Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-12 / 162. szám, kedd
A napút vándora SZÁZHARMINC ÉVE SZÜLETETT CSONTVÁRY A megemlékezést a nagy festő halálával kell kezdeni. 1919-ben éhen halt, s egész hagyatékát el akarták adni. A háború után hiánycikk volt a festővászon, így nagyméretű képeit feldarabolva szerették volna elárverezni. Akkor akadt egy ember - Gerlóczy Gedeon - aki egy tételben megvásárolta képeit, őrizte amíg tudta; egy részüket múzeumi letétbe helyezte. A második világháború megtizedelte az életművet. Elvesztek, tönkrementek, szétlopkodták a képeket. Sokáig feltekerten hevertek múzeumi pincékben, az enyészetnek kitéve. Amikor a felszabadulás után elkezdték szakszerű gyűjtésüket, értékelésüket, s időről- időre kiállították a festményeket, akkor sem múlt el a veszély. Mind a mai napig, amikor is Pécsett nemrég megnyitották a lehető legteljesebb életmű-kiállítást. A bajt ma már ,,csak“ a nagyméretű festmények szállítása fokozhatja, ami ellen egyetlen védekezési mód lehetséges: a képek kiállító- helyeit véglegesíteni... Aki az 1853. július 5-én Kissze- benben született Kosztka Mihály Tivadar éppségben maradt festményeinek nagy részét látni akarja, annak két városba - Budapestre és Pécsre - kell zarándokolnia. A napút stációi ezek a képek. Olyan ember munkái, akit saját teírása szerint látomás indított el ezen az úton. Hangot vélt hallani: ,,Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffael- nél.“ Tanulmányírói között akad, aki úgy emlegeti, ,,Kosztka úr lehet, hogy elbóbiskolt." Az elhivatottság, amellyel ettől a pillanattól kezdve tevékenykedik, megszállottsággá növekszik. Ezért talán az a sok vélekedés Csontváry lelkiállapotáról ... Vitathatatlan: megszállott álmodozóként kereste mindazt, amit festményein megörökített. De ez a megszállottság nélkülözhetetlen a művészi alkotáshoz. A „látomást“ követő életútját mindvégig jellemzi a tudatos keresés. Az ö esetében mit jelent a „tudatos“ és mit a „keresés“ szó? 1 Tudatosan kezdi el a festészetet tanulmányozni, Megnézi Rómában a ,,legyőzendő“ Raffaelló képeit. Húsz évnyi időt szab ki magának, hogy megtanulja a festészet alapfogásait. Ebből tíz esztendőt a gá- csi patikában tölt, ahol megteremti maga számára az anyagiakat a tanuláshoz. Negyvenévesen hagyja ott a jövedelmező gyógyszerészi pályát, vállalva, hogy környezetében őrültnek nézzék. Münchenben, Párizsban, Olaszországban tanul és keresi a napút színeit. 2. Keresi, s ma már mondhatjuk, meg is találja a teljességet. A Tátra, a Hortobágy, az Appenini-fél- sziget, Libanon napkeltéit és napnyugtáit festette. Taormina, Jeruzsálem, Baalbek lakóinak életét láttatta. Képein minden addigit felülmúlva festette meg a fényt, minden élet lételemét. Az utókor embere már tudja mindezt, de a ,,Csontváry“ néven kiállító (maga tette idézőjelbe nevét) festőfejedelem képei előtt 1905-ben gúnyosan nevettek az emberek. A Nagy Tarpatak a Tátrában, a Panaszfal, A [Mária kútja, A magányos cédrus, a Zarándok- lás a Cédrusokhoz, a Taormina, a Baalbek, a Vihar a Hortobágyon, és a Tengerparti sétalovaglás nemcsak az említett megszállott keresést mutatják meg, hanem a képeket az időben bármikor is látó ember teljességét is. A pécsi Csontváry Múzeumban, vagy a budapesti Magyar Nemzeti Galériában látható festményei előtt olyan érzés keríti hatalmába az embert, mint amikor belép a magasba törő gótikus katedrálisok főhajóiba. A monumentalitás lenyűgöz, és a művészet csodája hatalmába is kerít. Ennek a csodának varázsa van - színekben, méretekben, formákban megjelenő. Órákat tölthetünk el előttük úgy, hogy a távozáskor érezzük: önmagunkat fedeztük fel. Csontváry Kosztka Tivadar végtelenbe való kitárulkozása időtlen állapot. Von- zata a megismerésnek, amely mindenkor az emberi tudás napút- ja. DUSZA ISTVÁN Sikeres rendezvények Csehszlovák kulturális napok Mongóliában Június derekán a Mongol Nép- köztársaságban rendezték meg a csehszlovák kultúra napjait. Országaink kulturális kapcsolatainak történetében kétségkívül kiemelkedő esemény ez, hiszen mindmáig nem volt példa a cseh és a szlovák kultúra ennyire széles körű bemutatására a távoli baráti szocialista országban. A rendezvény méltó viszonzása volt az 1981-ben nálunk lebonyolított mongol kulturális napoknak, amikor is alkalmunk nyílt közelebbről megismerni azokat az eredményeket, amelyeket mongol barátaink a népi forradalom győzelme utáni évtizedekben elértek. Személyes tapasztalataim alapján számolhatok be arról, hogy a mongol közönség rendkívül szívélyesen, igazi barátsággal fogadta a csehszlovák kultúra képviselőit. Ulánbátorban, a Mongol Népköztársaság fővárosában, de más mongol városokban is, nagy érdeklődést tapasztalhattunk a cseh és a szlovák előadóművészek műsorai iránt. Hosszan tartó tapssal jutalmazták a prágai Nemzeti Színház szólistáinak (Nad'a Šormová, Miroslav Švejda, Bohuslav Maršík) fellépését, hasonlóképpen a Szlovák Nemzeti Színház balettkara szólistáinak (Gabriela Zahradniková, Eva Šenkyfiko- vá, Jurij Plávník, Libor Vaculík) szereplését. A mongol közönség viszontláthatta őket Az eladott menyasszony és az Anyegin operaelőadásán, illetve a Copelia című balettmű főszerepeiben, számos hangversenyen, amelyeken mongol kollégáikkal együtt szerepeltek. öt neves csehszlovákiai művészegyüttes is fellépett a kulturális napok programjában. A SĽUK, az Akadémia fúvósötös, Ladislav Fialka pantomim-együttese, a Plavci folk-beat zenekar, a Nova könnyűzenei együttes Éva Sepešiovával és Milan Drobnýval nemcsak a fővárosban, de az ub- szanurszki, bajan-ulgiji és hovdoi terület székvárosaiban is sikert aratott. A SĽUK, a nagy érdeklődésre való tekintettel, „terven felül“, délutáni órákban városok terein is fellépett. A mongol közönség először látta Ladislav Fialka pantomimmúsorát, s elmondható, hogy a világhírű cseh művész megtalálta az utat a közönség szívéhez. De a könnyűzenei együttesek műsorai is nagy visszhangot váltottak ki, különösen az ifjúság körében. Az ulánbátori központi kiállítócsarnokban grafikai, éremművészeti és gobelin-kiállítás nyílt; sok érdeklődőt vonzott a prágai Nemzeti Galéria, gyűjteményeiből válogatott 19. és 20. századi festészeti kiállítás. Ezeken kívül könyv-, plakát- és fényképkiállítások, filmszemlék sora hozta közelebb a mongol közönséghez Csehszlovákia kultúráját és művészetét. A június 8-tól 17-ig tartó kulturális napokon művészeinknek alkalmuk nyílt találkozni a mongol dolgozókkal és a mongol kultúra képviselőivel. A kötetlen eszmecserék, az üzemlátogatások őszinte baráti légköre, a mongol tömegtájékoztatási eszközök rendkívüli figyelme ugyancsak hozzájárultak a kulturális napok sikeréhez. A sajtó, a rádió és a televízió révén a csehszlovák kultúra üzenete eljutott a legtávolabbi sivatagi jurták lakóihoz is. A csehszlovák kultúra napjain Matej Lúčan szövetségi miniszterei nők-helyettessel az élen hivatalos kormányküldöttség tartózkodott Mongóliában. Az illetékes mongol kormányszervekkel megvitatták a kulturális együttműködés elmélyítésének lehetőségeit. A csehszlovák küldöttség tiszteletére rendezett fogadáson Dondo- gijn Cevegmind, a minisztertanács elnökhelyettese, kulturális miniszter az elismerés szavaival szólt a csehszlovák kultúra napjainak jelentőségéről, nagyra értékelte a cseh és a szlovák kultúra képviselőinek hozzájárulását a két ország és a nép közötti együttműködés továbbfejlesztéséhez. BOŽENA SOMOGYIOVÁ Kiállítások, hangversenyek Kassa (Košice) a meleg nyári napokban nem tud jó fürdési lehetőségeket nyújtani, ennek ellenére keresett és közkedvelt hely a turisták számára. A város mindenekelőtt gazdag történelmi múltjával, építészeti emlékeivel vonzza a látogatókat. A Dómot, a gót stílusú építészet remekművét júliusban és augusztusban ezrek és ezrek csodálták meg. Kassán természetesen sok más megtekintésre érdemes dolog is található. Aki átfogóbb képet akar kapni a város múltjáról, annak feltétlenül ajánlatos megtekinteni a múzeumok kiállításait. A középkori Kassa például a Miklós börtönben rendezett kiállításon tanulmányozható, az egykori aranyművesek művészete pedig a Keletszlovákiai Múzeumban tekinthető meg. A fémművesség tárgyi emlékeit az Orbán toronyban állították ki. Művészeti és történelmi tárlatot nyitottak a Lenin utca 40. szám alatti házban. Állattani- és földtani kiállítás várja az érdeklődőket a Fazekas utca 7. szám alatt. A munkásmozgalom dokumentumai a Kassai Kormányprogram Házában láthatók, amelynek udvarán a nyár folyamán három szabadtéri hangversenyre kerül sor. Július 14-én a bratislavai Fiiharmonikus Kvartett, július 25-én a Harmónia Antiqua, augusztus 9- én pedig a Canti Com Pragensee lép közönség elé. A koncertek 19 órakor kezdődnek. A kiállításoknál maradva feltétlenül szólnunk kell a Kelet-szlovákiai Galériáról, ahol a nyár folyamán a 80 esztendős Jakoby Gyula érdemes művész alkotásai szerepelnek, valamint az a tárlat, amely a 19. és 20. századi kelet-szlovákiai képzómúveszettel ismertet meg. A Kassára látogatóknak érdemes továbbá a műszaki múzeumot is felkeresniük, ahol a gőzgépektől és turbináktól kezdve a különböző műszaki berendezéseken és repülőgépmotorokon át a híradástechnikáig sok érdekességgel találkozhatnak, sőt, a planetárium műsorát is megtekinthetik. A kassai kulturális nyár rendezvénysorozat keretében két külföldi vendégegyüttes érkezik a városba. A mongóliai Bajan Mongol július 16-án 20 órai kezdettel a Művészetek Házában lép közönség elé. A moszkvai Állami Nagycirkusz pedig július 26-tól 28-ig vendégszerepei a városban. A szabadtéri színpadon minden szombaton 20 órától diszkót rendeznek a fiatalok számára. Akik nem kedvelik ezt a zenét, azok vasárnap délelőttönként a vasútállomás melletti parkban fúvószenekarok szabadtéri koncertjében gyönyörködhetnek. A napozni és fürdeni kívánó kassaiaknak és az ide látogató turistáknak egyedül az Anička üdülőtelepet tudjuk ajánlani. Itt érdemes megjegyezni, hogy a gyermekközpont dolgozói az aszfalt- rajz-versenytól kezdve érdekesebbnél érdekesebb játékokat szerveznek a gyerekek számára. (szaszák) U~*t FILMEK Tom Horn (amerikai) Meséje szerint nem több ez a film, mint a század eleji Vadnyugat híres és hírhedt fejvadászának, Tom Hornnak az élettörténete, azaz öntörvényű igazságszolgáltatásának, lövöldözéseinek, majd csalárd elárulásának és kivégzésének a bemutatása. keretében kimondottan rendhagyó. Elsősorban azért, mert a történet hiteles, másrészt a cselekmény fokozatos kibontása során az alkotó a hős legendás hírét felvillantva - a jól bevált kliséket szétzúzva - a rettegett fejvadász emberi arcát is elénk varázsolja, Steve McOeen az amerikai western címszerepében Tom Horn, e rendkívül ellentmondásos egyéniség az apacsok törzsfónökének üldözésében és elfogásában érdemeket szerezve felcsap cowboynak; a farmerek azzal bízzák meg, hogy tegye ártalmatlanná a környéken garázdálkodó marhatolvajokat, akik megkeserítik a település lakosságának életét, s szüntelen rettegésben tartják őket. A marhapásztor megbízatásának ugyan maradéktalanul eleget tesz, s végre rend és nyugalom honol a széles környéken, a farmerek azonban attól tartva, hogy kitudódik: Tom Horn nekik dolgozott, elhatározzák, félreteszik ót az útból. Gyermekgyilkossággal vádolják, majd bíróság elé állítják. Tom Horn ártatlan, de a gépezet működésbe lendül... Talán az elmondottak alapján is nyilvánvaló, hogy ez a western nem hagyományos, sőt a műfaj A csontok útja mégpedig sajátos módon, egyszerű, mindennapi emberként ábrázolva ót, tehát deheroizálva. A rendező, William Viard, akárcsak néhány haladó elődje (George Roy Hill, Arthur Penn, Sam Peckinpah) szakít a hagyományokkal, a történelmi mítosz helyett a történelmi valóságot jeleníti meg, elveti az évtizedekig alkalmazott ugyanazon sablonokat, helyette mélyebb értelmű, autentikus, kritikai hangvételű alkotást, úgyis mondhatnánk, easternt forgatott. ötletességéról és tehetségéről tanúskodik a feltartóztathatatlanul tragédiába torkolló film helyenkénti humora, az események szellemes bonyolítása és sodró tempója. Steve McQeen - aki már nincs az élők sorában - a címszerepben kiváló; páratlan mesterségbeli tudással, humorral kelti életre Tom Horn fáradt és élettől megviselt alakját. (román) Hatalmas értékű kincs áll a történet középpontjában. Hol menekítik, hol keresik, de mindig sok veszély támad, ahol csak szó esik róla. Hat ember indul neki, hogy megmenekítse a felkelők felfegylékeit „románosította“, a hősöket román környezetbe helyezte, megváltoztatta a jelmezeket, s a cselekményt a román történelemhez kötötte, de csak időben, mert a történet kitalált, hogy a fikverzésére; az út persze csupa megpróbáltatással teli: egy hosz- szú, kietlen katlan a hegyek között, mely csontvázakkal fogadja az utasokat, jelezve, közönséges halandó azon túl nem jut. A hat ember közül kettőről kiderül, hogy áruló. Orvgyilkosságok s egyéb kegyetlenségek sorozatát mutatja a film, amely az 1848-as évek román történelméhez kapcsolja a kalandelemeket. Doru Nastase rendező az amerikai western román változatával próbálkozott, mégpedig úgy, hogy a legeredetibb amerikai műfaj kelción ne kelljen számon kérni a hitelességet. Ily módon a vadnyugati hősök vadnyugati technikával vadnyugatian gonosz ellenfelekkel veszik fel a harcot. A western jellegzetes amerikai műfaj. Évtizedekkel ezelőtt történelempótló szerepet töltött be, a fehér emberek mítosza volt önmagukról. Azóta a műfaj alapos változásokon ment keresztül, s jobb példányai ma már demiti- zálják a múltat, vagyis megfosztják a hozzá fűződő mítosztól. A műfaj tehát igazán csak amerikai talajon él meg. -ymÚJSZÓ 4 1983. VII. 12. Jelenet a román kalandfilmból
