Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-16 / 219. szám, péntek
J szú 3 iX. fÄ AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK VITÁJA ĽUDOVÍT PEZLÁR elvtársnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB titkárának felszólalása Nem véletlen, hogy rendkívüli figyelmet fordítunk a tudományos-műszaki fejlődésre. A tudomány és a technika eredményei gyors gyakorlati alkalmazásának döntő fontossága van alapvető stratégiai irányvonalunk sikeres teljesítésében. Ennek az irányvonalnak célja a népgazdaság sokoldalú intenzifikálása. Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, éppen a tudomány és a technika az egyik döntő fontosságú terület, amelyen világviszonylatban harc folyik a szocializmus és az imperializmus között. Erről tanúskodik az a tény is, hogy az imperializmus legreakciósabb erői, élükön az Egyesült Államok kormányával, a tudományos kutatás fejlődésének eredményeit arra törekednek felhasználni, hogy katonai fölényt vívjanak ki a Varsói Szerződés védelmi közösségében tömörült szocialista országokkal szemben. Éppen ezen a területen koncentráltan léptetnek életbe különféle szankciókat, kiviteli tilalmakat, amelyeknek célja meggátolni, vagy legalább lefékezni a tudomány és a technika fejlődését a szocialista országokban. Ez az agresszív politika szerves része az imperializmus „lélektani hadviselésének", amelyet a létező szocializmus ellen folytat. A burzsoá propaganda manapság nagyhangúan kijelenti, hogy a szocialista társadalmi rendszer képtelen biztosítani a gyártmányok kiváló minőségét és az intenzív társadalmi fejlődést. Ezeket a koholmányokat azonban maguk a szerzőik sem hiszik el. Ameny- nyiben elhinnék őket, akkor nem kellene kiötleniük a szocialista országok ellen különféle szankciókat és nem lenne szükségük kiviteli tilalmakra. A tapasztalatok megerősítik, hogy a tudományos-technikai forradalom kérdésével kapcsolatban korunkban harc folyik az emberek tudatáért. A burzsoá ideológusok ezekkel a problémákkal összefüggésben szüntelenül új koncepciókat dolgoznak ki. Különösképpen éles harc bontakozik ki a tudomány és a technika fejlődése társadalmi feltételeinek és következményeinek értelmezésével összefüggésben. Ez az értelmezés a tőkés és a szocialista társadalomban szöges ellentétben áll egymással. Korunkban a tudományos-technikai forradalom rendkívül kiélezi a kapitalizmus alapvető ellentmondásait. Éppen a tőkés társadalmi rend az oka annak, hogy a tudomány és a technika, amely az emberiség fejlődésének, az olyan globális problémák megoldásának példátlan lehetőségeit teremti meg, amilyen az emberiség élelmiszerellátása, bolygónkról a nyomor és az éhínség száműzése, a monopoltőke és a hadi-ipari komplexumok kezében az értelmetlen militarizálás eszközévé válik és azzal fenyeget, hogy civilizációnk elpusztul az atomháború lángjaiban. Ezzel kapcsolatban tudatosítanunk kell, hogy hazánk védelmi képességének megszilárdítása szempontjából elsőrendű jelentősége van a tudomány és a technika gyors fejlődésének és gyakorlati érvényesítésének. Fontos emlékeztetnünk a tudomány és a technika gyors gyakorlati érvényesítését célzó igyekezetünk nemzetközi és osz- tályjellegű vonatkozásaira, mivel olyan időket élünk, amikor gyorsan terjednek az azzal kapcsolatos illúziók, hogy az imperializmus hitelekkel fogja segíteni nálunk az új technika bevezetését, s amikor az osztályszempontból megosztott világ szigorú realitásának körvonalai rendkívül élesen rajzolódnak ki előttünk. Az említett illúziók eléggé elterjedtek voltak. Ez az érem másik oldala, vagyis a szocialista világközösség erőinek és lehetőségeinek lebecsülése. Még ma is előfordul, hogy megoldást keresnek a tőkés cégekkel való együttműködésben ott is, ahol együttműködhetnének a szocialista országok partnereivel is. Természetesen a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban a hitelek felhasználása szokványos és szükséges, de nem minden áron, főleg nem annak árán, hogy függőviszonyba kerüljünk az imperializmustól. A gyártmányok kiváló minőségének nemcsak gazdasági, hanem fontos ideológiai és nevelési vonatkozása is van. Szavakkal egyetlen agitátor sem pótolhatja a gyártmány hiányzó tulajdonságait, jellemzőit, amelyektől minősége függ. A problémákat megmagyarázhatja, viszont nem mentegetheti és nem szabad mentegetnie a fogyatékosságokat, a rossz minőséget, a hibákat és a tévedéseket. A tapasztalatok megerősítik, hogy az imperialista propaganda a létező szocializmus elleni harcában figyelmét mindinkább összpontosítja a gyártmányok minőségére. Ezt főleg a fiatalok irányában kifejtett propaganda-tevékenységében teszi. Ezzel kapcsolatban nem véletlen, hogy a tudomány és a technika eredményeinek gyors érvényesítéséért vívott harcunk szervesen összefügg az olyan társadalomellenes jelenségekkel folytatott küzdelmünkkel, amilyen a szocialista törvényességnek, morálnak és a fegyelemnek megsértése. Ezek a visszás jelenségek nemcsak nagy anyagi károkat okoznak társadalmunknak, hanem végső soron ártanak a párt tekintélyének, a szocialista társadalom érdekeinek is, és amint azt a tények bizonyítják, ellenségeink széleskörűen felhasználják őket az eszmei aknamunkára. A társadalmi tulajdon elherdálása a megvesztegetés, a nyerészkedés, a spekuláció és az ehhez hasonló jelenségek lazítják az erkölcsöt és főleg az ifjúság körében kétségeket váltanak ki a szocialista társadalmi rendszer előnyeivel szemben. Hiszen a gyakorlatban a léhűtő helyett valaki másnak kell dolgoznia. A megvesztegetés gyakran bomlasztóan hat a huzamos ideje folytatott nevelőmunkával beoltott meggyőződésre, hogy nálunk ingyenes az egészségügyi szolgáltatás, valamint a művelődés. A tudomány és a technika gyors fejlődése és széles körű gyakorlati érvényesülése magas fokú fegyelmet, társadalmi öntudatosságot és felelősség- érzetet követel. Gyakran előfordul, hogy például a Japánt meglátogató emberek csodálják egyes gyártmányainak magas műszaki színvonalát, de az üzemeikben tapasztalható magas munka- és technológiai fegyelmet nem veszik észre, noha ezek a jelenségek elválaszthatatlanul összefüggnek. Nyilván joggal hangozhat el az ellenvetés, hogy ezek a tények közismertek, számos pártdokumentum foglalkozik velük. Kétségtelenül tudjuk, hol vannak problémáink és nehézségeink, tisztában vagyunk a kiúttal és helyesen tudjuk kitűzni a feladatokat. Ami még szükséges, az a megvalósítás képessége, elegendő akaraterő, energia és képesség biztosítani a kitűzött célok elérését. E tekintetben gyökeres változásnak kell bekövetkeznie. Nem törődhetünk bele abba, hogy a vezető dolgozók feladatokat, kötelezettségeket vállalnak, de nem gondoskodnak teljesítésükről. Az irányító párt- és állami szervek határozatainak nagy hányada azzal a megállapítással kezdődik, hogy a határozatokat nem teljesítették. Ebből többnyire nem vonják le a következtetéseket. A kitűzött és a jóváhagyott feladatok teljesítésével kapcsolatos ilyen liberalizmus tulajdonképpen súlyos társadalomellenes tevékenység. Persze a nehézségeknek vannak objektív okaik is. Ezeket azonban nagyon gondosan el kell választanunk a felelőtlenségtől, a közömbösségtől és a felkészületlenségtől. A társadalomnak ártanak azok az emberek, akik minden áron közkedveltekké akarnak válni és kerülik az ún. népszerűtlen döntéseket. Tevékenységük nem ritkán nagy anyagi és erkölcsi károkat okoz. Társadalmi életünk minden területén az irányító munka hatékonysága növelésének nagy tartaléka a jóváhagyott programok és határozatok következetes megvalósítása. Valahogy megszokottá vált, hogy nagy számú különféle koncepciót, programot és határozatot fogadnak el és gyakran elveszítik az áttekintést teljesítésükről. Pedig csak aláírással ellátott papiros marad még a legjobb elképzelés vagy program is, ha nem valósul meg konkrét tettként. Talán nem is lenne szükséges felhívni a figyelmet ezekre a magától értetődő dolgokra, ha a mindennapi életben nem szegnék meg éppen az irányító munkának azt az elemi szabályát, hogy döntő fontosságúak a konkrét eredmények. A vezető dolgozók felelősségtudatának csakúgy, mint a feladatok megközelítésének átfogónak kell lennie. A tudomány és a technika gyors gyakorlati felhasználását célzó jelenlegi igyekezet mélyreható kapcsolatban áll a párt ideológiai munkájával. Ideológiai arcvonalunknak mindent meg kell tennie, hogy a dolgozók helyesen értelmezzék pártunk gazdaságpolitikáját, megvalósításának objektív és szubjektív előfeltételeit, támogassák azt, és cselekvóen részt vegyenek teljesítésében. E tekintetben fontos feladat szüntelenül leküzdeni a helytelen elképzeléseket, állásfoglalásokat és megközelítést, amely túlnyomó- részt összefügg az extenzív gazdasági fejlesztéssel. Ezek az új feladatok teljesítésének nagy akadályát képezik. Elég talán emlékeztetnünk a szocializmussal kapcsolatos egyenlősdi, mély gyökeret vert elképzeléseire. Az érdemek szerinti jutalmazás elmélyítését szolgáló, feltétlenül szükséges törekvés olyan bonyolult harc, igényes gazdasági és nevelési feladat, amely mélyen összefügg az emberek társadalmi tudatával és érdekeinkkel. Teljes egészében vonatkozik ez a további, nem kevésbé fontos társadalmi problémákra. A tudomány és a technika iránti hozzáállás egyben világnézeti és erkölcsi kérdés is, megnyilvánul benne az egyének és az egész társadalom politikai, valamint eszmei érettsége. A tudomány és a technika gyors gyakorlati érvényesüléséért vívott harc feltétlenül szükségessé teszi, hogy lényegesen tökéletesítsük, gazdagítsuk, megújítsuk és időszerüsitsük az eszmei nevelőmunkát, tökéletesítsük formáit és módszereit és jelentősen növeljük az egész propaganda offenzivitását. Ránk is teljes egészében vonatkoznak Andropov elvtárs találó szavai, amelyek az SZKP KB júniusi ülésén hangzottak el: „Egész ideológiai, nevelő és propagandamunkánkat határozottan fel kell emelnünk azoknak a nagy és bonyolult feladatoknak a szintjére, amelyeket a párt old meg a fejlett szocializmus tökéletesítése során.“ Jelenleg a párt ideológiai munkájának feladatait a CSKP KB 15. ülésének határozatai szabják meg, amelyeket az SZLKP KB 1980 áprilisi ülése konkretizált Szlovákia viszonyaira. Ezeknek az üléseknek eredményei hosszú távon érvényesek, s ezen az alapon bontakozódik ki az ideológiai és a politikai nevelőmunka hatékonyságának növelését célzó igyekezetünk. Bizonyos aggodalmat keltenek az olyan szórványosan előforduló tendenciák, hogy lebecsülik az említett ülések eredményeit. Ez előfordul egyrészt egyes elméleti müvekben, valamint a tö- megtájékoztató eszközökben is. Nem szabad megengednünk azt, hogy ezeket a határozatokat por lepje be. A kiváló minőségért és a hatékonyságért folytatott harc, ennek keretében pedig a tudomány és a technika gyors gyakorlati felhasználásának törekvése nem valamiféle kampány, hanem egyrészt a gazdasági és a társadalmi problémák megoldásának, másrészt a nevelő munkának hosszú távú, megfontolt programja. Ez összefügg társadalmunk ideológiai életének minden területével, a párt, valamint az állami, a gazdasági szervek és szervezetek, a tömegszervezetek egész tevékenységével. Mindenütt nagy lehetőségek nyílnak meg az aktivitás és a kezdeményezés előtt. Ez teljes mértékben vonatkozik nemcsak a társadalomtudományokra, a propagandára, az agitációA kongresszus óta a nyugat-szlovákiai kerületben is nem keveset tettünk. A párt befolyása elmélyítésével, a politikai-ne- velö, az irányító-szervező munka tökéletesítésével, a hatásosabb ellenőrzéssel és azzal, hogy az élenjáró kollektívák, egyének és újítók alkotó energiájára támaszkodunk, a kerületben sikeresen teljesítjük a gazdasági és a társadalmi élet egyes területeinek tervfeladatait. Az elért eredményeket igényesen és bíráló szellemben értékelték az évzáró taggyűléseken és a pártkonferenciákon. A kerület kommunistái tudatosítják, hogy a fejlett szocializmus építésének feladatai megkívánják a tudományos-műszaki haladás előnyeinek nagyobb mérvű és jobb felhasználását. A kerületi pártbizottság az elemzések alapján meghatározta a gazdasági szervezetekben dolgozó kommunisták feladatait, amelyeket az iparban, a mezőgazdaságban és más területeken 1985-ig kell teljesíteni a tudo- mányos-műszaki fejlesztés érvényesítésével. A jóváhagyott dokumentum, amely felhasználta a szaratovi és a hallei testvérbaráti terület kommunistáinak tapasztalatait is, a tervezettnél nagyobb feladatokat tűz ki. Célunk a kommunisták, a vezető dolgozók, a párt-, az állami és a társadalmi szervek, a szervezetek tisztségviselői és az összes dolgozó munkája minőségét és hatékonyságát javító belső tartalékok mozgósítása, elmélyítve a tudomány, a kutatás és a termelési gyakorlat kapcsolatát. A kerületi pártbizottság szerveinek irára, a nevelésre és az oktatásra, hanem a kultúrára és a művészetre is. Az ideológiai és a politikai nevelőmunka hatékonysága növelésének alapvető módja a párt és a társadalom életével való kapcsolatának szüntelen szilárdítása, az elmélet és a gyakorlat egységének következetes érvényesítése, tudományos jellegének, of- fenzivitásának elmélyítése. A párt ideológiai munkája minden területén napjainkban a minőségért, a hatékonyságért, a tudomány és a technika fejlődéséért és gyakorlati’érvényesülésé- ért vívott harcnak vannak sajátos vonásai is. Helytelen lenne ezeket szem elől téveszteni. Más a szerepük a társadalom- tudományokkal foglalkozó tudósoknak, a propagandistáknak és az agitátoroknak. A hatékonyság, a minőség, a tudomány és a technika azonban mindannyiuk ügye. Művészeinktől is elvárjuk, hogy elsőrendű figyelmet szentelnek korunk forradalmisága, s főleg a dolgozó ember, a munkás, a technikus, az újító, a tudós, vagyis a valóban forradalmi változások mozgató erői és hordozói művészi ábrázolásának. A hatékonyság vonatkozik arra is, hogy például gondoskodnunk kell történelmi műemlékeinkről, amelyeknek megújítására, tartósítására és karbantartására államunk milliós összegeket fordít, s amelyek nyilvánosságszámára történő átadásának határidőit - például a dévényi vár esetében - gyakran felelőtlenül meghosszabbítják. A görög kormánynak esze ágában sincs, hogy konzerváló munkálatok címén évekre elzárja a turisták elöl az Akropoliszt, noha az romokban hever. Ezzel nagy jövedelemtől esne el. Mi azonban ezt, nem is elvétve, megtesszük. Folytathatnánk a példák sorolását. Például önbírálóan be kell vallani, hogy iskolai rendszerünk egyelőre csak kevés diákot nyer meg a műszaki alkotómunkának, a feltaláló és az újítómozgalomnak, a gyakorlati feladatok megoldásának. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy a tudományos-műszaki fejlődés iránt a fiataloknak kellene lelkes érdeklődést tanúsítaniuk, hiszen az ifjúság és a dinamizmus, a merészség és a gondolatok eredetisége egymással rokon. Ezt a célt kellene szolgálnia a fiatal nemzedéket nevelő egész rendszernek és a tár- sadalmi-gazdasági közegnek is. Ugyanilyen fontos, hogy az iskolák legaktívabb, alkotó képességekkel rendelkező végzett tanulói a gyakorlatban érvényesíthessék alkotó képességüket. Az ideológiai front valamennyi dolgozójának becsületbeli ügye, hogy ereje teljéből hozzájáruljon a CSKP KB 8. ülésén kitűzött és Szlovákia feltételeire az SZLKP KB mai ülésén konkretizált feladatok teljesítéséhez. nyitó és ellenőrző tevékenysége értékeli azt, hogy az egyes gyárakban hogyan teljesítik a kitűzött feladatokat. Ezeket a feladatokat évről évre pontosítjuk. A problémák megoldásába bevontuk a kommunistáknak, a vezető gazdasági dolgozóknak, a kutató-munkásoknak, a konstruktőröknek, a főiskolai dolgozóknak széles aktíváját. Figyelmesen nyomon követjük és támogatjuk a kezdeményezés új formáit, amelyeknek célja szorosabb kapcsolatot teremteni a tudomá- nyos-kutatási munkahelyek és a termelés között. Ennek az együttműködésnek fejlesztésével több kutatási és fejlesztési feladatot oldottunk meg. így például a tolmácsi (Tlmače) Szlovák Energetikai Gépgyárban bevezették a kevésbé értékes szén felhasználására épülő katlanok gyártását, az érsekújvári (Nové Zámky) Szerszámkutató Intézetben megoldották néhány olyan szerszám gyártását, amely egybevethető az élenjáró külföldi termelők gyártmányaival. A Nové Mesto nad Váhom-i Gépesítési és Automatizálási Kutatóintézetben szintén kifejlesztettek néhány fontos műszaki berendezést. A tudomány nagyobb befolyást gyakorolhatna a népgazdaság fejlődésére, ha szorosabbá válna a tudomány és a termelés kapcsolata, a tudósok, a konstruktőrök és a termelésben dolgozók, valamint a kutatóintézetek és az üzemek igyekezete nagyobb mértékben és egységesen szolgálná azt a célt, hogy gyor(Folytatás a 4. oldalon) IGNÁC JANÁK elvtársnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkárának felszólalása
