Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-24 / 251. szám, hétfő
Kurilla Gábor Tompa utca című festménye... ... és akiket tanít, szabadban, műteremben (A szerző felvétele és Archív) Nagylemez — huszonkét év után Egy ifjú festő és tanítványai IRÓDIA Fiatal, pályakezdő írók és költők másodszor találkoztak a közelmúltban Érsekújvárott (Nové Zámky). A CSEMADOK városi szervezetének pinceklubjában kellemes légkör fogadott. Az első helyiségben néhány fiatal könyveket árusított. Megvásárolható volt itt több nehezen beszerezhető mü mellett az első IRÓDIA — ez a találkozó neve - résztvevőinek néhány alkotását tartalmazó kis füzet is. A másik teremben, ahol az előadások és viták folytak, bizarrul megterített asztal tárult elém. Rajta mindenütt versek és elbeszélések sokszorosított lapjainak halmaza. Ahogy azt később Lacza Tihamér, a Hét szerkesztője találóan megjegyezte, mint egy kosár gyümölcs. Az összejövetel szervezett része délután ötig tartott. Ez alatt az idő alatt a résztvevők meghallgattak néhány előadást, elemezték egymás írásait, mindezt itt-ott heves vitákkal tarkítva. Elhangzott néhány megjegyzésre érdemes hozzászólás is, mégsem ezt tartom a találkozó fő értékének. Szerintem a legfontosabb a megismerés, egymás megismerésének a lehetősége. Az, hogy ezek a szárnyaikat most próbálgató iró- jelöltek tudjanak egymás létezéséről, ismerjék egymás munkáját, hisz a közösség mindig inspiráló hatással van az egyénre. Külön kell kiemelnem, hogy a találkozón ott volt több, mindannyiunk által ismert író és költő, akiknek már köteteik vannak. Jelenlétükkel bizonyították, hogy odafigyelnek a költészetet tanuló társaikra. CSÉFALVAY INGRID 1 Antológia 2 A Galántai Járási Népművelési Központ kiadásában ezzel a szerény címmel 120 példányban sokszorosított füzet jelent meg, amely a tavalyi első, lelkesen üdvözölt kísérlet után másodszor adott lehetőséget a járás ifjú író-, költő- és képzőművészjelöltjeinek a megnyilatkozásra, nagyobb közönség előtt. Az elmúlt évtizedekre, diáklapokra visszagondolva: tulajdonképpen nincs szó párját ritkító kezdeményezésről - bár a járási népművelési központok viszonylatában mégis annak tűnik föl de hasznosról és követendőről mindenképpen. Manapság megritkultak a hasonló jellegű kiadványok és aligha túlzunk, amikor azt mondjuk, hogy - egy-két kivételtől, az érsekújvári (Nové Zámky) IRÓDIÁ-tól eltekintve - nincs hol (meg) mutatniuk magukat, próbálni és mérni, és ilyen módon is fejleszteni tehetségüket falvaink, kisvárosaink írással és képzőművészettel kacérkodó fiataljainak. Ehhez a galántai Antológiához hasonló kiadványok alkotásérlelő „terek“, és hát lépcsőfokok is a központi (irodalmi) lapok és kiadók felé vezető úton. Főként, ha szellemi műhellyé is válnak. Veszíteni semmit, nyerni viszont sokat nyerhetnek általuk az alkotók, és majdan az olvasó is, ha valóban tehetségeknek bizonyulnak.-bor A fiatalabb nemzedék elsősorban úgy ismeri Ambrus Kyrit, mint a Magyar Rádió könnyűzenei adásainak műsorvezetőjét. A Könnyűzenei Híradóban, a Magnósok, figyelem! című és más műsorokban bizonyította, hogy műsorvezetőnek is kiváló. Mert Ambrus Kyri elsősorban táncdalénekes. Több mint két évtizede van a pályán, számos hangversenyen szerepelt és szerepel nagy sikerrel, ám a véletlen úgy hozta, hogy első nagylemezére huszonkét évig kellett várnia. A lemez a népszerű Pepitasorozatban a közelmúltban jelent meg és a melodikus könnyűzene kedvelőinek táborában megérdemelt sikert aratott. 14 szebbnél szebb száma jól tanúsítja, hogy Ambrus Kyri hű maradt önmagához. Köztudott róla ugyanis, hogy mindig csak a dallamos könnyű muzsikát kedvelte, az új irányzatokkal nem tudott megbarátkozni. A nagylemez magyar szerzők régebbi és új dalait tartalmazza, valamint több világszámot, rendkívül színvonalas előadásban, ami elsősorban Ambrus Kyri érdeme, akinek Brenda Lee-re emlékeztető hangja a dalok interpretálásában jól érvényesül. A rendkívül kellemes, magabiztos énektudásra valló hang, a tiszta, kifogástalan intonáció, virtuóz hajlításai a szebbnél szebb dallamokkal és a nagyszerű zenei kísérettel párosulva igazi könnyűzenei élményt adnak. Igen ötletes a számok zenekari „tálalása“ is - a kísérő együttesek a Stúdió 11, a Wolf-együttes, a Magyar Rádió Vonós Tánczenekara Körmendi Vilmos vezetésével és a Harmónia Vokálegyüttes. A szerzemények közül említsük meg a következőket: Horváth-Rá- kosi: 16 éves volt és szőke, Hajdú -Szenes: Tudd meg, hogy szeretlek, Wolf-Fülöp: Egy fiú gitárral, Koncz-Bradányi: Fekete szárnyú kismadár. Igen érdekes az Új mesék a bécsi erdőről című szám Bradányi Iván szellemes szövegével - a keringő alkonyáról és a diszkózene térhódításáról. (Johann Strauss ismert keringője Körmendi Vilmos diszkósított feldolgozásában hangzik el.) S egy- egy „telitalálat“ a lemezen hallható több világszám, Csin-csin, Minden ember szerelmes lesz egyszer, Fehér házikó, Táncoló hópihék, Chattanooga Choo Choo, Bye, Bye blues, Somme of These Days, Whisperin. SÁGI TÓTH TIBOR Gottwaldovból végleg Prágába költöztették ezt a nemzetközi pop- fesztivált. Mivel a tévé végig közvetítette a Kultúrpalotában rendezett versenyt, sót, a gálakoncert első részét, az eredményhirdetést és a győztesek fellépését is, így nemcsak azok a szerencsések dicsérhették vagy szidhatták a népes nemzetközi zsűri olykor érthetetlen döntéseit, akik a nézőtéren ültek, hanem azok is, akik a képernyő előtt. Az Intertalent célja - neves külföldi művészek szerepeltetésén kívül - a fiatal tehetségek, a kezdő énekesek felkarolása. TermészeKurilla Gábor, mint táj- és port- réfestó, nem ismeretlen a középszlovákiai művészetkedvelők körében, több fiatal alkotó társaságában már 1976-ban bemutatkozott néhány munkájával a rima- szombati (Rimavská Sobota) Gömöri Múzeum kiállítótermében, tavaly nyáron pedig ugyanitt ötvenhárom alkotását láthatta a közönség, immár önálló kiállításon. Tájképein a jellegzetes gömöri dombokat, vedutáin a rohamos városiasodás nyomán már-már eltűnt és elfelejtett utcarészleteket, portréin pedig a hozzá közelállókat, barátokat, gyermekeket örökíti meg sokszínű, kombinált technikával. Kurilla Gábor biztos kézzel dolgozik olajjal, pasztellal, temperával és tussal; s a fénynek is egészen különös szerepe van alkotásaiban. A fiatal művész tevékenységének másik fontos területe a pedagógiai munka. A Rimaszombati Művészeti Alapiskola kilenc osztályában közel kilencven gyermekkel foglalkozik heti három-három órában. A kilenc osztályból kettő az előkészítő, hét az alapfokú.- Hogy mi mindennel foglalkozunk? - ismétli meg kérdésem, miközben kis tanítványaival az egyik építkezésen éppen az anyaggal, a fa keresztmetszetével ismerkednek. - Nos, a képzőművészet alapjaival, amibe ugye, nagyon sok minden belefér. A foglalkozások egy részét a természetben, másik részét a műtermekben, műhelyekben tartjuk. Festészeti műtermen kívül van grafikai és modellező műhelyünk, egy „mindenes“ dolgozószobánk, s folyik a faragó műhely berendezése is. Jelenlegi foglalkozásainkon megkülönböztetett figyelmet szentelünk az agyaggal, a kerámiával való munkának, merthogy hagyományaink e téren a leggazdagabbak. A gömöri fazekasoktól örökölt népi művészet olyan alap, melyre érdemes építeni. Felszereltségünk e téren különösen jónak mondható; van égető kemencénk, s a fazekaszsaluzsányi Samotka tesen ezúttal sem indult minden versenyző azonos eséllyel, hiszen aki mögött több éves színészi vagy előadói múlt van, aki a színpadon otthonosan mozog, vagy aki konzervatóriumot végzett és már bizonyos fokú népszerűséget is szerzett magának, előnyben volt a többiekkel szemben, akik között találtunk diáklányt, ápolónőt. A közönség azonban pártatlanul ítélte meg a versenyzőket, nem volt mindig egy véleményen a zsűrivel; divatos kifejezéssel élve, nem voltak azonos hullámhosszon. A közönség annak tapsolt, aki igazán tetszett neki, aki meghódította őt, ipari szövetkezet jóvoltából megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyag, glazúra is. A famegmunkálásnak és a szobrászatnak úgyszintén jelentős szerepe van oktatási programunkban. A jövőben a textilművészetnek is nagyobb teret adunk, és más terveink is vannak. Gondjaink jelenleg abból adódnak, hogy ^z alapiskola elvégzése után nem biztosított a folytonosság, a gyerekek további foglalkoztatása. Városunk középfokú iskoláiban így jószerivel elkallódnak tehetségeink. Az elmúlt néhány esztendőben a Rimaszombati Művészeti Alapiskola növendékei csaknem minden jelentős képzőművészeti eseményen, versenyen jelen voltak munkáikkal. S nem csak részt vettek, hanem számos értékes helyezést is elértek. A Delhiben rendezett gyermekrajz-világfórumon több ezüstérmet is nyertek, s úgyszintén a díjazottak között szerepeltek a magyarországi Zánkán rendezett európai jelentőségű gyermekrajz kiállításon. A hazai rendezvények közül a martini Fantázia biennáléról az egyik fődíj szintén Rimaszombatba került, a kisebb bemutatók, kiállítások sikereiről nem is beszélve. Nyilván az sem véletlen, hogy a művészeti alapiskola volt növendékei közül Balázs István végzős hallgatója a képzőművészeti főiskolának, Majoros Ernő és Kacar Mónika pedig a kassai (Košice) iparművészeti középiskola végzős tanulói. Pedagógiai főiskolán képzőművészetet Igor Tajboš és Magyar Katalin tanul. Az előbbinek a szobrászatban, az utóbbinak a grafikában vannak reményteljes próbálkozásai. Persze a művészeti alapiskolában tanulók közül sem minden növendékből lesz jeles festő, szobrász, keramikus vagy grafikusművész, a szép iránt fogékony, művészetkedveló azonban igen. S már ezért sem hiábavaló az ifjú mester tevékenysége. HACSI ATTILA nem pedig annak, aki a magas pontszámokat kapta. Minden versenyző két dalt adott elő - a külföldiek kötelezően egy csehszlovákiai szerzeményt. Többen vették maguknak a fáradságot és megtanulták a cseh szöveget, egy részük pedig fordításban énekelte. Bármennyire is bájos az idegen akcentus, könnyűzenei termésünk népszerűsítését csakis a fordítás szolgálhatja. A harmadik díjat a bolgár Orlin Goranov, a másodikat a szlovák Júlia Hečková, az elsőt az új- zélandi Suzanne Lee kapta a FIDOP - a nemzetközi könnyűzenei szervezet - két díját az ír Jacqui és a hazai Pavel Roth nyerte el; a román Mirela Voiculescut találták a csehszlovák dalok legjobb előadójának, a Mladá Fronta kü- löndíját pedig egy lengyel diáklánynak, Urszulának ítélték oda. A legjobb versenyző, az olasz Anna Rusticano két díjat vitt el: a nemzetközi újságírószövetség és a közönség díját, igazán lelkes ünneplésben (a versenyzők közül) csak ót részesítette a közönség. Kinek a nevét kapja szárnyra a hír és kié tűnik el - nem tudni. Ám a hazai fiatal popénekeseket, majd a gálakoncerten Helena Vondráčkovát és Jirí Kornt látva- hallgatva leszögezhetjük: hazai énekeseink között még mindig nincs új Vondráčková, sem új Korn. KOPASZ CSILLA INTERTALENT ’83 ÚJ szú 4 1983. X. 24. Aki a legnagyobb tapsot kapta: Anna Rusticano (ČSTK-felvétel)
