Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-29 / 230. szám, csütörtök
DJ SZÚ 5 83. IX. 29. Soha többé Münchent! A megoldást az üzemen belül kell keresni A VÁGSELLYEI (ŠAĽA) TRIKOTA ÜZEMBEN A GYAKORI HIÁNYZÁS NEHEZÍTI A TERVTEUESÍTÉST ^^ehszlovákia Kommunista WO Pártja eszmei és politikai érettségét, a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásának képességét, szervezeti szilárdságát és cselekvőképességét főleg 1939 és 1945 között, az antifasiszta nemzeti felszabadító harc nehéz próbatételében bizonyította. Csehszlovákiát 1938 elején a fasiszta agresszió komoly veszélye fenyegette. A hitleri fasiszta kormány a Csehszlovákia lerohaná- sával kapcsolatos terveiben a francia és főként a brit kormány hivatalos külpolitikai koncepciójából indult ki, amely lemondott Csehszlovákia megvédéséről. Ezek a nyugati hatalmak, amelyekre a csehszlovák polgári kormány elsősorban orientálódott, mindenekelőtt saját céljaikat tartották szem előtt. Az első világháború, amelyben harc folyt a világuralomért, a világ piacaiért és nyersanyagforrásaiért, az imperializmus számára teljesen váratlanul és felette kedvezőtlenül ért véget. Ez a háború, amelynek el kellett volna döntenie, hogy a nagyburzsoáziának és a monopoltökének melyik csoportja kerül világviszonylatban döntő helyzetbe, mély válságba torkollt, Oroszországban szocialista forradalomhoz vezetett és felbomlasztotta a kapitalizmus egységes rendszerét. Az imperialista hatalmak, Nagy- Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok és szövetségeseik fő problémája a kapitalizmus hadállásainak megtartása volt, nemcsak saját országukban, hanem a legyőzött államokban is. Más szóval, a világ háború utáni elrendezésével, illetve újrafelosztásával kapcsolatos terveik nem valósultak meg elképzeléseik szerint, és a tőkés rendszer létét fenyegető forradalmi veszély elleni harcukban kénytelenek voltak kompromisszumokat kötni és megegyezni a legyőzött államokkal. A burzsoázia a két világháború között különféle módon támogatni kezdte a jobboldali reakciós erőket, amelyekben érdekei legszilárdabb támaszát látta. Ennek köszönhetően a fasizmus gyakorlatilag nagyobb akadályok nélkül terjedhetett és fokozatosan átvehette a hatalmat Olaszországban, Németországban és Japánban, s döntő fontosságú hadállásokat vívhatott ki más országokban is. A nyugati hatalmak hátráltak a fasiszta Németország agresszív törekvései elől, mivel feltételezték, hogy fő támadó öklükké válik legnagyobb ellenfelükkel, az elsó szocialista állammal, a Szovjetunióval szemben. Nem tiltakoztak Németország szilaj fegyverkezése ellen, nyíltan nem szálltak szembe az ún. Nagynémet Birodalom megvalósításának terveivel, nem ítélték el Ausztria bekebelezését. Imperialista tervük érdekében, hogy a fasiszta Németország és szövetségesei területhódító törekvéseinek élét a Szovjetunió ellen irányítsák, habozás nélkül elárulták szövetséges kötelezettségeiket és Csehszlovákiát feláldozták. A fasiszta Németország és szövetségesei terveinek megvalósítását jelentősen segítette a csehszlovákiai reakció, amely 1938 elején rendkívül aktivizálódott. Beneš polgári kormánya, ahelyett, hogy meg nem alkuvóan harcolt volna minden reakciós áramlat és erő ellen, a kompromisszumok és az engedmények politikáját választotta Csehszlovákia egységének és függetlenségének legnagyobb ellenségeivel szemben. A reakció 1938 január elején Rudolt Beran közvetítésével követelte Henlein, valamint Hlinka Szlovák Néppártja képviselőinek belépését a kormányba. A CSKP teljes mértékben tudatosította a helyzet komolyságát, amiről a CSKP KP Politikai Bizottságának felhívása tanúskodott: „Most, amikor a reakciós erők tervei komolyan veszélyeztetik belpolitikai fejlődésünket, növekvő súlya van annak a követelménynek, hogy jöjjön létre valamennyi demokratikus, antifasiszta és munkáspárt széles frontja, amire a CSKP szüntelenül törekszik. Ha az összes demokratikus, antifasiszta és munkáspárt egységfrontban egyesülne és vállvetve lépne fel, akkor a reakció meggondolná a jobboldali kormánnyal kapcsolatos provokatív terveit. A demokratikus rendszer megőrzésének nincs más módja, mint megtartani Csehszlovákia eddigi szövetségét, a külső és a belső reakció üzelmeivel szemben a köztársaság biztosításának nincs más módja, mint a nép harcos, demokratikus egysége.“ A dolgozók tömegei tudatosították a helyzet komolyságát, és már januárban több antifasiszta tiltakozó tüntetésre került sor. Ausztria bekebelezése után a kommunisták ismét rámutattak a fasiszta Németország agressziójának növekvő veszélyére, amely közvetlenül fenyegette Csehszlovákiát. A párt a különféle tilalmak ellenére szervezte a dolgozók antifasiszta nagygyűléseit és a köztársaság védelmében szorgalmazta minden antifasiszta erő akcióegységének megteremtését. A kommunista képviselők a parlamentben felhívták a figyelmet a helyzet komolyságára és a kormány kötelességére határozott lépéseket tenni a köztársaság védelmében. Csakhogy a polgári kormány ezeket az óva intő figyelmeztetéseket semmibe vette és továbbra is az engedmények politikáját gyakorolta a legreakció- sabb belső erőkkel, a henleinis- tákkal *és a szlovák néppártiakkal szemberl. Ezek az erők ennek az engedékenységnek láttán vérszemet kaptak a polgári kormánnyal szemben. Henleinék 1938 áprilisában Karlovy Varyban megtartott kongresszusukon tetézték követelményeiket. Már nem elégedtek meg kormánypárttá válásuk lehetőségével, hanem követelték a Szudéta-vidék teljes autonómiáját, Csehszlovákia külpolitikai orientációját Németországra, valamint a Szovjetunióval és Francia- országgal szövetségi kapcsolatainak feladását. A nnak ürügyén, hogy határvidékünkön üldözik a németeket, Hitler csapatösszevonásokat hajtott végre a csehszlovák határon. Csehszlovákia népe erre határozott választ adott. Kihirdették a részleges mozgósítást, és 1938. május 21-én hadseregünk elfoglalta állásait a határ menti erődítményekben. A részleges mozgósítás sikere erősítette a CSKP helyzetét, ami - főleg a cseh országrészekben - a községi választások eredményeiben jutott kifejezésre. Ezzel szemben Szlovákiában - elsősorban a városokban - a reakciós erők bizonyos előretörésére került sor. A csehszlovák burzsoá kormány nem rendezte következetesen a csehek és a szlovákok viszonyát, s ezért valamint a szlovákiai nemzetiségek iránt tanúsított soviniszta magatartása miatt a szepáratis- ta pártok Szlovákia autonómiájára törekedtek. Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége ezekre az egységbontó törekvésekre válaszolva felhívással fordult Szlovákia népéhez, amelyben a szlovák kérdés haladéktalan megoldását követelte. Szlovákia népének elszántságát, hogy kész harcolni a Csehszlovák Köztársaság egységéért, kifejezte például 1938 július végén a szlovákok és Szlovákia nemzetiségeinek kassai (Košice) antifasiszta tüntetése, amelynek több mint húszezer résztvevője volt. Ezen a nagygyűlésen felszólalt Klement Gottwald, a CSKP KB főtitkára, Viliam Široký, továbbá a Szlovákiában élő nemzetiségek képviselői is, mégpedig a magyar dolgozók nevében Major István, a németek képviseletében J. Schön és Kárpát-Ukrajna népe nevében Oleksza Borkanyuk. Hasonló antifasiszta tömegtüntetésre került sor szeptember elején Tor- nócon (Trnovec nad Váhom), amelynek környéke túlnyomórészt magyarlakta terület volt. Abban az időszakban, amikor Csehszlovákia népe kifejezésre juttatta határozott szembeszegülését a fasiszta erőkkel, a csehszlovák polgári kormány Nagy-Britannia és Franciaország kormányának ultimátumáról tárgyalt, amelyben szorgalmazták annak a hitleri követelménynek az elfogadását, hogy mondjon le minden határmenti járásról, amelyben a német lakosság létszáma meghaladta a 30 százalékot. A burzsoá szövetségesek elutasították Csehszlovákia megsegítését abban az esetben, ha kormánya nem fogadja el ezeket a feltételeket. Csak a Szovjetunió ajánlotta fel segítségét, mégpedig szerződéses kötelezettségein túlmenően. Beneš köztársasági elnök azonban a katonai segítségnyújtás szovjet ajánlatát elutasította. Az ultimátummal szembeni kapituláció rendkívül felháborította az ország lakosságát. A gyorsan kinevezett új kormány kihirdette az általános mozgósítást. Ennek lefolyása bizonyította a nép szilárd elszántságát a köztársaság megvédésére. K lémetország, Olaszország, IM Nagy-Britannia és Francia- ország képviselői - Csehszlovákia képviselői nélkül -1938. szeptember 29-én megegyeztek a Csehszlovák Köztársaság határvidékének átadásáról és Németországhoz csatolásáról. A Csehszlovák Köztársaság polgári kormánya az állam védelme helyett a nép elárulásának útját választotta, és a nép tudta nélkül 1938. szeptember 30- án elfogadta a müncheni diktátumot. München a csehszlovák polgári köztársaság csődjét és a csehszlovák állam felszámolásának kezdetét jelentette. A bécsi döntés a köztársaság további megcsonkítását jelentette Szlovákia déli részének, Kárpát- Ukrajnának, Téšín és Javorina vidékének, valamint Szilézia egy részének elcsatolásával. Csehszlovákia összesen 41 ezer négyzetkilométernyi területet veszített el, ami területének hozzávetőleg az egyharmada volt, csaknem ötmillió lakossal. A további fejlemények már gyors ütemben követték egymást. A köztársaság sorsáról már nem nálunk, hanem Berlinben döntöttek. Október 6-án kihirdették Szlovákia autonómiáját, novemberben eleget kellett tenniük Horthy-Ma- gyarország és Lengyelország követeléseinek. Márciusban az ún. Szlovák Állam és a Cseh-Morva Védnökség létrehozása szétzúzta a Csehszlovák Köztársaságot. München bebizonyította, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az egyetlen olyan erő, amely következetesen védte a nép érdekeit. A külpolitikai orientáció tekintetében pedig egyetlen hű szövetségesünk a Szovjetunió volt, amely felkínálta azonnali segítségét, ha erre Csehszlovákia kormánya felkéri. A müncheni árulás ellen tiltakozott Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Németország, Olaszország, Belgium, Svájc, Kanada és Hollandia kommunista pártja. Felhívásukban Münchent a világbéke elleni bűntettnek minősítették csakúgy, mint a Kommunista Internacionálé nevében Végrehajtó Bizottságának főtitkára, Georgi Dimitrov. A nyugati hatalmak a müncheni diktátummal nemcsak hú szövetségesüket áldozták fel, hanem ezzel a lépésükkel egyben elárulták a polgári demokrácia alapelveit és eszméit is, noha ezt a demokráciát a társadalmi szervezet legmagasabb fokának tüntették fel. Ennek hátterében egyértelműen az a szándékuk húzódott meg, hogy a küszöbönálló háborús konfliktus a fasizmus és a kommunizmus közti konfliktussá váljon. Ezt akarták felhasználni elsősorban burzsoáziájuk helyzetének megszilárdítására. M ünchen Csehszlovákia népe számára a nyugati hatalmak és a hazai nagyburzsoázia árulásának, a reformista pártok kapituláns magatartásának szinonimája lett. Népünk meggyőződött arról, hogy nemzeteink élére a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztálynak kell állnia. Dr. RICHARD GROSZ Az állomástól nem messze, majdnem a város szivében egy szép épületen nagy betűkkel kiírva ez áll: Trikota. A Vrbovéi Trikota 03-as számú vágsellyei üzeme ez. A kapun túl ugyanolyan barátságos minden, mint azt a szemlélő a rendezett környezetben található épület láttán elvárja. A folyosón az üzem igazgatójával, Emil Ond- rejkával találkozom össze.- Most jön, amikor nem teljesítjük a tervet? - mondja zavartan az igazgató.- ???- Igen, jól hallotta. Nem teljesítjük az előírt mutatókat. Ennek persze több oka is van. Higgye el, nem magyarázni akarom a bizonyítványunkat, de sok esetben nem is mi vagyunk a hibásak, ha a hónap végén nem éppen a legjobbak az eredmények. Véleményem szerint a tervteljesítésben a számottevő hiányzás és a részleteiben nem teljesen átgondolt racionalizálás okozza a legnagyobb gondot. A racionalizálás folyamán a teljesítménynormákat és a munkatermelékenységet 15-16 százalékkal megszigorították. Az új normák alapjául persze a 20-30 ezer darabos nagy szériák szolgáltak. így aztán a következő helyzet alakult ki: egy adott széria munkaműveleteinek betanulására egy-két napra van szükség. Ez alatt az idő alatt a munkatermelékenység körülbelül 50-60 százalékos, a százszázalékot sohasem éri el. A nagy szériák gyártásánál a normaszigoritás tehát nem okoz gondot, mert a betanulás után teljes ütemben gyárthatunk. A két- három ezer darabos szériánál viszont a munkatermelékenység nem lesz száz százalékos, mert mire a dolgozók megtanulják a műveleteket, ismét új szabásmintákra kell áttérniük.- Kis darabszámú sorozatokat rendszerint kivitelre gyártunk, - fűzi hozzá Františka Samuhelová termelésvezetó. - Jóllehet az export a tervben előirányzott feladatok között előtérbe kerül, nekünk most sok gondot okoz. Mint már tudja, a normáink nem a legmegfelelőbbek. Ha a normák teljesítésében nagy eltérések mutatkoznak, minden egyes esetet átvizsgálunk, és lehetőségeink szerint változtatunk rajtuk - mondja a termelésvezetó, miközben végigvezet a műhelyeken, ahol különböző színű anyagokból hálóingeket, női alsóneműt szabnak, vasalnak ügyes mozdulatokkal a dolgozók. Mindenütt csupa nő, csak elvétve látok egy-két férfit. Talán karbantartók ők, de az is lehet, hogy éppen az árukiszerelésben dolgoznak.- Most éppen abba a műhelybe értünk, ahol csak egy műszakban dolgoznak, - magyarázza Františka Samuhelová. - Ide azokat a nőket helyezzük, akik tíz évesnél fiatalabb gyermekükről gondoskodnak, összesen száz- hetvennyolcan vannak. A párhuzamos sorokban elhelyezett gépeknél százhetvennyolc fiatal anya dolgozik egyszerre, egy műszakban. Nem tudom megállni, hogy meg ne szólítsak közülük ^legalább egyet. Ót sem akarom sokáig zavarni, mert a műhelyben éppen hálóingeket varrnak külföldi megrendelésre. A darabszám persze nem húsz- vagy harmincezer, hanem sokkal kevesebb, a normák meg szigorúak, így hát társalgásra nem marad idó. Aki mellett éppen megálltam, fel sem néz - mert nem is teheti - úgy válaszol kérdésemre.- Ezerki lencszázhetven óta dolgozom a sellyei Trikotában, nagyon jól érzem itt magam. Ügyes előmunkásunk van, aki sohasem hagy munka nélkül minket, így hát jól keresek - mondja, miközben fürgén jár a keze. - A gyár vezetősége lehetővé tette számunkra, hogy csak egy műszakban, délelőtt dolgozzunk, így a munkára meg a családra is marad időnk.- Szerencséje volt, hogy éppen Anna Kolenčíkovával beszélt- mondja búcsúzóul Františka Samuhelová termelésvezetó.- Ö egy azon kevesek közül, akik szívükön viselik a gyár ügyét. Ha jól körülnézett a gépsorokon, bizony sok varrógép áll elárvultán a műhelyben. A hiányzók legnagyobb része természetesen komoly okok miatt maradt otthon, de akadnak köztük olyanok is, akik bizony különféle kibúvókat keresnek, csakhogy otthon maradhassanak. Miután a termelésvezetövel végigjártuk a műhelyeket, utam a személyzeti osztály vezetőjéhez, Eva Miškovičovához vezetett.- Ahogy végignéztem a műhelyeket, rengeteg varrógépnél, vasalóasztalnál nem dolgozott senki. Az egy műszakban dolgozó varróműhelyben legalább harminc gép állt kihasználatlanul. Ilyen nagyfokú lenne a hiányzás?- Igen, sót némely műhelyünkben a tervezettnél jóval magasabb. A gyárnak a legnagyobb gondot éppen a gyakori hiányzás okozza, ami miatt a havi terveket gyakran nem teljesítjük. Ezzel a problémával kapcsolatban azonban néhány dolgot meg kell említeni. Az üzemnek 890 dolgozója van, ebből 824 nő. Közülük legnagyobb gondunk a 15-16 évesekkel és a kisgyermekes anyákkal van. Jelenleg hét 15 éves lány dolgozik a gyárban. A másik nagy gondot a kisgyermekes anyák okozzák. Számukra az egyik varrómúhelyben egymú- szakos üzemelést vezettünk be, a gyerekek gyakran betegek, ezért nagyon magas á hiányzás, a tervezett 17 százalék helyett 25 százalék. A két műszakban dolgozó műhelyekben sokkal jobb a helyzet, itt a hiányzás a tervezettnél általában alacsonyabb. Idáig még csak két tényezőről - a fiatalkorú- akról és a kisgyermekes anyákról- beszéltem, amely nagyban befolyásolja a hiányzást.- Van azonban egy évek óta megoldatlan problémánk, - folytatja -, ami csak hátráltatja a hi- ányzási gondok megoldását. A gyár üzemi orvosáról van szó, aki van is meg nincs is. Állandó jelleggel nincs üzemi orvosunk, mindig csak pár hónapra jön ide valaki kisegíteni. Most például az új. üzemi orvosunk sebész a helyi kórházban, nálunk csak „másodállásban“ dolgozik. Két hétre elment szabadságra, helyettesítés meg nem jött. Ilyenkor aztán apró- cseprő bajok miatt is egy teljes műszakot kihagy a dolgozó, mert a kórházba kell bemennie. A felsőbb szerveket tájékoztattuk a rossz helyzetről. Azt mondták, ha kétezer dolgozója lesz a gyárnak, kapunk üzemi orvost. Ezek szerint nekünk sohasem lesz üzemi orvosunk, csak azért, mert nincs kétezer dolgozónk. Ha egy olyan gyárról van szó, mint a miénk, ahol ennyi nő dolgozik, nem engedhető meg a kivétel? Ezek után azt hiszem, valóban nem bizonyítvány magyarázásról van szó. A gyár vezetősége tudatában van annak, hogy a megoldást az üzem keretén belül kell keresnie. A normákon javítani ugyan nem lehet, de vannak még kihasználatlan lehetőségek a munkaszervezés területén. Azonkívül a Csehszlovák Autó- közlekedési Vállalattal való együttműködés is sok jót ígér. Az óvodai férőhelyek számát is igyekeznek növelni, csakhogy a dolgozók elégedettek legyenek. Az üzem vezetősége sosem lustálkodik, minden igyekezete arra irányul, hogy a dolgozók létszáma állandósuljon és csökkenjen a hiányzás. Ha ez sikerül, talán a tervteljesítéssel sem lesznek gondok. KOVÁCS EDIT
