Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-15 / 165. szám, péntek

ÚJ szú JJ 1983. VII. 15. Éleződik a feszültség a nicaraguai—hondurasi határon CSÚCSÉRTEKEZLETET TART A CONTADORA-CSOPORT Csádban sincsenek csodák (ČSTK) - Miguel d’Escoto ni­caraguai külügyminiszter sajtó- konferenciát tartott, amelyen rá­mutatott Washington Közép-ame­rikai militarista irányvonala rendkí­vül veszélyes következményeire. Közölte, hogy a Fehér Ház folytat­ja a hondurasi hadsereg és a so­mozista ellenforradalmi bandák felfegyverzését és a Nicaragua el­leni kiterjedt agresszióra ösztönzi őket. A nicaraguai-hondurasi határon a helyzet mind élesebbé válik. A Barricada című napilap jelenté­se szerint Cifuentes határvároska közelében több mint 2 ezer kato­nát vontak össze, továbbá harcko­csikat és tlüzérséget. Egyes ada­tok szerint Hondurasban általános mozgósítást készítenek elő. A ter­vezett agresszióhoz a hondurasi kormány további 14 millió dolláros összeget és újabb fegyverszállít­mányokat kért az USA-tói. Az AP amerikai hírügynökség a CIA meg nem nevezett forrására hivatkozva közölte, hogy a kém­központ jelentősen túllépte azt a 19 millió dolláros összeget, amelyet a nicaraguai törvényes Habozás nélkül... (ČSTK) - A NATO készen áll arra, hogy háborús konflik­tus esetén bevesse a nukleáris fegyvert, mégpedig elsőként - jelentette ki Bemard Rogers amerikai tábornok, a tömb eu­rópai fegyveres erőinek főpa­rancsnoka a Los Angeles Ti- mesnek adott interjújában. A tábornok kijelentései külö­nösen veszélyesek, ha arra gondolunk, hogy Washington intenzív előkészületeket foly­tat az új amerikai rakéták nyu­gat-európai telepítésére. A NATO brüsszeli központjá­ból érkezett legutóbbi hírek szerint teljes ütemben folynak a Pershing-2 rakéták és a ro- botrepü lógépek telepítésének előkészületei. Minden jel arra mutat, Washington készpénz­nek veszi, hogy Európát az első csapásméró amerikai atomfegyverek indítóállásává változtatja. A kérdés csak az, hogy az USA és a NATO nem iszik-e előre a medve bőrére. A nyu­gat-európai országok vezetői­nek nagyon el kellene gondol­kodniuk Rogers szavain. Job­ban meg kellene fontolniuk, hogy belefegyezzenek-e azok­nak az új rakétáknak a telepí­tésébe saját területükön, ame­lyeket Rogers tábornok habo­zás nélkül hajlandó lenne be­vetni. Cí väámajiôtról A londoni The Economist cí­mű politikai hetilap újabb dél­koreai ellenzéki vezető politikai éhségsztrájkjáról ír. Dél-Korea legüldözöttebb el­lenzéki vezetőjének éhségsztrájk­ja az elmúlt hónapban a kormány­zat engedményével ért véget: Kim Dzsung Szám, egy betiltott párt betiltott vezetője egyévi házi őri­zetből szabadult. A döntést köve­tően Kim még tíz napig éhezett, de nem sikerült elérnie, hogy politikai követeléseiből akár egyet is telje­sítsenek. Ezt követően befejezte a sztrájkot, miután híveit azzal nyugtatta meg: „Inkább meghalok harcolva, mint ágyban.“ Most, hogy többé nincs bezárva kényelmes szöuli otthonának négy fala közé, viszonylag szabadab­ban szervezheti Csőn Tu Hwan és juntája ellenzékét. Szava azonban alig lesz hallható Dél-Koreában. Amikor Kimet június végén kien­gedték a kórházból, több újságíró­val találkozott, akik előtt az elnököt katonai diktátornak nevezte. A ko­reai újságok azonban csupán pi­ciny hírben számoltak be az ese­ményről. Éhségsztrájkját a lapok meg sem említették, amíg véget nem ért, s ezen az sem változtat, hogy egyetemi diákok százai tün­tettek támogatva ót. kormány megdöntésére törekvő ellenforradalmi bandák tevékeny­ségének finanszírozására kapott. A túllépett kiadások egyik oka, hogy megduplázták a nicaraguai kormány elleni akciókra a CIA által kiképzett és felfegyverzett zsoldo­sok számát. A Washington Post úgy tudja, hogy a hondurasi tá­maszpontokon állomásozó ellen­forradalmárok száma 12-15 ezer. A mexikói fővárosban tegnap hivatalosan bejelentették,, hogy a hét végén Cancún üdülőköz­pontban találkozik a Contadora csoport alkotó négy latin-amerikai ország államfője. Az összejövetel­re Miguel de la Madrid mexikói (ČSTK) - A chilei főváros bíró­sága szerdán este úgy döntött, hogy szabadon bocsátja Gabriel Valdést, a Kereszténydemokrata Párt elnökét, Jósé de Gregoriót, a párt főtitkárát, Jorge Lanadero volt szenátort és a párt további két aktivistáját. Mindannyiukat a múlt hét végén tartóztatták le, amikor a Pinochet- rezsim megkísérelte meghiúsítani az e héten kedden megtartott, sor­rendben immár 3. nemzeti tiltako­zási napot, hogy ezzel elriassza a lakosságot a megmozduláson való részvételtől. Az eredmény azonban ennek a fordítottja lett: a letartóztatások hatalmas felhá­borodást váltottak ki, a lakosság (ČSTK) - Rendkívül szoros szavazataránnyal (50:49) hagyta jóvá az amerikai szenátus az új vegyi fegyverek gyártását. Esze­rint 112,5 millió dollárt fordítanak a „Big Eye“ vegyi bomba, s 18,1 millió dollárt pedig a bináris gázzal töltött, 155 mm-es tüzérségi grá­nátok gyártására. Ez utóbbiból a kormány 18 ezer darabot kíván gyártani. A szenátus így lehetővé tette Reagan elnöknek, hogy vé­get vessen a vegyi fegyverekre még 1969-ben, Richard Nixon ál­tal kimondott moratóriumnak. A mostani szenátusi vita érde­kessége az volt,' hogy az első szavazás eredménye 49:49 volt. A pathelyzetet George Bush alel­nök szavazata döntötte el. Az alel- nöknek ugyanis akkor van joga szavazni a szenátusban, ha az eredmény döntetlen. Ilyen eset legutóbb 1977-ben fordult elő. A szenátus ugyancsak jóvá­hagyta a B-1S típusú stratégiai bombázók első tíz darabja gyártá­sának megkezdéséhez szükséges THE ECONOMIST Kim most legalább annyira za­varba hozza a hivatalos ellenzé­ket, mint Csőn elnököt. A törvé­nyes ellenzéket Csőn, az egykori tábornok még akkor hozta létre, amikor 1980-ban magához ragad­ta a hatalmat, kinevezte magát államfőnek, és mintegy 600 politi­kust tiltott el a közéleti tevékeny­ségtől. Most kétségtelenül Kim Dzsung Szám az ország legkie­melkedőbb ellenzéki vezetője. Közvetlen követői közül 11 híve csatlakozott éhségsztrájkjához. Kim Dzsung Szám most kor­mányellenes kampányt szervez: meg akarja szüntettetni a cenzúrát, szabadságot követel a politikai be- börtönzötteknek, és vizsgálatot a Kwangzsu városban lezajlott vé­res események ügyében, amelyek következményeként Csőn elnök magához ragadta a hatalmat. Ez utóbbi követelés érintené legérzé­kenyebben a kormányzatot, hi­szen megkérdőjelezi a jelenlegi elnök hatalmának törvényességét. Ennek ellenére Csőn elnök va­lószínűleg óvatos lesz Kim elhall­gattatásával, hiszen közeleg Rea­gan elnök novemberre tervezett útjának időpontja, s a pápa is ígéretet tett egy látogatásra a jövő évben. államfő sürgető felszólítására ke­rül sor. Szerinte olyan gyakorlati intézkedésekre van szükség, amelyek enyhítenék az egész Kö- zép-Amerika békéjét fenyegető feszült helyzetet. A Contadora-országok, azaz Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Panama külügyminiszterei már tegnap megkezdték Panamában tárgyalásaikat a közép-amerikai válság békés rendezéséről. Mint ismeretes, a négy ország csúcs- konferenciáját először akkor tartot­ták, amikor Nicaragua arra figyel­meztetett, hogy az ellenforradalmi bandák hondurasi területről fokoz­zák akcióikat az ország ellen. középrétegei politikailag aktivizá­lódtak. A bírósági döntésre a ha­talmas tiltakozó akciók másnapján került sor. A rendőri jelentések szerint a 3. nemzeti tiltakozási na­pon a fővárosban 760 embert, Concepciónban, Chile második ipari központjában 87 embert, Val­paraiso kikötőjében pedig 150 em­bert tartóztattak le. A 19 éves Isabel Sanchezen kívül - akit a rendőrök a keddi megmozdulá­son lőttek le, szerdán éjszaka egy másik fiatal lány, Carmen Laredas is belehalt sérüléseibe. Öt akkor találta el a golyó, amikor Valparai- sóban egy kb. 200 fős tüntetőcso­portra „ismeretlen férfiak“ egy gyorsan elrobogó autóból tüzet nyitottak. 7 milliárd dollárt. A szavazás ered­ménye itt 68:30 volt, s mint isme­retes, a Pentagon összesen 92 ilyen gép gyártását tervezi. A terv ellenzői szerint teljesen fölösleges 20-40 milliárd dollárt ezekre a gé­pekre kiadni akkor, amikor a ki­lencvenes években az új, Stealth típusú repülőgépekkel fogják őket felváltani. ^ Ma összeül az AESZ irodája (ČSTK) - Az AFP hírügynökség jelentése szerint Hissén Habré jelenlegi csádi elnök csapatai is­mét ellenőrzik az ország keleti részében fekvő Abéché várost Goukouni Oueddei volt államfő egységei csak heves harcok után vonultak ki. Hab^é oldalán harcol­tak a zaire-i katonák is amerikai gyártmányú harckocsik és nehéz­tüzérség támogatásával. N’Djamenába megérkezett to­vábbi 650 zaire-i katona és Fran­ciaországból három Mirage típusú vadászbombázó. A francia sajtó szerint Csádban tartózkodik 30 katonái szakértő is és részt vesz Habré csapatainak kiképzésében. * * * Az Afrikai Egységszervezet bi­zottsága az AESZ elnökének megbízásából Marokkóban, Sze­negálban, Nigériában és Guineá­ban folytat tárgyalásokat a csádi helyzet békés rendezésének lehe­tőségeiről. Csád ügyében a tervek szerint ma összeül az AESZ iro­dája. (ČSTK) - Jurij Kornyilov, a TASZSZ szemleírója legutóbbi kommentárjában rámutat arra, hogy a Washington Post terjedel­mes cikket közölt a szovjet-ameri­kai csúcstalálkozó megtartásának lehetőségéről. Eszerint Moszkva és Washington aktívan készül a találkozóra, és ehhez „az oro­szok az út felét már megtették“. Azonban nem a Washington Post az egyedüli sajtóorgánum, amely a legfelsőbb szintű szovjet-ameri­kai találkozóval foglalkozik. Isme­retes, hogy a közelmúltban az amerikai szenátus is olyan határo­zatot hagyott jóvá, amely felszólít egy csúcstalálkozó előkészítésé­re. Mindez visszatükrözi az éssze­rűen mérlegelő politikusok és az amerikai közvélemény növekvő A közép-afrikai ország már 17 éve szinte megszakítás nél­kül véres polgárháborúk színtere. Nem arról van szó, hogy a csádi nép különösebben békétlenkedő jellemű lenne. Az állandósult viszá­lyok egyik oka éppen az, hogy gyakorlatilag nem is beszélhetünk csádi népről. Az ország határait egykor a francia gyarmatosítók húzták meg és - amire számos más példa is van Afrikában - szerepe mindössze közigazgatási volt. Az ország északi részét félnomád szudáni néger népcsoportok lak­ják, általában arabul beszélnek és mohamedán vallásúak. Csád déli részén a bantu nyelvcsaládhoz tartozó, földművelésből élő tör­zsek telepedtek le, amelyek külön­böző afrikai nyelveket beszélnek és többségük természeti valláso­kat követ. A két népcsoport etni­kai, vallási és törzsi különbségeit a gazdasági különbségek is teté­zik. Az északi félnomád törzsek rendkívül mostoha természeti kö­rülmények között élnek, életkörül­ményeik messze elmaradnak a déli földművelőkétől, akik - lévén Csád ipara nagyon fejletlen - az ország nemzeti jövedelmének leg­nagyobb részét termelik meg. A gyarmatosítók alapszabálya - oszdd meg és uralkodj - elvét követve a Csádban élő népek adott különbségeit ellentétekké szították a francia gyarmatosítók. A volt anyaország az 1960-ban kikiáltott függetlenség után sem mondott le Csádról, az országot továbbra is érdekzónájának tekin­tette. Tett arról, hogy az ország élére csakis olyan politikus kerül­jön, aki hűséges franciabarát. Tombalbaye elnök után ezt a sze­repet Malloum ezredesre osztot­ták ki. Csakhogy az országban már röviddel a látszatfüggetlenség elnyerése után megalakult a FRO- LINAT, a Csádi Nemzeti Felsza­badítási Front, amely fegyveres harcot kezdett a franciabarát kor­mányzat ellen. Később a FROLI- NAT-ból több mozgalom kivált, és önálló szervezetet alapított. Ezek közül a két legerősebb és legje­lentősebb a Hissén Habré vezette Északi Fegyveres Erők (FAN) és a Népi Fegyveres Erők (FAP), amelynek élén Goukouni Oueddei áll. A FROLINAT felbomlása követ­keztében a hetvenes évek máso­dik felében Csád a széthullás ha­tárára került: a központi irányítás gyakorlatilag teljes mértékben megszűnt, az ország az egyes csoportok által ellenőrzött zónákra tagolódott. A helyzetet súlyosbí­totta, hogy szinte valamennyi cso­port talált magának külföldi támo- tatókat, s ez azzal fenyegetett, hogy a csádi polgárháború afrika- közi incidenssé fajul. E nnek a helyzetnek 1979 ta­vaszán Párizs határozott közbenjárására a nigériai Kanó­ban megtartott tanácskozás vetett véget. Tizenegy fegyveres szerve­zet egyezményt kötött az egység­kormány létrehozásáról, melynek elnöke Oueddei lett, Habré pedig a hadügyminiszteri tisztséget töl­tötte be. De mivel Csádban sin­csenek csodák, a kényszerkibékü­lés csak alig egy évig tartott. Hab­ré hadügyminiszter hadba vezette fegyvereseit az államfő ellen. Go­ukouni Oueddei Líbiához fordult segítségért és a líbiai csapatok- tegyük hozzá - megalapozott aggodalmait a nemzetközi helyzet romlása miatt. Nem lehet kétséges, hogy alap­jaiban véve a Szovjetunió és az USA vezetőinek találkozója nagy jelentőséggel bírna mind a szovjet -amerikai kapcsolatok, mind pe­dig a nemzetközi helyzet problé­máinak megoldása szempontjá­ból. Azonban az is érthető, hogy egy csúcstalálkozó csupán akkor hozhatna reális eredményeket, ha előbb megteremtik az ehhez szük­séges feltételeket. Mind a nemzet­közi problémákat, mind pedig a szovjet-amerikai kapcsolatokat illetően szükség van a kölcsönös megértés bizonyos fokára. Továb­bá arra, hogy a felek ne szavakkal, hanem tettekkel törekedjenek bevonulásával a helyzet egyidóre ismét stabilizálódott, Hissén Habré vezérkarával Szudánba menekült. Oueddei elnök és Líbia együt­tes határozott fellépését azonban sem a volt anyaország, sem a Habrét befogadó Szudán és a mögötte álló Egyesült Államok nem nézte jó szemmel. Gyors ütemben hozzáláttak Habré csa­patainak felfegyverzéséhez és csak a megfelelő időpontra vártak, hogy katonai erővel dönthessék meg Oueddei kormányát. Erre rö­videsen sor kerülhetett, mivel a vi­szonylagos nyugalom helyreállítá­sát követően Tripoli kivonta egy­ségeit Csádból, és helyüket a ni­gériai, szenegáli és zaire-i csapa­tokból álló AESZ-rendfenntartó erők foglalták el. A háttérben álló erők nyomására - az elmúlt év során ez már egyértelmű bizonyí­tást nyert - az AESZ-csapatok a megbízatásukkal ellentétben az egységkormány védelme helyett szabad utat nyitottak a lázadók­nak. Habré tavaly június elején el is foglalta a fővárost, N’Djamenát, s átvette a hatalmat. A csádi kérdés azóta sem került le az AESZ napirendjéről, de né­hány héttel ezelőtt különösen élessé vált, amikor Oueddei volt államfő csapatai támadásba len­dültek, egyik harci sikert a másik után aratták. Jelenleg már ellenőr­zésük alatt tartják az ország észa­ki és keleti részét. _ akhogy a Habrét az elnöki V-/0 székbe ültetők sem tét­lenkednek: Franciaország növelte a Csádban tartózkodó katonai szakértői számát, folyamatosan szállít fegyvereket és más hadi­anyagot Habrénak. Az USA sem szűkmarkú, Zaire pedig már több mint ezer katonát küldött Csádba az Afrikai Egyszégszervezet felhí­vása ellenére. Szudán is nagyon aktívan beavatkozik a konfliktus­ba, és így reálissá vált a csádi belviszály nemzetköziesítésének veszélye. Erre a veszélyre hívta fel a figyelmet a TASZSZ szovjet hírügynökség napokban kiadott nyilatkozata is. A nyilatkozat fi­gyelmeztetett arra, hogy a nyugati hatalmaknak a csádi ügybe való katonai beavatkozása az imperia­lista erők érdekeit szolgálja, ame­lyek arra törekednek, hogy Afriká­ban konfrontációs helyzetet te­remtsenek és konfliktusokat szít­sanak a kontinens országai között saját önző céljaikért, amelyeknek nincs közük az afrikai népek érde­keihez. GÖRFÖL ZSUZSA a pozitív változásokra, a fordulatra a kölcsönös kapcsolatokban. Beszélhetünk-e ma a szovjet -amerikai csúcstalálkozó ilyen feltételeiről? A tény az, hogy az USA a Szovjetunióval szembeni magatartásában az erőpolitikára helyezi a súlyt, a lázas fegyverke­zés fokozásával igyekszik meg­bontani a hozzávetőleges katonai­stratégiai egyensúlyt, s így akarja a másik félre rákényszeríteni aka­ratát. Ennek aztán az az eredmé­nye, hogy míg egyes amerikai személyiségek, lapok a szovjet­amerikai csúcstalálkozóról beszél­nek, a hivatalos Washington ezzel szemben mindent elkövet, hogy az erről szóló elmélkedések telje­sen megalapozatlanok legyenek - írja a TASZSZ. Dél-Korea: Az éhségsztrájk az ellenzék fegyvere CHILE Szabadon engedték a polgári ellenzék vezetőjét Szenátusi »igen“ a vegyi fegyverekre A szovjet-amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents