Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-26 / 227. szám, hétfő
Célunk: a folyamatos és biztonságos közlekedés (Folytatás az 1. oldalról) teljesítményű villanymozdonyokat üzemeltetnek, a tehervonatok mind tökéletesebbek - s ez megkönnyíti a vasutasok munkáját. Hiszen csupán a 7. ötéves tervidőszak két és fél éve alatt több mint 13 000 új tehervagont és 700 korszerű mozdonyt adtak át a forgalomnak, s ez az ötéves tervidőszakra előirányzott szállítmányoknak a 70 százaléka. Sokat tettünk az elmúlt időszakban a vasutasok munkakörülményeinek javítására is. Jobbak lettek étkeztetési feltételeik, egészségügyi ellátásuk, emelkedtek a bérek. Továbbra is azonban arra kell törekednünk, hogy javítsuk a vasutasok igényes és nehéz munkájának feltételeit. A kedvező eredmények ellenére - hangsúlyozta - senki se gondolja, hogy közlekedésünkben nincs mit javítani. Némely fogyatékosság kiküszöbölése nemcsak szükséges, hanem sürgető. Akárcsak népgazdaságunk valamennyi ágazatában, a közlekedésben is birálóan kell elemezni az eredményeket, s nem hunyhatunk szemet a fegyelmezetlenség, a közömbösség és a rendetlenség megnyilvánulásai felett. Sokat kell még tennünk azért, hogy jobb legyen a köziekeÜdvözlő távirat (ČSTK) - Gustáv Husák, köztársaságunk elnöke üdvözlő táviratot küldött Ali Abdallah Szaleh ezredesnek, a Jemeni Arab Köztársaság elnökének országa nemzeti ünnepe alkalmából. Ugyanebből az alkalomból Bohuslav Chňoupek külügyminiszter jókívánságait fejezte ki Ali Lut- fi Saurnak, a Jemeni Arab Köztársaság külügyminiszterének. A nemzetközi szövetkezeti tanácskozás küszöbén (Tudósítónktól) - Fontos tanácskozás színhelye lesz szeptember 26. és október 2. között a prágai Kultúrpalota. Itt tartják ülésüket a világ legnagyobb nem kormányszintű nemzetközi szervezetének, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének a szervei: az SZNSZ Központi Bizottsága, Végrehajtó Bizottsága, a szak- és munkásbizottságok. A több mint 365 millió tagot számláló nemzetközi szervezet egyike azon kevés világszervezeteknek, amelyek a hidegháborús években is megőrizték soraik egységét, s nem bomlottak fel hatalmi-politikai szempontok szerint. Az SZNSZ tagságának 31 százalékát a szocialista országok, 37 százalékát a fejlett ipari országok és 32 százalékát a fejlődő országok szövetkezeti tagsága képezi. A prágai ülésen 71 ország szövetkezeti szerveit mintegy 350 delegátus képviseli. Szombaton Prágában Michal Marik, az SZNSZ Végrehajtó Bizottságának tagja, a Csehszlovák Szövetkezetek Központi Tanácsának elnökhelyettese sajtótájékoztatón ismertette a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége szervei prágai ülésének programjait. Az SZNSZ Központi Bizottságának ülésén a többi közt megvitatják a szervezet pénzügyi kérdéseit, a soron levő 28. kongresszus előkészületeit, áttekintik az egyes szak- és munkabizottságok munkáját s a más. nemzetközi szervezetekkel való együttmüködés helyzetét. Az SZNSZ, amelynek munkájában cselekvően részt vesznek a haladás erői, nemcsak a szövetkezeti szervezetek gazdasági és szociális kérdéseivel foglalkozik, fontosnak tartja korunk legégetőbb feladatai - a béke megőrzése, a leszerelés, a környezetvédelem - megvalósítását. A csehszlovák szövetkezeti mozgalom támogatja az SZNSZ- nek a béke és a haladás ügyét szolgáló kezdeményezéseit - hangoztatta Michal Marík, (sm) dés színvonala, s megfeleljen a nyolcvanas évek egyre növekvő követelményeinek s a szállítás gyors, gazdaságos és ésszerű legyen, hatékonyabb legyen az ellenőrzés, fokozódjon az anyagi érdekeltség. Még jobb feltételeket kell teremteni, hogy biztonságos legyen a vasúti közlekedés és a vasutasok munkája, és csökkentsük a balesetek számát. Mozgósítaniuk kell erőforrásaikat és arra kell törekedniük, hogy lépést tartsanak népgazdaságunk dinamikus fejlődésével. Ezután Josef Haman röviden vázolta a vasútra háruló feladatokat. Első helyen említette a fegyelmezettség és a felelősség kérdését a feladatok teljesítésében, az ellenőrzés fokozását, a feladatok teljesítésének számon kérését. Sürgető követelményként jelölte meg a közlekedés gazdaságosságát is, főleg a tüzelőanyaggal és energiával való takarékoskodást. Tovább kell villamosítani a vasúti pályákat, hiszen ez növeli a közlekedés biztonságát és üzemanyag-megtaka- rítást eredményez. Az utóbbi években a vasúti közlekedés - mint mondotta - a reneszánszát éli. Felhívta a jelenlevők figyelmét arra is, hogy jól fel kell készülni a télre, nehogy egy esetleges kemény tél váratlanul és felkészületlenül érje a vasutasokat. A nagygyűlésen Josef Haman és Vladimír Marik átadta a Munka Érdemrendet Rudolf Halčinnak, a prágai vasúti villamosítás igazgatójának. A kitüntetést köztársaságunk elnöke adományozta a nevezettnek sokéves munkájáért a közlekedésben. Jindrich Zaple- talnak, a középső vasútvonal főnökének Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetést nyújtották át. Ezenkívül 12 vasutas A kiváló munkáért kitüntetésben részesült. A szovjet vasutasok nevében Nyikolaj Konarev, a Szovjetunió közlekedési minisztere üdvözölte a résztvevőket. Az ünnepi nagygyűlés résztvevői ezután levelet küldtek a CSKP Központi Bizottságának. Biztosították a központi bizottságot arról, mindent megtesznek, hogy a vasúti közlekedés sikeresen megbirkózzon feladataival. Marcos fenyegeti az ellenzéket (ČSTK) - A fülöp-szigeteki elnök az ország népéhez intézett tévé-beszédében hangsúlyozta, hogy kormánya eddig ,,maximálisan elnéző“ volt az ellenzéki csoportokkal szemben, azonban a jövőben keményen fellép ellenük. Ferdinand Marcos figyelmeztette a római katolikus egyházat és a tanítókat, hogy ne bujtsák fel az ifjúságot a kormány ellen. Ismét jelezte, ha az országban nem áll helyre a rend és nyugalom, újból elrendeli a rendkívüli állapotot. Az elnök így reagált az utóbbi hetekben felerősödött kormányellenes tüntetésekre, melyek több halálos áldozatot követeltek. A kormány- ellenes megmozdulások hullámát az indította el, hogy néhány héttel ezelőtt a repülőtéren meggyilkolták az amerikai száműzetésből hazatért ellenzéki politikust, Benigno Aquinot. Kétszínűség - negyvenkét nyelven A TASZSZ Reagan elnök szombati rádióbeszédéről (ČSTK) - Az Egyesült Államok elnöke szombaton újabb demagóg rádióbeszédet mondott, amelyet ambiciózusan „minden néphez intézett felhívásnak“ nevezett. Reagan beszédének tartalma és elhangzásának körülményei azt bizonyítják, hogy az egészet nemzetközi méretű propaganda-szereplésnek szánták. Reagan ugyanis titokban érkezett az Amerika Hangja rádióállomás épületébe és beszédét a világ 42 nyelvére lefordították. „Sírásók“ iskolázása A nyugatnémet Frankfurter Rundschau szombati számában botrányos leleplezést közölt. Az amerikai alakulatok az NSZK-beli Hessen tartomány területén folyó „Confident Enterprise“ fedőnevű hadgyakorlaton Nyugat-Európában első ízben gyakorolták a harcokban elesettek tömegsírokba való eltemetését, majd az áldozatok maradványainak későbbi átszállítását az Egyesült Államokba. A lap szerint Hanau hesseni város mellett az atomkonfliktus következményeinek felszámolását „gyakorolták". A tömegsírok nyilvántartásával megbízott amerikai tiszt a nyugatnémet lap szerint hozzáfűzte, hogy a tömegsírok „létrehozásának és nyilvántartásának szakértői“ jelenleg az Egyesült Államokban vannak, de konfliktus esetén Európába helyezik őket át. Állítását cáfolta az NSZK-ban állomásozó egyik amerikai zászlóalj vezetője, aki kijelentette, hogy most kezdi „beiskolázni“ saját sírásóit“. (ČSTK) A TASZSZ szovjet hírügynökség a Reagan-féle beszédről megállapította, hogy az elnök egyértelműen a jelenlegi amerikai kormányzat militarista irányvonalának álcázására törekedett. Beszédében azt próbálta bizonygatni, hogy az amerikai külpolitika központi eleme a ,,béke gondolata“. Szavaiból viszont az derült ki, hogy Washington csakis az atomháború elhárításának lehetőségein töpreng. Az elnök többek között azt állította, hogy az USA Genfben „mindkét fél érdekeit egyaránt figyelembe vevő“ javaslatokat terjeszt elő. Ezt állítja annak ellenére, hogy az amerikai javaslatok a Szovjetunió egyoldalú leszerelését és az Egyesült Államok katonai fölényének biztosítását szolgálják. Kijelentette, hogy kormánya a nukleáris fegyverek lényeges és igazságos csökkentésére törekszik, azonban egyik állítása sem igaz. A genfi tárgyalásokon tanúsított amerikai magatartás a stratégiai fegyverek mennyiségének növekedéséhez vezet. Egy szem igazságot sem tartalmaztak azok a kijelentései, hogy a Fehér Ház a Genfben folyó szovjet-amerikai tárgyalásokon az előrelépést szorgalmazza, mert állítása ellentétes a Genfben tapasztalható amerikai hozzáállással. Az Egyesült Államok Genfben és más fórumokon egy célt követ: mindenáron elérni az amerikai rakéták nyugat-európai telepítését. Reagan a feleknek a tárgyalásokon képviselt álláspontját hamis fényben tüntette fel, de e tekintetben hiába bízik a világ közvéleményének tájékozatlanságában a tényleges helyzetről. A szovjet emberek esetében homokvárra épít, mert azok jól tájékozottak a szovjet és az amerikai javaslatokról egyaránt. Az amerikai sajtó maga is beismeri, hogy a washingtoni kormány nem érdekelt a genfi tárgyalások sikerében és megállapítja, hogy az Egyesült Államok a tárgyalásokat szabotálja. Miért beszél az elnök mégis Washington jóakaratáról? Szemmel láthatólag hallgatósága félrevezetésére törekedett, hogy elterelje a figyelmet kormánya obstrukciós magatartásáról. A dél-koreai repülőgép ügyéről szólva elhárította kormánya felelősségét a történtekért. Az események emberiességi vonatkozásait próbálta kidomborítani, de nem felelt számos lényegbevágó kérdésre. Végezetül azt hangsúlyozta, hogy párbeszédre törekszik a Szovjetunióval. Milyen értéke van azonban az ilyen kétszínű kijelentésnek, amikor az egész világ látja, hogy Washington nem a pártbeszédre, hanem a konfrontációra, a helyzet élezésére törekszik. Reagan elnök rádióbeszédében szólt arról, hogy a békevágyat tettekkel kell alátámasztani. Nem lenne már itt az ideje annak, hogy ennek értelmében cselekedjen maga az elnök is? AZ ARGENTIN KORMÁNY amnesztiatörvényt adott ki mindazokról a bűntettekről, melyeket a 70-es években lezajlott széles körű diktatúraellenes népi megmozdulások résztvevői ellen követtek el. A kommunista párt és más pártok is visszautasították és alkotmányellenesnek minősítették az új törvényt. A PAKISZTÁN déli részén levő Sindh tartományban a hét végén újabb Amerika- és kormányellenes tüntetésekre került sor. A gumibotokkal és könnygázbombákkal fellépő rendőrök 26 személyt letartóztattak. 20-an megsebesültek. A tüntetők elégették Ziaul Hak elnök és Ronald Reagan portréit, valamint követelték a Pakisztánnak nyújtott amerikai katonai támogatás leállítását. Mikor válaszol Washington? Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a moszkvai Pravda szombati számában megjelent szerkesztőségi cikket, amely egyebek között megállapítja: Az amerikai kormányzat Reagan elnök aktív személyes részvételével tovább fokozza a dél-kore- ai repülőgép ügye kapcsán indított szovjetellenes hisztériát. Beigazolódott, hogy a szovjetellenes provokációval két célt követtek. Először: tovább akarták élezni a nemzetközi helyzetet, hogy ezzel ürügyet szolgáltassanak Washingtonnak militarista előkészületeire. Semmiképp sem lehet véletlen, hogy az amerikai kongresszus rögtön az esemény után hagyta jóvá a példátlanul magas amerikai katonai költségvetést. Másodszor: el akarták vonni a világ közvéleményének figyelmét az időszerű nemzetközi problémákról és kísérletet tettek a világon egyre nagyobb támogatást élvező szovjet leszerelési javaslatok lejáratására. Végül pedig tovább akarták nehezíteni a Genfben folyó rakétatárgyalásokon a kölcsönösen elfogadható megállapotás elérését és a háborús pszichózis légkörében keresztül akarják vinni az új nukleáris rakétáik nyugat-európai telepítését. Az említett provokáció szervezői azzal számoltak, hogy a szovjetellenes kampány légkörében sikerül eltitkolniuk az igazságot, megtéveszthetik a közvéleményt és kitérhetnek a felelősség elől. A világban napról napra erősebb a meggyőződés, hogy az Egyesült Államok tudatosan vezeti félre a közvéleményt és minél inkább lehull a lepel a repülőgépüggyel kapcsolatos intrikáikról, annál nagyobb kapkodás és idegesség tapasztalható Washingtonban. A Szovjetunió alapos vizsgálatok alapján térképen pontosan ábrázolta az események alakulását. Cáfolhatatlanul beigazolódott, hogy az amerikai titkosszolgálat a legfelsőbb hatóságok beleegyezésével kiterjedt akciót hajtottak végre, melybe felderítő gépeket, hadihajókat és kozmikus rendszereket is bevontak, sőt japán és dél-koreai intézményeket is. A szovjet fél légvédelme akcióinak megalapozottságát igazoló adatokat hozott nyilvánosságra a szovjet légtér megsértése kapcsán. Az amerikai hatóságok görcsösen ragaszkodnak egy előre elkészített legendához, amely az amerikai sajtó beismerése szerint is összeomlóban van. A Fehér Ház számára egyre nehezebb a megállapított tények kiforgatása. Amerikai hivatalos személyiségek korábban, illetve az utóbbi napokban tett kijelentései között egyre nagyobb ellentmondások tapasztalhatók. Washington hazudozásba kezdett és egyre inkább belebonyolódik abba. Az Egyesült Államok szándékosan kitér olyan válaszok elől, amelyek kétségtelenül fényt derítenének arra, hogy valójában mi is történt a Távol-Keleten szeptember 1-re virradóan. Első kérdés. Ha normális repülésről volt szó, mivel magyarázható, hogy a legjobb minőségű navigációs berendezésekkel ellátott, amerikai és japán földi ellenőrző szolgálatok által irányított gép 500 km-nyire eltért eredeti nemzetközi útvonalától és hosszú időn át a Szovjetunió légterében tartózkodott? Második kérdés. A Boe- ing-747 repülőgép legénysége miért nem korrigálta a repülési pályát, jóllehet olyan saját radarberendezése volt, amely szárazföldön és tenger felett egyaránt lehetővé tette a repülőgép tartózkodási helyének a megbízható megállapítását. Miért repült a gép a Kamcsatka-félsziget felett és folytatta útirányát, habár nagyon jól tudta, hogy a japán szigetek felé vezető útvonal az óceán felett vezet? Harmadik kérdés. A légtérsértést elkövető gép útvonala miért pontosan azon térség felett vezetett, ahol a Szovjetunió a legfontosabb stratégiai objektumai vannak? Negyedik kérdés. Az amerikai fél miért nem tett lépéseket annak érdekében, hogy a gép elhagyja a Szovjetunió légterét, és visszatérjen eredeti útvonalára, hiszen erre megvolt minden lehetősége? Az amerikai illetékesek miért nem teremtettek kapcsolatot a szovjet féllel és miért nem tájékoztatták megfelelő adatokkal a gép repüléséről, amikor az „tévedésből“ eltért útirányától? Ötödik kérdés. A Boeing-747 repülése alatt miért tartózkodtak a térségben az USA katonai légierejének és haditengerészetének egyes gépei, illetve hajói? Miért volt a Boeing repülése szinkronban a Ferret amerikai kémbolygó repülésével a térségben? Hatodik kérdés. Hogyan magyarázható, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma leszögezte: a dél-koreai gép állítólag csak a megállapodott ellenőrzési pontokon jelezte helyzetét, nemiedig a tényleges földrajzi koordináták szerint, viszont a japán külügyminisztérium hivatalos nyilatkozata szerint a gép tényleges adatokat közölt helyzetéről az Ohotszki-tenger felett 600 km-re délnyugatra a kamcsatkai Petro- pavlovszktól. Hetedik kérdés. Hogyan magyarázható a „véletlenek“ sorozata a Boeing-747 pilótáinak cselekvésében - nem ellenőrizték a navigációs berendezéseket, miért nem használtak más műszereket a gép helyzetének a megállapítására, miért nem hallgattak a szovjet pilóták, illetve a földi irányító-szolgálatnak a nemzetközi kényszerfrekvencián leadott jelzéseire, illetve a manőverező szovjet gépek figyelmeztető világítólövedékeire? Nyolcadik kérdés. Mivel magyarázható a gép szokatlanul nagyszámú legénysége? A nagyszámú személyzet vajon nem a különleges, kémtevékenységet szolgáló berendezések kezeléséhez volt szükséges? A nyilvánosságra hozott névsoron miért nem volt található a gép személyzete valamennyi tagjának a neve? Mindezek a kérdések egyenes és tisztességes válaszra várnak. Ezt az amerikai kormányzatnak kell megadnia. És végül ami a legfontosabb. Ki szempontjából volt előnyös az egész ügy? Vajon a Szovjetunió számára, amely a fokozódó feszültség enyhítésére, a nemzetközi helyzet megjavítására és a bizalom erősítésére törekszik? Vagy azok számára volt előnyös, akik a lázas fegyverkezést és a militarista pszichózist fokozzák és ellenségeskedést szítanak a népek között? A válasz világos. Az USA kormányának politikája és tettei önmagukért beszélnek. ÚJSZlí 2 1983. IX. 2
