Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-13 / 190. szám, szombat

A lenini munkastílus időszerű kérdései A napokban teljes erővel megkezdték a komlószüretet a nyugat-szlová- kiai kerületben, amelynek három járásában 1450 hektáron termesztenek komlót. Ezt a munkát elsőként a Kálnicai (trenčíni járás) Efsz tagjai kezdték meg, akik több mint 60 hektáron termesztenek komlót. A munká­ban csaknem 200 diák segít. A képen: Éva Hurtová (baloldalt) és Dagmar Kírková, a Nové Mesto nad Váhom-i gimnázium diákjai a komló­szedésében segítenek. (Amand Absolon felvétele - ČSTK) A nép szolgálatában A knb új elnöke A moszkvai Pravda ér­dekes cikket közölt a leni­ni munkastílus időszerű kérdéseiről, elsősorban az ideológiai és a szerve­ző munka területén szer­zett tapasztalatokról. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az írást. F eladataink teljesítésének fontos feltétele a szervező és irányító munka tökéletesítése - állapítja meg V. Markov a cikk szerzője, majd leszögezi: ennek a munkának minősége és ered­ményei attól függnek, hogyan szervezték meg, hogyan sikerült egybehangolni az egyes kollektí­vák tevékenységét. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának júniusi ülése foglalkozott a párt feladataival, részletesen elemezte a tömegek között végzett munka sokoldalú tökéletesítésének lehetőségeit. A szovjet kommunisták meghatá­rozták a szervező és irányító mun­ka javításának módjait. Elsősor­ban arról van szó, hogy mindenütt érvényesíteni kell a lenini munka­stílust, azt a stílust, amelyet az SZKP Központi Bizottságának az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusa 80. évfordulója alkalmából hozott ha­tározata úgy jellemez, mint alkotó munkamódszert, amely szavatolja a társadalmi folyamatok tudomá­nyos megközelítését, a tömegek állandó támogatását, a tettre^ész- séget, a konkrét és igényes mun­kát, valamint azt, hogy határozot­tan fellépjünk a formalizmus, a bü­rokrácia minden formája ellen. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke így jellemezte a szovjet kommunisták politikáját: Mindig hűek maradunk a párt és az állam életében érvé­nyesített lenini normákhoz és alapelvekhez. Minden munkában, főleg a szervező és az irányító munkában a lenini stílus érvénye­sítése és fejlesztése megteremti az alapvető feltételeket ahhoz, hogy a fejlett szocializmus társa­dalmi viszonyait eredményesen kommunista viszonyokká változ­tassuk. A szocialista társadalomban a szervezés és irányítás alapelve a demokratikus centralizmus. Tör­vényesíti a társadalmi viszonyok új típusát, melynek legfontosabb jellemvonásaként határozta meg V. I. Lenin aproletár, majd később a szocialista fegyelem kialakulását és fejlesztését, vagyis az öntuda­tos, az önkéntes, az elvtársi fe­gyelmet, amely az emberek közti kölcsönös tiszteleten, a kezdemé­nyezésen alapszik és elősegíti a tömegek egyesítését. A fegyelem, amely a szó legtá­gabb értelmében szervesen összekapcsolja a demokratizmust és a centralizmust a tervszerű irá­nyítással, a társadalom egyes összetevői egységes cselekvésé­vel, fokozatosan szervezett formát ölt, amely az olyan emberek önfe­gyelmén alapszik, akiknek a min­dennapi életében a kollektív viszo­nyok olyan mély gyökeret ereszte­nek, hogy azok szokássá válnak. Nem véletlenül tulajdonított első­rendű jelentőséget Lenin az irá­nyítás haladó elvei terjesztésének, miközben hangsúlyozta, hogy a dolgozók soraiból ki kell válasz­tani azokkal, akik a legjobb képessé­gekkel rendelkeznek ahhoz, hogy irányítsák az államot. A lenini munkamódszer elvá­laszthatatlan részét képezi az irá­nyító dolgozók és szervek azon képessége, hogy felfigyelnek az emberek véleményére, hangulatá­ra, kifejezik érdekeiket és ennek alapján törekvéseik élére állnak. Ennek során jellemző, hogy a szervező munka szorosan összekapcsolódik az ideológiai és a politikai-nevelő tevékenységgel és az eredményesség mércéje a tömegek szervezettsége, öntu­data és aktivitása lesz. H atvanöt év után sem vesz­tették el időszerűségüket Leninnek azok a követelményei, amelyeket A szovjet hatalom leg­közelebbi feladatai című cikkében összegezett. A szovjet állam meg­alapítója előtérbe helyezte a szer­vezett munka célszerűségét. Ezért a párt újból felveti a munkaaktivi­tás kérdését. Lenin elsőrendűnek minősített mindent, amit ezen a té­ren a tudomány és a gyakorlat magával hoz annak érdekében, hogy a szovjet igazgatási gépezet pontosan, megbízhatóan és gyor­san dolgozzon. Meghatározta azt a feladatot, hogy a párt és állami apparátus egyes szakaszain pél­dásan kell megszervezni a mun­kát. Ez a kiindulópont az összes olyan szerv, intézmény és káder törekvésében, amely bekapcsoló­dik az irányításba. Nélkülözhetet­lenné válik az ilyen irányú munka tudományos szervezése, az irá­nyítás szocialista kultúrájának megteremtése és fejlesztése. Csakis az ezen a területen érvé­nyes „technikai“ szabályok követ­kezetes megtartása szavatolhatja az információk áramlását „föntről lefelé és lentről fölfelé“, valamint az információcserét az egyes terü­letek között. Az irányítás „techno­lógiájának“ szigorú megtartása le­hetővé teszi, hogy meghatározzuk azokat a területeket, amelyeken a leggyorsabban bevezethető a gépesítés és az automatizálás. Az irányítás „technológiájának“ tökéletesítése megköveteli a fele­lősség pontos meghatározását. A mellébeszélés, a felelőtlenség szervezetlenséget eredményez. A lenini munkastílus alapvető jel­lemvonása a vállalkozókészség, a vezetőképesség, a tények isme­rete, a szavak és a tettek egysége. Jurij Andropov erről azt mondta, hogy az állam és közélet minden területén a szocialista demokrácia tökéletesítésének egyik legfonto­sabb tartaléka a szavak és tettek egysége. A fölösleges gyűlések, papírmunka, a túlságosan sok ki­mutatás és jelentés megkövetelé­se, a vezetők, a szakemberek, az apparátus dolgozói nagy részének figyelmét eltereli a konkrét munká­ról. Végeredményben nem maguk a munkaformák, hanem az, hogy nem képesek intelligensen alkal­mazni a munkaformákat, fékezi az eredményességet. A nyilvántartás megszervezése az egyik legalap­vetőbb követelmény az összes hi­vatalban és intézményben - írta annak idején Lenin. Mindenekelőtt a lényeget tükröző nyilvántartásra, a világos, pontos, a gyors ellenőr­zést lehetővé tevő, a munka javí­tását szolgáló nyilvántartásra gon­dolt. Azok a törekvések, hogy a feladatokat a létszám növelésé­vel és ne a képességek érvénye­sítésével oldják meg, értelmetlen más tevékenységekben is, annál inkább az irányításban. A hatékonyságnak mindig a konkrét gyakorlat a mércéje. Ahhoz, hogy megállapítsuk, vajon a társadalmi rendszer egyes terü­leteinek tevékenysége megfelel-e a lenini munkastílus követelmé­nyeinek, az alábbi kérdésekre kell konkrét választ adnunk:- az adott területen érvényesü­lő munkastílus hozzájárul-e a ha­tékonyság és a gazdaságosság növeléséhez;- alkotó jellegű-e ez a munka­stílus, hozzájárul-e az új problé­mák idejében való feltárásához és megoldásuk helyes meghatározá­sához;- segít-e az emberek megnye­résében a társadalmi munkára, a szocialista demokrácia további elmélyítésében, a nyilvántartás és az ellenőrzés hatékonyságának növelésében;- elősegíti-e a fogyatékosságok kiküszöbölését, meggyorsítja-e a haladásunkat. A lenini munkastílus sokolda­lú érvényesítésének és tö­kéletesítésének óriási erkölcsi, politikai jelentősége van. Ezt a je­lentőségét a társadalmi viszonyok objektív realitása határozza meg és megfelel a szocialista intézmé­nyek és szervezetek tevékenysé­ge tartalmának és jellegének. A káderek kiválasztásától, felké­szítésétől, nevelésétől és elhelye­zésétől függ, mennyiben tudják megnyerni az emberek bizalmát, hogyan tudják irányítani tevékeny­ségüket. A bürokrata, a karrierista, a hivatalnokoskodó, lusta egyén politikai szempontból nagy politi­kai károkat okoz, mivel az embe­rek az ó tevékenysége szerint íté­lik meg az általa képviselt intéz­ményeket és szerveket. A lenini munkastílus megszilárdításának fontos feltétele a szervező és irá­nyító munka összes területén az, hogy megszabaduljunk az ilyen emberektől. A káderekkel szemben támasz­tott követelmények közül rendkívül fontos a becsületesség és az igaz­mondás a párttal, az állammal és a néppel szemben. A valós hely­zet elkendőzése káoszt teremt az irányításban, megnehezíti a terve­zést és ezzel gazdasági, valamint erkölcsi, politikai kárt okoz a társa­dalomnak. Teljes és igaz informá­ciókra van szükségünk, mondotta Lenin. Az igazság pedig nem függhet attól, kit szolgál az infor­máció. A káderek politikai, erkölcsi tulajdonságainak és munkájuk ér­tékelésének egyik kulcsfontossá­gú mércéje a szocialista törvé­nyesség tisztelete, a törvényesség elvhű érvényesítése a gyakorlat­ban. A kommmunista vezetők semmiképpen sem sérthetik meg ezt a követelményt. Nem élhetnek vissza beosztásukkal, nem gazda­godhatnak meg mások megkáro­sításának árán, nem lehetnek nyerészkedők s nem kerülhetnek a magántulajdon-pszichózis és er­kölcs megnyilvánulásainak befo­lyása alá. A lenini munkastílus minden ve­zetőtől megköveteli, hogy valóban kommunista módon viszonyuljon munkájához - hangsúlyozta a moszkvai Pravda. A lenini mun­kastílus alapvető vonása a fogya­tékosságokkal szembeni határo­zott fellépés, a becsületesség, a nyíltság, a bíráló álláspont, a jobbítást célzó bírálat és eszmé­ink szigorú szem előtt tartása. Fé­lelem nélkül be kell ismernünk a hibákat, hogy határozottan har­colhassunk ellenük. A fejlett szocializmus tökélete­sítésének feladatai megkövetelik a marxista-leninista elmélet egyre mélyebb elsajátítását. Amint az SZKP KB júniusi ülése is hangsú­lyozta, a tömegek szervezettségé­nek és öntudatának fokozásában óriási jelentősége van a fegyelem­nek és a rendnek, mint a szocialis­ta demokrácia elválaszthatatlan részének. A kommunisták szoros, kez­deményező együttműkö­dése, a lenini alapelvek és normák szilárd, sokoldalú érvényesítése, a merevség, a kispolgáriság, a fe­gyelmezetlenség megnyilvánulá­sai elleni harc, minden új és hala­dó keresése és támogatása - ez szavatolja azt, hogy a lenini mun­kastílus segít nekünk mai és jövő­beli széles körű és bonyolult fela­dataink megvalósításában. Ivan Goňko, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság új elnö­ke tulajdonképpen csupán tisztsé­get váltott, az új poszton is folytat­ja azt a munkát, amit a kerületben hosszú évek óta végez, a legkü­lönbözőbb, de mindig fontos be­osztásokban. Közgazdasági szakember, mér­nöki diplomáját Bratislavában sze­rezte. Szakmájának megfelelő be­osztásokban dolgozott a Prešovi Gép- és Traktorállomáson, a Mag­nemesítő Vállalatnál. Később Hu- mennéban a járási népi ellenőrző szervek elnöke volt. 1969-ben vá­lasztották a Humennéi Járási Nemzeti Bizottság alelnökévé, a járási tervezési és pénzügyi szakbizottság elnökévé. A kerületi politikai és szakszervezeti szervek javaslatára 1976-ban megválasz­tották a Kelet-szlovákiai Kerületi Szakszervezeti Tanács elnökévé. Azóta tagja az SZLKP Kelet-szlo­vákiai Kerületi Bizottsága elnöksé­gének is. Ivan Goňko elvtársat sokan és nagyon jól ismerik a kerületben. Mint vezető tisztségviselő eddig is igen hasznos munkát végzett, kü­lönösen a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalomban. Nagy érdeme van sok-sok mozgalommá fejlődő kezdeményezés, a kelet-szlová­kiai kerület és Kárpát-Ukrajna kö zött kibontakoztatott és igen ered­ményes rlemzetközi szocialista munkaverseny szervezésében. Eddigi sikeres politikai és társa­dalmi munkáját több állami kitün­tetés is fémjelzi. Júlisban a Kelet-szlovákiai Ke­rületi Nemzeti Bizottság elnökévé választották a 48 esztendős Ivan Goňkót. Azóta hol egyik, hol másik járásban, vagy éppen a kerület székhelyén, Kassán ismerkedik a helyi problémákkal, a Nemzeti Front, választási programjában célul tűzött feladatok teljesítésé­nek eredményeivel. Ezért nem csodálkoztam, - sót a nyugodtabb légkör reményében örültem is neki -, hogy beszélge­tésünk időpontját szombat reggel­re javasolta.- Elnök elvtárs, milyen érzések­kel kezdte el új tisztségének gya­korlását? - tettem fel az első szok­ványos kérdést.- Amióta elvégeztem a főisko­lát, tulajdonképpen közügyekkel foglalkozom s ez bizonyos előnyt is jelent számomra - válaszolt. - De a legtöbb hasznos tapaszta­latra a szakszervezetekben vég­zett sokrétű szervező munka so­rán tettem szert. Csaknem két év­tizede képviselő vagyok. Mégsem mondhatom azt, hogy a nemzeti bizottságok munkáját tökéletesen ismerem. Annak viszont tudatá­ban vagyok, milyen kulcsfontossá­gú feladatok teljesítésére hivatot­tak a néphatalom választott szer­vei, a nemzeti bizottságok. Azt is jól tudom, csak abban az esetben leszek képes helyesen felmérni, értékelni és irányítani a kerület államhatalmi szerveinek, képvise­lőinek munkáját, ha tennivalóikkal én magam is alaposéin megismer­kedem. Nem vagyok híve a túlzott adminisztrációnak, a jelemések alapján történő véleményalkotás­nak. Az élő kapcsolatot tartom a társadalmi és gazdasági élet fejlesztése legcélravezetőbb esz­közének. Ezért látogatom szemé­lyesen a járásokat, falvakat és városokat, üzemeket s fontosabb építkezéseket.- Hogyan fogalmazná meg a nemzeti bizottságok legalapve­tőbb feladatait a legközelebbi idő­szakra?- Megmondom őszintén, ezen sokat gondolkodtam. Talán négy pontba sűríthetném azokat a fel­adatokat, melyek teljesítése most a nemzeti bizottságokra vár. Min­denekelőtt pártunk gazdaságpoli­tikájának megvalósítását, a gaz­daságosság és a tudományos- műszaki fejlesztés irányvonalának megtartását kell szorgalmazniuk. Továbbá el kell mélyíteni a nem­zeti bizottságoknak, mint a szocia­lista rendszerünk megerősítésé­ben és irányításában fontos fel­adatot játszó helyi állami szervek­nek, társadalmi szerepét. Harma­dikként említeném azokat a fel­adatokat, melyeket a lakosság szükségleteinek kielégítése érde­kében a lakásgazdálkodás és épí­tés, a szolgáltatás, a kultúra, az oktatásügy, az egészségügy, a környezetvédelem terén kell tel­jesíteni. Semmiféle néphatalmi szerv, így a nemzeti bizottságok sem képesek egyedül, választóik segítsége nélkül olyan nagysza­bású feladatok teljsítésére, mint amilyeneket pártunk XVI. kong­resszusa határozott meg. Ebből adódik számunkra a további alap­vető feladat: a tömegek mozgósí­tása és megnyerése pártunk politi­kájának támogatására, illetve megvalósítására, a proletár és szocialista nemzetköziség szelle­mében végzett hazafias nevelés elmélyítése, s az állami és munka- fegyelem következetes megszilár­dítása. Ivan Goňko hangsúlyozta, hogy az említett alapvető feladatok mel­lett, naponta százával jelentkez­nek az olyan apróbb tennivalók, amelyek nem tűrnek halasztást, Miért? Mert a nép szolgálatában végzett mindennemű munka még akkor is nagyon fontos, ha csupán egy részecskéjét képezi a nagy társadalmi műnek, ami végered­ményben, ezekből tevődik össze. KULIK GELLÉRT A michalovcei Kert vállalat dolgozói az első félévben 106.7 százalékra teljesítették a tiszta teljesítmény tervét, s a vártnál félmillió koronával jobb gazdasági eredményt értek el. A szocialista országokba 11 145 000 korona értékű csempét szállítottak, ami e tervmutató 202,8 százalékos teljesítését jelenti. A képen Mária Stankovičová a csomagoló gépsort kezeli. (Milan Krajňák felvétele - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents