Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-29 / 230. szám, csütörtök
Nemcsak a tudás gyógyít Egy egészségügyi szakközépiskola mindennapjai Prológus: A szakmai gyakorlat idején megváltozott a sebészeti osztály hangulata. Olykor zajongva érkeztek, s csak a gyakorlatvezető szigorú szava csendesítette el őket. Tenyerük alatt kisimultak a vánkosok, karjukra támaszkodva körbejártak a lábadozók, meleg tea csörgött a csészékbe... Váratlanul kerültem kórházba, a munkahelyemről szállítottak be, s olyankor a kapkodásban az ember üzenni sem tud hozzátartozóinak. Egyetlen pillanat alatt idómilliomossá válik, s az ideiglenesen tompított fájdalom kábulatában az ágyon fekve megszámlálja a sarkakat, ujjait ezerszer is. Mérhetetlen vágy kerekedik benne az olvasás iránt. Könyvet kértem. Egyikük József Attila összes verseit hozta el a városi könyvtárból. Az injekciós tűt szúró kéz gyógyító szót kínált... Tanulságos seregszemle A nemzetközi gyermekkart fesztivál után- Növendékeink szakmai gyakorlata a tudás elmélyítése mellett az erkölcsi épülést, a hivatástudat kialakítását is szolgálja. Iskolánk oktató-nevelő munkájában ez az egyik erősségünk. Minden dicsekvésként hangzó szó helyett néhány tényt említenék. A keletszlovákiai kerület egészségügyi szakközépiskolái között a mi növendékeink töltenek legtöbb időt a betegágyak mellett. Egy diáklány például a négy esztendő alatt körülbelül kétszázötven alkalommal ad injekciót, cserél a betegágyon ágyneműt. - Bilik Magda, a rozsnyói (Rožňava) szlovák és magyar tanítási nyelvű egészség- ügyi szakközépiskola szakgyakorlatának vezető pedagógusa több mint két évtizede szerzett érettségi bizonyítványt ebben az iskolában. Sokáig a járási kórházban dolgozott, így gyakorlati és elméleti ismeretei, hivatásszeretete méltán lehet példa a nóvérjelöltek számára. A többi gyakorlatvezető pedagógussal együtt nagy érdemei vannak abban, hogy az iskola szlovák és magyar tagozatán végzett nővéreket az ország minden kórházában szívesen fogadják. Szavai mögött az egyik legnemesebb hivatás szeretete bujkál:-Azok a tantárgyak, amelyek a szakmai gyakorlat elméletébe tartoznak, egyben az erkölcsi nevelést, a hivatás megszerettetését, a felelősségtudat kialakítását is szolgálják. Elvünk, hogy az erkölcsöt ápolni kell, akárcsak a virágot. Ez nem foglalkozás, hanem hivatás. Nélkülözhetetlen az áldozatkészség, a fegyelem, a kézügyesség, a határozottság, a betegekkel szembeni tapintat. Leginkább az érvényesül ezen a pályán, aki jó szót is ad a gyógyszerek mellé. A járási kórház osztályain hetente megjelennek az iskola évfolyamainak a növendékei. Erről az intézményről az elmúlt hónapokban sokat beszéltek a járásban A nem megfelelő körülmények között gyógyító kórház nem mindegyik osztálya áll feladata magaslatán. Az éveken át elhúzódó új kórház építése a rozsnyói Kálvária-dombon bizonytalan időre ismét félbeszakadt, mert műszaki akadályok merültek fel. A kórház gyógyító személyzete, műszaki karbantartói és vezetői olykor emberfeletti erőfeszítések árán tudják ellátni feladataikat a régi épületben és a város különböző helyein szétszórtan tevékenykedő osztályokon. Nem véletlenül kérdeztem dr. Martin Rusňák példás tanítótól, az iskola igazgatójától:- Nem befolyásolja-e az iskola munkáját ez a körülmény?- Kétségtelen, hogy egy minA Dunamenti Múzeumban Osz- tényi Leándemek, a Karlovy Vary- hoz tartozó Nová Role-i porcelánfestőnek a munkáiból rendeztek kiállítást, melynek anyagát 140 darab kézzel festett edény alkotja. „Ez voltaképpen reprodukáló művészet - mondja az alkotó, aki saját maga kíséri a vendégeket mert a nagy művészek, például Rembrandt, Leonardo da Vinci, Tizian, Raffaelo és Picasso munkáit utánozza. “ A népszerűségnek örvendő „Leli bácsi“, aki már a 72. életévét is betöltötte, nagyon rangos munkahelyen, a hires karlsbádi porcelángyárban porcelánfestőként, illetve dekorációtervezóként dolgozott. Az általa díszített edények egy része - amelyek közül a legértékesebbeket O betűbe illesztett den tekintetben korszerű, az ország több járási székhelyén már felépült kórház számunkra is előnyös lenne. A járási kórház vezetőivel nagyon jó az együttműködésünk, így az ö nehézségeik nem érintik a mi szakmai képzésünket. Végeredményben nem ezek a körülmények, hanem a szakmai fel- készültség, az elhivatottság határozza meg egy-egy végzett növendékünk képességeit Kölcsönösen segítjük egymást, figyelembe veszik elvárásainkat, s mi maximálisan segítjük az ott folyó gyógyító munkát. Több orvostanárunk is van, akik az elméleti tárgyakat tanítják. Közülük többen is ugyanolyan hivatásuknak érzik a tanítást, mint a gyógyítást A magyar tanítási nyelvű tagozatunk diákjai számára könyveket, jegyzeteket is írtak, amit az iskola nagy örömmel fogadott, hiszen a magyar nemzetiségű diákok így anyanyelvükön sajátíthatják el az elméleti ismereteket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem tanulják meg szlovákul is mindezt.- Milyen az érdeklődés az iskola iránt?- Nálunk általában lányok tanulnak, hiszen ismert tény, hogy a betegápolás hagyományosan a nők - tegyem hozzá - tiszteletreméltó kiváltsága. Döntő többségében a kelet-szlovákiai kerület három vegyes lakosságú járásából érkeznek. Évról-évre hoz a posta jelentkezési íveket a közép-szlovákiai kerület déli járásainak magyar tanítási nyelvű alapiskoláiból. Sajnos ezek közül olykor csak nagy nehézségek és bonyolult ügyintézés árán tudunk néhányat felvenni.- Mi ennek az oka?- A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság egészségügyi szakosztályának rendelkezése alapján nem vehetünk fel diákokat más kerületből. Bizonyára, ha a két kerület egészségügyi irányító szervei megegyeznének, elhárulna az akadály. Az iskola igazgatójának szavai mindenesetre elgondolkodtatóak. A gyógyítás, amelyet szocialista társadalmunkban minden állampolgár térítésmentesen, szükséglete szerint igénybevehet, a legmagasabb fokú humánum bizonyítéka. A rozsnyói iskola ennek a tevékenységnek az értő, emberi melegséget is nyújtó szakembereL-lel jelezte - több országba eljutott. Osztényi Leánderröl azt is el kell mondanunk, hogy a neki tetsző, jó lelkű emberekkel könnyen összebarátkozik, és nagyon kedveli a jó humorú társaságokat. Magas kora ellenére meglepően jó szellemi és testi erőnek örvend, amit saját bevallása szerint a rendszeres testedzésnek és az ésszerű táplálkozásnak köszönhet. Művészete és személyes jelenléte nemcsak a kiállítás látogatóinak jelent élményt, hanem azoknak is, akik múzeumi szakemberként kerámia- és porcelán- gyűjtéssel foglalkoznak. A régebbi edények (köztük az altrohlaui, vagyis a Stará Role-i kőedények, más szóval a keménycserepek, az év hónapjait jelképező tányérok és a csodaszép, rózsamintás kék it neveli. Tény azonban, hogy nemcsak a tudás gyógyít. A kedves szó, a közvetlen emberi kapcsolat olykor gyógyszereket, gyógyászati beavatkozásokat pótolhat. Sokan vannak olyanok, akik e hivatás iránt vonzalmat, adottságot éreznek magukban. A magyar tanítási nyelvű középiskolák hálózatát úgy alakították ki, hogy megfeleljen a szocialista társadalom igényeinek és a hazánkban élő magyar nemzetiségű állampolgárok számának Nem véletlenül indítottak meg néhány évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) egy másik magyar tanítási nyelvű egészségügyi szakközépiskolai osztályt. A közép-sztováki- ai kerületben azonban nincs ilyen iskola, ezért természetes az igény, hogy a kerület három vegyes lakosságú járásából a közelebbi egészségügyi szakközépiskolába küldik a jelentkezési íveket. A rimaszombati (Rimavská Sobota), losonci (Lučenec) és a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járási kórházak igényelnék az ebben az iskolában végzett ápolónőket. Az alapiskolák igazgatói nem is tartózkodnának a jelentkezési ívek továbbításától, ha nem szereztek volna negatív tapasztalatokat. Pedig ez a középiskola úgy szerepei az oktatási minisztérium pályaválasztási tájékoztatójában, mint amelyik a közép-szlovákiai magyar nemzetiségű tanulók továbbtanulását is hivatott szolgálni. Most csupán az biztos, hogy kerületi szinten az egészségügy szakmai felügyelete és az oktatásügy pedagógiai felügyelete mindeddig elkerülte egymást. Valamilyen adminisztratív félreértésről lehet csak szó, hiszen dr. Martin Rusňák véleménye szerint a rozsnyói iskola kész a Kö- zép-Szlovákiából érkező diákok befogadására. Megnyugtató az a légkör, ami ennek az iskolának a sajátja. A fegyelem, a pontosság a gyógyítás velejárója. Ehhez jó feltételeket teremt az iskola tanári kara. Nemcsak a szaktanárok, az orvosok, hanem az általános műveltség ismereteit adó tantárgyakat tanítók is. Erről így vélekedik az iskola igazgatója: — Eredményeink az iskolán kívüli munkában, a szorosan vett oktató-nevelői feladatok elvégzésén kívül is megmutatkoznak. Szép eredményeket érnek el diákjaink az országos szakmai versenyeken, a lányok píonírvezetóként is megállják a helyüket. Több országos helyezést ért el az elsősegélynyújtó és honvédelmi szakkörünk. Az irodalmi és nyelvi vetélkedőkön is megállják a helyüket. A szlovák, orosz és magyar nyelvű szavalóversenyeknek állandó résztvevői. Sokoldalú a képzésünk, amelynek meghatározó eleme az internacionalista nevelés. teáskészletek), továbbá a szakirodalom tanulmányozásából eddig is ismertünk díszítő mestereket, de arra aligha gondoltunk volna, hogy valamikor személyesen is lesz alkalmunk találkozni egyik képviselőjükkel. így lehetőség nyílt számunkra, hogy a szép színekben pompázó edények nyújtotta élmény után festésük technikájáról bövithessük ismereteinket. Osztényi Leánder az 1940-es évek második felében ment Karlovy Varyba, nagyobb kereseti lehetőségek reményében. Elutazása előtt tanító volt szülőfalujában, Vágfarkasdon (Vlčany). Közkedvelt ember és jó pedagógus lehetett, mert a komáromi (Komárno) kiállítására nemcsak egykori tanítványai látogattak el, hanem sokan farkasdiak is. TOK BÉLA Tizenkettedik alkalommal rendezték meg Olomoucban az Énekszó Ünnepe (Svátky pisní) néven ismert nemzetközi gyermekkari fesztivált, mely egyúttal karnagyok, zeneszerzők, szövegírók és zenei szakemberek találkozója is. A fesztivál vendégei között volt Alekszandr Fljarkovszkij, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének titkára. Az idei fesztiválon hat hazai és négy külföldi kórus szerepelt. A brnói Kantiléna kórus tagjai ötödik alkalommal jártak Olomoucban, s most sem okoztak csalódást. Káprázatos tudásukat főleg A gótikától napjainkig című műsorukban bizonyították. Megnyerő, magabiztos és példásan tiszta éneklésükben a legkényesebb, legért óbb szakemberek sem találhattak hibát. A kortárs cseh szerzők műveit bemutató műsoruk technikailag ugyanilyen kifogástalan volt, a hallgatónak mégis némi hiányérzete támadt. Ügy rémlett, a gyerekék csupán reprodukálják a kottaképet (igaz, azt nagyon hűen és pontosan), de nem töltik meg élettel. Nem hiszem, hogy a hibát az énekesekben vagy Ivan Sedláček karnagy személyiségében kellene keresnünk. A modem gyermekkari müvek - sajnos - kifejezetten szövegközpontúak, s ezért vajmi kevés a zenei mondanivalójuk. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy egy ilyen nagy tudású kórus sem képes színesen és érdekesen előadni egy zeneileg igencsak szürke repertoárt. A fesztivál nagy meglepetése volt a bolgár vendégkórus. A bur- gaszi pionírotthon központi gyermekkarát Milka Sztojanova Szto- jeva vezeti. Virtuóz előadásmódjuk gyakran váltott ki vastapsot, amiben — a kórus mesteri tudása mellett - nem kis szerepe volt a példás müsorválasztásnak is. A gyerekek szemmel láthatóan nemcsak a múvek szövegét, de zenéjét is értették és átélték. Pontosan alkalmazott dinamikai fordulatok, nagy biztonsággal intonált disszonanciák és kellő mennyiségben adagolt zenei humor tette színessé műsorukat. Magyarországról a budapesti Rádda Barnen utcai általános iskola énekkara látogatott el Olo- moucba. A külföldiek között ez volt az egyedüli iskolai kórus (tehát olyan, amely csupán egyetlen iskola tanulóiból válogatja tagjait), de ez a teljesítményén végképp nem látszott meg. Cseszka Edit karnagy és Ördög László vezető szakfelügyelő a hangverseny után elmondták: Magyarországon nem csupán arra törekszenek, hogy egy-két kiváló énekkar működjék, amelyekkel bárhol „reprezentálhatnak“. Sokkal fontosabb, hogy sok gyerek tanuljon meg lapról énekelni. Más szóval: a cél az, hogy az igényes karéneklés tömegessé váljék. A Rádda Bamen utcai iskola énekkara csak egy a sok olyan kórus közüL amely sikerrel szerepelhet ilyen rangos seregszemlén is, mint az olomouci Énekszó Ünnepe. Nem tudni, múló divat-e vagy kezdődő betegsége-e az énekkari fesztiváloknak, hogy vészesen megcsappant az a'capella művek száma. A budapesti kórusnál ezek a tünetek nem jelentkeztek: ók is énekeltek hangszerkíséretes műveket, de megfelelő arányban és elrendezésben. (Az egyik - tomboló sikert kiváltó - zongorakisé- retes darab Kodály Zoltán Intermezzo^ volt, amelynek énekkan változatához dr. Varga Károly írt szöveget.) Az NDK szorbok-lakta területéről, Panschwitz-Kuckauból érkezett a Sula Csisinszky nevét viselő iskola énekkara Renata Knebel vezetésével. A közönség főleg a szorb népdalokra figyelt nagy érdeklődéssel. Nem véletlenül, hiszen nem hallhatja mindennap a Spree felső folyásánál élő, luzi- csánoknak és vendeknek is nevezett (120 000 lelket számláló) szláv népcsoport dalait. A népdalok, népdalfeldolgozások mellett sok szép és kifejezetten játékos dalocskát is hallhattunk tőlük. S ha előbb az á capella művek hiányáról beszéltünk, itt be kell látnunk, hogy ez a kórus is sok hangszerkíséretes művet énekelt, csakhogy kiséret és kíséret között is lehet különbség. Mert egészen másképp hat egy olyan mű, amelyben a gyerekek maguk játszanak egyszerű hangszereiken, mint az, amelyben (például) egy felnőtt zongorázik. A walesi Uanelliböl érkezett leánykar John Hywel Williams vezetésével ugyancsak jól szerepelt. Ami a walesi kórusban elragadó volt, azt mind a természetes közvetlenségre lehet visszavezetni. Az énekesek és a karnagy jó hangulata még akkor is átterjedt a nagy igényű közönségre, amikor a kórus a walesi népdalokban (közép-európai mércével mérve) határozottan hamisan énekelt. John Hywel Williams erről így vélekedett: „Minden gyümölcsnek másmás ize van; ilyképpen a különböző népek sem énekelhetnek egyformán. A mi beszédhang-képzésünk nagyon eltér minden más nyelvétől: ebből fakad sajátos informálásunk." Hazai kórusaink közül szép sikerrel szerepelt még a karvinái Permonik (karnagya Eva Steine- rová), az ostrava-vítkovicei kórus (karnagya Jaromír Richter), a košicei Kelet-szlovákiai Vasmű gyermekkórusa (vez.: Oľga Varínska és Ľubomír Varínsky), a íibereci Kalinka (karnagya Véra Rakúšanova) és az Ústí nad Labem-i gyermekkar (vez.: dr. Vlastimil K obrie, és dr. Anna Kobriová). Az énekszó e szép ünnepén minden évben rendeznek szemináriumot a meghívottak részére. A szeminárium ez évi témája az volt, hogy miként lehet színesebbé tenni a polgári ügyek testületének rendezvényeit a gyermekkarok fellépésével. A rövid, de tartalmas előadások után zeneszerzők, szövegírók, karnagyok és a polgári ügyek testületének tagjai mondták el véleményüket, számoltak be eddigi tapasztalataikról. Az olomouci gyermekkari fesztivál a legkiválóbb kórusok taiálko zója. de tévedés lenne azt hinni, hogy csak a legjobbakat szolgálja. Ilyenkor az ország minden tájáról >deser eg lenek a kórusmuzsika szerelmesei, akik közül sokan énekkart vezetnek, és olyan tapasztalatokkal térnek innen haza, amelyekkel minden bizonnyal salát kórusuk színvonalát is emelni Kézzel festett porcelánedények új szú 6 1983. IX. 2 Epilógus: A gyógyuló beteg kicsit beleszeret ápolónőjébe. Pedig valójában csak hálát érez, tehetetlenségének óráiban növekedett hálát. A meggyógyult beteg szeretne minél előbb szabadulni az egyre inkább szűknek érzett kórteremből. Nem a hálátlanság érzésével. Csupán annak okán, hogy elmúlt, megszűnt, eloszlott az a kapocs, amely a beteget és az ápolónőt összekapcsolta. Ismét egészséges lett. A beteg meggyógyul és elmegy, az ápolónő gyógyít és marad. Az előbbinek van mindig szüksége az utóbbira. Talán éppen holnap. DUSZA ISTVÁN
