Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-15 / 270. szám, kedd

ÚJ szú 5 1983. XI. 15. A Szovjetunió energetikája ma és holnap II. Az egységes villamosenergia-rendszer fejlesztése A Szovjetunió egyik legjelentő­sebb tudományos-műszaki komp­lex célprogramja az ország egysé­ges villamosenergia-rendszeré- nek továbbfejlesztésére, haté­konyságának növelésére, s az energiaszállításban bekövetkező veszteségek csökkentésére irá­nyul. E célprogram kidolgozását a villamosenergia-termelés gyors ütemű növekedése, főleg a nagy teljesítményű atomerőművek szá­mának gyarapodása, valamint a kedvező feltételek mellett kiter­melhető szénkészletének egyre nagyobb arányú energetikai hasz­nosítása tette szükségessé. A vil­lamosenergia-termelés az 1960- as évi 292 milliárd kilowattóráról 1980-ban 1294 milliárdra nőtt, s az idei évi terv 1405 milliárd kilowattóra termelését irányozta elő. A Szovjetunió villamosenergia­termelésének mintegy 90 százalé­ka a Bajkál-tó keleti partvidékétől kezdve egészen a nyugati ország­határig - 6 időzónára terjedő tá­volságban - már ma is az egysé­ges villamosenergia-rendszerhez tartozik. A jelenlegi tervidőszak fo­lyamán az egységes rendszerhez- csatolják a közép-ázsiai területi villamosenergia-rendszert is, ké­sőbb pedig a Bajkál-Amúr vasút­vonal villamosításával összefüg­gésben a keleti energiarendszert, s így az egységes villamosener­gia-rendszer fokozatosan be fogja hálózni az ország egész lakott területét. Mindez azt jelenti, hogy a jövő­ben 4000-6000 megawattnyi tel­jesítményeket kell majd szállítani kétezer kilométertől négyezer kilo­méterig terjedő távolságra, amit az egységes villamosenergia-rend­szer jelenlegi műszaki színvonalá­val már nem lehet biztosítani. Ezért szupernagyfeszültségű tá­volsági vezetékeket építenek, amelyek lehetővé teszik az emlí­tett energiamennyiségek gazda­ságos szállítását. Mivel a Szovjet­unió európai részében elsősorban egyenletesen termelő atomerő­művek fogják biztosítani az áram­ellátást, a csúcsfogyasztás szük­ségleteinek fedezésére főleg a szibériai vízi erőművekben ter­melt áramot fogják felhasználni. Elsősorban ezt teszi majd lehető­vé az 1500 kilovolt feszültségű egyenáramú és az 1150 kilovolt feszültségű váltóáramú vezetékek megépítése. A szupernagyfeszültségű távol­sági vezetékek a szibériai szén­medencék hőerőműveiben termelt olcsó áramot az uráli iparvidékre is eljuttatják. Ezáltal döntő mérték­ben csökkenthető a kőolajtermé­kek tüzelőanyagként való felhasz­nálása az itteni erőművekben, s évente mintegy 400 ezer vagon­nal kevesebb energetikai szenet kell majd vasúton szállítani, ami úgyszintén jelentős energiameg­takarításhoz vezet. Az 1150 és 1500 kilovoltos tá­volsági vezetékek építése azon­ban más szempontokból is elő­nyös. Az eddigi legnagyobb fe­szültségű, 500-750 kilovoltos ve­zetékekhez viszonyítva jelentős fajlagos megtakarítás érhető el ezekkel mind az acélszerkezeti elemek, mind pedig az alumínium­huzalok tekintetében. Azt is kiszá­mították, hogy a 6000 megawatt szállítására képes, 2400 kilométer hosszú, 1500 kilovoltos egyenára­mú távolsági vezeték megépítése kevesebbe kerül egy hasonló tel­jesítményű atomerőmű beruházá­si költségénél. A program szerint a világ első 1150 kilovoltos váltó­áramú távvezetékének 900 kilo­méteres szakaszát Ekibasztuz és Kusztanaj között - amely az uráli iparvidéket ellátó vezeték első ré­szét képezi - még ebben az öt­éves tervidőszakban üzembe he­lyezik, s más vonalakon is épülnek ilyen jellegű vezetékek. A Szovjetunió egységes villa- mosenergia-rendszerének további műszaki fejlesztése nemzetközi szempontból is jelentős. E cél­program megvalósítása egyúttal lehetővé teszi a villamos energia szállításának további növelését az európai KGST-országokba. A jö­vőben ezért itt is szükségessé vá­lik a Béke egységes villamosener­gia-rendszer nemzetközi vonalai­nak az átépítése 750 kilovoltos vezetékekre. Távlatilag egy egy­séges európai villamosenergia­rendszer létesítésére is lehetőség nyílik. MHD-generátoros energiaátalakítás A népgazdaság villamosener- gia-ellátásának feltételeit azonban más módszerekkel is lehet javíta­ni, például az energiagazdálkodás ésszerűsítésével, az elsődleges energiaforrások hatékonyabb, in­tenzívebb kihasználásával. Ebben az irányban fontos szerepe lesz a magnetohidrodinamikai (MHD) generátorokkal történő energia­átalakításnak, amelyekkel a hagyo­mányos hőerőművekhez viszo­nyítva mintegy 20 százalékkal ja­vítható az elsődleges energiafor­rások kihasználásának a hatás­foka. Mint ismeretes, a hagyományos eljárással a legkorszerűbb hőerő­művekben is csak 37-38 százalé­kos, kivételes esetekben 40 szá­zalékos hatásfokot sikerült elérni. Ez azt jelenti, hogy a tüzelőanyag fütőértékének több mint 60 száza­léka a technológiai folyamatban veszendőbe megy. A Szovjetunióban világviszony­latban is úttörő munkát végeztek az MHD-generátorok kifejleszté­sében és alkalmazásában. Az ez­zel kapcsolatos kutatások tulaj­donképpen már 1959-ben elkez­dődtek, a rakétahajtóművek üze­meltetésénél szerzett tapasztala­tok hasznosítása alapján, s 1961- ben már össze is szerelték a világ első kísérleti MHD-generátorát. Ezt követően a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának Magas Hőmérsékleti Intézetében kidol­gozták az MHD-generátorok tudo­mányos-kutatási programját, s 1964-ben üzembe helyezték az U-02-es, majd pedig 1971-ben az U-25-ös kísérleti MHD-generá- tort. Az utóbbinál 1974-ben elérték az előirányzott 20 MW-os teljesít­ményt. A kísérleti üzemeltetés tapasz­talatai bebizonyították, hogy a je­lenlegi műszaki feltételek mellett nagy teljesítményű MHD-erőmű- vek is építhetők. Hamarosan el is készítették a műszaki terveket, s az első 500 MW teljesítményű MHD-erőmúvet Rjazanyban he­lyezik üzembe, még ennek az öt­éves tervidőszaknak a végén. LENGYELORSZÁGI HELYZETKÉPEK I. Nem babra ment a játék Az utóbbi evekben hazánkban is - akárcsak a többi szocialista országban - szorongva, olykor ag­gódva vártuk a legfrissebb híreket ebből a több mint harmincmilliós baráti országból. Reméltük és hit­tük, hogy ez a sokat próbált, sokat megélt nemzet pártja és kormánya vezetésével képes saját erejéből kijutni a mély válságból. Az idő a reménykedőket igazolta. A len­gyel államtanács ez év júliusában feloldotta a szükségállapotot, melynek bevezetése egy belátha­tatlan következményekkel járó nemzeti tragédiától mentette meg ,az országot. Ezt ma már a lengye­lek többsége kezdi megérteni. So­kan idézik fel magukban azt az időt, amikor Jaruzelski hadsereg­tábornok vette át a kormány veze­tését, s nyugodt kilencven napot kért a válság megoldására. Vála­szul a „Szolidaritás“ egyes veze­tői „90 nyugodt nap = 90 akasztó­fa a kommunistáknak“ feliratú röplapokat terjesztettek. Sőt, a gdanski „Szolidaritás“-kong- resszuson, majd az 1981-es de­cemberi tanácskozáson már nyíl­tan tárgyaltak a hatalom megszer­zéséről. Marian Jurczyk szczecini vezető bitófát és skanzent ajánlott a LEMP tagjainak. Számos tény bizonyítja, hogy nem babra ment a játék, s hogy az akkori viszonyok között 1981. december 13-án a szükségállapot bevezetése volt az egyetlen lehetőség. Egyetértés és összefogás Lengyelország népe a nehezén már túljutott. A válság mélypontját maga mögött tudja. De még sok feladat vár megoldásra. Ezekről ma nyíltan és őszintén beszélnek. Nem lakkoznak, nem szépítik a dolgokat. Most elsősorban a gazdasági feladatokra összpon­tosítják a figyelmet. Megoldásuk­hoz a társadalom egyetértésére és cselekvő összefogására van szükség. Wojciech Jaruzelski kormányfő egyik beszédében így fogalmazta meg a jövő kilátásait: „Senki sem szavatolhat egy erős, igazságos és jól élő Lengyelországot. Sok év, több mint egy évtized kell ah­hoz, hogy a szocialista közösség­ben jelentős, Európában és a vi­lágban számító, modern és jól szervezett ország legyen -, de azzá lesz“. Ennek megvalósításán fárado­zik ma minden becsületes, hazáját szerető, a szocializmushoz hű len­gyel állampolgár. Javul a közellátás Október végén az egyhetes lengyelországi tartózkodás alatt nemcsak Varsóban, hanem Kato­wicében, Lengyelország második legnagyobb városában is lépten- nyomon tapasztaltuk a konszoli­dáció jeleit. Mindkét nagyváros­ban akár tíz év előtti is lehetne az utcakép. A közismerten vidám ke­délyű lengyelek a hosszú válság után is megőrizték derűs kedélyü­ket. S ahogyan a 27 éves Kurdziel Piotr vájár, párttag, a KWK „Kato­wice“ bánya ifjúsági szervezeté­nek elnöke mondta - kezdik visz- szanyerni önbizalmukat is. Egyébként már csak itt-ott látni sorbanálló embereket, azt is in­kább Katowicében tapasztaltuk. Igaz, hét vége volt, s mindenki igyekezett beszerezni a szüksé­ges élelmet. Főleg húsért kell még sorbanállni - amit jegyre adnak, havi 2,5 kg a fejadag -, de Varsó­ban már azért sem.- Folyamatosan javul a közellá­tás Katowicében is - mondta a fi­atal vájár most már egészen tűrhető, kivált az előzményeket fi­gyelembe véve. A szükségállapot bevezetése előtt volt olyan idő­szak, hogy sok családban naponta csak vízben főtt gríz került az asztalra. Persze, mi bányászok akkor is kaptunk egy kevés húst. De mi a közellátási nehézségek ellenére sem fogadtuk el a „Szoli­daritás“ sorozatos sztrájkfelhívá­sait. A katowicei bányákban és üzemekben csupán egyszer volt egy négyórás munkaszünet.- S ez mivel magyarázható?-Tudom, amit most mondok frázisnak tűnik, kiváltképpen ilyen fiatalember szájából, mint én va­gyok, de így igaz: a mi vidékünkön még él az emberekben az igazi munkásszolidaritás. Itt régen igen szegényesen éltek az emberek, s ezt az idősebbek még nem fe­lejtették el, sőt bennünk, fiatalok­ban is igyekeztek ezt mélyen tuda­tosítani. Elhallgat s kérdően ránk néz. Biztatjuk, hogy folytassa, érdekes, amit mond.- Én nem mondom azt, hogy már minden rendben van, csak az első csatát nyertük meg. Nem könnyű az élet itt sem. Pedig a bá­nyászok aránylag jól keresnek, van aki a hónap végén 40 ezer zlotyt is hazavisz. Átlagosan 30 ezer zloty a bányászok keresete. Mi négy kilógramm húst kapunk egy hónapra. Itt jegyzem meg, hogy a munká­sok átlagkeresete 14 ezer zloty, igaz akad még 7-9 ezer zlotys kereset is. Lengyelországban je­lenleg eléggé differenciált a jöve­delem. Ez együtt jár a Lengyel Egyesült munkáspárt legutóbbi kongresszusán jóváhagyott gaz­dasági reformpolitikával. A való képhez tartozik; 14 ezer zlotys bér megfelel a mi átlagos keresetünk­nek. Csakhogy ott az árak jóval magasabbak. A kereset összegé­nek például egytizede elmegy a havi két és fél kiló húsadagra, a másik tíz százalék cukorra és zsírra, amit szintén jegyre adnak. Az utóbbi időben jelentősen meg­emelkedett a lakbér is. Egy család csak újságokra ezer zlotyt költ ha­vonta. A fiatalok problémái Katowice és környéke Lengyel- ország legnagyobb ipari központ­ja. Amerre a szem ellát aknafelvo­nók, gyárkémények és modern la­kóházak emelkednek a magasba. Mindez 1945 óta épült. Több mint száz éve, hogy felhozták a föld mélyéből az első kőszenet. A ka­towicei bányákban ma összeha­sonlíthatatlanul könnyebb a mun­ka, mint régen volt. A vágathajtá­sokat szovjet gyártmányú, PK 9 B kombájnokkal végzik, mert ezek­kel gyorsabb és biztonságosabb a vágathajtás. A szénkitermelés pedig lengyel gyártmányú FA 205 gépekkel történik. Sokat könnyített a munkán a nagy teljesítményű mobil daruk beállítása. Érzékeny jelző- és riasztóberendezések szolgálják a bányamunka bizton­ságát. Nem véletlen tehát, hogy egyre több fiatal jelentkezik bá­nyásznak. Kurdziel Piotr például már hét éve dolgozik a bányá­ban. Jelenleg a hatszáz bányász fiatalt magába tömörítő ifjúsági tö­megszervezet fizetett elnöke. Amikor megkérdeztük tőle, hogy szerinte mi ma az ifjúsági szerve­zet legfontosabb feladata, kissé eltűnődve azt mondta:- Nekünk, fiataloknak is meg kell tanulnunk jól dolgozni. Azt, hogy ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk is. Különben őszin­tén meg kell mondanom, hogy a mi fiataljaink többsége jól dolgo­zik. Vállalják a szombati és a va­sárnapi műszakokat is. Az elnök biztató jelnek tartja, hogy egyre több fiatal tömörül munkabrigádokba, s nő a politizá­ló fiatalok száma. A legjobbbak közül többen kérik felvételüket a pártba, de csak igazán a legjob­bakat veszik fel. A tagjelöltségi idő itt is újra két év. A párttaggá nyil­vánításnál nemcsak a jó munkát, szakismeretet, hanem a politikai elkötelezettséget, a szilárd helyt­állást is figyelembe veszik. Nagy leckét kaptak a közelmúltban ab­ból is, hogy a szakismeret és a szorgalmas munka még nem minden. Fontos a politikai tisztán­látás, az elvhűség és a józan ítélő­képesség is.- És a fiatalok legfőbb prob­lémái?- Én még nőtlen vagyok, tehát neken nincs lakásproblémám, bá­nyász-szállóban lakom, 1500 zlotyt fizetek havonta. Tudom, hogy a fiatal házasoknak milyen gond a lakásszerzés. Ezt is az eddigi gyakorlatnál rugalmasab­ban kell megoldani. Nálunk jelen­leg öt évig kell várni egy szövetke­zeti lakásra, amelyre 90-től 150 ezer zlotyig kell befizetni. Ennek 20 százalékát az üzem megtéríti. Ami a jövőt illeti, a szakszervezet­tel közösen megkezdtük egy csa­ládi házépítő szövetkezet szerve­zését, reméljük, az majd könnyít a lakásgondok megoldásában. Egyébként elmondta, hogy leg­főbb céljuk a termelés folyamatos­ságának a biztosítása. A szénki­termelés tervét teljesítik. TÖRÖK ELEMÉR Az MHD-generátor tüzelókamrájában 2500 C°-ra hevítik a plazmát 250 milliárd kilowattórával többet A magnetohidrodinamikai ge­nerátorban az áram körülbelül 2000-2500 C°-ra hevített plazmá­ban képződik, amikor az erősen ionizált plazma elektromágneses mezőben halad át. Az U-25-ös MHD-generátornál erre a célra szupravezetékes elektromágnest alkalmaztak. A magas hőmérsék­letet földgáz égetésével érik el - egyébként más tüzelőanyag is alkalmazható mégpedig leg­alább 1200 C°-ra előmelegített, oxigénnel dúsított levegő beava­tásával. A plazmát az ionsúrúség, vagyis a vezetőképesség növelé­se céljából különböző vegyszerek­kel, például kálium-karbonáttal (hamuzsírral) is dúsítják. A plazma az MHD-csatornában haladva tűz­álló elektródokon adja le az indu­kálódott egyenáramot, amelyet egy speciális invertor alakít át vál­tóárammá, amely egyúttal az MHD-generátor működését is au­tomatikusan szabályozza. Ezután a még mindig magas hőmérsékle­tű plazmát először az adalékvá­lasztóba, innen pedig gözgenerá- torba vezetik, s a keletkezett gőzt hagyományos úton történő áram­fejlesztéshez hasznosítják. Az MHD-erómű tehát kétszer termel áramot, s a két eljárás együttesen eredményezi az 55-60 százalé­kos hatásfokot. Az MHD-generátorok hasznos- cántt azzal jellemezhetjük, hogy amennyiben a Szovjetunió összes hőerőműve ilyen rendszerrel mű­ködne, úgy az üzemeltetésükhöz mintegy 75 millió tonnával keve­sebb egyezményes tüzelőanyagra lenne szükség, illetve azonos mennyiségű tüzelőanyag felhasz­nálása esetében 250 milliárd kilo­wattórával több áramot lehetne termelni évente. Egyes amerikai szakemberek előrejelzései szerint a kilencvenes évek végén az MHD-generátoros áramtermelés lesz a leghatékonyabb, amely a jelenlegi hőerőművekhez viszo­nyítva 15-20 százalékkal csök­kenti a termelési költségeket. Az MHD-generátorok egyaránt működhetnek nyílt és zárt rend­szerben. Amíg nyílt rendszerű ge­nerátorokat - a fent ismertetett módon - hőerőművekkel kombi­nálva kell üzemeltetni, a zárt rend­szerek a jövőben az atomerőmű­vekhez csatlakoztatva jöhetnek számításba. A magnetohidrodina­mikai áramtermelés tudományos­műszaki fejlesztése tehát további lehetőségeket tárhat fel a gyakor­lati alkalmazás elótt. Az MHD- generátorok jól érvényesülhetnek például az alumíniumkohászat­ban, ahol párhuzamosan van szükség a nagy mennyiségű villa­mos energiára és a magas hőmér­sékletre. A szovjet szakemberek Jugoszláviában nyújtanak segít­séget az ilyen irányú kutatási-fej- lesztési munkákhoz. MAKRAI MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents