Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-09 / 186. szám, kedd

ÚJ szú 5 VIII. 9. Összhangban a társadalmi érdekekkel A melléküzemági termelés fejlesztése a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban A PÁRTSZERVEZET KOLLEKTÍV JOGA Beszélgetés a CSKP Chomutovi Járási Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnökével A MELLÉKÜZEMÁGI TERME­LÉSNEK a szövetkezetesítés kezdetétől fogva fontos szerepe volt. A szocialista mezőgazdaság építése folyamán azonban nagyon eltérőek voltak nálunk a mellék­üzemági termelésre vonatkozó nézetek. Ez jelenleg is az élénken vitatott kérdések közé tartozik, s nemcsak a mezőgazdasági dol­gozók körében, hanem a falvak és a városok lakosságának széle­sebb rétegeiben is. Habár egyes időszakokban nagyon éles bírálat­nak volt kitéve, a szövetkezetek melléküzemági termelése a CSSZSZK feltételei között nép- gazdasági szempontból hasznos tevékenységgé fejlődött. Ebben a cikkben nem a mellék­üzemági termelés történelmi fejlő­désével és létjogosultságával akarjuk megismertetni az olvasó­kat, hanem inkább azokkal az alapelvekkel és intézkedésekkel, amelyeket az elmúlt hetekben fo­gadott el a szövetségi kormány elnöksége, valamint a CSKP KB Elnöksége. Elöljáróban alá kell húzni, hogy a mezőgazdasági vállalatok mel­léküzemági termelése és egyéb nem mezőgazdasági jellegű tevé­kenysége pozitívan segíti elő a munka idényszerüségének a megoldását a mezőgazdaság­ban, továbbá a helyhez kötött munkaerőforrások, a helyi nyers­anyagforrások, valamint a terme­lési alapok jobb kihasználását is, és szilárdítja a mezőgazdasági vál­lalatok pénzügyi helyzetét. A mel­léküzemági termelés nemcsak a jelenlegi gazdasági feltételek kö­zött, hanem távlatilag is a mező- gazdasági szervezetek egyik fon­tos bevételi forrását fogja képezni, mert jelentős mértékben hozzájá­rul a saját források képzéséhez, lehetővé teszi az újratermelési fo­lyamat egyenletesebb pénzügyi biztosítását. A mezőgazdasági termelésre kedvezőtlenül ható év­járatokban mérsékli a mezőgaz­dasági vállalatok pénzügyi helyze­tének a romlását. NEMCSAK A Ml TAPASZTA­LATAINK, hanem a többi szocia­lista ország tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy főleg azokban a szövetkezetekben tudják növelni a termelés intenzifikálását, ahol a melléküzemági termelésből származó bevételeket a tudomá­nyos-műszaki ismeretek gyorsabb ütemü bevezetésére, a technoló­giai innovációra, s nem utolsósor­ban a szövetkezeti tagok és dolgo­zók szociális feltételeinek javítá­sára fordítják. A melléküzemági termelés fej­lődése így bizonyos mértékig an­nak a gazdasági realitásnak a kö­vetkezménye, hogy a mezőgazda- sági termelés intenzitásának a nö­velése egyre költségesebb, ami csökkenti a mezőgazdasági válla­latok saját forrásainak a képzését. A mezőgazdasági termelőeszkö­zök árainak állandó emelkedése, s ezek aránylag kisebb hatásfokú felhasználása oda vezetett, hogy a mezőgazdasági termelés jöve­delmezőségi szintje jelentős mér­tékben csökkent. A mezőgazda- sági szervezetek termelésének jö­vedelmezőségi rátája például az 5. ötéves tervidőszakban elért 12,4 százalékról a 6. ötéves terv­időszakban 6,8 százalékra csök­kent, s ezen belül a saját mező­gazdasági termelés jövedelmező­ségi szintje 5 százalékra esett vissza. Habár a múlt év egészé­ben véve kedvező volt, ennek elle­nére az előirányzott 10,5 százalé­kos jövedelmezőségi ráta helyett csak 8,7 százalékosat sikerült elérni. Ez természetesen a mező- gazdasági vállalatok pénzügyi helyzetének a romlásában is meg­mutatkozott, s egyes esetekben kifejezően megnőttek az adóssá­gaik. Ebben a helyzetben arra van szükség, hogy a mezőgazdasági vállalatok a munkaerőforrásaik­ban, termelési kapacitásaikban és egyéb anyagi forrásaikban rejlő tartalékaik mozgósításával igye­kezzenek megoldani az alacso­nyabb fokú jövedelmezőség prob­lémáit, beleérte a melléküzemági termelés fejlesztését saját specifi­kus feltételeik szerint. A melléküzemági termelés ed­digi fejlődésének elemzéséből ki­tűnik, hogy az egységes földmü- vesszövetkezeteknek körülbelül 67 százaléka foglalkozik ilyen te­vékenységgel, s mintegy 26 ezer átszámított dolgozót foglalkoztat­nak ezen a területen. A mellék­üzemági termelés 12 százalékos arányt képvisel a szövetkezetek termelési értékében, s több mint 28 százalékosat a források képzé­sében. Az állami gazdaságokban azonban egyelőre csak minimális szerepe van. AZ ELFOGADOTT INTÉZKE­DÉSEK arra irányulnak, hogy az eddig érvényes alapelvekkel és ezek elmélyítésével összhangban szélesebb teret kapjon a mellék­üzemági termelés területi és tárgyi szempontból kiegyensúlyozott, s helyes irányú fejlesztése, hogy ez a társadalmilag hasznos tevé­kenység még kifejezőbben segít­se elő a mezőgazdaság belső tar­talékainak hatékonyabb kihaszná­lását, a munkaerőforrások stabili­zálását, s egyúttal hozzájáruljon egyes össztársadalmi problémák rendezéséhez is. Arról is szó van, hogy a melléküzemági termelés az említett célokkal, valamint az érvényes jogi normákkal és előírá­sokkal összhangban fejlődjön. ,,A melléküzemági termelés to­vábbi fejlesztésének irányzatai“ című jóváhagyott dokumentummal összhangban ezt a tevékenységet elsősorban olyan területeken kell fejleszteni, amelyek közvetlenül a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari feladatok teljesítését szolgál­ják, különösen azokon a szaka­szokon, amelyek lehetővé teszik a helyi források optimális kihasz­nálását, s az olyan szükségletek kielégítését, amelyekről az illeté­kes szállító ágazatok nem tudnak gondoskodni, például a különböző gépek berendezések, alapanya­gok gyártása területén, figyelembe véve a mezőgazdaság fejleszté­sével kapcsolatos további szociá­lis-gazdasági szervezési problé­mák megoldását is (munkaalkal­mak létesítése, kiegészítő bevételi forrás, idényszerűség). A mellék­üzemági termelést a nemzeti bi­zottságokkal együttműködve job­ban ki kell használni a lakossági szolgáltatások fejlesztésére is, va­lamint a belkereskedelem jobb el­látására a hiánycikknek minősülő termékekből. Társadalmilag indo­kolt esetekben a népgazdaság többi ágazatával megvalósított ko­operáció is hasznos irányzata le­het a melléküzemági termelésnek. Az említett célok elérése érde­kében a szövetségi kormány jóvá­hagyta azokat a kiegészítő alapel­veket, amelyek a melléküzemági termelés engedélyezésére és megvalósítására vonatkoznak. Ezek lehetővé teszik az efsz-ek és az állami gazdaságok számára, hogy a mezőgazdasági együttmű­ködésre vonatkozó jogi előírások alapján kihasználják a vállalatközi együttműködés előnyeit is. A mel­léküzemági termelésben más szervezetek számára végeznek munkát, esetleg hiánycikkek, vagy más keresett termékek gyártásá­val foglalkoznak, a szövetkezetek felhasználhatják ehhez az illeté­kes szervezetek számára kiutalt alapanyagokat. Más indokolt ese­tekben a szövetkezetek felsőbb irányító szerveik közvetítésével kérhetik a szükséges alapanyagok kiutalását. A szövetkezet és a melléküzemági termelésben ve­le együttműködő szervezet szá­mára egyaránt fontos, hogy a szükséges garanciák biztosítása szempontjából a gazdasági szer­ződéseket megfelelően hosszú időszakra kössék meg. Olyan esetben, amikor vissza kellene vonni a melléküzemági termelés engedélyezését egy olyan szövet­kezettől, amely szerződéses ala­pon gyárt termékeket más gazda­sági szervezet számára, a járási nemzeti bizottság döntésében ér­dekelt szerve figyelembe veszi en­nek a szervezetnek az érdekeit is. A JÓVÁHAGYOTT „IRÁNY­ZATOK“ értelmében a mezőgaz­dasági termelést irányító szervek­nek az érdekelt reszortokkal és az illetékes nemzeti bizottságokkal együttműködve ki kell dolgozniuk a melléküzemági termelés fejlesz­tésének közös programjait. Az ál­lami és a gazdasági irányítás szerveinek ennek során gondos­kodniuk kell az érvényes alapel­vek megoldásáról. A melléküzem- ági termelés engedélyezésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a melléküzemági termelésben foglalkoztatott dolgozók, valamint a mezőgazdasági vállalatokkal együttműködő szervezetek viszo­nozzák a segítségnyújtást a me­zőgazdasági idénymunkákhoz. A kerületi és a járási nemzeti bi­zottságok, valamint a székhely­községek nemzeti bizottságai fel­adatul kapták, hogy megfelelő fel­tételeket alakítsanak ki a társadal­mi szempontból hasznos mellék­üzemági termelés engedélyezé­séhez. A nemzeti kormányoknak a ren­delkezésre álló forrásokkal össz­hangban gondoskodniuk kell a melléküzemági termelés megfele­lő és indokolt anyagellátásának biztosításáról, s a gépipari minisz­terekkel, valamint más érdekelt re­szortok vezetőivel együtt ki kell alakítaniuk a feltételeket a mel­léküzemági termelés kapacitásai­nak célszerű kihasználásához, s a hosszú távú kooperációs kap­csolatok fejlesztéséhez ezen a szakaszon. » A helyes irányzatú melléküzem- ági termelés jelentőségére való tekintettel szükségesnek tartjuk, hogy minden kerületben és járás­ban végezzék el a melléküzemági termelés jelenlegi helyzetének az elemzését, tárják fel a problémá­kat és a reális lehetőségeket, s a CSKP KB Elnöksége, valamint a szövetségi kormány elnöksége által jóváhagyott alapelvekkel összhangban határozzák meg to­vábbi fejlesztésének irányzatait, s intézkedjenek ezek megvalósí­tásáról, figyelembe véve a helyi feltételeket. Ezt a feladatot a kerü­leti és a járási mezőgazdasági igazgatóságok, továbbá a kerületi és a járási nemzeti bizottságok, s a székhelyközségekben működő nemzeti bizottságok szoros együttműködésében kell teljesí­teni. A melléküzemági termelés helyzetének elemzése, s a jóvá­hagyott alapelvek lebontása és ér­vényesítése során következesen fel kell számolni az ezen a terüle­ten tapasztalt fogyatékosságokat A nemzeti bizottságoknak a mező­gazdaság irányító szerveivel együtt gondoskodniuk kell arról, hogy a melléküzemági termelés a társadalmi szempontból szüksé­ges irányokban fejlődjön, s ösz­tönző szerepet töltsön be az inten­zív mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésében. Követke­zetesen végzett ellenőrző munká­val meg kell akadályozni a jogi normák és előírások, valamint a bérpolitikai alapelvek megsérté­sét, s a különböző spekulatív irányzatok érvényesülését. AZ EGYSÉGES FÖLDMÜ­VESSZÖVETKEZETEK ÉS AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK mellék­üzemági termelésének társadalmi szempontból hasznos fejlesztése érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a területi pártszervek és a pártalapszervezetek a jóváha­gyott alapelvekkel összhangban koncepciós jellegű hatást gyako­roljanak rá, s ellenőrizzék is ezt a tevékenységet. BALLA LÁSZLÓ, a CSKP KB munkatársa A CSSZBSZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottsága rendszere­sen szervez pionírtábort a Bratislava I. városkerületé­ben lakó 11-14 éves tanulók számára a Komárom (Ko­márno) melletti Gadócon (Hadovce). Hetvenkilenc ta­nuló tökéletesíti itt orosz nyelvtudását, s a tábor veze­tői a hazafias és internacio­nalista nevelésre is 'nagy gondot fordítanak. A társas­játékok is a pionírok napi programjához tartoznak. (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK) A pártszervezet kollektív joga, hogy ellenőrizze miként valósítják meg a gazdasági vezetők a párt gazdasági politikáját. Az ellenőr­zés célja továbbá, hogy a helyze­tet bírálóan elemezzék és meg­mutassák a hibák kijavításának módját. A CSKP chomutovi járási ellenőrző és revíziós bizottságá­nak tapasztalatairól Otakar Nai- mannal. a bizottság elnökével be­szélgettünk.- Elnök elvtárs, a járási párt­konferencián elhangzott, hogy az ellenőrzés jogának érvényesítésé­ben vannak még hibák, hiányos­ságok. Melyek ezek? Az elért eredményekén túl az ellenőrzés jogának hatékony érvé­nyesítésében számos probléma van Ez elsősorban abban mutat­kozik, hogy egyesek nem eléggé értik az ellenőrzés politikai tartal­mát. Két alapvető állásponttal ta­lálkoztunk. Néhány pártszervezet és pártbizottság a termelés irányí­tásával kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozik, holott ez a gazdasá­gi dolgozók feladata. Az az igaz­ság, hogy néhány gazdasági ve­zetőnek ez a gyakorlat megfelel Számukra kényelmesebb és biz­tosabb, hogy a döntéseiket párt­vonalon hagyják jóvá. Ez azonban a gazdasági vezetők felelősségé­nek csökkenéséhez vezet. Más pártszervezetben viszont megelégszenek azzal, hogy a taggyűlésen tájékoztatást hall­gatnak meg a tervteljesítésről. Az ilyen jelentésekről általában nem alakul ki vita, s a határozatokban csak a taggyűlés „tudomásul ve­szi“, konkrét határozatok, konkrét pártfeladatok nélkül.- A gazdasági tervek teljesíté­sének ellenőrzése a taggyűlésen az ellenőrzési jog érvényesítésé­nek alapvető formája. Amíg nem javul a taggyűlések előkészítésé­nek színvonala, nem várható javu­lás az ellenőrzésben sem.- A közelmúltban a CSKP járási bizottságának elnökségén megvi­tattunk egy jelentést a komplex intézkedésekkel kapcsolatban Egyebek között azt vizsgáltuk ho­gyan sikerült érvényesíteni e té­ren a párt ellenőrzési jogát. Példá­ul a Július Fučík Müvek hármas számú pártalapszervezete bizott­ságának tavaly feladatul adták, nogy a pártcsoportokat is vonják be a taggyűlések előkészítésébe. A pártcsoportok ugyan ismertetik a tagokkal a taggyűlés napirendi pontjait és biztosítják a vitát, de ez kevés. A taggyűléseket a pártbi­zottság tagjai és a gazdasági ve­zetőség kijelölt tagjai készítik elő. Ez a módszer nem hoz kellő ered­ményt. A vita folyamán ez teljes mértékben bebizonyosodik. Rend­szerint két-három elvtárs szólal fel, legtöbbször a pártelnök és a gazdasági központ vezetője.- Hol a megoldás?- Amint már említettem, első­sorban a pártcsoportokkal való munka javításában. Ök ismerik legjobban egy-egy munkaszakasz problémáit, az emberek vélemé­nyét, hangulatát. A vezetők jelen­téseit alaposan össze tudják ha­sonlítani a korábban elfogadott párthatározatokkal. Nem elégsze­nek meg a globális adatokkal, ki­választják a legbonyolultabb prob­lémákat és a pártszervezet figyel­mét erre irányítják. A pártbizottságoknak sokat mondanak a termelési értekezle­teken elhangzott megjegyzések, az élenjáró dolgozók és a szocia­lista munkabrigádok tagjainak vé­leménye is. Az alapszervezetek az itt szerzett tapasztalatokat fel­használták az évzáró taggyűlések előkészítésében. Ezt folytatni kell. A pártszervezetnek csak így lesz saját véleménye, álláspontja.- Az ellenőrzés jogához tehát a gazdasági dolgozók nagyfokú felelőssége is hozzátartozik.- Arról van szó, hogy vala­mennyien tudatosítsák: a taggyű­lésen számot kell adni a munkáról. Nem szabad belenyugodni abba, hogy egyesek a taggyűlésen ren­geteg számot sorolnak fel, el­mondják, hogy teljesítették-e vagy nem a tervet s úgy vélik, hogy ezzel minden el van intézve. Az ö feladatuk javaslatokat előter­jeszteni arról, hogyan oldják meg a feladatokat, miben várják a kom­munisták, a szakszervezeti tagok és az ifjúsági szervezetek tagjai­nak segítségét. Elsősorban ma­gukkal szemben legyenek önkriti­kusak, csak aztán követeljék ezt meg másoktól is. Nem szabad elnézni, ha valaki nem teljesíti kö­telességét. Bírálni konkrétan, név­re szólóan kell.- A párt üzemi bizottságai mel­lett többségben gazdasági bizott­ságok dolgoznak. Feladatuk az, hogy hozzáértően ítéljék meg a gazdasági kérdéseket és a párt­szervnek javaslatokat terjessze­nek elő a feladatok politikai megol­dására.- Ha a bizottságokat az üzemi pártbizottság jól irányítja, nem rögtönöz és a kérdéseket nem a véletlenre bízza, akkor az nagy segítséget jelent. UgyanakKor min­den bizottság kezdeményező szerv is. Nem várhat csupán az utasításokra. Előfordult az is, hogy három hónappal az üzemi konfe­rencia után a bizottságnak nem volt saját munkaterve, s nem tud­ta, mivel foglalkozzon, mit tárgyal­jon meg. Ez a pártmunkában meg­mutatkozó formalizmus egyik kirí­vó példája.- Elnök elvtárs, elsősorban a járási pártbizottságnak kell se­gíteni az alapszervezeteknek és az üzemi bizottságoknak politikai szervező munkájukban, s rávezet­ni őket az ellenőrzés jogának he­lyes érvényesítésére.- Igen, nekünk kell elsősorban tudni, hogy az adott pillanatban mi a legfontosabb az alapszervezet szempontjából. És a segítséget mindenben megadni. A járási pártbizottság az igaz­gatók többségét a CSKP járási bizottságának aktivistáiként foglal­koztatja. Elküldjük őket az alap­szervezetekbe, hogy ott segítse­nek. Elsősorban azonban azt akarjuk elérni, hogy tapasztalatai­kat ne csak „otthon", hanem a pártszervezetben is hasznosít­sák. Nekünk, a járási bizottság tisztségviselőinek gyakrabban kell tapasztalatcserét folytatnunk, s nem csak a saját területünk problémáit kell meglátnunk. A párt politikájának megvalósítása során több szempontot is figyelembe kell venni. Nemcsak a taggyűléseken és a pártoktatásokon való részvé­tet, nemcsak a termelés mutatóit. Továbbra is érvényes, hogy a szá­mok mögött az embert, a határo­zatokhoz és a feladatokhoz való hozzáállást kell látnunk. MICHAL PODZIMEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents