Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-27 / 228. szám, kedd
ÚJ szú 5 >83. IX. 27. A sínek szerelmese Beszélgetés a szójatermesztési tapasztalatokról és kérdésekről- Holnap szabadnapos leszek - mondja a telefonba Kaszonyi István, a Kelet-szlovákiai Vasmű mozdonyvezetője. - Igen ám, de sohasem láttuk egymást, hogyan ismerem meg? Megegyeztünk az időpontban, s abban, hogy a biztonság kedvéért egyenruhát ölt. Bolyongtam a tizenkét emeletes épületek között, amikor a sarkon kifordult egy magas, mosolygó fiatalember. Ö tájékozatlanságomról gondolta, hogy én vagyok, akire vár, én egyenruhájáról ismertem meg. Lakása felé haladva lakótelepükről, rendezettségéről, a parkok rendbentartásáról beszéltünk. Úgy indult a társalgás, mintha egy előbb abbahagyott témát folytatnánk, s nagyon régen ismernénk Kétezer lóerőnek parancsol egymást. ízlésesen berendezett több szobás lakásuk a nyolcadik emeleten van. Abaráról (Oborín) származik Kaszonyi István, feleségével együtt. Az alapiskola elvégzése után az autószerelő szakmát tanulta ki Michalovcében, s autószerelőként tizennyolc éves koráig itt dolgozott. Igaz, hogy rokonszakma, de hogyan lett mégis mozdonyvezető, és éppen a Vasműben?- Gyermekkoromtól csodáltam a száguldó vonatokat, irigyeltem a mozdonyvezetőket. Egyszer toborzást folytattak nálunk is. Kedvet kaptam hozzá, s jelentkeztem. Letettem a mozdonyvezetői vizsgát, s immár tizenhét éve itt dolgozom. Nem a legkönnyebb munka, de nagyon meg lehet szeretni. A gyár területét keresztül-kasul szelő iparvágányok sokasága az emberi test érrendszeréhez hasonlítható. Nélküle megbénulna a gyár, lehetetlenné válna a termelés. Tizenkét órás műszakokban dolgozunk. Ma éjszakás leszek. Egyszerre harminc-ötven vagont húzunk. Haniskára szállítjuk a kész termékeket, s onnan vissza a gyárba a termeléshez szükséges anyagot. A 3-as nagy- olvasztó felújításánál mindnyájan túl voltunk terhelve. Sok függött tőlünk, hogy idejében elvégezhessék ezt a nagyon bonyolult, nagy szakértelmet követelő munkát. Mind a hatvannégy mozdonyunk állandóan munkában volt. Most se lazsálhatunk, jól ki kell használnunk a gépeket, a vagonokat, a munkaidőt. Nagy gondot okoz mindnyájunknak, hogy a kocsik gyakran megsérülnek, sót használhatatlanná válnak. A legtöbb rongálás az acélműben történik, különösen a hulladékvas kirakásánál. Hiába vigyáz a darus, a hatalmas markolók csaknem minden esetben sérülést okoznak a kocsikon. Ez, sajnos, nem kis összeget tesz ki. Ez év első felében több mint egymillió korona értékű kár keletkezett. Ugyanilyen összeget fizetett ki a gyár fekbér gyanánt is. Lassú a kirakodás, s ennek fő oka, hogy a daruk nagyon gyakran el- romlanak. Ezekkel a problémákkal, a fölösleges költségek csökkentésével több helyen foglalkoznak, reméljük, találnak módot és módszert a helyzet javítására.- Hogyan védekeznek a balesetek ellen.- A gyár területén, sajnos, történtek már súlyos balesetek. A vasúti részlegnél eddig szerencsére még nem fordult elő súlyosabb eset. A munkavédelmi előírások nagyon szigorúak, rendszeres az ellenőrzés, beteget vagy ittas embert nem engednek a munkahelyre. Nekünk, mozdonyvezetőknek mindenre figyelnünk kell, egy pillanatra sem ábrándozhatunk el, ez végzetes lehet. A gyakori tolatások, kocsikikapcsolások, a ki- és berakodás a legveszélyesebb, a kocsikísérők épségére nagyon kell vigyáznunk. munkájával mutat példát, de bőven kiveszi a részét a társadalmi és pártmunkából is. Már a második választási időszakban tagja a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságnak.- 1976-tól vagyok tagja a knb- nek. Négy éven keresztül a köz- biztonsági bizottságban dolgoztam. Nagy a város és a kerület, sok probléma merült fel a közbiztonság terén is. Munkánk során szoros kapcsolatban voltunk a bíróságokkal és a rendőrséggel. Ekkor kértek fel, hogy legyek segéd- rendőr. Évente száz-százhúsz órát szolgálunk, különösen éjszaka. Legfontosabb feladatunk a bűnesetek megelőzése. önként vállalt, s becsülettel végzett munkájáért Kaszonyi István belügyminisztériumi kitüntetést kapott. Az elmúlt választásokon a kerületi nemzeti bizottság tanácsának lett a tagja.- Nincs időm unatkozni - mondja. - Sokszor éjszakai műszak után megyek a tanácsülésekre. Megterhelő, de amit vállaltam, becsülettel teljesíteni akarom. Nem szeretnék szégyenkezni sem a választóim, sem önmagam előtt. Problémánk több van a kelleténél. A legtöbbet az építőipar okozza. Csak egy példa: Kassa új kórházának építését még ma sem fejezték be. Nehéz volna megmondani hányadszor csúszik a határidő. ígéretet kaptunk az építőktől, hogy ez év végéig átadják még a hiányzó részt. Figyelmünknek mindenre ki kell terjednie. Behatóan foglalkozunk a lakosság kéréseivel, panaszaival. Sorolhatnánk mindazokat az ügyeket, melyekkel naponta foglalkoznak, de ehhez kevés lehetőséget nyújtanak egy cikk keretei. Egy becsületes dolgozót szerettünk volna mutatni, olyant, aki szabad idejét is feláldozza, hogy tegyen valamit a társadalomért, hogy szebbé váljanak hétköznapja'nk FECSÓPÁL osztály pozícióit, és olyan ideoló- giai-politikai álláspontra helyezkedjenek, amely idegen a dolgozó nép, valamint nemzeteink és nemzetiségeink haladó hagyományaitól. így Csehszlovákia a hatvanas évek közepén a szocialista közösség gyenge láncszemévé vált, ellene irányultak a kapitalista országok antikommunista erőinek támadásai. Ezzel összefüggésben a szerző rámutat A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulsága című dokumentum nagy jelentőségére. Megállapítja, hogy a súlyos fogyatékosságok és hibák nem is az új feladatok bonyolultságában és igényességében gyökereztek, hanem sokkal inkább az állam irányításában megnyilvánuló szubjektivizmusban. „Megnyilvánultak az önelégültségben, abban, hogy a párt életében és munkájában nem érvényesítették következetesen a lenini elveket, nem általánosították megfelelően a tömegek tapasztalatait, elhanyagolták a társadalmi problémák osztályszempontú megközelítését, megelőzték a fejlődést, megsértették a demokratikus centralizmus és a pártonbelüli demokrácia elveit.“ A szerző megemlíti a jobboldali revizionizmus intézményes alapjának - a revizionista ideológiai sejtek - kialakítását. Már a CSKP XIII. kongresszusa előtt megfigyelhető a jobboldali revizionista platform kialakulása, de 1968 előtt ez a platform nagyobb mértékben terjedni kezdett, ekkor alakultak ki a jobboldal „agytrösztjei“. A marxizmus „alkotó“ fejlesztésének és a „dogmatizmus“ elleni harcnak az ürügyén a társadalomtudományok területén olyan egyének csoportosultak, akik nagy karrierre vágytak, közülük többen már régebben kapcsolatban álltak a kommunistaellenes emigránsokkal. Ezáltal felforgató tevékenyséA szójatáblákon már nem búgnak a kombájnok, gyorsan elszállították róluk a termést és a szalmát. Most lánctalpas traktorok hasítják a barázdákat. Varga Kálmán, a keszegfalusi (Kameničná) Steiner Gábor Efsz elnöke fellélegezve szemléli a határt. Értékeli a betakarítás eredményeit:- Nagy hozamot adott a szója. Ebben az aszályos évben nem is számítottunk ilyen jó termésre. Hektáronként átlagosan 2,2 tonnát takarítottunk be, ami bizonyítja. a bevált módszerek alkalmazására, akkor a szójatermelés kockázattal jár. Igényes a talajra, a tápanyagra, a növényápolásra, a betakarításra és a tárolásra is. Ezért három évvel ezelőtt szívesen meghallgatták más vállalatok szakembereinek tanácsait a születő termelési rendszer kialakítására. Odamentek, ahol tapasztalatokat szerezhettek és eredményeket is láttak. A magyarországi Bolyi Mezőgazdasági Kombinátból- ahol a szója átlagos hektárhozama már 2,7 tonna - Mohácsi Károly részlegvezető és Emódi Gábor mérnök, a szójatermesztési részleg dolgozója készségesen jött a Duna menti szövetkezetbe. Ók honosították meg az Igerszem- csei-15 fajta szóját, amelyet idén is a legnagyobb területen termelik a szövetkezetben. Ilyen tapasztalatszerzés, tanulás előzte meg a szójaprogram teljesítésének megkezdését. A harmadik évben már bátrabban dolgoztak/ Korszerű vetógéppel szórták a magot a földbe. Ennek köszönhető, hogy a szója egyenletesen kelt. A sorközökben rotációs kapával, a sorokban pedig vegyszerrel irtották a gyomot. Szerencséjükre az aszályos időjárásban akkor esett az eső, amikor a növény fejlődéséhez a legszükségesebb volt. A Vág és a Duna enyhe, párás mikroklímát hozott létre, ami szintén szükséges a szója gyors fejlődéséhez. Szerencséjük is volt, meg a szaktudásukat is jobban tudták kamatoztatni, ezért értek el csúcshozamot. Ezzel kapcsolatban az agronómus megjegyezte, ha más mezőgazdasági üzemekben is rendszeresen kísérleteznének, az eredmény nem maradna el. Idén kevesebbet fáj a feje a szójatermesztés eredményei, mint a szemes kukorica vagy a cukorrépa hozamai miatt. A beszélgetéskor azonban többen megjegyezték azt is, hogy nem kapnak elég támogatást az egyes munkafolyamatok elvégzéséhez. Gaál Jenő gépesítő panaszkodott, hogy a Gép- és Traktorállomások rovinkai vezérigazgatósága nem teljesítette ígéretét. Nyolc darab reduktor leszállítását ígérték meg, az ígéret azonban csak papíron maradt. Ezért a szóját szükségesnél nagyobb fordulatszámmal kellett betakarítaniuk. Ha megkapják a reduktorokat, akkor a cséplódobok percenkénti fordulatszáma csak 150-200 lett volna. Mivel ennél nagyobb volt a sebességük, elég sok a törött és a vágott szem, amit természetesen már nem adhatnak el vetőmagként. Amikor erről beszélt, megemlítette, hogy a múlt évben a vetőmag egy része kicsírázott a gazdasági udvaron, mert nem szállították el idejében. Idén is fóliaponyvával takarták le, ki tudja meddig lesz alatta, mi lesz a sorsa. A kis kerekasztal-beszélgetés még elég sok problémát vetett fel. A résztvevők arra a következtetésekre jutottak, hogy a szójaprogram megvalósítása emberi mulasztások miatt halad lassan. Bár a termelési rendszer már kialakul, a termelőüzemeknek sok gondjuk van a termés betakarításával és elhelyezésével. A termés egy része tönkremegy, ugyanakkor külföldről valutáért hozunk be szóját. Ha idejében nem történnek kedvező változások, nehezen valósítható meg az a terv, amely szerint 30 ezer hektáron termelnének szóját. A szakemberek azt állítják, hogy még az Elba menti síkságon is bő termést adhatnak a legkorábbi szójafajták. Ha ez így van, akkor érdemes ennek a fehérjedús növénynek a termelésével többet foglalkozni.’ Ráadásul még nyereséget is hoz, tehát a beruházások kamatostól megtérülnek. BALLA JÓZSEF (Archív felvétel) Eddig szerencsére nem történt baj, s remélem, hogy a jövőben sem fog. Kaszonyi István nemcsak szereti, hanem érti is a szakmáját. Az elismerések és kitüntetések sokasága is bizonyítja ezt. A legutóbb az „Üzem legjobb mozdonyvezetője“ címet kapta, s nemcsak Könyv az árulás útjáról Csehszlovákia Kommunista Pártjának történelmében sok bonyolult, nehéz időszak volt. A CSKP XIII. és XIV. kongresszu-’ sa közti időszak volt a legnehezebb próbatétel. Objektív és szubjektív okok miatt válság keletkezett a pártban, jobboldali revizionista erők alakultak ki és ellenforradalmi helyzet keletkezett. Dr. Jan Kvasnička, a tudományok doktora, egyetemi tanár, a Komenský Egyetem rektora a közelmúltban megjelent Az árulás útja címú könyvében ezt az időszakot elemzi. A szerző részletesen rámutat azokra a társadalmi osztályténye- zókre, amelyek az adott társadalmi-politikai helyzetben Csehszlovákiában lehetővé tették a nacionalista nézetek terjedését, s bizonyos társadalmi rétegekben a szovjetellenes hangulat felélesztését. A marxizmus-leninizmus elméleti és módszertani alapján aprólékosan elemzi a szovjetellenes- ség elméleti és ismeretelméleti kiindulópontjait, osztály- és történelmi gyökereit. Az objektív valóságból és a történelmi tényekből kiindulva a szerző rámutat a CSKP egészséges marxista-leninista erőinek becsületes és kitartó küzdelmére. A könyv legfontosabb és egyúttal legterjedelmesebb fejezete a második, amely az 1968 augusztusa előtti antiszovjetizmus forrásaival és megnyilvánulásaival foglalkozik. A felsorakoztatott tények alapján meggyőzi az olvasót az ideológiai diverzió módszereinek aljasságáról és veszélyességéről. Ennek a módszernek az alapja a leninizmustól való elhajlás, a párt és az állam kollektív irányítása lenini elvének megsértése, a proletár és szocialista internacionalizmus gyengítése volt, ami a jobboldali revizionizmus vezetőit törvényszerűen ahhoz vezette, hogy elhagyják a munkásMiért lassú? hogy hazánkban a kedvező éghajlati körzetekben jók a lehetőségek termelésére. A sikeren felbuzdulva elhatároztuk, hogy a jövőben az idei 300 hektáros termőterületet 500 hektárra bővítjük. Miért is ne kapna ilyen teret a vetésforgóban, ha jó pénzt hoz a házhoz és magas fehérjetartalmú? A rögtönzött „kerekasztal-be- szélgetésen“ is hasonló vélemények hangzottak el. Adatokkal bizonyították a szövetkezet vezetői, hogy ha a szója hektáronként legalább 1,5-1,6 tonnát terem, máris jelentős nyeresége származik belőle az üzemnek. Peter Halmo mérnök, a szövetkezet üzemgazdásza kiszámította, hogy amíg a múlt évben 50, az idén 70 százalékos volt a nyereség aránya, mert nagyobb volt a hektárhozam. Ha levonják a termelési költségeket, hektáronként 8-9 ezer korona tiszta nyereség marad.- Bárcsak más növény is ennyi hasznot hozna, akkor még jobbcin alakulna a pénzügyi mérlegünk - mondotta, - több pénz maradna az alapokra és az újratermelésre.- Ha ilyen nyereséges a szójatermelés, akkor ahol kedvezőek a feltételek, miért nem termelik nagyobb területen? A választ tapasztalt, jól képzett szakemberek adták meg. Pavel Radzo főagronómus véleménye szerint, ha nem készülnek fel gük szinte legalizálódott, hiszen hivatalos intézményekben működtek és automatikusan lehetőségük nyílt, hogy szabadon terjesszék szovjetellenes és pártellenes nézeteiket. ' A harmadik fejezetben a szerző arról ír, hogy megkísérelték a testvéri kapcsolat megbontását a szocialista közösség országaival. A további fejezetekben Ján Kvasnička a jobboldali revizionista és szocialistaellenes erők antiszovje- tizmusát elemzi az 1968 augusztusa és a CSKP KB 1969. áprilisi ülése közti időszakban, továbbá a cseh és a szlovák politikai emigráció szovjetellenességét és a nemzetközi antikommunizmus ezzel kapcsolatos terveit. Foglalkozik az ún. nemzeti kommunizmus új válfajával, az „eurokom- munizmussal“, amely iránt a csehszlovák revizionisták is nagy érdeklődést tanúsítottak. Elemzi a további emigráns csoportok tevékenységét, így a kléro- fasisztákét és a ludákokét is. Az utolsó fejezet címe A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok - a proletár internacionalizmus fő kritériuma. A tanulmány átfogó képet ad a jobboldali revizionista és szocialistaellenes erők antiszovfetizmu- sának módszereiről és formáiról, valamint az egészséges marxista -leninista erőknek, a szocialista internacionalizmus elveinek érvényesítéséért folytatott harcáról, a cseh és szlovák hazafiaknak a Szovjetunióval való szövetségért folytatott kitartó küzdelméről. Jan Kvasnička műve nagyon figyelemre méltó. Nemcsak a teoretikusok, hanem az előadók, propagandisták, pedagógusok és népművelők Is nagy hasznát vehetik. A könyv szlovák nyelven jelent meg. Dr. EMIL KA RABA, kandidátus
