Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-13 / 190. szám, szombat

mmm Egy hét a nagyvilágban Augusztus 6-tól 12-ig Szombat: A világ különböző részein hatalmas háborüellenes megmozdulások voltak a hirosimai tragédia évfor­dulója kapcsán - Nigériában ismét elnökké válasz­tották Shehu Shagarit Vasárnap: McFarlane amerikai elnöki megbízott Damaszkusz- ban Asszad elnökkel és Khaddam külügyminisz­terrel tárgyalt - Helsinkiben öt skandináv ország miniszterelnöke ült össze nem hivatalos, a gazda­sági együttműködést érintő tanácskozásra Hétfő: Romániába érkezett Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere - Guatemalában Mejia tá­bornok, hadügyminiszter katonai puccsal megdön­tötte Rios Montt elnököt Kedd: Az olasz paralment két házában bemutatkozott a Craxi-kormány - Líbia kérte a BT összehívását az amerikai provokációk miatt Szerda: A Goukouni Oueddei vezette erők visszafoglalták Faya-Largeau oázisvárost - Megkezdődött a Bright Star '83 egyiptomi-amerikai hadgyakorlat Csütörtök: összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa Csádnak Líbia, illetve Líbiának az USA elleni pana­szát - Chilében megtartották a negyedik országos tiltakozási napot Péntek: Genfben befejeződött a fajüldözés és a faji megkü­lönböztetés elleni második világkonferencia - Ro­bert McFarlane megkezdte tárgyalásait az izraeli vezetőkkel Santiagóban már szerda este és éjszaka összecsapások voltak a rendőrség és a Pinochet-rezsim módszerei ellen tiltakozó töme­gek között. A rendőrök könnyfakasztó gázzal és gumibotokkal verték szét a diákok és a nők tüntetését a politikai foglyok „eltűnése“ ellen. (Telefoto - ČSTK) Az elmúlt hét vezető külpolitikai eseményei a világ három részére összpontosultak: Közép-Afrikába, elsősorban Csádba, Közép-Ame- rikába és a Közel-Keletre. A világ­nak e három részén szinte egyfor­ma forgatókönyv szerint alakulnak az események: országok, népek törekednek szabadságuk és füg­getlenségük kivívására, megvédé­sére, de bizonyos külső erők - élükön az amerikai imperializ­mussal - ennek megakadályozá­sára minden eszközt, még katonai erőt is felhasználnak. Talán a leg- összekuszáltabb, a legbonyolul­tabb a csádi helyzet, ahol Franciaország, az Egyesült Államok, Zaire, Szudán és Egyip­tom szövetkezett, hogy hatalmon tartsa az érdekeiket szolgáló Hab- ré-rendszert. Nemcsak arra töre­kednek, hogy megakadályozzák Goukouni Oueddeit az ország élé­re való visszatérésében. A csádi események jó alkalmat szolgáltat­nak ahhoz is, hogy egyúttal csa­pást mérjenek Líbiára, megpróbál­ják lejáratni a számukra olyannyira nem tetsző, kényelmetlen tripoli vezetést. A hathatós segítség sem volt képes azonban megkadályozni, hogy Habré csapatai ne szenved­jenek súlyos vereséget a Faya- Largeau oázisváros birtoklásáért vívott harcban. A várost szerdán foglalták vissza Oueddei egységei és ezáltal megnyílt számukra az út Csád déli része felé. Elsősorban az Egyesült Álla­mok, de a jelenlegi csádi kormány és Franciaország is azzal vádolja Líbiát, hogy a felkelők oldalán be­avatkozik a polgárháborúba. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője kijelentette, az USA mindent meg­tesz, hogy „Kadhafi ne legyen képes kormányok megdöntetésé- re vagy katonai beavatkozásra más országokban, mint ahogyan az jelenleg Csádban történik“. Washington nem is várt fegyege- tései valóra váltásával: a 6. ameri­kai flottához tartozó hadihajókat küldött a líbiai partok közelébe, élükön az Eisenhower repülógép- anyahajóval. Sőt még két AWACS felderítörendszerű repülőgépet is Szudánban irányított, hogy Habré javára folytassanak felderítést a csádi felkelő csapatok mozgá­sairól. A JANA líbiai hírügynökség megállapította: „Washington pon­tosan tudja, hogy Líbia nincs jelen Csádban, a vádaskodások a köz­vetlen amerikai beavatkozás lep­lezésére szolgálnak.“ Ehhez nem fér kétség, csakhogy az Egyesült Államok saját önös érdekeit min­dig is előnyben részesítette a nor­mális államközi kapcsolatokkal szemben, amire Csád mellett jó példa a Közel-Kelet is. Miközben Washington hitegeti a bejrúti kormányt, hogy kiáll mel­lette, az izraeli bekebelezési tö­rekvésekkel szemben, valójában kitartóan és változatlanul Tel Aviv érdekeit szolgálja, amelyek mege­gyeznek saját nagyhatalmi érde­keivel. Nem tartja vissza Izraelt a valójában Dél-Libanon bekebe­lezését célzó ún. csapatátcsopor­tosítástól, inkább a libanoni kor­mányt győzködi arról, hogy ez a megszálló csapatok kivonásá­nak első szakasza. Bejrút még hisz Washingtonnak, de ugyanez már nem mondható el Szíriáról, Szaúd-Arábiáról, de még Jordániá­ról sem. Bejrúti főhadiszállásáról az elmúlt héten ebbe a három országba látogatott el Robert McFarlane, Reagan elnök leg­újabb közel-keleti különmegbízott- ja, de mindhárom országban teljes kudarcot vallott. így aztán nem lesznek könnyűek Tel Aviv tárgya­lásai sem, ahol Washingtontól mindig elvárják, hogy diplomáciai úton szentesítse azt, amit - ameri­kai fegyverekkel - Izrael katonai úton elért. Hasonlóan kétes, diplomáciai és katonai szempontból egyaránt kényes és robbanásveszélyes helyzetet alakított ki Közép-Amerika térségében is Washington. Az el­múlt hét végén hivatalosan meg­kezdődött Big Pine II. amerikai -hondurasi közös hagyakorlat be­ismert célja, hogy az USA meg­vesse lábát a térségben, megvál­toztassa a nicaraguai fejlődés irányvonalát, megakadályozza a salvadori hazafiak előretörését, megerősítse a térség diktátorre- zsimeit, amelyek létezése kizáró­lag Washingtontól függ. Az amerikai sajtó hivatalos for­rásokra hivatkozva megírta: a Pentagon katonai támaszpontok láncolatát akarja kiépíteni Hondu- rasban, hogy a közép-amerikai or­szágban állandó jelleggel állomá- soztathasson csapatokat A Fehér Ház szerint erre azért van szük­ség, hogy „sürgős esetben“ lehe­tővé váljon az Egyesült Államok azonnali katonai beavatkozása. Ahhoz nem fér kétség, kiknek az oldalán akar Washington „sürgő­sen“ beavatkozni, de ahhoz sem, hogy a térség népe ezt nem fogja tétlenül tűrni. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA ... véli az U. S. News and World Reportban megjelent karikatúra szerzője, de minden jel arra mutat, hogy - sajnos - keze Afrikába is elér. KIS ____________ NY ELVŐR A „hozzáállásáról Egy értekezleten figyeltem fel arra, hogy a végzett munkát értékelő beszámolóban alig akadt mondat, melyben a hozzáállás ne szerepelt volna. A vitában felszólalók sem tudták nélkülözni, a különböző hozzáállások olyan bősége hangzott el, hogy valaki a közelemben tréfásan meg is jegyezte: „A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen.“ Ebben nyilván azok bölcsessége fogalmazódik meg, akik szeretik a dolog könnyebbik végét megfogni. A bölcs mondás azonban példa is a hozzáállás egyik jelentésére. E konkrét térbeli elhelyezkedést jelölő jelentése mellett van egy elvontabb is: ez valamiféle általános viszonyt jelöl. Ebben a jelentésében vált e szó nemcsak a beszélt, hanem az írott nyelvnek is egyik legdivatosabb szavává. Tehát nemcsak értekezleteken ismételgetik unalomig, a publicisztika nyelvhasz­nálatában majdnem ugyanilyen gyakori. A mondatban többnyire hasonló kapcsolatban fordul elő, mint ezekben: „... kérdés az is, milyen ehhez a pedagógusok, népnevelők - egyáltalán a magyar nemzetiségű értelmiségiek hozzáállása“; „Felmérjük a szocializ­mus továbbfejlesztése alapvető feladatai megvalósításával kap­csolatos hozzáállásunk helysségét...“ Mindkettőben, de a másodikban feltétlenül jobb e sokféle jelentésű szó helyett egyértelműbbet használni. Az elsőben: kérdéses az is, milyen ehhez a pedagógusok, népművelők - egyáltalán a magyar nemzetiségű értelmiségiek viszonya." A másodikk igy helyesebb: „Felmérjük a szocializmus továbbfej­lesztése alapvető feladatainak megoldásával kapcsolatos állás­pontunk helyességét. E két szón kívül a hozzáállás helyett gyakran használható még a magatartás is. Például ebben a mondatban: „Ilyen fajta hozzáállásra serkentenek bennünket a hatékonyság- és a minő­ségszabályozás komplex rendszerének kétéves tapasztalatai...“ A magatartás volna jobb ebben is: „Ez megköveteli az alkotó rugalmas hozzáállást. “ Az alkotó és főleg a rugalmas jelző sokkal inkább összhangban van a magatartással mint alaptaggal. A hozzáállás, mint más agyonhasznált szó, gyakran jelenik meg zavaros szerkezet tagjaként. Egyebek közt például ebben a mondatban is: „Ezért újabb embereket kell megnyernünk az ilyen hozzáállás támogatására...“ A ,,támogatott hozzáállás“ már-már tántorgásnak tűnik föl. Az idézett mondat fogalmazója több, a kapcsolatba jobban illő szó közül választhatott volna; olyanok közül például mint az álláspont, magatartás, kezdeményezés, állásfoglalás. A következő mondat egészen furcsa jelentésben használja a vitatott szót: „A XIV. kongresszus határozatainak megvalósítá­sában nagy és nehéz munkát végeztek, tevékenységükben vitat­hatatlanul érvényesült a felelősségteljes kezdeményezés és hoz­záállás. “ A hozzáállás csak valamihez képzelhető el, s ha csak érvénye­sül, akkor abból bizonytalan jelentésű terjengős kapcsolat jön létre. Helyesebb és tömörebb, ha mellőzzük a hozzáállás szót: „A XIV. kongresszus határozatainak teljesítésében nagy és nehéz munkát végeztek, felelősségteljesen tevékenykedtek és kezdeményeztek. “ MORVAY GÁBOR Buletin, bulletin, bülten- írnom kell még valamit a buletinba is - panaszkodik az egyik intézmény dolgozója.- Talán a bulletinba, nem a buletinba - oktatja kollégája. Én a magyar szövegekben két /-lel látom leírva ezt a szót. A szlovák­ban írjuk és ejtjük egy /-lel.- Akkor talán jobb lesz, ha a bültenbe írsz - szól bele a vitába mosolyogva a harmadik. Csakhamar parázs vita fejlődik ki köztük; mindhárom védi a maga igazát. A harmadikat azzal torkolják le, hogy a bülten alakot már hallották ugyan, de leírva még sehol sem látták.- Nem is láthattátok - védekezik mert leírva valóban bulletin az. Csak a kiejtésben bülten. Előkerül az idegen szavak szótára, s megnyugszanak a mun­katársak. Francia eredetű a szó, általában valamilyen hivatalos jelentést jelöl, de valamely társaság, intézmény közlönyének, folyóiratának vagy tájékoztató kiadványának a neve is lehet. Az írásmódjával legfeljebb az lehet a baj, hogy sokan a szlovákban használatos forma szerint - egy /-lel - írják (buletin), noha a magyar a francia eredetihez igazodva, megtartja a két /-es formát (bulletin). A kiej­téssel azonban már több a gond: hol buletin-nak, hol bulletin-nak, nagy ritkán bülten-nek halljuk a szót. A helyes ejtése valóban a bülten a magyarban is. Vagyis nemcsak az írásban, hanem a kiejtésben is a francia nyelvhez igazodunk, amennyire tudunk. Ez a kettősség azzal magyarázható, hogy még nem alakult ki nyelvünkben a szónak - mint az más, gyakran használt idegen szavak esetében történik - kiejtés szerinti írásmódja, nyilván ritkább, inkább csak szakmai körökben való használata miatt. Talán egyszer ez is bekövetkezik, mint ahogy a magyarban nem olyan rég buffet-nak írt és büfé-nek ejtett szóból az írásban is büfé lett. Nem titkoljuk azonban, hogy jobban örülnénk annak, ha ezt a pótolhatatlannak nemigen mondható idegen szót sikerülne az alkalmankénti magyar megfelelővel helyettesíteni. A jelentés, közlöny, tájékoztató vagy esetleg más szavak - a hozzájuk Hó minőség- vagy birtokos jelzővel kiegészítve - szükségtelenné tehetnék ennek az idegen elemnek a használatát. JAKAB ISTVÁN új szó 4 1983. VIII. 13

Next

/
Thumbnails
Contents