Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám, szombat

Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről

(Folytatás az 1. oldalról)

a leszerelésre való áttérésre, a biztonság megszilárdítására és az együttműködés bővítésére Európában és az egész világon. Kinyilvánították államaik eltökéltségét, hogy minden erőfeszítést megtesznek e javaslatok és kezdeményezések megvalósításáért.

2./Az ülésen különösen nagy hangsúlyt kapott az új közepes hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítésének a megakadályozása, az európai kontinensnek mind a közepes hatótávolságú, mind a harcászati nukleáris fegyverektől való teljes megszabadítása érdekében teendő további erőfeszítések kérdése. Az ülés résztvevői ezzel kapcsolatban abból indultak ki, hogy az európai nukleáris fegyverkezési verseny új fordulója, ha azt nem sikerül megakadályozni, elkerülhetetlenül az európai és az egész nemzetközi helyzet jelentős rosszabbodásához, a népekre katasztrofális következményekkel járó nukleáris háború veszélyének növekedéséhez vezet. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták azoknak a szándékoknak a rendkívüli veszélyességét, hogy a közeljövőben elkezdik az új amerikai közép-hatótávolsá- gú nukleáris rakéta-rendszerek egyes nyugat-európai NATO-tag- államokban történő telepítését, aminek gyakorlati előkészítése már folyik. Ezzel összefüggésben növekvő aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy nincs előrehaladás az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokon. Az ülésen ismét kinyilvánították: a Varsói Szerződés tagállamai határozottan síkraszállnak azért, hogy ezeken a döntő szakaszba lépett tárgyalásokon mielőbb megállapodás jöjjön létre. Megerősítve az e kérdés lényegével kapcsolatos, az 1983. június 28-i moszkvai találkozón elfogadott közös nyilatkozatban kifejtett álláspontjukat úgy vélik, hogy az ilyen megállapodásnak elő kell irányoznia az új közepes hatótávolságú rakéták európai telepítéséről való lemondást és a már meglevő közepes hatótávolságú nukleáris eszközök megfelelő mértékű csökkentését úgy, ahogy a Szovjetunió már javasolta is: a csökkentés által érintett rakéták megsemmisítésre kerülnek. Az európai közepes hatótávolságú nukleáris eszközökre vonatkozó megállapodásnak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén kell alapulnia, s elő kell segítenie a katonai-stratégiai helyzet stabilitását és az erőegyensúlyt. Ennek az egyensúlynak nem a nukleáris fegyverek növelésén, hanem azok egyre alacsonyabb szintre történő csökkentésén kell alapulnia.

Az ülés résztvevői kifejezték meggyőződésüket, hogy a genfi tárgyalásokon még mindig van lehetőség a népek érdekeinek megfelelő megállapodás elérésére. Ezzel kapcsolatban megállapították, hogy ha az év-végéig nem jön létre megállapodás a tárgyalásoA

világélelmezésröl írni lehetetlen néhány szemléltető számadat említése nélkül. Mert ez esetben a szavak alighanem kevesebbet mondanak, mint az alábbi néhány statisztikai adat, amelyek felsorakoztatása bizonyára elég ahhoz, hogy minket, jóllakottakat újólag rádöbbentsen: mindössze az emberiség 10 százaléka mondhatja magáról ugyanezt.

Bonyolult találmányokat, felfedezéseket szülő atomkorunk kétségtelenül legnagyobb ellentmondása, hogy a tudomány és a technika jelenlegi fejlettségi fokán az emberiségnek még a XX. században is szembe kell néznie a százezreket fenyegető éhhalállal. A jóllakottak elenyésző kisebbségben vannak, hiszen a Föld népességének 60 százaléka rosszul táplált, 30 százaléka pedig éhezik. Másként közelítve meg ugyanezt: az összlakosság több mint egynegyede - mintegy egymilliárd ember hiányosan táplált, félmilliárdnyi- an pedig kifejezetten éheznek. A legdöbbenetesebb adat pedig bizonyára a következő: évente hozzávetőlegesen 40 millió ember hal éhen világszerte, ezek fele gyermek. A FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) elnökét idézve ,,ha egy perc

kon, akkor folytatni kell a tárgyalásokat a megállapodás elérése céliából azzal a feltétellel, hogy az Egyesült Államok és NATO-szö- vetségesei lemondanak az új közepes hatótávolságú nukleáris rakéták telepítésére saját maguk által kitűzött határidőről. Ezzel összefüggésben felhívták a figyelmet arra, hogy a tárgyalások sikeres befejezése előfeltételeinek megteremtéséhez fontos hozzájárulást jelent a Szovjetuniónak az a készsége, hogy ilyen feltételek mellett továbbra is fenntartja a területe európai részén telepített közepes hatótávolságú rakéta-eszközei egyoldalú befagyasztását és folytatja azok egyoldalú csökkentését, amelyet e befagyasztás bevezetésével együtt kezdett meg.

A Varsói Szerződés tagállamai abból kiindulva, hogy rendkívül fontos az európai nukleáris összecsapás veszélyének az elhárítása, nyomatékos felhívással fordulnak valamennyi NATO-tagállamhoz, hogy eőfeszítéseiket az új, közepes hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítésének a megakadályozására és a kontinensen már meglevő közepes hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentésére összpontosítsák. Felhívják az összes többi európai államot is, hogy minden lehetséges módon segítsék elő ennek a veszélynek az elhárítását, s hogy aktívan járuljanak hozzá az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalások sikeréhez. Egyetlen lehetőséget sem szabad elszalasztani, hogy valamennyi nép érdekeinek megfelelő megállapodás jöjjön létre.

Az ülés résztvevői hangsúlyozták, hogy az új közepes hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítése ellen a nukleáris háború veszélyének elhárításáért és a leszerelésért bátran, határozottan és következetesen fellépnek a tömeges békemozgalmak.

Ugyanakkor az ülés résztevói felhívták a figyelmet arra, hogy valamennyi néppel szemben súlyos felelősséget vállalnak magukra az Európa békéjét és nyugalmát érintő következményekért azok az államok, amelyek engedélyeznék az új közepes hatótávolságú nukleáris rakéták területükön történő telepítését, mivel ez új szakaszt nyitna az európai nukleáris fegyverkezési versenyben.

Az ülésen képviselt államok meg vannak győződve arról is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverzetek, korlátozásáról és csökkentéséről folyó, a népek békéje és biztonsága szempontjából nagy jelentőségű tárgyalásokon is van lehetőség az előrehaladásra, de egyelőre ezek a tárgyalások sem eredményesek. Az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú megtartásával ezeken a tárgyalásokon kölcsönösen elfogadható megoldások érhetők el.

A miniszterek ismételten megerősítették, hogy államaik soha sem törekedtek és nem törekedcsenddel kellene adóznunk a tavaly éhhaíálban meghaltak emlékének, akkor több mint száz éven át szótlanul kellene állnunk“.

A világ 117 fejlődő országa közül 90 jelenleg élelmiszer-behozatalra szorul és jellemző, hogy ezekben az országokban az utóbbi évtizedben 14 százalékkal csökkent az egy főre eső élelmiszer-fogyasztás. Becslések szerint az

ezredfordulóig a mostani népességszint mellett elérhető lenne, hogy csak 20 szoruljon élelmiszerimportra. Csakhogy addigra a népesség kétmilliárddal, tehát 6 milliárdra gyarapodik és ez a népességrobbanás a fejlődő országok másik fő gondja.

Az nyilvánvaló, hogy ezek az államok önerőből képtelenek említett nehézségeik megoldására. Ezért nemzetközi méretű összefogásra lenne szükség megsegítésükhöz, amit az ENSZ szakosított szervezete, a FAO is főleg az utóbbi időben hangsúlyoz. A probléma súlyosságát azzal is érzékeltetni kívánta, hogy 1979-tól a mai napot világélelmezési napként tartja számon.

Amilyen óriási gond a fejlődő országokban tapasztalható élelmiszerhiány, olyan hatalmas lehetőségek kínálkoznék a katonai fölény megszerzésére és emlékeztettek az 1983. június 28-i moszkvai találkozón részt vett államok nyilatkozatára azzal kapcsolatban, hogy semmi esetre sem engedik meg katonai fölény megszerzését velük szemben. A NATO tagállamainak kormányai súlyos hibát követnének el, ha lebecsülnék a szocialista országok nyilatkozatának jelentőségét, s nem adnának pozitív választ arra a felhívásunkra, hogy segítsék elő a béke és a biztonság megszilárdítását a fegyverzetek mind alacsonyabb szintjén megvalósuló erőegyensúly alapján.

3/. Az ülésen hangsúlyozták, hogy a Varsói Szerződés tagállamai a prágai politikai nyilatkozatban, majd azt követően más közös és egyéni megnyilatkozásaikban a nukleáris katasztrófa alternatívájaként nagy számú, átfogó javaslatot tettek, amelyek a nukleáris háború veszélyének elhárítását, a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a leszerelést és az enyhülést célozzák, beleértve az európai béke és biztonság számos fontos kérdéséről a NATO- tagországokkal folytatandó közvetlen tárgyalásokra vonatkozó javaslatokat is. A Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai széles körű, kedvező viszhangot váltottak ki sok ország politikai és társadalmi köreiben, különösen Európában.

Ezzel együtt azonban, elemezve a NATO-tagországok kormányainak viszonyát, a Varsói Szerződés tagállamai által előterjesztett javaslatokhoz a miniszterek többek között megállapították, hogy e kormányok részéről mindeddig nem érkezett válasz arra a konkrét, már közeli időponttal kapcsolatos javaslatra, hogy

1984. január 1-től ne növeljék a katonai kiadásokat, majd pedig térjenek át azok kölcsönös, gyakorlati csökkentésére, s ennek érdekében haladéktalanul kezdjék meg a közvetlen tárgyalásokat.

Hangsúlyozták továbbá annak fontosságát, hogy mihamarabb adjanak pozitív választ a Varsói Szerződés tagállamainak olyan halaszthatatlan jellegű javaslataira, mint: '- minden olyan nukleáris hatalom, amely ezt eddig még nem tette meg, vállaljon kötelezettséget, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert,- az összes nukleáris hatalom, mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok birtokában levő nukleáris fegyverek egyidejű, mennyiségi és minőségi befagyasztása,- a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltása- a világűr militarizálásának, az erők világűrben és a világűrből a Föld ellen való alkalmazásának a megtiltása,- Európa mentesítése a vegyi fegyverektől, ami lépés lenne e fegyverek világméretű, teljes betiltása és megsemmisítése irányában,

nak ugyanakkor ennek közös összefogással való leküzdéséhez. A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, amit Viktor Nazarenko, a Szovjet Mezőgazdasági Akadémia alelnöke a Római Klub múlt héten Budapesten befejeződött ülésén is hangsúlyozott: ,,A Szovjetunió elsősorban nem agrártermények eladásával kíván segíteni a fejlődő országok élelmiszer-ellátási gondjainak megoldásában, hanem modern technológiák átadásával, a mezőgazdasági termelés intenzifikálását elősegítő beruházásokban való részvétellel.“ A többi szocialista ország - köztük hazánk is - ilymódon, a kölcsönös előnyök elve alapján járul hozzá a harmadik világ élelmezési nehézségeinek leküzdéséhez. Ezzel szöges ellentétben áll a legtöbb nyugati ország hozzáállása, amelyek „fegyverként“ bánnak az élelmiszersegélyekkel.

J

óllakatni négymilliárd embert - vajon lehetséges-e manapság. Lehetséges lenne nemcsak elméletileg, hanem^a gyakorlatban is, ha az Egyesült Államok nem erőltetné a fegyverkezési hajszát és naponta fegyverekre költött több mint egymilliárd dollár legalább csekély töredékét az éhhalál küszöbén állók megsegítésére fordíthatná a világ.

P. VONYIK ERZSÉBET- a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentése kérdésének megoldási útjai.

Kifejezve nyugtalanságukat amiatt, hogy ezekre a javaslatokra mindeddig nem történt pozitív reagálás, az ülésen képviselt államok emlékeztetnek arra, hogy továbbra is várják a konstruktív választ.

Ez teljes egészében vonatkozik arra a javaslatra is, hogy kössenek a világ valamennyi állama számára nyitott szerződést a Varsói Szerződés tagállamai és az. Észak-Atlanti Szerződés tagállamai között a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Figyelembe véve az erre a javaslatra kapott reagálások jellegét, az ülés résztvevői megerősítik államaik készségét, hogy folytassák a véleménycserét a NATO-tagállamokkal és az összes többi Országgal a javaslat különböző vonatkozásairól, s hogy hozzákezdjenek annak közös érdemi megvizsgálásához. Kifejezik meggyőződésüket, hogy a mostani bonyolult nemzetközi helyzetben különösen nagy jelentőségű lenne az előrehaladás a szerződés megkötésével kapcsolatos kérdések pozitív megoldásában.

Az ülésen ugyancsak megerősítették az atomfegyvermentes övezetek megteremtésének fontosságát Európa északi részén, a Balkánon és az európai kontinens más térségeiben. Az ülésen képviselt államok - mint mindig - készek az érintkezésre és a párbeszédre az általuk tett minden javaslatról. Változatlanul készek megvizsgálni más államok javaslatait, amelyek a nukleáris háború veszélyének az elhárítására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére és megszüntetésére, valamint a leszerelésre irányulnak.

4/. Az ülésen hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamainak meggyőződését, hogy tárgyalások útján még a bonyolult, kiélezett nemzetközi helyzetben is megoldást lehet találni az államok közötti kapcsolatokban felmerülő minden problémára, ha politikai akaratról, megfontolt és konstruktív szemléletről és együttműködési készségről tesznek tanúbizonyságot, s ha figyelembe veszik a népek létérdekeit, a békében és a biztonságban való érdekeltséget.

Az ülésen képviselt államok elégedettségüket fejezték ki amiatt, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselőinek madridi találkozója sikeresen befejeződött. Ez a bonyolult, nehéz és hosszantartó tárgyalások eredményeként elért siker a Helsinkiben megkezdett összeurópai folyamat életerejéről tanúskodik és a helsinki Záróokmány szilárd alapján biztosítja annak folyamatosságát. A Varsói Szerződés tagállamai, amelyek hozzájárultak a madridi találkozó sikeréhez, e folyamat továbbvitelének és elmélyítésének meggyőződéses hívei.

Az ülésen megerősítették valamennyi képviselt állam azon elhatározását, hogy a madridi találkozón egyeztetett, s annak záródokumentumában foglalt megállapodásokat - az enyhülés és az együttműködés fejlesztése érdekében - valóra váltják. E megállapodások megvalósítása - szigorú összhangban a Záróokmány, mint kerek egész elveivel és rendelkezéseivel - természetesen az európai biztonsági és együttmüködési értekezlet minden résztvevőjétől erőfeszítéseket követel.

Az ülésen képviselt államok hangsúlyozták, hogy nagy fontosságú az a madridi megállapodás, amelynek értelmében 1984. január 17-én Stockholmban összeül az európai bizalom- és biztonság- erősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia. Abból indulnak ki, hogy ez a konferencia arra hivatott, hogy az európai kontinensen tapasztalható feszültség enyhítésének, a katonai szembenállás veszélye csökkentésének és az európai leszerelés elérésének fontos tényezőjévé váljék.

5/. Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy az ENSZ-közgyűlés mostani 38. ülésszakának a világhelyzet

alapvető kérdéseiről folytatott vitája is amellett szól, hogy van lehetőség a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi veszélyes szakaszán való túljutásra. Ez a vita a népeknek a nemzetközi feszültség növekedése miatt érzett mélységes aggodalmát tükrözi. Az ENSZ-közgyü- lésen elhangzó felszólalásokban kifejezésre jut az az összes állammal szembeni követelés, ahogy aktívan és a legnagyobb felelősséggel járuljanak hozzá a nukleáris háború veszélyének elhárítását, a fegyverkezési, különösen a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezését célzó lépésekhez, s hogy segítsék elő a leszerelésre való áttérést, az államok közötti konfliktusok tárgyalásos rendezését, a kolonializmus, neokolonia- lizmus és a faji megkülönböztetés teljes felszámolását, az egyenjogú gazdasági kapcsolatok fejlesztését és az igazságos világgazdasági rend megteremtését.

Éppen erről tanúskodik az ülésszakon elhangzott számos felszólalás, amelyek a nukleáris háború megakadályozásához, a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez, e fegyverek csökkentéséhez és megsemmisítéséhez vezető konkrét intézkedések megvalósításáért szállnak síkra. Ezeknek a reményeknek felelne meg a nukleáris háború határozott, feltétel nélküli végleges elítélése, mint ami az emberiség ellen elkövethető legsúlyosabb

bűntett és a legelemibb emberi jog, az élethez való jog legdurvább megsértése.

Általános az a felismerés, hogy a nukleáris háború a civilizáció és a földi élet létét fenyegeti. Ezt a veszélyt csökkentené, ha az ilyen fegyverrel rendelkező államok mennyiségileg és minőségileg befagyasztanák nukleáris

fegyverzeteiket. Ezzel kapcsolatban az ülés résztvevői kiemelték a Szovjetunió készségét, hogy a befagyasztásra vonatkozó kötelezettségek elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára lépjenek érvénybe kétoldalú alapon, s ezzel példát nyújthatnak más nukleáris államok számára, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyenek hasonló lépéseket.

A népeknek az erőpolitika és az erőszakkal való fenyegetés politikája valamennyi megnyilvánulásának határozott elutasítására irányuló szilárd akaratát tükrözik az ENSZ-közgyűlésen több állam képviselője részéről elhangzott felszólalások, amelyekben kifejezésre jutott, hogy ragaszkodnak a meglévő háborús tűzfészkek felszámolásához és az újabbak kialakulásának a megakadályozásához, valamint a hadüzenet nélküli háborúk imperialista politikájának a beszüntetéséhez. Ezzel kapcsolatban az ülésen képviselt államok megerősítették szolidaritásukat azokkal a népekkel, amelyek - akár Ázsiában, Afrikában, vagy Latin-Amerikában - szabadságukért és függetlenségükért, valamint azért a jogukért küzdenek, hogy önállóan, békés feltételek között és külső beavatkozástól mentesen határozhassák meg fejlődésük irányát.

Az ülésen képviselt államok támogatják a Közgyűlés ülésszakán előterjesztett azon követeléseket is, amelyek az ENSZ határozataival összhangban a legfontosabb gazdasági problémákra, a fejlett és a fejlődő országok közötti együttmüködés elmélyítésére, az összes nép fejlődése és előrehaladása érdekében a bizalom légkörének az államok közötti gazdasági kapcsolatokban való megteremtésépe irányuló, világméretű tárgyalások mielőbbi megkezdését célozzák. Meggyőződésük, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a leszerelésre való áttérés elősegítené sok olyan gazdasági probléma megoldását, amelyek a világ országaira, köztük a fejlődő országokra várnak.

A külügyminiszteri bizottság ülése a kölcsönös egyetértés és az elvtársi együttműködés légkörében ment végbe.

A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának következő ülését 1984. áprilisában Budapesten tartják meg.

Jóllakatni négymilliárd embert