A marxizmus-leninizmus erői bizonyítják legyőzhetetlenségüket Reagan kijelentette, hogy a Szovjetunió a gonosz birodalma és a kommunizmust el kell pusztítani. Ez nem értelmezhető valamiféle szónoki fordulatként, hanem katonapolitikai, stratégiai célként. Az egész tőkés világot rá akarja kényszeríteni arra, hogy ennek a célnak mindent alárendeljen - a politikát, a gazdaságot, a diplomáciát, az ideológiát és a katonai doktrínákat is. Erre nem első ízben kerül sor. Az imperializmusnak ehhez hasonló céljai voltak a Szovjetunió megalakulásának első napjától kezdve. Ezeknek a terveknek hordozói eltűntek a történelem süllyesztőjében, s a szocializmus, a kommunizmus utat tör előre. A marxizmus-leni- nizmus erői bizonyítják erejüket és legyőzhetetlenségüket. Számos politikai és katonai nyilatkozat kétségeket támaszt, vajon az Egyesült Államok felelős vezetői ismerik-e a földrajzot és a történelmet. Mindinkább megerősítést nyer, hogy az USA-ban olyan erők vannak a kormányrúdnál, amelyeket elvakít a haladással és a szocializmussal szembeni beteges gyűlöletük, amely megfosztja őket a józan ítélőképességtől, a józan gondolkodástól. Filizófiájuk egyszerű. Szerintük a világ csak két részre oszlik. Jó benne az, ami amerikai, s ami őket akarja szolgálni, s meg kell semmisíteni azt, ami szocialista és haladó. Ebből a leegyszerűsített, nem realista szemléletből nagy veszély származik. Akadtak olyanok is, akik szeretnék lejáratni és revidiálni a jaltai, valamint a potsdami szerződést. Ezzel kívánják mentegetni az európai helyzet megváltoztatásának revansista terveit, beleértve a jogérvényes területi elrendezés megváltoztatásának terveit. Köztársaságunk és népünk életét is érinti az a követelmény, miszerint támogatni kell azokat, akik elutasítják azt, amit 1945-ben a győztes nagyhatalmak diktáltak a legyőzött Németországnak. Szeretnének bennünket megnyugtatni, ne gondoljunk a revan- sizmusra, hiszen csak peremjelenségekről van szó. Csakhogy mi tudjuk: rövidlátás lenne az ilyen veszély lebecsülése. Kohl nyugatnémet kancellár, Erich Honecker elvtárs levelére válaszolva, egyebek között megállapította: ,,Az európai béke csak olyan mértékben lesz biztosabb, amilyen mértékben sikerül felszámolni Németország felosztásának következményeit és megszüntetni felosztását.“ Az emberek azonban nem felejthetik el azt, hogy ki osztotta meg Németországot, Koreát, ki volt az, aki erővel, vérrel, vegyi fegyverekkel törekedett Vietnam felosztására és megalázására. Ki az, aki felosztja Afrikát, és világszerte őrködik a feszültségi gócok fölött. Ki volt az, aki előidézte a hidegháborút, milyen célra hozták létre az észak-atlanti tömböt és a további szovjetellenes, szocialistaellenes tömörüléseket. A nyugati nagyhatalmak voltak azok, amelyek elutasították az együttműködést, szétzúzták a második világháborúban kialakult Hit- ler-ellenes koalíció szövetségét. A háború idején nem kendőzhették el a szovjet nép hősiességét és áldozatkészségét. A háború után azonban nagy igyekezetet fejtettek ki, hogy elferdítsék ennek a háborúnak történetét, apasszák a világ csodálatát a Szovjetunió iránt, amelynek vállára a fő teher hárult a fasizmus elleni harcban. Napjainkban, amikor közeledik a hitleri Németország és a militarista Japán feletti győzelem 40. évfordulója, a burzsoázia a különféle szakemberek egész testülete- it, tudományos intézeteket pénzel, csakhogy eltorzítsák a második világháborúnak és benne a Szovjetunió szerepének tényeit. Elég felkeresnünk bármely nyugati múzeumot és megállapíthatjuk, kieb- rudaltak belőle mindent, ami összefüggött a háború okaival, a Szovjetunióval és a hősi hadseregével kapcsolatos igaz tényekkel. Számos amerikai és nyugateurópai politikus előszeretettel azzal riaszt, hogy a Szovjetunió békepolitikájával meg akarja bontani az atlanti tömb egységét. Igazak azok a nézetek, hogy a tőkés államok kormányai között is különféle ellentétek vannak. Kohl hétfőn és kedden és állandóan ezzel érvelt. Ezeket azonban nem a szocialista országok okozzák, ez az imperializmus lényegéből, farkas- törvényeiből következik. Kaparintsd meg, amit csak tudsz - ez az imperializmus morálja. Az Egyesült Államok szövetségesei számlájára rendezi elmélyülő nehézségeit. A multinacionális monopóliumok, a magas kamatláb és a dollár segítségével gazdaságilag gyöngíti őket, s ezzel egyidejűleg mindinkább korlátozza függetlenségüket, alárendeli őket saját politikai érdekeinek. Küszöbön van a könyörtelen kereskedelmi háború, amelynek végső fejleményeit és következményeit nehéz előre látni. Ez természetesen bosszantja az Egyesült Államok szövetségeseit. Az Egyesült Államok különféle csúcs- értekezletein is megnyilvánuló ellentéteket azzal törekednek áthidalni, hogy hivatkoznak „Moszkva fenyegetéseire“ és „a kommunizmus veszélyére“. A szocializmussal szembeni ellenséges magatartás tekintetében az imperialisták egységesek. Fokoznunk kell propagandánk hatását Tisztelt elvtársak, az élet megerősítette annak igazát, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Ősrégi időktől harc folyik az emberek gondolkodásmódjáért. Egyesek az igazság megismeréséért, mások az elködösíté- séért szállnak síkra. Erre a célra világszerte óriási eszközöket fordítanak. E tekintetben nem takarékoskodnak még a legszegényebb fejlődő országok sem. Kétségtelen, hogy a jóváhagyásra kerülő népgazdasági tervfeladatok igényesek. Nap nap után megkívánják az egész párt, a szakszervezetek, a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok, a minisztériumok, a nemzeti bizottságok és az egész irányító struktúra gondoskodását. Ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy ezzel kapcsolatban döntő fontosságú az ember öntudatossága, a munkahelye, a családja, a községe, a hazája iránti cselekvő és felelősség- teljes magatartása. Az ellenünk folytatott lélektani háborúnak sajátos a jellege. Élével éppen az éberségünket, az elszántságunkat, az aktivitásunkat és az eszmei szilárdságunkat kívánják tompítani. Sorompóba állítják az ideológusok, az újságírók, a tudósok, a szociológusok, a pszichológusok, a megtévesztés szakemberei egész hadseregét, és főleg óriási pénz- és anyagi eszközöket szánnak erre. Képletesen mondva, ezt a lélektani háborút a közepes és az interkontinentális hatótávolságú könnyű- és nehézfegyverek különféle rendszerei segítségével vezetik. Jelenleg katonai viszonylatban kitűztük azt a helyes és létfontosságú elvet, hogy nem engedjük meg a katonai-hadászati egyensúly megbontását. Az emberek gondolkodásmódjáért és a szívükért vívott harcban, a politikánk igazának megvilágításában és terjesztésében, sajnos, lemaradtunk ellenfeleink mögött az ideológiai aknamunka semlegesítését szolgáló anyagi-műszaki bázisunk ellátottságában. Az ellenséges rádióállomások naponta 37 órán át sugároznak cseh és szlovák nyelven. Területünk nem csekély részén fogható a nyugati tv-adás. További dollármilliókat szántak még nagyobb teljesítményű rádió- és tv-rendszerek létesítésére. Amonnét nap nap után áramlanak a megtévesztő információk. A hazugságot igazságnak, a cinizmust humanizmusnak, az erkölcstelenséget erénynek, az elnyomást szabadságnak, a parancsuralmat demokráciának, a világ megsemmisítését előkészítőket a béke bajnokainak, s a tényleges békeharcosokat a kommunizmus ügynökeinek tüntetik fel. Milyen erőkkel és lehetőségekkel rendelkezünk, hogy helytáll- junk az ellenség fokozódó alattomos támadásaival szemben? Mire támaszkodunk ebben a harcban! A marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen eszméire, a kommunizmus igazára. Ez kifejezi a dolgozó ember alapvető vágyait és érdekeit, ez erőforrása pártunk egységének és cselekvőképességének, a párt és a nép összefor- rottságának, nemzeteink és nemzetiségeink egységének. Ez egyben az alapja megbonthatatlan szövetségünknek és barátságunknak a Szovjeutnióval és a szocialista közösség többi országával. Ezek az eszmék humanizmusukkal és mély demokratizmusukkal egybefűznek bennünket az egész világ haladó, békeszerető erőivel. A központi bizottságon már nemegyszer elhangzott, hogy anyagi-műszaki alapunk, televíziónk, rádiónk, nyomdaiparunk aránytalanul gyengébb, mint ellenfeleinké. Tudjuk, hogy ezt nem oldhatjuk meg az éves vagy ötéves tervvel. Ezeket a kérdéseket azonban nem szabad lebecsülnünk és háttérbe szorítanunk. Az ideológiai harc akkor sem lesz gyengébb, ha enyhülne a mai nemzetközi feszültség. Ahhoz, hogy igazságunk eljusson a széles rétegekhez, hogy ideológiai offenzívát és ellenpropagandát bontakoztassunk ki, még hatékonyabb eszközökre van szükségünk. Képletesen szólva, ha a legjobb tüzérek lennénk, akkor sem érnénk el semmit, ha ágyúkkal lőnénk a rakétákat. Ma már nem elegendő annyi, ameny- nyit az embereink tudnak a szocializmusról, a világban végbemenő folyamatokról, a Szovjetunió és a szocialista közösség történelmi szerepéről, az is fontos, mit tud világ rólunk és a szocializmusról. Abból kell kiindulnunk, hogy az amerikai rakéták európai telepítése rendkívüli módon kiélezi a helyzetet. Azzal is számolni kell, hogy a nyugat-európai országok háborúellenes békemozgalmában olyan nézetek merülnek fel, hogy a harcot elvesztették és egyesek fatalistákká, pesszimistákká válhatnak. Propagandánkban még sokoldalúbban, aktívabban kell megmutatnunk, hogy ez a küzdelem nem volt hiá^való, hogy az új körülmények között is folytatjuk, sőt fokoznunk kell erőfeszítéseinket, és a háborúellenes mozgalom nagy erő volt és marad annak érdekében, hogy a rakétákat se- holse alkalmazzák. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fontos szerepe Elvtársak! A békéért és az amerikai rakéták telepítése ellen folytatott harcban jelentős szerepe van a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalomnak. A kommunista pártok jelentik a legszervezettebb és legegységesebb politikai erőt, amely meg tudja védeni a proletariátus és a többi dolgozó osztályérdekeit, nemzeti és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Nem titkoljuk, hogy egyes kérdésekkel kapcsolatban az egyes kommunista és munkáspártok eltérő álláspontra helyezkednek. Nem akarunk nyilvános vitákba bocsátkozni, arra törekszünk, hogy korunk alapvető kérdéseit, a békeharcot és a háborús veszély elhárításáért folytatott küzdelmet illetően egységesek legyünk és így a lakosság széles rétegeit megnyerjük a háborúellenes mozgalomnak. Csehszlovákia Kommunista Pártja elvhű marxista-leninista álláspontjával, a szocializmusért, a nemzetközi enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért folytatott küzdelmével tekintélyt szerzett a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Gyümölcsözően és eredményesen együttműködik a kommunista és munkáspártok túlnyomó többségével. Együttműködik számos szocialista és szociáldemokrata párttal. A béke-világtalálkozón részt vett békeszerető és háborúellenes erők a helyszínen győződhettek meg arról, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a békéért és az együttműködésért küzd és támogat mindenkit, aki az elnyomás, a munkanélküliség ellen, a szabadságért és a békéért harcol. Következetesen így járunk el és így járunk el a jövőben is a pártunk XVI. kongresszusán kitűzött irányvonal szellemében. A haza építésével a békét erősítjük Elvtársak! A mai nemzetközi helyzet megköveteli, hogy politikai, gazdasági és katonai téren megszilárdítsuk a szocialista közösség országainak egységét. Az emberiséget fenyegető háborús veszély ellenére, a Szovjetunió, a szocialista országok, az imperialistaellenes erők, köztük a reálisan gondolkodó burzsoá politikusok erőfeszítései eredményeként békében élünk és dolgozunk. Erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy megsokszorozzuk országunk gazdagságát, boldog és békés életet szavatoljunk a mai és a jövő nemzedékek számára. Már csak 17 év választ el bennünket attól, hogy az emberiség átlépje a harmadik évezredet. Gyönyörű bolygónk, az egész emberiség számára ez boldog, vagy akár sorsdöntő lépés lehet. „Mindannyian ezen a bolygón élünk - mondotta Husák elvtárs a békevilágtalálkozón, - azon a bolygón, amelyet évezredeken keresztül az emberek munkáskezei szépítettek és amely kenyeret és boldogságot nyújthat az összes embernek. Meg kell védenünk a fenyegető katasztrófa ellen.“ Amikor ma nyíltan a nagyon veszélyes nemzetközi helyzetről beszélünk, ez nem jelenti, hogy bizonytalanakká vagy pesszimistákká válunk. Ellenkezőleg, optimisták vagyunk és joggal, az élet tovább halad Hiszünk abban, elegendő erő és józan ítélőképesség van ahhoz, hogy a békét megmentsük. Kötelességünk, hogy ehhez a legnagyobb mértékben hozzájáruljunk. Minden erőfeszítésünk, minden tervünk a békére irányul. Terveinket nem valósíthatjuk meg ölbe tett kézzel, sem pedig úgy, hogy szélvédett helyre húzódunk. A párt, szakszervezeti ifjúsági szerveknek és szervezeteknek, a nemzeti bizottságoknak, az egész Nemzeti Frontnak úgy kell dolgoznia, hogy mindenki megértse korunk komolyságát, mindenki szent kötelességének tartsa úgy dolgozni és élni, hogy társadalmunkból, életünkből eltűnjenek a negatívumok, amelyek gyengítik a szocializmust és köztársaságunk erejét. Nem tűrhetjük meg a hanyagságot, az élósködést, az ügyeskedést, a társadalom megkárosítását, az üres pragmatizmust. Mi nem vagyunk idealisták, olyan emberek, akik elismerik a passzív hit erejét. Mi hiszünk a nép óriási alkotóerejében, képességeiben. Csakis ez az aktivitás érheti el legigényesebb terveink valóra váltását, azt, hogy a hegyeket is megmozgassuk. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy köztársaságunk védelme és biztonsága jelentős anyagi eszközöket követel meg és követel meg a jövőben is. Népünk már nemegyszer tanújelét adta forró hazaszeretetének. Kétségtelen, hogy a mai helyzetben is készen (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZ& 4 1983. XI. 24.
