Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-14 / 164. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1983. VII. 14. Megéri-e... Az SZKP és az FKP közös nyilatkozata Moszkvában kedden tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Francia Kommunista Pártnak a küldöttsége. A szovjet delegációt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a francia küldöttséget Georges Marchais, az FKP főtitkára vezette. A tárgyalásokról nyilvánosságra hozott közös nyilatkozat megállapítja: a nemzetközi helyzet súlyos nyugtalanságot kelt. Az emberiséget atomháborús veszély fenyegeti. A hatalmas fegyver- készletek, különösképpen az atomfegyverkészletek felhalmozódása megsemmisüléssel fenyegetik az emberiséget. A fegyverkezés óriási összegeket emészt fel, ugyanakkor emberek százmilliói, közöttük gyermekek éhségtől, nyomortól, betegségektől és gazdasági elmaradottságtól szenvednek. Meg kell állítani ezt a hajmeresztő eszkalációt! Meggyőződésük és hitük különbözősége ellenére is mind több ember fejezi ki ezt a követelést. A világ békéjét fenyegeti a világimperializmus legagresszívabb köreinek az a törekvése, hogy bármi áron feltartóztassák a népek társadalmi és nemzeti felszabadulásának folyamatát. Éppen e törekvésük vezet a fegyverkezési verseny veszélyes kiéleződéséhez, és ebből származik az a vágyuk is, hogy saját javukra változtassák meg a nemzetközi erőviszonyokat. Ismeretes, hogy más politikai erők másként elemzik a helyzetet. Ez azonban - a két párt véleménye szerint - egyetlen esetben sem lehet akadálya, és nem is szabad, hogy akadálya legyen a legkülönbözőbb társadalmi és politikai erők közös cselekvésének az egyetemes békéért vívott harcban. E szempontból különös jelentőségű az 1983-as év. Ha végül is kierőszakolják a NATO új amerikai rakétáinak európai telepítését, a fegyverkezési verseny új, veszélyes szakaszba lép. A Szovjetunió és Franciaország népei a II. világháborúban súlyos veszteségeket és károkat szenvedtek. Az SZKP és az FKP küldöttsége kijelenti, hogy Európának nem szabad ismét hadszíntérré változnia, még kevésbé atomfegyverek hadszínterévé. Ezt a lehetőséget mindenképpen ki kell zárni. Mindkét, delegáció aláhúzta azoknak a javaslatoknak a fontosságát, amelyeket a szocialista országok, az el nem kötelezett, a semleges államok, Észak-Euró- pa országai, valamint különböző politikai szervek tettek a béke érdekében, s amelyek megvalósulásuk esetén hozzájárulhatnak az előrelépéshez a béke útján. A szovjet küldöttség ismét megerősítette mindazt, amit a hét európai szocialista ország vezetői moszkvai találkozójukon elfogadott dokumentumukban a közelmúltban fejtettek ki a leszerelés kérdéseiben, s kinyilvánította: jelentős lépés lenne ebben az irányban, ha minden nukleáris hatalom egyidejűleg befagyasztaná már meglevő nukleáris arzenálját mennyiségi és minőségi tekintetben. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet a szocialista országok által a NATO-nak tett legutóbbi javaslatára, amelynek célja, hogy azonnal kezdjenek közvetlen tárgyalásokat; ezek eredményeképpen megegyezés születhetne az 1984. január 1 -ét követő fegyverkezési kiadások növelésének elkerüléséről, később pedig e kiadások kölcsönös csökkentését rögzítő gyakorlati lépésekről. Mindkét párt hangsúlyozta, hogy a tömbök egyidejű feloszlatása, az általános és ellenőrizhető leszerelés érdekében kíván tevékenykedni, s kész együttműködni bármely kormánnyal, politikai, társadalmi, vallási erővel és néppel annak érdekében, hogy Genfben megállapodás szülessen. Ez a célja az FKP javaslatának is, amely azt tartalmazza, hogy a genfi tárgyalásokat nyissák meg minden érdekelt kormány, azaz minden európai kormány számára. így az FKP véleménye szerint olyan lépéseket lehetne tenni, amelyek minden érdekelt fél számára elfogadhatók, s amelyek célja a fegyverzetnek a lehető legalacsonyabb szintre való csökkentése az erőegyensúly fenntartása mellett, s úgy, hogy ezzel szavatolják minden nép és minden állam egyenlő biztonságát. Ezzel összefüggésben az FKP küldöttsége emlékeztetett arra, hogy Franciaország elegendő nukleáris fegyverrel rendelkezik saját biztonságának és függetlenségének fenntartásához. Ezek az erők - hangsúlyozta a küldöttség- nem képezhetik csökkentési tárgyalások témáját. Természetesen- fűzték hozzá - amennyiben megkezdődnének a fokozatos leszerelés konkrét intézkedései, amelyek egyben biztosítanák Európában és a világon az erőegyensúlyt, valamint minden egyes ország biztonságát, akkor eljönne az a pillanat, amikor fel lehetne vetni ezt a kérdést is. Ugyanakkor az FKP úgy véli, hogy mivel Franciaország a NATO tagja, ennek megfelelő kötelezettségei vannak. Nukleáris erőit ilyen keretek között kell az európai erők általános számbavételénél figyelembe venni. Az SZKP küldöttsége érdeklődéssel hallgatta a Francia Kommunista Párt véleményét, s megerősítette ismert álláspontját; ennek lényege, hogy Franciaország nukleáris arzenálját figyelembe kell venni az európai atomfegyverzetek egyensúlyának kiszámításánál. Ez azonban nem jelenti egyben a francia arzenál csökkentésére irányuló követelést. Mindkét párt küldöttsége meggyőződésének adott hangot, hogy a madridi értekezlet befejezése, és mindenekelőtt az európai bizalomerősítő, biztonsági és leszerelési intézkedésekkel foglalkozó konferencia egybehívásáról szóló megállapodás fontos, pozitív eredmény. A küldöttségek azt is megerősítették, hogy a két párt változatlanul síkraszáll azért, hogy minden konfliktust politikai úton oldjanak meg, a szuverenitás, a függetlenség, az államok egyenjogúsága, a belügyekbe való kölcsönös be (ČSTK) - A szakszervezeti vezetők és politikusok letartóztatása, az elrettentés, a szigorú cenzúra és a kijárási tilalom ellenére Chilében a rezsim nem tudta megakadályozni, hogy a lakosság megtartsa kedden a harmadik nemzeti tiltakozási napot. Az előző két tiltakozási naphoz hasonlóan az illegálisan működő politikai pártok és a szakszervezetok arra szólították fel a lakosságot, hogy a kormány politikájával való elégedetlenségüket minden lehetséges módon fejezzék ki. így még kedd éjszaka is szinte valamenyi nagyvárosban lehetett hallani az üres fazekak csörömpölését, az autókürtök éles hangját, s több helyütt a harangok is megszólaltak. A fővárosban ezúttal a módosabb polgárok lakta negyedekben is hasonló hangokat lehetett hallani. A Dolgozók Országos Parancsnokságának felhívására kedden nem léptek munkába a bányánem avatkozás és a biztonsághoz való egyenlő jog elvei alapján. Mindent meg kell tenni a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a békés egymás mellett élés erősítéséért, az enyhülés és a leszerelés előmozdításáért. Mindkét párt küldöttsége rámutatott, hogy minden népnek jogában áll saját választásának megfelelő társadalmi rendszer építése Egyes államok ma szocialista társadalmat építenek - mégpedig egymástól eltérő adottságokból és teljességgel eltérő körülményekből kiindulva oldanak meg konkrét problémákat. A konzervatív erők ezzel nem akarnak megbékélni, fellépnek minden haladó eszme ellen, s igyekeznek a valóságtól eltérően bemutatni e társadalmak életét. Hangsúlyozták: az antikommu- nizmus bármely megjelenési formájában ellentmond az általános béke érdekeinek. A jelenlegi ideológiai harc, amelyet az agresszív imperialista körök politikájuk igazolására folytatnak, nem feledtetheti azt a tényt, hogy ma minden népnek és minden államnak társadalmi berendezkedésétől függetlenül szüksége van a békére. A béke, a biztonság, a leszerelés és a népek közötti barátság biztosítása nélkül nem lehetséges a haladás, az igazságosság, a demokrácia, s nem lehet szavatolni és bővíteni az emberi jogokat. Éppen ezért az SZKP és az FKP a nemzetközi együttműködés új kapcsolatrendszerének kialakításáért száll síkra. A két ország kapcsolatairól szólva a felek megállapították, hogy a két nép és a két ország nagy hagyományú barátsága és együttműködése mindkét nép és a béke érdekeit szolgálja. A kétoldalú kapcsolatok mai helyzetében - mutattak rá - az európai béke és biztonság érdekeit kell szem előtt tartani. A két küldöttség elégedettségének adott hangot a két párt barátságon és internacionalista szolidaritáson alapuló kapcsolatainak fejlődése láttán, s megállapodtak abban, hogy megszilárdítják gyümölcsöző együttműködésüket nagy, közös céljaikért vívott harcukban. szók, a dokkmunkások, az építők, a közlekedési alkalmazottak, az állami intézményekben és a szolgáltatások területén foglalkoztatottak. Üresen maradtak az egyetemek is, a diákok így reagáltak a haladó ifjúsági szervezetek felhívására. A megmozdulás szervezői a tiltakozás békés formáira szólítottak fel, hogy ne adjanak okot a hatóságoknak az újabb megtorlásokra. Ennek ellenére több helyütt összecsapásokra került sor a tünt etők és a rendőrség között. Santi- agóban például könnygázzal és vízágyúkkal támadtak a rendőrök a diákokra, s riasztólövésekkel zavarták szét a repülőtérre vezető utat eltorlaszoló tüntetőket. Az eddigi jelentések szerint az incidensek során egy 19 éves lány életét oltotta ki a rendőrgolyó, s egy megsebesített fiatalembert kórházba kellett szállítani. 565 személyt letartóztattak. . Pinochet tábornok véres hatalomra jutásának évfordulóját? Elég erős lesz-e a mostani tiltakozási hullám ahhoz, hogy elsöpörje a diktatúrát? Ezek a kérdések foglalkoztatják a nemzetközi közvéleményt, s nyilván magát Pinochetet is. Visszatekintve az elmúlt csaknem egy évtizedre, Chilében nem volt ekkora vihar, mint az utóbbi két hónapban. Tíz év elég hosszú idő, de Chiléből alig érkeztek jelentések a dolgozók, a különböző pártok tiltakozó akcióiról, s ha már néhány százan tüntettek - pl. a május elsejéken -, az is szinte szenzációszámba ment. A junta ugyanis 1973 szeptembere után legyilkoltatta vagy börtönbe vetette mindazokat, akik valamit is tehettek ellene, több százezren emigrációba kényszerültek, s a szüntelen katonai terror körülményei között valóban nehéz volt a diktatúraellenes erők egységes fellépése. Igaz az is, hogy ez a diktatúra kezdetben viszonylag széles rétegekre támaszkodhatott: elsősorban a középosztály, a kisvállalkozók és természetesen a nemzeti nagyburzsoázia remélte, hogy a rendszer elősegíti gyarapodását. A tíz év azonban ahhoz volt elegendő, hogy Pinochet az any- nyira agyonreklámozott gazdasági csoda helyett csődbe juttassa az országot. Az ún. chicagói iskola gazdasági elképzelései - amelyeket Pinochet a magáévá tett - katasztrofális állapotokat teremtettek. A szabadverseny nagy károkat okozott az iparban, a mezőgazdaságban, s a harmadik szférában: a szolgáltatásokban is. A hazai vállalatok nem tudták felvenni a versenyt a külföldi konkurenciával. Chile az észak-ame- rikai tőke szabad prédájává vált. A munkanélküliség 30 százalékos, s ez a magas arány elsősorban az ipari termelés visszaesésével magyarázható (tavaly 20 százalékos volt). Chile bruttó nemzeti összterméke 15 százalékkal csökkent, s nem haladja meg az 1972-es szintet. Nos, ez a gazdasági „csoda“ azt eredményezte, hogy Pinochettel azok a kisvállalkozói rétegek is (pl. a magánfuvarozók) szembefordultak, amelyek annak idején segítettek megdönteni az Allende- kormányt. A nemzeti burzsoázia szintén nem találta meg számítását, s egyre elégedetlenebb a rezsimmel. Ilyen helyzetben került sor május 11-én az első, június 14-én a második, s most kedden a harmadik nemzeti tiltakozási napra, június végén pedig a nem teljes sikerű általános sztrájkra. Ezek a dátumok kétségtelenül a diktatúra léte utolsó szakaszának mérföldkövei, bár valamennyi Pino- chet-ellenes erő teljes egységét még nem sikerült megteremteni. Az egységtörekvések azonban már jelentős eredményeket hoztak. Ami a szakszervezeteket iíleti, az első tiltakozási nap után létrehozták a Dolgozók Országos Parancsnokságát (CNT), amely valamennyi fontos szövetséget magában tömöríti, s a politikai és ideológiai irányzatok széles spektrumát képviseli. Ez annál is fontosabb lépés volt, mivel az 1973-as puccs után a junta megtiltotta az egységes szakszervezetek létrehozását, a munkásszervezeteket tucatnyi kisebb szakszervezetre osztotta, hogy így is nehezítse a dolgozók bárminemű egységes fellépését. Az általános sztrájk viszont csak részleges sikerrel jár, s ebben - amellett, hogy a szigorú cenzúra miatt sokan nem is tudtak róla - az is közrejátszott, hogy az egyes politikai pártok nem tanúsítottak megfelelő határozottságot, nem támogatták kellőképpen az akciót. Az utóbbi hetek megmozdulásai még valamit jeleznek. Nevezetesen azt, hogy csaknem tíz évi „hallgatás“ után az ország már nem tart a megtorlásoktól, a terrortól, bár Pinochet most sem ismer más választ a tiltakozó akciókra. A nemzeti tiltakozási napokon elrendelt rendőrrohamoknak halálos áldozatai is voltak, a letartóztatottak száma pedig több ezerre tehető. A rezsim először a szakszervezeti vezetőket vetette börtönbe, a múlt hét végén azonban újabb letartóztatásokra került sor, s ekkor már őrizetbe vették a chilei polgári ellenzék vezetőjét, Gabriel Valdes kereszténydemokrata politikust, volt külügyminisztert, valamint két társát: Jósé de Gregoriot, a párt főtitkárát és Jorge Lanadero volt szenátort is. A hatóságok az ún. belbiztonsági törvény megsértésével vádolják őket is (a keddi nemzeti tiltakozási nap megtartására felszólító röpira- tokat találtak náluk). A tiltakozás a dolgozók tömegei, a szakszervezetek, ^ rendszerrel szemben eddig bizonyos mértékben toleráns kereszténydemokraták és más pártok mellett elérte a hadsereget, a rezsim fő támaszát is. Néhány - a korábbi években kegyvesztett - főtiszt (pl. Leigh tábornok, a légierő egykori főparancsnoka, aki annak idején bombáztatta a Moneda-palotát) azonban csupán a kegyetlenséget, a terror megtestesítőjét, Pinochet tábornokot szeretné eltávolítani. Félő, hogy ebben a - mellesleg az Egyesült Államok által is felvetett - esetben a lényeg nem változna, a látszatintézkedések nem állítanák helyre a demokráciát Chilében. Amint azt a Le Monde nemrég megjegyezte, nem várható, hogy Pinochet önként távozik. Ellenkezőleg: foggal-körömmel fog ragaszkodni továbbra is a hatalomhoz. Érzi azonban a veszélyt, s ezért olyan mozgalom létrehozásának gondolatát vetette fel, amely polgári személyeket és a fegyveres erők tagjait tömöríte- né magában, s amely támogatná a rendszert. Növelte a katonák és az állami hivatalnokok fizetését, körutat tett a tartományokban, hogy „felújítsa a kapcsolatot az országgal“. Ehhez azonban már rég késő, s az egyetlen „kapcsolat“ a fegyverek szava lehet. Még egyszer azonban aligha változtathatja a stadionokat, egész Chilét koncentrációs táborrá. De a legutóbbi események, arendórroham, a letartóztatások azt mutatják, hogy Pinochet tábornok - a már idézett párizsi lap szavaival élve - drágán fizetteti meg az országgal a változás utáni vágyat. PAPUCSEK GERGELY ják a sandinista forradalom 4. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeket. A nicaraguai nemzetvédelmi miniszterhelyettes sajtótájékoztatója A hondurasi kormány fokozza ellenséges magatartását (ČSTK) - Joaquin Cuadra Lacayo, a nicaraguai nemzetvédelmi miniszter helyettese sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Hondu- rasban állomásozó somozista ellenforradalmi bandák újabb nagy offenzívára készülnek Nicaragua ellen. Hangsúlyozta, hogy Nueva Segovia tartományban az ellenség átcsoportosította erőit, s most Jinotega és Zelaya tartományban 1500-2000 fegyverest kíván nicaraguai területre átdobni. A 200-250 fős egységek támadásának fő célja az, hogy megzavarHonduras úgy döntött, hogy megszakítja kereskedelmi kapcsolatait Nicaraguával. Ezt kedd este jelentette be Gonzalo Cari- as, a hondurasi központi bank elnöke. A diszkriminációs intézkedést azzal indokolta, hogy országának nem származik semmilyen előnye a Nicaraguával való kereskedelmi kapcsolatok folytatásából. Santiago de Chile, június 14.: rendörroham a tiltakozó nagygyűlés résztvevői ellen (Telefoto - CSTK) CHILE Harmadik nemzeti tiltakozási nap Összecsapások a tüntetők és a rendőrség között
