Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-12 / 241. szám, szerda

ÚJ szú 5 1983. X. 12. (Stanislav Tereba felvétele) Épül Prága tizenharmadik hídja Amikor az idén nyáron a prágai Barrandov sziklái alatt épülő hídon jártam, két fiatalemberrel - Karéi Pitákkal és Josef Váchallal - be­szélgettem. Mindketten önként je­lentkeztek a harmadik ifjúsági építkezésre, és mivel megszeret­ték munkájukat, továbbra is kitar­tanak mellette. Tőlük tudtam meg, hogy az Antonín Zápotocký hidat, amely a maga nemében egyedül­álló alkotás, a Prágai Közúti és Vasúti Építóvállalat építi, és hogy a bizonyos foglalkozási ágakban mutatkozó hiány miatt az ország minden részéből ide irányított fia­talok segítsége nélkülözhetetlen. Ezektől a fiataloktól is függ, tehát a híd minősége és a rákapcsolódó Déli útvonal élettartama. Ezt azon­ban - bár a kezdeti eredmények kielégítóek - csak a jövő hivatott eldönteni. ÉPÍTŐINEK BÜSZKESÉGE Köztudott, hogy a hidak - ősi­dők óta építőik büszkeségei- a tervezők tehetségét, rátermett­ségét tükrözik. Ilyen a Barrandov alatt épülő híd is, amelyért - s ez már ma nyilvánvaló - nem valla­nak szégyent az utókor előtt. A szakemberek ugyanis a főváros leglátványosabb és legnagyobb alkotását látják ebben a Moldvát áthidaló, műszaki szempontból rendkívül igényes, 356 méter hosszú, helyenként 40-60 méter széles, különálló részt képező, vasbeton konstrukcióban, amely­nek mindegyikén 4—4 sávban köz­lekednek majd a járművek. A híd magában nem sokat je­lentene tartozékai, a hídfők és a rájuk kapcsolódó szint feletti és alatti hidak, a rá- és levezető utak, valamint a gyalogosok számára fenntartott járdák nélkül. Ezek ugyanis Petr Martinovský, az épít­kezés vezetője szerint ugyanúgy nélkülözhetetlenek, mint a nói ru­hát kiegészítő cikkek: a cipó, a kesztyű, vagy akár a retikül. Prága tizenharmadik hídjának,- a »Déli vasútvonal e szerves részének - az építését öt évvel ezelőtt kezdték meg. Az építkezés elsó szakaszát - a híd felét- szeptember 20-án adták át a for­galomnak. A dolgozók késés nél­kül teljesítették az ez évre elői­rányzott feladatokat, és már a má­sodik szakasz munkáit is meg­kezdték, hogy 1985-ben az egész hidat átadhassák a forgalomnak. EGYSZERŰBB LESZ A KÖZLEKEDÉS Mit jelent a főváros egyelőre bonyolult közlekedési rendszeré­ben ennek az építkezésnek a fo­kozatos átadása? Az épülő útvo­nalak - beleértve a Zápotocký hi­dat - a Prága városrészei közötti kapcsolat megteremtésével, a bel­város és a történelmi részek for­galmas utcáinak a kikerülésével a környezet védelmét is lehetővé teszik - mondja Petr Martinovský. örvendetes, hogy már a híd egyik felének átadása is az utcai forgalom részbeni csökkentését eredményezi. Egyszerűbb a köz­lekedés, a Moldva mindkét partján eltűnnek a főbb útvonalakról a te­hergépkocsik, amelyek az épülő Délnyugati várost és a Barrandovi lakótelepet látják el építőanyag­gal. Egyszersmind tehermentesül a Palackv híd és a főjavításokra váró Jirásek híd, de ugyanilyen fontos a kilátásba helyezett üzem­anyag- és időmegtakarítás is. Igaz ugyan, hogy a híd egyelőre csak Modrany és Chuchle irányá­ból közelíthető meg, az év végéig azonban, az „S“ rámpa felépülté­vel Smíchovra, majd a Brno felé vezető D1 autósztrádán Strakoni­ce irányába is közlekedhetnek raj­ta a gépkocsik. 1985-ben pedig a „H“ rámpa üzembe helyezésé­vel megteremtik a kapcsolatot a D1 és a Plzeň felé vezető D5 autósztráda között is. Az egész útvonal építését - a hídhoz tartozó építményekkel együtt - tervszerű­en 1989-ben fejezik be. Prága közlekedési nehézségei­nek fokozatos enyhülése tehát már nem a jövő zenéje.- Noha a problémák megoldá­sához az épülő metró is lényege­sen hozzájárul, az utcák végleges tehermentesítése elképzelhetet­len lenne a Déli útvonal és a Zápo­tocký híd felépítése nélkül- mondja a szakember, majd így folytatja: - Közel negyed százada építem a hidakat, de ehhez ha­sonlóval, eredetiségét és különle­gességét tekintve, még nem volt dolgom. A SZÁMÍTÁSTECHNIKA IGÉNYBE VÉTELÉVEL Hogy az olvasónak némi fogal­ma legyen az építkezés nagysá­gáról, néhány adatot kell ismertet­nünk: a 33 000 négyzetmétert fel­ölelő híd a maga nemében hazánk legnagyobb ilyen műve lesz. Ez egyébként az összehasonlítások­ból is kitűnik, ezek szerint pl. Prá­ga középső pályaudvarának- a főváros leghosszabb hídjának- az áthidalása mintegy 20 000 négyzetméteres, a Klement Gott­wald híd területe 12 800, a brati­slavai SZNF hídja pedig 9200 négyzetméteres. Nem csoda te­hát, hogy a híd rendkívüli méretei olyan problémák elé állították és állítják a jövőben is a dolgozókat, amelyeknek megoldása a legna­gyobb szaktudást és lelkiismere­tességet igényli. A szakemberek a híd tervezé­sekor is kemény fába vágták fej­széjüket. Teljes néqv évre volt szükségük ahhoz, hogy végül is a legelőnyösebb megoldás, a ti­zenharmadik javaslat mellett dönt­senek. Ebben nagy segítséget je­lentett számukra a KGST-orszá- gokban hasonló célokra ezúttal először alkalmazott számítástech­nika. MŰSZAKI ÉS MUNKAIGÉNYESSÉG Nagy gondot jelentett a munka körültekintő megszervezése is. A szakember szerint nagy előny, hogy az utóbbi években szerzett értékes tapasztalataikat a híd má­sodik felének az építésénél érvé­nyesíthetik. Sajnos, nehezíti mun­kájukat a rendszertelen anyag- szállítás. A cementet nem Prága környékéről - mint az feltételezhe­tő lenne hanem Morvaország­ból, a jó minőségű homokot pedig Suchdol nad Lužnicéból szállítják ide. Az építkezésen naponta mint­egy négyszázan dolgoznak. Nagy segítséget jelent a komplex racio­nalizációs brigád is, amelynek tag­jai a beruházó és tervező vállala­tok képviselői. A szocialista mun­kabrigádok együttes kötelezett­ségvállalásainak pontos teljesíté­se is bizonyítja, hogy a dolgozók egyszer s mindenkorra törölték szótárukból a lehetetlen szót. Külön fejezetet érdemelnek a fiatalok. Kezdetben ugyanis ke­vés volt a szakmunkás, főleg az ácsokban mutatkozott hiány. Ezt a fogyatékosságot a SZISZ-tagok és a lengyel munkások bekap­csolásával sikerült kiküszöbölni. A hetven fiatal negyedévenként váltja egymást az építkezésen. Az ellszállásolásukról és ellátásukról az építőipari dolgozók Déli Váro­sában felépült munkásszállójában gondoskosnak. A Zápotocký híd építése tehát valamennyi dolgozó fegyelmezett­ségéről, kifogástalan munkájáról tanúskodik. Azt bizonyítja, hogy akarattal, megértéssel, jóindulattal a legnagyobb nehézségek is le­küzdhetők. KARDOS MÁRTA A NÉPET SZOLGÁLJÁK Harmincéves a Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia A felszabadulás, a munkásosz­tály győzelme után szükségessé vált a csehszlovák néphadsereg átépítése, a jól képzett, elvhű tisz­tek nevelése. Az elsó időszakban tanfolyamokon képezték őket, majd 1950-ben létre jött a Josef Hakenról elnevezett katonai-politi­kai tanintézet, amely középfokú végzettséget adott. Ez megfelelt az akkori követelményeknek, de az idő múlásával egyre nagyobb szükség volt egy főiskolai szintű politikai iskolára, amely abban az időben csak a Szovjetunióban mű­ködött. A párt központi bizottsága többször is foglalkozott ezzel a kérdéssel, majd döntés született egy katonai politikai akadémia lé­tesítéséről. Az ünnepi megnyitóra, amelyen jelen volt Antonín Zápo­tocký, köztársasági elnök is, 1953. október 14-én került sor. Harminc év telt el azóta. A poli­tikai akadémiát ez alatt az idő alatt többször is átszervezték. A köztár­sasági elnök parancsa értelmében Bratislavában 1969. szeptember 1 -én megkezdte működését az Antonín Zápotocký Katonai Aka­démia Politikai Kara, amely abban az időben néphadseregünk politi­kai és pedagógiai dolgozóit, tiszt­jeit képezte. A tanulási idő négy év volt. S mint egykor a harcokban, a kar kiépítésében is a szovjet elvtársak, a moszkvai V. I. Lenin Katonai Politikai Akadémia tanárai nyújtottak segítséget. A köztársasági elnök 1972. jú­A Csillagszálló korszerű klubhelyisége (ČSTK felvétele) ni us 28-án keltezett parancsával megszüntette a kar működését s ezzel párhuzamosan elrendelte a Klement Gottwald Katonai Politi­kai Akadémia megalakítását. A parancsnok Jirí Reindl vezérkari ezredes lett. Jirí Reindl, aki ma vezérőrnagy, így emlékszik a kez­detre:- Az első időszakban helyszű­kével küszködtünk, hiszen egy laktanyát kellett az oktatásra rövid időn belül átalakítani. A tanári kart is meg kellett szervezni. Ma már tanáraink közül harmincötén a moszkvai Katonai Politikai Aka­démián szereztek tudományos fo­kozatot. A politikai akadémia 1974-ben vette át a csapatzászlót. Az eltelt tíz év alatt a tanterv tökéletesítése mellett bővült az akadémia is. Az úgynevezett Csillagszálló, a kör alakú toronyház, amelyben a hall­gatók laknak, ma már a szlovák főváros egyik szimbóluma. A CSKP KB XVI. kongresszusá­nak előestéjén újabb létesítményt adtak át: a klubhelyiséget, a köz­ponti konyhát, a parancsnoki székházat. Az akadémia fejleszté­se folytatódik, újabb létesítmények épülnek, így fedett uszoda és szakkabinetek. Míg korábban csak a hivatásos katonatisztek kérhették felvételüket az akadémi­ára, négy évvel ezelőtt fölvették azokat az érettségizett fiatalokat is, akik a szigorú felvételi vizsgá­kon megfeleltek. A hivatásos tisztek mellett tehát ott tanulnak a fiatalok is, akik az öthónapos pótszolgálat letöltése után törzsőrmesteri rangban kez­dik el a tanulást, s az akadémia elvégzése után hadnagyi ranggal kerülnek a csapattestekhez. Az elsó évfolyam hallgatói között még aránylag kevés a párttag, éppen ezért az oktatás mellett nagy gon­dot fordítanak a hallgatók politikai nevelésére, illetve arra, hogy elké­szítsék őket a pártba való felvétel­re. Az utolsó évben a szervezett­ség már csaknem százszáza­lékos. Az akadémián lehetőség nyílik a tudományos munkára is, ebbe a hallgatók mintegy negyven százaléka kapcsolódik be, de szá­mos szakkör is műkö­dik. Az akadémia fut­ball, kosárlabda és röp­labda csapata eredmé­nyesen szerepelt a kü­lönböző versenyeken. Színjátszó csoportja a néphadsereg alkotó versenyének 10. évfo­lyamában az első he­lyen végzett. Aktívan dolgozik a modellező és a hifi szakkör is. Az említetteknél is je­lentősebb az a tény, hogy a tanulás a szóra­kozás mellett a hallga­tók a társadalmi munkák­ból is kiveszik részüket, elsősorban a patronált szövetkezetben és üze­mekben. A parancsnoki és a tanári kar tagjai közül többen a polgári életben is aktívan tevé­kenykednek mint képviselők vagy a polgári bizottságok tagjai, a vá­rosi, városkerületi pártbizottságok, a szocialista akadémia lektorai. Az utóbbi tevékenységből a hallgatók is kiveszik részüket, többen a SZISZ városi bizottságának akti­vistái, pionírvezetők.-A hallgatókat az elsó naptól kezdve arra neveljük, hogy sok­oldalú, jólképzett, kezdeményező politikai dolgozókká váljanak a néphadseregben, hogy soha­se felejtsék el azt, hogy a népet szolgálják - mondja búcsúzóul Jirí Reindl vezérőrnagy, az akadémia parancsnoka. NEMETH JÁNOS Többen többet tehetnének Egy kis község a nagy vár közelében Várhosszúrét (Krásnohorská Dlhá Lúka) község, amint azt a neve is elárulja, a festői szépsé­gű büszke vár közelében terül el. Mindössze 690 lakosa van. A falu pártalapszervezete is kicsi: tízta­gú. Igaz, 14 regisztrált tag is segíti a szervezet munkáját. Mindezt Fíiíczky Jánostól, a falusi szervezet elnökétől tudom meg, aki a legutóbbi évzáró tag­gyűlés óta áll a szervezet élén. Munkahelye szerint nem a falusi szervezetbe kellene tartoznia, hi­szen a Žilinai Pamiatkostav dolgo­zója, de mivel Rozsnyón (Rožňa­va), illetve annak környékén dol­gozik (kőművesként), egészen Ig- lón (Spišská Nová Ves) volna a legközelebbi üzemi szervezet, melynek tagja lehetne.- Szükség szerint meghívjuk taggyűléseinkre a regisztrált tago­kat - mondja. - A hnb 19 képvise­lője közt is vannak olyan pártta­gok, akik nem helyben dolgoznak. Tavaly a községben szervezett pártoktatásra is jártak regisztrált tagjaink.- Ki tartotta az előadásokat?- Gebe János elvtárs, a volt iskolaigazgató, aki a szomszéd fa­luban, Jólészen lakik. Az előadást több esetben a taggyűlés napján rendeztük. A megjelenés a pártok­tatáson és a taggyűléseken egy­aránt jó. Két nyugdíjas tagunk van. Három nó is tagja alapszerveze­tünknek.- Milyen az együttműködés a falusi szervezet és a helyi nem­zeti bizottság között?- Igen jó - hangzik válasza. - A hnb elnöke, Vojtech Kriak, szintén tagja alapszervezetünk pártbizottságának. A nemzeti bi­zottság képviselői részt vesznek az agitációs munkában. Az agit- kettósök hívják meg a lakosságot például a nyilvános gyűlésekre. Ók fordultak a lakossághoz akkor is, amikor a helyi állami gazdaság­nak segítségre volt szüksége a szénakaszáláshoz, vagy a szal­mabegyűjtéshez és egyéb csúcs­munkákhoz. A gazdaság viszont többek közt úgy segíti a falut, hogy fuvart biztosít az iskolának, az összegyűjtött hulladékvas elszállí­tására. Az állami gazdaságnak kü­lön üzemi pártalapszervezete van, de termelési eredményeikről min­ket is rendszeresen tájékoztatnak. Erre a célra az üzemgazdászt hív­juk meg minden második hónap­ban taggyűlésünkre.- Mivel foglalkoztak legutóbbi nyilvános gyűlésükön?- A helyi nemzeti bizottság el­nöke számolt be a választási program teljesítéséről. Jelenleg a villanyhálózatot korszerűsítjük és higiéniai helyiséget építünk a már meglévő művelődési házhoz. Jö­vőre a Jednota új üzlet építését kezdi meg a faluban. Ha elkészül, a régit átalakítjuk valamivé, de még nem tudjuk, mivé. A helyi társadalmi és tömeg­szervezetek munkájáról szólva a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szervezetét emelte ki, melynek elnöke Nagy Mária, vala­mint a CSEMADOK, a SZISZ, a Vöröskereszt és a sportszerve­zet tevékenységét. Elismerés illeti a község faliújságjának gondozó­ját, Balázs Lajost is. Befejezésül azt kérdeztem a kis község pártszervezetének elnöké­től, vajon miben szeretnének lé­nyeges javulást elérni. Ezt vála­szolta:- Igen örülnénk, ha nemcsak mindig ugyanazok vennének részt a falu építésében és társadalmi életében. FÜLOP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents