Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-19 / 274. szám, szombat

ÚJ szú 5 1983. XI. 19. GÉPEK „IZMAI“ A tudományos-műszaki haladás tükrében Gépek, berendezések, ezer és ezer változatban, korunk nélkülöz­hetetlen tartozékai. Kivétel nélkül mind az emberi munka, találé­konyság eredményei. Mindenkor megalkotójukat, az embert segítik, szolgálják. Szinte kivétel nélkül, az élet valamennyi területén, a nap minden órájában. Az építkezése­ken, kinyújtott karjukkal gödröt ás­va és betonelemeket emelve a magasba; a mezőgazdaságban és a föld mélyén, a bányákban, az anyagmozgatásban, de önmagá­ban a gépgyártásban is, jobbra, balra, előre és hátra nyúló ujjaikkal fogva, továbbítva a megmunkált részelemeket. JOBB ÉS TÖBBET TUD A RÉGINÉL Ember legyen a talpán, aki a teljes gépleltár összeállítására vállalkozik, de még az is nagy fába vágja a fejszéjét, aki csak a karjai­kat, részegységeiket hidraulikus hengerek segítségével mozgató gépeket veszi sorba, s ezek közül is csupán azokat, amelyek olaj­nyomásos hengereit, „izmait“ a Nehézgépipari Vállalat duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) üzemében gyártották. Annál in­kább, hogy az idő múltával csak nehezül a leltározó helyzete, ugyanis az új, innovált hidraulikus henger jobb, többet tud a réginél, s ezáltal alkalmazhatóságának köre is nagyobb lett. Nem szólva arról, hogy az 1975-töl termelő üzem gyártmányaira az idén már a nyugati partnerek is felfigyeltek, és az elküldött mintapéldányokat a osztrák felhasználók a vásárló szemüvegén keresztül vizsgálják. Ezt tettük mi is Horváth Vendel mérnökkel, a műszaki-gazdasági osztály vezetőjével. Az osztályve­zető beszélgetésünk kezdetén két olajnyomásos hengert tett az asz­talra.- Ez a régi és ez az új - mutat­ta, s mi tagadás benne, a laikus számára a puszta ránézés alapján az innovált darab tetszetősebb külsején túl aligha akadt más fi­gyelemreméltó különbség. Csak a lényeges eltérések részletezé­sekor vált nyilvánvalóvá, hogy az új hengeren mennyire másak a befolyónyílások. Újszerű az olaj­vezetés csatlakoztatásának módja és a tömítés, más a hengerben járó dugattyú formája és anyaga, ennek csatlakoztatása a dugattyú­szárral, és a hengerzáró fedőket is átalakították. A MŰSZAKI FEJLESZTÉS ÖSSZETETT FELADAT Az innovált termék újszerű jel­lemzői a fentiekkel természetesen még megközelítően sem teljesek, de talán a valamennyi részlet fel­sorolása nélkül is elhihető, hogy a tudományos-műszaki haladás nagyon összetett valami. Az, aki hatékonyan akarja alkalmazni, sok mindennel találja magát szemben, íme néhány az osztályvezető fel­sorolásából.- A termékfelújítás általában új alapanyagok újszerű és a réginél pontosabb megmunkálásával jár együtt, s ez további feladatokat is vonhat maga után. Például az új dugattyúk olyan öntvényből ké­szülnek, amelynek munkálása so­rán nagyobbb a porképződés. Ezért elszívókat kell felszerelnünk és a higiéniai berendezések iránti igények is megnövekedtek. Új megmunkálógépek és szerszá­mok kellenek, s helyenként még az embereket is át kell csoportosí­tani, mivel egyes részegységek elkészítésére csak a legjobb szak­emberek képesek. De az elmon­dottakkal azonosan fontos szere­pet kap a gazdaságosság. Az új, jobb paraméterekkel rendelkező termék csak arányosan lehet drá­gább, hiszen a piaci versenyké­pességnek a minőség mellett az ár is meghatározója. Hangsúlyozta, hogy a műszaki fejlesztéstől a nehézségek ellené­re sem állnak el. Nem várják meg, amíg lejár a mostani termék gyárt- hatóságának ideje, hanem - tette elém bizonyságul a vállalat mü- szaki-gazdasági vezetőségének benyújtott megfelelő okmányo­kat -, az év elejétől gyártott, inno­vált hidraulikus henger további műszaki korszerűsítésével párhu­zamosan már dolgoznak az újabb, műszakilag teljesen újszerű olaj­nyomásos henger gyártásának az előkészítésén. AZ INNOVÁCIÓ EMBERI OLDALAI Percekkel korábban ajtókopog­tatás szakította félbe beszélgeté­sünket. Mint kiderült, az érkező a komplex szocialista racionalizá­ció harmadik negyedévi eredmé­nyeit összegező kimutatást jött aláíratni az osztályvezetővel. A le­hető legjobbkor, hiszen az ered­mények alapján a tudományos­műszaki fejlesztés emberi hátterét is számba vehettük.- Az itt kimutatott, megtakarított fém, energia és üzemanyagmeny- nyiségek, valamint ajavult műsza­ki mutatók mögött egyrészt a mű­szakiak technológiai eljárásokat tökéletesítő intézkedései vannak. Például egyre nagyobb arányban igyekszünk olyan csöveket fel­használni, amelyeken a technoló­giai ráhagyás a lehető legkisebb. Ez persze nemcsak tőlünk, hanem a csöveket gyártó hengerdéktől is függ. Ugyanígy nemcsak rajtunk múlik, hogy az esztergapadon a többe kerülő késtest kicserélése helyett módunkban áll-e csak a keményfémböl készült megmun­káló lap kicserélése. Ezt s az eh­hez hasonló eseteket az üzemen belül nagy racionalizációnak ne­vezzük, s itt az eredményesség feltétele az előrelátó tervezés, a jó szervezés és a szállítóinkkal való szoros együttműködés. Bár kis racionalizáció a neve, jelentőségében a legkisebb mér­tékben sem másodlagos a munka folyamatában, a dolgozók felelős­ségteljesebb munkájával, igyeke­zetével, a jobb odafigyeléssel megtakarított értékek, valamint a különböző ésszerűsítő javasla­tok, amelyek gyakorlati alkalma­zásával egyrészt javítható a ter­mék minősége, másrészt csök­kenthető az anyagi ráfordítás. Mindebben alapfeltétel a dolgozók akarata és kezdeményezőkészsé­ge - összegezte a tudományos­műszaki haladás egyes feltételeit az osztályvezető. Bartalos Géza a pártalapszer- vezet elnöke folytatta.- Eredményes műszaki fej­lesztésünk alapja a tervszerű munka. A dolgozók kezdeménye­zőkészségét sosem bízzuk a vé­letlenre. Magunkat csapnánk be, ha azt vallanánk, hogy az embe­rek nem ragaszkodnak a régihez, a beidegződötthöz és a megszo­kotthoz, vagy lelkesedve ujjonga- nak, mert azután még igényesebb feladatokat kell teljesíteniük, a ko­rábbiakhoz képest nagyobb szak­tudással és fegyelemmel. És még­is a dolgozók részéről úgyszólván semmiféle nehézségeink sem vol­tak, amikor hónapokkal ezelőtt megkezdtük az innovált olajnyo­másos hengerek gyártását. S mindez elsősorban azért volt így, mert mindenki tudta,hogy mi­ért fejlesztünk, hogy az új termék mennyiben jelent előnyöket a pia­con, s ez miként hat majd vissza az üzem, s azon belül a dolgozók helyzetére. PÁRTTAGOK ÉS PÁRTONKÍVÜLIEK KÖZÖS AKARATA Nagyon leegyszerűsítve a lé­nyeget, úgy is mondhatjuk, hogy mindenki megértette, miért kell s miért érdemes majd többet dol­gozni mondjuk az olajbefolyó nyí­lások elkészítésével. Ehhez per­sze kellettek jól előkészített párt­taggyűlések, amelyeken a kom­munisták magukévá tették a tudo­mányos-műszaki fejlesztés té­nyét, s azt kellően megmagyaráz­va, elfogadtatva, párton kívüli kol­légákat is maguk mögé sorakoz­tatták. Mindez könnyű volt, hisz a több éves tervszerű pártépítő munka eredményeként minden ötödik dolgozó kommunista. De ugyan­úgy az sem mellékes, hogy az üzemben régi hagyománya van az újító- és feltaláló-mozgalomnak, amit az is bizonyít, hogy az ilyen jellegű tevékenységgel évekre visszamenően a vállalati átlagnál minden tekintetben jobb értékeket mutatnak fel. És az elmondottak után már az sem rendkívüli, hogy épp e hetekben kezdte meg tevé­kenységét a Csehszlovák Tudo­mányos-Műszaki Társaság üzemi szervezete, s így az elkövetkezők­ben a tudományos-műszaki fej­lesztés már nemcsak a kezdemé­nyezésre, hanem tervszerű tevé­kenységre, sőt esetenként szerző­déses alapra támaszkodik. Tovább erősödve és szélesedve, ■ a CSKP KB 8., valamint az SZLKP KB ezt követő ülésén elfogadott határozatokkal összhangban. EGRI FERENC Több hulladék üveg - kisebb energiafogyasztás A hulladékgyűjtő vállalatok ha­zánkban évente több mint 1 millió tonna másodlagos nyersanyagot vásárolnak fel. Ehhez hozzájárul a Prágai Hulladékgyűjtő Vállalat vysočanyi üvegzúzdája is, mely­nek kapuján az „Idegeneknek tilos a belépés“ felirat olvasható. Az óvintézkedés célját Jaroslav Jan- čától tudom meg. Mint mindenki ezen a munkahelyen, ő is csizmát, kesztyűt és szemüveget visel.- Szigorú munkavédelmi elő­írásaink vannak - válaszolja kér­dő tekintetemre, majd az egyik tehergépkocsira szerelt szállító- szalaghoz vezet. - Az üveg alap­anyagához legalább 30-40 száza­lék üvegszilánkot keverünk - mondja. - Ha kevesebb a törme­lék, vagy szilánk, akkor az olvadá­si hőt mintegy 400 C fokkal kell növelni. Ez pedig azt jelenti, hogy minden hiányzó ezer tonna üveg­törmelék esetében az energiafo­gyasztás mintegy 80 000 kilowatt­órával növekszik. Ezek után nincs okunk csodál­kozni azon, hogy a hulladékgyűjtő állomás az utóbbi időben nagy összegeket költ többek között a hulladék üveg gyűjtésének a népszerűsítésére a lakosság kö­rében. Prágában havonta mintegy 550 tonna hulladék üveget gyűjte­nek össze. Ha több lenne belőle, kevesebb áramot fogyasztanának. Ennek a mennyiségnek a zöme a sör- és szikvízgyárakból, továb­bá a szállodákból, a vendéglőkből és a csemegekereskedésekből kerül az állomás közelében elhe­lyezett tárolókba. A több mint 270 tonnányi hulladék üveg egy részét a lakosság a felvásárlási helyeken adja át, vagy a sok helyütt felállí­tott tartályokba dobja. A hulladék üveg a szállítósza­laggal ellátott tehergépkocsikról, osztályozását követően a zúzdába kerül, hogy azt törmelékként hagy­ja el.- Ilyen állapotban azonban nem vennék át küldeményeinket az üveggyárak - utal Jaroslav Janča az anyag mágneses úton történő tisztítására. - Csak a fém és egyéb nem kívánatos anyagok eltávolítása után szállítják ezt a másodlagos nyersanyagot ren­deltetési helyére: a világos üveg- törtmeléket a Teplice melletti Du- bíba, ahol a Rudolf kohóban vár­nak rá, a sötétet pedig Nové Sed- lóba. A hulladékgyűjtő állomás vyso­čanyi üzeme naponta legalább 30 tonna hulladék üveget dolgoz fel és szállít a saját költségén a gyá­rakba. Egy-egy utánfutóval ellátott teherautó befogadóképessége több mint 19 tonna üvegtörmelék, illetve szilánk. Ha nem menne át a zúzdán az összegyűjtött üveg­hulladék, akkor a tehergépkocsi­kon alig 8 tonna férne el belőle. Ez pedig semmi esetre sem lenne kifizetődő vállalkozás. KARDOS MÁRTA Szükségmegoldásként fából is készülhet az óvoda. Mint például a képünkön látható, amelyet Petržalka-Lúky hármas lakótelepén a Préfmonta dolgozói a határidő előtt hat hónappal kívánnak átadni. így újabb faépítmény kerül a betonrengetegbe (Peter Kürt felvétele) Mikor szűnik meg a vízhiány Kelet-Szlovákiában? A címben megfogalmazott kérdés az utóbbi időben sokkal időszerűbb, mint ahogy azt évekkel ezelőtt valaki is gondolta volna. Hogy valóban az, azt a kerület lakossága, köztük pedig elsősorban a kassaiak (Košice), prešoviak, rozsnyóiak (Rožňava), tóketerebesiek (Trebišov), továbbá Humenné és Spišská Nová Ves lakosai tudják a legjobban, hiszen a közelmúltban bizony előfordult velük néhányszor, hogy a saját bőrükön tapasztalhatták, milyen gondot jelent a vízhiány. Mi tagadás, e fontos természeti kincsből Kelet-Szlovákiában sincs elegendő, illetve a feltárt és használt vízforrások teljes mértékben nem győzik kielégíteni az igényeket. Ahhoz például, hogy folyamatos legyen a vízellátás, jelenleg másodpercenként 948 literrel több vízre lenne szükségük a vízmü­veknek. Hol van a kutya elásva? A vízhiány okainak a feltárásá­hoz nincs szükségünk különösebb tudományos vizsgálatok'ra, csu­pán - úgy, mint ahogy azt a leg­utóbbi ülésén a kerületi nemzeti bizottság vezetősége is tette - né­hány ismert tényt kell egymás mellé felsorakoztatni. Mindjárt az elején feltehető a kérdés: talán sokkal több vizet fogyasztanak a kerület lakosai, mint a múltban? A válasz sokatmondó: amíg 1970- ben az egy lakosra eső vízfo­gyasztás 332 liter volt, tavaly már 420 liter körül mozog. A fogyasztás tehát nőtt - mert többek között az említett tizenkét év alatt 11 millió 230 ezer köb­méterről 28 millió 927 ezer köb­méterre emelkedett az ipari üze­mek évi vízfogyasztása is - és ugyanakkor a pazarlás sem igen csökkent. Sőt, bebizonyított, hogy a vízvezetékhálózat szakszerűtlen elkészítésének és hiányos kar­bantartásának következtében (csőrepedés, csöpögő vízcsapok stb.) a kerületben 18 százaléknyi a vízveszteség (Kassán, Rozs­nyón és Humennéban eléri a 25 százalékot!). Persze, téves lenne azt hinni, hogy a vízhiányt csak a túlzott fogyasztás és a pazarlás okozza. Sokkal nagyobb baj az, hogy eb­ben az országrészben a vízfeltá­rás és a vízmühálózat bővítése az utóbbi időben nem haladt kellő ütemben (1965-ben a kerület la­kosságának 32,88 százaléka, Szlovákia lakosságának 32,3 szá­zaléka fogyaszthatott vezetékes ivóvizet, 1970-ben 41,2 : 43,3 volt az arány, jelenleg pedig 60,4 : 65,4). Nem haladt, mentőb­bek között a tervezők nem voltak eléggé előrelátók (amíg az 5. és 6. ötéves tervidőszakban a vízveze­tékhálózat bővítése három száza­lékkal túlszárnyalta a tervet, addig a források és víztározók felhasz­nálható vízhozama, illetve a víz­művek teljesítménye 18 százalék­kal elmaradt a tervezett szinttől), mert ugyanakkor nem volt elegen­dő kivitelező s így a 6. ötéves tervidőszakban a tervezett 48 új vízműből csak 29 készült el. Mindezek mellett nehezítette és nehezíti a kerület ivóvízellátásá­nak helyzetét a felszíni és a föld alatti vizek szennyezettsége. El­gondolkodtató, hogy a szennyvíz- csatorna-hálózattal rendelkező 98 település felében egyelőre megol­datlan a szennyvíz tisztítása, vagy az, hogy a 969 kilométeres szaka­szon ellenőrzött folyók vizének a 11,6 százaléka túlzottan szeny- nyezett, 19,8 százaléka erősen szennyezett és csak a 41,9 száza­léka minősíthető tisztának! Van kiút A vízellátás, illetve vízgazdálko­dás kerületi helyzetének elemzé­sekor az emberben felmerül a kér­dés: vajon milyen lehet, milyen lesz a folytatás? Nos, a biztos választ egyelőre nehéz lenne megadni, ám egyre több jel arra utal, hogy ezen a téren fokozato­san megtörik a jég. Az utóbbi idő­ben ugyanis mind gyakrabban ke­rül ez a kérdés a kerület illetékes párt- és állami szervei tanácsko­zásának napirendjére. S hogy nemcsak a kerületi szervek foglal­koznak vele, hanem a központiak is, azt többek között Szlovákia kormányának tavaly decemberé­ben elfogadott rendelete is igazol­ja, vagy a Szlovák Nemzeti Ta­nácsnak ez év november elején megtartott ülése is. Ezek szerint például a hetedik ötéves tervidő­szak kiegészített vízgazdálkodási beruházási tervezete a nemzeti bizottságok területén 26 új, má­sodpercenként összesen 632 liter teljesítményű létesítmény átadá­sával, valamint ugyanakkor 17 újabbnak a megkezdésével szá­mol. Ez a víz- és erdőgazdaság hatáskörébe tartozó építkezések­kel együtt 1950,9 millió korona anyagi ráfordítást igényel, s ha mind elkészül, akkor a kerület víz­müveinek másodpercenkénti telje­sítménye 1241,3 literrel gyarap­szik és eléri az 5329,4 litert A részletes távlati tervben négy jelentősebb ivóvízrendszer kiépí­tése szerepel. Ezek közül a fon­tossági sorrendben első helyen álló, a jövőben Humenné, Vranov Prešov, Kassa, Tőketerebes, Mi­chalovce, Svidník és Bardejov víz­igényeit kielégíteni hivatott Stari­na - Tichý Potok - Veľká Domaša rendszer építése már megkezdő­dött s feladataikat az építők itt tervszerűen végzik. A következő nagy kapacitású vízműrendszer a Fekete Vág felduzzasztott vizé­vel, valamint az ottani föld mélyén található vizekkel - a poprádi, a Spišská Nová Ves-i és a Stará Ľubovňa-i járás településeit látja majd el. Rozsnyó környékén a rej- dovái víztározó felépítése van ki­látásban, Bodrogközben pedig a jövőben tovább folyik a battyányi vízmű bővítése. Természetesen, Kelet-Szlová­kia vízgazdálkodásának helyzete a jövőben csak úgy lehet a jelenle­ginél lényegesen jobb, ha az új kapacitások építésével és átadá­sával párhuzamosan az illetéke­sek az eddiginél nagyobb gondot fordítanak a vízvezeték-hálózat csőrendszerének és műszaki be­rendezéseinek karbantartására, a szennyvizek tisztítására és nem utolsósorban a felszíni, valamint a föld mélyén található vízkészle­tek általános védelmére. Ez utób­bit mindenekelőtt a vranovi Bukó- za, a strážskéi Chemko, a sviti Chemosvit, a humennéi Chemlon gyárak dolgozóinak kellene minél előbb tudatosítaniuk, ám ezen a téren a mostaninál többet tehet­nének, jobban vigyázhatnának a kerület más gyárai, ipari és me­zőgazdasági üzemei is. GAZDAG JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents