Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-13 / 242. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG A mezőgazdaság gépesítése Afrika fejlődő országaiban Az afrikai mezőgazdaság rendkívül hiányosan van ellátva gépekkel. A földművesek 80 százaléka csupán hagyományos kézi szerszámokat használ, körülbelül 15 százalékuk rendelkezik igás állatokkal, 5 százalékuk pedig traktorral. Mintegy 300 millió afrikai él mezőgazdasági termelésből, akik azonban egy személyre számított bevételüknek csupán 0,5 százalékát költik gépek és szerszámok vásárlására. Az afrikai fejlődő országok értékben számítva mintegy 5-10-szer több gabonát importálnak, mint gépet. 1979-ben csupán 4,4 százalékos arányt képviseltek a traktorok világbehozatalában, s 7 százalékos arányt a kézi szerszámokéban. Az előző évekhez viszonyítva ez jelentős csökkenés volt, ami az egyes országok rosszabbodó gazdasági helyzetéből következett. Az átmeneti csökkenés ellenére azonban a nyolcvanas és a kilencvenes években a mezőgazdasági gépimport növekedésére lehet számítani az afrikai fejlődő államokban. Afrika mezőgazdasági gépgyártása jelenleg 15 százalékos arányban fedezi a kontinens szükségleteit mezőgazdasági gépekből, 25 százalékban pedig traktorokból. Emellett Algériát, Líbiát és Egyiptomot kivéve csupán alacsony műszaki színvonalú szerelő üzemekről van szó. Az egyszerű gépek, szerszámok és szállítóeszközök többségét a mezőgazdasági körzetek helyi kézművesipara állítja elő. A traktorokkal való ellátottság szempontjából legjobb a helyzet az észak-afrikai államokban. Algériában például 130, Líbiában 86, Tuniszban pedig 100 hektár szántóföld jut egy traktorra. Líbiában a traktorok mintegy 80 százalékban fedezik a mezőgazdaság energiaszükségletét, míg Tuniszban ez az arány 30, Algériában 36, Egyiptomban 6, Szudánban pedig 8 százalékos. Az afrikai fejlődő államokban a gabonakombájnok 90 százaléka szintén az északi területekre összpontosul, s hasonló a helyzet a különböző önjáró és függesztett gépek, a járvaszecskázók, a kaszálógépek, a burgonyabetakarítók és a vető- gépek esetében is. A mezőgazda- sági gépek és traktorok afrikai behozatalának csaknem 50 százaléka jelenleg is ezekbe az országokba irányul. Az észak-afrikai államok 1980- ban mintegy 26 000 traktoregységet vásároltak a hozzájuk tartozó felszereléssel és munkagépekkel együtt, összesen 346 millió dollár értékben, s az előrejelzések szerint a szükséglet 1990-ig évi 46 000, 2000-ig pedig évi 94 000 traktoregységre növekszik. Tehát a jövőben is ezek az államok lesznek a legjelentősebb vásárlók, s a feltételezések szerint a szállításoknak mintegy a felét Algéria és Szudán veszi majd át. Szudánban a gépesítéssel elsősorban a gyapot, a cukornád és a földimogyoró kiviteli termelését akarják fejleszteni. Hasonló a helyzet Egyiptomban is, ahol a traktorok 30 százalékát jelenleg is a gyapot- és a cukornád-termelésben alkalmazzák. A mezőgazdasági gépek és traktorok növekvő szükségletét ezekben az államokban egyre nagyobb mértékben akarják saját termelésükből fedezni. Algéria a traktorok szükségletét 50, a vető- és a trágyaszóró gépekét 60, a gabonabetakarító gépekét pedig 40 százalékban tudja saját termeléséből fedezni. Líbiában a hetvenes évek végén helyeztek üzembe egy új traktorgyárat, ahol évi 3000 egységet állítanak elő. Marokkóban és Egyiptomban is vannak már olyan üzemek, ahol különböző külföldi márkájú traktorokat szerelnek össze. A mezőgazdasági termelés gépesítése különösen alacsony fokú a nyugat- és a közép-afrikai országokban. A Szahel-övezethez tartozó államokban, Mauretániá- ban, Szenegálban, a Mali Köztársaságban, Felső-Voltában, Nigerben és Csádban mindössze 2000 traktort üzemeltetnek. E terület országainak többségében a traktorok a növénytermesztés energia- szükségletét nem egészen 1 százalékos arányban fedezik, s a kézi munka részaránya meghaladja a 90 százalékot. A feltételezések szerint az évezred végéig itt jelentősebb változásra nem kerül sor, az évente vásárolt traktorok száma azonban a hetvenes évek közepére jellemző 200 darabról 2000-ig mintegy 1600 traktoregységre növekszik. Az afrikai világrésznek ezen a területén még nem létesítettek jelentősebb mezóqazINNEN-ONNAN Nagy-Britannia gazdasági fejlődésének kilátásai Nagy-Britanniában ' növekvő munkanélküliségre, alacsony szintű termelésre, az infláció növekedésére és további gazdasági hanyatlásra számítanak. Ezt az előrejelzést tartalmazza az a jelentés, amelyet a Gazdasági és Szociális Kutatás Nemzeti Intézete adott ki. A jelentés szerint a gazdasági fejlődés az elkövetkező 18 hónapban nagyon alacsony szintű lesz, és a munkanélküliek számának jelentősebb csökkenésére sincs semmi remény, ha a Thatcher-kormány politikája alapvetően nem változik meg. A szakemberek becslései szerint ötmillió a munkanélküliek száma, míg a hivatalos adatok csak 3,1 milliót tüntetnek fel. A jövőben az importált cikkek árainak növekedésére is számítani lehet. Gazdasági eredmények az NDK vállalatainál Az NDK-ban az iparban, az építőiparban, a közlekedésben és a távközlésben 156 a központilag irányított kombinátok száma. Több mint kilencvenet, melyekből 66 ipari cikkeket gyárt, kerületi szinten irányítanak. A többi a lakosság számára különböző szolgáltatásokat végez. Ez év februárjától a kombinátok és vállalatok a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának azon intézkedései alapján dolgoznak, melyek az irányítást, a tervezést, az önelszámolási rendszert hivatottak tökéletesíteni. Az intézkedések következtében több mint 6 százalékkal növekedett a tiszta termelés. A 132 központilag irányított kombinát közül 124 teljesítette, vagy túlteljesítette a tiszta termelés és az árutermelés tervét. Némely vállalat azonban nem érte el a várt eredményeket, ezért itt jobb munkaszervezésre van szükség. (HÍZ) dasági gépgyárakat, csupán Szenegálban működnek kisebb szere- löüzemek. Különleges helyzetben van ebben a térségben Nigéria, amely területi nagysága, gazdasági és mezőgazdasági potenciálja szempontjából a traktorok és a mezőgazdasági gépek fontos piacát képezi. Az 1979-es évben 4250 traktort hoztak be 8,3 millió dollárért, valamint egyéb mezőgazdasági gépeket 15,9 millió dollár értékben. A mezőgazdaság gépesítettségének a színvonala azonban még mindig nagyon alacsony, a traktorok a mezőgazdaság energiaszükségletének mindössze 2 százalékát fedezik. Nigériában a Fiat és a Steyr cégek szerelő- üzemei évente összesen 6000 traktoregységet állítanak elő. A kelet- és a dél-afrikai fejlődő államok évi traktorszükséglete az előrejelzések szerint az 1980-as 8000 traktoregységröl 2000-ig mintegy 45 000 traktoregység re növekszik. A mezőgazdaság gépesítésében különösen Kenyában, Mozambikban, Tanzániában és Zimbabweban várható gyorsabb ütemű fejlődés. Afrika keleti és déli részeiben nagy hagyománya van az igás állatok használatának. Ebben a vonatkozásban Etiópia áll az élen, ahová a kontinens igásállat- állományának körülbelül az egyharmada összpontosul. Az előrejelzések szerint a mezőgazdaság energiaszükségletét még az évezred végén is 44 százalékban fogják fedezni az igásállatok. Etiópia forradalmi kormánya nagy gondot fordít a mezőgazdaság gépesítésének a meggyorsítására, de pénzügyi okokból ez csúfján az ország egyes kiemelt körzeteire korlátozódik. Számos afrikai országban konkrét intézkedéseket tettek a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztésére, hogy csökkentsék a behozataltól való függőséget. Tuniszban például egy olyan ipari komplexum építését tervezik, ahol évente 2200 traktort, 700 mezőgazdasági gépet és 6250 dízelmotort fognak gyártani. Etiópiában a Szovjetunió segítségével építenek egy traktorszereló üzemet, ahol 1984-ben mintegy 2000 gép elkészítésével számolnak, s az évi 1000 darabos kapacitás elérését 1986-ra tervezik. Kenyában a JMT jugoszláv cég kooperációban épít egy kistraktorokat gyártó üzemet. Mozambikban a Szovjetunió egy mezőgazdasági gépgyárat épít. Zambiában a csehszlovák Prago- invest külkereskedelmi vállalat gondoskodik egy évi 800-1000 traktoregységet előállító szerelő- üzem építéséről, ahol az üzemeltetés megkezdését az 1983-as évre irányozták elő. Szudánnal a Mas- sey-Ferguson kanadai cég kötött szerződést egy traktorszereló üzem építéséről, ahol mezőgazdasági gépeket és szerszámokat is fognak gyártani. Tanzániában egy finn mezőgazdasági gépgyár épít szerződéses alapon egy traktorgyárat, melynek évi teljesítményét fokozatosan 1500 traktoregységre fogják bővíteni. Kamerunban közepes teljesítményű traktorok és mezőgazdasági tehergépkocsik gyártását tervezik, az előbbieket évi 400, az utóbbiakat pedig 300 példányban. Nigériában a Fiat konszernnel együttműködve egy további traktor- és tehergépkocsi- gyár építését tervezik, melynek teljesítménye eléri az évi 3000 traktort és 6000 tehergépkocsit. Az afrikai országok ez irányú törekvése lehetővé teszi a külföldi szállítóknak, hogy hosszú távon együttműködjenek a mezőgazdasági gépgyártó kapacitások fejlesztésében, főleg az alkatrészek és a főegységek, valamint a technológiai berendezések szállítása formájában. A kész traktorok behozatala ennek megfelelően fokozatosan csökkenni fog, a külföldi szállítóknak pedig fokozottabb mértékben figyelembe kell venniük a megrendelő országok igényeit és szükségleteit. (HÍZ) r KOMMENTÁLJUK Általánosítsuk a jó tapasztalatokat Az étet rendje, hogy a nyugdíjba vonulókat mindenütt fiatalok váltják fel. így van ez a néphadseregben is. Fiatal, jól képzett tisztek és tiszthelyettesek veszik át a stafétabotot a nyugállományba vonulóktól. A fiatal csapattisztek katonai gimnáziumokban, szakközépiskolákban és főiskolákon, vagy kétéves tiszti iskolákban szereznek képesítést. A nők egyéves tanfolyamon nyernek tiszti, illetve tiszthelyettesi rangot. A néphadsereg tiszti karának utánpótlására mindig nagy gondot fordított pártunk központi bizottsága, amely legutóbb 1982 októberében foglalkozott ezzel a-kérdéssel és természetesen megfelelő intézkedéseket is foganatosított. Erre többek között azért volt szükség, mert bár országos viszonylatban teljesítettük az adott irányszámokat, a katonai iskolákba való toborzás terén egyes járásokban, kerületekben hiányosságok mutatkoztak. Nem veszik mindig figyelembe a néphadsereg követelményeit, nem elég elmélyült az együttműködés a katonai parancsnokságok, a járási pártbizottságok és a közigazgatási szervek között. A kassai (Košice), az ostravai és a plzeňi példa is azt bizonyítja, hogy az együttműködésnek, a jól összehangolt munkának igen nagy jelentősége van. Ezek a kerületek a katonai iskolákba való toborzás terén a feladatokat mindig teljesítették. Célszerű, ha a járási pártbizottság illetékes szakbizottsága 2-3 hónaponként foglalkozik a katonai iskolákkal, de bevált, hogy ezzel a kérdéssel az iskolákban is rendszeresen foglalkoznak a pártalapszervezetek, s tagjaikat konkrét feladatokkal bízzák meg. Ugyanis akadnak olyan alapiskolák, amelyekből évek óta nem került diák katonai iskolába, ugyanakkor olyanok is vannak, ahonnan évente négyen-öten is a katonai iskolák valamelyikén folytatják tanulmányaikat. Ez is azt bizonyítja, hogy ott, ahol a honvédelmi neveléssel úgy foglalkoznak, amint azt a párt központi bizottságának 1978. április 28-án hozott határozata feladatul adta, ott az eredmények sem maradnak el. Az osztályfőnököknek, a pályaválasztást irányító pedagógusoknak már korábban fel kell mérniük, ki alkalmas a katonai pályára, ki felel meg a katonai iskolák szigorú követelményeinek. A tanfelügyelők kötelessége, hogy az ez irányú munkát rendszeresen ellenőrizzék és a pedagógusok értékelésekor ezt is figyelembe vegyék. Sokat tehet az ifjúsági szövetség és a szakszervezet is, főleg a szakmunkásképző intézetekben, mivel a kétéves tiszti iskolákban várják a szakmát tanult fiatalok jelentkezését. Többet kellene tennie a Honvédelmi Szövetségnek, de a nemzeti bizottságoknak is. Amint a már említett párthatározat is leszögezi, a néphadsereg tiszti karának utánpótlása társadalmi feladat. Az eddig szerzett jó tapasztalatokat általánosítani kell, s ott, ahol fogyatékosságok mutatkoznak, alapos elemzést kell végezni. Nem szabad megelégedni az irányszámok globális teljesítésével, mint ahogy ezt a Banská Bystrica-i kerületi és a prágai városi katonai parancsnokság körzetében tették, ahol ugyan teljesítették az irányszámokat, de a fiatalok jelentős része nem felelt meg a felvételi vizsgákon. Minden pártszervnek és szervezetnek, minden egyes párttagnak kötelessége, hogy saját feladatának tekintse a néphadsereg harcképességének állandó javítását. NÉMETH JÁNOS A michalovcei Odeta ipari szövetkezet fejlesztési központjának dolgozói a következő tavaszi és nyári idényre 30 új házi és textillábbeli mintáját dolgozták ki. Ezek közül a nagykereskedelem képviselői 18-at választottak ki gyártásra. A michalovcei Odeta évente 950 ezer pár lábbelit áll it elő, s ezzel a lábbelik említett kategóriájában Szlovákia legnagyobb termelői közé tartozik. Az új javaslatok a szövetkezet tőketerebesi (Trebišov) fejlesztési központjában születtek meg. A központ dolgozói évente csaknem 80 javaslatot dolgoznak ki. A képen: Anna Bajuzová munka közben. (Milan Krajňák felvétele - ČSTK) DJ SZÓ 4 1983. X. 13. VILÁGGAZDASÁG Gyártásszakosítás és kooperáció Bulgáriában Erre az ötéves tervidőszakra a KGST keretén belül Bulgária 59 sokoldalú és 32 kétoldalú gazdasági szerződést kötött a gyártásszakosításról és az együttműködésről. A szerződések egy része a gépiparra vonatkozik, melynek termékei az ipari termelés egyhar- madát teszi ki. A KGST gyártásszakosítása keretében Bulgária 25-38 ezer tonna teherbíróképes- ségű hajókat, továbbá motoros és vmcuiios emelőtargoncákat gyárt. A legtöbb, gyártásszakosítással és együttműködéssel foglalkozó szerződést az elektronikában kötötték, melynek termelése az utóbbi öt év alatt 80 százalékkal növekedett. Az utolsó statisztikai adatok szerint ez az ország, amely 35 évvel ezelőtt csupán mezőgazdasági termékeket exportált, a 20 legnagyobb gépipari termékeket exportáló ország közé sorakozott be.
