Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-27 / 254. szám, csütörtök
ÚJ szó 3 1983. X. 27. Bejrútban tárgyal az amerikai alelnök Sztrájkakciók Dél-Libanonban (ČSTK) - Tegnap Bejrútba érkezett az Egyesült Államok alelnöke. George Bush ellátogat a libanoni fővárosban tartózkodó amerikai egységek főhadiszállására, azt követően, hogy a vasárnapi bombamerénylet romba döntötte a nemzetközi erők kötelékében ott állomásozó amerikai tengerész- gyalogosok egyik szálláshelyét és a romok alatt legfrissebb jelentések szerint 216 katona életét vesztette. Bush tegnap Bejrútban a libanoni soknemzetiségű erők főparancsnokával a további közös teendőkről tárgyalt, majd találkozott Amin Gemajel libanoni elnökkel. Megerősítette, hogy az amerikai főhadiszállás ellen végrehajtott merénylet nem befolyásolja az Egyesült Államok közel-keleti politikáját Röviddel Bush megérkezése előtt a harci készültségbe helyezett amerikai tengerészgyalogság ágyútúzet zúdított Bejrut muzulmán negyedére. Az Izrael által megszállt dél-libanoni területeken folytatódik az általános sztrájk, amelyet az izraeli invázíós egységek önkénye elleni tiltakozásul hirdettek meg. Számos városban és településen került sor tüntetésekre és tiltakozó nagygyűlésekre. Szovjet küldöttség Vietnamban (ČSTK) - Szovjet párt- és kormányküldöttség utazott hivatalos baráti látogatásra Vietnamba Gejdar Alijevnek, az SZKP KB PB tagjának, a minisztertanács elsó alelnökének a vezetésével. A látogatásra a Vietnami KP KB és a kormány meghívására kerúl sor. Hasonló a helyzet Nabatijeh- ban, Szidonban és Szúrban, ahol az izraeliek hiábavaló kísérletet tettek a sztrájk megtörésére. Az akciók szervezőit letartóztatták. A Libanoni Kommunista Párt KB PB felhívással fordult a lakossághoz és a hazafias erőkhöz, hogy szánjanak szembe az amerikai és az izraeli agresszorral. Kádár János Varsóban (ČSTK) - Kádár Jánosnak, az MSZMP KB elsó titkárának vezetésével magyar párt- és kormány- küldöttség érkezett hivatalos baráti látogatásra 'Varsóba Wojciech Jaruzelski hadseregtábornoknak, a LEMP KB elsó titkárának, kormányfőnek a meghívására. A magyar vendégeket a varsói főpályaudvaron Wojciech Jaruzelski és további lengyel párt- és állami vezetők fogadták. Helsinki előkészítő értekezlet Meg kell teremteni a stockholmi konferencia kedvező feltételeit (ČSTK) - A helsinki Finlandia- palotában tegnap folytatódott a jövő év januárjára tervezett stockholmi európai bizalomerősítő és leszerelési konferenciát előkészítő értekezlet. Oldŕich Pavlovský, a csehszlovák küldöttség vezetője a TASZSZ tudósítójának adott interjújában az előkészítő tanácskozás céljáról kijelentette, hogy a mostani ülésen megvitatják a stockholmi konferenciával összefüggő ügyrendi kérdéseket A madridi találkozón született döntés értelmében összehívandó stockholmi értekezlet nemcsak Európa, hanem az egész világ biztonságának szavatolásával kapcsolatos problémákat vitatja meg. A csehszlovák küldöttségvezetó hangsúlyozta, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben a bé- keszeretó közvélemény egyre szélesebb rétegei szállnak síkra a békés együttműködésért, utasítják el a lázas fegyverkezést és sürgetik az atomháború veszélyének az elhárítását. Úgy vélte, hogy a stockholmi konferencia sikeres befejezése érdekében meg kell teremteni a tanácskozáshoz szükséges kedvező feltételeket. Kurt Lidgard svéd küldöttség- vezető ügy vélte, hogy nagy jelentőségű lesz a stockholmi konferencia, ezért mindent meg kell tenni az előkészítő tanácskozás, valamint magának a stockholmi fórumnak a sikeres befejezése érdekében. A vegyi fegyverekről (ČSTK) - A Szovjetunió az ENSZ politikai és biztonsági bizottságában indítványozta, hogy a világszervezet tagállamai szerződésben mondjanak le a vegyi fegyverek gyártásáról és telepítéséről Egy ilyen megállapodás létrejötte megkönnyítené a vegyi fegyverek gyártását és bevetését tiltó nemzetközi konvenció kidolgozását. Vlagyimir Petrov sz- kij szovjet küldött a bizottságban arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb vegyi fegyver-arzenállal a világon, s a következő öt évben újabb tízmitliárd dollárt akar vegyi fegyverek gyártására fordítani Grenadában folytatódnak a harcok (Folytatás az 1. oldalról) megkezdte vitáját a Grenada elleni amerikai agresszióról A tanács elé terjesztették azt a guayanai határozati javaslatot, amely az intervenció határozott elítélését szorgalmazza A dokumentum az akció azonnali beszüntetését és az intervenciós csapatok kivonását követeli. Az ENSZ-fötitkárt azzal bízza meg, hogy kövesse figyelemmel a grenadai eseményeket és 48 órán belül adjon jelentést a BT-nek a határozat teljesítéséről. Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képvíselóje a vitában rámutatott, hogy az amerikai tengerészgyalogság és a deszant egységek akciójának célja az amerikai uralom visszaállítása a szigetország fölött. A líbiai képviselő a „nemzetközi gengszterizmus“ aktusaiként bélyegezte meg az agressziót. Kirkpatrick asz- szony, az USA ENSZ-fődelegátu- sa a vitában elszigetelődött, de ismét támadta a világszervezetet, s azt „elavultnak“ nevezte. A BT tanácskozása folytatódik. Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, állam- és kormányfő szerda reggel Havannában tartott sajtókonferenciáján olvasta fel a párt- és a kormány nyilatkozatát az amerikai intervencióval kapcsolatban. A dokumentum határozottan elítéli az USA agresszióját a világ egyik legkisebb országa ellen. Megállapítja, hogy az Egyesült Államok a grenadai népnek önzetlen internacionalista segítséget nyújtó kis létszámú kubai polgári személyzetet megtámadva a nemzetközi jog normáit sértő, példa nélküli akciót hajtott végre. Az agresszióért és következményeiért teljes mértékben az amerikai imperializmus és szövetségesei felelősek - hangoztatja a nyilatkozat A kubai kormány közleménye szerint az amerikai légierő a Grenadában dolgozó kubaiak ellen több oldalról támadást intézett. A kubai személyzet által lakott főépület teljesen megsemmisült, a kubai internacionalisták veszteségei igen nagyok. Ennek ellenére folytatják a hősi harcot. A nicaraguai kormány ugyancsak nyilatkozatot adott ki a grenadai eseményekkel kapcsolatban. A dokumentum rámutat: a grenadai intervencióval egyidóben Washington tanácskozásra hívta össze guatemalai, salvadori és hondurasi csatlósait, s a megbeszélések célja a Nicaragua elleni agresszió konkrét terveinek kidolgozása. Hondurasi területen már nagyszámú amerikai csapatokat vontak össze, amerikai hadihajók tartózkodnak a közép-amerikai vizeken, s fokozódnak a Nicaragua elleni terrortámadások. A managuai forradalmi kormány tud a CIA tervéről, miszerint Honduras és Costa Rica gazdasági létesítményei elleni provokatív fegyveres támadást hajtanak végre belátható időn belül. A tervezett akciókért Nicaraguát tennék felelőssé, s ez ürügyet szolgáltatna az ország elleni széles körű agresz- szióhoz - állapítja meg a nyilatkozat. „El a kezekkel Grenadától!“ A fegyveres támadás világszerte nagy felháborodást és tiltakozást váltott ki. Kuba lakosainak ezrei tiltakozó nagygyűléseken ítélik el az akciót. Nicaragua városaiban az emberek az utcákra vonulva tiltakoznak az intervenció ellen. Georgetownban, Guayana fővárosában „El a kezekkel Grenadától!“ jelszóval tartottak tiltakozó felvonulásokat. A fegyveres agressziót nyilatkozatban ítélte el a venezuelai kormány, a kolumbiai, az ecuadori, a perui külügyminiszter, s több más Latin-amerikai politikus. A Béke-világtanács Helsinkiben ugyancsak nyilatkozatban tiltakozott az invázió ellen. A nyugat-európai lapok elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy az USA szövetségeseit kiábrándítja Washington fegyveres agressziója. A L’Humanité, a Francia KP lapja megállapítja, hogy Reagan érvei az „amerikai állampolgárok védelméről“ senkit sem győztek meg. Hasonló hangnemben ír a Le Matin és más párizsi lapok. A brüsszeli Le Soir megállapítja: „nem szabadulhatunk meg a gondolattól, hogy Reagan Grenadában azt hajtotta végre, amihez eddig nem volt bátorsága Nicaraguát illetően. Washington nem teszi ki magát nagy kockázatnak, mivel Grenada már csak területénél fogva sem válhat új Vietnammá. A TASZSZ nyilatkozata A TASZSZ szovjet hírügynökség nyilatkozatot adott ki a Grena- dát ért intervenció kapcsán. A nyilatkozat többek között leszögezi: Washington cinikus és álnok magatartására vall, hogy az „emberi jogok“ tiszteletben tartásáért „aggódva“ vérbe fojtja egy egész nemzet szabadsághoz és önálló léthez való jogát! Valójában közvetlen fegyveres agresszióról van szó, egy kis, senkit sem fenyegető békeszerető ország ellen. Célja az ottani társadalmi réndszer megdöntése, s olyan rezsim rá- kényszerítése a grenadai népre, amely kiszolgálná Washingtont. Az akció másik fó célja Latin- Amerika szabadságszeretó népeinek a megfélemlítése. A TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Szovjetunió határozottan elítéli az U§A agresszióját Grenada ellen, s azt a béke és az emberiség elleni bűncselekménynek tartja. Minden állam és nemzet kötelessége határozottan fellépni az önkény és a törvénytelenség ellen, és megvédeni a grenadai népet. Az agressziót meg kell szüntetni, a megszállóknak azonnal el kell hagyniuk Grenadát. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT hír, miszerint Kuba grenadai nagykövete közölte: a szigetországban dolgozó kubaiak ellenállása megszűnt, az utolisó bástya védői nem adták meg magukat és életüket áldozták. A kubai kormány közleménye szerint az agresszorok a légierő és a nehéz tüzérség bevetésével a tegnap délelőtti óráikban hajtották végre utolsó támadásukat. A harcok végső szakaszában 6 kubai állampolgár folytatta a küzdelmet. Az amerikai intervenciók történetéből Tegnap Vietnam, ma Grenada - és holnap? Az Egyesült Államok külpolitikájának alapeleme - az imperialista agresszió, a fegyveres beavatkozás más országok belügyeibe, vagy. a katonai erővel való fenyegetés —. majd egyidős az USA történetével. Már 1806-ban, tehát az USA megalakulása után 12 évvel, Mexikóba rontott Zebulon Montgomory kapitány egy század amerikai katona élén. A hasonló akciók aztán sokszor megismétlődtek. Az ötvenes évek végén IV. Foster amerikai történész megírta, hogy az USA 1775-tól 114 háborúban vett részt, nem számítva a két világháborút. 1946 és 1975 között 215 alkalommal vetették be külföldön az amerikai fegyveres erőket. Kivétel nélkül minden esetben arra hivatkoztak, Washingtonban, hogy a demokráciát illetve az adott országban élő amerikai állampolgárok biztonságát védelmezik. Az amerikaiak „a demokrácia“ nevében támadtak Kubára, a „demokráciát“ védték Koreában és Indokínában, s a „demokráciáért“ harcolnak ma is Libanonban, Grenadában, Közép-Amert kaban A demokrácia nem nagyon szeretheti az Egyesült Államokat, hogy ennyire szembe száll vele, s hogy az amerikai csapatok a világ legkülönbözőbb térségeiben „kénytelenek“ erőszakkal érvényt szerezni neki... Latin-Ameri ka külön fejezet az amerikai intervenciók történetében, ám az ottani fegyveres beavatkozások valódi okai - a gre- nadaié is - általánosíthatók más térségekre is. Az USA főleg Közép-Amerikát figyeli árgus szemekkel, s azt „hátsó udvarának“ tartja, vagyis úgy gondolja, itt büntetlenül bármit megtehet. A tényeket tekintve: a Karib- tenger, a Mexikói-öböl és a Panama csatorna térsége a világ hajóútjainak összekötője, ezeken a vizeken haladnak az USA felé a venezuelai és a közel-keleti kőolaj-, a jamaicai bauxit-, a brazil mangánérc-, a chilei rézszállítmányok, s a sort folytathatnánk tovább. Az Egyesült Államok számára tehát stratégiai fontosságú területről van szó gazdasági, így politikai és katonai szempontból egyaránt. S ez a dolog lényege. Washington egyszerűen nem hajlandó saját öqző érdekein túl mások jogos törekvéseit is figyelembe venni, s azonnal cselekszik, amint ezeket az érdekeket egy kicsit is veszélyeztetve látja. Elég, ha csak a chilei eseményeket, a Kuba elleni inváziót, a nicaraguai ellenforradalmárok- . nak nyújtott támogatást, a salva-, dóri rezsim segítését — no és a legfrissebb példát: Grenadát - említjük, s a továbbiak nem szorulnak részletezésre... Az USA „külpolitikai fegyvertára“ persze igen gazdag, a közvetlen katonai beavatkozás mellett számtalan esetben „egyszerű“ erődemonstrációval igyekezett befolyásolni az adott országban vagy térségben az események alakulását, a gazdasági és politikai nyomás ugyancsak mindennapos módja az amerikai érdekek érvényesítésének, s a „titkos“ hadműveleteknek is se szeri se száma. Mégis a fegyveres agresz- szió az, amely mindig megrázza és felháborítja az egész világot. Rendkívül aggasztó körülmény, hogy Washingtonban igen gyakran folyamodnak ehhez az eszközhöz. íme, néhány példa az USA riiásodik világháború utáni fegyveres beavatkozásaira. 1947 • Amerikai deszant egységek nyújtottak segítséget Morinigo para- guay-i diktátornak a baloldali és demokratikus erők által szervezett fegyveres felkelés elnyomásához • Az amerikai intervenció jelentős mértékben hozzájárult a forradalmi erők vereségéhez Görögországban és a monarchia helyreállításához. 1948 • Az USA-ban felbérelt zsoldosok betörtek Costa Ricába és a hatalomhoz segítették J. F. Ferrerát, az ország legreakaósabb köreinek képviselőjét. 1950 • Truman elnök június 27-én adott parancsot a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni agresszióra. A háború több mint három évig tartott; az USA egymillió katonát veszített, a háborúra 22 milliárd dollárt költött. • A koreai háborút kihasználva és szövetségesének - Csang Kaj-sek- nek - a védelme ürügyén amerikai egységek szállták meg Tajvant, hogy elszigeteljék Kínától. • Az év tavaszán Puerto Ricóban a cukornádüttetvé- nyeken hatalmas sztrájkokra, majd fegyveres felkelésre került sor a gyarmati rezsim ellen. Ezt októberben az amerikai tengerészgyalogság elfojtotta. 1954 • Az amerikai monopóliumok, mindenekelőtt az United Fruit Company fegyveres agressziót provokált Jacob Arbenz Guzmán guatemalai elnök haladó kormánya ellen, s azt a CIA táboraiban kiképzett egységek meg is döntötték. 1958 • Libanonban május 9-én polgárháború robbant ki, s Washington - hogy megakadályozza a Kamat Dzsumblatt és mások vezette ellenzéki nemzeti front előretörését - július 15- én parancsot adott 15 ezer tengerész- gyalogos partraszállására Bejrút közelében 1961 • Ebben az évben kezdődött az USA egyik legnagyobb katonai intervenciója, mégpedig Vietnam ellen. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai katonák száma egyre nőtt. s elérte a félmilliót. Az USA mégsem volt képes fenntartani a saigoni bábrezsimet, s a háború 1975. április 30-án Saigon felszabadításával tulajdonképpen befejeződött. • Az USA-ban kiképzett és felfegyverzett kubai ellenforradalmárok április 17-én partra szálltak a Disznó-öbölben. Három nap alatt azonban a forradalmi egységek visszaverték az inváziót. A amerikai haditengerészet és légierő az ellenforradalmároknak tüzérségi támogatást nyújtott. 1962 • Az USA tengeri blokád a!á vette Kubát, s előkészületeket tett egy újabb invázióra. A blokádban, amely nem egész egy hónapig tartott, az USA, Argentína, Dominika és Venezuela 63 hajója vett részt. 1964 • Az év novemberében belga ejtőernyősök az amerikai légierő tagjaival együtt nyújtottak segítséget Csőmbe zsoldosainak a kongói nemzeti felszabadító egységek leverésébez. 1965 • Nyílt katonai agresszió a Dominikai Köztársaság ellen. Mint egy 42 ezer amerikai katona szállt partra az ellenforradalmi erők támogatására; D. Cabral haladó kormányának megdöntése után is az országban maradtak, s- csak 1966-ban távoztak. 1970 • A Dél Vietnamban levő amerikai intervenciós hadtest azzal az indokkal hatolt be a szomszédos Kambodzsába, hogy az ország területén keresztül kapnak segítséget a dél-vietnami hazafiak. Mintegy 31 ezer amerikai katona lépte át a kambodzsai határt, ám a nemzetközi közvélemény nyomására, kénytelenek voltak elhagyni az országot 1971 • Amerikai és dél-vietnami csapatok ugyanazzal az ürüggyel hatoltak be Laoszba. 1979 • Amerikai zsoldosok egészen a sandinista forradalom győzelméig harcoltak Somoza diktátor oldalán, és segítettek elnyomni a nicaraguai népi felkelést. PAPUCSEK GERGELY.
