Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-14 / 164. szám, csütörtök
I VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG | Az ár - a bizonytalanság Az eurovaluták piacának ellentmondása Jobb hozzáállással A pártbizottságok minden munkahelyen komoly politikai és szakmai felkészültséggel foglalkoznak a CSKP KB 8. ülése határozatainak az üzemük, gyáruk feltételeire történő lebontásával. A legközelebbi tanácskozásokon ugyanis már konkrét javaslatokat kell a tagság elé terjeszteniök, hogy mit kívánnak tenni a gazdálkodás korszerűsítéséért, milyen segítséget várnak ebben a párttagoktól és a pártkonkívüli dolgozóktól. Nem lehet vitás: népgazdaságunk további fejlődésének mértékét és minőségét végső soron az határozza meg, hogy anyagi és szellemi erőforrásainkat milyen hatékonyan tudjuk felhasználni a termelésben. Ebben fontos szerepe van a tudományos-műszaki fejlesztésnek. Az eddigi tapasztalatok mégis azt jelzik, hogy az e téren elért eredmények távolról sem felelnek meg a lehetőségeinknek. „A gyártmány- és a termelési programfejlesztés, vállalatainknál és termelési gazdasági egységeinkben - állapította meg a központi bizottság ülése - az egész termelés és a technológiák fejlesztése, elmarad gazdasági fejlődésünk szükségletei mögött.“ A fogyatékosságok legfőbb oka, hogy a műszaki fejlesztés eredményeinek széles körű alkalmazása és a következetes érvényesítéséért folyó küzdelem máig sem vált az irányítási, a tervező és a szervező tevékenység igazi tartalmává. A haladásért, a technikai forradalom célkitűzéseinek eléréséért harcoló embereket, munkáskollektívákat pártalapszervezete- ink is csak úgy segíthetik, ha önmaguk is tisztában vannak az újért, jobbért folytatott küzdelem gazdaságpolitikai fontosságával. Jól szemlélteti ezt az a tény is, hogy tavaly például az elfogadott találmányoknak 25, az újítási javaslatoknak pedig 13 százalékát nem használták fel a gyakorlatban. A műszaki fejlesztés és az újítások érdekében fáradozó kollektíváknak feltétlenül szükségük van a pártszervezet segítségére. Alkotó készségüket, kezdeményezésüket jelentős mértékben befolyásolja kialakult világnézetük, felkészültségük és az a tudat, hogy a munkaterületen igénylik, anyagilag és erkölcsileg megbecsülik igyekezetüket. A termelésben számtalan kollektíva törekszik javítani a gyártmányok minőségét, növelni a műszaki színvonalat, kezdeményező aktivitásuknak köszönhetően egyre jobban kibontakozik a szocialista munkabrigádok ésszerűsítő mozgalma. Annak ellenére, hogy a feltalálók és az újítók a 6. ötéves tervidőszakban országos méretben 37 milliárd korona értéket tettek a népgazdaság asztalára, a mozgalom legnagyobb értéke mégsem ebben van, hanem abban, hogy a dolgozók alkotó módon kezdik felfogni a munkát, becsületbeli ügyüknek tekintik a műszaki fejlesztést. Ilyen szellem uralkodik a čabi Elektroporcelán üzemben, a nyitrai Eternitgyárban és a Gyapotfeldolgozó Vállalat lévai üzemében, hogy csak néhányat említsünk, ahol a minőségi követelmények betartásával példamutatóan teljesítik népgazdasági feladataikat iS. SZOMBATH AMBRUS Nem feledkeztek meg a mezőgazdasági dolgozókról Gondoskodnak a zavartalan ellátásról A kapitalista gazdaságokban az árupiac mellett kialakult a munkaerőpiac is (hiszen a kapitalizmusban a munkaerő áru) és a kölcsöntőke piaca. A kölcsöntőke, a hitel is egy sajátos árufajta. „Kereskednek“ vele, állandóan alakul a kínálata, és növekszik iránta a kereslet. A kölcsöntőkének megvan az ára is - ez a kamat. A kölcsöntőke-piacok (a hitelpiacok), ha eltérő mértékben is, de minden kapitalista országban kialakultak, s magukon viselik a specifikus nemzeti sajátosságok és a játék- szabályok jegyeit. A termelőerők növekedése, az egyre jobban elmélyülő nemzetközi munkamegosztás, a gyártász- szakosítás és a kooperáció, a világkereskedelem volumenének növekedése és a nemzetközi monopóliumok eddig soha nem tapasztalt mértékű külföldi műveletei együttvéve olyan keresetet hívtak életre a kölcsöntőke iránt, amilyent egyetlen nemzeti piac sem elégíthetett ki. E fejlődés következményeként alakulnak a nemzetközi hitelpiacok. Közülük a legnagyobb jelentőségű az úgynevezett europiac - az eurovaluták és az eurokötvények piaca. A kölcsöntőke nemzeti piacaitól eltérően, amelyeken a hitelezők és az adósok az adott ország intézményei vagy lakosai és a hitelt az adott ország valutájában folyósítják, az europiacon a hitelezők és az adósok különböző országokból kerülnek ki, és az ügyletet más nemzeti valutában bonyolítják le. (Nagy-Britanniában pl. amerikai dollárban, nyugat-német márkában stb.) Az eurovaluták piaca az ötvenes évek végétől létezik, a kezdetben az eurodollár piacaként volt ismert. Az eurodollár piacán fokozatosan további valuták jelentek meg (a fontsterling, a frank, a jen, a nyugatnémet márka), s az eurodollár piaca az eurovaluták piacává változik és gyorsan fejlődik. 1960 végén Nyugat-Európában az eurdollár-betétek összege nem érte el a 2 milliárd dollárt; öt esztendővel később már 11,6 milliárd dollár volt, a további valutákkal együttvéve pedig már 15,2 milliárd dollár. 1973 végéig az eurovaluták piacán levő betétek nagysága a kezdeti évekhez viszonyítva megtizenkétszerezódött (187,6 milliárd dollár volt), és különösen 1975 után kezdett „telítődni“, amikor az OPEC jelentkezett az úgynevezett petrodollárokkal: 1981 végén a betétek összege elérte az 1560 milliárd dollárt! Ebben az évben az euroműveletek háromnegyed-része dollárban valósult meg. Az eurovaluták piacán a dollár részaránya a dollár iránti kereslet növekedésével összefüggésben növekszik, mert kurzusa más valutákhoz viszonyítva emelkedik. Az europiacot egyrészt a pénzpiac képezi (ezen nyújtják a rövid lejáratú hiteleket, 1 -7 naptól 3 hónapig), valamint a tőkepiac (ez biztosítja a közép- és hosszútávú hiteleket, három hónaptól kezdve néhány évig). A rövid lejáratú hitelek képezik az europiacon nyújtott hiteleknek mintegy a négyötödét. A tőkepiac legfontosabb részét az eurokötvények piaca képezi. Ezen a piacon részvényeket valamint magán- és állami kötvényeket adnak el és vásárolnak. Aki részvényt vagy kötvényt vásárolt, az eladónak hitelt nyújtott és ezért a „szolgálatért“ kamatot vagy osztalékot kap. Az eurohitel- műveleteket szokosított bankok (eurobankok) és egyéb pénzügyi intézmények bonyolítják le. E műveletek döntő része a londoni tőkepiacon zajlik le, ezt követi a párizsi, a frankfurti, a zürichi, a milánói, a montreáli és a tokiói piac. Az egyes fejlett kapitalista országok különböző mértékben részesednek az eurovaluták piacának gyarapításán, illetve kihasználásán. A „tiszta“ hitelezők közé tartozik az USA és főleg minden OPEC-tagország. A kőolajexportáló országok részesedése az eurovaluták piaca pénzeszközeinek képzésében az 1973-as évi 7 százalékról (az akkori 10 milliárd dollárról) 1980-ra 19 százalékra (vagyis 109,8 milliárd dollárra) növekedett. Az USA részesedése ennek a felét képezi. Nyugat-Európa országai a hetvenes években „tiszta“ adósokká válnak más fejlett kapitalista országokkal és fejlődő országokkal együtt. Ezt megelőzően „tiszta“ hitelezők voltak, vagyis többet hiteleztek, mint amennyit saját maguk merítettek. Az europiac sajátossága az, hogy ösztönösen fejlődik, az euro- valutákkal és eurokötvényekkel folytatott műveletek nem esnek a valutaellenőrzés szabályai alá. A nemzetközi monopóliumok az eurovaluták piacának segítségével megkerülik a különböző hitelintézkedéseket, amelyeket saját kormányaik eszközölnek, és e piac közvetítésével fiókvállalataiknak kedvezőbb feltételek mellett nyújtanak hitelt, az ideiglenesen szabad tökét az eurobankokba rakják, amelyekben magasabb a kamatláb, mint saját országaikban stb. Növekszik a „forró pénzek“ tömege - vagyis a rövid lejáratú hiteleszközöké, melyeket spekulációs okok miatt az egyik országból a másikba helyeznek át, ezzel nem kis gazdasági bonyodalmakat okozva. A szakemberek úgy vélik, hogy a hetvenes.évek derekán a nemzetközi bankok és az ipari egyesülések pénzügyi Csökkenő jugoszláv életszínvonal Jugoszláviában 1983 első öt hónapjában tíz százalékkal csökkent a lakosság reáljövedelme. A kormány számításai szerint január és május között a fogyasztói árak éves szinten számolva közel 15 százalékkal, a megélhetési eszközeinek 1-2 százaléka elegendő lett volna a valuták megrendüléséhez. A bank- és iparóriások europiacon lebonyolított spekulációs műveletei lényegesen befolyásolják az adott ország forgásban levő pénzének összegét, tehát hatnak az infláció és az adott nemzeti valuta kurzusának alakulására is. Hogy vonzzák a tőkét, az eurobankok kénytelenek tartani a magas kamatlábat, mint az amerikai bankok, mert ellenkező esetben elveszítenék pénzügyi forrásaikat és a töke előnyösebb érvényesülést keresne az USA-bankokban. A nyugat-európai országok számára így nem marad más lehetőség, minthogy megőrizzék a nemzeti tőkét saját országukban és belépjenek a „kamatlábak háborújába“. Az euroműveletekkel foglalkozó bankok és intézmények szüntelenül azzal a gonddal küszködnek, hogy miként „transzformálják“ a rövid lejáratú betéteket (deposi- tokat) hosszú lejáratú hitelekké (aktívákká). A depositok és az aktívák közötti időeltolódás feszültséget okoz, melyet a gyengébb bankok az élesedő és rosszabbodó gazdasági helyzetben nem bírnak ki és tönkremennek. Néhány eurobank csődbe jutása 1973-1974-ben a betevőket bizalmatlanná tette; az europiacon a pénzeszközök összege 1/4- résszel csökkent, a kamatlábak pedig növekedtek. Néhány nyugati közgazdász úgy vélekedik, hogy az europiacon kialakult helyzet néhány fejlett kapitalista országban a gazdasági helyzet gyors romlását okozta, amely az 1974-1975-ös években gazdasági válságba ment át. A nemzetgazdasági politika hatékonyságát gyengíti az europiac ösztönössége. Sok nyugati közgazdász és politikus kéri nemzetközi ellenőrzésének bevezetését. Ez azonban csak óhaj marad. A helyzetet nagyon reálisan értékelte az angol pénzügyi körök folyóirata, az Euromoney: „A bármilyen kormány mindennemű ellenőrzése alól kivonva az eurokötvények (és az eurovaluták-a szerző) piacát kizárólag csak a kínálat és kereslet törvénye szabályozza... E szabadság ára azonban - a bizonytalanság. JURAJ MAŠLÁNI mérnök, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára költségek pedig 19 százalékkal növekedtek. A jugoszláv szak- szervezeti tanács elnökségi ülésén rámutattak arra, hogy az eddig hozott gazdaságszervező intézkedések nem vezettek eredményre, sőt számos visszásságot okoztak. A szakszervezeti tanács elnöksége leszögezte, hogy a személyi jövedelmek sok helyen elvesztették munkára serkentő hatásukat, s a dolgozók nagy része munkahelyen kívüli, egyéb jövedelemforrások után kutat. (HVG) Szovjet-kínai kereskedelmi szerződés Az EKSZPORTLESZ szovjet vállalat szerződést kötött a helyi ipar cikkeit és állati eredetű termékeket importáló és exportáló kínai társasággal. A szerződés szerint 1983-ban a Szovjetunióból egymillió köbméter fenyőfa-fűrészárut szállítanak Kínába. Ez rekordmennyiségnek számít a legutóbbi években. Egyik felét vasúton, a másik felét pedig tengeri úton szállítják majd, és javarészt Sanghajban, Csinhungtaóban, Csingtaó- ban és más kínai kikötőkben adják át a kínai félnek. A következő fafajtákat szállítják Kínába: vörös-, luc-, jegenye-, erdeifenyót és cédrust- (EKO) A Jednota fogyasztási szövetkezet az érsekújvári (Nové Zámky) járásban is jól felkészült a nyári idényre, a mezőgazdasági munkák és az idegenforgalom szempontjából is. Mit tettek azért, hogy a piacon semmi se hiányozzon, hogy a mezőgazdasági dolgozók megfelelő üdítő italokhoz és ételekhez jussanak, és a turisták is elégedetten térjenek haza a járás idegenforgalmi központjaiból? Erről beszélgettünk Ladislav Krásnyval, a fogyasztási szövetkezet igazgatóhelyettesével.- Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is nagy figyelmet szenteltünk a felkészülésnek. Száztizenöt vendéglátóipari egységünk gondoskodik a turisták, illetve aratók étkeztetéséről. Mindent megteszünk azért, hogy a hozzánk látogató idegenek jól érezzék magukat. Elsősorban a podhájskéi és a párkányi termálfürdő területén működő büfékre, a kamocsai büfére, a milanicei autóscsárdára, az érsekújvári, gbelcei, šuranyi vendéglőkre gondolok. A podhájskéi fürdőben még a fóidény megkezdése előtt tésztaféléket árusító büfét helyeztünk üzembe, és megkezdtük a játékok és drogériaáru árusítását. A párkányi autokem- pingben is árulunk készételeket és italokat. Gyakorlatilag valamennyi idegenforgalmi létesítményünket felújítottuk, ahol szükség volt, kiegészítettük a berendezést. Nem feledkeztünk meg a szociális léte-* sítményekről sem, amelyeknek karbantartása nagy gondot okoz nekünk. Ez a Jednota nyári tevékenységének egyik oldala. A másik a helyi lakosság, főleg a mezőgazdasági dolgozók ellátása alapvető élelmiszerekkel, készételekkel és üdítő italokkal. A járásban a Jednota 130 üzletben árusít élelmiszert, húst, zöldséget. Ezek az üzletek, ugyanúgy mint a vendéglők, a nyári hónapokra megfelelő készletet alakítottak ki üdítő italokból és ásványvizekből. A raktárakban megfelelő mennyiségű húskonzerv, készétel és más konzerv van. Az élelmiszerüzletekből nem hiányzik a cukor, az ecet, és más, a befőzéshez szükséges készítmény. Előnyben részesítették az olyan üzemegységek áruellátását, amelyek a mezőgazdasági dolgozókról gondoskodnak a betakarítási munkák ideje alatt. Amint Ladislav Krásny elmondta, a nyár folyamán nem lesz fennakadás a húst, baromfit, zöldséget és alapvető élelmiszereket illetően. Mindennek pozitívan kellene tükröződnie a vendéglők kínálatában is. A Jednota az idén megkülönböztetett figyelmet fordít a zöldség, a gyümölcs és a tésztafélék árusítására. Sajnos az ásványvizekből és üdítő italokból, főleg a márkás üdítőkből és sörből nem lesz elég, még akkor sem, ha a harmadik negyedévben többet kapnak ezekből, mint tavaly. Ezért úgy döntöttek, hogy előnyben részesítik a mezőgazdasági dolgozók és az idegenforgalmi központok ellátását. Nem éppen népszerű intézkedés ez, de szükséges. Szerencsére szörpökből és szódavízből elegendő lesz, a vendéglőkben ezekből gyakorlatilag korlátlan mennyiségű üdítőt készíthetnek. A nyitva tartási időt úgy határozták meg, hogy az valamennyi látogatónak megfeleljen. A Jednota dolgozói még a tavasz folyamán ellátogattak a járás összes mezőgazdasági üzemébe és megállapodásokat írtak alá az aratók étkeztetéséről, illetve az üdítő italok szállítására. Az igazsághoz tartozik, hogy a mezőgazdasági dolgozók már nem veszik olyan mértékben igénybe a Jednota létesítményeit, mint a múltban, hiszen a mezőgazdasági vállalatok többségének üzemi konyhája van. A megkötött szerződések értelmében a Jednota az idén 41 vendéglője, illetve üzlete révén a betakarítási munkák folyamán 760 mezőgazdasági dolgozó étkeztetését biztosítja és 8075 aratót lát el frissítőkkel. JOZEF SLUKA A tervezettnél 2 százalékkal több, összesen 272 ezer tonna mészkövet szállítottak tavaly a vietnami mészkőbányák a szovjet segítséggel épült bimsoni cementgyárnak. A felvételen mészkővel megrakott teherautók indulnak a külszíni bányából a cementgyárba. (Képtávíró - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1983. VII. 14. INNEN - ONNAN KOMMENTÁLJUK
