Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-09 / 186. szám, kedd
Mindig mozgásban Beszélgetés a hatvanéves Zdenko Nováčekkal A vőlegény (magyar) Zenetudós, pedagógus, kritikus, huszonegy éve a Bratislavai Konzervatórium igazgatója, tíz éve a Hudobný život című szaklap főszerkesztője, a Szövetségi Gyűlés képviselője, a Nemzetek Kamarája kulturális bizottságának elnöke, számos kitűnő zenei szakkönyv szerzője, a szlovák zenei élet egyik fö szellemi irányítója és szervezője... A lista még így sem teljes; Zdenko Nováček valamennyi múltbeli és jelenlegi funkciójának felsorolásához egy fél oldal sem lenne elég. Amikor másodszor keresem, a Konzervatórium portásnöje figyelmeztet: siessek, mert a professzor egy óra múlva már nem lesz itt. Nem csodálkozom, előző nap már meggyőződhettem róla, hogy ez a kedélyes, hallatlan energiával és vitalitással teli ember, aki körül szinte sistereg a levegő, mindig mozgásban van, nincs egyetlen szabad perce sem. Ot magát ez láthatóan nem zavarja. Találkozásunk első tíz percében harmadszor is ugyanolyan készségesen emeli fel a telefont, hogy utána - egy pillanatra sem zökkenve ki a gondolat- menetből - ugyanott folytassa a beszélgetést, ahol a hívás előtt félbeszakadt.- On plzeňi születésű, csaknem egész ifjúságát Plzeňben töltötte, ennek ellenére alig akad olyan könyve, amely ne Bratislaváról szólna, a Duna-parti város zenei élete, múltja foglalkoztatja leginkább.- A prágai egyetemen tanultam zenetörténetet és zeneesztétikát, olyan környezetben, ahol szinte észrevétlenül szívtuk magunkba a nemzeti múlt, a hagyományok iránti tiszteletet. Minden értéket becsülök. Ezért ragadott meg any- nyira Bratislava kultúrtörténete is, annál inkább, mivel ez még csaknem ismeretlen, feltáratlan terület volt idejövetelem idején, az ötvenes években. Amikor behatóbban kezdtem foglalkozni a város zenei múltjával, szinte minden lépésnél újabb és újabb érdekes adatra bukkantam. Ilyen volt például Beethovennek a városhoz fűződő kapcsolata, vagy a Haydn, Rubinstein és Bartók itt tartózkodására vonatkozó, mindaddig teljesen ismeretlen dokumentumok. Hallatlanul izgalmas munka volt a Beethovennel közvetlen kapcsolatban álló, 1843-ban Pozsonyban letelepedett Batka János hagyatékának áttanulmányozása. A városban megfordult zenei hírességek mindegyike kapcsolatban állt Batkával, s erről hagyatékában érdekes feljegyzések találhatók. Bratislava zenei múltjának teljes feltárása még vagy tíz muzikoló- gusnak adna évekig tartó munkát. Rengeteg kiaknázatlan lehetőség van ezen a területen, sajnos, nincs a csaknem elfeledett mestereket, egyre gyakrabban csendülnek fel müveik a hazai hangversenytermekben; Franz Schmidtnek, a város egykor neves szülöttjének megint játsszák az orgonamüveit. Az Óvároházán nyaranta hallható toronymuzsika egy hangulatos, szép hagyomány újraélesztése - ez is egy kutatás eredménye. Schubert zselizi tartózkodásának emlékeit kutatva született meg a Schubert-napok rendezésének ötlete. A szlovákiai zenei rezidenciákról írt munkám felhívta a műemlékvédelmi szakemberek figyelmét ezekre az értékes objektumokra: a hlohoveci színházról készített tanulmányom ösztönzően hatott a helyi kulturális szervek tevékenységére, kedvező változást hozott a város kulturális életébe... Kezdeményezésemre több olyan lemezalbum jelent meg, amely neves zeneszerzők (Liszt, Hummel stb.) és a város szoros kapcsolatát dokumentálja. Ami a kutatómunkát illeti: nekem nem volt ezen a téren elődöm, előttem senki sem foglalkozott ilyen behatóan és rendszeresen ezzel a témakörrel. Az általam kitaposott ösvényeken haladjanak már a fiatalok. Tanácsokkal látom el őket, elmondom, hol gyűjtsenek anyagot, hogyan dolgozzanak a levéltárakban. Meggyőződésem, hogy még seregnyi új, publikálásra érdemes dolgot találnak.- Ennyi funkció, elkötelezett társadalmi munka mellett hogyan jut ideje és energiája a könyvírásra, kutatásra?- Kitűnő iskoláim voltak. A prágai konzervatóriumon, a Károly Egyetemen, no meg külföldi tanul- mányutaim során megbízható ismeretekre tettem szert, s így rengeteg olyan adatot, összefüggést ,,birtokolok“, amit mások fáradságos munkával lexikonokból, forrásmunkákból szednek össze. Ez nagy előny, mivel jelentős időmegtakarítást jelent. Ismerőseim univerzális érdeklődésű emberként tartanak számon, sok minden érdekel, s a más területeken szerzett ismereteimet gyakran a szakmában is hasznosíthatom. Apám felvilágosult munkás volt, úgy nevelt, hogy nyitott és fogékony legyek minden iránt. Ezért találtam meg például nagyon korán az utat a szovjet zenéhez is, amely akkoriban, az ötvenes években még újdonságnak számított; 1950-ben kiadott, A szovjet zene győzelme című dolgozatom hazai viszonylatban elsőként tárgyalta ezt a témát.- Mint a Konzervatórium igazgatója, mit tekint fö céljának?- Huszonegy éve dolgozom ebben a beosztásban. Az évek során megbízható szakembergárdát építettem ki, az iskolának jó színvonala van, és egyre jobb eredményeket sikerül elérnünk. Kitűnő kapcsolataink vannak külföldi testvérintézményekkel, elsősorban a kijevi és a helsinki konzervatóriummal. Legnagyobb sajnálatunkra a győri zeneiskola újjászervezése és a pedagógusgárdában bekövetkezett személyi változások következtében meglazultak a kapcsolataink, amelyek az előző években rendkívül intenzívek és kölcsönösen hasznosak voltak. Növendékeink rendszersen látogatják a külföldi nyári zenei tanfolyamokat, nem kell miattuk szégyenkeznünk, mindenütt jól szerepelnek. Pedagógiai törekvésem: korszerűsíteni az oktatást. Büszkék vagyunk arra, hogy Csehszlovákiában a mi konzervatóriumunknak van a legkorszerűbb elektroakusztikai stúdiója. S még valami, amit nem győzök hangsúlyozni: sosem szabad a kishitűség hibájába esni. Viszonylag kis városoknak is lehet világszínvonalú iskolája. VOJTEK KATALIN Szép Ernő komédiája alapján készült ez a magyar film csupa jó nevű színész közreműködésével, a filmes változat - Vámos László rendező munkája - mégsem tekinthető sikeresnek. Talán mert filmszerűtlen színpadias a rendezés, kusza és elnagyolt a cselekmény vagy laza a szerkezet, netán mert az alkotók az adaptáció elkészítése előtt nem tisztázták a szándékokat, azt, miért akarják filmre vinni ezt a groteszk hangvételű, kíméletlenül szókimondó, de ennek ellenére lírai finomságú színdarabot. Bárhogy történt is, az alkotók nem tudták művészi eszközökkel közel hozni ezt a ,,régimódi történetet“ korunkhoz. így aztán csak a szokvány maradt meg a filmen a darabból. A gazdag férjre halászó szegény Barbra Streisand és Ryan O’Neal neve nagy vonzerő, bizonyára sokakat csábít majd a moziba. Annál is inkább, mert vannak, akik még emlékeznek az 1974- ben bemutatott Mi van doki című sikeres komédiára, melyet Peter Bogdanovich, az egyik legtehetségesebb amerikai rendező készített az ő főszereplésükkel, a negyvenes évek amerikai filmvígjátékainak és groteszkjeinek a legjobb hagyományait folytatva. A most látható vígjáték is a két nem örök harcára épül, de Howard Zieff alkotása korántsem olyan ötletes és szellemes, mint Peter Bogdanovich munkája. A Nő a szorítóban meglehetősen vérszegény filmecske, a jól bevált hollywoodi recept szerint készült, az alkotók még annyi fáradságot sem vettek, hogy a régi klisét leporolják, csupán diszkózenével frissítették föl azt. A történet hőse egy virágzó illatszergyártó cég tulajdonosnője, akinek vállalata egyik napról a másikra csődbe jut. A nő minden tudását, képességét latba veti, hogy elúszott vagyonát visz- szaszerezze, vállalata talpra állításáért még a ringben is próbálkozik, legalábbis menedzserként. lány és a hozományra vadászó szegény fiú agyonkoptatott története. Az alkotók ezt az alaphelyzetet persze megkuszálták, s időbe telik, míg a néző kihámozza, miért akar, aztán miért nem akar, majd mégis miért akar Fox Rudi házasodni illetve miért akar, aztán miért nem, majd miért akar mégis Csúszik Kornélia férjhez menni. Ennyi a történet, nem több, nem kevesebb. E szokványos sztorit a bővérű komédiázó színészek mentették meg, bár harsány, de fergeteges bohózatot kreáltak belőle, Tahi Tóth László, Esztergályos Cecília, Agárdi Gábor, Psota Irén, Schütz Ha, Dajka Margit sok-sok humorral idézi meg az első világháborút közvetlenül megelőző évek nagy- polgármajmoló kispolgárvilágát. S itt jut szóhoz, pontosabban szerephez egy bokszoló, akinek az a feladata, hogy a vállalatot ismét fellendítse az öklözéssel szerzett bevétellel. S amint az már lenni szokott, eleinte nem áll kötélnek, sok huzavona (inkább hűhó) után azonban hagyja, hogy meggyőzzék - de mindezt felesleges elmondani is, hiszen még a leggyermetegebb néző is előre tudja, hogyan végződik a játék, a férfi és a nő párharca. Elkoptatott ötletekből, helyzet- komikumokból, erőltetett dialógusokból építkezik a film, célja a nézők megnevettetése, minden áron. Úgy tűnik fel, hogy a vígjáték Barbra Streisand sokoldalú színészi képességeinek felmutatását, pontosabban önreklámozását szolgálja, s ebben a hadjáratban a művésznőnek egy cseppet sem kellett megerőltetnie magát, hiszen saját egyéniségét egy az egyben adhatta, finomabban fogalmazva: a főszereppel teljes mértékben azonosult. (Nem véletlen, hiszen ő a film producere is.) Ily módon Ryan O’Neal partnernőjének csak az árnyékában marad, s kénytelen alárendelni magát „főnöke“ akaratának. -ymAz igazgatói szobában (baloldalt) vendégekkel (ČSTK-felvétel) nagy utánpótlás. A városi levéltár gazdag anyagában még sok zenei vonatkozású, ismeretlen dokumentum rejtőzik. Itt van például az Esterházyak számvitele, könyvelése, ebben is nagyon sok olyan bejegyzés található amely épp a városban megfordult zenészekkel kapcsolatos.- On karmesterként kezdte pályáját. Nem érez néha nosztalgiát a karmesteri pálca után?- Nem, semmiféle nosztalgiát nem érzek. Noha akadtak, akik karmesterként ígéretes tehetségnek tartottak, én inkább elméleti embernek tartom magamat, teoretikusnak, aki azonban nem szőrszálhasogató szobatudós; szeretem és élvezem az életet. Elvem, hogy az elmélet mindig a gyakorlatot szolgálja, s ezt, úgy hiszem, nagyjából sikerült is megvalósítanom. Hummellel és Rubinsteinnel foglalkozó kutatásaim eredményeként ismét felfedezték ezeket Z barátom gyakran megkér- . dezi a véleményemet pedagógiai kérdésekben, s hiába szabadkozom, hogy háromgyermekes apa létére neki is lehetnek elegendő tapasztalatai, s mivel határozott férfi, nem szorul az én nézeteimre, ő nem enged, szeret vitatkozni, s utóbb azt kérdezte, mit tennék én, ha öt-hatéves gyermekem lehülyézné a nagymamát és belerúgna a sípcsontjába. Alighanem nyakonvágnám, mondtam Vissza a nádpálcához? elképedve, és Z. barátom buzgón helyeselt, amire persze én azonnal visszavonultam, hogy no-no, azért ez nem olyan egyszerű, mert ez nálunk egyszerűen nem fordulhat elő, de erre meg ó kezdett tiltakozni. ,,Tudom - mondta Z. - most az következik, hogy a nevelésben nincsenek receptek és mindig meg kell vizsgálni a körülményeket, keresni a miértekre a választ, s hogy a gyerek érdeke az első és a gyerek szabadságát nem szabad sérteni, és akkor vagyunk föl- világosult, modern emberek, ha engedjük, hogy egyénisége kiforrja magát, ha minden áron törekszünk ennek a szabadságnak a biztosítására, s ezért voltaképpen a nyakleves vétek, tehát valójában vissza is vonod, amit első, természetes, hogy úgy mondjam normális emberi állapotodban mondtál...“ Jót derültem Z. szenvedélyes rohamán és megnyugtattam, hogy nem vonok vissza semmit, aztán sokáig beszélgettünk, és megegyeztünk - ezt szeretném elmondani, mert úgy gondolom, hogy másokat is érdekelhet. Sokfelé hallani mostanában, hogy elég volt abból a nevelői szabadosságból, amelynek eredményeként a magukra hagyott gyerekek fegyelmezetlen és erőszakos, önző emberekké fejlődnek - itt az ideje, hogy a családban és az iskolában is meghúzzuk azokat a gyeplőket, amelyeket a felnőttek nemtörődömségből, és helytelen nézetek hatására is nemcsak lazára engedtek, de oda is dobtak a gyerekek közé. Térjünk vissza a kemény szigorhoz s adott esetekben ne riadjunk meg a testi fenyítéstől sem. Z. barátommal egy közbülső, az anarchiát és diktatúrát egyaránt elutasító álláspont támogatásában egyeztünk meg. A gátlástalanság valóban veszélyes lehet, és az ember úgy érzi, hogy a világban, nemcsak a pedagógiában, de másutt is arra kényszerülünk, hogy lassítsuk az iramot és ragaszkodjunk az alapvető emberi értékekhez. A jó megőrzés azonban nem lehet azonos a visszafordulással, a szabadság felelős élvezetét és az újítás kockázatát ne bunkóz- zuk le eleve a régi korlátozások felélesztésével, a szükséges rend és fegyelem ürügyén például - képletesen szólva - ne térjünk vissza a nádpálcához. Nevelői törekvésünk jellegéről van szó, amelyet persze nem a közelgő új tanév miatt veszünk szemügyre - de talán azért is. A szóban forgó kifejezések, fogalmak és jelképek, mint a szabadosság, fegyelem, nádpálca vagy a mostanában divatos konzerva- tizmus, önmagukban csak általánosságok, de az irányt jelezhetik. A meggondoltság és a felelősség hangoztatása ne adjon vádjegyet olyan maradiságoknak, amelyekről tudjuk - mert próbáltuk! -, hogy kártékonyak. HORGAS BÉLA Tahi Tóth László és Esztergályos Cecília a magyar vígjáték egyik jelenetében Nő a szorítóban (amerikai) Barbra Streisand és Ryan O’Neal az amerikai komédia főszerepében ÚJ SZŐ 4 1983. Vili.?*. ÚJ FILMEK
