Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-29 / 203. szám, hétfő
Tisztelet a felkelés hőseinek Pártunk s vezetésével a fejlett szocializmust építő egész dolgozó népünk ezekben a napokban mély tisztelettel és emelkedett érzésekkel adózik a Szlovák Nemzeti Felkelés elévülhetetlen emlékének. A második világháború rendkívül válságos időszakában, bonyolult, sok nehézséget és ellentmondást rejtő belső s külső viszonyok közepette ment végbe a szlovák nép e bátor antifasiszta megmozdulása. Országszerte 1943 nyarán élénkülték fel az antifasiszta ellenállás megmozdulásai és a szlovákiai felkelés szervező akciói, mivel ekkortájt alakultak ki legkedvezőbb nemzetközi és hazai feltételei. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága már 1943 januárjában alapos megfontolás után olyan határozatot hozott, hogy a csehszlovákiai antifaszista ellenállási mozgalomnak a fegyveres felkelés távlataira kell irányulnia, hogy lehetővé váljon e tömeges népi fegyveres harc összehangolása a Vörös Hadsereg hadműveleteivel. E koncepció sikeres keresztülvitelét bizonyos mértékben megnehezítette, hogy a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága 1943. május 15-én a háborús viszonyokra való tekintettel feloszlatta a rendkívül nagy jelentőségű nemzetközi kommunista központi szervet. Ugyanakkor a CSKP moszkvai emigrációban működő Központi Bizottságának sem volt pontos képe a csehszlovákiai állapotokról, csak összekötőik révén tájékozódhatott s küldhetett utasításokat is hazai földre. Az itthoni két országrészben rendkívül nehéz körülmények között és súlyos áldozatok árán folyt a fasisztaellenes küzdelem. A fasiszta megszállás alatt 1941-től kezdve egymás után buktatták le a CSKP illegális Központi Bizottságait, s mindkét országrészben funkcionáriusok és egyszerű párttagok tömegeit börtö- nözték be, amellett pedig a hősiesen küzdő antifasiszták tízezreit hurcolták koncentrációs táborokba. Távlatokat nyitó fordulat alapvető feltételei főleg a szovjet hadsereg diadalmas előrenyomulása és a fasiszta német hadsereg Sztálingrádnál, majd Kurszknál elszenvedett vereségei következtében alakultak ki, amikor Karol Šmidke Moszkvából Szlovákiába érkezve 1943 augusztusában magával hozta a KI Végrehajtó Bizottsága januári határozatát, valamint a CSKP moszkvai vezetősége utasításait a szlovákiai fegyveres felkelés megszervezésére. Kétségtelen, hogy a CSKP moszkvai vezetősége, az SZLKP akkoriban alakult ötödik illegális Központi Bizottsága - Gustáv Husák, Karol Šmidke és Ladislav Novo- meský - szervező és irányító tevékenysége, valamint a szovjet párt- és hadvezetés hatékony segítségnyújtása nélkül sokkal körülményesebben bontakozott volna ki a szlovákiai antifasiszta nemzeti felkelés. A kommunista párt illegális szlovákiai vezetősége azonban a súlyos körülmények közepette is megoldotta történelem szabta feladatát: a döntő órában a szlovák nép legjobb fiai készen álltak a fegyveres harcra. A Tiso hívására augusztus 29- én Szlovákiába betört Berger SS-tábornok megszálló haderőivel szemben először még csak a martini s néhány kisebb helyőrség, valamint körülbelül ötezer partizán vette fel a harcot, számuk azonban a következő hetek folyamán sokszorosan megnőtt. Amikor Banská Bystricában a Szabad Szlovák Adó augusztus 30-án hírül adta a világnak, hogy Szlovákia több mint harminc járásában kitört a fasisztaellenes fegyveres felkelés, az SZLKP Központi Bizottsága és az ún. Karácsonyi Egyezmény alapján megalakult Szlovák Nemzeti Tanács vezetősége kilépett az illegalitásból s Banská Bystricába tette székhelyét. A Szlovák Nemzeti Tanács Deklarációja azon nyomban kihirdette a Csehszlovák Köztársaság felújítását, egyidejűleg pedig az SZLKP KB is kibocsátotta Nyilatkozatát, benne tömeges harcra szólítva a lakosságot. Mindezek nyomósítására mintegy negyven nyilvános gyűlést rendeztek a felkelés különböző területein. E határozott intézkedések nyomán a szlovák hegyekben szeptember első felében már húszezer partizán és körülbelül hatvanezer katona folytatta könyörtelen harcát a fasiszta német hordák ellen. A felkelés a leghatékonyabb segítséget a Szovjetuniótól kapta. 1944 szeptember elejéig a korábban küldött partizán szervezőkön kívül a partizánmozgalom Ukrán Törzskara mintegy 24 partizáncsoportot juttatott ejtőernyővel Szlovákia hegyeibe, főleg szovjet vagy szovjet földön kiképzett partizánparancsnokok egységeit. Egyidejűleg jelentős anyagi segítség is érkezett. Az I. Ukrán Front s a szovjet honvédelmi népbiztosság raktáraiból szeptember 5-től kezdve több mint ezer repülőgép mintegy 800 tonnányi hadfelszerelést szállított a felkelés területére. A felkelés internacionalista jellegét erősítette, hogy a szovjet hadsereg kötelékében harcoló I. csehszlovák hadtest duklai hadművelete érzékeny veszteséget okozott a német fasiszta katonai erőknek, valamint az a tény is, hogy megközelítőleg 27 nemzet fiai ragadtak fegyvert s harcoltak hősiesen a szlovák nép oldalán. Köztük a Fábri József vezette Petőfi partizánbrigád, továbbá Nógrádi Sándor és Keleti Ferenc partizánosztagai, azonkívül a mindmáig pontosan meg nem állapított számú magyar katonaszökevények felkeléshez csatlakozott népes csoportja is. Kéthónapos drámai küzdelem után katonailag elnyomták a felkelést, mert a náci hadvezetés 1944. október derekán 35-40 ezer főnyi katonasággal általános támadást indított, amelynek a szlovák hadsereg felkelt egységei már képtelenek voltak ellenállni. Ezzel azonban nem szűnt meg a fegyveres ellenállás, mivel a partizánegységeknek még idejében sikerült visszavonulniuk a hegyekbe és folytatni további harcukat a szovjet hadsereg megérkezéséig. De nem szűntek meg a felkelés vívmányai sem, hanem forradalmi alapokat képeztek felszabadított köztársaságunkban, politikai és társadalmi rendszerünk kialakításában és továbbfejlesztésében. MIKUS SÁNDOR HÉTFŐ 1983. augusztus 29. XXXVI. évfolyam 203. szám Ára 50 fillér SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! S 2S1ÍOP A Szlovák Nemzeti Felkelés bratislavai emlékműve előtt örökláng hirdeti a hősök halhatatlan emlékét Gyökeres György felvétele A Szovjetunió új jelentős lépése Jurij Andropov interjúja a moszkvai Pravdának (ČSTK) - Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke interjút adott a moszkvai Pravdának, amely a lap szombati számában jelent meg. A szerkesztőség kérdéseit és Jurij Andropov válaszait ezúttal közöljük. • Az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyalások újabb fordulójának előestéjén szeretnénk tudni, vajon megfelelnek-e a valóságnak azok a Nyugaton terjesztett híresztelések, miszerint a tárgyalások előző fordulóján az amerikai fél valamiféle rugalmas javaslatokat terjesztett elő, amelyek lehetővé teszik az előrelépést?- Nem, ez nem felel meg a valóságnak. A tárgyalásokon egyelőre nem tapasztalható semmiféle haladás, és sajnos ezt nem is lehet remélni, amennyiben az USA továbbra is kitart jelenlegi álláspontja mellett. Az amerikai álláspont „rugalmassága“ a következőkben rejlik: Az USA előzőleg azt javasolta, hogy a Szovjetunió „nullára“ csökkentse, vagyis számolja fel valamennyi közepes hatótávolságú rakétáját, s ne csak az ország európai, hanem keleti részein is, (ami egyáltalán nem függ össze a genfi tárgyalások témájával), míg a NATO semmit sem számolna fel, egyetlen rakétát, egyetlen repülőgépet sem. Vagyis képletesen mondva, az ő csökkentésük a nullával lenne egyenlő. S épp ebben rejlik az amerikai „nullamegoldás“ értelme- a Szovjetunió számára nulla rakéta, míg a NATO számára nulla csökkentés. Az USA azonban most egyetért azzal, hogy a Szovjetunió meghagyja közepes hatótávolságú rakétáinak bizonyos számát: de az USA ebben az esetben nemcsak hogy nem csökkentené közepes hatótávolságú nukleáris eszközeit egyetlen egységgel sem, hanem még megszerezné a „jogot“, hogy- a brit és a francia rakétákon felül- új amerikai rakétákat helyezzen el Európában. Más szóval, nem elegendő, hogy egyoldalúan csökkentenénk közepes hatótávolságú nukleáris eszközeink arzenálját, hanem még áldást is kellene adnunk az ellenünk és szövetségeseink ellen irányuló új amerikai rakéták elhelyezésére. Rugalmasnak nevezni ezt az álláspontot egyet jelent a józan ész kigúnyolásával. Ha már a valódi, konstruktív értelemben vett rugalmasságról kell beszélnünk, akkor az egész tárgyalások ideje alatt nem az Egyesült Államok, hanem a Szovjetunió tanúsít ilyen magatartást. (Folytatás a 2. oldalon) Szocialista jelenünk bizonyítja a Szlovák Nemzeti Felkelés céljainak nagyságát Országszerte megemlékeztek az SZNF 39. évfordulójáról (ČSTK) - A hét végén országszerte megemlékeztek a Szlovák Nemzeti Felkelés 39. évfordulójáról, s e jubileum ünnepségeit sok helyen egybekapcsolták béke és barátsági ünnepélyekkel, békegyűlésekkel, fesztiválokkal és más akciókkal. A prágai béke-világtalálkozó felhívása szellemében az emberek ezrei kifejezték, hogy a béke megőrzésére és az atomkatasztrófa veszélyének elhárítására törekszenek. Elítélték az imperializmus legreakciósabb körei által követett konfrontációs politikát, és teljes támogatásukról biztosították a Varsói Szerződés tagországainak konstruktív békejavaslatait s a Szovjetunió lankadatlan békekezdeményezéseit. Az antifasiszta ellenállási mozgalom részvevői szombaton délután a bratislavai Partizánréten ma- nifesztációs gyűlésen találkoztak a dolgozókkal és a fiatalokkal a Szlovák Nemzeti Felkelés 39. évfordulója alkalmából. Jelen voltak: Gejza Šlapka, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkára, a város párt- és állami szerveinek és társadalmi szervezeteinek tisztségviselői, valamint más vendégek. Ott volt Jurij Rumjancev, a bratislavai szovjet főkonzulátus alkonzulja és Anatolij Tomin ezredes, a bratislavai szovjet katonai parancsnokság képviselője. Beszédében Anna Kretová, a Szldvák Nemzeti Tanács alelnöke hangsúlyozta: a felkelés tömeges népi mozgalom volt, amelynek forradalmi támasza a szovjet népnek és a szovjet hadseregnek a hősi harca volt. A kommunista párt Szlovákia feltételeire kidolgozta az egész nemzetre kiterjedő fegyveres felkelés vonzó reális programját, amelynek alapján minden demokratikus és antifasiszta csoport összefogott. Szocialista valóságunk, Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fejlődése bizonyítja azon célok nagyságát és életerejét, amelyek eléréséért a nép a felkelés idején küzdött. A nagygyűlés a beszéd után kulturális műsorral folytatódott. A felkelés 39. évfordulóján további ünnepségre került sor szombaton a trnavai járásban levő Prašník községben. A résztvevők délután megkoszorúzták az elesett szovjet hősök sírjait. A csehszlovák és a szovjet himnusz elhangzása után Ignác Janák, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára mondott beszédet. Bevezetőben méltatta népünk forradalmi harcának jelentőségét, majd hangsúlyozta, hogy (Folytatás a 2. oldalon)
