Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-27 / 254. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG ^ KOMMENTÁLJUK Adósságválság, hitelharc A NEMZETKÖZI VALUTAALAP ÉVI KÖZGYŰLÉSÉNEK MARGÓJÁRA Az utóbbi években oly sokat emlegetett válság nem kímélte meg a tőkés világ hitelnyújtási rendszerét sem.. Ez. főleg az utóbbi öt-hat évben érezhető. Egyrészt a fejlődő országok katasztrofális mértékű eladósodásában nyilvánul meg, amelyek képtelenek a felvett hitelek törlesztésére, másrészt abban, hogy szigorodnak a hitelnyújtási feltételek, és kevésnek bizonyul a nyugati nagybankoknak hitelekre szánt pénzügyi kerete. Mindez koncentrált formában nyilvánult meg a két legfontosabb hitelfelvételi forrás, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ez évi közgyűlésén. A z utóbbi húsz-huszonöt évben már nem egy alkalommal hangzott el olyan megállapítás, hogy robbanásveszélyes a nemzetközi hitelkapcsolatok rendszere, valójában ilyen helyzet sohasem állt elő. Manapság azonban e téren fokozottabb mértékben tapasztalható a feszültség, és a jelek szerint tartós tendenciáról van szó. Mindennek hátterében a fejlődő világ vészes eladósodottsága húzódik meg, hiszen 1971 és 1982 között az említett országcsoport adóssága együttvéve meg- hétszerezódött. Nem egyértelműek a tartozások összegére vonatkozó becslések, egyes statisztikák 700 milliárdos összegről, más adatok viszont mintegy 800 milliárd dolláros tartozásról számolnak be. Akár az előbbi, akár az utóbbi adat fejezi ki inkább a valóságot, az mindenesetre tény, hogy nagysága a világgazdaság egészének a működését érinti. Kétségtelen, hogy a katasztrofális mértékű eladósodást az olajválság indította el, a válság éveiben az olajjal nem rendelkező fejlődő országok önerőből nem voltak képesek a horribilis olajszámla kifizetésére. Ezzel párhuzamosan viszont a világpiacon csökkent számos olyan termék (főleg a nyersanyagokról van szó, hiszen a fejlődő országok ezek hagyományos szállítói) ára, amelyeket a harmadik világ országai a nemzetközi kereskedelemben értékesítettek. Eladási gondjaikat növelték a tökésországok egyes, behozatalt gátló intézkedései is. E két körülmény azt eredményezte, hogy a háború utáni időszak legalacsonyabb szintjére estek vissza a fejlődő országok bevételei. Csak 1981-ben és 1982-ben 34 milliárd dolláros bevételkiesés érte az említett országcsoportot, emiatt visz- szafogták a beruházásokat, csökkent a lakossági fogyasztás, tehát tovább romlott gazdasági helyzetük. Az ENSZ prognózisai szerint az idei év a háború utáni időszakban a legrosszabb lesz a fejlődő országok szempontjából. Várhatóan idén még a tavalyinál is kisebbek lesznek exportbevételeik, melyek 1981-ben 20 százalékkal estek vissza az egy *éwel korábbi szinthez viszonyítva. A fejlődő országok tehát az „árolló“ szorításában vergődnek. Kiviteli cikkeikért ugyanis egyre kevesebbet kapnak, miközben egyre drágábban jutnak hozzá importból fedezett késztermékhez. H a a fejlődő országok adósságait 630 milliárd dollárra becsülő statisztikákból indulunk ki, akkor évente egy lakosra 260 dolláros hitel jut; ez Latin-Amerika esetében úgy alakul, mintha a földrész minden lakosa 1000 dolláros hitelt vett volna fel. Ez a kontinens „jár az élen“ a felvett hitelek, a törlesztésre váró kamatok és az egy lakosra eső hitelmennyiség tekintetében egyaránt, öt itteni országra jut gyakorlatilag a fejlődő világ adósságállományának a 40 százaléka. A listavezető Brazília mintegy 90 milliárd dollárral, majd Mexikó következik (85 milliárd), Argentína (38 milliárd), Venezuela (32 milliárd) és Chile (18 milliárd) a további sorrend. A tetemes összegek évenként esedékes törlesztése nagy összegeket emészt fel, egyes országok évi exportbevételeiknek mintegy húsz százalékát csak a kamatok visszafizetésére fordítják. Brazília és Mexikó esetében ez az arány eléri majdnem az ötven százalékot, de a legrosz- szabb helyzetben e tekintetben Argentína van, hiszen exportbevételeit teljes mértékben törlesztésre fordítja. Ezek az országok dilemma elé kerültek: vagy a megállapodott ütemtervnek megfelelően törlesztik a hiteleket, ugyanakkor ezzel pénzösszegeket vonnak el a gazdaságfejlesztéstől, vagy .pedig kérik a hitelek átütemezését. H a a nyugati nagybankok tekintettel a valóban súlyos helyzetre beleegyeznek a törlesztések elhalasztásába, a veszély csak ideiglenesen múlik el, hiszen a későbbi időpontban való visszafizetés továbbra is Damoklész kardjaként függ a fejlődő országok feje felett. Az átütemezéssel azonban nem mindig járnak jól, hiszen a tőkés pénzpiacon állandósuló tendencia a kamatlábak emelkedése, így a leggyakrabban az történik, hogy sor kerül-az általában hároméves csúszást engedélyező halasztásra. Ezalatt viszont feljebb kúszik a kamatláb, vagyis az eredetinél végül is nagyobb tételt kell visszafizetni. A Nemzetközi Valutaalap kamatai az utóbbi évtizedben folyamatosan emelkedtek. Mig 1972-ben általában 5 százalékos volt a kamat, addig 1978- ban már 10 százalékra szökött fel, idén pedig esetenként már a 18 százalékot is elérte. L assan olyan helyzet állt elő, hogy a fejlődő országok - elsősorban az inszolvenseknek bizonyulókról van szó - a kamatok törlesztése céljából kényszerülnek újabb hitelek felvételére. Ez nem csoda, hiszen a harmadik világ országainak évente 330 millió dollárt kell visszafizetniük. Mindebből logikusan következik, hogy a pénzpiacokon késhegyig menő küzdelem folyik az új, kedvező feltételű hitelek elnyeréséért, s pillanatnyilag az a helyzet, hogy a Nemzetközi Valutaalap évente kölcsönözhető 60 milliárdos alaptőkéje kevésnek bizonyul. Ezért vetődött fel a gondolat, hogy bővíteni kellene ezt a tőkét. Az utóbbi időben furcsa helyzet állt elő, hiszen az IMF több kölcsönt hagyott jóvá, mint amennyi töke valójában a rendelkezésére állt. Ezért a tagállamok ez év elején elvi megállapodást kötöttek arról, hogy 47,5 százalékkal felemelik a kvóták összegét, így 60 helyett 93 milliárd dollár állna az IMF rendelkezésére. Ezt az emelést először a washingtoni kongresz- szusnak kellene jóváhagynia, hiszen a többi nyugati kormány nyilván beleegyezne ebbe, csak először az USA döntésére vár. A Nemzetközi Valutaalap októberi közgyűlésén már ebből a felemelt összegből indultak ki. Kompromisszumos megállapodás született, melynek lényege: eddigi 150 százalék helyett a tagállamok a jövőre felemelésre kerülő befizetési összeg 102 százalékát vehetik évenként hitel formájában igénybe. A legrosszabb helyzetben lévő országnak pedig 125 százalékot engedélyeznek. Az alap tehát pénzszűkével küszködik, ezért várható, hogy az Egyesült Államok kongresszusa elfogadja az alaptőkéhez való hozzájárulás felemelését, hiszen így bővülne a hitelnyújtási keret, ez pedig a magas kamatlábak mellett kifejezetten a nyugati banktőke érdekeit szolgálná. P. VONYIK ERZSÉBET Hogyan születnek a Nemzetközi Valutaalap döntései? A mintegy másfél száz országot tömörítő Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund) hitelpolitikáját az ún. adminisztratív tanács irányítja. A huszonkét tagú tanácsban automatikusan helyet kap az IMF alaptőkéjéhez legnagyobb mértékben hozzájáruló Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Japán és Szaúd-Arábía képviselője. E hat ország és Kína delegátusa saját országát képviseli a hitel sorsa felöl döntő szervben. A fennmaradó tizenöt helyet a tanácsban regionális csoportok képviselői foglalják el. E képviseleti forma bevezetésére azt követően került sor, hogy számos fejlődő országot is felvettek az IMF-be. Ezt a közvetett képviseleti módot úgy dolgozták ki - miután a vezető tökésországok létszámbeli kisebbségbe szorultak a szervezetben hogy a Nemzetközi Valutaalap továbbra is az ő érdekeiket szolgálja, és elsősorban saját belátásaiknak megfelelően bánjanak az alaptőkével. Szemléletes példa erre Kanada esete, amelyet hét karibi ország (!) csoportjába soroltak be, s mivel a hét állam közül Kanada járul hozzá az alaptőkéhez legnagyobb összeggel, ezért ót illeti meg a csoport képviseleti joga. Hasonló „logika“ alapján határozták meg más regionális csoportok képviseletét is. Hollandia például Ciprust, Izraelt, Romániát és Jugoszláviát , képviseli. Ilyen manipulált-képviseleti rendszernek köszönhetően a nyugati országok a tanács 22 képviseleti helye közül 11 -et mondhatnak a magukénak, A harmadik világ és az IMF-kölcsönök (A Frankfurter Allgemeine Zeitungból) egész Afrika együttvéve. A fekete földrész egyébként a szavazatoknak mindössze 5,4 százalékával bír. Az erőviszonyok ilyenfajta megoszlása gyakorlatilag kizárja olyan döntések megszületését, amelyek nem felelnének meg a vezető tökésországok érdekeinek. Elsősorban ezek az államok veszik fel az alap hiteleinek a nagy részét, mégpedig kedvező törlesztési feltételek mellett. A fejlett nyugati országok vették fel például 1981- ben a hitelek 48 százalékát, együttvéve 21 államról van szó. A többi tagországnak nyújtott hiteleket bizonyos politikai feltételekhez kötik. Kifejezetten politikai céllal folyósítottak tavaly novemberben a Dél-afrikai Köztársaságnak több mint egymilliárd dolláros hitelt, jóllehet az ENSZ röviddel azelőtt a fajüldözők hitelkérelmének az elutasítását szorgalmazó határozatot szavazott meg. Amit tehát a fejlődő országoknak sikerült keresztülvinni az ENSZ-ben, ugyanazt nem sikerült elfogadtatni a Nemzetközi Valutaalapban Hogyan történhetett ez? A kölcsönt 51,9 százalékos szavazattöbbséggel hagyták jóvá, miközben a tanács 22 tagja közül csak nyolc adott le igenlő szavazatot. Mivel ezek birtokolják az alaptőke túlnyomó részét, az ö szavuk nyomott a legtöbbet a latban. A hitelekhez a tagországok oly módon juthatnak hozzá, hogy a számukra szükséges valutát saját pénzeszközükért megvásárolhatják, ami azonban éves viszonylatban nem haladhatja meg alaptőkéjük 150 százalékát. (-pve-) Szigorú mérce Az alapszervezeti pártbizottságok a napokban fejezték be a gazdasági vezetők munkájának minősítését, s a komplex értékelés teljes anyagát eljuttatták a járási pártbizottságokra. Nagy pozitívuma a pártbizottságok munkájának, hogy a korábbi évekhez viszonyítva szélesebb összefüggésben ítélték meg a tisztségviselők politikai, szakmai felkészültségét, magatartását, rátermettségét és tevékenységét. Egyöntetű volt a nézet abban, hogy a káderek rendszerünk iránti hűsége, közös céljainkkal való azonosulása általában magas fokú. Ez visszatükröződik a magasabb követelmények megtartásában, a vállalatok és üzemek gazdasági eredményeiben is. A prágai országos aktívaértekezleten Štrougal elvtárs pontosan körvonalazta népgazdaságunk helyzetét, majd hangsúlyozta: „A 7. ötéves tervidőszak első két évének eredményei javuló irányzatokra utalnak, de egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az egész ötéves tervidőszak sikere az idei év végén és a következő két évben dől el.“ Bár rohamosan közeleg az év vége, mégis azt tapasztaljuk, hogy több üzem és vállalat hiányosan teljesíti a tervet, meglazult a munkafegyelem, nagy eltérések vannak az azonos feltételek között termelő vállalatok és üzemek eredményei között. Ez pedig nem magyarázható mással, mint azzal, hogy nem kielégítő főleg az irányító dolgozók új iránti fogékonysága, kezdeményezőkészsége, politikai és szakmai felkészültsége. Egyik nagyvállalatunk gyártásvezető mérnöke éppen amiatt panaszkodott, hogy a minősítése alkalmával az üzemi pártbizottságon ezeket a fogyatékosságokat nemcsak a fejére olvasták, és a komplex értékelésében fel is tüntették. Noha a kommunista mérnök a megállapított hiányosságot nem vonta kétségbe, annyit azonban megjegyzett, hogy eddig azt senki sem tette neki szóvá. Ami viszont hiba. A pártmunkában a vezetők minősítése nem érhet véget az időszakos értékeléssel. A káderek nevelése szempontjából elengedhetetlen, hogy a munkájukban, magatartásukban felismert és ismétlődő fogyatékosságokat a pártbizottságok ne „gyűjtögessék“, hanem azonnal adják tudomására az illetékeseknek. Ez az egyik oldala az éremnek, másrészről viszont annak lehetünk tanúi, hogy egyes alapszervezeti pártbizottságok csupán a pozitív tulajdonságokat tüntetik fel a személylapon, mely szerint az illető akár a miniszteri posztot is megpályázhatná. Jobban oda kell figyelni az idősebb vezető káderekre is. Továbbra is támaszkodnunk kell azokra, akik hibátlanul látják el feladatukat. Kamatoztatnunk kell sok évtizedes tapasz- lataikat, szakmai és politikai tudásukat. S azok, akik nem felelnek meg a magasabb követelményeknek, ne maradjanak mindenáron vezető beosztásban. Esetleg tapasztalataikat, tudásukat más helyen hasznosabban kamatoztathatják. Sokat segíthetnek például a fiatalok nevelésében. A kor követelményeinek megfelelően a káderpolitikában szigorú mércét alkalmazunk, ám nem mond ellent elveinknek, ha a pártalapszervezetek ezt körültekintéssel és humánusan érvényesítik. SZOMBATH AMBRUS A bratislavai Georgi Dimitrov Vegyi Művek az idén több mint 36 000 tonna Fostým elnevezésű nitrogén- és foszfortartalmú cseppfolyós műtrágyát állít elő. Ez a termék kiváló tulajdonságaiért az Agrokomplex ’83 országos mezőgazdasági kiállításon elismerő oklevelet kapott. A Fostým korszerű műtrágya. Más műtrágyákkal kombinálva lehetővé teszi a talaj tápanyagtartalmának optimálissá tételét, segíti a kultúrnövények növekedését és fokozza termékenységüket. A képen: Juraj Zynczák a Fostým sűrűségét méri. (PETER ŠIMONCÍK felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1983. X. 27. és a szavazatok majdnem hatvan százalékával rendelkeznek. A tagállamok szavazatainak számát egyébként a jegyzett alaptőke nagysága határozza meg, így az USA rendelkezik a szavazatok több mint egyötödével. Egész Afrika például csak két képviselőt küldhet az ún adminisztratív tanácsba. Uganda és Kamerun delegátusát, míg Nagy-Britannia egyedül többet, mint
