Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-26 / 201. szám, péntek
ÚJ szú 3 1983. VIII. 26. Út a békéhez és a boldogsághoz Vasil Bil’ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára tollából a moszkvai Pravda augusztus 24-i száma cikket közölt „Út a békéhez és a boldogsághoz“ címmel. Az írást tegnapi számunkban ismertettük, s ezúttal közöljük teljes szövegét. A második világháború óta az emberiség még sosem állt ilyen sorsdöntő válaszút előtt, mint napjainkban. Valamennyi állam, minden nemzet, a fontos társadalmi szervezetek, a világ különböző részein élő, politikailag gondolkodó ember azzal a kérdéssel találja magát szemben, vajon milyen irányban fog fejlődni a világ. Az amerikai imperializmus leg- reakciósabb körei és NATO-beli szövetségeseik azt az utat állítják előtérbe, amely a konfrontációhoz, a fegyverkezési versenyhez, a nemzetközi feszültség fokozódásához, a különböző kontinenseken kialakult háborús tűzfészkek kialakításához, illetve fenntartásához, az emberiség sorsának veszélyeztetéséhez vezet. Ez szörnyű, embertelen irányvonal. A nemzetközi reakció képviselői céljaik elérése érdekében hajlandók feláldozni emberek tíz- és százmillióit. A másik út, amelyet a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama javasol, és amelyért kitartóan harcol, a leszereléshez, a nemzetek közötti megértéshez, a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, a háborús tűzfészkek felszámolásához, a békéhez és az emberiség boldogságához vezet. A szocialista országok, a nemzeti felszabadító erők és a nemzetközi munkásmozgalom mindent megtesz azért, hogy a világban a két egymással ellentétes irányvonal versengéséből az kerüljön ki győztesen, amelyet a humanizmus, az emberi civilizáció sorsáról való gondoskodás hat át. Nem sajnálják ezért erejüket, és mozgósítják a béke valamennyi becsületes hívét az egyre növekvő háborús veszély elleni harcra - tekintet nélkül állampolgárságukra, politikai vagy vallási hovatartozásukra. A legreakciósabb erők, amelyek ma meghatározzák az Egyesült Államok politikájának hangnemét, a néptömegek beavatkozása nélkül fikarcnyit sem engednének ebből a veszélyes irányvonalból. Az események gyors iramban követik egymást. A szocialista országok nem dramatizálják a jelenlegi nemzetközi helyzetet, azonban semmi esetre sem becsülik alá. Az a véleményük - s ez többször elhangzott a közelmúltban megrendezett prágai béke-világtalálkozón is -, hogy még van idő olyan megoldások keresésére, amelyek megakadályoznák a nemzetközi helyzet további romlását, megszüntetnék a feszültséget, és megszilárdítanák a békés együttélés alapjait. A Szovjetunió és szövetségesei valamennyi külpolitikai kezdeményezése épp ezeket a nemes célokat követi. Arról, hogy ezek a javaslatok mennyire vonzóak, az is tanúskodik, hogy a nyugati közvélemény jóval nagyobb figyelmet fordít rájuk, mint néhány évvel ezelőtt, és egyre inkább a nemzetközi megértéshez való konstruktív hozzájárulásnak tartja őket. A szocialista országok békekezdeményezései iránti érdeklődés arányosan növekszik azzal, ahogyan a Nyugaton nő a nukleáris háború elhárításáért küzdő tömegmozgalom. A béke odaadó híveinek hangját azonban azok igyekeznek elnyomni, akik a szocialista országok valamennyi békejavaslatát el akarják titkolni, kiforgatják őket, vagy nem akarják, hogy a néptömegek megismerjék az igazságot. Az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvein alapuló békés együttműködéssel szembenálló erők ugyan a nyugati államokban számszerűen kisebbségben vannak, ám rendelkeznek a döntő fontosságú hatalmi eszközökkel és a közvélemény manipulálására szolgáló eszközökkel is. Csak így magyarázható az a tény, hogy valamennyi nemzet követelésével ellentétben egyre dühödtebben hallani a konfrontáció híveinek hangját. Hasonló módon igyekeznek eljárni azok, akik a hatalom gyeplőjét tartják a kezükben, és a nyugati országokban ellenőrzik a tömeg- tájékoztató eszközöket, a Varsói Szerződés politikai nyilatkozatával kapcsolatban is, amelyet a Politikai Tanácskozó Testület idén januári prágai ülésén fogadtak el. Mint ismeretes, Csehszlovákia a bizottság megbízásából a nyilatkozatot a szükséges magyarázattal átnyújtotta csaknem valameny- nyi ország kormányának és egy egész sor fontos nemzetközi szervezetnek. Milyen tapasztalatokat szereztünk ez alkalommal? A politikai nyilatkozat annyira világos és érthető, s a bonyolult nemzetközi helyzetből annyira realista kivezető utakat javasol, hogy nyíltan még a nemzetközi imperializmus reakciós erői sem bátorkodtak elítélni. Ezért a burzsoá diplomácia történetéből már ismert taktikát választották - a konkrét javaslatokra tett konkrét- válaszok helyett még mindig arra hivatkoznak, hogy a nyilatkozatot „tanulmányozzák“, ugyanakkor hamis érvekkel kétségbe vonják, s azt keresik, ami nem is található meg benne. Nem akarják kifejteni a nyilatkozattal kapcsolatos álláspontjukat abban a reményben, hogy az új események átfedik ezt a problémát s elősegítik, hogy a dokumentum feledésbe merüljön. A NATO tagállamai főleg azt szeretnék, hogy ne kelljen válaszolniuk a legfontosabb javaslatra - a Varsói Szerződés tagállamai és a NATO országai kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a két tömb közötti békés kapcsolatok fenntartásáról. Az észak-atlanti tömb érvei a politikai nyilatkozattal szemben, amennyiben egyáltalán voltak ilyenek, túl szűkszavúak, viszont annál nagyobb dobverés kísérte őket. Nyilvánvaló, hogy a „héják“ csak akkor lennének elégedettek, ha a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama egyoldalúan leszerelne és kiadná magát a NATO kénye-kedvére. Elérkezett az idő, hogy a NATO vezetői felhagyjanak ezzel a naiv politikával. A nyugati politikusok azt állítják, hogy a nyilatkozat által előterjesztett javaslatokhoz hasonlóakat már tartalmaz az ENSZ alapokmánya és a világszervezet néhány határozata. A politikai nyilatkozat azonban nemcsak támogatja az ENSZ-határozatokat, amelyek a béke és a biztonság kérdéseit érintik, hanem konkretizálja is ezeket, új tartalommal tölti meg őket tekintettel a jelenleg fennálló helyzetre. A szocialista országoknak semmi kifogásuk az ellen, hogy hasonló kezdeményezéssel álljanak elő a NATO tagállamai. Ebben az esetben részünkről biztosan megértésre találnának. Az Egyesült Államok elnöke szívesen lép fel mint az USA és a világ legeldugottab részei érdekeinek védelmezője. Politikája valójában egyáltalán nem szolgálja az amerikai nép érdekeit. Kizárólag az amerikai reakció és a nemzetközi cionizmus - a jelenlegi faji megkülönböztetés legveszélyesebb ága - számára hasznos. A prágai nyilatkozat elleni propagandahadjáratban Washington azt a kétes érvet ötlötte ki, hogy a Varsói Szerződés tagállamai éket akarnak verni az USA és nyugat-európai szövetségesei közé. Vajon ékhez hasonlíthatóak-e a nemzetközi konfliktusok békés rendezésére, a két tömb között az erő alkalmazásáról való lemondásra irányuló javaslatok? Vagy ez talán azt akarja jelenteni, hogy az USA a háború mellett foglal állást, és ezért attól tart, hogy a nyugat-európai országokban a feszültség enyhülése és a kölcsönösen előnyös európai együttműködésre irányuló óhaj kerekedik felül? Amikor az Egyesült Államok nem akar komolyan viszonyulni a politikai nyilatkozat legfontosabb javaslatához, akkor ezzel újabb bizonyítékát adja annak, hogy a háború kirobbantására készül. A politikai nyilatkozat meggyőzően bizonyította, hogy Európa problémái az egész világot érintik. A prágai béke-világtalálkozón elfogadott felhívás jogosan figyelmeztetett arra, amennyiben az új, első csapást mérő nukleáris rakétákat elhelyezik Nyugat-Európában, rohamosan megnő a nukleáris konfliktus veszélye, amely nem korlátozódik csupán az európai kontinensre, hanem golobális katasztrófához vezet. A nyugat-európai országok kormányai az új amerikai rakéták elhelyezése esetén az USA legreakciósabb erőinek túszaivá válnának. A nyugatnémet és más államférfiak hiába igyekeznek ezt a tényt eltitkolni saját lakosságuk előtt. Azzal azonban semmiképp sem számolhatnak, hogy kivonhatják magukat a felelősség alól, amennyiben az új rakéták bevetésének jogát átengedik az amerikai tiszteknek. A burzsoá kormányok politikusai gyakran hajlamosak a demagógiára és azzal dicsekszenek, hogy mindig tiszteletben tartják a demokratikus szabályokat és a nép akaratát. A tőkés államok mindennapi élete cáfolja ezt az állítást. A nyugat-európai országok lakosságának többsége már különböző módon kifejezte elutasító álláspontját az új amerikai rakétákkal kapcsolatban. (Például az NSZK-ban a legutóbbi közvélemény-kutatás adatai szerint a lakosság 72 százaléka elutasítja a rakétákat és 97 százaléka a genfi tárgyalások folytatása mellett foglal állást.) Ennek ellenére a brit, a nyugatnémet és az olasz kormány, figyelmen kívül hagyva a nép akaratát, folytatja az előkészületeket az új amerikai rakéták befogadására. Néhány nyugat-európai ország vezetője - hogy valamilyen módon megindokolja a rakéták kérdésében tanúsított veszélyes irányvonalat és az Egyesült Államok nyomása előtti kapitulációt - olyan elképzeléseket tulajdonit a Szovjetuniónak, amelyeket sosem vallott és ma sem vall. Sőt Marx Károlynak a cári Oroszország címére elhangzott kritikai megjegyzéseire hivatkoznak, s szégyenteljes módon aktualizálják őket, s közben azt hiszik, hogy félrevezetik a közvéleményt, és csorbítják a Szovjetunió nagy nemzetközi tekintélyét. 1917 októberével azonban a helyzet radikálisan megváltozott. Míg az imperialista államok külpolitikája lényegét tekintve ugyanolyan, Szovjet-Orosz- ország békedekrétumával új politikát hirdetett meg, a béke, a függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő népek támogatása, az agresszív háborúk elhárítása és a leszerelés politikáját. Az SZKP, a szovjet állam azóta szilárdan tartja kézben a béke zászlaját. A szovjet nép csak akkor emelte fel kardját, amikor a harcot rákényszerítették. Jelenleg, akárcsak a harmincas évek végén, ismét a nemzetközi reakció legsötétebb erői azok, amelyek a Szovjetunió, a szocializmus elleni háborúra készülnek. Nem volna szabad azonban megfeledkezniük arról a kemény leckéről, amelyben a szovjet nép a hasonló háborús őrülteket a Nagy Honvédő Háború idején részesítette. Nem a Szovjetunió az, amely a jelenlegi európai erőegyensúly megbontására törekszik. Ezzel szemben az Egyesült Államok az, amely intenzív előkészületeket folytat új nukleáris fegyverrendszereinek Nyugat-Európába, a szocialista államok határaihoz való elhelyezésére. Aki csak egy kicsit is elgondolkodik az új nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének következményein, el kell ismernie, hogy a Pentagon a katonai-stratégiai fölény megszerzésére irányuló döntő lépésre tesz kísérletet, s ki akarja alakítani a feltételeket a szocialista közösség elleni váratlan csapáshoz. Az imperializmus legreakciósabb köreinek ezt az avanturista politikáját nem lehet tétlenül nézni. A szovjet kormány május 28-i nyilatkozata - amely a Szovjetunió és szövetségesei katonai ellenintézkedéseit jelentette be a NATO- tervek megvalósítása esetére - kellő időben került nyilvánosságra. Csehszlovákia megértéssel fogadta, hisz nem nézheti ölbe tett kézzel, hogyan építik a Pershing-2 rakéták bázisait nyugati határainktól csupán néhány száz, sőt néhány tucat kilométerre. A NATO vezérkarából és a nyugati propagandaközpontokból ismét olyan hangokat hallani, miszerint fenyegetésről van szó. Egyáltalán nem, a Varsói Szerződés tagállamai senkit sem fenyegetnek, ám figyelmeztetnek, amíg nem késő, hogy Nyugat-Európá- ban és az Atlanti-óceán túlsó partján senki se ringassa magát abban az illúzióban, hogy megmenekülhet az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekményre adott válaszlépés elől. A szocialista országoknak a nemzetközi helyzet kiéleződésére való tekintet nélkül továbbra is az a meggyőződésük, hogy meg lehet akadályozni a legrosszabbat. Ezért folytatják békeoffenzí- vájukat. Alátámasztja ezt a hét európai szocialista ország legfelsőbb párt- és állami vezetőinek Közös nyilatkozata is, amelyet június 28-án moszkvai találkozójuk befejeztével adtak ki. Ez a dokumentum emlékeztetett több olyan komoly és konstruktív javaslatra, amelyek elfogadása elősegítené, hogy Európa a béke övezetévé, a nukleáris fegyverektől mentes kontinenssé, olyan hellyé változzon, ahol valamennyi állam saját nemzeteinek fejlődése és jóléte érdekében együttműködne. A prágai béke-világtalálkozón Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke hangsúOSKAR FISCHER, az NDK külügyminisztere tegnap Berlinben fogadta Egon Bahrt, az ellenzéki nyugatnémet Szociáldemokrata Párt szükebb vezetőségének tagját, az SPD leszerelési kérdésekben illetékes szakértőjét, akivel a béke megőrzésének kérdéséről, a leszerelésről, illetve a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről tárgyalt. MIHAIL GORBACSOV, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, a legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának törvényjavaslatok kidolgozásában illetékes bizottsága elnöke a Kremlben fogadta a Szovjetunióban tartózkodó kanadai parlamenti küldöttséget, melyet Jeanne Sauveo, a képviselőház tagja vezet. AZ ENSZ New York-i központjában közzé tették az űrfegyverkezés leállítását indítványozó szovjet javaslattervezet szövegét. Nyilvánosságra hozták Andrej Gromi- kónak, a szovjet minisztertanács első alelnökének, külügyminiszternek Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz intézett levelét MUHAMMAD MURAD GHALEB ismert egyiptomi politikus, egykori külügyminiszter a szovjet -egyiptomi diplomáciai kapcsolatok felvételének 40. évfordulóján a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az egyiptomi nép nem felejti azt a sokoldalú segítséget és támogatást, amelyet a Szovjetunió nyújtott az országnak békeidőben és nehéz próbatételt jelentő időkben egyaránt. lyozta, hogy „ha békét akarsz, készülj a háborúra“ tézis teljes egészében helytelen és embertelen, ellentétben áll bármiféle történelmi tapasztalattal. A prágai találkozó ezért zárófelhívásában joggal minősítette a nukleáris háborúra tett előkészületeket az emberiség elleni legsúlyosabb bűntettnek, és felszólította a jóakaratú embereket, szánjanak síkra amellett, hogy 1983 ne váljon a fegyverkezési verseny újabb és halálosan veszélyes fordulója, a konfrontáció további fokozása felé lendítő ugródeszkává. Ezekkel a létfontosságú problémákkal kapcsolatban a szocialista országok álláspontja nem kérdőjelezhető meg. Külpolitikájuk legfontosabb feladata volt és marad a béke védelme, a békés feltételek biztosítása az új társadalom építéséhez. E nemes célt szem előtt tartva egyben kifejezik az emberiség legbensőbb vágyait is. Eközben mindnyájan jól tudjuk, hogy a szocialista országok biztonsága és a világbéke védelme során a legnagyobb teher a Szovjetunió vállán van. A szocialista országok népe, a világ haladó, felszabadító és békeerői ezért nagyra értékelik a Szovjetunió elvi és ugyanakkor megfontolt politikáját. A béke-világtalálkozó számos delegátusának felszólalása ezt ismét megerősítette. Meggyőződésünk, hogy a következő hetek és hónapok újabb bizonyítékokat hoznak fel arra, hogy a néptömegek nem akarják a véletlenre bízni a béke ügyét, hanem szívósan fognak érte harcolni. „Most a történelem színpadára, mint ezelőtt soha, a népek állnak fel - jelentette ki Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke -, képesek aktív és céltudatos lépésekkel elhárítani a nukleáris háború veszélyét, megvédeni a békét, tehát az életet Földünkön.“ S igy ebben a kritikus évben, amikor a világ válaszút előtt áll, a Varsói Szerződés politikai nyilatkozata, a szovjet kormány május végi nyilatkozata és a hét szocialista ország legfelsőbb párt- és állami vezetőinek moszkvai nyilatkozata megmutatja az egész világ haladó és háborúellenes erőinek, melyik út vezet a pusztuláshoz és melyik a boldogsághoz és a békéhez. A FÖLDKÖZI-TENGER szeny- nyeződésének megakadályozását célzó nemzetközi szerződés érvénybe lépett azt követően, hogy a 17 szerződő fél közül hat ország, Algéria, Egyiptom, Franciaország, Monaco, Tunézia és Törökország parlamentje ratifikálta. A tenger vize olyan mértékben szennyezett, hogy a strandok 75-80 százaléka minősíthető csak fürdésre alkalmasnak. TÖRÖKORSZÁGBAN 15 párt közül csak hármat regisztráltak a bejegyzést kérelmező pártok közül. A nyilvántartásba nem került pártok tovább folytathatják tevékenységüket. A „BRIGHT STAR“ fedőnevű közös egyiptomi-amerikai hadgyakorlat tegnap befejeződött. Mindkét részről sikeresnek minősítették a manővereket, melyek során kipróbálták az amerikai intervenciós gyorshadtest bevetésének lehetőségeit. Salvadori harcok (ČSTK)- Légibombázásokkal és tüzérségi támadásokkal San Vincente tartományban több ezer salvadori kormánykatona - köztük az Atlacatl és Ramon Belloso partizánellenes zászlóaljak - újabb offenžívába kezdett. Támadásuk célpontjai a Chinchontepec tűzhányó körzetében levő partizántámaszpontok. Az újabb offenzíva azt bizonyítja, hogy a nagyszabású „tisztogató hadjárat“, amelyet a junta júniusban kezdett a tartományban, nem teljesítette célját: a partizánokat nem sikerült kiszorítaniuk a térségből.
