Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-26 / 201. szám, péntek

ÚJ szú J5 983. VIII. 26. Jó minőségben, veszteségmentesen Ezekben a napokban a Buzitkai Efsz határában legfeljebb már csak a frissen szántott tarlók és a sokasodó szalmakazlak utalnak az idei aratásra, mely a megszo­kottnál jóval korábban kezdődött és rekordgyorsasággal be is feje­ződött. Időközben már a gyors­mérleg is elkészült; a kalászosok­ból 4,94 tonnát értek el hektáron­ként, kerek fél tonnával többet a tervezettnél, ami a járási rang­sorban az előkelő harmadik helyet jelenti. A közel öt tonnás ered­ménnyel - figyelembe véve az itteni nem túlságosan kedvező adottságokat - még az önma­gunkkal szemben mindig nagyon igényes gazdasági vezetők is elé­gedettek. ,- A gabonatermesztésnek gaz­daságunkon belül is megkülön­böztetett figyelmet szentelünk az egész esztendő folyamán - mon­dotta a szövetkezet elnöke, Franti­šek Gibala elvtárs -, így aztán nem ért bennünket váratlanül a si­ker. Növeli teljesítményünk érté­két, hogy az időjárás az érés sza­kaszában nem kedvezett különö­sebben kalászosainknak, s ez két­ségtelenül tartalékainkra, lehető­ségeinkre utal. Ami a gabonabeta­karítást illeti, minden elismerésünk az aratóké, akik nemcsak önfelál- dozóan, hanem nagy rutinnal és hozzáértéssel végezték a munká­kat. A gyors és veszteségmentes aratás kapcsán említést kell ten­nem kooperációs kapcsolataink­ról, annál is inkább, mert nem valami újdonságról van szó, ha­nem egy jól bevált együttműködési háromszögről. Dolgozóink az ara­tást immár néhány éve hagyomá­nyosan a magyarországi Jász- vényszarván kezdik, s a zvoleni járás egyik hegyvidéki gazdasá­gában, Zvolenská Slatinában feje­zik be. Kombájnjaink az idén Magyar- országon 660 hektárról aratták le a termést, míg partnereink nálunk Éppen pihentek, amikor rájuk találtam. Szótlanul, lehajtott fejjel ültek a köveken; reggel volt, a nap még fel sem bukkant a közeli nyárfaliget fölöltt. Csak a kezükre kellett nézni... a szavak máris másodlagossá vál­tak. Hogy mégis megjegyeztem, amit mondtak, csak azért, mert az életükről meséltek.- Tudja,‘kiből lesz a leghama­rabb dunai munkás? - kérdezte a legidősebb. - Abból, aki folyó mellett nő föl. És mi mind a né­gyen itt születtünk a Duna mellett. Én Bodakon, a többiek meg Sü- lyön. Szerettük, ha csendesen, nyugodtan hömpölygött, szidtuk, ha háborgott, ha megáradt, átkoz­tuk, amikor kilépett a medréből. De hűtlenek sosem voltunk hozzá...- Honnét ez a hűség?- Megszerettük ezt a munkát- vette át a szót a legvékonyabb.- Vonzott a víz, a csend, meg az, hogy bármit csfháltunk is, annak nyoma maradt. Persze húsz-hu- szonöt évvel ezelőtt sokkal nehe­zebb dolgunk volt. Annyi követ • íalicskáztunk naponta, hogy még a lónak is elég lett volna. Egyikünk sem sírja vissza azokat az éveket, pedig úgy tűnik, akkor sokkal nyu- godtabb volt az életünk. Szóval négyszázon. De nem is volt többre szükségünk, sokkal inkább kell majd a segítség a kukoricabetaka­rításban és az egyéb őszi munkák idején. Mert azt mondani sem kell, hogy az együttműködés ma már túlnövi az aratás kereteit. A Zvolenská Slatina-i földmű­vesszövetkezettel kialakult kap­csolataink elsősorban a takar- mánybegyűjtés terén eredménye­sek. Az első kaszálás idején na­gyon jól jön számunkra gépi segít­ségük, amit mi általában augusz­tus második felében szoktunk vi‘ szonozni. A gazdaság vezetője hangsú­lyozta a takarmánybetakarítás fontosságát, hiszen - bár nincs túl sok rétjük és legelőjük - a szövet­kezetben 1300 fejőstehenet és 1600 hizómarhát tartanak, s az állatsűrűség száz hektáron meg­haladja a száz darabot. Napjainkig a szükséges szálastakarmány- készletnek mintegy a 30 százalé­kát sikerült biztosítani, s a fenn­maradó hetven százalékot a siló- kukorica és az egyéb takarmány­félék adják majd. Az előbbi beta­karítása a napokban kezdődött, s várhatóan a hónap végéig tart. A további teendőket illetően Gi­bala elvtárs elmondotta, hogy már megkezdték az istállótrágya kihor­dását és szórását, s folyik a talaj­előkészítés a jövő évi termés meg­alapozása. A 360 hektáron vetett silókukoricán kívül jelentős terüle­ten foglalkoznak szemes kukorica termesztésével is, s a nagy száraz­ság ellenére jó termésre van kilá­tás. Igaz, néhány alkalommal ön­tözni tudták a 160 hektáros terüle­tet, s ez észrevehető a növényze­ten. A várttól kissé elmaradt a cu­korrépa hozama, mivel az egye- dek száma jóval kevesebb az opti­málisnál. A ritka kelés okát máig kutatják; egyesek szerint a vető­mag minősége, mások szerint a vegyszerek nem megfelelő ada­golása okozta a foghijakat. ma már könnyebb dolgunk van, láthatja.- Könnyebb, de nem könnyű.- Hát, az igaz. De mint minden munkának, a töltésépítésnek is megvan a csínja-binja. Ésszel kell görgetni ezeket a nagy terméskö­veket, nemcsak erővel. Rá kell jönni, hol kell alányúlni a vasrúd­dal. Itt, ezen a szakaszon elég súlyos darabok vannak, de egy sem fog ki rajtunk. Ha egyedül nem megy, mind a négyen neki- gyürkőzünk.- Még a hegyet is elhordanák, igaz? Jó sok követ megmozgatunk A legtöbb munkáskezet ezek­ben a napokban a 38 hektáros kertészetben folyó munkák igény­lik. A paradicsom és a paprika az idén is szép termést ígér, félő azonban, hogy a későbbiek során sem a Zelenina sem a rimaszom­bati konzervgyár nem vásárolja fel a termést. A múlt évben például több hektárról kellett besilózni a paprikát, mert nem akadt át­vevő ... A szövetkezet dolgozói a nagy nyári csúcsmunkák idején is figye­lemmel kísérik a tervteljesítést, a gazdálkodás eredményeit. A pártszervezet taggyűlésén már nyilvánosságra kerültek az első félévi eredmények, melyek a tag­ság igyekezetét bizonyítják. Hat hónap alatt egy tehéntől áltagosan 1586 liter tejet értékesítettek, ami 96 literrel több a tavalyi való­ságnál. A gazdálkodás fogyatékossá­gait sem palástolták a tanácsko­záson. A hízómarhák súlygyara­podására kedvezőtlenül hatott a takarmányhiány, s csak nagy nehézségek árán tudtak eleget tenni a kötelezettségeknek. Némi javulás tapasztalható viszont a sertéshizlalásban. Az 55 dekás napi súlygyarapodás ugyan még elmarad a kívánalmaktól, a tavalyi esztendőhöz viszonyítva viszont kedvező. A juhtenyésztés egyér­telműen pozitív fejlődést mutat, s elégedettek a baromfitenyész­téssel is. jr A szövetkezet dolgozói persze tisztában vannak azzal, hogy az állattenyésztési eredmények szo­rosan összefüggnek a növényter­mesztésben elért hozmokkal. Ezért tulajdonítanak megkülön­böztetett figyelmet az őszi betaka­rítási munkáknak, melyeket nem­csak idejében, hanem jó minőség­ben, veszteségmentesen akarnak elvégezni.-h. a. ­- Nézze csak meg, ott, az épülő hídnál kezdtük építeni a töltést. Jó sok követ megmozgattunk, láthat­ja. Mért a kirakásra itt vannak a daruk, de ezt a munkát, amit mi végzünk, még nem gépesítették.- Többek között ezért sem vonzza ez a munka a fiatalokat- szólt közbe a harmadik. - Nem jönnek ide dolgozni, mert ebben a szakmában nem lehet meggaz­dagodni. És ha valaki lazít, az mindjárt szembetűnik. Mi négyen tíz éve együtt dolgozunk, olyanok vagyunk már, mint a testvérek. El sem tudnám képzelni, hogy hol­naptól nem itt a víz mellett, a sza­bad ég alatt várna ránk a munka. A parttól harminc méterre minden a miénk, a Dunamenti Vízgazdál­kodási Vállalaté. Arra kell ügyel­nünk, hogy tiszta legyen a folyó partja, hogy ne takarja el a gaz a hajóirányító táblákat. És ez nem kevés, elhiheti.- Mikor jobb ez a munka, télen vagy nyáron?-Tavasszal. Amikor ébred a föld és illatoznak az erdők. Ak­kor, amikor énekelni kezdenek a madarak - mondta a negyedik.- Télen olyanok vagyunk, mint az árvák. Tüzet rakunk, hogy ne fáz­zunk. Petőfi sem volt barátja a tél­nek, mi sem örülünk, ha vége az ősznek. Ilyenkor nyáron meg le- mosakszunk, ha már elviselhetet­len a hőség. De a vízbe még csak derékig sem megyünk bele. Arról szó sem lehet. Munka közben, felhevült testtel sosem mártózunk meg.- Gyakoriak a balesetek?- Évekkel ezelőtt elfakadt az uj­jam. Nem tehettem mást, el kellett mennem orvoshoz. Azt mondta: nem találja a kártyámat. Hát hogy találta volna, ha akkor voltam nála először?! Feltűrt ingujjak, barna karok, fe­szülő izmok. Négy férfi (Somogyi László, Soós Béta, Hervai Ágoston és Szi­geti László) töltést épít a Duna mentén. Ma Bratislavában, holnap valahol másutt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ha az emberi agyra érvényes, hogy utánozhatatlan komputer, a májra, hogy , felbecsülhetetlen értékű laboratórium, akkor a szív­ről minden bizonnyal elmondható, hogy csodálatos hajtómű. Hogy olykor-olykor meghibásodik? Hát igen, semmi sem tökéletes. Ko­runk kórja a szív gyakori megbete­gedése. A szívdiagnosztika állan­dóan újabb és megbízhatóbb uta­kat keres. A múlt héten, augusztus 16-tól 19-ig Bratislava volt a házigazdája a 10. Nemzetközi Elektrokardioló- giai Kongresszusnak. A csehszlo­vák résztvevőkön kívül 23 ország 150 szakembere tanácskozott a szivdiagnosztika, az elektrokar- diológia és a vektorkardiológia időszerű kérdéseiről, véleményt és tapasztalatokat cseréltek, meg­vitatták a legsürgősebb tennivaló­kat. A kongresszus egyik szüneté­ben találkoztam dr. Szathmáry Lő­rinc kandidátussal, az SZTA Fizio­lógiai Tudományok Központja Fi­ziológiai Intézetének tudományos dolgozójával, aki egyébként á kongresszus szervező bizottsá­gának is tagja volt. Közvetlenül a beszélgetésünket megelőzően hangzott el a felszólalása. Milyen témával foglalkozott?-Tudvalévő, hogy az elektro- kardiográfiában sokféle letapintási módszer létezik. Hogy érthetően fogalmazzanak: az ekg felvételek készítésekor a páciens testére ve­zetett elektródok elhelyezési mód­szereiről volt szó, illetve ezeknek a módszereknek az összehasonlí­tásáról.- Miért kell rendszeres időkö­zökben elektrokardiológiai kong­resszust rendezni, hisz ez már a tizedik?- Hogy pontosak legyünk: a ti­zedik elektrokardiológiai kong­resszus, és ennek keretében a hu­szonnegyedik vektorkardiológiai szimpózium. A vektorkardiológia az elektrokardiológiának egy spe­ciális része. És a ,,miért“-re a vá­laszom egyértelmű: rendkívüli nagy szükség van a tapasztalat- cserére, az új eredmények megis­merésére.- Ez a kongresszus az orvosok ügye inkább, vagy a műszakiaké? ön például biofizikus...- Úgy mondanám, hogy is-is. Főleg három területről találkoznak itt a szakemberek: orvosok, mér­nökök és biofizikusok. A mai mű­szaki fejlettség mellett, amikor már az elektrokardiológiában szerepet kap a számítógép is, a mérnökök, matematikusok és műszakiak nél­kül munkánk elképzelhetetlen len­ne. Persze a biofizika szerepe is nagy, hisz nem véletlen, hogy in­tézetünk a fő kutató bázis az elekt- rokardiológia terén hazánkban.- A szívdiagnosztikában ezzel a hatalmas műszaki előretöréssel egyidejűleg nem csökken az orvos szerepe?- Igaz, hogy a technika fejlődé­se nagyon gyors, a műszakiak nélkülözhetetlenek az elektrokar­diológiában, az orvos azonban to­vábbra is az első helyen áll. A szá­mítógépek és más berendezések csak segítenek, megbízhatóbbá és pontosabbá teszik a kórképet. Az utolsó szót azonban mindig az orvos mondja ki. A komputer csak a segítőeszköz szerepét játsza- de azt jól.- A kongresszuson részt vevő országok közül melyikről lehet el­mondani, hogy a szívdiagnoszti­kában élen jár, és hol a csehszlo­vák elektrokardiológusok helye a nagyvilágban? A kérdés első részére meglehe­tősen nehéz válaszolni. Sok or­szágban nagyon jó szinten van a szívdiagnosztika. Az utóbbi idő­ben talán azokban az országok­ban, ahol a műszaki fejlettség elő­rehaladottabb, magasabb szinten van a szívdiagnosztika is. És, hogy a mi helyünk hol van a világ­ban? Nos talán nem szerénytelen­ség, ha azt mondom, hogy ez a kongresszus, amelynek 3 rende­zési jogát nem első ízben kaptuk- jelzi, hogy külföldön is elismerik eredményeinket. Hiszen a Nem­zetközi Elektrokardiológiai Tanács több jelentkező ország közül vá­lasztotta Csehszlovákiát - bizo­nyára nem véletlenül.- Érdekesnek találom a tanács­kozás ügyrendjét. Negyed óra alatt három felszólaló is felváltotta egymást, utána a szakemberek kitódultak a folyosóra...- Igen, egy felszólalás átlago­san öt percig tarthat, aztán itt kint, a folyosón, ahol minden felszóla­lónak szemléltető táblája van, ké­pekkel, adatokkal - szóval itt foly­tatódik a vita. Panel-vitának is ne­vezik ezt a módszert. Sok előnye van a hagyományos tanácskozás­sal szemben. Lehet kérdezni és visszakérdezni, érvelni és vissza­érvelni. Nagy viták zajlottak itt a táblák előtt.- Milyenek a távlatok, milyen fejlődés várható még az elektro­kardiológiában?- Mint már utaltam arra, az elektrokardiológia fejlődése a mű­szaki előrehaladás függvénye. Új­donságnak számít most például magyarországi kollégáink mód­szere, akik a holográfiát is felhasz­nálják a szív elektromos terének tanulmányozásához. De van pél­da idehaza is a jövő módszerének a kutatására. Az SZTA Méréstani Elméleti Intézetének van egy labo­ratóriuma - egy a világon fellelhe­tő kevés közül - ahol már lehető­ség nyílt a szív mágneses terének a mérésére. Ami pedig az elektro­kardiológia orvosi szempontból fontos jövőjét illeti, az vitathatatla­nul a megelőzés szerepének a nö­velése. Mert napjainkban az elekt­rokardiológia segíti az orvost - de rendszerint már csak akkor, ami­kor megvan a baj. Pedig a szűrő­vizsgálatok - a lehető legszéle­sebb körben - nagyon szüksége­sek lennének, hiszen a mai mű­szaki fejlettség már lehetővé teszi a szív rendellenes működésének kimutatását, még akkor, amikor az klinikailag nem észlelhető, amikor még könnyű segíteni. Én ebben látom az elektrokardiológia jövő­jét. POLÁK LÁSZLÓ Töltésépítök Dr. Szathmáry Lőrinc kandidátus (jobbról) V. N. Prohorov szovjet mérnökkel - (P. Šoula felvétele) Kongresszus - szívügyekben Fontos tudományos tanácskozás Bratislavában Vonzott a víz, a csend... (Gyökeres György felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents