Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-26 / 227. szám, hétfő
ÍJ szú 3 33. IX. 26. Elére állni minden hasznos kezdeményezésnek A pártmunka tapasztalatai a lévai (Levice) járásban / A görgői határból szép zöldség kerül a piacra ígéretes ősz a Szepsi-síkságon A fejlett szocialista társadalom építésének mai időszakában törvényszerűen növekszik a munkások aktivitásának jelentősége. A bonyolultabb termelési feladatokat járásunkban is csak úgy oldhatjuk meg eredményesen, ha a gazdaságpolitikai célok elérése minden vállalatban, üzemben a dolgozók személyes ügyévé válik. Ez a felismerés arra ösztönözte pártszervezeteinket, hogy politikai munkájukkal, tömegbefolyásukkal kibontakoztassák a termelési mozgalmakat, élére álljanak minden hasznos kezdeményezésnek. Ma járásunkban legnépszerűbb a „mindennap teljesítjük a termelési feladatokat a kollektívákban“ és az „egynapi termeléshez elegendő nyersanyag megtakarítása“ jeligével indult versenymozgalom, melynek a lévai (Levice) Gyapotfeldolgozó Vállalat, valamint az Ipolysági (Šahy) Kötöttáru- gyár szocialista munkabrigádjai voltak az úttörői. Példájukat természetesen más üzemek dolgozó kollektívái is követték, a gazdásági hatékonyság és minőség javítását, a terv teljesítését tűzték zászlajukra. A versenyző kollektívák alkotó kezdeményezése és lendülete nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy fokozatosan megoldódjanak ipari üzemeink hosszan tartó és állandóan ismétlődő problémái, egyenletesen teljesítsék a nép- gazdasági tervekben kijelölt feladataikat. Jóllehet ezen a téren különbözőek az eredmények, húsz üzemben és vállalatban a járási és a kerületi pártkonferencia határozatai szerint időelőnnyel teljesítették az előirányzatokat. Nem kollektívákon múlott, hogy ipari üzemeink az első félévben a várakozáson alul tettek eleget a társadalom elvárásainak. Nem könnyű és nem kellemes szembenézni a számunkra egyáltalán nem kedvező problémákkal. Azaz, hogy járásunk ipara sok tíz millió korona értékű áruval maradt adósa a népgazdaságnak. Legnagyobb a lemaradás a garamtol- mácsi (Tlmače) Energetikai Gépgyárban; módosított tervét csak 77,8 százalékra teljesítette, 64 millió korona tartozással a számláján. Valamelyest enyhíti gondjainkat, hogy a kiviteli tervet a Gyapotfeldolgozó Vállalat, a Kozmetika, az ipolysági Kötöttárugyár, a Lévai Malátagyár dolgozó kollektíváinak köszönhetően 15,5 millió koronával túlszárnyaltuk, ám mindez csak mérsékli a kieséseket. Kétségtelen, hogy a rajtunk kívül álló tényezők hátráltatták gazdálkodásunkat, ezért nem sikerült a tervezett célokat elérnünk. Akadt azonban - és nem is kevés - olyan gátló tényező, amely nem írható a rosszabbodó külgazdasági helyzet rovására. Sikeres előrehaladásunk fontos feltétele, hogy az irányítás és a végrehajtás minden láncszemében következetesen érvényesüljenek a XVI. kongresszus határozatának, a hetedik ötéves terv elvárásainak a gazdálkodással szemben támasztott magasabb minőségi követelményei. Ezek közül csupán az ésszerű takarékosság jelentőségét említhetem. Bár az erre irányuló intézkedések és a dolgozók kezdeményezései már hoztak eredményeket, mégis az jellemző járásunkra, hogy a takarékosság nem vált mindenütt a gazdálkodás szerves részévé. A járási pártbizottság legutóbbi bővített ülése érdemben foglalkozott mind a tervteljesítés, mind pedig a gazdálkodás javításának, a hibák kiküszöbölésének kérdéseivel. Egyértelmű volt a megállapítás: csak magunk húzhatjuk ki magunkat a csávából, saját erőfeszítéseinkkel, eredményesebb munkánkkal. Természetesen határozott javulást csak akkor érhetünk el ezen a téren, ha egyidőben növeljük a pártszervek és alapszervezetek politikai-, szervezö- és kádermunkájának hatékonyságát, rendszeressé tesszük ellenőrzési joguk gyakorlását. E tekintetben nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a bírálat és önbírálat fejlesztésének és annak, hogy a kötelességek sorozatos nem teljesítéséből levonjuk a következtetéseket. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum ugyancsak számottevően befolyásolja a járás eredményeit. Ez abból adódik, hogy a szocialista nagyüzemek közel 114 ezer hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodnak, s több mint 17 ezer állandó dolgozót tömörítenék, egyre megbízhatóbb eredményeket könyvelhetnek el az önellátás biztosítására irányuló stratégiai irányvonal betartásában. Igyekezetük legfőbb bizonyítéka, hogy a sűrűn vetett gabonából a tervezettnél több, minden eddiginél nagyobb termést takarítottak be. Búzából a hektáronkénti termés 5,31, árpából pedig 4,74 tonna volt, közel 19 millió koronával túlszárnyalták a mezőgazdasági bruttótermelés értékét. Mindez nyilván nem jelenti azt, hogy ne lenne tennivalójuk a termelés minden területén. Mégis: valóban a javuló gazdálkodás jele, hogy az árutermelésben egynéhány üzem kivételével várakozáson felül teljesítették feladataikat, jelentős mértékben hozzájárultak az élelmiszerellátás zavartalan biztosításához. Érdemes külön is megjegyezni, hogy az alsószecsei (Dolná Seč), a nagyölvedi (Veľké Ludince), a fegyverneki (Zbrojníky) valamint a nagysallói (Tekovské Lužany) Haladás Efsz példamutatóan tett eleget társadalmi kötelességének. Járási pártszervünk külön gondot fordított a gyöngébb szövetkezetek talpra állítására is. Politikai munkával sikerült elérni, hogy - noha a múlt évihez képest alacsonyabb szinten - megfelelően teljesítsék termelési előirányzataikat, tervezett veszteségeiket 13,6- ról 6,5 millió koronára csökkentsék. Mindenesetre nem állhatunk meg a félúton, tovább kell lépni azoknak az indokolatlan különbségeknek a csökkentésében, amelyek az azonos viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek termelési, jövedelmezőségi eredményeiben még megmutatkoznak. Küszöbön az őszi munkák dandárja. Gondjainkat súlyosbítja, hogy a hosszan tartó nyári aszály érezhetően megviselte az ipari növényeket, csökkentette terméskilátásainkat. Mezőgazdasági üzemeink politikai és gazdasági vezetői azonban mozgósító intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy némileg csökkentsék a szárazság kedvezőtlen hatásait, biztosítsák a jövő évi termés feltételeit, az ipari növényeket utolsó szálig betakarítsák a földekről. Az igényes követelmények az iparban, mezőgazdaságban és a pártélet valamennyi területén egyaránt célratörőbb, fegyelmezettebb munkát kívánnak. Ennek megfelelően a pártmunka olyan rendszerét igyekszünk kialakítani az alapszervezetekben, hogy azok hatásosabban segítsék a gazdasági és szociális program teljesítését, a tudományos-mű- szaki haladást, a gazdaságpolitikai agitáció fejlesztését. Pártmunkánknak az eddiginél jobban be kell épülnie a szocialista munkabrigádokba, a dolgozó kollektívákba. A kommunistáknak olyan légkört kell teremteniük környezetükben, hogy az erőteljesebben bontakoztassa ki az alkotó kezdeményezést és a felelősségvállalást. Az utóbbi években bár javult az alapszervezetek irányító, szervező munkája, mégis sok helyen előfordult, hogy a határozatokat nem teljesítették. Az ok: nem kérték számon a felelősséget és a pártmegbízatások teljesítését, holott minden párttagtól, de különösen a tisztségviselőktől jogosan meg kell követelni, hogy munkájukban, magatartásukban érvényesüljön a szó és a tett egysége, következetesen biztosítsák a párt vezető szerepének érvényesítését. Hogy a párttagság eleget tudjon tenni a párt politikájának népszerűsítésében és érvényesítésében rá háruló kötelezettségeknek, elengedhetetlen a pártélet fórumainak színvonalas működése. Ebből a szempontból legjelentősebb a taggyűlés, amelyen az üzem gazdasági helyzetéről, feladatairól tárgyalnak, rendszeresen értékelik a pártmegbízatások teljesítését. Tagadhatatlan - és az eredmények igazolják - a taggyűlések nem mindig teljesítették küldetésüket. Többször előfordult, hogy a gazdasági vezetők a fórumokat rendszerint taktikai célok szolgálatába állították, az üzem rossz gazdálkodását, a hanyagságokat bíráló megjegyzésekért gyakorta a felsőbb gazdasági szervekre hárították a felelősséget, ahelyett, hogy őszintén feltárták volna a fejlődést gátló hibákat, s ehhez kérték volna az alapszervezet és a párttagok segítségét. Nincs más kivezető út számunkra, minthogy az év hátralevő hónapjaiban levonjuk a következtetéseket a hibákból, megteremtsük a tervteljesítés jobb biztosításának feltételeit, gondoskodjunk a szocialista munkabrigádok és az élenjáró dolgozók bevált munkatapasztalatai gyakorlati hasznosításáról. BERNARD SLOVODNÍK, az SZLKP Lévai Járási Bizottságának vezető titkára Ezekben a napokban a Cserehát dombvonulat és a Szlovák- karszthegység délkeleti nyúlványai közé rekedt Szepsi-síkságra ezernyi színben érkezik az ősz. Persze, nemcsak ez teszi változatossá és a szemlélődő tekintetében lenyűgöző látvánnyá az ottani határképet, hanem jelentős mértékben az ott folyó munka is - az idei termés betakarítását, a jövő évinek pedig megalapozását végző emberek és gépek hada. Bár sok embert foglalkoztatnak a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkák is, ennyit azért egyszerre más idő tájt mégsem láthatunk a Torna patak és a Bódva folyó menti mezőkön. Hát lehet róluk rosszat írni? A rengeteg csoport egyike a görgői (Hrhov) halastavak szomszédságában végzi a helyi efsz ilyenkori teendőinek egyikét, a sárgarépa-szedést.- Nem, nem túl nehéz - vallják munkájukról az asszonyok, Nagy Lászlóné, Zsujtai Istvánná, Bartók Gáborné, Cseh Istvánná, és a többiek. - Egyedül az benne a rossz - hangzik a közös vélemény hogy egész nap hajolni kell. Persze, valahogy azért kibírjuk, hiszen felváltva egy napot itt, egy napot pedig a szőlőben dolgozunk. Meg az is igaz, hogy amíg Lengyel Béla traktoros kiszántja az újabb sort, addig egy kicsit kiegyenesítjük a derekunkat.- Ma tizenhét asszony van itt, tegnap huszonketten voltak - sorolja a további tényeket Szepesi Árpád agronómus, miközben végigsétálunk a táblán. - Hogy miért így és miért nem géppel szedjük? Van erre gépünk is, hiszen sárgarépát évente több mint húsz hektáron termesztünk és ugyanakkor petrezselyemmel is foglalkozunk, de így szebb munkát tudunk végezni. A kombájn még nem tökéletes. Ásás és tisztítás közben sok sárgarépát megsért.- Aztán csak ne írjon rólunk igen rosszat - szólnak utánam távozásomkor a hathektáros Ke- resztút dűlőben munkálkodó asz- szonyok. Nem írok. Persze, nem azért, mert megkértek rá, hanem mert azokról a termesztőkről, akik hektáronként a tervezett 35 tonna helyett 40 tonna szép, egészséges zöldséget gyűjtenek be, nem is lehet rosszat írni. Jó borra van kilátás A Kassai (Košice) Borkombinát szepsi (Moldava nad Bodvou) feldolgozó üzemének udvarára egyre sűrűbben érkeznek mostanában a szőlőszállítmányok, s ez azt jelenti, ott is beállt az ősz. Dobos László pincemester szerint nem is akármilyen - kitűnőnek ígérkező.-Az utolsó felmérésekből arra lehet következtetni, hogy a környék szőlőtermesztőitől, vagyis a Szepsi ÁG-tól, valamint a görgői, a csécsi (Čečejovce) és az újbódvai (Nová Bodva) egységes földmúvesszövetkezetektól megkapjuk a tervezett 155 tonna szőlőt, s ugyanakkor már az is biztos, hogy a minőséggel sem lesz baj. A szőlő súlya, az idei aszály ellenére is megfelelő, cukortartalma pedig alighanem eléri a 17-18 százalékos átlagot, hiszen a Müller már most 16-18 százalékos, az előszüretelt Burgundi pedig közel 19 százalékos. Ami megtermett - hasznosuljon Közvetlen Csécs község előtt három járvaszecskázó-gép foglalkoztatta az összezúzott silókukoricát szállító öt tehergépkocsit és hét traktort.- Már jó két hete gyűjtjük - mutatott a munka menetét figyelő Kelemen Sándor agronómus, s egyben a Csécsi Efsz pártelnöke a dús növényzetre -, de még most is bőven van belőle, hiszen kétszázharminchét hektáron termesztjük. Soknak tűnik, de ha egyszer az állatállományunknak ennyire van szüksége, akkor nem csökkenthetjük a vetésterületét. Sőt, az idén az 550 hektár szemes kukoricánk szárát is szeretnénk mind hasznosítani, mégpedig cukorrépa-szelettel és tarlókeverékekkel dúsítva. Ami pedig a szemes kukoricát illeti, tervünket az idén is teljesítjük. GAZDAG JÓZSEF A Prágai Iparművészeti Központhoz tartozó postrekovi szövőüzem elsősorban házi szövésű vásznat készít. Itt a vászonszövésnek már több mint százéves hagyománya van. A képen: Helena Buršíková a berendezés üzemelését ellenőrzi. (Jirí Vlach felvétele - ČTK) Az idén jó minőségű silókukoricát takarítanak be a csécsi mezőkről (A szerző felvételei)
