Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-22 / 276. szám, kedd
Harcolni a békéért, megszilárdítani a védelmi képességet l|j SZÚ 5 1983. XI. 22. Dmitrij Usztyinov marsall cikke a moszkvai Pravdában Mint már közöltük, a TASZSZ szovjet hírügynökség pénteken közzétette Dmitrij Usztyinov marsallnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének Harcolni a békéért, megszilárdítani a védelmi képességet című cikkét. A cikket az alábbiakban ismertetjük: A szovjet nép aktívan és kitartóan hajtja végre a párt XXVI. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatait, a kongresszust követő központi bizottsági ülések határozatait és Jurij Andropov- nak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének útmutatásait, s gazdaságunk megszilárdítására, az életszínvonal emelésére és a fejlett szocialista társadalom további tökéletesítésére törekszik. A szovjet emberek a békés alkotó munkának szentelik magukat. Állandóan szilárdul társadalmunk szociális és politikai egysége, és növekszik dolgozóink felzárkózottsága a lenini párt körül. A feszült nemzetközi helyzetben az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány szilárdan és következetesen valósítja meg békeszerető külpolitikáját, s minden módon sík- raszáll a béke megőrzése és megszilárdítása mellett, a nukleáris háború megakadályozására. Jurij Andropov szeptember 28-i nyilatkozatában megállapította: „A szovjet vezetésnek nincsenek kétségei afelöl, milyen irányvonalat kövessen a jeienlegi feszült nemzetközi helyzetben. Politikánk továbbra is a béke megőrzésére és megszilárdítására, a feszültség enyhítésére, a lázas fegyverkezés megszüntetésére, az államok közötti együttműködés bővítésére és elmélyítésére irányul. Ez a Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép rendíthetetlen akarata. Meggyőződésünk szerint ez minden nemzet kívánsága is“. Jurij Andropov nyilatkozatában felhívta a szovjet nép és más országok népeinek figyelmét arra, hogy az amerikai imperializmus katonailag mind jobban fenyegeti a Szovjetuniót, szövetségeseit és a világ valamennyi békeszerető államát. Egyúttal rámutatott arra is, hogy országunk, barátaink és szövetségeseink biztonságát minden körülmények között képesek vagyunk garantálni. 1 A Reagan-kormány hatalomra jutásával az USA-ban megnőtt a szélsőségesen reakciós imperialista erők agresszivitása, amelyek „keresztes hadjáratot“ hirdettek meg a szocializmus ellen. A washingtoni vezető képviselők igyekeznek megbontani a NATO és a Varsói Szerződés közti katonai stratégiai egyensúlyt, amely akadályozza kalandorakcióikat. Ez a politika nem járhat sikerrel, de az emberiség számára nagyon veszélyes. Veszélyessége az USA globális, kiterjedt katonai előkészületeiben rejlik. Az amerikai kormány minden ok nélkül - mintha nem léteznének semmilyen határok, sem a nemzetközi kapcsolatok normái - a világ különböző részeit az „amerikai biztonság területeinek“ minősíti. Mindenütt beavatkozik a szuverén országok belügyeibe. A Fehér Ház nyíltan törekszik a Szovjetunióval szembeni és a NATO-nak a Varsói Szerződéssel szembeni katonai fölénye megszerzésére. Példátlan mértékben növekednek az USA katonai kiadásai, gyorsított ütemben valósulnak meg a minőségileg új stratégiai fegyverrendszerek telepítésének programjai. Az USA és egyes szövetségeseinek katonai előkészületei aktivizálódtak minden irányban és a világ minden jelentős térségében. A jelenlegi békés időszakban a Reagan-kormány évente 12-14 százalékkal emeli a katonai költségvetést. Az elmúlt három évben a Pentagon kb. 640 milliárd dollárt kapott, 1984-ben 280 milliárd dollárt utalnak ki számára. Ezeket a csillagászati összegeket „Amerika túlfegyverzésére“ használják fel. Jóváhagyták a 80-as évekre szóló „komplex stratégiai programot“, mely szerint a főhangsúlyt az új stratégiai támadóerők rendszereinek telepítésére fogják helyezni. Lázasan dolgoznak a rakéták elleni védelem komplex rendszerének létrehozásán. A Szovjetunió már nemegyszer rámutatott a rakéták elleni rendszerek telepítésének rendkívüli veszélyességére. Mint ismeretes, a Szovjetunió és az Egyesült Államok 1972- ben szerződést kötött a rendszerek telepítésének betiltásáról. Az USA most e szerződés figyelmen kívül hagyása mellett döntött. Az amerikai kormány orientálódása a katonai fölény megszerzésére a nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokhoz való hozzáállásában is egyértelműen megnyilvánul. A Fehér Háznak nem áll érdekében a pozitív eredmények elérése. A tárgyalásokra csak a népek félrevezetéséhez és az általa szított lázas fegyverkezés leplezéséhez van szükség. Reagan elnök nemegyszer kijelentette, hogy az Egyesült Államok a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalásokon állítólag új javaslatokat terjeszt elő, amelyek figyelembe veszik a Szovjetunió érdekeit. Ez azonban nem felel meg az igazságnak. Az USA álláspontja ezeken a tárgyalásokon, éppúgy mint a múltban, most is abból a törekvésből indul ki, hogy jelentősen gyengíteni kell a szovjet stratégiai erőket, mindenekelőtt azok alapját - az interkontinentális ballisztikus rakétákat. Az amerikai javaslatokkal való egyetértés a meglevő szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták likvidálásához vezetne és annak szükségességéhez, hogy helyükre új, rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat és nehéz bombázókat építsenek, hogy így megőrizhető legyen a megközelítő egyensúly. Közben az USA gátlástalanul megvalósítaná folyamatban levő és tervezett katonai programjait. Ilyen alapon azonban elérhetetlen a megállapodás. A Szovjetunió nem hajlandó stratégiai erői átépítésére. Az Egyesült Államok egyoldalú álláspontra helyezkedik az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokon is. Reagan elnök minden „nullaváltozata“ és „áthidaló megoldása“ egyrészt a Szovjetunió egyoldalú leszerelésére, másrészt az amerikai rakéták európai telepítésére, saját előretolt nukleáris eszközeik változatlan megőrzésére irányul s arra, hogy a brit és a francia nukleáris fegyvereket ne számítsák a NATO rakétái közé. Az USA elnöke által szeptember végén meghirdetett ún. „új kezdeményezés“ amelyen a Fehér Ház novemberben csak a címkét változtatta meg, nem jelent változást az USA álláspontjában. A megállapodás sorsa most az alapvető kérdések megoldásától függ: az amerikai rakéták európai telepítéséről való lemondástól, a brit és a francia rakéták beszámításától a két fél erőviszonyának megállapítása során, a repülőgépek - a közepes hatótávolságú fegyverhordozók számának csökkentésétől és a valódi egyenlő szint megállapításától mindkét részen a rakéták és a közepes ható- távolságú repülőgépek terén. A Fehér Ház vezetőjének javaslatai nem teszik lehetővé e kérdések megoldását, vagyis nem teszik lehetővé a megállapodást sem. Marad a zsákutca. A „grenadai lecke“ - a fegyveres intervenció után, amelyet az Egyesült Államok szövetségesei nézeteire való tekintet nélkül készített elő és hajtott végre, s akikkel nem tartotta szükségesnek a konzultációt - az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének kérdése a nyugat-európai országok számára még fenyegetőbb. A rakétatelepitésben az a fenyegetés rejlik, hogy ezeket az országokat nemcsak akaratuk ellenére, de népeik és kormányaik tudta nélkül is bevonhatják a nukleáris konfliktusba. Tervei megvalósítása érdekében az Egyesült Államok lélektani nyomást gyakorol a nyugat-európaiakra. Arról próbálja őket meggyőzni, hogy az amerikai rakétákat csak lassan fogják telepíteni, s ezeket állítólag megállapodás esetében könnyen fel lehet számolni. S hogy a nyugat-európai népeket még jobban félrevezessék, az USA mint „békeszerető“ akciót hirdette meg tervét, hogy a legközelebbi 5-6 évben kb. 1400 nukleáris töltetet elszállít Európából. Ez félrevezetés. Az USA sosem hagy el egy olyan területet, ahol katonai támaszpontokat szerzett. Az amerikaiak rakétáikkal tartósan megtelepednek Európában, mivel agresszív terveikben az európai kontinenst a legmegfelelőbb harctérnek tekintik. Ami pedig a nukleáris robbanótöltetek elszállítását illeti, ez egyértelmű csalás. Mihelyt a régieket elszállítják, újabbakat hoznak helyettük. Az Egyesült Államok olyan katonai doktrína alapján építi ki fegyveres erőit, amely magába foglalja az ellenfélre mért megelőző csalásokat Caspar Weinberger hadügyminiszter szerint az USA- ban hozzáláttak a szárazföldi erők legkiterjedtebb korszerűsítéséhez és korszerű technikával való felszereléséhez. A katonai programok megvalósítása természetesen nem hozza meg a kívánt eredményeket az amerikai militaristáknak. A Szovjetunió nem engedi meg senkinek, hogy katonai fölényre tegyen szert vele szemben. A béke számára azonban nagyon veszélyes az Egyesült Államok által kezdett lázas fegyverkezés. A Szovjetunió és az Egyesült Államok 1973-ban szerződést írt alá a nukleáris háború kiküszöböléséről. A felek megállapodtak, hogy „politikájuk célja a nukleáris háború veszélyének és a nukleáris fegyverek alkalmazásának elkerülése“. Ma Ronald Reagan kormánya nyilvánvaló ellentétben ezzel a kötelezettséggel azt hirdeti, hogy „joga van“ elsőként nukleáris csapást mérni és számolni a győzelemmel. 2 A Szovjetunió tudatosítja, milyen veszélyes a béke számára az USA agresszív politikája, és ezért megtesz mindent erejéhez mérten, hogy ne növekedhessen tovább a háborús veszély, hogy megszűnjön a lázas fegyverkezés, és létrejöjjön a fegyverzet, elsősorban a nukleáris fegyverzet reális csökkentése. A javaslatok, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai terjesztettek elő, és a szovjet kezdeményező békejavaslatok meggyőzően bizonyítják, hogy ezek az országok hajlandóak együttműködni minden állammal az események veszélyes fejlődésének megakadályozása és az emberiségnek a nukleáris fenyegetéstől való megmentése érdekében. A Varsói Szerződés tagállamai állást foglalnak a nukleáris fegyverek lehető legradikálisabb csökkentése mellett. Javasolják a nukleáris fegyverek gyártásának beszüntetését, majd azok arzenáljainak fokozatos felszámolását a nukleáris leszerelés kidolgozott programja alapján. A nukleáris fegyverkezés korlátozásáról szóló megállapodás megkönnyítésére törekedve a Szovjetunió kijelentette, hogy a kölcsönösség alapján hajlandó minőségileg és mennyiségileg befagyasztani nukleáris fegyvereit. Ezt a lépést elsőként a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak kellene megtenniük, majd utánuk a többi nukleáris hatalomnak. A Szovjetunió egyoldalúan bejelentette történelmi kötelezettségvállalását, hogy nem használ elsőként nukleáris fegyvert, és felszólította a többi nukleáris hatalmat, hogy kövesse példáját. A stratégiai fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokon a Szovjetunió igazságos megállapodás elérésére törekszik. Javasoltuk, hogy valamennyi stratégiai fegyvert érintse a korlátozás és a csökkentés, nemcsak egyes önkényesen kiválasztott fajtákat. A Szovjetunió és az USA stratégiai nukleáris ereje felépítésében jelentős mértékben eltérő. A Szovjetunió stratégiai potenciáljának 70 százalékát képezik a földi indítású interkontinentális ballisztikus rakéták, míg az USA-ban a ballisztikus rakéták több mint 80 százalékát tengeralattjárókra és nehézbombázó repülőgépekre helyezték el. Ilyen körülmények között csakúgy található meg a kölcsönösen elfogadható megállapodás, ha valamennyi stratégiai fegyverről összességében fogunk tárgyalni, figyelembe véve a stratégiai helyzetet meghatározó tényezőket. Mit javasol konkrétan a Szovjetunió? A stratégiai fegyverhordozók számának egynegyedével való csökkentését 1990-ig, ami lehetővé tenné, hogy mindkét oldalon ilyen eszközök több mint ezer egységét vonják ki az arzenálokból. A Szovjetunió azt is javasolja, hogy egyenlő szintre csökkentsék a nukleáris robbanófejek számát is. Az európai nukleáris fegyverek terén a Szovjetunió kész elfogadni a valódi nulla megoldást, vagyis hogy Európában egyáltalán ne legyenek sem közepes hatótávolságú, sem taktikai nukleáris fegyverek. Más javaslatokat is előterjesztettünk, amelyek nem károsítják senki érdekeit. Jurij Andropov javasolta, hogy ha az USÁ nem helyezi el rakétáit Európában, s ha kiegyenlítődik a közepes hatótávolságú hordozók szintje, a Szovjetunió hajlandó arra, hogy csak 140 SS 20-as rakétát hagyjon meg európai területén, a többit leszereli. Mint ismeretes, az USA ezt a javaslatunkat is elutasította és ezzel bebizonyította, hogy semmilyen megállapodást sem akar. Álláspontja a korábbihoz hasonlóan továbbra is arra korlátozódik, hogy a Szovjetuniónak le kell szerelnie, az USA -nak és NATO-beli partnereinek pedig ellenkezőleg - fegyverkezniük. Közben azonban eljött az idő, hogy döntés szülessen abban a kérdésben: vagy megállapodás és alapvető csökkentés, vagy až amerikai rakéták telepítése és abban az esetben a Szovjetunió és szövetségesei elkerülhetetlen ellenintézkedései. Mindig is alaptalanok voltak azok a kalkulációk, hogy a Szovjetuniót nyomással rá lehet kényszeríteni valamilyen egyoldalú engedményekre biztonsága érdekei kárára. Ezek ma is hiábavalóak. A Szovjetunió és a többi szocialista ország ezenkívül számos javaslatot terjesztett még elő a hagyományos és a vegyi fegyverek gyártásának betiltására, az új tömegpusztító fegyverrendszerek fejlesztésére és gyártására, a*világűr militarizálásának megakadályozására. Ezek megvalósításához nincs másra szükség, csak az USA és a többi NATO- tagállam kormányainak jóakaratára. 3 Ebben a bonyolult nemzetközi helyzetben az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány valóban lenini kitartásról, szilárdságról és elvhúségröl tesz tanúbizonyságot azáltal, hogy a béke megőrzésére és a nemzetközi biztonság garantálására törekszik. Az imperializmus intrikáival szemben a szovjet nép rnagasfokú ébersége és országunk védelmi képességének megszilárdítása áll. Az intézkedések, amelyeket védelmi képességünk megszilárdítására teszünk - mint ahogy azt a szovjet kormány is nyilatkozataiban nemegyszer hangsúlyozta -, elkerülhetetlenek a világ helyzetének reális fejleményeit figyelembe véve. A Szovjetunió és a szövetséges államok védelmi képességének megszilárdítása objektív létszükséglet olyan körülmények között, amikor az USA részéről növekszik a háborús veszély. A Szovjetunió soha senkit sem fenyegetett, senkit sem támadott meg és senkit sem fog megtámadni. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya a szovjet néppel szembeni alapvető kötelességének tartja az ország védelmi képességének és fegyveres erői harci felkészültségének olyan szinten való állandó tartását, hogy megbízhatóan biztosított legyen békés munkája és a szocialista országok népeinek biztonsága. Minél komolyabb veszély fenyegeti a szocialista haza biztonságát, annál megbízhatóbb- nak kell lennie védelmi képességének. Ez az SZKP követelménye a védelem területén. Nem törekszünk nukleáris fölényre, de nem engedjük meg, hogy az amerikai kormány a nukleáris zsarolást arra használja fel, hogy az erő politikáját alkalmazza velünk szemben. Akcióira, melyek célja az eddigi stratégiai erő- egyensúly megbontása, a Szovjetunió megfelelő választ ad. Ha Európába telepítik az amerikai rakétákat, ezt az európai területen levő SS 20-as közepes ható- távolságú rakétáink telepítésére meghirdetett moratóriumunk visz- szavonása fogja követni. A szövetségeseinkkel való megállapodás alapján létrehozzuk a megfelelő eszközöket a NATO nukleáris fegyverei Európában való fokozott koncentrálásának ellensúlyozására. Megfelelő ellenintézkedéseket foganatosítunk magának az USAnak a területét illetően, úgyhogy az amerikaiak elkerülhetetlenül megérzik a különbséget a rakétáik Nyugat-Európába való telepítése előtti és utáni helyzet között. Ma már senkinek sem lehetnek kétségei afelől, hogy a szocialista közösség országai készek minden szükségeset megtenni áciját védelmi képességük megszilárdítására válaszként az új amerikai rakéták telepítésére. Ezt leszögezte a szovjet kormány nyilatkozata, a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának jelentése. Eléggé világosan és szilárdan megerősítették ezt a Varsói Szerződés októberi külügyminiszteri és honvédelmi miniszteri ülései. Az amerikai imperialisták semmilyen próbálkozásai, hogy ellen- intézkedéseinket háborús készülődésekre növekvő „szovjet katonai fenyegetésként“ tüntessék fel, sem képesek becsapni a világ népeit, milyenek is valójában a háborús veszély forrásai? A Szovjetunió minden eszközzel amellett száll síkra, hogy a nemzetközi ügyekben az ész győzedelmeskedjen. Továbbra is folytatja lenini békepolitikáját. Még megálllítható az események veszélyes irányvonala, és vissza- terelhetők a normális kerékvágásba. A Szovjetunió arra törekszik, hogy a legbonyolultabb problémákat tárgyalóasztal mellett oldják meg az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján.
