Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám, szombat
( kis ____: L NYELVŐR. Eg y hét a nagyvilágban lapította: a repülőgépügy kapcsán még erőteljesebben folyó kommunistaellenes kampányból arra lehet következtetni, hogy Washington az ideológiai ellentéteket át akarja vinni az államközi kapcsolatok területére is. A szovjet vezető szerint nukleáris századunkban ez teljesen abszurd és megengedhetetlen. Az eszmék szembenállását katonai konfrontációvá alakítani túlságosan sokba kerülne az emberiségnek. Ezt a veszélyt minden reálisan gondolkodó embernek fel kell ismerni, mert csak így egyesíthetők az erőfeszítések a saját létezésünkért folyó harcban. Jurij Andropov a nyilatkozat befejező szakaszában leszögezte, hogy a Szovjetunió békében akar élni minden országgal, így az Egyesült Államokkal is. A Szovjetunió nem szó agresszív terveket, senkire sem kényszeríti rá a fegyverkezési hajszát, sem pedig társadalmi rendszerét. Határozottan kijelentette, hogy a szovjet vezetés a továbbiakban is mindent elkövet a béke megvédelmezéséért, a nukleáris katasztrófa elhárításáért. Folytatás Bécsben Bécsben többhetes nyári szünet után csütörtökön felújították a Varsói Szerződés és a NATO országainak tárgyalássorozatát a közép-európai fegyveres erők és fegyvezet csökkentéséről. E hónap végén lesz tíz éve annak, hogy a bécsi tárgyalássorozat megkezdődött, ám a nyugati részt vevő országok merev elutasító álláspontja miatt a tárgyalások azóta is egyhelyben topognak. A szocialista országok az eltelt tíz év alatt egymás után újabb és újabb, nagyfokú kompromisszumkészséget tükröző indítványokat terjesztenek elő, mindhiába. A július végén lezárult 30. fordulóban hangzott el a fórumon képviselt szocialista országok legutóbbi javaslata, amelyről a Nyugat is elismerte, hogy előrehaladást jelent. Az immár gyakorlati egyezmény- tervezetben megfogalmazott szocialista javaslat előirányozta, hogy hároméves időtartamon belül a két katonai szövetség kölcsönösen 700 ezer-700 ezer főre csökkentse szárazföldi, 200 ezer-200 ezer főre pedig légierőinek teljes létszámát azokban az országokban, amelyekre ez a szerződés vonatkozna. A szocialista országok indítványának rendkívül fontos új eleme, hogy előirányozza a megállapodás helyszíni, állandó ellenőrzését a másik fél részéről, amint azt a NATO-országok szorgalmazzák. A bécsi fórumon részt vevő nyugati országok eddig kitértek a javaslat érdemi megvitatása elől arra hivatkozva, hogy alaposan tanulmányozzák a kezdeményezést. Bécsi politikai megfigyelők szerint nincs túlságosan nagy remény arra, hogy a Nyugat pozitív választ ad a javaslatokra. A fő ok ez esetben is - mint a genfi szovjet-amerikai tárgyalások eseténben is - politikai: az amerikai kormány konfrontációs irányvonala megmérgezte a Szovjetunióval és szövetségeseivel folytatott tárgyalások légkörét. A szocialista országok Bécsben továbbra is annak érdekében tevékenykednek, hogy mielőbb létrejöjjön a felek egyenlő biztonságát szem előtt tartó megállapodás. A csütörtöki megnyitó ülésen a szocialista országok nevében Emil Keblúšek csehszlovák nagykövet kért szót. Elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a szocialista országok legutóbbi javaslata megbízhatóan garantálja a felek egyenlő biztonságát. Reményét fejezte ki, hogy a nyugati országok a nyári tárgyalási szünetet a szocialista országok javaslatainak tanulmányozására használták fel és végre pozitívan válaszolnak ezekre az indítványokra. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Szeptember 24-töl 30-ig Szombat: Sri Lankában szabadon bocsátották a kommunista párt bebörtönzött vezetőit Vasárnap: Az amerikai hadügyminiszter megkezdte pekingi tárgyalásait - Libanonban tüzszüneti megállapodás jött létre Hétfő: Ronald Reagan beszédével megkezdődött az általános vita az ENSZ-közgyülés XXXVIII. ülésszakán - Bohuslav Chňoupek Moszkvába érkezett Kedd: Az ENSZ-ben megtartották az állam- és kormányfők első tanácskozását - Az olasz Comisóban a rakétatelepítés ellen tüntettek Szerda: A TASZSZ nyilvánosságra hozta Jurij Andropov- nak a szovjet-amerikai viszonyról, a leszerelésről szóló nyilatkozatát Csütörtök: Bécsben felújították a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokat Péntek: Pakisztánban az ellenzék újabb kormányellenes megmozdulásokat szervezett Ártalmas szóhalmozás „Aki valamit tíz szóval is el tud mondani, de hússzal mondja el, az egyéb aljasságokra is képes.“ Ezt a Curducci olasz költő nevéhez fűződő szellemes mondást ezúttal egy kissé leszűkítve értelmezem. Azokra vonatkoztatom, akik nem elégszenek meg egy fogalomnak az azt legjobban kifejező egyetlen szó által való felidézésével, hanem még valamit hozzátesznek: valami olyan szót, szóalakot, amely a másik mellett teljesen fölösleges. Mondhatnánk, hogy ezzel tulajdonképpen nem ártanak, legföljebb az olvasók idejét rabolják, s türelmét teszik próbára, de bár az imént idézett mondás meglehetősen éles kifejezése szerint éppen ez az „aljasság“, nem is egészen ez a helyzet. Az azonos jelentéselemeket hordozó szavak ugyanis sok esetben zavarják egymást, képtelen következtetéseket sugallnak az olvasónak. Ha például azt olvasom valahol, hogy „Persze, ezt nem ésszerűtlen, gyors kapkodással kell elérni“, bármilyen irreális is a következtetés, egy pillanatra mégis fölmerül bennem, hogy úgy látszik, lassú kapkodás is van. Hiszen ha nem volna, nyilván semmi értelme se lett volna annak, hogy a szerző gyors kapkodásról írjon. Elég lett volna a puszta kapkodás szó. Az efféle képtelen következtetések előidézésétől akarok tehát óvni mindenkit, midőn azt tanácsolom, hogy kerüljék ezt a fajta szóhalmozást, a stilisztikában használatos görög nevén: pleonazmust. Sajnos, eddig az a tapasztalatom, hogy nem kerüljük eléggé. Nem szoktam ilyenfélékre vadászni, csőre töltött puskával bolyongva a halott vagy olvasott mondatok rengetegében, mégis számtalanszor rábukkantam már egy-egy ilyen, nemesnek egyáltalán nem nevezhető vadra. Vadászzsákmányomból, amelynek túlnyomó része nyomtatott forrásból, újságokból, folyóiratokból származik, egy kis kollekciót ezennel közszemlére bocsátok. „Mint mindennek, a szakszervezeti életnek is egyik legfontosabb alapvető eleme a munka. Ha alapvető elem-ről beszélünk, általában arra gondolunk, ami a szóban forgó dolog létrehozásának legfontosabb, nélkülözhetetlen eleme, alapja. Egy kissé furcsa itt most legfontosabb, sőt egyik legfontosabb alapvető elem-ről olvasni, mert ebből az következik, hogy több is van belőlük, sőt még kevésbé fontosak is vannak az alapvető elem-ek közt. Alig hiszem, hogy a mondat szövegezője ezt akarta volna közölni! „... egyben megtaláltam annak is a nyitját, hogy kislánya miért süllyedt erre a hangtónusra, amit ön panaszol.“ A szöveg egyébként sem valami szép, ezúttal azonban csak a hangtónus kifejezés érdekel bennünket. Igaz, a tónus színárnyalatot is kifejezhet, elsősorban azonban mégis a hangra utal, s azt jelenti: hangszín, hanghordozás. Ebben a szerepében viszont fölösleges a hang szót is hozzátenni, mivel a tónus-ban már ez is benne foglaltatik. Hangtónus-ról beszélni ugyanúgy stílustalan, mintha rúgás helyett lábrúgás-ról, vagy - hogy a hang-nál maradjunk- a beszédhang jelentésű orgánum helyett hangorgánum-ró\ szólnánk. „A tudományos munka kezdeti csírái mutatkoznak a tudományos egyesületeinkben is.“ Bárki utánanézhet az értelmező szótárban; a csíra szó átvitt értelemben azt jelenti: valaminek kezdete, kezdeti állapota. Ha azonban így van, akkor mit keres ebben az általam már másutt is idézett, régebbi példában a csírái alak előtt még a kezdeti jelző is? „... ankétjainkat ott szervezzük, ahol a tárgyalt problémák helyileg, termelésileg (ez is cifra szó) a legfontosabbak, ahol a legnagyobb közérdeklődésre tarthatnak számot.“ Csalóka fogalmazás ez is. Az értelmező szótárunkban nem szereplő, de különben élő közérdeklődés szó általános érdeklődést jelent. Az idézett mondatban - egy kissé felbontva - az az értelme, hogy az ankétokon mindenki ott lesz, akit „a tárgyalt problémák“ érintenek. Éppen ezért meghökkentő előtte a legnagyobb jelző. Hiszen tudomásunk szerint csak egyféle közérdeklődés van, s az már eleve a legnagyobb. Kevésbé nagy vagy éppenséggel csekély érdeklódés-ről természetesen beszélhetek, de az már nem köz- érdeklődés. Végezetül még egy példát! Az egy'k vokálegyüttes fellépésekor hallhattuk a műsort bevezető és összekötő szövegben ezt a részt: „Az együttes repertoárja rendkívül gazdag. Elsősorban a spirituálék alkotják a fő gerincét.“ A gerinc sokfélét jelent. Az emberen és a gerinces állatokon kívül van - igaz, másféle- gerince a hegynek, a hajónak, a könyvnek, a hídnak és sok egyébnek, ezenkívül átvitt értelemben is többféleképpen használjuk, de arról, hogy van fő gerinc és esetleg aí- vagy mellékgerinc, azt hiszem, még egyikünk se hallott (hacsak nem tréfából, a konkrét és átvitt „gerincesség“ közti különbség érzékeltetésére). Nyilvánvaló, hogy az idézett szövegben is fölösleges és zavaró a fő szócska. Talán csak azért került bele, hogy e cikk írójának legyen olyan közismert (sőt: a „legnagyobb közismertségnek örvendő“) példája, amelyet nyomatékül, figyelmeztetőül odatehet kis írása végére? GRÉTSY LÁSZLÓ Mi mivel van egybekötve Egy találkozóra szóló meghívón olvastam ezt a szöveget: A vacsorával egybekötött részvételi díj 130,- korona. Talán nem is mindenkinek tűnik fel mindjárt, hogy ez a mondat bizony helytelen. Ha ugyanis elemezzük a mondatot, akkor kiderül, hogy nem nyelvtani, hanem logikai hiba van benne. Idézett mondatunk alanya a díj főnév. Ennek jelzője is van: részvételi díj. Erről a részvételi díjról állítjuk, hogy 130,- korona. Ha a meghívó szövege csak ennyit mond: a részvételi díj 130,- korona - akkor nem lehet semmi kifogásunk. Csakhogy az idézett mondatban még egy jelzőt kapott a részvételi díj jelzős szerkezet, mégpedig egy melléknévi igenévvel kifejezett jelzőt, azt, hogy egybekötött. Ennek a jelzőként használt egybekötött melléknévi igenévnek pedig határozója is van. Mivel egybekötött? - kérdezhetjük, s erre a válasz: vacsorával egybekötött. Ha egy kicsit gondolkodunk, rá kell jönnünk, hogy nem a részvételi díj van vacsorával egybekötve, hanem a találkozón való részvétel. A helyes megfogalmazás tehát ez lett volna: A vacsorával egybekötött részvétel díja 130,- korona. MAYER JUDIT Bohuslav Chňoupek, hazánk külügyminisztere a héten kétnapos látogatást tett Moszkvában. Szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval megtartott eszmecserén időszerű nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. A csehszlovák külügyminiszter moszkvai megbeszélései után New Yorkba utazott, ahol részt vett az ENSZ-közgyülés ülésszakán. Felvételünkön Bohuslav Chňoupek és Andrej Gromiko látható (Telefoto - ČSTK) A nukleáris katasztrófa elhárításáért Jurij Andropov legfelsőbb szovjet vezető szerdán részletes nyilatkozatban fejtette ki a moszkvai vezetés értékelését a szovjetamerikai viszonyokról, a béke és a leszerelés kérdéseiről. A jelenlegi kiéleződött nemzetközi helyzet ismeretében nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy beszédében a világpolitika legkardináli- sabb problémáit taglalta. A nyilatkozat azért hangzott el most, mert a szovjet vezetés szükségesnek tartotta ismertetni a közvéleménynyel és a világ sorsáért felelős politikusokkal állásfoglalását az Egyesült Államok kormányának külpolitikájáról. A nyilatkozat ezúttal nem tartalmazott új szovjet javaslatot, hanem tulajdonképpen az eddigi megszámlálhatatlanul sok moszkvai indítványt összegezte. Ez természetes is, hiszen ha csak az utóbbi hónapokat vesszük, a Szovjetunió a rakétacsökkentéshez megfelelő kiindulási alapot jelentő két javaslatot tett, amelyet az Egyesült Államok visszautasított. Jurij Andropov már a bonni Bundestag képviselőinek adott múltheti válaszában is jelezte, hogy a Szovjetunió rugalmasságának és kompromisszum-kész- ségének is megvannak az ésszerű határai, ezt pedig saját és szövetségesei biztonságának megbízható garantálása jelenti. A Szovjetunió szeptember közepén tett legutóbbi indítványával - miszerint nemcsak leszerelné, hanem megsemmisítené az európai részen csökkentés alá eső közepes hatótávolságú eszközeit, tehát nem telepítené át azokat az Uralon túlra - lényegében elment eddig a határig. A szerdai Andro- pov-nyilatkozat is párhuzamot von a Kreml rugalmas hozzáállása és a Fehér Ház merev magatartása között a genfi tárgyalásokon. Jurij Andropov érintette Reagan elnöknek az ENSZ-ben mondott hétfői beszédét. Úgy vélte, az amerikai elnöknek ez a fellépése, valamint az utóbbi időszak eseményei eloszlatták mindazokat az illúziókat, hogy Washington felhagy militarista politikájával és a realitások talajára, a párbeszéd és az együttműködés útjára lép. A szovjet államférfi tömören és kifejezően militarista politikának minősítette a Reagan-kormányzat irányvonalát, amely egy célt tart szem előtt: a meglevő erőegyensúly felborítását és a stratégiai erőfölény megszerzését, minden más nép érdekeinek könyörtelen mellőzése, jogainak eltiprása árán. Úgy vélte, egy kormány politikáját mindig annak tettei, nem pedig a kormánytisztviselők kijelentései alapján kell megítélni. Washingtonban szavakban ugyan békeszólamokat hangoztatnak, de a tettek féktelen militarista irányvonalról tanúskodnak. Éppen ezért senkit sem győzhettek meg Reagan elnöknek az ENSZ-ben elhangzott dagályos, dekoratív kijelentései. Jurij Andropov megálLibanonban eddig tartósnak bizonyult a vasárnap létrejött túzszü- neti megállapodás. A városban, így a Bejrút melletti nemzetközi repülőtéren is lassan visszatér az élet a normális kerékvágásba. Felvételünkön az utolsó előkészületeket teszik a repülőtér kifutópályáján a légikikötő csütörtökön történt újbóli megnyitására (Telefoto - ČSTK)
