Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Az integráció rendfeltételei A KGST-tagországokban a fejlődés jelenlegi gazdasági feltételei nagy igényeket támasztanak a nemzeti gazdaságirányítási rendszerek tökéle­tesítésével szemben. A 70-es évek vége és a 80-as évek eleje egyértelműen bizonyítja, hogy a termelés hatékonyságának növelésére, a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítására, a nemzetközi mun­kamegosztás magasabb formáinak kibontakoztatására stb. kell összpontosítani az erőket, igy a szocialista integrációban egyre jobban előtérbe kerül a gazdaságirányítási rendszer, az ezzel kapcsolatos kérdések fokozatos megoldása az alapvető feltételét jelenti a szocialista közösség következő évtizedekre kitűzött céljai elérésének. Ebből a szempontból rendkívül időszerű feladat a KGST-tagor- szágok keretében a nemzeti gaz­daságirányítási mechanizmusok, rendszerek fokozatos közelítése. Az elméleti ismeretek és a gyakor­lati tapasztalatok egyértelműen bi­zonyítják, hogy az együttmüködés magasabb formáinak kibontakoz­tatásán kívül szükség van a terve­zés fokozatos összehangolására és az együttmüködés egyes for­máinak összehangolására az ille­tékes nemzeti gazdaságok kere­tében. ' Jelenlegi törekvések Az érdekelt KGST-tagországok nemzeti gazdaságirányítási rend­szerei közelítésének feladatát a szocialista közösség végrehajtó bizottságának 100. ülésén tűzték ki célul. Egyúttal megbízta a KGST tervezési együttműködés­sel foglalkozó bizottságát e feladat végrehajtásával. E bizottság ja­vaslata alapján a KGST végrehaj­tó bizottságának 106. ülése június végén jóváhagyta e közelítést cél­zó javaslatok kidolgozását, bele­értve a legközelebbi években megoldandó kérdéseket is. Érthető, hogy az ilyen bonyolult és sokoldalú témakör megköveteli a további KGST-szervek együtt­működését is, így például a tudo- mányos-müszaki együttműködési bizottságét, a külkereskedelmi ál­landó bizottságét, a devizagazdál­kodási bizottságét stb. E tevé­kenységhez bizonyos kiinduló­pontot jelent a szocialista orszá­gok nemzeti gazdaságirányítási rendszereiről való elemző jelentés készítése is. Ezek elkészítése az érdekelt tagországok központi ter­vező szerveinek tudományos-ku- tatóintézeteire hárul. A végrehajtó bizottság határo­zatából kitűnik, hogy távlati fel­adatról van szó, melynek megoldá­sát önálló szakaszokra kell bonta­ni. Az első szakaszban meg kell vizsgálni a gazdasági mechaniz­musok azon elemei közelítésének lehetőségeit, melyek a KGST-or­szágok kölcsönös együttműködé­sét biztosítják. Mivel a kérdések megoldása fölöttébb időszerű, e téren azzal kell kezdeni a mun­kát, hogy 1985 második felében a KGST végrehajtó bizottsága elé terjeszthessék a vizsgálat ered­ményeit. A közelítés kérdéseivel kapcsolatban többek között a kö­vetkező témakörökről van szó: • a KGST-tagországok ötéves tervei koordinálásának hatéko­nyabbá tétele, összhangban az e vonatkozásban 1986-1990-re kitűzött Programmal; • a népgazdasági tervezés módszerei és a KGST-tagorszá- gok gazdasági együttműködését célzó intézkedések végrehajtását elősegítő ösztönzés elsősorban a gyártásszakosításban és a ter­melési kooperációban stb.; • a külkereskedelmi tevékeny­ség eredményeinek a vállalati jö­vedelmekbe való kivetítési mód­szerei, tekintettel a gazdasági kapcsolatok irányzataira. A külke­reskedelmi tevékenység haté­konyságának kritériumai; • a külkereskedelmi tevékeny­ség finanszírozása; • az importált nyersanyagok, anyagok és berendezések haté­kony kihasználásának gazdasági ösztönzési eszközei; • a gazdálkodó szervezetek közötti közvetlen kapcsolatok bő­vítésének formái stb. A felsorolt témakörökből is kitű­nik, hogy a tervezés és az értékvi­szonyok olyan kérdéseiről van szó, melyeket oszthatatlan egy­ségben kell megítélni. Ugyanakkor a hangsúly az érdekelt országok önelszámoló szférája irányítási mechanizmusának fokozatos kö­zelítésén van. Döntö szerepet eközben a közvetlen kapcsolatok játsszák. A tervezés A KGST tavaly Budapesten megtartott XXXVI. ülésszaka egyebek között jóváhagyta a KGST-országok tervei koordiná­lásának programját az 1986-1990-es évekre. Ez a prog­ram néhány vonatkozásban már átmenetet jelent az új módszerek­re, eljárásokra. Abból indul ki első­sorban, hogy a koordinálás egész folyamatába be kell iktatni az ér­dekelt szocialista országok globá­lis gazdaságpolitikai kérdéseit is. Fontos kiindulópont az is, hogy hangsúlyozzák az adott tervezési folyamat folyamatosságának el­vét, ami feltételeket teremt az öt­éves tervek folytonosságának meg­teremtéséhez és a prognosztizá­láshoz. Ezek az intézkedések elsősor­ban azt a célt követik, hogy meg­teremtsék az egyes szocialista or­szágok szociális-gazdasági fej­lesztési céljai elérésének feltétele­it a nemzetközi szocialista munka- megosztás közösen kidolgozott koncepciója alapján. A távlatok fi­gyelembe vétele lehetővé teszi a tudományos-műszaki fejlesztés követelményeinek jobb érvényesí­tését és azt, hogy egyúttal optimá­lis nagyságú termelő kapacitáso­kat hoznak létre. Ez hozzájárul a szocialista közösség pozíciójá­nak megszilárdításához, valamint a nem KGST-tagországokkal való célszerű gazdasági együttműkö­dés kibontakoztatásához még a jelenlegi bonyolult világgazdasá­gi feltételek között is. A közvetlen kapcsolatok fejlesztése Az egyes szocialista országok­ban a gazdasági reformok érvé­nyesítése során szerzett tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy az ér­dekelt szervek és önelszámoló szervezetek (gyártásszakosítás, közös beruházások, tudományos­műszaki együttmüködés stb.) köz­vetlen kapcsolatainak eredmé­nyes fejlesztése érdekében bizto­sítani kell, hogy egységesen értel­mezzék a hatékonyságot és an­nak a tervmutatók rendszerében való helyét valamennyi irányítási szinten. Nagy jelentősége van eközben a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok önállósá­gának. Ezzel összefügg az önálló elszámolás elmélyítése külkeres­kedelmi vonatkozásban is. A szocialista termelési viszo­nyok között az önelszámoló szfé­ra szándékait és feladatait csak összhangban a népgazdasági tervvel valósíthatja meg. Ezért a KGST-tagországok keretében a közvetlen kapcsolatok fejleszté­sére való ösztönzést a vállalatok és a termelési-gazdasági egysé­gek önelszámolásának vonatko­zásában nem puszta pénzügyi eszközként kell értelmezni, hanem az adott nemzeti gazdaság terve­zési és irányítási rendszere többi elemének szerves részeként. A közvetlen kapcsolatok egyes formáinak hatékony érvényesítése megköveteli, hogy az érdekelt vál­lalatokat és termelési-gazdasági egységeket már a terv szintjén is ezeknek az együttműködési for­máknak a megvalósitásárá ösztö­nözzék. A célok és az eszközök egységéről van szó tehát, hiszen ellenkező esetben az önelszámoló szféra ezeket az akciókat úgy ér­telmezhetné, hogy ezek a ténye­zők csak bonyolítják feladatainak teljesítését. Nyilvánvaló, hogy a közvetlen kapcsolatok bonyolultsága meg­követeli az érdekelt KGST-orszá­gok koordinált és közös tevékeny­ségét ezen a területen. És éppen e tekintetben van nagy jelentősé­ge a nemzeti gazdasági mecha­nizmusok közelítését és a szocia­lista közösség keretében a gazda­ságpolitika koordinálását célzó te­vékenységnek. A múltban a tervezési és az irányítási rendszer kidolgozása során minden KGST-ország a ma­ga történelmi sajátosságaiból, konkrét gazdasági, szociális és egyéb feltételeiből, a szocialista építés rá jellemző specifikus fela­dataiból és céljaiból indult ki. Noha a szocialista országok jelenleg még nem értek el azonos társa­dalmi-gazdasági színvonalat a fej­lődésben, e körülmény nem zárja ki, hogy általánosan és elvi alapo­kon fokozatosan meginduljon a konkrét nemzeti gazdaságirá­nyítási rendszerek közelítése. Itt annak is megvan a jelentősége, hogy igy lehetővé válik az összes pozitív irányítási tapasztalat hasz­nosítása anélkül, hogy más orszá­gok tapasztalatainak gépies után­zásáról és átvételéről lenne szó. Kétségtelen, hogy a KGST-tag­országok gazdasági mechaniz­musainak struktúrájában számos közös vonás érvényesül. Példa­ként említhetjük meg ezzel kap­csolatban azt, hogy a külkereske­delmi kapcsolatokban azonos ala­pokból kiindulva folyik a devizater­vezés, hogy mindenütt érvényesül a külgazdasági kapcsolatok mo­nopóliuma és a devizaérdekeltség eszközei mindenütt hasonló mó­don érvényesülnek stb. Azzal, hogy az egyes nemzeti gazdaság- irányítási rendszerek majd foko­zatosan kihasználják a bevált ana- Jogikus elemeket, nemcsak az adott nemzeti irányítási mechaniz­musok tökéletesítésére kerül sor, hanem így az integrált tervezési és irányítási rendszer egészében vett tökéletesítésének lehetőségét is megteremtjük. Pillanatnyilag az jelenti a gaz­dasági mechanizmusok nemzeti szerkezetével szembeni fő köve­telményt, hogy ezeket nagyobb mértékben hozzá kell igazítani az eddiginél távlatibb gazdasági együttműködés szükségleteihez, miközben figyelembe vesszük a hatékonyság és a kölcsönös előnyök kritériumait. VRASTISLAV VÁLEK mérnök, kandidátus INNEN - ONNAN A KGST Nemzetközi Beruházá­si Bank alaptőkéjének 70 százalé­ka transzferábilis rubel, 30 száza­léka pedig konvertibilis deviza és arany. A bank 1971. évi megala­kulása óta 83 beruházás finanszí­rozásába kapcsolódott be, és en­nek együttes értéke megközelíti a 20 milliárd transzferábilis rubelt. Eddig összesen 3,5 milliárd transzferábilis rubel értékben nyújtott hitelt a tagországoknak, továbbá Jugoszláviának, valamint az Interatominsztrument egyesü­lésnek. A hitelek 70 százaléka az energia- és fűtőanyag-termelés, 19 százaléka a gépgyártás és az elektronikai ipar, 9 százaléka a ko­hászat és a vegyipar, két százalé­ka pedig a közlekedés és a táv­közlés fejlesztését szolgálta. (f) KOMMENTÁLJUK Érdekazonosság Pártunk politikája közügy. Azért természetes, hogy minden alkalommal élénk eszmecserék követik a Központi Bizottság üléseit. Természetes, mert a párt vezető testülete már eleve az alkotó megismerés és hasznosítás szándékával teszi közzé állásfoglalásait, határozatait. A CSKP KB. 8. és az SZLKP KB legutóbbi ülése után a tudományos és műszaki eredmények gyorsabb gyakorlati felhasználásának feladataira nem véletlenül figyelt fel a fia­talság is, mert a párt társadalmunk figyelmét mindenekelőtt a holnapra, a holnaputánra irányította, arra, mit kell tennünk, hogy a jövő terveink szerint alakuljon. És ebben napjaink ifjú nemzedéke érdekelt a leginkább. Nem is tétováztak a fiatalok, a SZISZ KB ülése, majd az ifjúsági szövetség tisztségviselőinek, a fiatal újítóknak, felta­lálóknak és tudósoknak közös tanácskozása, aktívaértekez­lete határozott: a tudományos és műszaki eredmények gyor­sabb alkalmazásának megsegítése a SZISZ forradalmi fel­adata. így helyes, mondjuk, mert hiszen nyilvánvaló az idősebb és fiatalabb nemzedék, a kommunisták és a szervezett fiatalok érdekazonossága. Az ifjúság vállalkozása harmoni­kusan illeszkedik a társadalmi feladatok megoldásába, s ezek a feladatok csak annyiban ifjúságiak, amennyire formájuk, teljesítésük különbözik az idősebb nemzedék mun­kájától. Csakhogy: a közügyek intézésére, a forradalmiságra min­den nemzedéket tanítani kell. A társadalomnak nem elég biológiailag vagy gazdaságilag újratermelnie önmagát, szük­ség van arra is, hogy szüntelenül újratermeljük - méghozzá minőségileg magasabb szinten - a tudati viszonyokat is. Különben csak óhaj marad, hogy a fiatalok nem rosszabbul, hanem remélhetően jobban csinálják majd azt, amit mi csinálunk. Örvendetes tény, hogy a tudati viszonyok magasabb szintű újratermelésével, a forradalmiságra való neveléssel kapcsolatban maguk a fiatalok is igénylik pártunk, a kommu­nisták segítségét, útmutatását. Az ifjúsági szövetség tiszt­ségviselőinek aktívaértekezletén a bratislavai Dimitrov Vegyi Müvek ifjúsági szervezetének titkára is utalt erre, amikor elmondta, hogy a takarékossági intézkedések nyomán ebben az évben 3 millió korona értékű megtakarítást értek el, de sokkal eredményesebb volt a számítástechnikai vívmányo­kat alkalmazó, 17 tagú ifjúsági munkakollektíva, a fiatal újítók és feltalálók tevékenysége, mert az közel 10 millió korona értékű hasznot eredményezett. Ugyanis, megállapította: még eredményesebb lenne kezdeményezésük, ha az elvi politika nagyfokú realitással párosulna, ha a párt, a kommunisták gazdaságszervező munkája, eszmei és politikai irányítása nyomán a velük vitázók, a félrehúzódók, az újításoktól idegenkedők is megértenék, hogy kezdeményezésük forra­dalmi. És hozzá hasonlóan vélekedtek még sokan mások a fiatalok közül. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül vélekedésüket, a felszóla­lásokban megnyilvánuló igényt, mert nemcsak egyetértünk velük, általános, közös érdek, egész társadalmunk érdeke, hogy a tudományos és műszaki eredmények gyorsabb gya­korlati felhasználása forradalmi cselekvésként érvényesül­jön. HAJDÚ ANDRÁS Atom- és hagyományos erőművek berendezeseit gyártja a Szlo­vákiai Energiaipari Gépgyár nemrég megnyitott zselizi (Želie­zovce) üzeme. Elsősorban sűrítő berendezéseket, valamint nagy- és kisnyomású regeneráló berendezéseket készítenek itt. Az 500 megawatt teljesítményű felszíni gőzkondenzátor súlya 640 tonna, mérete 19x12x9 méter. A képen: nagynyomású fűtőberendezés alkatrészének gyártása. (Vlastimil Andor felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1983. IX. 29. Bern kiszáll az óraiparból? Előtérben az energia- és fűtőanyag-termelés A berni kormány - az iparág európai válsága, valamint az erős távol-keleti verseny miatt - a múlt héten úgy döntött, hogy eladja megmaradt óraipari részvényeit. A svájci állam részesedése az ország óraiparában eddig sem volt nagy, jelenleg 600 ezer svájci frank értékben 0,2 százalékkal ré­szesedik a legnagyobb svájci óra­gyártó szövetség, az Allgemeine Schwezerische Uhrenindustrie részvényeiből. (f)

Next

/
Thumbnails
Contents