Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-19 / 221. szám, hétfő
ÚJ szú 3 83. IX. 19. AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK VITÁJA VLADIMÍR TRVALA elvtársnak, az SZLKP KB osztályvezetőjének felszólalása A tudomány és a technika nagy felfedezései húsz-harminc évvel ezelőtt születtek világszerte és nálunk is. A fizika, a kémia, a biológia fejlődésével együtt magasabb szintet ért el a matematika, a logika, és megkezdődött az olyan új tudományágak fejlődése, mint a kibernetika, a rendszerelmélet és az információ- elmélet. Ismeretes, hogy a tudományos- műszaki forradalomnak sokoldalú társadalmi vetülete és összefüggései voltak. A pártban és a társadalomban a XIII. kongresszus után bekövetkezett válság megmutatta, hová vezet az, amikor a párt nem oldja meg időben a szocialista társadalom sürgős problémáit. Ezen élőskö- dött a jobboldal, és készítette elő támadását. Hozzá kell tenni, hogy korábban nem kellőképpen tudatosítottuk, hogy az osztályharc épp a tudományos-műszaki forradalom körül összpontosul. A válságos évek után a párt megkezdte a hatvanas években felgyülemlett problémák megoldását és rendszeresen fejlesztette az intenzitást, a hatékonyságot és a minőséget célzó politikai irányvonalát. E tekintetben a CSKP XVI. kongresszusa határozta meg a fő feladatokat. Az a célunk, hogy az új tapasztalatokat általánosítsuk, kibővítsük és rendszerezzük. Továbbá az, hogy a kommunisták a tudomány, a kutatás és a gyakorlat egyesítésének élén haladjanak, és keressék az ehhez vezető hatékony és ésszerű módszereket. Mindaz, amit tettünk, hozzájárult ahhoz, hogy a dolgok elmozduljanak a mélypontról. Ugyanakkor egyet kell érteni Jakeš elvtárs értékelésével, miszerint nem sikerült jelentősen csökkenteni a tudomány-technika-terme- lés-alkalmazás ciklust, hogy eddig a tu- dományos-müszaki fejlődés nem vált a tervezés és az irányítás tengelyévé, hogy a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek széles körű és következetes érvényesítéséért folytatott küzdelem még nem képezi az egész irányító, s benne a tervező és szervező munka alapvető tartalmát, s hogy a gyakorlatban továbbra is nagymértékben fordulnak elő az extenzív megközelítések. Egyértelműen pozitívan kell értékelnünk, hogy a tudomány és a technika kérdései napirendre kerülnek. De mi lesz az új 'technikával, ha nem lesz hozzá felkészült ember? Ha nem lesznek olyan szervezési rendszerek, amelyek optimalizálnák a korszerű technika alkalmazását? Például nagyon sok új technikát vásároltunk, amely kihasználatlan. Röviden: még a korszerű technikát sem képzelhetjük el ember nélkül. Számos felszólalásban szó esik a tudomány és a technika szükségességéről, és a végén hozzáteszik az ún. szubjektív tényezőt, ami gyakran ismeretlen. Vajon nem éppen a szubjektív tényező - és elsősorban a párt, mint a szocialista társadalom irányításának alapvető szubjektuma - a legfontosabb, amiből ki kell indulnunk? Az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák rámutattak arra, hogy a pártszervek és -szervezetek munkájából gyakran hiányzik a politikai és ideológiai szemlélet. Ezt nemcsak azzal bizonyíthatjuk, hogy néhány tisztségviselő felül a híreszteléseknek, a pillanatnyi hangulatkeltésnek esik áldozatául és a nem szocialista életmód hordozójává válik. A politikai és az ideológiai szemlélet hiánya közvetlenül hathat a gazdaságra, de a tudományos-műszaki fejlődésre is. Az, hogy néhány gazdasági dolgozó nem látja a céloA tudományos-műszaki fejlődés eredményei érvényesítésének dinamikája döntő mértékben függ a káderek számától és képzettségük színvonalától. A Szlovák Szocialista Köztársaság főiskolái jelentős alkotó potenciált jelentenek amelyet az állam tudományos-kutató bázisa jelentős részének kell tekinteni. A kutatás rendszerint nagyon igényes káder-, pénzügyi, anyagi és szervezési szempontból is. Megköveteli, hogy kapcsolatban legyen a termeléssel. Szükséges, hogy rendelkezésére álljanak a kísérleti és egyéb berendezések. Mindezzel azonban a főiskolák nem mindig rendelkeznek. Ezért a főiskolák tudományos potenciálja kihasználásának jelentős tényezője a főiskolák, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémia, a Szlovák Tudományos Akadémia és más ágazatok tudományos-kutató és termelő munkahelyeinek együttmüködése. Az elmúlt években a közép-, de főleg a főiskolai diákok elhelyezésében negatív jelenség mutatkozott. Azt, hogy a fiatal kát, és pragmatizmusba esik, ennek a helyzetnek bizonyos következménye. Számunkra kétszeresen is érvényesek Jurij Andropov elvtárs szavai, miszerint el kell sajátítani és tovább kell fejleszteni a marxista-leninista elméletet és módszertant, elsősorban a materialista dialektikát és emelni a gazdasági gondolkodás színvonalát. Ez megköveteli az ideológiai munka fejlesztését olyan értelemben és olyan irányban, ahol azt a XVI. pártkongresszus, a CSKP KB 15. ülése és az SZKP KB júniusi ülése meghatározta. A másik kérdés az információ kérdése. Úgy vélem, hogy figyelmünket minél előbb a tájékoztatási rendszer tökéletesítésére kellene fordítanunk. Úgy, hogy minden információ, felfedezés, újítás, ötlet képletesen szólva oda repüljön, ahol azt általánosítani, kibővíteni és megvalósítani kell. Tanúi vagyunk annak, hogy a világban hogyan rövidül le az az idő, amíg a gondolat, az új tudományos ismeret eljut a megvalósításig. A tudományosműszaki, a gazdasági, a politikai és más információk hatékony rendszere a ma megvitatásra került kérdéskör sikeres megoldásának alapfeltétele. Tudjuk, milyen nagy szerepet játszanak a társadalom fejlődésében a káderek. Szerepük meghatványozódik a szocialista tudományos-technikai forradalom megvalósításában. Az SZLKP Központi Bizottságának 1981. júniusi ülése óta, amikor Lenárt elvtárs pontosan megfogalmazta a káderekkel szemben támasztott igényeket, számos pozitív eredmény született. A szlovákiai párt-, állami- és gazdasági szervek egész sor káderintézkedést hajtottak végre. Minden bizonnyal ez a tényező is hozzájárult a gazdasági eredmények eléréséhez. Egyes embereket azért bírálunk, mert valódi álláspontjuk és tetteik nem mindig vannak összhangban napjaink forradal- miságával, a kommunista erkölccsel. A hiányosságokkal szembeni elnéző magatartás nagyon sok politikai és erkölcsi kárt okoz, sérti a párt egységét és a pártélet lenini elveit. Egyenesen az opportunizmus gyakorlati megnyilvánulását jelenti. Ezt nem szabad elnézni. Ismételten hangsúlyozni kell: az alapkérdés a párton belüli helyes kapcsolatok és a párton belüli demokrácia. Olyan légkört kell teremteni, amelyben a taggyűléseken nyíltan, szemtől szembe beszélnek és nem a gyűlés után a folyosón. Egyik irányító vagy munkakollektívában sem - a párt- szervezetben pedig egyáltalán nem - burjánozhat el egyes emberek ellenőrizhetetlen hatalma és az ebből adódó, az emberekhez való beképzelt, fölényes és szektás magatartás. Ami az opportunizmust illeti, annak ma is különböző megnyilvánulási formái vannak. Az előrehaladás ellen hat, s főleg ma, a munka magasabb színvonaláért és hatékonyságáért, a tudományért és a tudományos- műszaki haladásért vívott küzdelemben. A fejlett szocialista társadalomról beszélünk. A fejlett többek között azt jelenti, hogy gazdagabb: tartalmával, kapcsolat- rendszerével, az összefüggések feltárásával és szervezettségével. E téren sokat tettünk, de még mindig sok a szervezetlenség. Ez sok esetben a hatékonyság csökkentését, az erőkkel és az eszközökkel való pocsékolást vonja maga után. A legfontosabb kérdés ezért az irányítás tudományos módszereinek ésszerűsítése és felhasználása. szakképzett embereket nem szívesen vették fel, azzal indokolták, hogy „a vezető kádereket nem dobhatják ki“, hiszen ők segítettek a szocialista társadalom alapjainak lerakásában, idővel szakképzettséget szereztek, ami iskolai végzettség nélkül is feljogosítja őket vezető tisztségek betöltésére. Úgy vélem, hogy túlságosan egyszerűsítjük a helyzetet és az érvelést. Valóban vannak kimagasló vezetőink, akikről szó szerint érvényes, hogy iskolai végzettség nélkül is elérték a szükséges színvonalat, sőt képzett szakemberekkel vették magukat körül, akiknek megteremtették a teret a kibontakozáshoz. Látnunk kell azonban az ellentétes eseteket is, miszerint a vezető beosztás megőrzése érdekében a vezetők nem teremtették meg a lehetőséget a felnövekvő szakképzett káderek elhelyezéséhez. Az ilyen szűk látókörű állásfoglalás rendszerint megbosszulta magát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vezető tisztségek betöltését nagyon differenciáltan és megfontoltan kell megoldani. A főiskolák friss végzősei nem pályázhatnak azonnal vezető helyekre. ,,Meg kell érniük,“, és ehhez meg kell teremteni a feltételeket. A szervezetek azonban épp ezt nem teszik. Azért, mert nem akarják létrehozni az úgynevezett „nemzedéki konkurenciát“. Csupán a szervezet pillanatnyi szükségleteit veszik figyelembe, nem tekintenek a műszaki haladásra, a termelés innoválására és intenzívvé tételére. A tudományos nevelést komplex módon kell értelmezni. Ez a feladata a Szlovák Tudományos Akadémiának, a főiskolának, a kormánynak, a reszortoknak és a tudományos fokozatokat odaítélő szlovák bizottságnak is. Nem lehet azonban sem a főiskola befejezését, sem pedig a tudományos fokozat elérését a művelöA CSKP KB 8. és az SZLKP KB jelenlegi ülése kiemelte azt a gondolatot, amelyet Gustáv Husák elvtárs a XVI. pártkongresszuson fogalmazott meg, miszerint a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása egész társadalmunk forradalmi feladata. A kommunistákra, de főleg azokra, akik a tudományos kutatásban dolgoznak az a kötelesség hárul, hogy keressük e feladat megoldásának módját. Csakis azok a módszerek lehetnek sikeresek, amelyekben a következetes tudományosság és a világ haladó tapasztalatainak felhasználása az új, igényesebb feltételek közötti munkára való felkészüléssel párosul. A kutatási eredmények értékelésének egyedüli mércéje csakis az adott tudományág csúcsszintje. Tekintettel korlátozott forrásainkra nem lenne szabad megengednünk, hogy ne használjuk ki a világ tudományos megismerésének eredményeit, elsősorban a szovjet tudomány eredményeit, amely már önmagában meghatározza a tudományos-kutató bázisunk teljesítményével szemben támasztott igényeket. Természetesen ez elsősorban káderprobléma. Olyan káderekre van szükségünk, akik megfelelnek a tudományos munka követelményeinek. A szovjet tudósok körében egyre gyakrabban és egyértelműbben jut érvényre az a gondolat, miszerint a tudomány intenzifikálásának legalapvetőbb kérdése az, hogy a tehetségeket megnyerjük a tudományos munkának, hogy helyesen válasszuk ki és neveljük őket. Á tudományos munka sikere a rátermett emberek számától függ. A társadalomtudományi kutatás feladatainak meghatározása során abból a jelentős tényből kell kiindulni, hogy még a tudományos-műszaki forradalom idején is a fő termelőerő az ember. A gazdaság intenzifikálása ezért szervesen kapcsolódik az emberi tényező intenzifikálá- sához a termelési folyamatban. Ezért napjaink feladata a gazdasági és erkölcsi mutatók, a jogi normák és az irányítás innovációján kívül a kizárólag emberi kérdések megoldása, amelyek között első helyen szerepel a munkához való viszony javítása, a kezdeményezés és az alkotó szellem fejlesztése, a hatékonyan működő munkakollektivák létrehozása. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az emberről szóló tudományos ismereteket még mindig viszonylag kevésbé érvényesítik az irányításban, a munkaszervezésben, a nevelő folyamatban, sőt propagandánkban és agitációnkban is. A tudomány nemcsak termelőerő. Univerzális erő is, amely megfelel az ember alapvető szükségletének, az ember univerzális, harmonikus fejlődéséhez. Nagyon fontos feladat a társadalomtudományok hatékonysága szempontjából a tudományos utánpótlás nevelése. A társadalomtudományi ágazatok többsége - a gazdaságtant kivéve - a Szlovák Tudományos Akadémiában viszonylag szűk, gyakorlatilag nem kielégítő bázissal rendelkezik a rátermett, tehetséges fiatal, a tudományos munka iránt érdeklődő emberek kiválasztása szempontjából. Az Oktatási Minisztériummal közösen minél előbb fel kell tárni ennek a helyzetnek az okait és levonni a megfelelő következtetéseket. A társadalomtudományokkal szemben támasztott követelmény - hogy nyújtsadés végső szakaszának tekinteni. Napjaink igényes feladatai megkövetelik, hogy mindenki rendszeresen és állandóan képezze magát. A vízgazdálkodási szakemberek becsületére válik, hogy már az elsők között tudományosan közelítették meg a problémát. Az állami vízgazdálkodási terv, amely a természeti forrásokra vonatkozott, konkrét határidőkben technikai megoldásokat kínált. Ez a felszabadulás után az első tudományosan feldolgozott dokumentum volt. Nem a terv hibája volt, hogy más feladatok sürgőssége miatt lebecsültük a vízgazdálkodás fejlesztését, és ma ennek a következményeit kell kiküszöbölni. A problémák megoldásában ma is a tudományos-műszaki haladásnak "kell segítenie. Haladó módszerekkel kell biztosítani, hogy minimális veszteséggel jusson el a víz a forrástól a fogyasztóig. E szempontból mielőbb ki kell dolgozni, jóváhagyni és kikísérletezni a tudományos munkát végző tehetséges fiatalok kiválasztásának, nevelésének és fejlődésének komplex programját. Konkrét intézkedéseket kell hozni az aránytalanul magas átlagéletkor csökkentésére, ami a tudományok doktora cím megszerzését illeti. Ez a korhatár közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz. Ismeretes, hogy a fejlett szocialista társadalom feladatainak sikeres teljesítése döntő mértékben attól függ, hogy a társadalomtudományok mennyire képesek teljesíteni semmivel sem pótolható társadalmi funkciójukat. Még ma is találkozunk olyan véleményekkel, hogy a gazdaság előrehaladása és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása csak a természettudományok ügye. Az intenzív gazdasági fejlesztésről az extenzív gazdasági fejlesztésre való áttérés megvalósítása az egész tudomány feladata - beleértve a társadalomtudományokat is. A szocialista gyakorlat hatékonysága emelésének, valamint a társadalmi fejlődés dinamikája elmélyítésének szükségessége megköveteli, hogy tökéletesítsük a társadalomkutatás tervének kidolgozását úgy, hogy azt a legjelentősebb problémákra irányítsuk, mozgósítsuk a meglevő tudományos potenciált, hogy azt a legfontosabb társadalmi kérdésekre irányítsuk, s elmélyítsük, fejlesszük a tudomány és a gyakorlat közti kapcsolatot. A társadalomtudományoknak világosan meghatározott feladata, hogy a párt és a nép hatékony segítő társai legyenek a fejlett szocializmus építése során nak gyakorlati ajánlásokat az irányító szerveknek - semmiképpen sem jelenti azt, hogy eltűnik a határ az alap- és az alkalmazott kutatás között. Ez a határ viszonylagos, de létezik. A fontos most az, hogy a két kutatástípus között kölcsönhatás, kölcsönös gazdagítás és tartós párbeszéd jöjjön létre. Ami a társadalomtudományi kutatás és az irányító szervek kapcsolatát illeti, gyakran jogosan hangzik el az a megjegyzés, hogy az elméletnek és a gyakorlatnak ugyanazon az állásponton kell lenniük. Az biztos, hogy az objektívan létrejött munkamegosztás keretében egyik kutatóközpont sem rendelkezhet olyan információrendszerrel, amely bizonyos társadalmi területet vagy társadalmi folyamatot érint. Másrészt az irányító szervek rendszerint nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy rendszeresen feldolgozzák az elméleti ismereteket. Az össztársadalmi érdek pedig megköveteli, hogy a kutató intézetek és az illetékes irányító szervek kapcsolatot létesítsenek, megerősítsék azt, mert csak így jöhet létre az elméleti gondolkodás és a gyakorlati tapasztalat közötti folyamatos gyümölcsöző konfrontáció, és csak igy valósulhat meg az elengedhetetlenül szükséges információáradat. Az említett két terület elszigetelt tevékenysége gyakran nem kívánt légkört teremt, amikor a problémák megoldása helyett haszontalan vitákat folytatnak. Természetesen számolni kell azzal, hogy a tudományos intézetek és az irányítószervek párbeszéde nem zárhatja ki az esetleges véleménykülönbségeket. Ezeket nem az együttműködés akadályának kell tekinteni, hanem a haladó megoldás keresési módjának. Hiszen itt van pártunk, amely egyesíti, rendszerezi valamennyi érdekelt intézmény álláspontját és véleményét. JÚLIUS HANUS elvtársnak, az SZSZK kormánya alelnökének felszólalása VILIAM PLEVZA elvtársnak, az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézete igazgatójának felszólalása VLADIMÍR CIRBES elvtársnak, az SZTA Filozófiai Intézete igazgatójának felszólalása
