Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Október 8-tól 14-ig Szombat: ^ Izvesztyija, a szovjet kormány lapja nyílt levél­ben ítélte el Reagan amerikai elnököt a repülőgép- incidens kapcsán az USA-ban szított „lincshangu- lat“ miatt Vasárnap: Az amerikai kétpárti Klssinger-bizottság megkezd­te körútját Közóp-Amerikában - Rangoonban egy bombarobbanás következtében 20 ember« köztük a dél-koreai kormány négy tagja» veszítette életét, Csőn Tu Hvan szöuli diktátornak nem esett bántódása Hétfő: Bécsben megkezdődött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlése - Samir izraeli miniszterel­nök kormánya a parlamentben bizalmat kapott- Erich Honecker levélben fordult Helmut Kohlhoz, s szorgalmazta az amerikai rakétatelepitéssel kap­csolatos bonni álláspont felülvizsgálatát Kedd: Vu Hszue-csien kínai külügyminisztert a Fehér Házban fogadta Reagan elnök - Államfői szintű NDK-osztrák tárgyalások kezdődtek Berlinben Szerda: Befejezte ülését a Kínai KP Központi Bizottsága- A tokiói bíróság 4 év börtönre és 500 millió jen pénzbüntetésre ítélte a Lockhead-botrányban kompromittálódott Tanaka volt kormányfőt Csütörtök: Szófiában megkezdte ülését a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága - A nemzeti megbéké­lési konferenciát előkészítő tanácskozás kezdődött Bejrutban Péntek: Nguyen Co Thanch vietnami külügyminiszter Pá­rizsban tárgyalt francia kollégájával, Claude Cheyssonnal Libanoni helyzetkép Szovjet-nyugatnémet párbeszéd A szovjet társadalom képviselői­nek küldöttsége Leonyid Zamja­tyin, az ismert külügyi szakértő, a Legfelsőbb Tanács tagja vezeté­sével Hamburgban találkozón vett részt a nyugatnémet közvélemény képviselőivel. Moszkvában viszont Egon Bahr, az SPD ugyancsak ismert leszerelési szakértője ve­zetésével bonni parlamenti kül­döttség tárgyalt (helyet kaptak benne a Bundestagban képviselt valamennyi párt tagjai). S ha eh­hez hozzászámítjuk Kohl kancel­lár - szerdán nyilvánosságra ho­zott - levelét Jurij Andropovhoz, no és a hétvégi bécsi Gromiko -Genscher találkozót, láthatjuk: felélénkült a szovjet-nyugatnémet párbeszéd. A magas állami szintű megbe­szélések mellett a két ország tár­sadalma, ill. parlamentje képvise­lőinek találkozói is - különösen a mai helyzetben - jelentősek. Ezeken ugyanis szintén sokat te­hetnek a két ország közötti kap­csolatok fejlődéséért, a másik fél álláspontjának jobb megismerésé­ért, s ilyen formában kötetlenebb módon lehet megvitatni az olyan fontos kérdéseket, mint a nukleá­ris leszerelés, a békés egymás mellett élés. Európai szemmel nézve a Szovjetunió és az NSZK viszo­nya mindig a kontinens légköré­nek amolyan fokmérője, ugyanak­kor egyik meghatározó tényezője volt. Az enyhülés időszakának eredményei nem utolsósorban Moszkva és Bonn javuló kapcso­latainak köszönhetők. Most azon­ban erősen lehűlt az európai lég­kör, s ennek fő oka az amerikai rakétatelepítés, amelyből az NSZK a legnagyobb részt vállalja. A bonni kormány a jelek szerint nem akar lemondani a rakétákról, s ez nyilván negatívan hat a szov­jet-nyugatnémet kapcsolatokra is. (Kohl- kancellár a már említett le­velében persze azt hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet kormány a genfi tárgyalások kudarca ese­(The Guardian) tén is kész a párbeszéd folytatá­sára. Ennek egyértelműen belpoli­tikai okai is vannak, mivel az NSZK-ban ma kezdődik a rakéta­telepítés elleni akciók hete.) Leonyid Zamjatyin a hamburgi találkozón azért joggal állapíthatta meg, hogy az alapvető társadalmi és ideológiai különbségek ellenére vannak a két országnak közös érdekei: mindkét nép békében, konfliktusok nélkül akar élni, s ezért együttműködésük nem­csak természetes, hanem szüksé­ges is. A moszkvai parlamenti tár­gyalásokon viszont Borisz Pono- marjov, az SZKP Politikai Bizott­ságának póttagja, a KB titkára, a nemzetiségi tanács külügyi bi­zottságának elnöke arra hívta fel a figyelmet: az utóbbi időben a szovjet-nyugatnémet kapcsola­tok távlatait mind erőteljesebben beárnyékolják az új amerikai raké­ták NSZK-beli hadrendbe állításá­nak tervei. A két nyilatkozat között nincs ellentmondás, ui. a Szovjet­unió egyrészt nagy fontosságot tulajdonít az egyenjogú szovjet —nyugatnémet kapcsolatoknak, másrészt viszont úgy véli, ezek a kapcsolatok nem vonatkoztatha­tók el a nemzetközi helyzettől, je­len esetben a rakétatelepítéstól. Bizonyára ilyen értelemben folytat megbeszéléseket a hét végén Andrej Gromiko Bécsben nyugat­német kollégájával. A nyugatnémet rendőrség szét­zavarta a gummersbachi Bun- desvehr-laktanya előtt tüntető­ket. A tiltakozó akció a rakétate­lepítés elleni megmozdulások egyike volt. (Telefoto - ČSTK) Chilei tiltakozó akciók Minőségi változás figyelhető meg az akciók hátterét és tömeg­bázisát illetően. Míg az első öt nemzeti tiltakozási nap fő szerve­zője a polgári ellenzéki pártokból álló Demokratikus Szövetség volt, addig az e héten tartott háromna­pos megmozdulásokat a baloldali erőket - köztük a Kommunista Pártot is - tömörítő, nemrég meg­alakult Demokratikus Népi Mozga­lom, valamint a polgári és baloldali irányzatokat egyaránt magába foglaló PRODEN mozgalom szer­vezte. S épp ez az, ami rendkívül aggasztja - és dühíti - a katonai vezetést. A mostani tiltakozási na­pokon, ha lehet, még kegyetle- nebbül lépett fel a karhatalom, s az eredmény: újabb halálos és sebesült áldozatok. A Pinochet-rezsim még ugyan- amint azt Jarpa belügyminiszter kijelentette - „bizonyos keretek között“ tárgyalna a polgári ellen­zékkel, a baloldallal viszont sem­milyen esetben sem. Ám a „bizo­nyos keretek“ a Demokratikus Szövetség számára is szűknek mutatkoztak, s ezért a hivatalos párbeszéd a kormány és a szövet­ség között megszakadt, bár tör­ténnek erőfeszítések a tárgyalá­sok felújítására. A polgári pártok- úgy tűnik - taktikáznak, s a hato­dik tiltakozási naptól távol tartották magukat. Előbb-utóbb azonban rá kell jönniük: Pinochet tábornok ön­szántából nem tesz lényeges en­gedményeket, s pláne nem hajlan­dó távozni. Erre csak az kénysze­rítheti, ha a rezsimmel szemben álló valamennyi erő összefog. A hét chilei krónikájához tarto­zik, hogy lemondott tisztségéről Monica Madariaga asszony, a kor­mány oktatási minisztere. Az okta­tási intézmények demokratizálá­sáért lépett fel, s hírek szerint ezért menesztették. Arról is hírek röppentek fel, hogy Sergio Jarpa belügyminiszter ugyancsak távo­zik. Talán épp ót szánják „áldozati báránynak“, hisz ó irányítja a re­zsim elnyomó apparátusát, s mint ilyen felelős a tiltakozó akciók so­rán elkövetett kegyetlenkedése­kért, a gyilkosságokért. Összeállította: PAPUCSEK GERGELY A santiagói tüntetés egy részlete: az elmúlt tíz évben a diktatúra börtöneiben eltűntek hozzátartozói rokonaik fényképeivel vonultak fel. (Telefoto-ČSTK) KIS ______________ NY ELVŐR Apróság? Csekélység? Bizony nem mindig. Embertársaink között akadnak olyanok is, akiknek nyelvhasználata egyszer kifogástalan, máskor meg nem teljesen az. Amíg nem hívják fel figyelmüket, nem tudatosítják az elkövetett hibát. A helytelen szóhasználatot, a nyelvhelyességi szempontból kifogásolt nyelvi eszközt, szókapcsolatot „apróság“- nak, ,,csekélység-“nek tekintik. Lássunk csak néhány példát. Minden bizonnyal a szlovák nyelv hatására, amely jóformán mindent magasra — vysoko - értékel, sokan nem érzik, mit is értékelhetünk magasra és mit nagyra. A két lehetőség közül aszerint választunk, hogy anyagi vagy szellemi értékről van-e szó. Egy eladó tárgyat, például valamilyen használt gépkocsit vagy öregebb családi házat lehet nagyobb értékűre is becsülni, mint amennyit valóbein megér. Amikor tehát anyagi értéket juttatunk kifejezésre, helyénvaló az ilyen megállapítás: A szóban forgó gépkocsit (családi házat) magasra értékelték. Nyilván helytelen a következő megfogalmazás: A hivatalos becsüs az eladó ingatlant nagyra értékelte. Viszont furcsán hangzanak az ilyen mondatok is: A kortársak magasra értékelték a kiváló jubiláló tudós munkásságát. - A tudo­mányos értekezlet résztvevői magasra értékelték az új javaslatter­vezetet. Ha szellemi munka vagy erkölcsi értékek megbecsülésé­ről beszélünk vagy írunk - a tudósok munkássága pedig kétség­kívül ebbe a kategóriába tartozik -, így lesznek helyesek e mon­datok: A kortársak nagyra értékelték a kiváló jubiláló tudós munkásságát - A tudományos értekezlet résztvevői nagyra értékelték az új javaslattervezetet. Múlt vagy elmúlt? E két szó használata között is van bizonyos különbség. Érzékeltetésére hasonlítsunk össze néhány monda­tot: Közutainkon a közlekedésrendészet az elmúlt héten széles körű ellenőrzést tartott. - A vagongyár dolgozói az elmúlt hónap­ban 5 száizalékkal túlteljesítették exporttervüket. - Az elmúlt évben a kerületben nyáron 63-mal több súlyos baleset történt, mint 1981-ben. Ezekben a mondatokban tökéletesen megfelelt volna az elmúlt helyett a múlt szó: a múlt héten .... a múlt hónapban .... a múlt évben. A következő mondatok viszont csak az elmúlt használatával kifogástalanok: Nem volt akadálymentes az az út, amelyet az elmúlt tíz hónapban kellett megtenniük. - Az elmúlt 35 évben elért eredmények meggyőzően bizonyítják a szocialista rendszer ere­jét és versenyképességét. Nyelvünkben aránylag sok az igekötős ige. Az írásban ügyel­nünk kell rá, hogy az igekötöt csak azzal az igével írjuk egybe, amelyhez értelem szerint tartozik. Előfordul ugyanis, hogy az igekötö és a hozzá tartozó ige közé egy másik ige kerül. Ilyenkor érvényesül az említett helyesírási követelmény: el tudja képzelni, meg akarta látogatni, alá fogják írni. Előfordult már, hogy valaki elszerette a barátja feleségét, illetve a barátnője férjét. Az is megtörtént nemegyszer, hogy egy-egy ifjú első látásra megszerette a jövendőbelijét. A kiemelt igekötős igék használata ellen nem tehet senki sem kifogást. Az efféle monda­tokat viszont nem helyeslik a nyelvhelyességi kiadványok: A kül­földi vendégek az új lakónegyedeket is meg szerették volna tekinteni. A turisták úgy nyilatkoztak, hogy a jövő évben is el szeretnének látogatni érdekes országunkba. - A fiatal mérnök kifejezte óhaját, hogy meg szeretne ismerkedni az üzem múltjá­val. - A vállalatok el szeretnék helyezni új termékeiket a tőkés piacokon. E mondatok dőlt betűs része helyett ilyen módosítást ajánlanak: ... A vendégek szerették volna megtekinteni..., ... a turisták szeretnének ellátogatni....... a mérnök szeretne megis­merkedni. ...... szeretnék elhelyezni új termékeiket. HASÁK VILMOS Nyílódik? Egy nemrég megjelent nyelvészeti tárgyú könyvben olvastam, hogy a szerző a magyar nyelvjárásokban és számos nyelvben előforduló kettős magánhangzókat (diftongusokat) záródó és nyílódó kettőshangzókra osztotta. A kettéosztás szempontja helyes, de a nyílódó kifejezéssel nem vagyok kibékülve. Vagy nyíló jelzőt kellene adni ennek a csoportnak, vagy pedig - mint ahogy szokásosabb, hogy a záródóval azonos képzójú legyen- nyitódót. A kettős magánhangzók a magyar nyelvterület nyugati részén és egyes székely nyelvjárásokban a zárt u, ü, i magánhangzóból mennek át a nyíltabb, o, ö, e hangba, tehát uo, üö, ie hangzásúak, képzés közben a kiáramló levegő csatornája nyíl­tabb lesz. Ezért nevezhetjük őket nyitódó (vagy nyíló) kettóshang- zóknak. A nyelvterület keleti részén, valamint Somogy és Baranya egyes részein viszont fordítva, a nyíltabb hanggal kezdődik a levegő kiáramlása, de a csatorna szűkül, zártabb lesz, és így jönnek létre az ou, (au) öü, ei (éi, ei) kettöshangzók. Ezek után lássuk, miért nem jó a nyílódik. A magyar igék egy jelentékeny része tárgyas jelentésű egy t elemű, ill. visszaható-szenvedó egy / elemű képzővel. Ilyen párok: nyit - nyílik, fűt - fűlik, hajt - hajlik, ront - romlik, bont- bomlik, térit - térül, szorít - szorul, hárít - hárul stb. Gyakran előfordul, hogy a tárgyas ige valamely visszaható képzővel válik tárgytalanná: zár - záródik (zárul), rak - rakódik, telít - telítődik, szárít - szárítódik, ránt - rántódik (rándul), bánt - bántódik. Az már azonban fölösleges és nem is szokásos, hogy egy eredetileg tárgytalan jelentésű igét még visszaható képzővel is ellássunk, mint ahogy a felsorolt I (ul, ü/)-képzős igéket is furcsa volna visszaható képzővel megoldani. KÁLMÁN BÉLA ÚJ SZÚ 4 1983. X. 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents