Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám, kedd
r ÚJSZÚ 5 1983. IX. 20. Köszönet a segítségért A sajtó, a rádió és a televízió napját ünnepeljük. Párt és kormányszerveink ezen a napon méltatják az újságírók felelősségteljes munkáját, elismerésben részesítik azokat, akik a legtöbbet tették a széles olvasóközönség mindennapi, rugalmas tájékoztatásáért. Már hagyomány, hogy ilyenkor azokról is megemlékezünk, akik nélkül munkánk gyümölcse - lapunk példányai - nem jutnának el naponta az olvasókhoz. Postások, lapterjesztők, vasutasok százai munkálkodnak azon, hogy a sajtótermékek a nyomdákból mielőbb az olvasók kezébe kerüljenek. Közülük mutatunk be hármat. Minden érdekel, ami körülöttünk történik A Vétfnii Dél-csehországi Papíripari Vállalatnál tavaly július óta teljes kapacitással üzemel a szulfitfőző részleg. Számítógépes vezérlése az optimális eljárások kiválasztásával 20 százalék elektromos és hőenergiát takarít meg, s a cellulóztermelést évente 2000 tonnával növeli, ami 8,5 millió korona gazdasági hasznot jelent. A képen: Jaroslav Vačkáŕ (előtérben) és Pavel Stropek a szivattyúberendezés hajtóművén dol9°zik- (Jaroslav Sýbek felvétele - ČSTK) Növelhető a takarmányalap Mosolyogva, derűsen fogadja már több mint tizenhat éve mindazokat, akik belépnek a Postai Hír- lapszolgálat kis üzlethelyiségébe. Az ismerősöknek már előre nyújtja a kívánt újságot, hiszen tudja, ki mit olvas. De nem elégszik meg ennyivel, megvételre kínál más lapokat is.- Nagyon szeretek újságot olvasni, naponta elolvasom a napilapokat, a heti és havilapok érdekesnek tűnő cikkeit. így az ismerősöknek, akikről tudom, hogy mi érdekli őket, bátrabban ajánlhatom megvételre akármelyiket -vallott munkájáról Cséfalvay Mária, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Postai Hírlapszolgálat boltjának üzletvezetője.- Ha valaki itt kezdte el vásárolni az újságokat, az már máshova nem mégy. A Kopečný vagy a Ma- gyarics családból nemcsak a szülők, a gyerekek és az unokák, hanem egész rokonsága is ebben az üzletben vásárolja a különböző lapokat. Sokuknak, az állandó vevőknek, ha nem jönnek a megszokott időben, félre is teszem az újságot, nehogy nélkülözniük kellMeglepődött, amikor telefonon közöltem vele, hogy szeretném meglátogatni, elbeszélgetni vele. Azzal mentegetőzött, hogy még soha nem beszélt újságíróval. Megnyugtattam: semmi különöset nem akarok tőle. így beleegyezett, hogy felkeressem. Az autóbusz megállójánál beszéltük meg a találkát. Rövidesen kerékpárjával meg is érkezett az egyik mellékutcából. Egyenruhában, vállán a nehéz postástáska, a kormányon pedig még egy táska, tele újságokkal.- Pénteken különösen nehezek a csomagjaim - mondotta Kra- tochvílné Tóth Margit. - Ilyenkor legalább kétszer annyi az újság, mint más napokon. De megszoktam már. Tizenöt éve naponta végig járja Oroszvár (Rusovce) utcáit. Itt született, mindenkit jól ismer, s őt is minden falubeli mosolyogva köszönti. Ki magyarul, ki szlovákul, de van aki németül szól hozzá, s ő is tudja, kivel milyen nyelven kell beszélni.- Másutt, például egy nagyvárosban nem vállalnám ezt a munFalvaink legismertebb embere a postás, aki házról házra járva nagy táskájában cipel örömet, bánatot. Jánokon (Janik) és környékén Molnár Erzsébet a postás néni. A járás postaigazgatósága a legjobb dolgozói között tartja számon. Büszkeséggel mutatja a kerületi pártbizottság meghívóját a sajtónapi ünnepségre.- Nem is tudom mivel érdemeltem ki - mondja. Azok, akik meghívták azonban nagyon jól ismerik Molnár Erzsébetet, megbecsülik harminckét éves szorgalmas munkáját. Jánokon, barátságos kis házában kerestük fel Erzsi nénit. Életéről, munkájáról kérdezgetjük.- Nem volt könnyű az életem, de szép volt - mondja mosolyogva, míg köténye ráncait igazgatja. - A háború előtt mentem férjhez, s szülőfalumból a férjem falujába, Debrődre kerültem. Ott született a kisfiam is. A férjemet elvitték katonának, soha többé nem láttam. Egyedül maradtam a nagy világégés kellős közepén egy hároméves kisgyerekkel. Nagyon egyedül voltam, nem tudtam mit kezdeni az életemmel. Visszajötjen kedvenc lapjaikat. Megfigyeltük, hogy ha valaki rendszeresen vásárolja a napilapokat, az idővel ,,rászokik“ a hetilapok valamelyikére is és fordítva. Igaz, hogy egy kis rábeszéléssel segítjük vásárlási szándékát - mondta, miközben a belépőnek odaadta a kívánt napilapot. Cséfalvay Máriától megtudtuk, hogy az üzlethelyiség renoválása után javultak a munkakörülmények, a szebb üzlet jobban vonzza a vásárlókat. Havi forgalmuk 170-180 ezer korona körül mozog.- Persze, nálunk különféle dohányáru is kapható, de az említett összeg jelentős részét az újságok eladásából származó bevétel képezi - fűzte hozzá az üzletvezető, majd így folytatta. - Naponta 300 darab Új Szó-t, a vasárnapi kiadásból 400-at adunk el, de éppúgy keresettek a szlovák napilapok is. A hazai magyar hetilapok ugyancsak kelendők. Mivel a főúton vagyunk, és sok a városon átutazó látogató, ők is nálunk vásárolnak. Ezért, amit csak lehet, kiteszünk a pultra, hadd válogasson kedvére a kedves vásárló - mutatott az ízlésesen elrendezett újságokra. Cséfalvay Mária a napokban példás, odaadó munkájáért a saj-’ tóterjesztésben elért eredményeiért elismerésben részesült.- Nagyon jólesik az elismerés, amely még jobb munkára kötelez. Hogy mit szólt ehhez a család? Amikor elmondtam, hogy a sajtónap alkalmából engem is kitüntetnek, negyedikes egyetemista fiam megcsókolt és csak annyit mondott: Hűha, anyu! A reggeli fél hat órai nyitást követően élettel telik meg a kis üzlet. Mária asszony csak később lapozhat bele az újságokba, de javarészt otthon olvassa őket, háziasszonyi teendői elvégzése után.- Minden érdekel, ami körülöttünk történik, s hogy valaki tájékozott legyen, ahhoz sokat kell olvasnia - mondta búcsúzás közben. - Nemcsak könyveket, hanem újságokat is - majd nevetve hozzátette: - Sőt, amióta a szerdahelyi futballisták jól játszanak, naponta a sportoldalt is elolvasom. PÉTERFI SZONYA- Az újságok olvasására napközben nemigen van idő. Munka után a ház körüli tennivalók várnak. A folyóiratokat, a könyveket nagyon szeretem. Úgy is mondhatom, az olvasás az egyedüli kedvtelésem. És persze a kert, a virágok. Otthon is gyorsan, ügyesen végez minden munkát, tétlenül nem tud ülni. Munkahelyén hozzászokott, hogy neki mindig menni, sietni kell.- Véletlenül kerültem a postára. A gyerekek kicsik voltak még akkor. Azért vállaltam ezt a munkát, mert helyben volt, nem kellett utaznom. Azóta ugyan már felnőttek, a lányom 21, a fiam 20 éves, de nem akarok munkát változtatni. Nagyon megszerettem, örömmel megyek naponta a postahivatalba a küldeményekért és viszem az embereknek az olvasnivalót, a jó és a rossz híreket - mondotta búcsúzóul, majd felült kerékpárjára, hogy a táskában lévő újságok mielőbb a megrendelők kezébe, a levelek pedig a címzetthez kerüljenek. DEÁKTERÉZ társadalmunk nagyra értékeli. Molnár Erzsébet azonban nem csak kézbesít, nagyon értékes munkát végez a sajtótermékek terjesztésében is.- Az ötvenes években kerültem a postához - mondja - akkor még újdonság volt magyar nyelvű napilapunk, az Új Szó. Magam is nagyon szeretek olvasni s igyekeztem másokat is rábeszélni ennek szükségességére. Péderbe ma is majdnem minden házba jár valamilyen sajtótermék. Csak az Új Szó-bőI nyolcvanhat darabot kézbesítek. A postakocsi megérkezése után igyekszem minél előbb elindulni, hiszen az emberek várnak. Erzsi néni már tizenegy éve elérte a nyugdíjkorhatárt. Meddig bírja még?- Amíg élek - mondja elgondolkodva. - Eszembe sem jutott, hogy ezt a munkát abba lehet hagyni. Most, hogy betegállományban vagyok, nem tudok magammal mit kezdeni. Hiányzanak az emberek. Engem a munka éltet, az adja meg életem értelmét. FECSÓ PÁL A mezőgazdaság és az élelmiszeripar vezető dolgozóinak részvételével megtartott nyitrai politi- kai-gazdasági értekezlet résztvevői elemezték a hosszan tartó szárazság következményeit az ágazat eredményeire. Amíg sűrű vetésű gabonából Szlovákia mezőgazdasága a harmadik jó termést érte el, a szemes kukorica és a tömegtakarmányok hozama jóval alacsonyabb lesz a tervezettnél. Számos mezőgazdasági üzemben ezért nem lesz elég a takarmány a meglévő állatállomány számára. Az értekezlet felszólalói közül sokan feltették a kérdést, miután így alakult a helyzet, mi a teendő. A párt- és kormányküldöttség tagjai határozottan kijelentették, nincs más megoldás, minden mezőgazdasági üzemnek önerőből, az állatállományhoz mérten kell biztosítani a takarmányalapot. Nem kis feladatról van szó, ezért elhangzott néhány javaslat a takarmányhiány részleges vagy teljes pótlására. A megtermett takarmány kerüljön a tárolóhelyekre Becslések szerint - mivel a szárazság tovább tart - mintegy 300 ezer tonna kukoricával terem kevesebb a tervezettnél. Az abrakta- karmány-hiány 340 ezer" tonna lesz. Tömegtakarmányból 25-30 százalékkal kevesebbet takaríthatnak be a mezőgazdasági üzemek a tervezettnél. A senicai, michalovcei és más járások gazdasági vezetői arról számoltak be, hogy megfelelő intézkedésekkel, a lehetőségek felhasználásával növelhető a takarmányalap. Minden járásban betakarítják az összes kukoricaszárat, amit répaszelettel, melasszal, savóval, szeszgyári moslékkal ízesítenek. A silózásban a tarlókeverékek és általában a másodnövények, a szemes kukorica termésének betakarításában mindent megtesznek a veszteségek minimalizálásáért. A galántai, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a komáromi (Komárno) járásban már bevált gyakorlat, hogy a kombájnok után a szövetkezeti tagok szedik össze a kukoricacsöveket, amelyből a megegyezés szerint állataik számára is megtartanak néhány mázsát, a többivel pedig a gazdaság takarmányalapját bővítik. Ezekben a mezőgazdasági üzemekben a veszteség jelentéktelen. Gazdaságos takarmányellátással Az értekezleten Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere élesen bírálta, hogy a mezőgazdasági üzemek jelentős részében még mindig pazarolják a takarmányt és indokolatlanul növelik az állatok napi takarmányadagját. A mezőgazdasági üzemek nem a fogyasztók szükségleteinek megfelelően határozták meg a termelés összetételét. Jóval több sertéshúst termeltek, mint amennyire szükség lenne. A szarvasmarhaállomány rovására 25 ezer tonnával több abrakot etettek fel a sertésekkel. Nem kielégítő a hízósertések gyarapodása a Bratislava-vi- déki, a komáromi, a lévai (Levice) a trnavai, a trenčíni, a Banská Bystrica-i, a rimaszombati (Rimavská Sobota), a nagykürtösi (Veľký Krtíš), a žilinai, a trebišovi, a kassai (Košice), a humennéi, a michalovcei, a vranovi, a svidní- ki, a rozsnyói (Rožňava) és a prešovi járásban. Ezért a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok feladatul kapták, hogy számolják fel azokat a hízóállományokat, amelyek lassan gyarapodnak és túl sok abrakot fogyasztanak. A takarmány gazdaságos feletetését nagyban elősegítik a Mezőgazdasági Anyagellátó és Felvásárló Vállalat üzemei, amelyek a határozat szerint hizlalásra kötnek szerződéseket a mezőgazda- sági üzemekkel. Felelnek azért, hogy a fogyasztási normákat ne lépjék túl a mezőgazdasági üzemek. Rugalmasabb felvásárlást A felszólalók arra is rámutattak, hogy száz meg száz tonna takarmányt pazarolnak el a mezőgazdasági üzemek, mert nem tudják minden időszakban az állatokat idejében értékesíteni. Az érsekújvári (Nové Zámky) és más- járásokban egyes mezőgazdasági üzemek a hízósertéseket 120-160 kilogrammos súlyban adják el. Hasonló a helyzet a hízómarhák értékesítésénél is. Többek között a Nádszegi (Trstice) Efsz-ben 70 hízóbikát nem tudnak eladni. A hízósertéseket is csak sok utánjárással értékesíthették. A terv szerint 50 kiselejtezett tehenet is eladnának, de a húsipari vállalat nem veszi át. A húsipar feladatul kapta, hogy tevékenységét jobban hangolja össze a termelőüzemekkel, hogy az év utolsó negyedében minél kevesebb hasonló eset forduljon elő. Az ősz tehát nagyon sok gondot, nehézséget hozott a földműveseknek és az élelmiszeripari feldolgozó vállalatoknak is. Nincs idő a tétovázásra, most már arról van szó, hogy a politikai-gazdasági értekezleten hozott határozatokat minden szakaszon valóra váltsák. A helyzethez igazodva alakuljon az állatállomány és minden mezőgazdasági üzemben használják fel a tartalékokat a takarmányalap kiegészítésére. BALLA JÓZSEF Mindig várnak kát. Itt azért szeretem csinálni, mert érzem, hogy megbecsülnek. Tudja, milyen jóleső érzés, hogy mindig várnak, s ha valamilyen okból kések, megkérdezik, hol jártam, nem esett-e bajom. Bizonyára találkozásunk napján is többen kérdezősködtek, mert egy rövid időre otthonukba invitált, ott folytattuk a beszélgetést. A porta a háziasszony gondosságáról tanúskodik, akit még az is bánt, hogy az idén a szárazság miatt nem oly szépek, nem olyan nagyok az őszirózsák, mint más években. A falubeliek megszokták, hogy Margitka pontosan hozza a megrendelt újságot és az egyéb küldeményeket. Reggel, jóval a munkaidő előtt már a postán van, hogy idejében indulhasson kőrútjára. A gyorsaságot természetesnek tartja, nemigen szeret várakozni, sem várakoztatni. Kerékpárja nélkül el sem tudná képzelni mindennapjait, munkája elvégzése után is ezzel közlekedik. Meg szombat- -vasárnap, ha a hétközben távollevőkhöz megy a gáz- és a villany- számlát kiegyenlíteni. Postás néni tem szülőfalumba, s mivel a posta kézbesítőt keresett, elvállaltam ezt a nekem is tetsző munkát. Ma már úgy érzem élni sem tudnék nélküle. Nem mondhatom, hogy könnyű munka, de nagyon szeretem. A nehézség nem abban van, hogy sokat kell járni, nehéz táskát cipelni, dacolni az időjárás szeszélyeivel, hanem a felelősség, az állandó koncentrálás a kimerítő. Évtizedeken keresztül két falu - Jánok és Péder tartozott hozzám. Most, vagy három éve csak Péderbe kézbesítek. Azért vállaltam ezt a községet, mert nagyobb gyakorlat szükséges hozzá. Több, mint tíz kilométert kerékpározok naponta. Minden nap hozom és vi- .szem a postát, az üzlet és a vendéglő bevételét, a lakosság pénzküldeményeit, expressz és ajánlott leveleket, Športka és Sazka szelvényeket. Nagyon szeretem ezt a munkát, s arra büszke vagyok, hogy a harminckét év alatt tíz fillér hiányom sem volt. Ezt a pontosságot, szakértelmet, lelkiismeretes munkát a felettes szervek is értékelik. Kitüntetések, oklevelek bizonyítják, hogy a becsületes munkát szocialista
