Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-07 / 237. szám, péntek
A piešťanyi Tesla vállalat dolgozói nagy gondot fordítanak a mikroszámítógépek áramköreinek gyártására. Az áramkörök terveinek kidolgozását 1984-ben fejezik be. Jelenleg 8 integrált áramkört és több újfajta tranzisztort gyártanak. A képen Éva Nemlahová Telemet berendezés segítségével méréseket végez. (Vlastimil Andor felvétele - ČSTK) KOMMENTÁLJUK Gyermekeink jelenéért, jövőjéért Kevés az óvoda a fővárosban • Szégyen tanítani az alapfokon? Már javában folyik a tanítás. Az óvodások hozzászoktak az új tanítónénihez, az első osztályosoknak is természetes már, hogy pontosan nyolckor a tanteremben a helyük. Alapos előkészületek tették lehetővé a zökkenőmentesnek mondható tanévkezdést, de a fővárosban a gyermekintézmények és az alapiskolák okozta problémák nem kerültek le szeptember elsejével a napirendről. A nemzeti bizottságok dolgozóit továbbra is foglalkoztatják a felmerült gondok. Elintézetlen kérvények Bratislava Petržalka városrészében gyors ütemű a lakásépítés. Évente átlagosan 4500- 4700 család talál itt új otthonra. Ezek többsége fiatal, majdnem mindegyikben egy-két óvodás-, illetve iskoláskorú gyermek van.- Az elmúlt tanévben városkerületünkben, ahová az említett rész is tartozik, 65 óvodában 8896 gyermekről gondoskodtunk- mondotta dr. Ivan Sirko, a Bratislavai IV. Városkerületi Nemzeti Bizottság oktatási és kulturális osztályának vezetője. - Tavalyi két bölcsőde-óvoda komplexum készült el, melyekben összesen 400 férőhely van. Ezenkívül a Petržalkai Helyi Nemzeti Bizottsággal együttműködve a Zik utcai alapiskolában három óvodát létesítettünk 455 gyermek részére, nyolc tantermet 240 gyermeknek pedig a játszóterekhez tartozó épületekben hoztunk létre. Ennek ellenére, szeptember elsején kb. 1450 elintézetlen kérvényt tartottak nyilván a IV. városkerületi nemzeti bizottságon. A kérvények megítélésekor a gyermekek illetve szüleik társadalmi és szociális körülményeit vizsgálták felül. Bőven akadtak ugyan az elutasítottak között olyan szülők is, akik megalapozottan kérték gyermekük elhelyezését, de helyszűke miatt nem tudta a helyi nemzeti bizottság az igényeket kielégíteni. Késnek az átadással A lakótelepeken élő több mint ezer anyuka nem vállalhatott munkát, mivel a gyermekéről nincs ki gondoskodjon. A nagymama vagy vidéken él, vagy pedig még nem nyugdíjjogosult. De nem is megoldás a huzamosabb ideig tartó nagyszülői nevelés, hisz a 3 - 6 éves gyermekeknek kollektívára, játszótársakra, szervezett foglalkozásra van szükségük.- A megoldás elsősorban az lenne, hogy az építőipari vállalatok a lakásokkal egyidőben adják át a járulékos létesítményeket, főleg a gyermekintézményeket - folytatta az osztályvezető. - Sajnos, nálunk más a gyakorlat. Az építők számára nem vonzó az óvodák, az iskolák építése, ugyanis ezek hosszabb idő alatt készülnek el, mint a lakások és munkaigényesebbek is. Legtöbbször még a megígért határidőt sem tartják meg, s így nem csoda, hogy a szülők jogos felháborodással veszik tudomásul: gyermeküket nem tudjuk elhelyezni. Valóban nem kis bosszúsággal nézik például a Lúky I. lakótelepen a Jeremenko utcában lévő bölcsődét és óvodát a gyermekgondozásra kényszerülő anyukák. Már azért is, mert néhány hónapja látszatra készen áll a létesítmény, a homokozóból már jócskán el- hordta a szél a homokot, de még mindig nem vehették birtokukba a gyermekek. Méltán vetődik fel a kérdés: ilyen helyzetben nem kellene megtenni mindent, vagy legalább sokkal többet a mielőbbi átadásért? A fővárosi nemzeti bizottság illetékesei ugyan nemrég ígéretet tettek, hogy rövidesen sor kerül erre, de rugalmasabban nem megy? Vajon a jövő évre átadásra tervezett további hét bölcsőde- óvoda és a két óvoda idejében elkészül-e? A vállalatoknak nem érdekük? A IV. városkerület „régi“ lakótelepein, Karlová Vesben és Dub- ravkában, már kinőttek a gyermekek a bölcsődékből, az óvodákból. Az ottani gyermekintézményekbe Petržalkáról naponta kb. 350 gyermeket hoznak a szülők. Ezenkívül az I. és a III. városkerület óvodáiban is helyeztek el gyermekeket, a szülők munkahelyei szerint.- Végre tudatosítaniuk kellene az üzemeknek is, hogy a dolgozókról és azok gyermekeiről való gondoskodás nemcsak a nemzeti bizottság kötelessége - mondotta Ivan Sirko. - Szép példa az ellenkezőjére, hogy a Nehézgépipari Üzemek a Kremnická utcában négytantermes óvodát adtak át és a Matador vállalatnak szintén saját gyermekintézménye van. A terv szerint az idén fejezi be óvodája építését a Bratislavai Autógyár. Rusovcén az óvoda az év végéig átköltözik a Z-akcióban épült új létesítménybe, s a régibe a Magasépítő Vállalat szállítja majd Petr- žalkából dolgozói gyermekeit. Hihetetlennek tűnik, de való, hogy Szlovákiában a fővárosban a legrosszabb az arány a nemzeti bizottságok és az üzemek gyermekintézményei között. Míg Szlovákiában 12 százalékban látogatják a gyermekek az üzemi bölcsődéket, óvodákat, Bratislavában csupán az apróságok 7 százaléka jár szüleik munkaadójának gyermekintézményébe. Arra ugyan még hajlandók a vállalatok gazdasági vezetői, hogy anyagiakkal hozzájáruljanak az üzemeltetéshez, de a felépítést esetleg a felújítást és a teljes üzemeltetést nem akarják vállalni. Gondok az alapiskolákban A főváros alapiskoláiban sem rózsás a helyzet, ezek a problémák elsősorban szintén az új városrész lakóit érintik. Szeptember elsejétől a fővárosban 6867 elsős kezdte látogatni az alapiskolákat, melyek építése hasonlóképpen, mint a gyermekintézményeké, jóval elmarad a lakások mögött. Idén csupán egy 27 tantermes alapiskolát adtak át a Lúky lakótelepen, ezzel 11 -re emelkedett az alapiskolák száma Petržalkán. A második félévben egy további nyílik a Bebel utcában, három építése pedig folyamatban van. De nemcsak az épületek, a tantermek hiánya okoz gondot a város vezetőinek. A tanítók száma sem éri el a kívánt szintet. Az 1—4 osztályokban 26 tanítóval, a napközikben 57 nevelővel van kevesebb a szükségesnél. Az 5 - 8. osztályokban 15 pedagógus hiányzik. Az alapiskolák alsó tagozatán tanítani a főiskolát végzett fiatalok lealacsonyítónak tartják, ugyanúgy, mint a napközi otthonokban a gyermekekkel való foglalkozást. Akik viszont kényszerből elvállalták, kétséges, hogy szíwel-lélekkel végzik-e munkájukat. És persze a tanítók lakás- helyzete sem a legkedvezőbb, bár ebben az évben 15 pedagógus kapott új lakást. Sürgős megoldást követelő problémák a felvetettek. Semmiképp nem vehetjük ezeket félvállról, hisz az apróságok, az iskoláskorúak jelenéről, mindennapjairól, de nem utolsósorban jövőjéről van . DEÁK TEREZ Az alkohol és a közhangulat Mindenki ismerte a környéken, már nem is keltett feltűnést, amikor esténként dülöngélve hazafelé tartott. A szomszédok legfeljebb becsukták az ablakokat, hogy ne hallják a szokásos esti műsort: a kiabálást, az asszony és a gyerekek könyörgéseit néhanapján az ütlegeléseket, sírást. A tragédia mégis meglepetést keltett, mert ki gondolta volna, hogy ez is megtörténhet. Az asszony évekig hallgatott, némán tűrt, az ilyesmiről nem szokás beszélni, a családi ügyek nem tartoznak másra. Közönyösség, felelőtlenség, vagy butaság? Ez is, az is. Az asszony magatartása szégyenérzetére vezethető vissza, a csendes szemlélődőké már nehezebben indokolható meg, a munkatársak, a munkahelyi vezetők közömbösségére pedig végképp nincs magyarázat. Az italozás szükségszerűen megnyilvánul a munkateljesítményen, mégis gyakori, hogy szemet hunynak az alkohol rabjává váló munkatárs mulasztásai fölött, mondván, nem akarnak ártani neki. Pedig a valóságban éppen ezzel a szemlélettel ártanak a legjobban és nemcsak társuknak, hanem hozzá tart ózóinak és közvetve az egész társadalomnak is. Sokat beszélünk az alkoholizmusról, az ellene folytatott harc szükségességéről. Mégsem eleget, mert bár tudjuk, hogy ebben a harcban nem várható gyors siker, az eredmények messze elmaradnak az elvárások mögött. Adatok, számok sokasága idézhető ennek alátámasztására. Talán elegendő néhány tény. Tavaly az egy főre eső fogyasztás borból 11,4, sörből 118 és égetett fajtákból 12,8 liter volt. Ezek a számok önmagukban is sokatmondóak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy átlagról van szó. Minden harmadik bűncselekmény elkövetésében szerepet játszott az ittasság, minden ötödik válás az alkoholizmus számlájára írható. Egy-egy lakos átlag 2050 koronát költött szeszes italra. A legriasztóbb szám az lenne, amely az alkoholizmus okozta kár értékét fejezné ki. Ez azonban nem mutatható ki pontosan, de kétségtelenül jóval nagyobb az italárusításból befolyó bevételnél. Ezek az adatok bizonyára mindenkit meggyőznek az alkoholizmus elleni küzdelem elkerülhetetlenségéről. Nem köny- nyű küzdelemről van szó, mert az ivás általános szokássá vált, iszunk, ha bánat ér, ha örülünk, iszunk magányunkban és társaságban, iszunk télen, nyáron, egyszóval minkenkor. Az ilyen szokás ellen pedig nem küzdhetünk csupán adminisztratív eszközökkel, gyökeres szemléletváltásra van szükség. Rendszabályaink, törvényeink lehetővé teszik, hogy az eddiginél szigorúbban lépjünk fel a társadalmi együttélés szabályait megsértő ittasokkal szemben. Különösen sokat tehetnének ezen a téren a munkahelyek. A Szovjetunióban a közelmúltban határozatot hoztak a munkafegyelem megszilárdításáról, amely szerint az ittasság a munkafegyelem durva megsértését jelenti és okot adhat a munkaviszony felbontására. Nálunk is tilos a munkahelyi italozás, de az ellenőrzés nem elég következetes, nem ritka, hogy megtűrik a poharazgatást és sajnos kevés az olyan kollektíva, illetve olyan vezető, aki nyíltan elítéli, de ha kell, segíti is a gátlástalanul italozó munkatársát. Senki sem tiltja a mértékkel és megfelelő helyen elfogyasztott egy-két pohár italt. A túlzott alkoholfogyasztás azonban olyan nemkívánatos jelenség, amely ellen csak szervezettebb társadalmi összefogással, a megfelelő közhangulat kialakításával küzdhetünk eredményesebben. CSIZMÁR ESZTER ORVOSI TANÁCSADÓ Egészségünk alapja a tisztaság A tisztaság követelményével sokszor eléggé felületesen bánunk. Azt hisszük, hogy ha kezünkön látszólag nincsen szennyeződés, az valóban tiszta, még abban az esetben is, ha reggel óta a nap folyamán nem mostunk kezet. Ne felejtsük el, hogy a kórokozók szemmel nem látható, mikroszkopikus lények, amelyek a bőrünkre tapadnak, majd kezünkről, ujjúnkról az ételre, s innen a szájunkba kerülnek. Ezért nagyon fontos minden egyes étkezés előtt és akkor is, ha az ételek előkészítésével foglalkozunk, kezet mosnunk. Ma, amikor az emberek kulturális színvonala egyre emelkedik, magától értetődő dolog lenne a személyi higiénia pontos megtartása. Ez természetesen nemcsak a kézmosásra, a rendszeres fürdésre, testápolásra vonatkozik, hanem az étkezési módra, az élel- , miszerek kezelésére, tárolására és nem utolsósorban a gyakori fehérneműváltásra is. Tudnunk kell, hogy bőrünknek bizonyos védőképessége van a kórokozók ellen. Ugyanis egy bizonyos anyagot - lisozimot - termel, amelynek fontos szerepe van a kórokozók elleni harcban. Hogy a bőr ezt a tevékenységét tökéletesen elláthassa, tisztának kell lennie, portól, szennyeződéstől mentesnek. Megállapítást nyert, hogy a fertőző betegségek csírái a tiszta bőrön rövidesen elpusztulnak, de a szennyes, piszkos, zsíros bőr jó táptalaj szaporodásukhoz. A baktériumok gyorsan elszaporodnak a piszkos bőrön, majd bizonyos idő után a környező szöveteket izgatva, bőrgyulladást okozhatnak. Az alapos és többszöri kézmosáson kívül naponta meg kell mosakodnunk, este lehetőleg le kell zuhanyoznunk, különösen akkor, ha poros, piszkos környezetben dolgozunk. Akinek száraz a bőre, fürdés után használjon krémet, iz- zadás ellen pedig dezodort. Némely ember testén kórokozó baktériumok élnek, anélkül, hogy megbetegítenék ót. Az ilyen személyt bacilusgazdának nevezzük. Ha személyi higiéniája kifogásolható, bizony terjeszti környezetében ezeket a kórokozókat. A láb tisztán tartására fokozott mértékben kell ügyelnünk, különösen, ha izzadásra hajlamos. Ugyanis a nyirkos bőr jó táptalaja a különféle baktériumoknak és gombaféléknek. A lábgombásodást a gumi lábbeli is elősegíti. A cipőnek egészségi szempontból kifogástalannak kell lennie - ne szorítson, legyen szellós és elég nagy, vagyis kényelmes. Azonban a túlságosan bő lábbeli sem jó, mert ebben csuszkái a láb, s így a bőr feldörzsölődik. Ha a lábizza- dás túlságosan nagymérvű, gyakrabban kell lábat mosni és a dezodoron kívül ajánlatos lábpúdert is használni. Szólnunk kell a napi kétszeri rendszeres fogmosásról is, mert ez az egyik elengedhetetlen alap- feltétele a személyi higiéniának. A reggeli fogmosás üdít, az esti viszont elengedhetetlen, mivel a nap folyamán a fogóikra lerakódott ételmaradékot csakis így távolíthatjuk el. Sohase feküdjünk le anélkül, hogy fogat mosnánk. Gondoljunk csak arra, hogy az éjszaka folyamán milyen erjedési folyamat megy végbe a szájunkban, ha este nem mosunk fogat. Azt hihetnénk, hogy a hajápolást már szinte fölösleges külön megemlítenünk. Sajnos, nagyon is szükséges szólni róla, mivel gyakran találkozhatunk olyan ápolatlan fejű fiatalokkal (ritkábban idősebbekkel is), akiknek közelében szinte érezni zsíros hajuk kellemetlen szagát. Hiába a szép ruha, a modern, legújabb divat szerinti öltözék, ha a hajunk ápolatlan, az összbenyomás nagyon rossz lesz. Ezenkívül egészségi szempontból is kifogásolható a piszkos, zsíros haj, mivel megtelepednek benne a kórokozók, s nemegyszer a férgek is. Számtalan bőrbetegség oka is lehet az ápolatlanság. A hajmosás gyakoriságát illetően általános szabályt meghatározni nem lehet. Az elv az, hogy mindig olyan gyakran kell hajat mosni, amilyen gyorsan az elpiszkolódik, bezsírosodik. Van, akinek öt-hat naponként kell csak fejet mosni, másnak viszont már háromnaponként, aszerint, hogy milyen környezetben dolgozik. Szocialista társadalmunk mesz- szemenóleg gondoskodik a lakosság egészségügyi ellátásáról, azonban a betegséget mindig jobb megelőzni, mint gyógyítani. Ehhez nagyban hozzájárulhatunk a higiéniai alapelvek szigorú megtartásával is. A tisztaság fogalmával már egészen kicsi korban meg kell ismertetnünk a gyerekeket. Jól tudjuk, hogy nagyon sok gyermek nem szeret mosakodni, főképp a fejmosástól fél. Ä szülők feladata, hogy játékos módon megszerettessék a gyermekkel a mosdást, fürdést, zuhanyozást, fejmosást. A gyemnek így már kiskorban elsajátítja a higiénia alapjait, és igényelni fogja a tisztaságot egész életén át. Dr. OĽGA SOBOTOVÁ ÚJ SZÚ 4 r 1983. X. 7.
