Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-13 / 190. szám, szombat

A végtisztesség - kötelesség Régóta figyelem társadalmi szokásainkat. Mivel már közel két évtizede élek városi lakótelepen, ez nem is ütközik nehézségbe. Társadalmi szokásaink állandóan fejlődő életmódunknak megfelelő változásait mindig jóleső érzéssel veszem tudomásul. Külön öröm, hogy - például nálunk a losonci (Lučenec) járásban - a pártmun­kások, a nemzeti bizottságok dol­gozói, a népművelők, a pedagógu­sok, de a többiek is egyre lelkeseb­ben fáradoznak életformánk alakí­tásában. Elmondhatjuk, társadalmi kérdéssé vált, hogy hogyan éljünk. Egyrészt bizonyos szükség felis­meréséből fakad, hogy az új igé­nyekhez igazítjuk sorsfordulóin­kat, másrészt megvan a lehetőség az őszinte, igaz, az ember legtel­jesebb boldogulását szolgáló élet­forma továbbfejlesztésére. Az egyik nyári hétvégén három családi és társadalmi szertartáson vehettem részt városunkban: név­adón, házasságkötésen és teme­tésen. Ez a három alkalom is tük­rözte, hogy általában hol tartunk a polgári szertartások szervezé­sében. Nagy általánosságban elmond­hatjuk, hogy nevet adni, fiatalok sorsát egybekötni és temetni már tudunk. Nem mintha nem lehetne még sok mindent javítani, de tu­dunk örülni mások boldogságá­nak, képesek vagyunk, főként a járásban tevékenykedő közel nyolcvan polgári ügyek testületé­nek színvonalas munkája eredmé­nyeként, növelni, szinte társadalmi üggyé emelni mások boldogságát, őszintén tudunk osztozni a család, a hozzátartozók mély gyászában. Ahol a politikai és gazdasági vezetők - mint a losonci járásban is - sokoldalúan gondoskodnak a lakosságról, ott általában szín­vonalasak a polgári szertartások. Pompás, minden igényt kielégítő házasságkötő termek, megfelelő ravatalozók, különböző kiadvá­nyok, a polgári ügyek testületeinek felkészült tagjai és lelkes társadal­mi aktivisták segítik ezt a munkát. A lakó- és munkahelyi közössé­gek osztoznak legkisebb társadal­mi egységünk, a család meghitt ünnepségeiben, vagy éppen fáj­dalmában. Tízszintes lakóházunk­ban például a lakók többsége rendszeresen részt vesz az el­hunyt szomszédok végső búcsúz­tatásán, közösen koszorút és vi­rágcsokrot vásárolnak. Ez a szo­kás már hagyománnyá vált, ná­lunk csakúgy, mint a telepen má­sutt is. Ezért van aztán, hogy azok is, akik még esetleg idegenkednek a polgári szertartásoktól, nemegy­szer elismerik, hogy a polgári ügyek testülete által rendezett név­adó, házasságkötés, vagy teme­tés színvonalasabb, mint az egy­házi. S így van ez az országban másutt is. A temetésekkel kapcsolatban ide kívánkozik azonban néhány gondolat. Mindenekelőtt az, hogy A trnavai Skloplast vállalat több mint 3,5 millió korona anyagi költ­séget és csaknem 3 millió korona devizát takarít meg évente a tech­nológiai hulladék újraolvasztásá- val. Az újraolvasztó gépsor évente 1440 tonna hulladékot dolgoz fel üveggranuláttá, amelyből üveg­rost gyártható. Az első félévben ezzel az eljárással 112 000 koro­na értékű földgázt is megtakarítot­tak, ami 2,922 terajoule energiá­nak felel meg. A képen Ján Kol- man üveghulladókot szállít. (Amand Absolon felvétele- ČSTK) bizonyos mértékig érthető, a fel- szabadulás utáni időszakban mintha háttérbe szorult volna az új szertartások bevezetésének kér­dése. Idővel azonban, tudatosítva, hogy a halál mindennapos valósá­gunk egyik formája, az élet szük­séges velejárója, nyilvánvalóvá vált, hogy a végtisztesség mindig kötelesség. Igaz szavak ezek. Életünk rokonszenves változásai­hoz igazodva egyre emberibben és mind emberségesebben kell temetnünk. Ma már elég sokan rendelkez­nek úgy, hogy az egyházi szertar­tás mellőzésével temessék el Ez a folyamat az utóbbi időben észre­vehetően felgyorsult. E kétségtelen jelentős eredmé­nyek ellenére talán ellentmondás­nak tűnik kijelenteni, hogy ember- központú, humánus szocialista társadalmunkban még nem min­denütt készülünk fel megfelelően a halál fogadására. Csakis ezzel magyarázható, hogy itt-ott még egyházi szertartással helyeznek örök nyugalomra olyanokat is, akik materialista világnézet szerint éltek. A szocialista állam már koráb­ban megteremtette a változó igé­nyek kielégítésének lehetőségét. A nemzeti bizottságok irányításá­val mindenhol létrejöttek a polgári ügyek testületei és általában pró­bálnak megfelelni a követelmé­nyeknek. Körültekintően és fárad­hatatlanul szervezik a polgári szertartásokat, egyre magasabb színvonalon. Népszerűsítik, ter­jesztik a bevált szokásokat és ál­talában nagy gondot fordítanak a jó adottságokkal rendelkező szónokok kiválasztására. Szükség is van erre, hiszen ahol nem kellő­en felkészült a szónok, a búcsúz­tató beszédet a személytelenség jellemzi. Ilyenkor fordul elő, hogy a búcsúbeszéd nem más, mint az életrajzi adatok felsorolása, né­hány közhellyel megtoldva. Fon­tos, hogy munkaviszonyban lévő személy elhunyta alkalmából munkatárs, vagy barát méltassa érdemeit. Jó lenne, ha minden nagyobb munkahelyen lenne ilyen alkalmakra felkészített szónok. A lehetőségek, a technikai és egyéb feltételek adottak, de azt is el kell érnünk, hogy ne csak az élet fogadására, hanem a halál tudomásul vételére is készek le­gyünk. Egyre méltóságteljesebb végtisztességadást kell kialakíta­nunk, amint azt a polgári ügyek testületeinek munkája nyomán született eddigi eredmények is bi­zonyítják. KANIZSA ISTVÁN APRÓHIRDETÉS Pályázat • A Komáromi (Komárno) Mezőgaz­dasági Műszaki Középiskola igazga­tósága pályázatot hirdet az iskola mezőgazdasági laboratóri­uma vezető állásának betöltésére. Feltételek: mezőgazdasági főiskolai végzettség és 5 éves gyakorlat. Nős pályázók számára szükség esetén idővel lakást biztosítunk. A ma­gyar nyelv ismerete előnyös. Az érdeklődők a következő címen jelentkezhetnek: Riaditeľstvo Strednej poľnohospo­dárskej technickej školy, 945 82 Ko­márno - Hadovce. ÚF-91 ADÁSVÉTEL • Eladó garázsolt, olajzöld Lada 1300- as, kiméit állapotban. Marcay Štefan, Veľkoblahovská 15, Dunajská Stre­da. Ú-2008 • Alkatrészekként eladó karambolo­zott Dacia 1300. Motor generáljavítás után. Tel.: Čalovo 29-21. Ú-2012 • Jó állapotban levő Volga GAZ 21 családi okokból olcsón eladó. Cím: Bereczki Vilmos, Kravany nad Duna­jom 279. Ú-2013 • Házat veszek Rozsnyón (Rožňava), sürgős. Jelige: 100 000 koronáig. Ú-2016 ISMERKEDÉS • 37/156, főiskolát végzett lány ezúton keresi közép- vagy főiskolát végzett, korban hozzáillő férfi ismeretségét. Jelige: Még mindig kereslek. Ú-2017 VEGYES • Pótmamát keresünk 22 hónapos kisfiúnkhoz a városközpontban vagy Petržalkában. Jelige: Munkanapokon 8.00-16.00 óráig. Ú-2030 KÖSZÖNTŐ j • Augusztus 11 -én ünnepelte 60. szü­letésnapját a drága férj, édesapa, Száz István Deákin (Diakovce). E szép ünnep al­kalmából szívből köszöntik és nagyon boldog, egészségben gazdag, hosszú életet kívánnak: felesége: Gizi, lányai: Kati és Erzsi, valamint vejei: Pista és Laci. Ú-1940 • A drága jó testvérnek, Sebő Máriának Csiliznyáradra (Topolovec), aki au­gusztus 15-én ünnepli 50. születés­napját, valamint férjének névnapja al­kalmából szívből gratulál szerető testvére: Zoli feleségé­vel: Violával és gyermekeik: Zoltán, Gyöngyi és Lóránt. Ú-1944 • A szeretett férjnek, gondos édes­apának, nagyapának, Kiss Istvánnak Andódra (Andovce), aki augusztus 16- án ünnepli 70. születésnapját, szívből gratulálnak, erőben, egészségben el­töltött nagyon hosszú, boldog életet kívánnak: szerető felesége, fiai, menyei, lányai, vejei, unokái: Karcsi, At­tila, Klárika, Henrietta, Andrej- ka, Ingrid, Marika és a kis Gyu- szika, aki mindannyiuk nevé­ben sokszor csókolja a nagy­apát. Ú-1677 • László Iloná­nak Apácaszakál­lasra (Op. Sokolec) 50. születésnapja és közelgő név­napja alkalmából sok erőt, egészsé­get és hosszú, bol­dog életet kí­vánnak: szerető férje, lányai: Emma és Éva, fia: Barna és Jenő, veje: János, unokái: Emiké, Henriet­ta, Melinda és Janika, akik sok puszit küldenek a nagymamá­nak. Ú-1874 • Özv. Czene Istvánnénak Jesztére (Jestice) 75. születésnapja alkalmából jó egészséget, hosszan tartó, boldog életet kíván az Illés család. Ú-1982 • Augusztus 10-én ünnepelte 60. szü­letésnapját Sörös Ilona Perbétén (Pribeta). E szép családi ün­nep alkalmából hálájukat és jókívánsá­gaikat fejezik ki, az elkövetkező esz­tendőkben jó egészséget és még na­gyon hosszú, boldog, nyugodt életet kívánnak szerettei körében férje, fiai: Ernő és Bélus, me­nyei: Kati és Irci, unokái: Szilvi­ké, Katika, Anettka, Marika és a legkisebb unoka: Ircike, aki sok puszit küld a nagymamá­nak. Ú-2040 • Augusztus 5-én ünnepelte 60. szü­letésnapját a drága feleség, Kántor Júlia Felsőpatonyon (Horná Potôň). Ebből az alkalomból jó egészséget, sok erőt és hosszú, boldog életet kívánnak: férje: Pista, lánya: Kató, fia: Zoli, veje: Vladislav, menye: Erzsébet, nászasszonya Prá­gából, unokái: Katka, Martin, Rita és Zolika. Ú-2041 • Augusztus 11 -én ünnepelte 50. szü­letésnapját a feleség, édesanya, anyós, nagymama, Taliga Margit Rimaszombatból (Rimavská Sobota). Ebből az alkalomból szeretettel kö­szöntik férje, fia, lánya, menye, veje, unokái: Andrea, Mónika, Zsu- zsika és Tomika, akik a nagy­mamát szívből csókolják és hosszan tartó, derűs életet kí­vánnak családja körében. Ú-2050 • özv. Pék Gyulánénak Bácsfára (Báč) 60. születésnapja al­kalmából szívből gratulálnak, jó egész­séget kívánnak: fiai, menyei és unokái Ú-2068 „ÍGY NEVELTEK, ÍGY TANÍTOTTAK...“ Egy kitüntetett önkéntes tűzoltó monológja Friss szellő lengeti a zászlókat és frissíti azokat, akik a rekkenő hőségben a Tűzvédelmi Szövetség pribyslavi múzeumának és módszertani központjának megnyitása tiszteletére rendezett versenyen rajthoz állnak. A 62-es számú versenyző, Jozef Culka rajtja sikeres is, lámcsak: milyen ügyesen fut a hosszú létrával. És harmadiknak ér célba. Még liheg, de mert sikerült ebben a verseny­számban jó eredményt elérnie, elégedett saját teljesítményével, szívesen nyilatkozik.- Hogyne volnék elégedett. Negyven­négy évesen hivatásos tűzoltókkal verse­nyezve ez a teljesítmény nem rossz. Most megmosom az arcomat aztán megma­gyarázom azt is, hogy miért fontos a bizo­nyítás ...- Ha kell, ha szükség van rá, nincs különbség hivatásos és önkéntes tűzoltó között, bár ez a verseny csak sport, de felkészülést, kívánatos erőnlétet is jelent. Ez az egyik ok. Másik, hogy otthon is elvárják tőlem a bizonyítást. Otthon, a nagy­mama, a család, barátaim és elvtársa­im, az egész falu. Aztán meg az idén, tavaszkor kitüntetést, Munka Érdemren­det kaptam... Igen, mint tűzoltó. Köteles­ségem hát a bizonyítás.-Mindjárt jobban megérti, ha előbb a falunkról, meg a családunkról elmondok egyet s mást. Nos, a mi falunk, Petrekovi- ce, egy Prága melletti kis település, lélek- száma százharminc. A lakosok egyik fele - szám szerint negyvennyolc - tűzoltó, a másik fele pedig önkéntes egészség- ügyi dolgozó, a Vöröskereszt tagja. Igen, szó szerint kell érteni, mert a csecsemő­ket, meg az óvodásokat leszámítva min­denki tagja valamelyik szervezetnek. Nagy­mamám a vöröskeresztesek elnöke, valamikor a falu bábája volt, elsőként a faluban ő vásárolt magának motorke­rékpárt, hogy hivatásának a lehető legjob­ban eleget tehessen. Húsz éve pedig, a legutolsó tűzeset óta, én vagyok az önkéntes tűzoltók elnöke.- Persze, még azt is el kell mondani, hogy annak a tűzesetnek milyen jelentő­sége volt az életemben. Fiatal, katonai szolgálaton túli építésztechnikus voltam akkor. Most is az vagyok ugyan, a járási építőipari vállalat tervezője, de akkor, az a tűz megdöbbentett. Leégett az egész ház, mert helytelenül szerelték be a villany- vezetéket, mert képtelenek voltak elol­tani a tüzet. Vödrökkel hordták a vizet... futkostak... jajgattak. El is határoztam.- Különben bíztatást is kaptam az ak­kori pártelnöktől, aki azt mondta nekem, hogy tagjelölt vagyok, bizonyítsak hát, szervezzem meg a tűzvédelmet, nehogy hasonló eset még egyszer előforduljon. Nos, ne vegye dicsekvésnek, jöjjön el a falunkba, nézze meg, ma már olyan tűzoltószertárunk van, melynek értéke másfél millió korona. Még klubhelyisé­günk is van, ott tartjuk a megbeszélése­ket, ott rendezzük a túzoltóbálokat. Per­sze, a vöröskeresztesek is a magukénak tartják, mert hiszen a nagymama. . . Érti ugye?- A legtöbbet őt szoktam emlegetni. Sokat segített az építéskor azzal, hogy járta a falut és mindig szóba hozta a szer­tárépítést, ha leállt az asszonyokkal be­szélgetni. Mondhatom úgy is, hogy agitált. Persze, a munka megszervezése, mert hogy társadalmi munkában építettük a szertárat, a mi dolgunk volt. Négyünké. Mondhatom a nevüket is, Franta, Karéi, Vlado, meg én. Nincs több kommunista a faluban.- Közigazgatásilag a központi faluhoz, Danišovcehez tartozunk. Már a második választási időszakban én képviselem fa­lucskánkat a nemzeti bizottságban. Az építés azonban petrekovicei ügy volt.- Várjon csak, pontosítok. A mi ügyünk meg a szepességi falu, Odorin ügye. Ne csodálkozzon, a két járás, a két falu tűzoltói között kötött barátság alapján. Évente kétszer szoktuk egymást megláto­gatni. Olyankor, mi tagadás, vendégeske­dünk, de ha kell hát segítünk is. Nekünk pedig igazán hasznos volt a segítségük.- Igen, a bizonyítás. Ez természetes a számomra. Ez kell, szükséges, mert így neveltek, így tanítottak... Otthon, a csa­ládban, meg barátaim, elvtársaim is. Aki­tüntetés pedig kötelez... Mert nincs meg­állás. Nincs ám. Újabb tervek, elképze­lések foglalkoztatnak. Erről is szólhatnék, de most nincs rá idő. A versenybíró már sürget - a következő versenyszámhoz, a támadáshoz. Rajthoz kell állnom... HAJDÚ ANDRÁS HALÁLOZÁS • Mélységes fájdalommal értesítjük a volt diákokat, barátokat és ismerősö­ket. hogy 1983. augusztus 4-én, 79 éves korában váratlanul ehunyt Jakobi Irén nyugdíjazott zenetanár Jablonka Helena és Éva Ú-2946 köszönetnyilvánítás • Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1983. július 19-én elkísérték utolsó útjára a csiliznyáradi (Topoľovec) temetőbe a szeretett fiút, testvért, Gróf Pétert, aki hosszú betegség után 35 éves korában hunyt el. A gyászoló család Ú-2049 • Mély gyászunk­ban őszinte köszö- netünket fejezzük ki minden kedves rokonnak, ismerős­nek és mindazok­nak, akik 1983. júli­us 21 -én elkísérték utolsó útjára a szö- gyéni (Svodin) te­metőbe a drága jó feleséget, édes­anyát, anyóst, nagymamát és déd- nagymamát, Bartos Imréné Sípos Máriát, akit a halál 75 éves korában, váratlanul ragadott ki szerettei köréből. Köszöne- tünket fejezzük ki a sok virágért és koszorúért, mellyekkel enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2051 • Fájdalmas gyá­szunkban hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, a szomszédoknak, ismerősöknek, az iskola tanulóinak, tanítóinak és mind­azoknak, akik 1983. július 12-én elkísérték utolsó útjára a vágai (Váhov- ce) temetőbe a szeretett fiút és test­vért, Kotrba Norbertot, akit a halál tragikus körülmények kö­zött, életének 11. évében ragadott ki szerettei köréből. Külön mondunk kö­szönetét Szlízs tanító elvtársnak a szép búcsúbeszédért. Köszönjük a sok virágot, koszorút és az őszinte részvétet, mellyel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló szülei, bátyja: Laci és nővére: Andrea Ú-2052 MEGEMLÉKEZÉS • Mély fájdalom­mal és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drá­ga jó feleségre, édesanyára, Kovács Jenőné Varga Ilonára, aki 1982. augusz­tus 15-én, 26 éves korában tragikus körülmények között hunyt el. Akik is­merték és szerették, szenteljenek em­lékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú, első évfor­dulón. Kislánya: Mónika, kisfia: Norbi- ka, valamint az egész gyászoló család Fülekről (Fiľakovo) Ú-1783 • Mély fájdalommal és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férjre, gondos édesapára, Mitlik Bélára (Szelőce - Selice), akit a halál 1982. augusztus 14-én oly hirtelen ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, gondolja­nak rá szeretettel és szenteljenek em­lékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Gyászoló felesége, fia: Béla és lánya: Kati Ú-1941 HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents