Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-12 / 215. szám, hétfő

Emlékekkel két városrész között E szerény írás címe is szójá­tékból keletkezett. A ját­szótér fogalmát tágítja ki, nem kor­látozva az eredendően játékos gyermeket és a gyermekségét nem felejtő felnőttet. Vagyis: a ját­szótér nem kell, hogy képzele­tünkben is a valóság sablonjainak megfelelő, kerítéssel határolt, vas és beton mászókákkal beépített, homokozós térség legyen. Mert mi is volt sokáig a játszótér? Beton­keretbe szorított homokozó, lakó­telepek egyhangúságát tovább fo­kozó acélcsó-mászókák, s leg­újabban betonkarikák, beton-labi­rintusok, vashinták, vascsúszdák rideg világa. Mindez talán fel serr. tűnne, ha helyenként nem létesí­tenének élő puhaság érzetét keltő, tenyérbe simuló, természetet idé­ző anyagokból, igazi művészi je­gyekkel díszített játszótereket. Az egyiket a szlovák főváros többemeletes bérházai között fe­deztem fel. Igaz, nem valamiféle művészeti csoda, nem is rafinált módon megformált térplasztika. Csupán egymásra rakott, simára gyalult gerendákból áll, amelyeket csavarokkal, ékekkel erősítettek össze. A piramis-szerű építmény így egyszerre lehet biztonságos mászóka, de A Pál-utcai fiúk grundját idéző farakás is. Szombat délelőtti játszótéri csúcsidőben megfigyeltem az építmény körül zajló eseményeket. Legelőször is várrá alakult át, amely körül ost­romlók és ostromlottak gyúrták, A Gramorevue a Supraphon zenemű- és hanglemezkiadó vál­lalat nagy formátumú, havonta megjelenő lapja, amely zenei éle­tünk, hanglemezkiadásunk ese­ményeiről, kimagasló személyisé­gekről, zenekarokról és együtte­sekről, a megjelenő új zenei köny­vekről és hanglemezekről tájékoz­tatja olvasóit érdekes cikkekben, írásokban, számos színes és fe- kete-fehér fotóval illusztrálva. A lap augusztusi száma is a szokásos gazdag tartalommal látott napvilágot, sok érdekes ol­vasmányt, információt közöl. Ve­zércikke részlet abból a beszéd­ből, melyet Mikuláš Huba nemzeti művész, a Szlovákiai Drámamü- vészek Szövetségének elnöke mondott a cseh színzáz évének ünnepi megnyitóján. A szám teljes terjedelemben közli a népszerű Gramofon Klub jövő évi kiadási tervét. Ebben 35 hanglemez, illetve több lemezből álló album szerepel, kórusmüvek, kamaraze­ne, nagyzenekari szimfonikus mü­vek, népzene, prózai müvek felvé­telei és jazz, valamint néhány le­mezkülönlegesség. Kiadásra kerül - többek közt - Puccini Pillangó- kisasszony című operája Mirella gyömöszölték egymást a kánikulá­ban kiégett füvön. Majd a fáradt­ság első terhével nyakukban, el­csendesedve mást kezdtek ját­szani. Hegyet másztak. Majd ami meglepett, azt magam sem akar­tam elhinni. Az építmény egyik oldalában, mint egy aréna nézőte­rén, féltucatnyi gyerek ült s árgus szemmel figyelték a lent zajló ese­ményeket. Amolyan rögtönzött színház vagy cirkusz produkcióját nézték... A másik játékot a nagykaposi (Veľké Kapušany) óvoda udvarán állította fel Ferenc György fafara­gó. A hatalmas hal oldalába egy lyukat vésett, amely a tárgyat má­szókává, ülőkévé változtatta Ugyanakkor az objektum művészi alkotásként is megállja a helyét. Ez a példa azonban az egyre szaporodó képzőművészeti alko­tótáborok idején még mindig nem talált követőkre. Pedig hazánkban is, külföldön is parkerdők, kisváro­si játszóterek őriznek egy-két, já­tékként szolgáló, esztétikai értékű térplasztikát. Kétségtelenül tiszte­letreméltó erényekre vall, hogy amatőr képzőművészeink intéz­ményeknek, az alkotótáborok me- cénási szerepeit felvállaló szövet­kezetek, üzemek ópületei díszíté­sére felajánlják képeiket, kisplasz­tikáikat. Nem tudom elgondolkod­tak-e már azon, hogy az ország­szerte egy „kaptafára“ hegesz­tett acélcső mászókák helyett, leg­alább a táborhelyeik közelében működő óvodák, iskolák játszóte­rein építsenek fából faragott játék­plasztikát? A játszótér mindenkori értékét az határozza meg, használják-e, szeretik-e a gyerekek. A több he­lyen szerzett tapasztalatok szerint Freni, Luciano Pavarotti és Christa Ludwig főszereplésével, a Bécsi Filharmonikusokat Herbert von Karajan vezényli, továbbá Prokof- jev, Martinú, Ježek, Bartók, Men- delssohn-Bartholdy, Suk és Mah­ler egy-egy müve, a cseh rene­szánsz muzsikát bemutató két le­mezből álló album, az Art En­semble of Chicago jazz-lemeze; s a nem zenei felvételeket tartal­mazó lemezek közt megtaláljuk Jan Drda, Jan Neruda és Karel Jaromír Erben egy-egy müvét. A kiadási tervhez írt rövid kom­mentárból arról is értesülünk, hogy a Gramofon Klub tagjai a kiadói tervben szereplő valamennyi hanglemezt 10 százalékos árked-' vezménnyel vásárolhatják meg. A továbbiakban érdekes cikk számol be a Cseh Zenei Alap zenemű- és hanglemezkiadó vál­lalatának, a Pantonnak a tevé­kenységéről. A kiadóvállalat idei kiadási tervében is számos cseh kortárs zeneszerző és klasszikus műveinek kiadása szerepel és a cseh színház éve alkalmából cseh szerzők több operafelvételé­nek kiadását is tervezik. Agata Schindler, a lipcsei születésű né­met zeneszerző Richard Wagner új játékelemeket adók, közösség­formáló hatást elérők, a gyermeki fantáziát megmozgatok a fából, textilből, bőrből készült játszótéri tárgyak. Ezt nemcsak a szokvá­nyos építményektől eltérő formák, a kivitelezés leleményessége és az anyagok melegsége okozza, hanem mindenekelőtt a rajtuk, bennük, körülöttük játszható játék. Kétségtelen, hogy olcsóbb a már sorozatban gyártott acél­csövekből hegesztett mászókák, forgók, csúszdák felállítása. Ol­csóbb, annak ellenére, hogy oly­kor drágán fizetünk érte, hiszen tönkreteszik az építészeti összké­pet, s nem utolsósorban a gyer­mekek játékát mechanikussá, szürkévé változtatják. A fából ké­szülő játszótéri plasztikák formai elemeit az alkotók legtöbbször a népművészetből, az évezrede­ken át csiszolódott népi építészet­ből, az ácsok, asztalosok, kádárok és bognárok leleményességéből merítik. Az így készülő játékok közvetve olyan világgal ismertetik meg a gyermekeket, amelynek már csak nyomait találhatjuk min­dennapjainkban. Kifogások mindig akadnak. Leginkább azt emlegetik, hogy az ilyen játszótéri alkalmatosságokon minden esetben egyedi módon kell elbírálni a biztonsági szem­pontok betartását. Tény: a szépet, az alkotó játékra serkentőt, az egyediséget, az eredetiséget nem lehet szabványokba kényszeríte­ni. Talán éppen ezért a gyermekek biztonságát is könnyebb megte­remteni, bár az ellenőrzése nem kényszeríthető hivatalnoki sablo­nokba. Ez a dolog azonban - bí­zom benne - csak ideig-óráig le­het akadálya az ilyen játszóterek építésének. Mocorog bennem a kisördög: az eddig játszótéri já­tékok szabványaiba tekintő, a fel­állításukhoz szükséges engedé­lyeket mechanikusan gyártó köz­egészségügyi hivatalnokok kényte­lenek lesznek rugalmasabban kö­zelíteni építészek és művészek, fafaragók teremtette egyedi ját­szóterekhez. Nem titkolt vágyaink egyike, hogy lakótelepeink, városaink, fal- vaink egyre növekvő uniformizált- ságát legalább kisebb-nagyobb térbeli változatossággal megbont­suk. Ehhez hasznosságukat te­kintve is legalkalmasabbak a fara­gott játszótéri objektumok. S a gyerekek? Halak, madarak, szarvasok hátára ülnek, várakat ostromolnak, színházasdit játsza­nak, fűvel etetik a faragott lovakat. Tenyerük simogatása alatt fénye- sedik a faló szőre... DUSZA ISTVÁN Drezdában eltöltött éveiről, ottani munkásságáról írt a lap augusztu­si számába számos érdekes ze­netörténeti adatot tartalmazó cik­ket. Peter Zapletal, a kiváló kar­mester Václav Smetáček művészi koncepciójának összetevőit elem­zi írásában, elsősorban Smetana Hazám című szimfonikus költemé­nyének Smetáček vezényelte le­mezfelvételei alapján. Marie Kuli- jevyčová a Prágai Tavasz zenei fesztivál idei eseményeiről számol be, méltatva annak nemzetközi je­lentőségét. Arne Vanderka és Jitka Švarco- vá A hónap portréja rovatban a hazai könnyű zene kedvelőinek egyik kedvencét, Václav Hybšet és zenekarát mutatják be. Ebből az írásból értesülhetünk arról is, hogy a népszerű Hybš-zenekar lemezfelvételeinek sorozata a kö­zeljövőben két újabb lemezzel bő­vül. A szokásos kétoldalnyi terje­delemben az augusztusi számban is olvashatjuk a közelmúltban kia­dott hazai klasszikus és könnyű­zenei felvételekről szóló recenzió-, kat. Miloš Skalka Helena Vondráč- ková érdemes művész eddigi és a közeljövőben megjelenő leme­zeiről tájékoztat, s e cikkből érte­Naponta bemegy az óvárosba, melyhez a múltja köti, a népművé­szet, a tánc- és énekmozgalom éltetésére áldozott évtizedei, va­lamint a Mészáros utcai kicsi és csendes hajlékának az emléke; az új lakótelephez a jelene, egyszo­bás, összkomfortos otthona. A régi idők hangulatát idéző megbámult házak serege és az új városrész külsőre két különböző világ. De csak külsőre, mert a ben­nük lüktető élet elválaszthatatlan eggyé ötvözi azokat. Hemerkáné Lágler Olgának sincs távol egy­mástól a kettő, szívesen sétál eb­ben is, abban is. Rendszerint a központi postahivatal előtti „hi­dat“ araszolgatja, mivel számára az a legrövidebb. Még akkor is, ha az utóbbi időben szinte napról napra hosszabbnak érzi. Meg az­tán mintha a két városrész közös érrendszerébe tartozó rövid utcák közül éppen ez jelképezné a legki­fejezőbben Olga néni bő nyolc évtizedét is, egyebek között azzal, hogy itt a legmozgalmasabb az élet. Ez a rész emlékezteti is. A miskolci gyermekéveire, a vers- és énektanulással töltött időkre, amelyekben nemcsak hogy egy egész életre megszerette a nép­dalt, a népi táncokat és játékokat, hanem ugyanakkor meghatároz­ták azok életpályáját, sorsának alakulását is. Az újabb szakaszt a Budapesti Zeneakadémián töl­sülünk arról is, hogy az Európa- szerte ismert művésznő április vé­gén házasságot kötött Hell műt Sickel-lel, az NDK-beli Kreis együttes egykori basszusgitárosá­val, aki egyébként jelenleg egyik legnépszerűbb tánczenekarunk, Gustav Brom érdemes művész tánczenekarának tagja és zene­szerzéssel, valamint hangszere­léssel is foglalkozik. Kevésbé termékeny esztendő című írásában Jitka Švarcová a Bratislavai Líra idei eseményei­ről számol be és annak a meggyő­ződésének ad kifejezést, hogy ez a ma már jól ismert nemzetközi jellegű táncdalfesztivál a követke­ző években több igazi újdonság­gal, szép dallal örvendezteti meg a könnyű muzsika kedvelőit. Természetesen, nem hiányzik az a tájékoztató sem, melyben zenemű- és hanglemezkiadó vál­lalataink az új zenei könyvekről és hanglemezekről informálják az ér­deklődőket. E rovatból megtudhat­juk, hogy a közeljövőben megjele­nik - többek közt - egy 3 lemezből álló album a Rigoletto című Verdi- opera teljes felvételével, a Brati­slavai Rádió Gyermekkórusának profilemeze, Donna Summer, Waldemar Matuška és Marika Gombitová egy-egy új lemeze, va­lamint a Brom-zenekar Polka Party-jának második lemeze. SÁGI TÓTH TIBOR tött diákévei jelentik, a következőt pedig a dombóvári tanítóképző kezdő tanáraként megélt évek. Majd Kassa (Košice), a gyer­mekfővel is annyiszor megcsodált, gazdag történelmű várős követke­zik. Mennyi kedves emlék és mennyi, ereklyeként őrzött, meg­sárgult újságcikk élteti benne a le­ánygimnáziumban adott énekórái­... annyi év után is széppé (A szerző felvétele) nak a hangulatát, az általa is szer­vezett iskolai népdalversenyek iz­galmas, de szép perceit, vagy pél­dául a szakma körében is igen jól értékelt Lágler női kamarakórus próbáit és fellépéseit. És folytatódik mindez Olga néni ,,CSEMADOK-os korszakával“, amikor próbál tánccsoportot alakí­tani Kassán; amikor többekkel együtt ott van a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a Népes bölcsőjénél. Termékeny az Új Nemzedék népi együttes és a Kassa környéki ének-, illetve tánccsoportok formálgatásával töltött sok-sok éve. Ezt a szakaszt a Mátyusföldön, Gömörben, a Zo- bor vidékén, a Bodrogközben és másutt végzett hagyománygyüjtő munkája teszi annyi év után is széppé, értékessé. S amit az em­berek között tanult, azt igyekezett és igyekszik tovább adni, megta­nítani rá az ifjú nemzedéket. Ma már szinte számára is hihetetlen, hogy hetvenhárom évesen maga mutatta be az egyes tánclépése­ket egy tánckörvezetői tanfolyam résztvevőinek. Aztán ott van a nők klubja, melyet a CSEMADOK vá­rosi bizottságának keretében léte­sített és tíz évig irányított. S a klub műsorai, az irodalmi, egészség- ügyi, történelmi és más jellegű előadások, a különböző vetélke­dők és eszmecserék. Lassú léptekkel szinte észre­vétlenül naponta beballag az óvá­rosba. Bár az út egyre nő, ő mégis szívesen járja. GAZDAG JÓZSEF Gyökeres György felvétele Új hanglemezek, zenei könyvek A Gramorevue augusztusi számáról Fényesedne a faló szőre avagy a játék terei ÚJ SZÚ 4 1983, IX. 1

Next

/
Thumbnails
Contents